Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a mentelmi jog fenntartására szavazók álláspontjának ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez már nem olyan egyszerű ügy, és nem akkora harmónia van az ajánlás mögött, mint az előbbi ügyben, ezért kisebbségi előadónk is lesz ebben a dologban.

Előrebocsátanám továbbá, hogy a két képviselő mentelmi ügyét egy előadmányban próbálom összefoglalni, ugyanis a legfőbb ügyész úr is furcsa módon, eddig szokatlan módon egy papírban kérte a mentelmi joguk felfüggesztését, egyébként személyes adattal való visszaélés, valamint a kényszerítés bűncselekményének a gyanúja tárgyában. Továbbá azt is szeretném előrebocsátani, hogy másik előadás ebben nem lesz, a kisebbségi vélemény után kerül sor majd a szavazásra.

A legfőbb ügyész úrnak az irata ez év júniusában indult útjára, ezért három eseménytörténetet lehetne elmondani. Jelzem csak ezt a hármat. Az egyik úgy foglalható össze, hogy ki volt tűzve június 20-ára az MDF országos ülése, ami a sikeres európai parlamenti választási szereplés után megerősítette Dávid Ibolya elnöki szerepét. Ezek után 23-án elindult a legfőbb ügyész átirata az Országgyűlés felé, 25-én érkezett a mentelmi bizottsághoz, és 29-én került bejelentésre az utolsó plenáris ülésen.

Erről akkor majd részletesebben, de természetesen az ügy szálai messzebb mennek vissza, hiszen 2008 szeptemberében volt az úgynevezett UD Zrt. ügy, úgynevezett árnyék-titkosszolgálati ügy, ami szintén összekapcsolódott az MDF politikai sorsával, hiszen szeptember 27-ére ki volt tűzve az MDF országos gyűlése, ami előtt két héttel tartottak egy országos választmányi ülést. A választmányi ülés döntött volna arról, hogy hány jelöltet indít ezen az országos gyűlésen. Itt bejelentkezett már augusztusban Almássy úr is, hogy ő is jelölteti magát.

A választmányi ülés előtt két-három nappal robbant ki ez a lehallgatási botrány, és ekkor Herényi úr és Dávid Ibolya képviselő asszony egy sajtótájékoztatón ezt nyilvánosságra hozták. Ezek után indultak el a hullámok, és szeptember 15-én az UD Zrt. feljelentése elindult a Legfőbb Ügyészség felé.

De megemlíteném ennek az eseménysorozatnak a harmadik hullámát is, ugyanis a többségi vélemény az, hogy rendkívül sok a politikai felhangja ennek az egész ügynek, sajnálatos módon a politika és a jog kibogozhatatlanul összekeveredik. A szálak mindenféleképpen odáig is visszamennek, hogy 2006-ban a Fidesz elvesztette a választást, mégpedig nagyon nagy különbséggel, és ezt már nem lehetett behozni a második fordulóban, nem volt olyan necces az eredmény, mint 2002-ben. S azóta kikiáltották árulónak az MDF-et, és minden területen azt látjuk, hogy démonizálják a Magyar Demokrata Fórum szerepét (Moraj a Fidesz soraiban.), és a bázisukon is elhitették, hogy a választási vereség azért következett be (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), mert az MDF úgymond elárulta őket. Ami egyébként számszerűleg nem igaz, viszont ezt a saját bázisokon olyan eredményesen elhitették... (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, figyeljük elnök úr szavait!

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a mentelmi jog fenntartására szavazók álláspontjának ismertetője: ...hogy azóta is, például ma reggel is a Parlament előtt itt gyűlölködő tüntetők sorakoztak fel, márpedig ki kell adni mentelmi ügyben Dávid Ibolyát és Herényi Károly képviselőtársunkat. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Látszik, hogy ez a démonizálás a választásokig mindenképpen érvényben lesz, ugyanis ezt a hazugságot, amit 2006-ban elkövettek, addig ébren kell tartani, addig a bázison ezt el kell hitetni, hogy valóban így történt 2006-ban, holott egyébként nem így történt.

De menjünk vissza a szűkebb ügyhöz! (Derültség a Fidesz soraiban.) Szeptember 23-án (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) a legfőbb ügyész úr levele megérkezett, pontosabban elindult, ekkori a keltezése, másnap érkezett meg az Országgyűlés elnökéhez, és az utána következő napon, csütörtökön ért el a bizottsághoz, és akkor én a fideszes sajtótájékoztatóból tudtam meg, hogy követelik a bizottsági ülés azonnali összehívását, hogy ez már hétfőn, az utolsó plenáris ülésen döntésre kerülhessen.

Nem volt szokás 19 év alatt a parlamentben, hogy be nem jelentett mentelmi ügyet a bizottság napirendre tűzzön, ezért én nem hívtam össze a bizottságot, a nyáron pedig rendkívüli parlamenti ülést kellett volna összehívni ahhoz, hogy ezt az ügyet megtárgyalja a bizottság.

(18.00)

Végül is a bizottsági ülést a szeptemberben induló plenáris ülések kapcsán hívtuk össze, ahol első menetben szeptemberben az első parlamenti héten a bizottságunk ülésezett, és ekkor ügyrendi állásfoglalást hozott, mégpedig arról, hogy a legfőbb ügyész úrtól tájékoztatást kér az ügy hátterére vonatkozóan.

Kettő darab kérésünk volt alapvetően. Az egyik az, hogy a legfőbb ügyész úr szíveskedjen néhány iratot megküldeni, amelyek a közvádas nagyon súlyos vádat - különösen a kényszerítést - megalapozhatják vagy a hátterét megvilágíthatják anélkül, hogy mi bírósági szerepet játszottunk volna. A képviselők kötelesek - amennyiben az átirat nem megnyugtatóan tárja eléjük az ügyeket - tájékozódni.

A legfőbb ügyész úr arra hivatkozott, hogy ő nem küldhet nekünk semmilyen iratot, mert 2003-ban egy alkotmánybírósági határozat megsemmisítette az egyik vizsgálóbizottság létrehozására vonatkozó országgyűlési határozatot, ami egyébként a miniszterelnök úrnak az állambiztonságban betöltött szerepére vonatkozott volna. Akkor arra kötelezte a parlamentet, hogy hozzon erről törvényt.

A parlament nem hozott azóta sem törvényt, ugyanakkor határozott álláspontja a többségnek, hogy ez nem jelent alkotmányos cezúrát. Tehát az alkotmányos intézmények együttműködése továbbra is az alkotmány szerint kell hogy működjön. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása nem azt jelenti, hogy ezek után semmilyen módon ne legyen együttműködés az alkotmányos intézmények között, tehát a teljes iratmegtagadást semmiféleképpen nem alapozza meg, sőt az Alkotmánybíróság határozata ki is mondja, hogy az ő állásfoglalása elsősorban a rendkívüli vizsgálóbizottságok működésére vonatkozik.

Mi nem kértünk sem államtitkot, sem magántitkot, mi arra kértük a legfőbb ügyész urat, hogy néhány irat megküldésével világosítsa meg elménket. Egyetlenegy új adatot közölt velünk, mégpedig azt, hogy ki volt a följelentő, de azt a tavalyi sajtóból már tudtuk. Ha elfogadnánk a legfőbb ügyész úr álláspontját, hogy nem küld meg semmilyen iratot, mert a 2003-as alkotmánybírósági határozat szerint az alkotmánynak ez a rendelkezése most már semmis, akkor is elvártuk volna, hogy a legsúlyosabb vádra, a kényszerítés bűncselekmény gyanújára legalább adjon valamilyen megvilágítást, mert számunkra csak annyi állt rendelkezésre, amit Almássy úr a sajtóban elmondott; legalább öt vagy hat változatban felvázolta, hogy őt hogyan fenyegették meg.

Ezek után a bizottsági ülésen nem tudtunk mást csinálni, mint hogy arra alapoztunk, amilyen információ birtokában voltunk, ezért erősödött bennünk az a meggyőződés, hogy ez egy rendkívül tisztázatlan, túl sok koncepciózus elemet tartalmazó eljárás, amiben ráadásul nagyon összekapcsolódik a politikával, különböző magáncsoportokkal, ahogy egy MDF-es képviselő mondta, külső fideszes csoportokkal és azok álláspontjával; illetve a fideszes politikusok is nap mint nap ezt az ügyet úgy adták elő, mintha ezen az ügyön múlna a nemzet és a demokrácia sorsa.

Ezek alapján a legfőbb ügyész úr átirata ellenére - sőt azt elolvasva, meggyőződve az abban található nagyon sok kérdőjelről - nyugodt lelkiismerettel azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy az adott ügyben ne függessze föl Dávid Ibolya és Herényi Károly képviselőtársaink mentelmi jogát. Mi ezt a döntést a lelkiismeretünk és az alkotmányos rendelkezések szerint önök elé tárjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Kövér László: Ne hagyd abba! Folytasd még!)