Felszólalás adatai

Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az alaptörvény megerősíti hazánk elkötelezettségét a jogállam és a demokrácia értékei iránt. Fontos ez azért is, mert Magyarország az alaptörvény elfogadásával 23 évvel a rendszerváltás után lezárta a múltat, és le tudta cserélni végre az 1949. évi XX. törvényt, mely a szocializmus magyarországi történetének sztálinista idejéből származott, és valamennyien tudjuk, hogy megalkotóinak az 1936-os szovjet buharini alkotmány szolgált mintául.

A tisztelt Országgyűlés a mai napon megkezdte Magyarország Alaptörvénye negyedik módosításának a tárgyalását, mely T/9929. számon került benyújtásra. Az alaptörvény negyedik módosítása benyújtásának előzményeit már a vezérszónoki körben felszólaló képviselőtársaim is érintették.

Röviden az idevonatkozó véleményem - kormánypárti képviselőtársaimhoz hasonlóan - az, hogy az alkotmányozó szabadságot élvez abban, hogy mit és milyen formában kíván megjeleníteni alaptörvényi szinten, és hogy maga szabja meg az egyes alaptörvényi rendelkezések helyét. Az alkotmányozó Országgyűlés élt ezzel a szabadsággal, ugyanakkor maradéktalanul betartotta az alaptörvény, illetve az átmeneti rendelkezések megalkotására vonatkozó kötelező előírásokat.

Az alkotmányozó Országgyűlés alkotmányozói minőségében valamennyi országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával fogadta el a dokumentumot. Az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) számú alkotmánybírósági határozatával formai okból közjogi érvénytelenség címén az átmeneti rendelkezések több rendelkezését megsemmisítette. Ezzel álláspontom szerint az Alkotmánybíróság nem a rendelkezések tartalmáról mondott véleményt, hanem az eljárás, illetve az elfogadás módját tartotta alaptörvénnyel ellentétesnek. A szerkezeti koherenciára vonatkozó előírásnak megfelelve, az Országgyűlés eleget kíván tenni ezen inkorporációs kötelezettségének.

A Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló, a Fidesz-KDNP-frakció által benyújtott, 2013. február 8-án átadott T/9929. számú törvényjavaslat azon szakaszához kívánok hozzászólni, amely az Alkotmánybíróság eljárási szabályait érinti, az alkotmányos kontrollt kezdeményezők körének bővítésére és az Alkotmánybíróság tevékenységének átláthatóságára irányuló szabályokat tartalmazza.

Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság szabadságának kiszélesítését jelenti a javaslatban megfogalmazott rendelkezés, illetve rendelkezések halmaza, hiszen a jövőt illetően a testület nem lesz kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz. Természetesen ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésekor esetleg a korábbi álláspontjához hasonló következtetésre jusson.

Itt megemlíteném a módosításnak a 19. cikkhez fűzött indokolását, amely azt mondja ki, hogy e rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozatához. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a testület az alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésekre jusson.

Tehát megállapíthatjuk azt ebből a szövegből is, hogy az Alkotmánybíróság szabadságát kiszélesíti az alaptörvény értelmezése tekintetében.

A törvényjavaslat 12. cikk (2) bekezdése az alaptörvény védelme, a jogérvényesítési lehetőség bővítése, az eljárások hatékonyságának növelése érdekében szélesíti ki az Alkotmánybíróságnak az utólagos normakontrollt kérni jogosultak körét.

(16.10)

A következőképpen fogalmaz: a 12. cikk (2) bekezdése az alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezést kívánja beépíteni. Nevezetesen ez így szól: az Alkotmánybíróság a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak az alaptörvénnyel való összhangját. A legfontosabb újítása tehát a javaslatnak, hogy az utólagos normakontroll kezdeményezésének jogát a Kúria elnökére és a legfőbb ügyészre is kiterjeszti, így az igazságszolgáltatási rendszer legfontosabb szereplőinek is közvetlenül lehetőségük nyílik az általuk alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályok alkotmánybírósági vizsgálatának a kezdeményezésére.

A törvényjavaslat 12. cikk (2) bekezdése a fentieken túlmenően bővíti az utólagos normakontroll lehetséges kezdeményezőinek körét az önkormányzati rendeletek tekintetében is, amikor rögzíti, hogy a fővárosi és a megyei kormányhivatal is jogosult a helyi jogszabályok alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére. Ezt idézem, úgy fogalmaz, hogy az Alkotmánybíróság az f) pontban a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére felülvizsgálja az önkormányzati rendeletek alaptörvénnyel való összhangját.

Mindenfajta nyitás a normakontroll tekintetében, amely szakmai alapokon történik, fontos és szükséges. Fontos szabály továbbá a törvényjavaslat szerint az indítványhoz kötöttség. Ez annyit jelent, hogy a szabályozás alaptörvényi szintre emeli, hogy az Alkotmánybíróság csak abban az esetben vonhatja vizsgálat alá a jogszabálynak az indítvánnyal nem érintett rendelkezését, ha az a felülvizsgálni kért szabállyal szoros tartalmi összefüggésben áll. Az alkotmányos jogállam az egyéni szabadság és méltóság tiszteletben tartásán, a demokrácia alapértékeinek védelmén alapszik. Az igazságszolgáltatás az alapvető szabadságok és más jogok érvényesülésének garanciája.

Szomorú azonban, hogy a közbeszédben a pártpolitika kerül előtérbe, és kevesebbet beszélünk az alapvető jogok védelméről. Mondom ezt azért, mert az embereket leginkább a saját alanyi jogaikkal és boldogulásukkal kapcsolatos kérdések érdeklik. Az alapjogvédelem szempontjából a legfontosabb, hogy ne legyenek légüres terek, amelyek tekintetében az állampolgárok nem találnak jogi orvoslást a sérelmeikre. Joghézagok természetesen mindig lesznek, mert nem lehet mindenre előre gondolni, ráadásul az életviszonyok folyamatosan változnak, de a szereplők minél szélesebb körű bevonásával ezt a folyamatot kívánja erősíteni.

A törvényjavaslat 12. cikk (5) bekezdése az Alkotmánybíróság eljárásának átláthatóbbá tételét szolgálja azzal, hogy előírja a jogszabály megalkotójának, a törvény kezdeményezőjének vagy ezek képviselőinek a meghallgatását vagy véleményének beszerzését, és ezt sarkalatos törvényben kívánja kifejteni, illetőleg meghatározni. Ez úgy hangzik szó szerint a (7) bekezdés szerint, hogy az Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a jogszabály megalkotóját, a törvény kezdeményezőjét vagy képviselőjüket meghallgatja, illetve véleményüket eljárása során beszerzi. Ha az ügy a személyek széles körét érinti, az eljárás ezen szakasza nyilvános. Bár az Alkotmánybíróság jelentősebb ügyekben eddig is megkérdezte a másik felet, az ügyben érintettek meghallgatása, illetve véleményének kötelező kikérése azonban további garanciát jelent arra, hogy az Alkotmánybíróság eljárása átláthatóbbá válik, ami erősíti a jogbiztonságot.

A strasbourgi bíróság is, ugyan nem minden ügyben, de tart nyilvános meghallgatást. Az amerikai legfelsőbb bíróság működésében is ismert ez az eljárás, de a bíróság választhatja ki, hogy mely ügyekben legyen nyilvános a meghallgatás. Belgiumban és Franciaországban is vannak nyilvános részei az alkotmánybíróság ítélkezésének. Látható alkotmányra és látható Alkotmánybíróságra van szükség. Ami felé elmozdulunk, meggyőződésem szerint egy közös európai irány, hiszen ez biztosítja, hogy minél szélesebb körben nyilvánossá tegyük az Alkotmánybíróság ítélkezését - fogalmazott Szájer József, akinek a véleményével a magam részéről is teljes mértékben egyetértek.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon tárgyalt törvényjavaslat általános indokolása is kiemeli, hogy az alkotmányozó Országgyűlés, túl azon, hogy az Alkotmánybíróság döntését tudomásul veszi, nemcsak a megsemmisített rendelkezéseket, hanem az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát is be kívánja építeni az alaptörvénybe az annak módosítására irányuló jelen törvényjavaslat szerint, hiszen az nem lehet vitás, hogy az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik. A törvényalkotó szándéka az, hogy a meg nem semmisített részeket teljes egészében a záró rendelkezések végére kívánja elhelyezni.

A fenti indokaim alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a megfogalmazottakra tekintettel a benyújtott törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)