Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! A Nap-kelte meghatározott politikai arculattal rendelkező műsorában egy riportervetélkedőben részt vevő versenyző ezzel a mondattal mutatkozott be: “A hűség városából jöttem.ö Természetesen mindenki tudja, melyik ez a város, miért neveztetik így, miért és mire büszke az, aki odavaló. Eleven példája ez annak, hogy még ma, nyolcvanhárom év után is őrzi a társadalom annak a szavazásnak az emlékét, amikor egy városnak megadatott a hovatartozásáról döntenie. A döntést ismerjük. A város az éppen összezsugorított, szegénységre ítélt Magyarország mellett döntött. Azóta nem volt olyan politikai kurzus, mely ennek a gesztusnak az erkölcsi értékét és szépségét kétségbe vonta volna.

Gondoljuk el akkor, hogy az 1920-ban ilyen lehetőséget nem kapott, erőszakkal idegen országba csatolt, a magyarságukért megszenvedő, mind a mai napig másod-harmadrendűnek minősített állampolgárként élők ilyen körülmények között is immár több évtizede minden módon, ha kell a hatalommal szembeszállva is mindennap megvallják magyarságukat, kifejezik Magyarországhoz is tartozni akarásukat. Ha a határon belül maradt város a szavazása okán megkapta a “hűség városaö nevet, a hozzá tartozó megbecsüléssel, akkor vajon az erővel határon kívülre rekesztett magyarok mind a mai napig nap mint nap megvallott magyarságukért vajon miért nem kapták meg a “hűség népeö megnevezést, a hozzá tartozó megbecsüléssel együtt? Mert hát nem kapták meg.

Különösen az utóbbi negyven évben élesedett ki a helyzet, amikor a szomszédos országokba került magyarságot az ott ható nacionalizmus nyomta el, Magyarországon pedig éppen ellenkezőleg, az internacionalizmus törekedett a köztudatból történő kitörlésükre is.

(19.50)

Ezért csak megköszönni tudom az MDF-frakciónak, hogy a határon túli magyarságra tekintő, számukra bizonyos felemelkedést biztosító és akaró javaslatot terjesztett elő. Nem is lehet vitás, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden erővel támogatja ezt a javaslatot. Annál is inkább, mert ma egész Európát felölelő tájékozódásom szerint, az Európai Unióban létező lehetőségek szerint itt az ideje tenni értük.

Tisztelt Ház! Általános tapasztalat, hogy az elmúlt évek rohamos geopolitikai változásokat hoztak. Az első és a második világháború békekötéseivel eltorzított országok mindent megtesznek eredeti arculatuk visszanyerése érdekében. Országok szétválása, egyesítése jön létre, és minden ország anyagi, politikai, diplomáciai erejével törekszik arra, hogy legalább valamilyen módon magához köthesse az országon túl rekedt fiait. És mi? Mi, a magyar parlament?

Tisztelt Ház! A beadott javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottsága vitatta meg. Fájó tapasztalat volt, hogy a kormánypártok az ellenérveket, az aggályokat, a tagadásokat sorolták fel, az ügy aktualitását a parlagi parlamenti politizálásban látták, és érzelmi támogatásukat sem nyerte el a javaslat. Így természetesen még a tárgysorozatba-vételt sem támogatták.

Az azóta eltelt időszakban a kormány és a kormánypártok részéről a probléma degradálására törekedtek, más oldalról felvetődött a négypárti egyeztetés gondolata. A szomszédos országok magyarsága pedig egyre jobban nekikeseredik, hiszen látja a lehetőséget, és nem látja a magyar kormány részéről érvényesülő törekvést. A vajdasági magyarok például Kasza József vezetésével és aláírások tömegével támogatva már nem is kérik, hanem követelik a létük lényegét, valóságát kimondó kettős állampolgárságot.

Vajon jó-e, kell-e a magyar kormánynak, hogy Európa előtt érdektelen, méltánytalan legyen a határon túli magyarokkal, és belőlük pedig kiprovokálja az ellenszenvet? Tisztelettel kérem, kérjük a kormányt és a kormánypártokat, hogy ha másra nem is tekintenek, legalább önmagukra tekintettel kárt ne okozzanak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)