Felszólalás adatai

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kultúra arányosabb és méltányosabb támogatását célzó módosító indítványainkról szeretnék szólni; úgy is mondhatnám, a kultúra kulturáltabb támogatásáról, ami valóban a nemzet kultúráját gyarapítaná, és nem csak egyes, kormányközelinek mondott kulturális vállalkozásokat. Indítványaink olyan támogatást céloznak, amely nemcsak a Fidesz egykori kampányában részt vevő cégeknek, nemcsak az Ezüsthajónak hozna aranykort és nemcsak a Happy Endnek jelentene boldog napokat (Taps az MSZP padsoraiban), hanem a többi művelődési és művészeti intézménynek is, és elsősorban a közönségnek.

A 601. és 606. ajánlásszámon beadott javaslataink ezért kezdeményezik a nemzeti kulturális intézmények, az Opera, a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és így tovább, valamint az önkormányzati színházak támogatásának megnövelését. Forrásul nem véletlenül az Országimázs Központ költségvetését ajánljuk. Tudniillik ha azt akarjuk, hogy a kabaré és a népnyelv a jövőben végre ne országblamázsközpontnak nevezze ezt az intézményt, akkor jobb célra nem is adhatnánk ebből a valóban fontos pénzből, mint az ország hírét-nevét igazán növelő kulturális intézményeknek.

Annak ellenére tartjuk fenn módosító javaslatainkat, hogy a kulturális tárca képviselője, sőt furcsa módon a kulturális bizottság kormánypárti többsége és elnöke sem ítélte szükségesnek a nemzeti kulturális intézményeknek a nagyobb támogatást. Pedig meghallgattuk egy bizottsági ülésen az intézményvezetőket, kiderült, hogy évek óta rossz helyzetben vannak; ezt tudtuk, ez nem a mostani kormány bűne - most viszont volna miből többet adni nekik. Kiderült, hogy rekonstrukciók akadnak el; kiderült, hogy botrányba fulladt már operaházi előadás, ahol 40 perces szünetet kellett tartani a 10 perc helyett, mert az alulfizetett díszletezők fölmondtak és elhagyták szakmájukat.

Ezek után fogadtuk szomorúan, hogy a bizottság elnöke a módosító javaslatainkról szóló vitában még inkább elvonni szeretett volna a nemzeti kulturális intézmények pénzéből. A jegyzőkönyvben rögzítetten a következőket mondta ezekről az intézményekről: "Ha költségvetésüket 100 egységnek tekintem, akkor azt mondom, hogy 60 egység maradjon náluk, 40-et pedig még el lehet vonni, merthogy az szerintem nem feltétlenül szolgálja a kultúrának azt a hagyományát, amit én fontosnak tartok."

Nos, mi másként vélekedünk. A 613. számon beadott módosító indítványunkban többet szánnánk a kistelepülések bezárt művelődési intézményeinek újranyitására is. A költségvetést propagáló színes képes kiadványra a tervek szerint a költségvetésből közel 400 milliót fordítanának, míg a falvak művelődési otthonainak újranyitására ennek felét, csak 200 milliót. Javaslatunk szerint csak egy icipicit lenne vékonyabb a füzet, és mindjárt 100 millióval több jutna a művelődési házak újranyitására.

Legfontosabb módosító javaslataink az 50. és 51. ajánlásszámon a költségvetés kulturális károkozását szeretnék meggátolni. Ez a költségvetés tudniillik orvul módosítaná, úgy is mondhatnám, kiherélné a '97-ben a mai kormánypártok egyetértésével elfogadott kulturális törvényt. Az a törvény - az oktatásihoz hasonlóan - tudniillik végre automatikus garanciákat tartalmazott arra, hogy az önkormányzatok kulturális normatívái és néhány egyéb kultúratámogatási forma, ha esik, ha fúj, évről évre garantált arányban növekedjenek. Most a törvény eme passzusainak megsemmisítésével ismét csak a költségvetési alku maradéka juthatna évről évre ennek a szférának, így aztán nem csoda, hogy már a következő évi és az az utáni költségvetésben is az e területen dolgozók hiába akarták legalább a pedagógusbéreket elérni, pedig mint kollégáim jól tudják, azok sem valami fényesek.

Módosító indítványaink kapcsolódnak ahhoz a tényhez is, hogy a kulturális költségvetés máshol, elvileg örvendetesen, roppant módon bőkezű. 1,5 milliárdot, majd később újabb 500 milliót szán például egy olyan közalapítványnak, amelynek vezetője, kuratóriumi elnöke véletlenül a miniszterelnök főtanácsadója, és ami a hírek szerint kormányközeli folyóiratot készül alapítani.

7 milliárdos köztartozást engednének el a Magyar Televíziónak. Módosító javaslataink e tárgyban azért születnek, mert ez az adósságelengedés nem a közönséget és nem a TV fönnmaradását szolgálja - ezzel még egyet lehetne érteni -, hanem lyukas vödörbe önti a vizet, jobban mondva a közpénzt. A köztelevízió ma napi 25 millió veszteséget termel, vagyona jó részét fölélte. Noha ezer embert küldtek el - persze másokat jó pénzért fölvettek -, a bérköltségek nem csökkentek, hiszen vannak, akiknek pénzes megbízásokat kell adni, és közöttük ismét csak föltűnnek a már jól ismert nevek és a már jól ismert cégek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a 7 milliárd sok a Televíziónak, elkelne több is, nem a 4-5 milliárd sok az ország képének, imázsának javítására, elkelne több is, talán nem a is a másfél milliárd sok egy kormánylapot kiadó közalapítványnak - bár ezt a fél mondatot már bizonytalanabbul mondom -, de mindenképpen sok az ezekről a helyekről homályos utakon kiáramló vagy nagyon is világos pártpolitikai célokat szolgáló elfecsérelt közpénz, és ehhez képest kevés, fájdalmasan kevés a kultúrát szolgáló intézmények és szakemberek pénze, hacsak önök el nem fogadják a figyelmükbe ajánlott módosító indítványainkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)