Felszólalás adatai

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem akarok belemenni abba a kicsit érdemtelen vitába, hogy sok-e az idő vagy kevés. Igaza van az elnök úrnak, valóban lett volna lehetőség rá. Azt gondolom, az idő lehetett kevés is, meg lehetett elég is. Nekem igazában az a gondom, hogy ilyen módon sűrítve, egy nap alatt tárgyalva nincs az az ember - nem véletlen, hogy az elnököket is sűrűn váltjuk -, aki ezt folyamatosan kísérni tudja. Innentől kezdve körülbelül a felénél már nem egészen azt érzékelem, hogy a kormánypárt teljes joggal védi a magáét, hiszen a második felében az indokok már kevésbé követhetők, az ellenzék pedig a maga természetes módján támadja ezt, mert egy darabig az indokai jók, aztán később ezek is bizonytalanok lesznek.

Tehát azt gondolom, az időkeret önmagában elég, ha célszerű időkeretben tárgyalni egy ilyen fontos témát - az egybesűrítését érzem én soknak. Egy bizonyos idő után elfáradunk. Valahogy az volt az érzésem, hogy a huszadik félidőt kell játszani, és még mindig nincs gól.

Úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan a vita, bár nem voltam itt minden részében, de tanultam Bauer Tamástól: amikor nem vagyok itt, közben hallgatom. Én nem érzem ennyire rossznak a vitát. Azt gondolom, két gazdaságfilozófia ütközik, egyik az ellenzéké, a másik a tisztelt kormánypárti képviselőké, és ezek nyilvánvalóan nem egyezhetnek, de nincsenek antagoniszti..., feloldhatatlan ellentmondások - nem szeretek idegen szavakat használni. Nincs! Abból kellene kiindulni, hogy az, hogy az ország növekvő gazdasági pályán van, az köszönhető a jelenleg ellenzékben lévőknek, felhasználója, haszonélvezője pedig elsősorban az ország lesz. Mi azt vitatjuk, nem többet, hogy ez jó irányba mutat-e vagy nem, többleteket költünk-e el vagy nem. És én azt gondolom, ha ide visszatérünk, egy részletesebb vita során talán-talán kiderül, hogy nem állnak olyan messze az álláspontok.

Még van 25 másodpercem, ezért még valamit szeretnék mondani Tállai képviselő úrnak; lehet, hogy rosszul értettelek, akkor ne haragudj. A magyar gazdaságot a kisvállalkozások viszik. Adná a Jóisten Magyarországnak, hogy annyi kisvállalkozásunk lenne, amelyik ezt teheti. Örülök a kisvállalkozások erősítésének, de ezt az országot közösen viszik nagy-, közepes és kisvállalkozások; nem zászlós hajó, azt gondolom, egyik sem.

Köszönöm szépen.