Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök 2010-ben a nemzeti összetartozás kormányának aposztrofálták magukat, és fordulatot hirdettek a szociálliberális kormányok külhoni ámokfutása következtében kivéreztetett nemzetpolitikában, és mi, másokkal egyetemben őszintén hittünk abban, hogy ezzel 3 millió elszakított nemzettársunk a politika perifériájáról ismét a kormányzati gondolkodás középpontjába kerülhet. Sajnos, keservesen csalódtunk, nem tavaly, hanem már jóval ezelőtt, és nemcsak mi, jobbikosok, hanem az önök külhoni és anyaországi támogatóinak jelentős része is, mindazok tehát, akik szívükön viselik az elszakított területeken élő magyarság sorsát.

Csalódtunk, mert csupán csak egyetlen fordulat következett be a nemzetpolitikában, mégpedig a kormányzati szájkarate forradalma, ami mögött azonban sem tényleges megvalósulási képesség, sem szakmapolitikai háttér nincs, de sok esetben sajnos még a valós őszinte szándék is hiányzik. Plasztikus példa minderre Martonyi János külügyminiszter tegnapi ismételt meghunyászkodása a szerb kollégája előtt, és szervilis kijelentése, miszerint Szerbia uniós csatlakozásával kapcsolatban, idézem: "Budapest nem akarja kétoldalú kérdésekkel terhelni a tárgyalásokat". Önök tehát Erdély magyarságának 2005-ös cserbenhagyása után elárulni készülnek az autonómiáért küzdő délvidéki magyarságot is.

A minden alapot nélkülöző kormányzati sikerpropaganda azonban nemcsak a diplomáciát, hanem a kormány külhoni támogatáspolitikáját is uralja. Önök folyamatosan a támogatások növekedéséről beszélnek, miközben a szomorú helyzet az, hogy ezek az összegek hosszú ideje stagnálnak, a kormány továbbra is csupán az állami költségvetés mindössze egy ezrelékét fordítja a nemzet negyedét kitevő külhoni magyarságra. Így reálértéket tekintve még Gyurcsány és Bajnai kormányai is többet áldoztak a nemzetpolitikára, mint önök.

A tekintetben sem tapasztalhatunk érdemi változást, hogy a kommunistákhoz hasonlóan önök is a külhoni klientúrájuk megerősítését és folyamatos etetését tekintik elsődleges nemzetpolitikai céljuknak.

(11.40)

Ezen politika zászlóshajója pedig a 2010 végén sürgősséggel létrehozott, majd féléves késéssel bejegyzett Bethlen Gábor Alap, amelynek tavalyi működéséről ez alkalommal már legalább voltak szívesek a törvényben rögzített határidőig beszámolót benyújtani.

Kezdjük akkor a jelentés pozitívumaival, a jelentés pozitívumainak rövid listájával! Mert úgy gondolom, hogy ezeket is meg kell említeni - és ezt minden alkalommal meg is tesszük -, mert ezekkel egyetértünk, ezeket jó szívvel tudtuk támogatni. E körbe tartozik a már többször említett jogászhallgatók Szász Pál-ösztöndíja, a külhoni magyar doktoranduszok tehetséggondozását ösztöndíjjal és képzésekkel támogató Collegium Talentum, az általam már számos alkalommal elismert "Külhoni magyar óvodák éve" program, valamint meg kell említeni a 850, szórványterületről érkező gyermeknek nagyszerű nyaralást szervező Erzsébet-tábort is. Kár, hogy ennél sokkal több nincs. De ezeket a programokat legalább sikerült normálisan végigvinni, valóban szakmai szempontok szerint, különösebb politikai érdekek mellőzésével a külhoni magyarság hasznára és javára fordítani.

És már át is térhetünk a kritikai észrevételeink hosszú sorára, kezdve azzal, hogy továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk az alap döntéshozatali mechanizmusát, különösen azt, hogy sem az ellenzéki pártoknak, sem a határon túli magyar szervezeteknek, de még a Magyar Állandó Értekezlet érintett szakbizottságainak sincs beleszólása a beérkező pályázatok véleményezésébe, miközben az ezeket elbíráló kollégium tagjait a bizottság - azaz Semjén Zsolt, Répás Zsuzsanna és Gál András Levente - önkényesen, szakmai szempontok figyelembevétele nélkül, politikai alapon nevezi ki. A bizottság pedig továbbra is zárt klikként, bárminemű kontrollt igen, politikai elfogultságot azonban messze nem nélkülözve dönt milliárdok sorsáról.

Bár az alapot Semjén Zsolt elmondása szerint annak idején azért hozta létre a kormány, hogy növelje az átláthatóságot a külhoni magyarságot támogató források tekintetében, ez még a határon túli vezetők szerint sem sikerült. A mai napig nem tudjuk példának okáért azt, hogy pontosan miért is távozott Ulicsák Szilárd korábbi vezérigazgató és csapata a BGA éléről. De az is érthetetlen számunkra, hogy miképpen lehetséges az, hogy a BGA körüli fejleményekről nemhogy a nemzeti összetartozás bizottságának tagjait, hanem még annak kormánypárti képviselőit sem tájékoztatják. A Fideszen belüli háttér-kommunikáció kaotikusságát egyébként mindennél jobban jelzi az a tény, hogy épp e jelentés tárgyalásával párhuzamosan zajlik a Magyar Állandó Értekezlet oktatási szakbizottságának ülése is.

A Jobbik botrányosnak tartja azt is, hogy a milliókért üzemeltetett bgazrt.hu weboldalon tavaly nyáron hónapokon keresztül nem volt elérhető a támogatás-nyilvántartási rendszer. Erről még 2012. május 24-én írásban tájékoztattam Lélfai Koppány vezérigazgató urat, kérve őt a nyilvánosság mielőbbi helyreállítására. Mivel változás nem történt, ezért kérésemet május 31-én a BGA irodájában tett látogatásomkor is jeleztem.

Ezt követően újabb két hét telt el, a helyzet azonban továbbra is változatlan maradt, így írásbeli kérdéssel fordultam Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz. A BGA informatikai rendszerének működésképtelenségét vezérigazgató úr a nemzeti összetartozás bizottságának 2012. szeptember 17-ei ülésén azzal magyarázta, hogy az túlságosan régi, elavult, ezért egy informatikai biztonsági kockázat miatt a külső hozzáférés egy ideig ellehetetlenült, majd tájékoztatott arról, hogy 300 millió forint értékben fognak pályázni a korszerűsítésre.

Ez mind szép és jó lenne, ha nem tudnánk azt, hogy a Bethlen Gábor Alap működési költsége irreálisan magas, a 2012-es jelentés szerint 810 millió forint. Ez azt jelenti, hogy a bevételek 7 százalékát tapsikolják el saját magukra. Ebből igazán ki lehetett volna fizetni, ha nem is a teljes korszerűsítést, de legalább néhány kiváló informatikust, akik rövid idő alatt helyrehozták volna a hibát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, a Bethlen Gábor Alap felelős a gyermekeiket magyar iskolába járató külhoni magyar családoknak szánt támogatások célba juttatásáért, mi több, költségvetési szempontból a legnagyobb tételt, közel 6 milliárd forintot e program finanszírozása teszi ki. E támogatások három elemből tevődnek össze, mégpedig az oktatás-nevelési támogatásból, a tankönyv- és taneszköz-támogatásból, valamint a hallgatói támogatásokból. Ezekre azok a külhoni magyar óvodások, iskolások és egyetemisták pályázhatnak, akik szülőföldjükön anyanyelvükön, magyarul tanulnak.

Érthetetlen számunkra, hogy ezen, nemzetstratégiai szempontból alapvető jelentőségű támogatások immár 13 éve változatlan összegűek, így jelentősen veszítettek értékükből, ezáltal valós ösztönző erejükből is. A Jobbik számos alkalommal javasolta már az összegek komolyabb megemelését, valamint az egész rendszer alapvető újragondolását.

Számos problémába futhatunk bele ugyanis akkor is, ha végigtekintünk az oktatási-nevelési támogatások rendszerével kapcsolatos észrevételeken. Általánosságban elmondható, hogy a pályázatokat túl későn hirdették meg, így a kifizetések is jelentős késéssel, jellemzően a 2012-13-as tanévkezdés után érkeztek.

Ugyanígy kézzelfogható a hallgatói támogatás nevetséges, szintén évek óta változatlan, mindössze 2800 forintos összege miatti felháborodás is. A magyar nyelven tanuló hallgatók többsége be sem adja a pályázatát, mivel az nem éri meg az utánajárást, a felmerült költségeket és az energiaráfordítást. Nem véletlen, hogy például Erdélyben a magyar nyelven tanuló több mint tízezer hallgató közül csak hozzávetőleg minden ötödik igényelte ezt az összeget. Ezt a problémát is számos NÖB-ülésen, illetve MÁÉRT-szakbizottságon jeleztük már a kormány és a BGA felé, eredménytelenül.

Ráadásul a kormány immár második alkalommal trükközik a támogatás költségvetési hátterének biztosításával. Ugyanis 2012-ben eredetileg 4,8 milliárd forintot irányzott elő, miközben az előző évek példája is mutatja, de magunk is többször jeleztük azt a tényt, hogy ennek az összegnek mindenképpen 5,5-6 milliárd forintnak kell lennie. Úgy tűnik, hogy ezzel maga a kormány is tisztában volt, azonban valami oknál fogva 2012 végéig talonban hagyta ezt az összeget, majd pedig az 1562/2012. kormányhatározattal 727,4 millió forintot utalt át a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szánt előirányzatából.

Az oktatás-nevelési támogatásokkal kapcsolatban tehát így két folyósítási ütemet határozott meg, ezzel több mint 31 ezer diák családja később kapta meg a nekik járó pénzt. Csak remélni tudom, hogy nem valamiféle Brüsszel előtti sundabundázásnak esett áldozatul a külhoni magyar diákok oktatás-nevelési támogatása, merthogy az előttünk fekvő jelentés sok minden más mellett erről is szemérmesen hallgat.

Szintén évek óta és szintén eredménytelenül tiltakozik a Jobbik amiatt, hogy miközben a kormány az OTP-nek adta az oktatási-nevelési támogatások kifizetésének jogát, ugyanakkor továbbra sem követeli meg a külhoniak szemében magyar banknak számító pénzintézettől a korrekt, magyar nyelven is elérhető tájékoztatást. Felvidéken és Erdélyben így több fiókban szégyenszemre csak szlovákul vagy románul volt olvasható a "Bethlen Gábor Alap kifizetőhely" felirat. Arról nem is szólva, hogy a magyar szülők banki ügyintézését a legtöbb esetben magyarul nem beszélő dolgozók próbálják segíteni, mivel az OTP, a magyar bank nem követeli meg munkatársaitól még a döntően magyarlakta településeken sem a magyarnyelv-tudást, és nem érzi fontosnak, hogy munkahelyek teremtésével magyar embereket, magyar családokat juttasson megélhetéshez.

Tarthatatlan továbbá - és ezt is számos alkalommal jeleztük már -, hogy az oktatás-nevelési támogatások egyre jelentősebb része nem az eredeti célnak megfelelően hasznosul, hanem olyan, jellemzően cigány és sokszor magyarul nem is beszélő szülők zsebében landol, akik antiszociálisan viselkedő gyermekeiket csak a segély felmarkolása érdekében íratják magyar tannyelvű iskolába, megkeserítve ezzel az ott tanító tanárok és a diákok életét. Ennek következménye az, hogy egyre több magyar szülő inkább a többségi iskolába íratja át a gyermekét, e tendencia pedig sajnos megkérdőjelezi a támogatás e formájának puszta létjogosultságát is.

Sajnos a beszámoló ezen ügyekben sem túlságosan bőbeszédű, pedig szívesen vettem volna valami érdemi, előremutató megoldási javaslatot, főleg amiatt, mert ezeket a gondokat számos alkalommal jeleztük az illetékesek felé.

Félő azonban, hogy nem véletlen a hallgatás, mint ahogyan a nemrég 17 200 forintra lenyesett oktatás-nevelési támogatások fennmaradó, jó néhány ezer forintjának utólagos kifizetéséről sincs semmi hír. Kérdezem öntől, államtitkár úr: mikor számíthatnak az érintettek erre a pénzre? Ez az összeg ugyanis idén nyáron zárolásra került a túlzottdeficit-eljárásra való hivatkozással. Egyelőre tehát nem igaz a kormányzati sikerpropaganda azon lózungja sem, hogy a nemzetpolitikai célokat semmilyen elvonással nem sújthatják. És még egy megjegyzés a témához: azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy egyetlen szervezet sem használja fel e támogatásokat politikai előnyszerzés, potenciális szavazók listázása érdekében, mint ahogy azzal idén tavasszal az önök délvidéki partnerpártját, a Vajdasági Magyar Szövetséget hírbe hozták.

De persze nemcsak az oktatás-nevelési támogatások háza táján van gond, hanem a Határtalanul-program megvalósítása kapcsán is. Örömünkre szolgál, hogy a Jobbik javaslatát meghallgatva kijavították korábbi szarvashibájukat, és most már Muravidékre és Drávaszögbe is mehetnek a kirándulók. Sajnálatos azonban, hogy az e programra fordított támogatás összege a korábbi ígéretekkel szemben tavaly sem növekedett, és idén sem növekszik. Továbbra is csupán 14 ezer gyermeket érint.

Úgy tűnik tehát, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megfeledkezett ígéretéről, miszerint a kormányzati ciklus végére egy teljes évfolyamnyi, vagyis mintegy százezer diák fog tudni kirándulni menni külhonba.

Lépjünk tovább! A nemzeti jelentőségű intézmények létrehozását üdvözölte a Jobbik, egyetértettünk azzal, hogy az anyaország rendszeres támogatásban részesítse a kiemelt nemzeti jelentőséggel bíró intézményeket, így téve kiszámíthatóvá és tervezhetővé azok működését. Ezen lista összeállítását azonban továbbra is elfogultnak és számos esetben politikailag motiváltnak tartjuk, mivel a kiválasztás során a szakmai szempontokat, mondhatnánk, hogy szokás szerint, felülírták a politikaiak.

(11.50)

A listára többnyire csak azon intézmények kerülhettek fel, amelyek valamilyen fideszes hátszéllel rendelkeznek. Erre egyébként több külhoni magyar vezető is felhívta a figyelmet akkoriban.

Példának okáért nem lehet a mai napig nemzeti jelentőségű a legnagyobb kárpátaljai magyar középiskola, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium sem, annak ellenére, hogy kiváló teljesítménye és eredményei mellett nehéz anyagi körülményei is érdemesítették volna erre.

Jól jellemzi egyébként a nemzetpolitikai egység és a nemzetpolitikai konszenzus fontosságát hangsúlyozó Fidesz elképesztő kicsinyességét és politikai eleganciájának teljes hiányát az, ahogyan ehhez a kérdéshez álltak. Miután számos fórumon szóvá tettük, hogy a Jobbik elfogadhatatlannak tartja az ellenzéki pártok kirekesztését a lista összeállításának és felülvizsgálatának teljes folyamatából, a Magyar Állandó Értekezlet tavaly őszi ülésén végre ígéretet kaptunk miniszterelnök-helyettes úrtól, hogy legközelebb már lesz lehetőségünk ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani. A tavalyi áttekintésről mégsem értesítettek minket, magam is csak hónapok múlva, egy írásbeli kérdésre kapott válaszból tudtam meg, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények listáját 2012. december 10-ig beérkezett javaslatok alapján már felülvizsgálták. Szomorú, hogy csak ennyit érnek egy miniszterelnök-helyettes nyilvánosan kimondott szavai. Nem meglepő tehát, hogy az előttünk fekvő jelentés erről az apróságról is elfelejti tájékoztatni az érdeklődőket.

A továbbiakban nézzük a pályázatokat! Az elmúlt évek támogatáspolitikája, és ezen belül a BGA pénzosztási szempontjai nagymértékű szubjektivitásának esett áldozatul a külhoni magyar civil társadalom, de kárt szenvedtek a tudományos és ifjúsági szervezetek is. A kormánypárt holdudvara rekordmennyiségű támogatást nyert el 2010-12-ben, míg a Fidesz haveri körébe nem tartozó szervezetek kevésbé élveztek prioritást a pénzek elosztásakor. Nem beszélve arról, hogy a késői kiírások létbizonytalanságba sodorták a határon túli szervezeteket, amelyek megszokták már az elmúlt öt évre jellemző relatív stabilitást.

Az alap átgondolatlanságát bizonyították a többrendbeli személycserék, a kuratóriumok véletlenszerű és sok esetben egyáltalán nem szakmai alapon való feltöltése. A különböző kiváltságos személyeknek és a mögöttük álló, sok esetben csak néhány hónapja bejegyzett szervezeteknek egyedi támogatási keretből juttatnak pénzösszegeket. Erre egyébként sokszor azért van szükség, mert egyes kegyeltek nem egy esetben elrontották vagy későn nyújtották be a pályázataikat, így külön keretből lehetett számukra a bizonyára már előre beígért támogatásokat biztosítani.

A fentiek megideologizálása a BGA beszámolójában így szerepel: az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve nem pályázati konstrukcióban nyújtott támogatások, hanem a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. A legtöbb esetben sejthető tehát, hogy ezek az egyedi kérelmek előre egyeztetett, szakmai helyett politikai szempontok alapján elbírált úgymond pályázatok voltak.

2012. december végéig 258 egyedi kérelem érkezett az alapkezelőhöz, ebből 244 kérelem esetében összesen több mint 5,5 milliárd forintot ítélt meg a BGA bizottsága. Ez az összeg kitette az összes pályázati forrás több mint 90 százalékát, amit a Jobbik továbbra is teljesen elfogadhatatlannak tart. A meghívásos pályázati formában kiírásra kerülő, tehát úgymond személyre szabott pályázati formával szemben nyílt pályázatként mindösszesen 600 millió forint, vagyis az alap összköltségvetésének 5 százaléka állt rendelkezésre a további pályázati igények kielégítésére. Ezzel kapcsolatban többször is értetlenségemnek adtam hangot, hiszen a BGA működésével kapcsolatos jelentésből is nyilvánvaló, hogy az egy központi és négy regionális pályázatra elkülönített 400 plusz 200 millió forint rendkívül kevés, ezeket az összegeket a többszörösükre kellene emelni.

Az előbbiekben már jeleztem néhány súlyosabb problémát, amelynek elemzése vagy akár említése is kimaradt a BGA 2012. évi működéséről szóló jelentésből, e helyütt azonban hadd tegyek még ezekhez hozzá három olyan tételt, amelyet szintén hiányoltunk a benyújtott anyagból. Legnagyobb sajnálatunkra egyetlen sort sem olvashattunk a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkájáról, annak ellenére, hogy az intézet a BGA szervezeti keretei között jött létre. Ez már csak azért is furcsa, mert a kutatóintézet honlapján olvasható tájékoztatás szerint rendkívül színes és sokoldalú tevékenység folyik itt, konferenciák, előadások szervezésétől a Kisebbségkutatás című folyóirat szerkesztésén át gyakornoki program működtetéséig.

Szintén érdekelne, hogy milyen jövőt szán az NPKI számára a kormány, tekintve, hogy idén év elején milliárdos költségkerettel létrejött a Szász Imre vezette Nemzetstratégiai Intézet. Ez utóbbi kapcsán egyébként a kezdeti nehézségekre tekintettel eddig türelemmel viseltetett a Jobbik, bízva abban, hogy komoly szakemberek komoly kutatásokat folytatnak majd itt, de lassan kíváncsiak lennénk az eredményekre is.

Hiányoljuk továbbá a Magyarság Háza-projekt előrehaladásával kapcsolatos tájékoztatást is. Kíváncsiak lennénk, hogy miként halad a felújítás, tartható-e a 2014 tavaszára megállapított határidőig annak kiállítótérré és látogatóközponttá alakítása. Végül nem szól a jelentés arról sem, hogy bármilyen felülvizsgálat vagy elszámoltatás történt volna a Corvinus Zrt. korábbi működésével kapcsolatban.

Összegzésképpen sajnos elmondható, hogy a Bethlen Gábor Alap csődöt mondott. A magasztos elvek ma már pusztába kiáltott szóként visszhangoznak, a nemzetpolitikai célú támogatások egységesítésével, a politikamentes döntésekkel, valamint az átlátható és szakszerű működéssel kapcsolatos célkitűzéseknek éppen az ellenkezője teljesül. Egy évvel ezelőtt a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről szóló jelentés vitájában elég kemény szavakkal illettem a BGA működését, és ezeken keresztül a kormány nemzetpolitikáját is. Utólag bevallom, magamban kicsit bíztam benne, hogy idén a pozitív változásokra tekintettel majd szelídebb hangvételű vezérszónoki felszólalást tarthatok. Higgyék el, nem rajtunk múlt, hogy nem így történt. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a kormány jelenlegi támogatáspolitikájából ugyanis továbbra sem lát mást, mint a pénztelenséget, a valós problémákkal való szembenézés hiányát, a szakmai érvek és szempontok teljes mellőzését, és legfőképpen a rendelkezésre álló szűkös forrásoknak a külhoni klientúraépítés érdekében történő szinte leplezetlen felhasználását.

A nemzetpolitikai célú támogatásokat mihamarabb radikálisan növelni kell. A Jobbik kormányra kerülve, a következő ciklus végére ötszörösére fogja emelni a külhoni magyarság számára biztosított összegeket. A pénzosztást szakmai alapokra fogjuk helyezni, elsődleges szempontként kezelve azt, hogy mely szervezetek, intézmények és programok azok, amelyek az elszakított területeinket élő magyarság megmaradását és szülőföldjén való boldogulását szolgálják.

Mivel a Bethlen Gábor Alap működésében és a támogatások kiosztásában jelenleg messze nem ezek a szempontok érvényesülnek, ezért, valamint a fentebb elmondottakból következően a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Bethlen Gábor Alap 2012. évi működéséről szóló beszámolót határozottan elutasítja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)