Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma utolsó napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/3006. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3006/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik, amit államtitkár úr a helyéről mond el. Megadom a szót Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkárnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

(16.30)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő T/3006. számú javaslat egyrészről a büntető törvénykönyv módosítását tartalmazza, valamint ezzel összefüggésben több más, kisebb törvénymódosítást is tartalmaz más jogszabályokban. Ezeknek a módosítására mind-mind jogtechnikai és szakmai, valamint az elmúlt években tapasztalt gyakorlati okok miatt van szükség.

A kormány azért terjesztette önök elé ezt a javaslatot, mert szeretné a költségvetési pénzek és a költségvetés fokozottabb védelmét törvényi erővel is biztosítani. Az elmúlt órákban is hasonló kérdésekről volt itt vita, itt sincs másról szó, mint a közteherviselésről és a közpénzekkel való felelős gazdálkodásról; ezek közül kiemelkedően a táppénzcsalások kérdéséről, a rokkantnyugdíjakkal kapcsolatban elkövetett csalások esetéről, amellyel kapcsolatban szeretném felhívni minden párt figyelmét, hogy választási programjukban szerepelt. Hiszen a rokkantnyugdíjak visszanyesése egyrészről a Jobbik programjának 34., az LMP programjának pedig 101. oldalán szerepel, amit a kormány most itt beterjesztett, és amivel kapcsolatos ez a büntető törvénykönyvi módosítás. Tehát mindkettőjük választási programjában expressis verbis szerepelt. Az áfacsalások elleni büntetőjogi védelmet pedig összehangoltabbá, éppen ezért fokozottabb hatékonyságúvá kívánjuk tenni a büntető törvénykönyv módosításával.

Az elmúlt 20 év jogalkalmazási tapasztalatai azok, amelyek minket erre a törvénymódosításra indítottak, hiszen nagyon sok esetben egyre szaporodó büntetőjogi tényállások voltak a különböző költségvetési csalásokkal kapcsolatban. Éppen ezért úgy láttuk, hogy az eddigi egyes megjelenési formákra adott válaszok nem voltak teljes mértékben hatásosak. Az új költségvetési csalás mint bűncselekmény véleményünk szerint sokkal hatékonyabbá teszi a költségvetést megkárosító bűnözőkkel szembeni fellépést, másrészről sokkal következetesebb, mint a korábbiakban ez a szabályozás, az egységességével a széttagoltsághoz képest.

Különböző módokat büntet egyaránt ez a törvénymódosító javaslat, mind a bevételi, mind a kiadási oldalon, ha valaki visszaél a közpénzekkel, alkalmasak lesznek ezek a tényállások arra, hogy szankcionálni tudjuk az elkövetőket. Az eddigiek az egyes speciális elkövetési magatartásoknak egy-egy szegmensét próbálták megfogni, most más a tényállás logikája, a költségvetést állítja a védelem fókuszába, a közpénzt, mindnyájunk pénzét, az adófizetők pénzét. Igyekszik a legabsztraktabban megfogalmazni ezt a védett jogi tárgyat és az ehhez kapcsolódó elkövetési magatartást. Pontosan azért, hogy kiiktathasson minden kiskaput, hogy ne a cizellált, talán néhány esetben túl pontosan megfogalmazott, ezért itt-ott kijátszható törvényi egyedi tényállások és jogszabályok legyenek azok, amelyeket a bírónak meg kell ítélnie, hanem ezeket a visszaélési lehetőségeket sokkal absztraktabb és általános módon... - védje a közpénzeket az új tényállás.

Van ennek természetesen jogtechnikai alapja is, hiszen az eddigi bírói gyakorlatban kényszer vagy automatikus halmazat jött létre, amikor valaki egy elkövetési magatartást hajtott végre. Ehhez képest itt egy törvényi egységet teremt meg maga az új büntető törvénykönyv, így a rokon tényállások közötti halmazat nem állítható föl, és a különbözőségek kiküszöbölésére is sor kerül az egyes tényállási elemek között. Hiszen, mivel mondtam, hogy toldozgatva-foldozgatva került be egy-egy újabb tényállás a büntető törvénykönyvnek ebbe a fejezetébe, ezért egyes esetekben más-más az értékhatárok terjedelme. Vagy ha például két bűncselekményt összehasonlítunk, az Európai Közösség költségvetésének védelmében a gazdálkodó szervezet vezetőjének felmerülhetett a felelőssége, de ha ugyanezt a bűncselekményt a magyar költségvetéssel szemben követte el, ugyanez a felelősségi típus nem valósult meg. Most az ezek közötti különbözőség, hogy mondjuk, szigorúbb a védelme egy európai uniós pénzügyi érdeknek, mint a magyar pénzügyi érdeknek, megszűnik. Ezen kívül a javaslat az értékhatárokat is egységesíti, és ezt az egész bűncselekmény csomagot egy cím alá vonja. Ugyanakkor végül megszünteti a szankciók indokolatlan kuszaságát, és egységes, de differenciált szankciórendszert vezet be.

A másik része a javaslatnak a táppénz- és társadalombiztosítási csalásokkal kapcsolatos. Itt olyan bűncselekményekről van szó, amelyek értéke jóval kisebb az előzőeknél, ugyanakkor a gyakorisága sokkal nagyobb. Ezek tömegesen előforduló, a szociális ellátási rendszert kijátszó, különböző kisebb értékű bűncselekmények, amelyekkel kapcsolatban szintén fontos a hatékony fellépés, és fontos utolérni mindenkit, aki ezekkel a jogosítványokkal visszaél. Erre a visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással vétség lesz az, ami eszközül szolgál.

Végül meg szeretném jegyezni, hogy a törvény szigorítást is tartalmaz olyan szempontból, hogy ha valaki megtéríti azt a kárt, ami a bűncselekmény tárgya volt, egy kisebb súlyú bűncselekménynél visszaadta ezt az összeget a költségvetés javára, akkor ez büntetlenséget is biztosíthatott a számára. Az új javaslat motiválja továbbra is a bűnelkövetőket, hogy a közpénzeket juttassák vissza, és a jogosulatlanul felvett vagy jogszabályt sértően elköltött pénzeket juttassák vissza a költségvetés forrásába, ugyanakkor ez nem büntethetőséget megszüntető ok, hanem a büntetés korlátlan enyhítésére lehetőséget adó kárenyhítő magatartás lesz. Tehát a lényeg a kettő közötti különbségben, hogy a felelősség megállapítására mindenképpen sor kerülhet, és onnantól kezdve a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy pontosan milyen mértékben enyhíti a büntetését a kárenyhítő tevékenységre tekintettel az elkövetőnek.

Kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, hiszen elsősorban szakmai szempontok, az elmúlt 20 év gyakorlata volt az, ami minket erre indított. Biztos vagyok benne, hogy a széttagolt szabályozással szemben az egységes kiállás hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a bűnüldöző szervek számára, kevesebb kijátszási lehetőséggel, mindenki számára jobban érthető, egyszerűbb jogszabályokkal. Kérem támogatásukat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben. Az alkotmányügyi, valamint az ifjúsági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először Szakács Imre képviselő úrnak adok szót, az alkotmányügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZAKÁCS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság május 9-én tárgyalta az előterjesztést, amelyet 18 igen szavazattal, 8 ellenében általános vitára alkalmasnak talált.

A vitában elhangzott többségi véleményként, hogy a büntető törvénykönyv előttünk fekvő módosítása tulajdonképpen azokra a helyzetekre kíván büntetőjogi választ adni, amilyeneket akár a napi híradásokat tekintve is láthattunk, hiszen nemrégiben hallhattuk, hogy orvosokat ítélt el a bíróság, akik a táppénz, illetőleg a rokkantsági nyugdíj vonatkozásában csalással éltek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ezeknek a bűncselekményi formáknak a költségvetésre való hatása kevésbé volt eddig büntetőjogilag megfogalmazva, sokkal inkább magát a cselekményt vette a büntetőjog górcső alá, semmint magának a jogi tárgynak a védelmét, azaz a költségvetését.

Maga az előterjesztés 10 paragrafusos, tehát nem jelentős változás. Az biztos, hogy a többségi véleményben elhangzott, hogy ideje a jogalkalmazó, illetőleg az igazságszolgáltatási szervekben dolgozók számára is a jogalkotónak egyértelmű büntetőjogi szándékot kifejeznie, ráadásul egységesítve az eddig a büntető törvénykönyv különös részének különböző paragrafusaiban elhelyezett jogsértéseket, ebben egy egyszerűsített és az elnevezésében, a címében is egzaktabb és jobban körülhatárolt módon megjelenő szabályozást előterjeszteni.

Az alkotmányügyi bizottság, mint említettem, többségi szavazattal támogatta a javaslat általános vitára való alkalmasságát, és természetesen, ahogy elnök úr felvezetőjében elhangzott, kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, előadójának átadnám a lehetőséget.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetésére Ipkovich György képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

(16.40)

DR. IPKOVICH GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a bizottság kisebbségi véleményét mondhatom el, és ezt azért emelem ki, mert ha a Fidesz-frakciónak szokásává válik, amit legutóbb az alkotmányügyi bizottságban csinált, hogy megvonja a lehetőséget a kisebbségi vélemény kialakítására, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy egy kihalófélben lévő parlamenti műfaj egyik utolsó képviselője vagyok.

A kisebbségi vélemény szerint a szakmai és a szakmai eljárási szabályokat be nem tartva terjesztette elő az előterjesztő ezt a jogszabályt. Szakmailag meg nem indokolt, ugyanakkor erős politikai célzattal beterjesztett jogszabállyal állunk szemben, ezért annak a megtárgyalását nem javasoljuk, és az általános büntetőjogi reformba való illesztését tartanánk szükségesnek, de ennek a részletesebb kifejtését vezérszónoki előadásomban kívánom megtenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ifjúsági bizottság véleményét Lakatosné Sira Magdolna képviselő asszony ismerteti. Képviselő asszony, parancsoljon, öné a szó.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági bizottság többségi véleménye az alábbiakat fogalmazza meg. Az új költségvetési csalás törvényi tényállása megalkotásának célja, hogy következetesebbé és hatékonyabbá tegye a büntető törvénykönyvet a költségvetést károsító bűncselekmények vonatkozásában. A költségvetést megkárosító bűncselekmények jelentős számára tekintettel indokolt, hogy a jogalkotó immár magát a költségvetést állítsa a védelem fókuszába, és az elkövetési magatartást a lehető legabsztraktabb módon fogalmazza meg. Az új szabályozás így megszüntet számos kiskaput és visszaélési lehetőséget.

A költségvetési csalás új tényállása egységesíti a korábban széttagolt bűncselekményi értékhatárokat, illetve az összes, a költségvetést megkárosító bűncselekményt egy cím alá vonja össze. A törvényjavaslat ezenkívül egységes, differenciált szankciórendszert vezet be. A költségvetési csalás új tényállása a bevételi oldalon a következő bűncselekményeket vonja össze: adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, visszaélés jövedékkel, csempészet, áfára elkövetett csalás, a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár.

A költségvetési csalás a kiadási oldalon az alábbi bűncselekményeket vonja össze: jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár. A kormány-előterjesztésből bizottságunkat leginkább a társadalombiztosítási és a szociális ellátórendszert kijátszó bűncselekményekre vonatkozó módosítások érintik.

A kormány a kisebb vagyoni hátrányt okozó, de tömegével előforduló táppénzcsalások és például a rokkantsági nyugdíjra elkövetett csalások megelőzése, illetve szankcionálása érdekében megalkotja a visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással vétség törvényi tényállását. A fenti büntetőjogi tényállás megalkotására a célból került sor, hogy a társadalombiztosítási, különösen a szociális ellátórendszert megkárosító magatartások esetében már akkor is lehetőség nyíljon a büntetőjogi szankcionálásra, ha az okozott vagyoni hátrány nem éri el a költségvetési csalás megállapításához szükséges értékhatárt.

A szóban forgó bűncselekmény alanya bárki lehet. Ezt a bűncselekményt általában azok követik el, akik az egyes ellátásokat, juttatásokat saját maguk részére szerzik meg. A cselekmény célzatos bűncselekmény, amelynek elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés, tévedésben tartás vagy a valós tény elhallgatása. A bűncselekmény eredménye a kár, amelynek alsó, illetve felső határa 20 ezer forint, illetve 200 ezer forint. A 200 ezer forintot meghaladó értékre elkövetett cselekmény esetében már egy másik bűncselekmény, az úgynevezett költségvetési csalás állapítandó meg. A törvényalkotó az elkövetőket úgy ösztönzi az általuk okozott kár megtérítésére, hogy a büntetésük korlátlan enyhítésére ad lehetőséget a bíróságnak, ellentétben a korábbi szabályozással, amely körülmény a fenti esetben büntethetőséget megszüntethető okot jelentett.

A korlátlan enyhítés csak lehetőség, amelynek során a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyához és az elkövetés körülményeihez képest mérlegelési jogkörében dönt a büntetés kiszabásáról. A törvényjavaslat szerint a visszaélés a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással vétség elkövetőjét a bíróság akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetheti.

Mindezek alapján a bizottsági többség általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja a kormány előterjesztését 16 igen szavazattal, 7 nem szavazat ellenében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az ifjúsági bizottság kisebbségi véleményét Sneider Tamás képviselő úr ismerteti. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először csak szeretném jelezni, hogy ismereteim szerint nem 7 ellenszavazat, hanem 7 tartózkodás volt a bizottsági ülésen, és ez nyilvánvalóan nem teljesen ugyanaz, ez egy fontos dolog.

Kétféle kisebbségi vélemény alakult ki a bizottsági ülésen, mind a kettőt én fogom ismertetni. Az egyik a nemzeti ellenzék kisebbségi véleménye. Gyakorlatilag két dologról van szó. Az egyik: örülünk annak, hogy egy ilyen szigorítás életbe lép a büntető törvénykönyvben, viszont azt látjuk, hogy a 20 ezer forint alatti csalások esetében továbbra sincs semmilyen szankció. Ezért sajnos, mivel itt jogtechnikai okok miatt nem tudunk módosító indítvánnyal élni, ezért majd egyéni indítványt fogunk tenni arra, hogy 20 ezer forint alatti jogsértések esetében is büntethetőek legyenek azok a személyek, akik ilyet tesznek. Csak külön megjegyzem, hogy 28 500 forint az öregségi nyugdíjminimum, amihez egyébként általában kötve vannak bizonyos százalékban a különböző segélyek, és ezek 20 ezer forint alatti összeget jelentenek sok esetben, és ilyenkor is történhet csalás. Tehát ez az egyik mindenképpen, amit szeretnénk elérni, hogy legyen szigorítás, és következmények nélkül ne maradhasson egyetlenegy csalás sem Magyarországon. Nyilvánvalóan persze hozzáteszem, hogy nem két év börtönbüntetést vagy elzárást kívánunk ilyen esetben kezdeményezni, de hogy ne kapják egy ideig ezeket a támogatásokat, szerintem az teljesen evidens.

A másik - és ez igazából egy aggály -, hogy tartunk attól, hogy a köztisztviselők, közalkalmazottak tekintetében visszás helyzet alakulhat ki, hiszen tegyük fel, hogy kiad, mondjuk, egy lakbértámogatást az önkormányzat részéről a jegyző, illetve egy közalkalmazott, és kiderül, hogy fél éven keresztül mégsem lakik ott az illető, aki ezt igénybe veszi, de nem ellenőrzik, vagy nincs rá lehetőség, mert annyira leterheltek az önkormányzatnál, ami sűrűn előfordulhat. Itt könnyen megtörténhet az, hogy a köztisztviselő, a közalkalmazott vagy a jegyző netalán gyanúba keveredik, és veszélybe kerül az ő egzisztenciája ilyen kisebb fajsúlyos dolgok miatt, és két év elzárással is büntethető. Itt számunkra aggályos legalábbis, hogy nem kellene-e mégis jobban védeni ezeket az alkalmazottakat.

Nos, a másik kisebbségi vélemény gyakorlatilag úgy fogalmazódott meg, hogy az MSZP és részben az LMP is azt kérte, hogy egyrészt milyen érdemi információkkal rendelkezik a kormányzat, vagy milyen mértékűek ezek a csalások, hogy érdemes-e emiatt törvényt módosítani, vagy pedig ezek igazából csak városi legendák, és nem érik el azt a szintet, amire ehhez szükség volna; illetve ha ez a jelenség létezik, akkor milyen társadalmi csoportok és milyen motivációk miatt követik el. Tehát egy ilyen hatástanulmányt szerettek volna látni, és ezt sérelmezi az MSZP, hogy ilyen hatástanulmány nem lett letéve.

Az LMP részéről pedig mindenképpen felmerült az, hogy gyakorlatilag büntet a kormányzat, viszont lehetőséget nem nagyon ad azon emberek számára, akik adott esetben ilyen csalásra folyamodnak, gyakorlatilag nem komplexen kezeli az egész folyamatot, csak a büntetési tételeket látjuk vagy látják folyamatosan a törvénykezés részéről, viszont megoldási javaslatokat sokkal kevésbé. Még talán annyit tennék hozzá, hogy ezek az események, az ilyen bűncselekmények azért valószínűleg követhetők, hiszen például orvosi igazolásokat ki szoktak adni, és különböző módszerek volnának arra, hogy erre valamilyen jellegű felmérést lehessen végezni, és valóban ilyen jellegű felmérés még nem született, és nem tudott ilyet produkálni a kormányzat.

Ezek voltak a kisebbségi vélemények röviden. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Először az írásban bejelentkezett képviselő uraknak adok szót, azok közül is elsőként Szakács Imre képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/3006. számú törvényjavaslat, amely a büntető törvénykönyv módosítását tartalmazza, akár a sorrendben vehető büntető törvénykönyvi módosítások egyike is lehetne, hiszen az elmúlt 8 évben Magyarországon olyan közállapotok valósultak meg, amelyeknek a kezelése, egyik lehetséges kezelése ezeknek a cselekményeknek a büntető törvénykönyvben való megjelenítése vagy szigorítása. Ugyanakkor ez csak a látszat. Ennek a mostani előterjesztésnek sokkal nagyobb a jelentősége, hiszen a közvagyont, a költségvetést, azt a pénzügyi alapot próbálja a büntetőjog eszközeivel védeni a javaslat, amely az elmúlt 8 évben úgymond szabad préda volt, mindenki fosztogathatta, és kevés jogkövetkezmény csatlakozott hozzá.

Én azt gondolom, hogy a kormánynak ez a javaslata mindenképp figyelemre méltó, hiszen megpróbálja azokat az elkövetési formákat nevesíteni, amelyek egyébként eddig is büntethetők voltak, hiszen amennyiben beszorítható volt a csalás tényállásába, ez alapján az eljárást az illetékes szervek elindíthatták ezekben az ügyekben. De nem volt megnevezve, nevesítve az a jogi tárgy, amelyet védeni kell, nevezetesen az ország költségvetése. Az ország költségvetése az adófizetők, illetőleg a különböző cégek befizetéseiből, egyéb állami bevételekből áll össze, és az országos költségvetés ad fedezetet arra, hogy az ország működjön; azoknak a közszolgáltatásoknak, amelyeket az állam, az önkormányzatok nyújtanak az állampolgárok, a családok felé, a fedezetét biztosítsa. Hogyha ennek az ellenőrizetlen és büntetlen csipegetése, fosztogatása megtörténhet, akkor nagyon komoly problémák alakulhatnak ki.

A kormány a költségvetés védelmét megpróbálta különböző eszközökkel megoldani az elmúlt évben. Most került sor a Btk. módosításán keresztül azoknak az egyébként egyenként talán nem túl nagy összegű, de összességében azért jelentős kárt okozó csalásoknak a büntetésére, amelyeket a felvezetőben mind az államtitkár úr, mind pedig képviselőtársaim elmondtak.

Fontos dolog, hogy itt nemcsak a táppénzcsalásról van szó, ez is egy fontos eleme, hiszen talán a képviselőtársaim és a parlament ülését figyelemmel kísérők ismeretségi körében is nemegyszer előfordult, hogy ha valakinek munkahelyi konfliktusa volt, akkor az egyik könnyű - úgymond - kibúvó az volt, hogyha táppénzre megy, és ezalatt a munkáltatója részéről érinthetetlen volt, megfelelő védettséget élvezett, és még némi jövedelemre is szert tett. Nem csak a táppénzcsalásról van szó, de gondoljanak arra, amikor olyan híreket lehetett hallani, és azért ez sem elenyésző számban történt meg, amikor úgy vettek fel családok családi pótlékot a gyermek után, hogy állami gondozásban vagy fiatalkorúak börtönében volt a gyermek, mégis hozzájutottak az ellátáshoz.

Az államtitkár úr is említette, és megint csak a parlament napirendjén van egy másik törvényjavaslat tekintetében a rokkantsági ellátással történő visszaélés. Megint csak arra hivatkozom, hogy bizonyára mind képviselőtársaim, mind pedig a hallgatóság körében volt olyan eset az elmúlt évek, évtizedek során, amikor valamelyik ismerős vagy áttételes ismerős úgymond megütötte azzal a főnyereményt, hogy rokkantsági nyugdíjat, 67 százalék fölötti vagy 67 százalékot elérő rokkantsági nyugdíjat sikerült elérnie, holott a környezete nagyon jól tudta, hogy egy egészséges és munkaképes fiatalról van szó. De ez mégiscsak egy jó móka volt. Tehát ezeket a cselekményeket most megpróbálja a büntető törvénykönyv jelen módosítása nevesítetten kezelni, ami nyilván a bűnüldöző szervek, az igazságszolgáltatás számára is egyszerűbbé, egzaktabbá és átláthatóbbá teszi ezeknek a cselekményeknek a megítélését.

Talán van egy újdonság is, amely nemcsak az elkövető részéről mint magánszemély részéről teszi ezeknek a cselekményeknek a büntetőjogi következményét a középpontba, hanem azon gazdasági szervezetek vezetői és ellenőrzésre jogosult munkatársai büntethetőségét is felveti, akiknek meglett volna a lehetősége, sőt adott esetben talán a kötelezettsége is, hogy leellenőrizzék, hogy azok az adatok, azok az igények, amelyek bejelentésre kerültek, megfelelnek-e a valóságnak, nem csak egy csalárd módon történő szociális vagy egyéb juttatás felvételére vonatkoznak, de ezt nem tették meg különböző hivatkozással. Most a törvényjavaslat az ő felelősségüket is a büntetőjog keretei közé teszi, azaz jobban oda fognak figyelni, és azok a pénzek, amelyek, mint említettem, összességében, egyenként talán nem túl nagy összegek - egyik képviselőtársam, Sneider képviselőtársam mondta is, hogy a 20 ezer forint alatti összeget ez nem igazán kezeli -, de összességében az adott évben akár milliárdos nagyságrendű károkat is tud okozni a költségvetésnek.

Én a Fidesz-frakció nevében támogatom a javaslat elfogadását. Nyilván majd a módosító indítványokat, hogyha jobbító szándékú vagy olyan észrevétel van, amit a beterjesztő nem vett észre, vagy egyéb módon javítaná a törvényjavaslatnak, a Btk.-módosításnak a szövegezését, megtárgyaljuk, és egyébként a tisztelt Háznak is javaslom elfogadásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Ipkovich György képviselő úrnak adok szót, az MSZP- képviselőcsoportból, aki itt, az emelvényen fogja elmondani a beszédét. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a konkrét szakmai tárgyalásra térnék, államtitkár úr egyik kijelentésére hadd reagáljak, amelyben indokolván részben az alkotmány, részben a Btk. most előttünk fekvő módosítását, azt mondta, hogy valamennyi politikai párt a választási kampány során ezt ígérte. Tévedni tetszik, államtitkár úr; mi nem ígértük azt, hogy visszamenőlegesen megvonunk szerzett jogokat.

Továbbmegyek: nem hiszem, hogy akár a Jobbikot, akár az LMP-t meg kellene védenem. Nem emlékszem, hogy ők is ilyet ígértek volna a választási kampányukban. Továbbmegyek: maguk se ígértek ilyet, de ha csinálják, akkor legfeljebb el tetszettek hallgatni, hogy ezt akarják majd tenni velünk.

Miután általános vitáról van szó, néhány szót szólnék a büntetőjog általános helyzetéről, részben a jogalkotás, részben a jogalkalmazás területén. Azt a szomorú megállapítást kell tennem mint jogász, hogy sajnos a valóságshow-k szintjére süllyed le időnként úgy a jogalkotásunk, mind a jogalkalmazásunk. Nagy csinnadrattával induló büntetőeljárásokat látunk, általában a tévé képernyője előtt. Az, hogy mi lesz velük, az már nem olyan igazán izgalmas kérdés.

A múltkor meg találtam kérdezni a legfőbb ügyész urat, hogy a megszüntetett eljárásoknál mégis hány százalékban van hamis vád, a hatóság félrevezetése, eljárás indítása. Nem kaptam rá konkrét választ, pedig a büntetőjog a szakma szerint komoly dolog: emberek élete, emberek sorsa, egzisztenciája múlik rajta, és nemcsak a védett jogi tárgy oldaláról kell közelítenünk, hanem az ember oldaláról is. És azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy talán ez a szempont egy kicsit háttérbe került mostanában. Ez a szempont egy kicsit másodlagossá vált a politikai mondanivalók hangsúlyozása mellett. Én ezt károsnak tartom, és szerencsésnek tartanám, hogy ha már legalább az ilyen súlyos szankciókat tartalmazó jogszabályokról vitatkozunk, akkor legalább a saját magunk által alkotott törvényeket tartsuk be a jogalkotás terén.

Ha valahol meg illik kérdezni a szakma véleményét egy jogszabály alkotásakor, pont a büntetőjog az, amikor igen, a jogalkalmazót, az ügyvédi kamarát, a bíróságokat és más jogalkalmazókat meg kellene kérdezni.

(17.00)

Annál is inkább, hiszen tisztelt képviselőtársaimmal együtt fogadtuk el azt a jogalkotási jogszabályt, amely pontosan előírja, hogy milyen hatástanulmányok, milyen előzetes vizsgálatok szükségesek egy jogszabály megalkotásakor. Tisztelt fideszes képviselőtársaimtól tudom, hogy ezt a konkrét jogszabályt egy frakcióülés vetette fel, és azon nyomban meg is fogalmazódott annak a formalizált jellege, és itt fekszik előttünk.

Én úgy gondolom, hogy nem így kellene eljárni a büntetőjogi jogszabályok alkotása során. Nem azt hiányolom igazán, hogy nincs a Fidesznek jogalkotási programja e tekintetben, hanem igazán attól vagyok szomorú, hogy nem is törekszik rá, hogy legyen. A politikának enged meghatározó szerepet, és a szakmának rendkívül másodlagos szerep jut ezekben az intézkedésekben. Emlékezzünk csak vissza a három csapás politikai jellegére, aztán utána jött a többi arculcsapás! A jogszabályok ennek következtében nem lesznek koherensek, nem lesznek szakmailag megalapozott és összefüggő rendszerűek; a köz nyelvére lefordítva olyanok lesznek, mint a tarka kutya a tavaszi vedléskor - hogy mindenki értse, hogy mivel állunk szemben.

Nem más ez a büntető jogszabály sem. A szakma azt mondja, hogy a csalás az csalás, függetlenül attól, hogy kinek a sérelmére követik el, hiszen valamikor a tulajdonformák egyenlőségéért síkra szálltak azok az erők, amelyek hittek a piacgazdaságban és a demokráciában. Úgy tűnik, most megint egy kicsit fragmentizálunk, megint éppen a politikai célok által kiemelt védett jogi tárgyakat próbáljuk védeni ezekkel a jogszabályokkal.

Aztán nézzük meg, kik a várható elkövetők e tekintetben. A társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés elkövetője szerintem nem a top százban szereplő vagyonos, gazdag ember, nem ő szokott ilyet csinálni, hanem megint a kiszolgáltatott, a szegény, a perifériára szorult embereket fenyegetjük ezzel, összhangban természetesen az alkotmánymódosításunkkal. Ez a suhogó kardja ennek a tulajdonvédelmi rendszernek, amit az előbbi napirendi pontban tárgyaltunk. Úgy gondolom, hogy szükségtelen ezt ilyen módon megalkotni.

Tehát leszögezhetjük, hogy ennek a jogalkotásnak elsődlegesen nem szakmai, hanem politikai okai vannak. Ez a törvényjavaslat hangulatilag támasztja alá ezt a társadalompolitikát, amit a mostani uralkodó párt képvisel, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy akinek semmije sincsen, annyit is ér. Nem tudom, ki mondta ezt a nagy sikerű mondást, de én ezt a mondást látom visszaköszönve az elénk terjesztett jogszabály-alkotási rendszerből. (Tukacs István: Nagyon igaza van!) Ez igazolja a Fidesz gazdagokat preferáló és a kevésbé tehetős társadalmi csoportokat háttérbe szorító politikáját, és azt a gazdasági célt is szolgálja, hogy a juttatásokra fordított költségvetési források megvonására törekszik, ezt célozza meg. El akarja venni a szegényektől, hogy tudjuk finanszírozni a gazdagokat - minden egyes jogalkotási rendszerükben ezt a lényeget látom, kezdve az adójogszabályoktól, befejezve a büntető jogszabályig.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nem is beszélve arról, hogy ha megnézzük ezeket a tényállási elemeket, már látom a feleslegesen kiadott szakértői költségeket, különböző bizonyítási eljárásokat, ami rendkívül költségessé teszi a speciálisan megfogalmazott tényállások bizonyítását.

Mindezeket előrebocsátva én a magam részéről és a frakcióm nevében ezt az előterjesztést nem támogatjuk, ellene fogunk szavazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vas Imre képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a költségvetés védelmének minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonít. A rendszerváltás óta eltelt idő történései bebizonyították, hogy a hazai költségvetés a változások legnagyobb vesztesévé vált. A törvénymódosítás több olyan bűncselekményt is tartalmaz, amelyek a költségvetési bevételek, illetve kiadások rendszerét védik. A kormány többek között a táppénzcsalások és a rokkantsági nyugdíjra elkövetett csalások ellen fokozottabb és összehangoltabb védelmet kíván biztosítani. Az új, költségvetési csalás törvényi tényállása megalkotásának célja, hogy következetesebbé és hatékonyabbá tegye a büntető törvénykönyvet a költségvetést károsító bűncselekmények vonatkozásában. A kormány célja, hogy a költségvetést hatékonyan védje azáltal, hogy a bűncselekményt, az elkövetők magatartását a lehető legtágabb módon fogalmazza meg. Ez a megoldás alkalmas lehet arra, hogy kiiktasson számos kiskaput és visszaélési lehetőséget. (Babák Mihály: Ez nem tetszik a szociknak!)

A kormány a költségvetés védelmében fokozott figyelmet kíván fordítani a táppénz- és az egyéb társadalombiztosítási csalások elleni küzdelemre azáltal, hogy a büntető anyagi jog szabályait módosítja. A kisebb vagyoni hátrányt okozó, de tömegesen előforduló és a társadalombiztosítás és a szociális ellátás rendszerét kijátszó jogsértő magatartásokkal szemben egy új bűncselekményi fogalmat, tényállást, mégpedig "visszaélés a társadalombiztosítási, szociális vagy jóléti juttatással" elnevezésű bűncselekményt alkot. Ha a kár meghaladja a 20 ezer forintot, akkor az már bűncselekménynek minősül. A bűncselekményi érték felső határa 200 ezer forint. Az ezt meghaladó értékre elkövetett cselekmény már egy súlyosabb kategóriába tartozik, mégpedig az úgynevezett költségvetési csalás kategóriájába. A bűncselekmény, amennyiben az okozott kár a 100 ezer forintot meghaladja, konkurál a költségvetési csalás alapesetével. Amennyiben az elkövető a költségvetésnek tévedésbe ejtésével, tévedésben tartásával vagy a valós tény elhallgatásával okoz 100 ezer forintot meghaladó, de 200 ezer forintot meg nem haladó kárt, a visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással vétsége állapítható meg.

A közelmúltban kialakult gazdasági válság hatására elképzelhető, hogy sokan az elbocsátás elől jogosulatlanul felvett társadalombiztosítási ellátásokhoz menekültek. A publikált vizsgálati eredmények szerint az elmúlt években megduplázódott a betegállománnyal visszaélők aránya, és a pénzügyi válság tovább fokozta ezt a tendenciát. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint a betegállomány időtartama, valamint a betegszabadságon lévők száma évekig csökkent, majd 2008-ban emelkedést mutatott az év első tíz hónapjában, ekkor napi átlagban összességében 34 ezren voltak betegszabadságon.

Már 100 ezer forint értékhatártól is komoly büntetésre számíthat az, aki a jelenlegi nevén adócsalással, csempészettel próbálkozik vagy ezeket a tevékenységeket segíti, illetve büntetésre számíthatnak a táppénzzel vagy rokkantsági nyugdíjjal csalók is. A rokkantsági nyugdíj esetén 20 ezer forint értékhatártól lesz büntetendő a csalás, illetve kétévi börtönbüntetéssel is fenyegeti azt, aki hosszabb ideig üzletszerűen vagy bűnszövetkezetben követi el ezt a fajta visszaélést, legyen szó rokkantsági nyugdíjak megítéléséről vagy annak nem jogos elfogadásáról. A javaslat alapján két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki a társadalombiztosítási ellátás, illetve az államháztartás alrendszereiből a jogszabály alapján nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy valós tényt elhallgat, és ezzel kárt okoz. Korlátlanul enyhítő annak büntetése, aki a vádirat benyújtásáig a kárt megtéríti.

Ezzel a törvénymódosítással a társadalombiztosítás és a szociális ellátások rendszerének kijátszásától megóvnák a költségvetést, lehetővé téve a szankcionálást akkor is, ha az okozott vagyoni kár nem éri el a költségvetési csalás megállapításához szükséges bűncselekményi értékhatárt. Így a 20 ezer forintnál nagyobb kárt okozó bűncselekményeket, például a táppénzcsalást, rokkantsági nyugdíjjal összefüggő visszaéléseket büntetnék, a felső határ pedig 200 ezer forint lenne. Efölött már egy újabb bűncselekmény, a költségvetési csalás állapítható meg.

(17.10)

Összegezve az elhangzottakat: a kormány a törvénymódosítással elejét akarja venni a költségvetés további nagyarányú megkárosításának. Az elmúlt két kormányzati ciklus ugyanis köztudottan arcátlan módon megkárosította az ország büdzséjét.

A Fidesz-KDNP szövetsége ezzel szöges ellentétben egy új fizetési morált kíván bevezetni, amelynek segítségével az államkassza végre hozzájuthat az évek óta hiányzó több száz milliárdos bevételekhez, amelyek eddig a feketegazdaságban kötöttek ki, a társadalmi igazságosságnak megfelelően megteremti azt a rendszert, hogy a táppénzt, a rokkantsági nyugdíjat és az egyéb szociális ellátásokat csak a valóban rászorulók vehessék igénybe, azokra pedig, akik pedig ezeket a juttatásokat jogosulatlanul veszik igénybe, a törvény szigora kell hogy lesújtson.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gyüre Csaba képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A büntető törvénykönyvről szóló módosító javaslat található előttünk, illetve azt tárgyaljuk. Ezzel kapcsolatban egy olyan törvénytervezetet kaptunk, amely alapvetően támogatható.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, amióta egy éve a parlamentben van, mi minden olyan Btk.-val kapcsolatos szigorítást támogattunk, illetve támogatunk, amelyek általában össztársadalmi érdeket szolgálnak, illetve amikor mi megcéloztuk itt a parlamentet, és elkészítettük az első programunkat, hogy mit kívánunk megvalósítani, elsősorban arra helyeztük a hangsúlyt, és az egyik legfontosabb mondanivalónk az volt, hogy Magyarország a rend állama kell hogy legyen, és a Jobbik azért fog fellépni, hogy az után a 8 év káosz után, amely itt eluralkodott ebben az országban, végre a rend, a törvényesség, a törvények egyformán való betartása és mindenkire vonatkozása érvényesüljön. Ezért ezt tűztük ki a zászlónkra, és ezért is dolgozunk, amióta itt vagyunk bent a parlamentben.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az elmúlt 20 esztendőben nagyon sok dolog történt, és bizony a morál is sok tekintetben megromlott, romlott a közbiztonság. Nyilván egy egypártrendszerben, egy olyan rendszerben, ahol egy párt uralkodik, bizony nagyon erősnek kell lennie az államrendőrségnek, nagyon erősnek kell lennie a szigornak, ott nem volt olyan könnyű a bűncselekmények elkövetőinek, és itt is egy liberalizáció volt megfigyelhető az elmúlt 20 esztendőben. Vonatkozik ez mind az olyan bűncselekményekre, amelyek intellektuális jellegűek, amelyek csalással, pénzügyekkel kapcsolatosak, illetve vonatkozik azokra is, amelyeket inkább köztörvényesnek nevezünk, erőszakos jellegűek, az állampolgárokat akár fizikailag veszélyeztetik. Mind a két esetben az volt megfigyelhető az elmúlt 20 esztendőben, hogy nagyon romlott Magyarországon a morál, és elszaporodtak ezek a bűncselekmények mind a kettő vonatkozásában. Mi, amikor bejöttünk ide, akkor azt fogadtuk meg, hogy mindent meg fogunk tenni ezért.

A minap, a múlt héten éppen Kontrát Károly államtitkár úrral volt itt egy elég komoly vitánk, aki azt mondta, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem szavazza meg a Btk. szigorításával kapcsolatos módosításokat, amit mi akkor is visszautasítottunk, és ez is egy olyan példa, amelynél mi is azt mondjuk, hogy ha ezzel a törvénytervezettel nem is értünk minden szinten és minden pontjával egyet, de alapvetően jó irányba mozdul el, és ezt támogatnunk kell. Amikor a Jobbik idejött a parlamentbe, azt mondtuk, nem fogjuk elutasítani, ha bárki részéről, akár még az MSZP részéről is érkeznek javaslatok, mi azokat meg fogjuk szavazni, ha a nemzet érdekében ezt érdemesnek látjuk.

Ebben a törvényjavaslatban is olyan pontokat látunk, amelyek mindenképpen fontosak. Ez egyrészt akkor, amikor megfogalmazódtak korábban azok a szigorítások, amelyeket az elmúlt egy esztendőben elfogadtunk, azok jó részét is támogattuk. Itt nyilván van egy, amit az MSZP a kormányzása alatt annak idején bűncselekménynek minősített, majd számunkra nagyon szomorú módon a saját magát nemzetinek valló akkori ellenzék, amelyik jelen pillanatban kétharmados kormánytöbbséget képvisel, ezeket a bűncselekményformákat ugyanúgy fenntartotta, amelyeket most még egyenruhás címszóval is ellátnak, még határozati javaslatot is kaptunk erre vonatkozóan, hogy állítsunk fel egy nem vizsgáló eseti bizottságot. Nyilván ezzel a részével nem értünk egyet, és az erre vonatkozó Btk.-módosításokat nem szavazzuk meg, de ezen túlmenően az ilyen jellegűeket, amelyek mind pénzügyileg, mind más jelleggel a rend megerősítésére, nem pedig a rendetlenség megerősítésére vonatkoznak... - mert álláspontunk szerint azok, amelyekről az előbb beszéltem, sajnos éppen hogy a rend ellen fognak nem sok jót szülni ebben az országban azok a Btk.-módosítások, amelyek például a polgárőrség tevékenységére vonatkoznak, ezek nem a rend irányába hatnak, ezeket nem szavazzuk, viszont ez a törvénytervezet a rend irányába hat, tehát ezt mindenféleképpen támogatjuk.

Nagyon érdekes, amivel kezdődik ennek a törvényjavaslatnak az 1. §-a, a Bt. 309. §-a kap egy új szabályt. A 309. § korábban már létezett, jelen pillanatban üresen állt a Btk.-ban, és ezt a kis űrt találták meg nagyon szellemesen, éppen a deviza-bűncselekményeket, amilyen bűncselekmények gyakorlatilag ma már nem léteznek, ez a régi szocializmusból átvett örökségünk volt, ennek a helyébe érkezett be a társadalombiztosítási, szociális és más jóléti juttatással kapcsolatos szakasz, amelyet a 309. §-t fogja viselni.

Mi hallottuk az előző hozzászólóktól azt, hogy mennyire elszaporodtak, illetve milyen szinten próbálják kihasználni ezeket a társadalombiztosítás, illetve a szociális rendszerek által biztosított lehetőségeket az emberek Magyarországon. Bizony, ez juttatta odáig a mai rendszert, hogy oly sokan potyautasként szerepelnek a szociális ellátási rendszerben, olyan sokan potyautasként szerepelnek a társadalombiztosítási ellátási rendszerben és egyéb más rendszerekben. Ezek vagy megtévesztéssel, vagy pedig egyéb más csalárd eszközökkel jutnak hozzá ezekhez az ellátásokhoz, akár személyes ismeretség által, akár a vizsgáló orvosok megvesztegetése által jutnak hozzá olyan juttatásokhoz, amelyek őket nem illetnék meg. Erre vonatkozóan eddig is volt lehetőség a megbüntetésükre, azonban ez átfogóan hozza be ezt a lehetőséget az ő megbüntetésükre. Tehát a 309. §-sal kapcsolatosan mindenféleképpen üdvözlendőnek tartjuk ennek a behozatalát.

Sneider Tamás képviselőtársam a bizottság kisebbségi véleményének a megfogalmazásakor kifejtette azt, hogy ott, a bizottságban sem szavaztunk ez ellen a törvénymódosítás ellen, éppen azt mondtuk, hogy ezt abból a szempontból tartjuk kevésnek, hogy itt a 20 ezer forintos értékhatár kerül meghatározásra. Sajnos, itt olyan összegekre követik el ezt a csalást, amelyek nagyon gyakran nem érik el a 20 ezer forintot, azonban össztársadalmi szinten jelentős mértékben károsítják meg a költségvetést. A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindenképpen fontosnak tartja azt, hogy ezeknek a 20 ezer forint alatti elkövetési értéke is büntetendő legyen. Ha azt nyilván elfogadjuk, hogy ezt nem Btk.-ban kell szabályozni, és ebbe nem kerülhet be, de akkor a szabálysértési kódexbe kerüljön be erre vonatkozóan. Sneider Tamás képviselőtársam már ígéretet tett, hogy a Jobbik ezt majd be fogja nyújtani önálló indítványként, és ha jól értettem, Szakács Imre képviselőtársam már itt a korábbi beszédében elmondta, hogy ő a maga részéről ezt támogatja is, és teljes mértékben egyetért azzal, hogy valóban szükség van arra. Ha már felismerte a parlamenti többség, hogy ezt szabályozni kell, akkor szabályozzuk ennek a szabálysértési alakját is, és nehogy majd az váljon Magyarországon népszerűvé, hogy a 20 ezer forint alatti pénzek megszerzésére fogják kihasználni ezt a rendszert.

A 2. §-sal kapcsolatban, a költségvetési csalással kapcsolatban ez nagyjából a korábbi adócsalás helyébe lép, hasonló fenyegetettséget szab a bűncselekmények elkövetőivel szemben.

(17.20)

Ami talán egyetlenegy enyhítés, amit látok - talán ez inkább a részletes vitához tartozik, de azért elmondanám - a (3) bekezdésben, amikor az 5 évig terjedő szabadságvesztés az alapbüntetés, az eredeti 310. §-nál ez az 1-5 évig terjedő szabadságvesztés. Ennek a büntetés kiszabásánál, tehát a bírói gyakorlatban van jelentősége, hiszen ha nincs meghatározva az alsó határ, akkor a bíróság sokkal szélesebb körben szabhat ki büntetést, és akár adott esetben - egy méltányolható esetben - az enyhítő szakasz alkalmazásával könnyebben szab ki pénzbüntetést abban az esetben, mint szabadságvesztést, tehát itt némi enyhítés figyelhető meg.

Azonban a (8) bekezdésben van egy szigorítás, amit mindenképpen üdvözlendőnek tartunk, hiszen a korábbi adócsalásra vonatkozó paragrafus utolsó bekezdése azt tartalmazta, hogy az adócsalás elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti. Hát mi ez, ha nem felhívás volt a táncra? Tehát ez azt jelentette, hogy mindenki nagyon jól tudta, hogy ha adót csal, akkor nem fogják őt büntetőjogilag felelősségre vonni abban az esetben, ha ezt a pénzt esetleg az elévülési időig félreteszi, vagy van a birtokában ennyi, mert ha lebukik, akkor kifizeti, és akkor tulajdonképpen az égadta világon semmilyen szankció nincs, akkor megszüntetik vele szemben a büntetőeljárást, és él, mint hal a vízben. Tehát semmilyen problémája ezzel kapcsolatban nincs.

Ezzel kapcsolatban ugyan nem jelentős szigorítás, de mindenképpen üdvözlendő az új megfogalmazás, amely már nem azt mondja ki, hogy nem büntethető, hanem csak azt mondja ki, hogy korlátlanul enyhíthető. Tehát itt annak a bírónak lesz majd a joga ezt eldönteni, aki már az eset összes körülményeinek a birtokában van, aki ismeri az elkövető múltját, ismeri azt, hogy tulajdonképpen milyen nagyságrendű vagy mennyire volt ez szándékos megkárosítása az állami költségvetésnek, és mindezt nagyon jól fogja tudni mérlegelni a bíró. Ennek örülök minden olyan esetben, amikor a bíró megkapja azt a lehetőséget, hogy az eset összes körülményeit figyelembe véve nagyobb legyen az ő mérlegelési jogköre, és ebben az esetben valóban élhet azzal az eszközzel, amíg a régi büntető törvénykönyv - a korábbi - lehetőséget sem adott neki, tehát el sem indult a büntetőeljárás. Itt viszont megteheti ugyanazt, hogy teljes mértékben, azt mondja, hogy korlátlanul enyhíti, tehát nem szabja ki vele szemben a legenyhébb büntetést sem, de megteheti azt is, hogy akár súlyos büntetéssel is sújtja adott esetben. Tehát a törvénynek ez a része is üdvözlendő.

Mindezeket figyelembe véve úgy látjuk, hogy ezt a törvénytervezetet, illetve törvénymódosítást tudjuk támogatni, és azt gondolom, hogy igennel fogunk majd szavazni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Dorosz Dávid képviselő úr, a Jobbik... az LMP képviselőcsoportjából (Derültség.) - a Jobbik szekciója mellett helyezkedik az önök frakciója. Tehát Dorosz Dávid képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából, megadom a szót, képviselő úr.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm, elnök úr. Még egyelőre nem olvadtunk be, és nem is fogunk, a mellettünk lévő frakcióba. Köszönöm szépen a szót. (Dr. Rétvári Bence: A Jobbik befogadó párt. - Derültség, közbeszólások a Jobbik és a kormánypárti padsorokból.) Szerintem senkinek nem lenne jó, tehát foglalkozzunk az előttünk levő törvényjavaslattal.

Nagyon furcsa látni egy újabb Btk.-módosítást a kormányoldal részéről, különös tekintettel arra, hogy az ellenzéki Btk.-módosításokat mindig azzal az indokkal söpri le a kormánypárti többség az asztalról, hogy készül az új Btk., tehát hagyjuk békén a büntető törvénykönyvet, nem kell azt módosítgatni. Ehhez képest eléggé különös, hogy lényegében kéthetente jönnek be a jelenlegi Btk.-t hegesztgető javaslatok a kormánypárt részéről. Úgy látszik, ez egy kettős mérce, ami nem vonatkozik, csak az egyik oldalra.

Nézzük magát a törvényjavaslatot, amelynek két fontos része van, egyrészt a tb-csalás, másrészt a költségvetési csalás. Kezdjük a tb-csalással! Ennek a tényállásnak a bevezetése nem kifejezetten indokolt, hiszen ahogy ezt már a kormánypárti képviselők is többször elismerték, a csalás büntető törvénykönyvben szereplő jelenlegi tényállása pontosan lefedi, és pontosan meg tudja előzni, illetve büntetni tudja ezeket a valóban elítélhető és büntetendő cselekményeket. Tehát ennek az új tényállásnak a bevezetésére semmi szükség nincs, ez lényegében egy PR-akció. Nagyon jól hangzik, nagyon jól lehet vele a sajtóban kampányolni, de sajnos megint egy lufieregető büntetőpolitikai lépés, aminek a valós célja és oka nem áll fenn.

A második részben a költségvetési csalásnál ez már inkább egy valós és létező problémára adott megoldási javaslat, ami nem is indul rossz irányba, hanem valójában megpróbálja kezelni a problémát. Viszont a megfogalmazása, illetve kodifikációja hagy kívánnivalókat maga után. Itt főleg két dolgot fogok említeni, amelyekre módosító javaslatokat is fogunk benyújtani, hiszen a jelenlegi viszonylag pongyola megfogalmazás sajnos a jogértelmezésben és a jogalkalmazásban problémákat, illetve félreérthető eseteket vethet föl.

Egyrészt visszatérő ennél a tényállásnál a különböző szakaszokban a "kapcsolatos", "kapcsolatba hozható" kifejezés. Az Alkotmánybíróság egy 2004-es határozatában kifejezetten kijelentette és úgy határozott, hogy a "kapcsolatos" és hasonló kifejezések használata a büntető törvénykönyvben jogértelmezési és jogalkalmazási hibákhoz és félreértésekhez vezet. Ezek nem egyértelmű fogalmak, ezek nem elég precíz fogalmak, így azok teljesen ellenjavalltak a törvényhozási aktusokban. A büntető törvénykönyvben pedig - mondanom sem kell - fokozottabb figyelemmel és fokozottabb körültekintéssel kell eljárni. Tehát ennek a megváltoztatását mindenképpen javasoljuk.

Szintén félreértésre, illetve jogértelmezési problémákra adhat okot, hogy ez a tényállás jelen pillanatban, ahogy önök benyújtották, nem tartalmaz célzatot. Ez pedig olyan problémákra vezethet, hogy a tévedés mint kimentő okra való hivatkozásnál, illetve a bíróságon, ha ez felmerül, ez megint jogértelmezési és jogalkalmazási problémákat vethet fel. Éppen ezért olyan módosító javaslatot fogunk betenni, amely kifejezetten erősíti ennek a tényállásnak a hatókörét. Kifejezetten erősíti azt, hogy pontosabban lehessen vele célozni, pontosabban lehessen vele megakadályozni, illetve büntetni azokat a cselekményeket, amelyekre ezek vonatkoznak. Így aztán mindenképpen fontosnak tartjuk a célzat mint jogi eszköz bevételét a büntető törvénykönyv ezen tényállásába.

Az egész csomagot így, önmagában jelen pillanatban támogatni nem tudjuk, ezt a módosító indítványaink sorsától tesszük függővé. Az egyik szintjén látjuk a jó szándékot, és látjuk, hogy valóban egy meglévő társadalmi problémára akar választ adni, a másik részén viszont sajnos csak megint egy PR-szagú büntetőpolitikai lufieregetést látunk, ahogy ezt az elmúlt hónapokban önöktől már megszokhattuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szoktam direkt jogi természetű törvényjavaslatokhoz szót kérni, különösképpen akkor nem, hogyha büntetőjogról van szó. Nem vagyok a témakörnek szakértője - hála istennek, talán. Viszont van ennek a törvényjavaslatnak olyan vonatkozása, ami a parlamenti tisztségemből és a szakmámból fakad. Nevezetesen a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség témaköréről, ennek az elmulasztásának a problémájáról van szó.

Van egy talán kötözködésnek nevezhető megjegyzésem. Amikor a törvényjavaslat definiálja az államháztartás körébe tartozó bűncselekményeket, akkor újradefiniálja, megmagyarázza, hogy mi az államháztartás, és újra leírja, hogy központi költségvetés, pénzalapok, társadalombiztosítási alapok; ez teljesen fölösleges fontoskodás. Az államháztartási törvény világosan megmondja, hogy mi az államháztartás körébe tartozó terület. Ez fölösleges, de ez teljesen formai kérdés, talán elfogadják, hogy ezt fölösleges itt megismételni.

Ennél fontosabb azonban az a kérdés, amit az államtitkár úr a szóbeli kiegészítésében mondott. Ön gyakran használta a közpénzek fogalmát, és ez nagyon helyes.

(17.30)

Én azt gondolom, hogy ön közpénzekre gondolt, a törvényjavaslat pedig az államháztartás körébe tartozó bevételekről, kiadásokról, pénzekről beszélt. Itt arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a közpénzek fogalma szélesebb körű az államháztartásnál, tehát nemcsak az államháztartásban vannak közpénzek, hanem az államháztartáson kívül is, és nekem úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat leszűkíti azt a szankciókört, azt az intézkedési kört, ami a csalásokra és egyéb bűncselekményekre vonatkozik.

Tehát nekem az a javaslatom, még mindig az illúzió jegyében, mármint a nemzeti együttműködésünkre vonatkozó illúzió jegyében, hogy gondolják végig, terjesszék ki a közpénzek egészére ezt a törvényjavaslati szankciórendszert. Hiszen gondoljunk arra, hogy az ominózus BKV-ügyben az elhíresült pofátlan végkielégítés sem az államháztartás keretében történt, a BKV nem része az államháztartásnak (Babák Mihály: Ez igaz!) a hatályos magyar jogszabályok szerint, miként nem részei az államháztartásnak azok a közalapítványok, különösen közhasznú alapítványok sem, amelyekben szintén sok közpénz van, ott is készül költségvetés, ott is történhetnek visszaélések, pró, kontra bevételeknél, kiadásoknál egyaránt.

Tehát én azt gondolom, ön, államtitkár úr, közpénzekre gondolt, a jogszabály viszont egy szűkebb területről beszél, az államháztartásról. Miközben a közszféra egy szélesebb terület, benne vannak azok az állami tulajdonnal vagy résztulajdonnal működő gazdasági társaságok, mint például a MÁV vagy a Magyar Villamos Művek, vagy más példákat is mondhatnék, és azok a közhasznú szervezetek, köztestületek, a Magyar Tudományos Akadémia például, amely köztestületként a központi költségvetésnek része, de az államháztartásnak nem, és még folytathatnám ezeket a példákat, alapítványok, közalapítványok. Ez tehát az egyik tiszteletteljes javaslatom, ennek a figyelembevétele.

A másik pedig, hogy itt van egy valóban szakmai kérdés, hogy mi minden kellene ahhoz, hogy itt egy megnyugtató joghelyzet alakuljon ki a közpénzek kezelésénél. Tavaly, valamikor ősszel elfogadott a Ház egy olyan törvényjavaslatot, amely beépült az államháztartási törvénybe, amely a központi költségvetési szerveknél létrehozta a költségvetési felügyelő, főfelügyelő funkciót. Ez önmagában helyes, csak az a probléma, elmondtam akkor is, hogy ezeknek a felügyelőknek, főfelügyelőknek nincs igazi jogosítványa. Javaslatokat tehetnek, véleményeket fogalmaznak meg, de igazi, folyamatba épített ellenőri funkciójuk nincs; olyan funkciójuk nincs, hogy például a kötelezettségvállalásokat az ő engedélyük nélkül nem lehet megtenni; nincs olyan hatáskörük, hogy a kifizetéseket az ő engedélyük nélkül ne lehessen megtenni.

Tehát ezek azok az igazi, folyamatba épített pontok, amelyek képesek meggátolni ezeket az anomáliákat, a költségvetési közpénzekkel való csalásokat és egyéb bűncselekményeket. Ezért tehát tulajdonképpen ezt a jogosítványrendszert, folyamatba épített ellenőrzést kellene végiggondolni, nemcsak az államháztartásba tartozó költségvetési szerveknél, nemcsak a központi költségvetés területén, hanem a közszféra egészében, ide értve tehát, még egyszer mondom, a közhasznú szervezeteket, közalapítványokat és gazdasági társaságokat is, mert ott is ugyanilyen problémák vannak. Ezek nélkül, pusztán a büntetőjog eszközeivel, azt gondolom, hogy nem elég hadakozni a széles körben jellemző korrupciós jelenségek ellen.

Én tehát azt gondolom, hogy fontosak a büntetőjogi eszközök, ad absurdum ezek a szigorú szankciók, ezért is támogatja a Jobbik frakciója alapvetően a törvénymódosítást, a törvényjavaslatot. De azt gondolom, szakmai szempontból a kör szélesítése, a közpénzek körének a teljes megrajzolása és az abban való érvényesítés, illetve az ellenőrzés szakmai elemeinek a beépítése is legalább ennyire fontos lenne.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez értünk, most normál időkeretben bejelentett felszólalások következnek.

Megadom a szót Kupcsok Lajos képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Európa jelenleg a költségvetési szigorítások, a takarékossági csomagok idejét éli, a csalások elleni küzdelem és az EU pénzügyi érdekeinek védelme fontosabb, mint korábban bármikor, írta három hónappal ezelőtt Giovanni Kessler, az OLAF, az Európai Csalásellenes Hivatal új főigazgatója hivatalba lépésekor.

A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat a költségvetés védelmének minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonít, rögzítve azt is, hogy a védelem jelenlegi rendszere elavult.

A Btk. büntetőjogi alapelvei közül a törvényesség elve két alapelv egybekapcsolódását jelenti. A nullum crimen sine lege azt jelenti, hogy senki nem vonható büntetőjogi felelősségre, csak olyan cselekmény miatt, amit az elkövetése előtt a törvény bűncselekményként szabályozott. A nulla poena sine lege elve pedig azt jelenti, hogy az elkövetővel szemben csak olyan hátrányos jogkövetkezmény alkalmazható, amelyet a cselekvés elkövetésekor a törvény kilátásba helyezett. Az előttünk lévő törvényjavaslat mindkét büntetőjogi alapelvnek megfelel.

A Btk. általános része a bűncselekmény definíciójának meghatározásakor azt a cselekvést minősíti bűncselekménynek, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyes cselekvés az a tevékenység vagy mulasztás, amely az ország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti, veszélyezteti.

A nemzeti együttműködés programja már egy éve rögzítette, hogy a magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak az élet minden területén, a munka, az otthon, a család, az egészség mellett a rend is közös jövőnk tartóoszlopa. Az elmúlt nyolc év rossz és eredménytelen kormányzása adósságcsapdába hajtotta az országot, megrengette a költségvetési gazdálkodást, a legmagasabb szinten mutatott rossz példát a költségvetési adatok manipulálására, és nem utolsósorban lehetővé tette, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe, vállalatokba, kiváltságosok, magánérdekek kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat. A kormány a nemzeti együttműködés programjában nyilvánvalóvá tette, mert a választók ezt várták és ezt várják, a büntető törvénykönyv szigorítását.

A költségvetési csalás bűncselekményének kodifikálása azt célozza, hogy az eddigieknél hatékonyabban biztosítsa a költségvetési bevételeknek a költségvetésben való megjelenését. A szabályozás célja az is, hogy kiküszöbölje azt a diszkriminációt, ami az EK költségvetésvédelme és a magyar költségvetés védelme tekintetében megjelenik.

Fontosnak tartjuk a büntetőjogi szabályok tudatformáló erejét. Tudatformáló erején keresztül lehet eredményes az a szigor, amely a költségvetéssel, adókkal, járulékokkal kapcsolatos visszaélések terén léphetne életbe. Magyarország sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem jogilag nem tolerálhat egyetlen olyan visszaélést sem, amely kárt okozhat az ország büdzséjének, legyen szó akár adócsalásról, akár jövedékekkel való visszaélésről, csempészetről, áfacsalásról, munkáltatással összefüggő adócsalásról, jogosulatlan gazdasági előny megszerzéséről vagy éppen a szociális támogatás jogtalan megszerzéséről.

A szociális jellegű juttatásokkal történő visszaélések körében a 20-200 ezer forintig terjedő ügyek tartoznak, a 20 ezer forint alattiakat az új törvény sem minősítené bűncselekménynek. Az új tényállással elsősorban a szociális, a foglalkoztatással, a munkanélküliséggel vagy a családdal kapcsolatos ellátások, juttatások megszerzése vagy megtartása érdekében elkövetett visszaélések büntetését, visszaszorítását célozza a javaslat. Az elkövetési magatartás a tévedésbe ejtés, a tévedésben tartás vagy a valós tény elhallgatása. A visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással bűncselekmény tényállása a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget, ösztönzendő az elkövetőt az általa okozott kár megtérítésére.

A költségvetési csalás bűncselekmény jogi tárgya a közteherviselést, a közteherviselési kötelezettséget teljesítő embereknek a költségvetések prudens működéséhez fűződő érdeke, közvetlenül pedig maguk a költségvetések. A költségvetési csalás alanya általános, a megtévesztő magatartás a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséghez kapcsolódik, vagy a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában kerül tanúsításra, feltéve, ha ez esetben az a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.

(17.40)

A befizetési kötelezettségek nem korlátozódnak az adókra, az adó fogalma alá eső befizetési kötelezettségekre. Idetartoznak például a költségvetéssel szemben fennálló egyéb, egyoldalú bírságfizetési, továbbá szerződéses kötelezettségből származó befizetési kötelezettségnek csalárd módon történő semmibevétele, nem teljesítése, és ezzel vagyoni hátrány okozása. A tipikus elkövetési magatartások között megint a tévedésbe ejtés, tévedésben tartás vagy a valós tény elhallgatása vezet vagyoni hátrányhoz.

A bűnszövetségben, üzletszerűen történő elkövetés súlyosbító körülmények, minősített esetek. A büntetés korlátlan enyhítésének lehetősége mint kedvezmény a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetőkre nem lenne alkalmazható. Esetüket kivéve a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány megfizetésében az elkövető összeghatártól függetlenül érdekelt, mert valamennyi értékhatár esetén a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két évtized, különösen az előző két kormányzati ciklus bebizonyította, hogy a költségvetés az átmenet legnagyobb vesztese. A magyar költségvetés védelme elképzelhetetlen a táppénzcsalások, a rokkantsági nyugdíjra elkövetett csalások, az áfacsalások, az adócsalások visszaszorítása, szankcionálása nélkül. A javaslat a visszaélési lehetőségek, a kiskapuk lezárását célozza. Nem kell jogásznak lennünk ahhoz, hogy emlékezetünkbe idézzük az elmúlt évek, évtizedek nyugat-európai adózási és költségvetés-védelmi gyakorlatáról hallottakat, látottakat, olvasottakat. Az alacsony adókulcsokhoz következetes költségvetési politika társul, főként a költségvetés bevételi oldalánál. Ez Nyugaton természetes, hiszen korrekt közteherviselés nélkül nem lehet kiadásokat fedezni. Csak hitelből, az ország eladósításából, és ez a politika Magyarországon 2010-ben már csúfosan megbukott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kupcsok Képviselőtársam! Az ön által elmondott hozzászólás szakmailag rendkívül megalapozott és cizellált, tetszetős hozzászólás volt. Nem is ezzel kívánok vitatkozni, hanem amire fel kívánom hívni a figyelmét, az az, hogy pontosan ezt a szakmai vitát mulasztottuk el akkor, amikor idehoztuk ezt az előterjesztést úgy, hogy nem folytattuk le szakmai berkekben ezeket a vitákat. Az általam elmondottak pont azt hiányolták, hogy a joggyakorlat egyes szervezetei nem fejthették ki a véleményüket.

Nem azon van a vita közöttünk, hogy ki kívánja védeni a költségvetést vagy ki nem, hanem az a vita közöttünk, hogy ez a szakmailag megalapozottnak kellő törvény nem került ilyen viták lefolytatásának kereszttüzébe. (Babák Mihály: Ezt mindenki tudja.) Nem tudom, igazak-e azok a vélemények, amelyek más oldalon jelentkeznek, hogy a meglevő jogi eszközökkel is ellátható ez a védelem, és vannak olyan felvetések, amelyek azt mondják, hogy ez a hirtelen előterjesztés nem szolgál mást, mint a politikai súlyának a kihegyezését az önök által beterjesztett alkotmánymódosításnak, amely kellően sok vitát kavart itt a Házban.

Tehát a kérésünk lényege, hogy a szakmai viták lefolytatása nélkül ilyen súlyos jogszabály ne kerüljön a tisztelt Ház elé, mert hátha megtévedünk akkor, amikor egyik vagy másik koncepció mellett tesszük le a voksunkat. Ez volt a felszólalásunk lényege, és ez a kifogásunk lényege is. (Taps az MSZP padsoraiban. - Babák Mihály: Mellébeszélsz!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Fideszes képviselőtársaimat óvnám attól az elbizakodottságtól, miszerint itt most alacsony adókulcsok lennének a fülkeforradalom következtében. Hát, képviselőtársaim, azért nincsenek.

Emlékeztetnék rá, hogy még a Gyurcsány-kormány idején készült egy olyan tanulmány, azt hiszem, a pénzügyi tárca részére, amely vizsgálta a feketefoglalkoztatás helyzetét Magyarországon, és megállapította azt, hogy a feketén vagy szürkén foglalkoztatott emberek jelentős része olyan munkahelyeken van foglalkoztatva Magyarországon, ahol a foglalkoztatás bruttó munkabérköltsége egész egyszerűen nem termelődik meg. Ezek a száraz tények.

Tartok tőle, hogy most a gazdasági válság után, tekintettel arra, hogy mindössze 13 ezerrel van több munkahely jelenleg az önök egyéves kormányzása után, mint a tízéves mélypont volt, ennél nem igazán állhatunk jobban gazdaságilag, ezért én nagyon óvnék azoktól a feltételezésektől, hogy itt most kivirul az ég, és majd tömegesen be lesznek azok az emberek jelentve teljes bérre, vagy egyáltalán be lesznek valamennyire is jelentve, akik most a fekete- vagy a szürkefoglalkoztatás részesei.

Tehát én azért csínján bánnék a szavakkal, csínján bánnék a várakozásokkal, amelyek egyébként a hasonló, alapvetően azért előremutató törvényjavaslatok körül vannak, mert a tények, a számok nem azt mutatják, hogy erre a kincstári optimizmusra önöknek bármilyen okuk is lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kupcsok Lajos képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Alapjában véve három gondolatot szeretnék ellenzéki képviselőtársaimnak a figyelmébe ajánlani. Az első gondolatra azt mondanám, hogy helyzetelemzés, helyzetértékelés, a második gondolatra, hogy lehetőségek, a harmadikra meg, hogy feladatok.

Úgy gondolom, hogy ebben a teremben - talán az MSZP-t leszámítva - az ország helyzetét, gazdasági helyzetét a 2010-es állapotot illetően az értékelésünk megegyezik. Egy gazdasági csőd szélére taszított, kifosztott, lerabolt, eladósított - és még hasonló rokon értelmű szavakat kereshetnénk és találhatnánk - helyzetben levő országot kellett ebből a folyamatból visszafordítani.

A rendelkezésünkre álló lehetőségek meglehetősen szűkösek. Ha a délelőttre visszagondolnak, a világörökség kapcsán nagyon kedvező és mindenki által szeretett célokra nincsen elegendő pénz, nincsen elegendő forrás, mert a szocialisták nem hagytak. És amikor a feladatokhoz eljutunk, akkor pedig ki kell mondani azt, hogy a büntetőjognak tükröt kell tartani, és le kell reagálni ezeket a cselekményeket, és nem lehet tovább engedni, mert ellenkező esetben nem tudjuk megállítani és nem tudjuk tartósan megfordítani azt a gazdasági folyamatot, amit az elmúlt 8 évben megörököltünk. (Babák Mihály: Ők nem akarják.) Ehhez szükségünk van az ellenzékiek támogatására is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP. Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, amikor Ipkovich György képviselőtársam arra nézve fejezte ki itt az igényét, hogy a jogszabály-módosításoknál szükséges előzetes társadalmi, szakmai egyeztetés, konzultáció, ha úgy tetszik, feltétele annak, hogy jó hatású törvényeket alkosson az Országgyűlés, akkor szerette volna - és ezt már mondhatom többes számban is, ez az MSZP álláspontja -, szeretnénk arra fölhívni a figyelmet minden egyes alkalommal, hogy így nem lehet jogszabályokat alkotni, ahogy önök módosítgatják az alkotmányt, a büntető törvénykönyvet.

És a tetejébe egyszerűen nem felel meg a valóságnak, amit Kupcsok úr mondott, hogy itt romokat vettek át, és hogy olyan rettenetes helyzetben vették át az országot. Ez valami elképesztő! (Babák Mihály: Szűzanyám! - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Az elmúlt 8 évre való visszamutogatás, képviselő urak, nem lesz már elég. Most azt a dolgot és azt a munkát kellene rendesen és tisztességesen elvégezni, ami most az önök feladata és felelőssége, kétharmados parlamenti többségnél. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ezt csináljuk.) De nem így van.

Nekem nyugodtan kiabálhatnak be ilyen cinikus mondatokat, engem, megmondom őszintén, hogy ezek tartalma nem nagyon ráz meg, de nem velem bánnak így, hanem azokkal az emberekkel, akikre nézve úgy alkotnak most jogszabályokat, hogy ők megalázva, megverve érzik magukat, mint ez a nyugdíjas, szolgálati nyugdíjas, korengedményes, korkedvezményes nyugdíjasok elleni támadás az alkotmánymódosítás formájában. Nem lehet így jogszabályokat alkotni, egyeztetés nélkül, a társadalom véleményének figyelembevétele nélkül, egy-egy szakmai csoport véleményének a figyelembevétele nélkül. Nem lehet. Ennek drága ára van, és ezt az országgal fogják megfizettetni.

Úgyhogy én csak kérem önöket udvariasan, hogy hagyjanak fel ezzel a pökhendi stílussal. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves volt Miniszter Asszony! Nagy tisztelettel kérem önöket, hogy ne fessenek jobb képet arról a szörnyű állapotról, amiben - ahogy képviselőtársam is volt szíves elmesélni - hagyták ezt az országot.

Tisztelt Képviselő Asszony! A munkanélküliség történelmi. A szegénység lassan ötmillió embert nyomaszt. Az adósságot megduplázták. Havonta ötmilliárd forint az adósság utáni adósságszolgálat.

Semmire sincs pénz ebben az országban, az emberek hitét is elvették, nyomor van, és sajnos mindent eltulajdonítottak.

(17.50)

Tényleg romjaiban van az ország. Ha ön ezt nem érzi, akkor azért, mert azt valószínűleg a jövedelme nem teszi lehetővé. (Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát!) De én Békés megyei képviselőként - igaz, hogy nekem is parlamenti fizetésem van - tudom, hogy nagyon keserű a munkanélküliek kenyere, tisztelt képviselő asszony. Békés megye vesztese volt az önök kormányzásának, és nagyon sajnálom, hogy ezt ön nem érzi, mert nem érzi a bőrén. Menjen többet az emberek közé, és megtudja, hogy mekkora gond van. Nincs jogbiztonság, közbiztonság, szociális biztonság, semmi nincs, mert mindenhonnan eltűnt a pénz.

Nagy tisztelettel kérem önöket, hogy azért a rengeteg bűnért, amit elkövettek, méltó alázattal vállalják a felelősséget. Az mégiscsak borzasztó, ha egy parlament egy társadalmi csalást bűncselekménynek minősít. Ez szíve-joga. Ehhez nem kell konzultáció, ha valaki csalt, akkor csalt. Nem tudom, hogy önök milyen hatástanulmányt gondolnak ebben a dologban. Ha önöktől kérdeznék, akkor pontosan tudnák, hogy hol csaltak, hol loptak, és hol tulajdonították el a közpénzt. Álljt kell vezényelni, ebben az országban rendnek kell lenni. Mély tisztelettel kérem önöket, hogy ezzel a szándékkal próbáljanak azonosulni, ha meg nem, akkor inkább ne szóljanak semmit. (Dr. Lamperth Mónika: Tudom, hogy ezt szeretné!)

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a kétperces hozzászólások keretében mindenki el tudja mondani a véleményét.

Most megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Tényleg csak nagyon röviden. Én azért arra választ várnék, látják-e annak a megoldását, vagy meg van-e oldva az a probléma - egészen pontosan így hangzik a kérdés -, hogy ennek a költségvetési fedezete, ami mondjuk, a legális foglalkoztatáshoz kellene, megtermelődött-e az önök elmúlt egyéves kormányzása alatt. Nekem meggyőződésem, hogy nem. Itt ül a körünkben Szatmáry Kristóf államtitkár úr, akinek igen komoly múltja van és nagy tekintélyű vezetője a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának. Én jártam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál, jártam a VOSZ-nál és más vállalkozói szervezeteknél is, ahol egyöntetűen elmondtak a tagok, elmondták a vezetők, egyszerűen az a nagy problémája jelenleg a magyar gazdaságnak, hogy ezek a pénzek nagyon sokszor nem termelődnek meg a vállalatoknál. A meg nem termelődött bruttó munkabérköltséget megpróbálhatja behajtani az állam, és természetesen megpróbálhat büntetőjogi eszközökkel is fellépni az államháztartás pénzeinek védelmében - az igazságérzetünknek egyébként nyilvánvalóan megfelel, hogy küzd ezekért a pénzekért -, csak az a kérdés, hogy valóban be tudja-e hajtani azt a pénzt, ami nem termelődik meg a cégeknél.

Ugyanis egy olyan problémával állunk szemben, hogy gyakorlatilag egy elő nem állított pénzre próbálja rátenni az állam a mancsát, és ez garantáltan nem fog neki sikerülni. Éppen ezért lenne fontos, hogy továbbmenjenek azon az úton, amelyen el sem indultak, csak verbálisan, és ez az lenne, hogy valóban adócsökkentés legyen, a legális foglalkoztatás feltételei valóban javuljanak Magyarországon, mert ebben az esetben lehet elvárni azt, hogy nem tömeges jogsértések mentén fog majd a későbbiek folyamán működni a versenyszféra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismerem olyan régen Babák képviselőtársamat, hogy tudjam, amikor olyanokat kezd mondani, mint az imént is, akkor kifogyott az érvekből, de valamit mégiscsak kell mondani.

Fenntartom azt a véleményem, hogy ez a büntetőjogi jogalkotás inkább politikai, mint gazdasági jellegű. Önök kriminalizálják a társadalmat. Azt mondták, hogy a rokkantnyugdíjasok tulajdonképpen csalók, nem jogosultak a rokkantnyugdíjra, mert bűnözők, és felül kell őket vizsgálni, holott előtte nem tettek különösebb vizsgálati lépéseket. Aztán azt is mondták, tetszenek tudni, hogy például a táppénzesek is csalók. Aki beteg, az várhatóan csalásba esik, és ezért egyszerűen 50 százalékkal csökkentették a kifizethető táppénz összegét, nyilvánvalóan elegánsan elfeledkezve arról, hogy a beszedett járulékot nem csökkentették.

Ez mind arra utal, amit az imént képviselőtársam is mondott, hogy aminek szemtanúi vagyunk, az pénzbegyűjtés, hogy az adóreform kapcsán megemelkedett kiadásaikat valamilyen módon kompenzálják és beszedjék. Ezért mondom én azt, hogy talán nem kellene a büntetőjogot ilyen módon kritikátlanul a politika szolgálólányává adni, hanem tartsuk meg annak szakmai jellegét, és szakmai vitákat rendezzünk a büntetőjogról, ne pedig politikai lózungokkal támasszunk alá büntetőjogi reformokat.

Erre céloztam én, nem másra, tisztelt Babák képviselőtársam. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Bocsássanak meg, a büntetőjog nem szakterületem, de azért hétköznapi emberként úgy gondolom, hogy nem kriminalizálni kívánjuk ma a társadalmat, hanem - a parlament széles többsége is amondó, hogy - rendet kell tenni ebben az országban. Önök az elmúlt nyolc évben semmihez nem nyúltak. Volt akkor itt villanykapcsoló, privatizációs program és minden héten új program. Sajnos tényleg rendet kell csinálni, mert önök rendetlenséget hagytak az országban. Lehet arról beszélni, hogy romokban áll-e az ország vagy sem. Menjenek ki az utcára, nézzék meg, és akkor tudni fogják; vagy menjenek el vidékre.

Azt különben egy hétköznapi képviselőnek is, aki nem gazdaságpolitikus, észre kell vennie, hogy romokban van az ország gazdasága. Volner képviselőtársam nagyon jól mondta, hogy kivéreztették a hazai gazdaságot. Ahhoz, hogy a gazdaság lábra álljon, pénzre van szükség, sok pénzre. Nem az adókedvezmény vitte el a költségeket! Hölgyek, urak, akkor ebben az országban miért van államadósság? Akkor nem volt szja-csökkentés. Tessék mondani, hova tették a pénzt!

Tisztelt Ipkovich képviselőtársam, ön most nagyon ripacs módon a személyi jövedelemadóra mutogat. Egyszerűen más a mostani kormány filozófiája, mint az önökének volt: nem tűri a lazaságot, nem tűri a rendetlenséget, nem tűri a csalást, nem tűri a lopást, és én úgy gondolom, hogy ebben a Házban a rendhez mindenkinek hozzá kell járulnia, mert úgy szolgálja az ország és - lehet, hogy ez önnek ismeretlen fogalom - a nemzet érdekét. Ezt most nem pátosszal mondtam, hanem őszintén.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! 50 százalékos táppénz? A magas nyugdíjasoktól vették el! Akkor miről tetszik beszélni? Mert úgy volt, hogy úri kedvében elment táppénzre, és jobban élt, mint bárki más. Hölgyek, urak, csak arról volt szó, hogy abból a teherből, amit önök államadósságként hagytak ránk, mindenkinek részt kell vállalnia, és nem megy úgy, mint régen ment. De nem is mehet úgy, mert akkor az ország a süllyesztőben köt ki. Mi pedig ennek az országnak jövőt szeretnénk, biztonságot, kiszámíthatóságot és jövőt. A mai nap pedig nem arról szól, hogy a jövőt építjük, hanem arról, hogy kezdjük a rendet, és ez sürgős munkát igényel.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid leszek. Én mindig gondosan ügyelek arra, tisztelt Babák képviselőtársam, hogy amikor önhöz vagy más képviselőtársamhoz beszélek, akkor a kellő tiszteletet adjam meg neki, és a személyét vagy a tulajdonságait ne minősítsem különböző módon. Úgy gondolom, hogy amit ön az imént csinált, az nem ebbe a terembe való, például leripacsozni a másikat, meg más jelzőket alkalmazni a másik személyére. Ez nem a célt szolgálja, ez nem az építő jellegű vita alapköve, hanem személyeskedésekre ad alkalmat, amit talán távol kellene tartani ebből a Házból.

Én mindig megfelelő udvariassággal szoktam szólni, Babák képviselőtársamat pedig meg is szoktam dicsérni. Arra kérem ezért képviselőtársamat, ha már nem dicsér meg, legalább ne tegyen pejoratív kijelentéseket. Szerintem jobb lesz a hangulat ebben a Házban, ha így viselkedünk egymással.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Az előttünk fekvő Btk.-módosítás szakmai részéhez szeretnék hozzászólni, bár nem mehetünk el amellett, hogy ez a törvénymódosítás alapvetően olyan jelenségeket próbál szankcionálni, amelyek az elmúlt nyolc évben terebélyesedtek ki. Az államnak és nekünk, országgyűlési képviselőknek, akik a nép felhatalmazásával, de az állam nevében és annak lehetőségeivel élve szabályozásokat alkothatunk, megkerülhetetlen felelősségünk az, hogy nagyon keményen és határozottan fellépjünk az olyan jelenségekkel szemben, mint ahogy az előttünk fekvő Btk.-törvénymódosítás is megteszi ezt például a szociális támogatásokkal és juttatásokkal kapcsolatos tömeges visszaélések esetén.

Nagyon örülünk, hogy e törvényjavaslat miniszteri expozéjában még forrásként is megjelölte államtitkár úr a Jobbik ez irányú programját, amelyet a mai napig is vállalhatónak tartunk. Radikális változás kell a jelenlegi igazságtalan szociálpolitikában. Fontos célunk a különböző segélyekkel való visszaélések felszámolása. Mindenki tisztában van vele, hogy évek óta olyan rendszer működik ebben az országban, amely lehetővé teszi, hogy visszaélésszerűen, megélhetésszerűen szívják le azokat az állami forrásokat, amelyek az állam szociális gondoskodásából fakadóan rendelkezésre állnak, olyanok, akik arra egyébként nem lennének jogosultak, és ennek érdekében számtalan olyan hálózatszerű csoportot építettek ki, amelynek a példáit már nagyon sok formában megismerhette a közvélemény.

(18.00)

Eddig nem volt ilyen büntető törvénykönyvi tényállás, ami most a 309. §-ba bekerül, tehát bizony erre szükség van, és szükség lett volna már sokkal korábban is. Éppen ezért a Jobbik a rend pártjaként maximálisan támogatja a javaslatnak ezt a részét is.

Ellenben fel kell vetni azt a kérdést, hogy míg az úgynevezett egyenruhás bűnözés fogalmát helytelenül és félrevezető módon megalkotta a kormány és a magát a rend pártjának nevező Fidesz, de valójában a rendért fellépőkkel szemben alkotott meg sietve egy nagyon gyorsan hatályba lépő Btk.-módosítást, ugyanakkor ez a szociális rendszerrel és a költségvetési forrásokkal visszaélést szigorúan szankcionáló Btk.-módosítás csak jövő januártól lépne hatályba. Tehát nem értjük ezt a kettős mércét, egyáltalán nem értjük, hogy miért van egyáltalán kettős mérce, miért kell egyáltalán azokat sújtani büntető törvénykönyvi fenyegetéssel, akik a rend iránt lépnek fel, és a kollektív önvédelem jogát szeretnék törvény szabta keretek között gyakorolni, másrészt azt sem értjük, hogy akkor miért nem lehet itt és most minél hamarabb ezt az egyébként helyeselhető büntető törvénykönyvi tényállást bevezetni.

Hiszen ezzel pontosan azt az üzenetet lehetne erősíteni, amit elvár mindenki a felelős kormánytól, mégpedig azt, hogy mindenki tanulja meg azt, hogy nem lehet. Egyszer és mindenkorra vége annak a világnak, hogy szabad a vásár, és mindenki úgy és olyan formában veszi igénybe az állam forrásait, hogy lényegében azok nem jutnak el a rendeltetési céljukhoz, és ez a százezernyi lyuk a költségvetés testén bizony súlyos fájdalmakat és hiányokat okoz.

Ha a Jobbik programjáról volt szó, és itt már egy utalás történt a vitában erre képviselőtársaink részéről, akkor viszont valóban fel kell vetni azt, hogy nagyon figyelni kell arra, hogy ezek a büntető törvénykönyvi tényállások a gyakorlatban az állam bűnfelderítő és bűnmegelőző tevékenysége folytán ténylegesen kerüljenek kikényszerítésre. Tehát az a legfontosabb alapelv, amit mindenki mindig elmond a szakma köreiből, és amit gyakran elfelejtenek a politikusok, hogy egy büntető törvénykönyvi módosítás soha nem old meg semmit önmagában, ez csak és kizárólag akkor fog hatni, ha lecsap a törvény ereje, minden esetben, mindenkire, akik ezeket a szigorú és egyébként helyeselhető, elkövetési magatartásokat tilalmazó, büntető törvénykönyvi tényállásokat megvalósító elkövetési magatartásokat megvalósítják.

Tehát az a kérésem a kormányhoz, hogy amennyiben valóban komolyan gondolja a rendtételt a költségvetési források törvényellenes és üzletszerű megcsapolása érdekében, akkor léptesse hatályba minél hamarabb ezt a jogszabályt, és rendelje hozzá azokat a megfelelő eszközöket, amelyek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozati hatáskörében egyébként törvényi felhatalmazásként megvannak. Kérem államtitkár urat, hogy kifejezetten erre is térjen majd ki a válaszában, hogy milyen intézkedési tervet szeretnének foganatosítani annak érdekében, hogy ez a teljes körű, határozott fellépés valóban alkalmas legyen arra, hogy visszaszorítsa a megélhetési potyautasságot, akár a szociális rendszerben, akár az adók vagy pedig a költségvetési pénzek esetében.

Amiről még mindenképpen szólni kell, és erre már utalt Kupcsok képviselőtársam és Babák képviselőtársam is, hogy ezek az új büntető törvénykönyvi tényállások visszamenőleges hatállyal nem alkalmazhatóak. Azonban az elszámoltatás, a szembesítése az elmúlt 8 éves időszak felelőseinek megkerülhetetlen. Tehát továbbra is csak akkor tudom hitelesnek elfogadni a rendteremtési szándékot, ha ezt következetesen és kíméletlenül kíséri minden olyan törvény adta lehetőséggel való fellépés, amely azoknak az elszámoltatását célozza, akik lehetővé tették, hogy egy ilyen jellegű szociális rendszer működjön, ennyire visszaélésszerű módon lehessen azokat igénybe venni. Végül, de nem utolsósorban, ahogy Kupcsok képviselőtársam is említette, bűnöző csoportok épültek be lényegében az állam és az állami vállalatok köreibe, és ezen csoportok tevékenysége még a mai napig is jelentős mértékben feltáratlan. Eltelt egy év, tehát nagyon szeretnénk, ha sokkal több eredményt látnánk.

Amit viszont mindenképpen szeretnénk, hogy ezek a jelenségek ne folytatódjanak, ne ismétlődhessenek meg, tehát a Jobbik azon lesz a választók felhatalmazásából, hogy a múlt elszámoltatása és a jövőre vonatkozó, akár közpénzzel való visszaélés magánszemélyek részéről, a szociális szektorban vagy pedig állami vállalatok, állami szervek körében maradéktalanul, egyszer és mindenkorra kiirtható legyen. Ennek érdekében a Jobbik támogatja a leghatározottabb és legkeményebb fellépést is. De csak így, ebben a formában, ha ez párosul a határozott és egyértelmű kikényszerítéssel is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkezőt nem látok, megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Köszönöm mindnyájuknak, hogy részt vettek ebben a vitában, amelynek volt azért egy erős szakmai vonulata is, a politikai adok-kapok mellett, ami valamelyest elkerülhetetlen egy parlamenti vitában. De köszönöm minden párt padsoraiban ülő képviselőtársaimnak, hogy akár rendelkeztek jogi végzettséggel, akár nem, a maguk szakterületéről azért igyekeztek hasznosítható javaslatokat mondani a törvényjavaslathoz.

A mi célunk egyértelműen egyrészről a szigorítás és a nagyobb felderítés lehetősége, másrészről pedig a dereguláció, a törvény egyszerűbbé tétele volt. Ezért lesz itt több tényállásból kevesebb tényállás, ezért lesz az absztrakció szintje magasabb, ezért lesz, bízvást állíthatjuk, jobban értelmezhető a jogszabály. De úgy, ahogy arra képviselőtársaim utaltak, a bírói mérlegelésnek éppen ezért nagyobb lehetősége lesz, de mi nagykorúaknak tartjuk a bírókat, és nem kívánjuk tőlük ezeket a jogosítványokat elvonni. Úgy gondoljuk, hogy pontosan az adott ügyben tudják a legjobban megítélni, hogy milyen úton-módon kívánt valaki a csalás eszközével élni, és jogosulatlanul költségvetési pénzekhez jutni.

A szocialista felszólalások közül csak egyetlenegy dolgot szeretnék mindenképpen visszautasítani. Mintha arra utalt volna az egyik felszólaló, hogy aki nagyon nehéz vagy nehezebb anyagi helyzetben van, annak jobban elnézhető, ha ilyen bűnöző életmódot folytat. Szerintem semmiképpen nem jó válasz az a szegénységre, ha azt mondjuk nekik, hogy nekik jogukban áll akár táppénzcsalást, akár szociális segélyekkel visszaélést elkövetni, és ezért nem büntetjük meg őket. Ezt a részét ugyanúgy következetesen vinni kell, és őket is meg kell büntetni. Nagyon-nagyon rossz irányba vitt az, amit megélhetési bűnözés címszóval Horn Gyula hozott be a közéletbe. Bízom benne, hogy ezt csak félreértettem, és nem gondolták így képviselőtársaim, hogy a bűnözés egy részét el kell néznünk. Valóban, a szegénység ellen föl kell lépnünk, de más eszközökkel. Azért találtam a felszólalásaiban olyan elemeket, amelyek szintén erre utaltak.

A Jobbik javaslataival kapcsolatban, hogy a közpénzek nagyobb körére, tehát ne csak a költségvetési forrásra, hanem másra is kiterjesszük, azt hiszem, ez egy életszerű javaslat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek módosító javaslataik a törvényhez, és vagy azon módosító javaslatok körében, vagy majd január 1-jétől egy másik átfogó Btk.-módosítás körében, de szerintem erre figyelemmel kell legyünk. Hiszen valóban, ahogy ön is mondta, vannak olyan cégek, vannak olyan költségvetési intézmények, intézetek, amelyek ugyanúgy közpénzből gazdálkodnak, ott is hasonló éles szemmel kell föllépnünk.

Egyetértek azzal, ami szintén a Jobbik padsoraiból hangzott el, hogy önmagában egy Btk.-módosítás nem elég eszköz, és nem old meg önmagában társadalmi problémákat. De pontosan a megelőző törvényjavaslat vitája vagy a Széll Kálmán-tervvel kapcsolatos egyéb viták mind azt mutatják, hogy a kormányzat minden téren igyekszik a jogosulatlan állami juttatásokkal szemben fellépni, és igyekszik azzal az életmóddal szemben alternatívát is kínálni, akár a közmunkaprogramokban, akár más területen, akár a közszolgálati élet kibővítésében, a közszolgálati egyetemektől az átjárható közszolgálati életpályáig is; azért, hogy pontosan minden téren, minden hangszeren játsszunk, és igyekezzünk egy új, munkára épülő társadalomképet fölvázolni, és az emberek számára, akár vállalkozók, akár munkavállalók, nem lehetetlenné tenni azt, hogy boldogulni tudjanak egy tisztességes világban, hanem igenis megnyitni annak lehetőségét, hogy munkából vagy tisztességes vállalkozásból éljenek.

Ezért az adócsökkentések, akár a társasági adónak az 500 millió forint alatti 10 százalékos adókulcsa, ezért a 16 százalékos csökkentett személyi jövedelemadó, ezért azok az intézkedések, amelyek akár a rokkantnyugdíjasoknál a rokkantság fokát fölülvizsgálják, akár a nem nyugdíjas korúaknál, de a munkavégzésre alkalmas, munkavégzésre képes korúaknál a munka világába való visszavezetést jelzik; amit, közben egyébként megnéztem, az MSZP programja is tartalmazott a 10. oldalon, akárcsak a Jobbiké a 34. vagy az LMP-é a 101. oldalon a saját választási programjában.

(18.10)

Tehát mi egy másfajta társadalomképet szeretnénk felvázolni, amiben fontos, hogy büntetőjogi eszközökkel is éljünk. Úgy gondolom, hogy a célok közösek. Sajnálom, hogy két résztvevőnek is magával a törvényszöveggel kapcsolatban voltak kifogások, de bízom benne, hogy talán sikerül akár a módosító javaslatokkal, akár másként, mások támogatását is megnyernünk, hiszen azért olyan szakmai érvet, hogy ez a felderíthetőséget csökkentené, hogy ez az elítélés szigorát csökkentené, hogy ez a bírósági hatékonyság fokát csökkentené, nem találkoztam ilyen érvekkel, inkább társadalompolitikai érveket hoztak föl képviselőtársaim az ellenzéki padsorokból, de bízom benne, hogy a büntetőjogi érveknek primátusuk lesz, és ennek mentén tudják majd támogatni a részletes vita végén ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/3005. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3005/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.