Felszólalás adatai

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A vita végére maradó képviselőnek nincs könnyű dolga, hiszen a legtöbb módosító indítványról már elmondtak mindent, amit tudni lehet. De engedjék meg nekem, hogy mégis néhányról szót ejtsek, de mindenekelőtt emlékeztessem önöket arra, hogy amikor elkezdtük ennek a költségvetésnek a vitáját, én magam is elmondottam, hogy ez a költségvetés nem a szokványos évek költségvetése, hanem egy kényszer szülte, remélhetőleg a recesszió ellen jól ható költségvetés, ami bizony nagyon sok területen azt igényelte tőlünk, hogy nagyon mértéktartóak legyünk abban, hogy bizony ide is, oda is és még amoda is szeretnénk több pénzt tenni.

Amikor erről beszéltem, azt is elmondtam önöknek, hogy mint a szociális területtel foglalkozó, különösképpen szívemhez kaptam, amikor láttam a szociális tárca költségvetését és az idevonatkozó pénzügyi lehetőségeket. Akkor mégis azt mondtam, hogy ha mindez azért van feláldozva, annak az ára, hogy ne történjen az meg, hogy emberek tízezrei kerüljenek utcára... - nem tudom, biztos látták a mai Népszavát, szívbe markoló ez a kép. Ha az az ár, hogy ezek ne történjenek meg, ha az az ár, hogy ezek az asszonyok, akik ma munkanélkülivé váltak, minél hamarabb újra munkát kapjanak, ha az az ár, hogy a foglalkoztatást, a kisvállalkozásokat segítsük, és lehet, talán egy-két forinttal kevesebb támogatást adjunk, akkor meg kell mondjam önöknek, kedves képviselőtársaim, hogy fájó szívvel, de azt mondom, hogy ezt kell tennünk, mert azt is elmondtuk már, hogy minden segélyezésnél legjobb a munkalehetőség, mert abból tudnak a családok megélni.

Mégis, természetesen vannak olyan területek, vannak olyan részek ebben a szociális költségvetésben, amit még ezzel együtt sem hagyhatunk, hogy így maradjon. Önök bizonyára tudják, de nem árt, ha mások is meghallják, hogy hogy is néz ki ez a költségvetési módosítás. Nem úgy történik, kedves képviselőtársak, hogy előhúzzuk a fiókot, ahol a sifonérban van még pár forint, aztán ide is teszünk, meg oda is teszünk, hanem bizony úgy van a költségvetés módosítása, hogy megnézzük a szociális teljes kiadást, és akkor megpróbáljuk törni a fejünket meg egymást, hogy ez mégiscsak prioritást élvez, ide mégiscsak kellene, itt talán egy kicsit visszafogottabbak lehetünk. Tehát azért, hogy valahova egy kicsivel többet tudjunk tenni, tehát elfogadhatóak legyenek ezek a módosító indítványok, bizony máshonnan ugyanezeket a forintokat el kell venni. Ez ebben a költségvetés-módosításban a legrosszabb és a legnehezebb feladat.

Hadd csatlakozzak mindjárt Béki képviselő asszonyhoz, akivel általában együtt szoktuk ezeket a szociális módosítókat jegyezni. Bizony úgy gondoltuk, hogy ebben a nagyon visszafogott, mondjuk így, megszorító költségvetésben éppen a nagy fogyatékosszervezetek azok, amelyeknek nem lehet lecsökkenteni a támogatását, még akkor sem, ha nincs olyan terület most a magyar költségvetésben, illetve a magyar társadalomban, ahol ne lenne valami visszafogás, valami csökkentés a 13. havi nyugdíjtól a közalkalmazottak oly fájó 13. havi illetményéig. Tehát mindenhol van valami visszavétel egy más cél érdekében, de éppen a fogyatékosok területe talán az, ahol azt gondolom, hogy nemcsak a patkó ezen oldala, hanem az az oldala is egyhangúlag fogja támogatni azt a javaslatot, ami azt mondja, hogy legalább az ez évi szintre föl kell hozni ezeknek a nagy szervezeteknek a támogatását.

(13.10)

Nem volt már időm az autisztikusokkal kapcsolatban ezt elmondani a képviselő asszonynak, hogy az ő támogatásuk is az előző évi lenne, és bizony, kedves képviselőtársam, hasonlóképpen gondolkodunk a Nagycsaládosok Országos Egyesületéről, az ő támogatásukat is mindenképpen szeretnénk, hogy a munkájukat segítse az anyagi támogatás. Remélem, még ma éjfélig be lehet nyújtani a módosító indítványokat, és még tovább tudunk ezen a kérdésen finomítani.

Engedjék meg, hogy egy kicsit visszatérjek a fogyatékosszervezetek támogatására. Kedves Képviselőtársaim! Ezeket a kis kiegészítéseket, amelyek önmagukban nem nagy összegek, csak maguknak ezeknek a szervezeteknek jelent sokat, ezeket a pénzeket három helyről kellett összeszedegetni, összecsipegetni, azért, hogy megpróbáljuk kiegészíteni ezeket a támogatásokat.

Winkfein képviselőtársam hosszasan ecsetelte önöknek a fogyatékosok, szenvedélybetegek nappali ellátására vonatkozó normatívával kapcsolatos elképzeléseinket. Én nagyon remélem, hogy ehhez a támogatást a kormánytól is, önöktől is meg fogjuk kapni.

Van még két dolog, amit szeretnék kiemelni, ez a többcélú kistérségi társulások kérdése. Azok a többcélú kistérségi társulások, amelyek természetesen különösen a szociális ügyben, a családsegítésben, a házi segítségnyújtásban kapnak egy kicsivel többet a központi költségvetéstől, hiszen nagyon nehéz körülmények között hihetetlenül nagy feladatot látnak el. Bizony, ennek az előttünk fekvő költségvetésnek a sokadik módosítása azt mondta ki, hogy ezt a bizonyos kistérségi normatívát, ezt a pluszpénzt már nem fogják adni ezeknek az egyesületeknek, civil szervezeteknek, amelyek ezeket a feladatokat ellátják. Szeretném önöknek elmondani, kedves képviselőtársak, hogy hosszas egyeztetés után úgy tűnik, úgy látszik, és kérem mindannyiuk támogatását, hogy ezeknek a civil szervezeteknek megmarad ez a kis kiegészítő normatíva, különösen azért, hogy ha már az idén úgy terveztek, és beruházásokat végeztek, nehogy bedőljenek az ellátásaik, hiszen hihetetlenül nagy szükségünk van a szociális szférában a civilekre, úgyhogy ezt mindenképpen jó hírnek tartom. Ennek van pénzvonzata, nem is kevés. Megkaptuk a segítséget, hogy hol legyen ennek a támogatásnak az úgynevezett másik lába.

Még egy módosításra hadd hívjam fel a figyelmüket, kedves képviselő hölgyek és urak. A házi segítségnyújtásról és étkeztetésről van szó. Nagyon jól tudjuk, a törvényeinknek kiváló végrehajtási rendeletei vannak, amelyekben pontosan megszabjuk, mi a kívánalom, hogy hány ellátottra hány szakember jusson, a rászorulókat kik, hogyan, hány fővel lássák el, és természetesen a normatívák is ehhez vannak alakítva. Igen ám, de vannak bizonyos területek, különösen vidéken, kistelepüléseken, ahol a legjobb szándék mellett sem képesek az előírt létszámmal dolgozni, étkeztetni, házi segítségnyújtást végezni, mert jóval több rászorulót kell ellátni, mint amennyit előírnak a jogszabályok, a végrehajtási rendeletek, hogy hány főnek kell ott dolgozni.

Hadd nyissak most egy zárójelet: bizony alighanem fel kellene adnunk már azt az elképzelést, hogy van egy vegytiszta jogszabály, amire azt mondjuk, így kell, mert ez az ideális, és nem passzítjuk össze azzal, hogy mi van és mire vagyunk képesek. Azt gondolom, erről is hosszasan kell majd beszélgetnünk, hogy hogyan lehet a lehetőségeket és a kívánságokat összepasszítani, és akkor nem lesz arra szükség, hogy szülessen egy olyan módosító indítvány, ami viszont legalább kimondja, hogy ha eddig csak annyi normatívát tudtak igényelni, annyi főre, amennyit az előírások megengedtek, hogy ennyi ellátó mellett ennyi normatívát lehet leigényelni, akkor jelentem önöknek, van itt egy olyan módosító indítvány, amelyik a kormány támogatását élvezi, és azt mondja, hogy az e fölötti létszámra is, tehát az előírt létszámon fölöttire is meg lehet igényelni a normatívát, hogy egyetlenegy ember kezét se engedjük el azokon a területeken, ahol erre a legjobban rászorulnak.

Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sok módosítóról már beszéltek, és nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de azt hiszem, és remélem, hogy mindazokat az ésszerű módosító javaslatokat, amelyeket elbír ez a költségvetés, önök támogatni fogják tudni mind a két oldalon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)