Felszólalás adatai

Meggyőződésem, hogy áttörés történt a nemzetpolitikában az elmúlt két esztendőben. Megszületett az az alaptörvény, amellyel most már deklaratív módon is világossá vált, hogy egy igazságtalan békeszerződéssel ugyan szétdarabolhattak bennünket, de az egységes magyar nemzet ma is létezik, ha megfogyott is, ha megtört is, de mégiscsak egységes magyar nemzet. Ez, meggyőződésem, hogy ennek a kormánynak és az alaptörvénynek az egyik legfontosabb üzenete a jövő számára. És természetesen a szomorú üzenet az is, hogy megtörve, megfogyva és egyre kevesebben vagyunk itt a Kárpát-medencében. Hiszem azt, megint pártállástól függetlenül - lehet, hogy rendkívül naivan -, hogy mindannyiunk számára a legfontosabb a magyarság megmaradásának szent ügye - hangsúlyozom, a magyarság megmaradásának szent ügye -, és ebben a kérdésben minden politikai és pártaverziót félre kellene tennie a Magyar Országgyűlésnek.

Hiszem azt, ha a környező országokat nézzük, hogy egy horvátnak, egy szlováknak, egy lengyelnek, egy orosznak, egy ukránnak - és nem akarom tovább sorolni - teljesen világos, hogy pártállástól függetlenül a saját fajtájának a jövője és jelene a legfontosabb minden nemzet számára. Vegyük már végre észre, ha meg akarunk maradni a Kárpát-medencében, ha 50 vagy 100 év múlva is lesznek itt - és legyenek - magyarok, hogy akkor ebben a kérdésben igen, nemzeti minimumot kellene minden pártnak teremteni. Itt elsősorban azokra gondolok, akik azt a gyalázatos népszavazást annak idején megtették, akik elárulták nemzettestvéreinket, és akik ma is gúnyolódnak azokon a nemzeti jelképeken, amelyek itt gyökeresen megváltoztatták és meg fogják változtatni a világ legszebb parlamentjének terét. (Szabó Vilmos: Az elmúlt két évről beszéljen!) Nevezetesen, arra gondolok, hogy vegyék már végre észre, hogy a hazaáruló Károlyinak, aki elárulta ezt az országot, és elvesztettük területeink nagy részét, nincs helye itt, a magyar Parlament előtt. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Az már végképp nevetséges, és szégyen... - ne beszéljen itt Gyurcsány Ferenc 200 éves progresszióról, hanem olvassa újra a történelemkönyvet, nem is tudom, hogy miről beszél; tehát vegyék már végre észre, hogy gróf Andrássy Gyula lovas szobra igenis itt kell hogy álljon a következő 200 esztendőben, mert Andrássy Gyula összeköti a nemzetet, nem pedig megosztja, és itt is fog állni Andrássy Gyula szobra. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(16.40)

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A szónok ideje nagyon rövid, úgyhogy senkitől nem akarom elvenni a szót, be kell fejeznem. Végül... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Van még időd! - Nagyon jó!) Látom, hogy nagy tetszést aratott a szocialista képviselőknél, és mindig tudom, hogy akkor nem beszéltem rosszul.

Annyit szeretnék azért még elmondani befejezésül, annyit szeretnék azért befejezésül elmondani (Gőgös Zoltán: Beszélj a hétvégi választásokról is!), hogy minden magyar számára a legfontosabb az, hogy gyermekek szülessenek. Vegyék az én példámat, képviselőtársaim: nekem öt van. Ha mindenkinek lesz öt, akkor meg fogunk maradni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Éljen! - Szórványos taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.)