Felszólalás adatai

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az első vitaszakaszban már elég élénk vita alakult ki a határidő-számítás javasolt módosításáról. Gondolkodtam is rajta, hogy a vita tárgyához vagy inkább a szakaszhoz szóljak-e hozzá, de úgy gondolom, hogy az 57-95. ajánlási pontok tekintetében, amelyek egyaránt Herényi képviselőtársam javaslataihoz fűződnek, mindenképpen fegyelmezetten, a maga helyén kell szólnom, ugyanis ha határidő, annak a maga helyén kell lenni.

Azt javasolom, hogy egy kis matematikát végezzünk el: hét egyenlő-e hattal? Azt mondhatjuk, hogy majdnem. De hét egyenlő-e öttel? Vagy néggyel? Én úgy gondolom, hogy az már nagyon nem egyenlő. Miközben arról van szó, hogy az ötvenes években, amikor az akkori Pp.-vel és az akkori '57. évi IV. törvénnyel, az államigazgatási eljárásról szóló törvénnyel nagyon sok anyagi jogi határidő megállapításra került, és természetes volt, hogy naptári napokban számítanak, akkor egy héten hat teljes munkanap volt, és nem volt jellemző, hogy különböző munkanap-áthelyezésekkel teszik kényelmessé az emberek életét, azokét az emberkét, akik bizonyos helyzetben ügyfelek, más helyzetben köztisztviselőként hivatali dolgozók.

Ennek következtében ma már számomra természetes, hogy át kell gondolni, hogy a határidők számítása ugyanúgy történhet-e, mint ezelőtt 40-50 évvel. Ha már fölmerült, és a visszakérdezés megtörtént, akkor államtitkár úrnak szeretnék segíteni, hogy nemcsak a karácsony és újév az az idősáv az életünkben, amikor sok naptári nap alatt nagyon kevés munkaidőt tudunk eltölteni a munkahelyünkön, hanem például itt van október utolsó hete, november első hete, hiszen október 23-a és november 1-je egyaránt munkaszüneti nap, ezekhez társul a munkanapcsere, ennek következtében egy 15 napos határidő alatt alig marad munkanap, amikor az ügyfél esetleg a fellebbezést, a köztisztviselő pedig az érdemi határozat meghozatalát elvégezhetné.

Ennek a javaslatnak és minden eljárásiszabály-változtatásnak elsősorban azok az ügyintézők, köztisztviselők, bírósági dolgozók lehetnek a kárvallottjai, akiket egyre rövidebb és rövidebb idő alatt próbálunk rábírni az érdemi ügyintézésre. Ugyanakkor az az a módosítási javaslat, amit az eredeti törvényjavaslat tartalmaz, ami mind a két oldalnak jó, mert egyenletesebbé és kiszámíthatóbbá teszi a terhelést, a feladatok eloszlását.

Ha mindezen túl számba vesszük - és a javaslat érdemeként említette Hankó Faragó képviselőtársam is -, hogy a határidő-mulasztásnak most már egy történelmileg új szankciója lép be, akkor a határidő betartása sokkal fontosabb, a köztisztviselőt sokkal inkább terhelő, a hivatali szervezet vezetőit mindennél jobban, akár anyagilag is érdekeltté tevő szempont, és úgy gondolom, hogy annak a betartását nem szabad szinte lehetetlenné tenni azzal, hogy a munkanapok és a naptári napok közötti eltérésre nem vagyunk tekintettel.

Azzal viszont egyetértek, hogy amennyiben ez a javaslat beválik - és meggyőződésem, hogy be fog válni, és mind a két oldalnak a helyzetét jobbá, kiszámíthatóbbá fogja tenni -, akkor ebben az esetben természetesen el kell gondolkodni azon, hogy hogyan lehet az egységesítés irányába ellépni, de nem úgy, hogy mindenáron az ötven évvel ezelőtti vívmányokat akarjuk megtartani, ha azok még vívmánynak tekinthetők - az előbb elmondottak értelmében nem hiszem -, ellenben át kell gondolni, hogy egyéb eljárási határidők és anyagi jogi határidők tekintetében is a munkanapban történő határidő-megszabás váljon általánossá.

Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat mindenképpen előremutató, mindenképp szolgálja a pult mindkét oldalán élőknek az érdekeit, teljesíthetőbbé teszi a megszigorodott és fegyelmezett határidő-betartás lehetőségét. Mindezek alapján ezért azt javasolom, hogy a Herényi képviselőtársam által benyújtott, 57-94. sorszám között lévő, bár egy, de mégis ekkora ívet adó javaslatcsomagját ne fogadjuk el, ellenben az egységesítést teljesen új alapokon teremtsük meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.30)