Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-20   21-36      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Az Országgyűlés ülését a mai, azaz a november 21-ei ülésnap pontjainak tárgyalásával folytatjuk. Ezért az Országgyűlés őszi ülésszakának 12. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földi László és Hiszékeny Dezső (sic!) jegyző urak lesznek a segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket is, akik figyelemmel kísérik mai munkánkat. Most soron következik a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8017. számon a Ház informatikai hálózatán mindnyájunk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Tuzson Bence államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy nagy jelentőségű törvénycsomag áll önök előtt. Alapvető célunk az, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtsunk a vállalkozások és a magyar emberek számára, amelyek azt az alapvető társadalmi célunkat, amely azt jelenti, hogy Magyarország egyike legyen Európa legélhetőbb államainak 2030-ig, elérjük. Ennek a célnak a tudatában és ezzel a céllal született a mostani törvényjavaslat, amely mintegy 1000 oldalas jogszabálycsomagnak a törvényi lába. 1000 oldal, amely alapvetően meg tudja változtatni azt a hozzáállást, ahogy az állam általában hozzááll a polgáraihoz, azt, hogy hogyan intézünk egy ügyet, és miben kell a következő időszakban még változtatnunk.

A legfőbb szó és a legfőbb irány, amelyet szeretnénk elérni, az a bizalom. A bizalom, mert a közigazgatásnak, az állam és a polgárok kapcsolatának, az állam és a vállalkozások kapcsolatának a bizalomra kell épülnie. Arra a bizalomra, amely alapvetően azt jelenti, hogy a polgárok és a vállalkozók jogkövetőek, követik a jogot, és nem rá kell kényszeríteni őket a jogkövetésre; nem azt kell megkövetelni tőlük, hogy minden egyes ügyben engedélyeket kérjenek, hanem akár bejelentésre is végezhessenek bizonyos cselekményeket, mert a jogkövetés tekintetében meg kell bízni a magyar állampolgárokban.

Az egyik fontos lépés, amelyet szeretnénk megtenni, az egyszerűsítés lépése. Egyszerű és hatékony közigazgatásra van szükség, olyan intézkedéseket kell tenni, ami az emberek hétköznapjait tudja egyszerűbbé tenni, kényelmesebbé tenni, és elengedhetetlen ezen keresztül az is, hogy felgyorsítsuk a közigazgatás folyamatait, hiszen ezzel az emberek idejét, erőforrásait és pénzt takarítunk meg a magyar emberek számára.

Az ügyszámok csökkentése nemzetgazdasági érdek is, hiszen az adminisztráció csökkentése forrásokat fog megtakarítani egyrészt a vállalkozásoknál, másrészt a magánembereknél, és adminisztratív terhektől, tehát fizikai adminisztratív terhektől is meg fogja szabadítani az embereket, és az ország versenyképességét is meg fogja változtatni.

Két fő irányban zajlottak az utóbbi időszakban, az utóbbi években a közigazgatással kapcsolatos jogalkotási tevékenységek, illetve bekövetkezhetett Magyarországon egyrészt egy szervezeti jellegű átalakítás, ami a területi és a központi államigazgatás átalakítását jelentette, hiszen 2011. január 1-jével létrejöttek a megyei és fővárosi kormányhivatalok, amelyek mintegy húsz korábbi területi államigazgatási szervet tudtak magukba olvasztani, és 2013. január 1-jétől kezdve pedig létre tudtak jönni a járási hivatalok is, amelyek kialakulásával végre egy történeti vagy történelmi jelentőségű lépést tudtunk tenni, hiszen visszamentünk a magyar közigazgatási hagyományokhoz, és létrejött a központi, a területi és a helyi szintje az államigazgatás rendszerének.

2016-ban és ’17-ben újabb lépés következett, hiszen a központi hivatalok rendszerét az állam felülvizsgálta, és az Országgyűlés és a kormány döntésének következtében 45 újabb központi hivatal szűnhetett meg, részben beolvadhatott a minisztériumokba, részben pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalokba. Ezzel a lépéssel egy nehezen átlátható közigazgatási rendszer sokkal egyszerűbbé és világosabbá vált; mind a polgárok, mind pedig a vállalkozások számára egyszerűbbé és világosabbá vált az ügyintézés folyamata.

A másik fontos lépés az eljárási szabályok megváltoztatása volt. Az új közigazgatási rendtartásunk, amelyet az Országgyűlés elfogadott, a sommás eljárásokkal el tudta azt érni, hogy csökkenteni lehessen az ügyintézésre fordított időt, és lehetett csökkenteni a felesleges szakhatósági eljárások számát is, azaz sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá lehetett tenni a közigazgatás folyamatát, a döntéseket, így az adminisztrációt, és így segíthetett abban, hogy az ország versenyképessége tovább erősödhessen.

(14.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredmények magukért beszélnek, de az eredmények nem adnak okot arra, hogy a cselekvésben megálljunk. Egy modern és szolgáltató közigazgatás továbberősítése mindig és mindenkor a feladatunk lesz. Ilyenkor érdemes a külföldi példákat is elővenni és a munkát folytatni, egészen addig, ameddig olyan ügyeket látunk, amelyeknek az egyszerűsítésére sor kerülhet a következő időszakban is.

Nem dőlhetünk tehát hátra, van még teendőnk, és a kormány a kormányhivatalok közreműködésével további olyan ügyeket tárt fel, amelyeket érdemes egyszerűsíteni. Hangsúlyozni szeretném a kormányhivatalok közreműködését. Az önök előtt fekvő törvénycsomag úgy jött létre, hogy megkerestük azokat az embereket, akik közvetlenül az embereknek, a vállalkozásoknak az ügyeivel foglalkoznak, és az ő javaslataikat szedtük össze, így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az itt fekvő törvénycsomag körülbelül 30 ezer ember munkája. 700, több mint 700 olyan javaslat érkezett, amelyet beépítettünk a jogalkotásunkba. Ennek eredménye ez a több mint 100 oldalas törvénycsomag, és az a mintegy további 900 oldal, aminek eredményeképpen a közigazgatás egyszerűsödni tud.

Fontos, hogy olyan emberektől kapjunk impulzust, akik valóban foglalkoznak az ügyekkel. Mintegy 28 millió ügyfél fordul meg a magyar közigazgatásban, illetve ennyi ügy van a magyar közigazgatásban, ennyi üggyel foglalkoznak a kormányhivatalok, a lakcímigazolványtól a szociális igazgatáson át a családtámogatási rendszerrel vagy pedig a fogyasztóvédelemmel, tehát elég széles körű az a tevékenység, amelyet a kormányhivatalaink átölelnek.

Így nem csoda, hogy 700 olyan terület, olyan eljárás kerülhetett elénk, amelynek az egyszerűsítésére, átalakítására sor kerülhet a következő időszakban, segítve ezzel a magyar állampolgárok, a polgárok kényelmesebb életét és az ország versenyképességét.

Természetesen lehetetlen egy ilyen expozéban az összes változást felsorolni, de engedjék meg, hogy néhány fontosabb intézkedésre azért utaljak. Számos engedélyezési típusunk van ma a közigazgatási rendszerben, azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bejelentéssel is el lehessen kezdeni bizonyos tevékenységeket, hiszen mai közigazgatási rendszerünk túlnyomó többsége engedélyezésre épülő közigazgatási rendszer, ami bizony lassúvá és körülményessé, időnként indokolatlanná teszi azt, hogy az állam ilyen mértékben avatkozzon be a polgárok életébe.

Arra szeretnék utalni, hogy amikor engedélyezés helyett bejelentési eljárásról beszélünk, akkor nagyon oda kell figyelnünk, hogy bizonyos területeken a védelmi szint sem csökkenhet, ezért olyan bejelentési eljárásokat szeretnénk bevezetni, amelyek lényege abban áll, hogy ha valaki előzetesen bejelent egy tevékenységet, akkor azt az állam külön aktusa nélkül 30 nap után megkezdheti, ha azonban az állam úgy látja a bejelentés következtében, hogy az a tevékenység jogellenes, tehát a bejelentett tevékenységet nem lehet folytatni, ez a 30 nap rendelkezésre áll arra, hogy az állam olyan döntést hozzon, amellyel megtiltja ennek a tevékenységnek a folytatását.

Azonban sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb így az élet, hiszen mind a magyar emberek, mind a vállalkozások számára egyértelmű és világos az, hogy mennyi időn belül kezdhetik meg ezt a tevékenységet. Több ilyen tevékenység is van, amely bejelentéssel megindulható tevékenység lesz a következő időszakban. Ilyen például a járda és gyalogút építése, egyes erdészeti létesítmények létesítése, vagy például a munkaerő-közvetítő tevékenység megkezdése.

A javaslat tartalmazza azt az egyszerűsítést is, hogy ezekben az esetekben a 30 napon belül kötelező ellenőrzés is megszűnik, tehát ennyivel is egyszerűbb lesz a polgárok élete. Nem kell állandó ellenőrzéssel zaklatni a polgárokat, hanem a polgároktól el kell várni azt, hogy egyébként jogkövető magatartást folytassanak, és akkor kell erőteljesebben fellépni egyébként, ha az egyes szúrópróbaszerű ellenőrzések során visszaélést tapasztalunk, mert abban az esetben viszont a szankciókat komolyan kell venni. Azt gondolom, hogy ez a helyes irány, hiszen ez jelenti egyébként Európa-szerte, nemcsak a magyar gyakorlatnak megfelelően, hanem Európa-szerte szinte mindenhol a helyes közigazgatási irányt, a hatékony közigazgatási működtetést.

Fontos változás az egyfokú közigazgatási rendszer bevezetése. Újdonságot nyilván nem mondunk e tekintetben, hiszen az új közigazgatási eljárási szabályok ezt már alaptétellé teszik, és a kormányhivatalok működésénél a kormányhivatali határozatok esetében ez már korábban bevezetésre került, azonban a területi közigazgatás egésze tekintetében fontos, hogy ez az elv a továbbiakban érvényesülhessen, hiszen gyorsabbá tudjuk tenni a közigazgatási döntéseket. Hogy a számok nyelvén ez mit jelent, hogy néz ki ez ma a gyakorlatban? Ma körülbelül 28 millió döntést hoz a közigazgatás évente. Ebből a 28 millió ügyből nagyjából 50 ezer, tehát 50 ezer ügy fut másodfokra, és nagyságrendileg 5 ezer kerül a bíróság elé, és ebből a bíróság nagyjából 1500-ban változtatja meg a korábbi közigazgatási döntést. Ezekből a számokból látszik, hogy fel lehet gyorsítani az eljárást, és érdemes a garanciális szabályokat átemelni a közigazgatásból a bírói gyakorlatba.

Nem újdonság Európa-szerte, amit mondunk, az osztrák közigazgatás egyébként így működik, ők is átálltak erre a rendre. Az ő tapasztalatuk is azt mutatta, hogy egyébként ez a bíróságok terhelését nem növelte meg olyan mértékben, hogy ez lassította volna a közigazgatási ügyeket. Az első időszakban volt egy ügyfelfutás, a következő évtől kezdve azonban ez már lefele ment, és az ügyek egyébként összességében gyorsabbá váltak. A garancia pedig erősödött, hiszen a kétfokú eljárás a bírósági eljárásban jelent meg, amit ez a javaslat, illetve az ehhez a javaslathoz kapcsolódó törvényjavaslatunk is, ami a bírósági rendszernek ezt a lábát illeti, és amit szintén tárgyal ma az Országgyűlés, ezt tartalmazza, tehát a két jogszabályt e tekintetben egységesen kell értelmezni.

A magyar gazdaság az elmúlt időszakban eléggé dinamikusan növekedett, és ezt a növekedést érdemes fenntartani. Egyszerűbbé tett közigazgatással, a közigazgatási működési rend gyorsításával bizony a vállalkozások mindennapjait is egyszerűbbé lehet tenni, a kis- és középvállalkozásokat is erősíteni kell, tehát a közigazgatásnak is szolgálnia kell az ország versenyképességének a fennmaradását. Erről szól egyébként az egyéni vállalkozókat érintő változás, ami ebben a törvényjavaslatban van, vagy az építésügyi igazgatással kapcsolatos változás is.

Ha csak az egyéni vállalkozásokkal kapcsolatos ügyintézést vesszük alapul, ez 180 ezer ügyet jelent évente, de ha valaki egyéni vállalkozóvá akar válni, vannak itt az Országgyűlésben olyanok, akik egyébként voltak egyéni vállalkozók, tehát pontosan tudják, hogy ez mit jelent, milyen ügyintézési kötelezettséget jelent, és a megkettőzött ügyintézés is milyen probléma. Hiszen az is problémát jelent, ha valaki egy vállalkozási tevékenységet el akar indítani, akkor kétfelé kell elindulnia, egyrészt egy NAV-bejelentéssel el kell indulnia, de mindezt megelőzően természetesen a kormányhivatalban is egy vállalkozói engedélyt, tehát egy hatósági aktussal egy engedélyt kell kapnia arra, hogy a tevékenységét elkezdhesse. Függetlenül attól természetesen, hogy a tevékenység megkezdéséhez szükségese hatósági engedély, ha az a tevékenység engedélyhez kötött, akkor természetesen az is megszerzendő, de önmagában ha valaki vállalkozni akart, az bizony e tekintetben egy megkettőzött rendszer volt.

Valamint minden vállalkozó esetében, aki elindította a vállalkozását, azt követő 30 napon belül egy kötelező ellenőrzés is van a rendszerben, aminek az indokoltságán azért érdemes elgondolkozni, hiszen ha valaki cipészként akarja elindítani a tevékenységét, vajon mitől indokolt az, hogy utána a hatóság 30 nap után kimenjen, és megnézze, hogy valóban cipészként dolgozik-e. Elég, ha egyébként fizeti az adót, és valóban végzi azt a tevékenységet. Aztán a különböző szakhatóságok által végzett vagy a szakirányú ellenőrzések során természetesen, amikor úgy adódik, akkor a szúrópróbaszerű ellenőrzéssel ellenőrizni kell a tevékenységét, akár közegészségügyi szempontból vagy más szempontok alapján.

Ezért ezt a 30 napos ellenőrzést is megszüntetjük, tehát a kötelező 30 nap utáni ellenőrzést is megszüntetni rendeli ez a törvényjavaslat, illetve abba az irányba is elindulunk, hogy egy nyilvántartásunk legyen. Megszűnik a vállalkozóknak az igazolványa, tehát külön aktus nem kell ahhoz, hogy valaki vállalkozási tevékenységet végezhessen, és abba az irányba indulunk el, hogy a két nyilvántartást, ami a NAV nyilvántartása, tehát az adóügyi nyilvántartás és az egyéni vállalkozók nyilvántartása, egy nyilvántartássá olvasszuk össze, azaz a tevékenység megkezdését egy bejelentéssel, egy adóhatósági bejelentéssel meg lehet majd tenni.

Gyorsabbá válhat az építésüggyel kapcsolatos ügyek intézése is, hiszen egy egységes építéshatósági rendszert hozna létre ez a javaslat a következő időszak vonatkozásában. Mint önök is tudják, az állam az építésüggyel kapcsolatos tevékenységét, tehát a hatósági tevékenységét, ami hangsúlyozottan egy állami feladat, kettős módon látja el. Egyrész egy, az állam igazgatásán kívül álló önkormányzati igazgatási területre tesz át egy feladatot mint építéshatósági feladatot, aminek egyébként a másodfoka a kormányhivatali rendszerben van, míg az építésügyek egy másik része viszont a kormányhivatalban zajlik.

Tehát az önkormányzat a saját feladata körében a szabályozást megalkotja, s a szabályozást követően az államnak van feladata az építéshatóság területén. Az állam a döntéseit tehát megkettőzte, ez a kettősség azonban egyrészt érthetetlenséget, másrészt lassulást okozhat az építésigazgatás területén, hiszen egy megkettőzött építésügy az értelmezést is nehézkessé teszi, valamint az ügyintézést is lassítja, és az ország ezzel kapcsolatos erőforrásait is megduplázza. Ezért a javaslat azt tartalmazza, hogy minden kerüljön a helyére: az önkormányzatok alatt működő polgármesteri hivatalok önkormányzati hatósági ügyekkel foglalkozzanak, tehát az önkormányzat ügyeivel, és egy jegyzőnek ténylegesen a polgármester legyen a főnöke, tehát ne történhessen meg az, hogy egyébként más hatósági ügyekben, egy építésigazgatási ügyben a felettes szerve nem a polgármester, hanem a kormányhivatal, mert jelenleg ez a helyzet. Ezt a helyzetet szeretnénk tisztává tenni, az önkormányzati hatósági ügyek az önkormányzat hivatalára tartozzanak mint polgármesteri hivatalra, az állam hatósági ügyei pedig tartozzanak az államra.

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig bemutatott hatósági ügyek és változások kiemeltek a nemzetgazdaság szempontjából is, de hangsúlyozni kell, hogy vannak olyan változások is, amelyeknek nem a közvetlen nemzetgazdaság és az államrezon szempontjából van jelentősége, hanem bizony az állampolgárok szempontjából és kifejezetten bizonyos kiszolgáltatott vagy kiszolgáltatottabb társadalmi csoportok szempontjából. Van sok olyan bosszantó szabály, ami felesleges, és mondhatom azt talán, hogy zaklató is, amikor például az állampolgárokat túl gyakori megjelenésre vagy bizonyos bizonyítványok vagy igazolványok túl gyakori cseréjére hívja fel, holott ez a valóságban indokolatlan. Ilyen például azoknak a személyeknek a köre, akik közgyógyellátásra szorulnak, illetve arra jogosultak. Kétféle ilyen van, az alanyi és a normatív jellegű közgyógyellátás. Ezeknek a közgyógyellátásra vonatkozó igazolásoknak az ideje az alanyi esetben két évről négy évre, a normatív esetében pedig egy évről két évre fog növekedni, amennyiben a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja. Ez jelentősen fogja segíteni pont az e tekintetben kiszolgáltatott társadalmi csoport helyzetét.

Ilyen a helyzet a megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatban is, akiknek esetében meg fog szűnni az ötévente való kötelező felülvizsgálat, ha az érintett személynek olyan az egészségi állapota, amiben javulás nem várható. Ezekben az esetekben indokolt az, hogy ne kelljen ötévente a hatósághoz fordulni, és megalázó módon, ugyanabban a helyzetben ugyanazt az igazolást kérni, amit egyébként öt évvel korábban kérni kellett. Hasonló a helyzet azoknak az esetében is, akik olyan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelnek, akinek az állapotában sajnálatos módon változás, jobbulás nem nagyon következhet be. Amennyiben ilyen helyzet van, ott a családi pótlékkal kapcsolatos új igazolások kérését sem kell folyamatosan megismételni, a gyerek 18. életévéig érvényesek lesznek ezek az igazolások, tehát új ilyen igazolást nem kell kérni.

Van olyan változás, ami szintén a legnehezebb helyzetben tud segíteni az eseti gondnokok nyilvántartásának a létrehozásával, ugyanis az eseti gondnokok mindig abban a helyzetben járnak el, amikor hirtelen a gondnokolt jogainak a megóvása érdekében kell eseti gondnokot kirendelni, és ezt jellemzően különböző hatósági eljárásokban kell megtenni. Jelen pillanatban az a helyzet, ha eseti gondnokot akarunk kirendelni, akkor a gyámhatósághoz kell fordulni, és az eseti gondnokot a gyámhatóság egy másik eljárásban jelöli ki. Ha azonban van egy gondnoknyilvántartásunk, akkor nincs akadálya annak, hogy az adott szerv, akinek az eljárásában egyébként szükséges az eseti gondnok kirendelése, jogosulttá váljon az eseti gondnok kirendelésére, így tehát pont a legsürgetőbb esetekben a leggyorsabb döntést tudjuk elérni, és nem kell várni arra, hogy az eseti gondnok kirendelése megtörténjen, hanem ugyanabban az eljárásban nagyon gyorsan ez megvalósítható.

Egy fontos változás még a megváltozott munkaképességűek esetében az úgynevezett rehabilitációs tervnek a megszüntetése, ez ugyanis egy olyan terv, amely szakmai értelemben érdemi segítséget nem nyújtott, ugyanakkor fölösleges adminisztrációs terhet, bürokratikus terhet jelentett az érintettek számára, ez is meg fog szűnni.

Egy jelentős változás is, amelyet jómagam is jelentősnek tartok, az a nyugdíjba vonulás előtti kötelező adategyeztetéssel kapcsolatos eljárás. Ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy ha valaki nyugdíjba vonul, akkor előtte 8-10 évvel megkezdődik azoknak az embereknek a zaklatása a tekintetben, hogy igazoljuk azt, hogy milyen volt a korábbi jogviszonya, és ezt aztán többször megismételjük az emberekkel. A legjobb az, hogy ha már az informatikai feltételeink rendelkezésre állnak, akkor ezt csak egyszer tegyük meg. Én értem egyébként ennek a több évvel ezelőtti jogosultságát, amikor csak papíralapon álltak rendelkezésre az iratok, de ma már, hogy az iratok jelentős része már elektronikus formában is rendelkezésre áll, elég ezt egyszer, a nyugdíjba vonulás előtt három évvel megtenni, hiszen akkor sem rendelkezünk több tudással, ha egyébként 8-10 évvel korábban ezt elkezdjük, viszont a polgárok számára mégiscsak egy jobb üzenet, ha 8-10 évvel a nyugdíjba vonulásuk előtt nem azzal zaklatjuk őket, hogy igen, 8-10 év múlva már nyugdíjba fog menni, és ezért minden adatot szeretnénk tőle begyűjteni.

A szervezeti rendszer tekintetében is szeretnénk egy egységesebb és világosabb szervezeti rendszert felállítani. A járás az legyen járás, a megye pedig legyen megye, ez az alaptételünk, és ezt szeretnénk erősíteni a következő időszakban is, ezért a történelmileg kialakult megyeszékhely szerinti járás fogalmát megszüntetjük, az is járássá fog válni, a járási hatásköröknek az a része, ami a megyét érinti, pedig a megyébe fog kerülni. Ennek megfelelően világos szerkezetűvé válik a közigazgatás, és a polgárok számára is világos lesz, hogy az adott ügyükben, amennyiben szükséges, hova kell fordulniuk.

Megvizsgáltuk azt is, hogy minden a helyén van-e, és hogy megfelelően látjae el a kormányhivatal a tevékenységét portfólió szempontjából. Tehát mondhatom azt nyugodtan, hogy egy portfóliótisztítást is érdemes mindig megtenni, hiszen a kormányhivatali rendszer alapvetően egy hatósági típusú rendszer, és az olyan tevékenységet, ami nem hatósági típusú, vagy nem az emberek széles körét érinti, hanem akár egy szűk szakmai csoportot, azokat a tevékenységeket érdemes a kamarák irányába eltolni. Hiszen indokolt az, hogy a szűk szakmához tartozó tevékenységet a kamarák lássák el, és azokat a tevékenységeket, amelyek testidegenek egy kormányhivatali rendszertől, attól a hatósági munkától, amelyek ott vannak, azokat is érdemes áttenni akár más állami szervhez, ami hatékonyabban tudja ezt ellátni, funkciójánál fogva jobban tudja ellátni, mint mondjuk, a kormányhivatali rendszer.

Ennek megfelelően tehát akár kamarákhoz, egyesületekhez is át lehetett tenni tevékenységeket, és ilyen például a kisebb súlyú kihágások, a szabálysértések felderítése és az ezzel kapcsolatos intézkedések köre, amelyeket érdemes a rendőrséghez tenni, hiszen az ő tevékenységük pontosan erre irányul, vagy az ilyen jellegű tevékenységük erőteljes, ezért érdemes ezt ott kezelni. Ugyanakkor a kamarákhoz is érdemes bizonyos tevékenységeket áttenni, így például az agrárkamarához a családi gazdálkodók nyilvántartását, a mérnöki kamarához az energetikai tanácsadással kapcsolatos tevékenységet vagy a gázszerelők nyilvántartását, vagy eggyel továbblépve, nem kamarai körbe, hanem bizony egyesületi körbe is érdemes egyes tevékenységeket áttenni, tehát például a Magyar Természetjáró Szövetséghez az erdei turistautak nyilvántartását. Gondoljanak bele, az erdei turistautak nyilvántartása mint állami feladat a kormányhivatali rendszerben volt eddig, holott ezt indokolt arra a szférára bízni, aki egyébként a legjobb gazdája a turistautaknak.

Rendelkezik ez a javaslat arról is, ami a jövő közigazgatása. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőben egy adatalapú és alapvetően informatikai rendszerekre épülő közigazgatásról kell majd beszélnünk. Ha egy 20-30 éves távlatot veszünk figyelembe, akkor a döntéshozatali rendszerek tekintetében, a mesterséges intelligencia beiktatásával bizony közigazgatásunk egy jelentős átalakuláson fog átmenni, ezt látjuk már, ha a jövőbe tekintünk. Nem kell messze menni, hiszen látjuk azt, hogy egyébként a piacon milyen tevékenység van, ehhez majd alkalmazkodni kell a közigazgatásnak is. Ennek fontos lépéseit is meg kell tenni, ezért a javaslat azt is tartalmazza, hogy a különböző informatikai rendszerek egymással való kommunikációját és hozzáférését a különböző adatoknak biztosítani kell, és 2021-ig kell ezt majd megvalósítani. Ez természetesen fogja szolgálni az ügyfelek érdekeit is, hiszen olyan adatok igazolására ténylegesen nem fog sor kerülni már, ami egyébként rendszeres nyilvántartásban szerepel, csak egyelőre, mondjuk, nem lehet hozzáférni egyik rendszerből a másik rendszerbe. Ezt szeretnénk egy egységes rendszerré kovácsolni annak érdekében, hogy az ügyfeleknek ne kelljen mindenféle igazolásokat a következő időszakban benyújtani.

(14.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásként engedjék meg, hogy Magyary Zoltánt idézzem: „Az államot közel kell hozni az állampolgárokhoz, a közigazgatásnak emberarcúvá kell válnia.” Ezt a célkitűzést szeretnénk továbbvinni, és ennek a célkitűzésnek a jegyében született meg a mostani törvényjavaslat, hiszen olyan közigazgatást szeretnénk, ami bizalomra épül, ami gyors és hatékony, és a kölcsönös bizalom valóban ki tud alakulni a polgár, a vállalkozás és az állam között. Ennek jegyében szeretném kérni önöket, hogy a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház műszaki szolgálata jelezte, hogy a két ülésnap műszaki szétválasztása érdekében 5-10 perc technikai szünetet vagyunk kénytelenek most tartani, tehát ezt követően tudjuk elkezdeni a vezérszónoki felszólalásokat. Megértésüket kérem.

(Szünet: 14.21  14.26)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el helyüket, folytatjuk az ülést. Megköszönöm eddigi együttműködésüket, és az elnöklést átadom Hiller István alelnök úrnak. Parancsoljon, alelnök úr!

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Üdvözlöm önöket. Folytatjuk a munkánkat. A vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony, a Fidesz vezérszónokának gondolatait halljuk. Parancsoljon!

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy először az államtitkár úr által befejező idézetként Magyary Zoltántól hozottakhoz hadd hozzak még egy gondolatsort, illetve néhány idézetet Magyary Zoltántól. Elöljáróban annyit, hogy Magyary Zoltán a XX. század egyik kiemelkedő közigazgatási jogtudósa, megyénk szülötte, rendkívül büszkék vagyunk rá, és nemcsak megyei szinten, hanem azt gondolom, Magyary Zoltán gondolatai, közigazgatás-szervezési tudománya nemcsak jogtudományi és jogtörténeti fontos tananyag, hanem már 2010-ben, amikor a közigazgatás átszervezéséhez az akkori kormányzati ciklusban hozzáfogtunk, segítségül hívtuk az ő hagyatékából azokat a modernitással és modern tartalommal megtölthető gondolatait is, ami a közigazgatás szervezésénél azóta is, amióta ő ezeket a tanokat lefektette, alapértéknek számít.Az előttünk fekvő törvényjavaslat a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítéséről szól, hívjuk segítségül hát Magyary Zoltánt, mit is mond ő a közigazgatás reformjáról. Azt mondja egyrészt, hogy a közigazgatás reformja jelenti az embereknek az államhoz való viszonyának a reformját. Ha röviden és korszakolni szeretném a 2010-11 óta zajló közigazgatási folyamatokat, akkor azt kell mondjam, hogy a 2010-14 közötti időszakban tulajdonképpen a szervezeti reformok alapjainak a lerakása mellett megtörtént a közigazgatásnak egy, az államtitkár úr által már idézett Magyary Zoltán-i hitvallásnak vagy ars poeticának a bevezetése, ez az emberarcú közigazgatás kialakítása, hiszen sok olyan lépés történt meg, akkor is volt egyszerűsítés, racionalizálás, deregulálás és minden olyan, ami a hatékonyságot fokozandó, az ügyfelek számára az államba vetett bizalmat és a közigazgatásba vetett bizalmat erősíti.

(14.30)

Tehát ha úgy fogalmazunk és úgy szakaszolunk egy közigazgatási reformot, ahogy Magyary Zoltán tette, akkor mondhatjuk azt, hogy az első szakaszt követően, ami az emberek államhoz való viszonyának a rendezését, újradefiniálását rendezi, azaz a reformját jelenti, az az elmúlt kilenc esztendőnek az első esztendejében megtörtént, hiszen létrejöttek a megyei kormányhivatalok, lényegesen egyszerűsödtek az ügyintézések, a korábban regionális közigazgatási szintre kiszervezett és nemcsak hogy távolságot, hanem többletigazgatási eljárást, bürokráciát, költséget és eljárási rendeket jelentő hagyatékát felszámoltuk a 2010 előtti közigazgatási kormányzati intézkedéseknek. Azt követően pedig 2014-től, ha szakma- vagy jogi nyelven akarok fogalmazni, akkor a precizírozása, tökéletesítése történt ennek a közigazgatási átalakításnak.

Magyary Zoltán egyébként, hogy az ő gondolataival folytassam, úgy fogalmaz, hogy a közigazgatás reformja egyrészt az előbb idézett, másrészt az állami gépezet belső tökéletesítését jelenti. Tehát ő két alapra, két bázisra helyezi a közigazgatás reformját, egyrészt az állam és az ember szerepének a meghatározására, illetve a viszonyrendszernek a rendezésére, másrészt pedig annak az állami szervezetrendszernek, kvázi gépezetnek, ahogy ő hívja, több tanulmányában is a tökéletesítésére.

Azt is mondja Magyary Zoltán, hogy ennek a gépezetnek a működését folyamatosan felül kell vizsgálni, hiszen a tökéletesítés vagy a folyamatos alkalmazhatóvá és alkalmazandóvá tétele és az emberarcú közigazgatás megtartása bár egy korábban mindig nagynak, tehetetlennek és szinte változtathatatlannak tűnő állami apparátusrendszer, arra biztat és arra késztet, hogy a változó és a változandó körülményekre való reakció ideje minél gyorsabb legyen, és a szervezetében intézendő ügyek pedig minél hatékonyabbak, az állampolgárok  zárójel, amit az államtitkár úr is mondott , a vállalkozások javára minél hatékonyabban történjenek az elintézés során, szakszerűen, hatékonyan, gyorsan, és idézhetném még itt a szempontokat.

Magyary Zoltán azt is mondja  és nem véletlenül idézem őt folyamatosan vissza, mert az államtitkár úrnak az expozéjában mindez elhangzott, csak vagy egy ügycsoportra, vagy egy ügytípusra, vagy egy szervezetrendszer működtetésére vonatkozó kitekintéssel és az előttünk fekvő törvényjavaslat részletszabályainak a felidézésével , hogy a racionalizálás jelent egyrészt takarékosságot. Azt gondolom, hogy az állam hatékony, takarékos működésének, mind az eddigi reformok, mind pedig az előttünk fekvő törvényjavaslatban az eljárások egyszerűsítése, a még megmaradt duplikátumok megszüntetése, bizonyos eljárásoknak egyáltalán a közigazgatási körön kívül helyezése mind-mind megfelel annak, hogy egy ekkora rendszert takarékosan tudjon működtetni az állam, egyébként az állampolgárok javára.

Az egyszerűsítés is  erről Magyary azt is mondja, hogy a másik ismérve a racionalizálásnak az egyszerűsítés , azt gondolom, benne foglaltatik abban a törvényjavaslatban, ami előttünk fekszik. Hiszen az államtitkár úr hivatkozott itt több olyan ügycsoportot, mint akár a vállalkozások vállalkozói igazolványának igénylése, benyújtása, sőt hogy erre nincs szükség, illetve a NAV-os ügyekkel való egy ügyben való kezelésévé válása, tehát ne kelljen sem vállalkozásnak, sem állampolgárnak többször egy ügyben a hivatalt felkeresni, több eljárást indítani. Jelenti ez azt is, hogy építésügyi és építéshatósági igazgatási ügyben a kérelmezőnek, bejelentőnek nem kell arról tájékozódnia pluszban, hogy most ezt az önkormányzati vagy pedig a járási építéshatóságnál intézi. Van benne jó néhány olyan abszolút praktikus, egyszerűsítő javaslat, amely már ezt a Magyary óta ismert racionalizálási alapelvet ismeri.

A modernizáció vagy a modernizálása a közigazgatásnak, azt gondolom, nem kérdés. Ha Magyary korában nem volt kérdés, akkor ebben a században, amelyben ma élünk, feltétlenül szükséges. Az államtitkár úr az expozé végén utalt arra, hogy az a fajta digitalizáció, az a fajta technológiai átállás a mindennapjaivá kell hogy váljon a közigazgatásnak. Sok eljárás már elektronikusan elérhető, rendkívül sok olyan ügy és ügycsoport van, ami akár kormányablakon keresztül, akár pedig az ügyfél elektronikus ügyintézési felületén keresztül elintézhető, de ehhez óhatatlanul szükséges az, amire az államtitkár úr az expozé végén utalt, hogy mindazon eljárásoknak, amelyek eddig külön informatikai rendszereken és nyilvántartásokban futottak vagy futnak, a további egyneműsítését és egyszerűsítését, ezeknek is, ha úgy tetszik, egy 2010 utáni hívószót mondok, az egyablakossá tételét a törvény alapján az eljárások egyszerűsítése mentén meg kell hogy fogalmazzuk és meg kell hogy csináljuk. Hiszen ez rendkívül gyorsítja, hatékonnyá teszi és egyébként mind állami, mind pedig állampolgári oldalról olcsóbbá, takarékosabbá teszi a közigazgatást.

Nem mellékes szempont már Magyarynál sem az egységes szempontrendszernek a kialakítása a szervezetrendszerben. Itt az államtitkár úr expozéjából csak néhány gondolatot idéznék vissza, az építéshatósági eljárásnál a különböző, eddig jobb híján a közigazgatás rendszerében kezelt természetvédelmi utak vagy túrautak nyilvántartását, tehát ami korábban nem volt ágazatilag meghatározható, hogy kinél legyen nyilvántartva, egyébként az eltelt 30 esztendőben, azt valamilyen közigazgatási szervhez időnként testidegen módon beseperték. Nem feltétlenül bűnként mondom ezt, csak meg kellett fogalmazni és 2010 óta megfogalmazódott ez a közigazgatási stratégia, hogy ezeket az ügyeket szépen ki kell bontani, meg kell nézni, hogy mire van egyáltalán szüksége az állampolgárnak és az államnak, hogy még egy plusz n-edik nyilvántartás legyen, és ezzel a nyilvántartással kapcsolatban mind az államnak, mind pedig az állampolgárnak legyen valamiféle intéznivalója. Vannak olyan dolgok, amelyeknek a rendszerben tartását vagy a rendszeren kívül kezelését  és ettől még nem borul fel a működés  egységes szempontok mentén megfogalmazva meg lehet valósítani, és ez könnyebbséget jelent mind az állampolgároknak, mind az ügyeiket intéző vállalkozásoknak, mind pedig annak a közigazgatási szervezetrendszernek, amely ezeket az ügyeket kezeli, nyilvántartja, illetve az ezzel kapcsolatos bejelentési vagy valamilyen hatósági eljárását intézi.

Talán a legnagyobb bosszúság mindig egy állampolgárnak, aki ügyfélként jelenik meg a közigazgatásban, hogy elfárad az egyik hivatalba, most már ebben rendkívül sok egyszerűsítés zajlott az elmúlt időszakban, hiszen a kormányablakoknak a kialakításával, lassan már nem is tudom követni, de közel 3000 ügy az, amit a kormányablakokban indíthatunk, illetve a kormányablakok által kezdeményezhető ügyeknek a száma is már rendkívül nagy. Ha a képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy az okmányiroda bázisán, annak az informatikai, szakmai bázisán indultunk ezzel a fejlesztéssel 2011-ben, és majd 2013-ban a járásokkal még több ügycsoportot sikerült beemelni, hogy közelebb vigyük az ügyintézést az állampolgárokhoz, akkor láthatják, hogy a néhány személyes okmánynak, számszerűen talán pár tucat, de lehet, hogy egy tucat ügy volt az, amit a kormányablakot megelőző okmányirodában lehetett intézni, az a néhány ügy ma már közel 3000, amit egy járási kormányablakban az ügyfél el tud kezdeni, meg tud indítani, tájékoztatást tud kérni, vagy érdemben segítséget kap vagy érdemi döntésig tudja vinni az ügyét. Tehát látszik az, hogy néhány esztendő alatt is hatalmasakat lehet lépni, látszik az is, hogy az állampolgároknak szükségük van a kiszámíthatóságra, stabilitásra és a biztonságérzetre a közigazgatásban, ezért érdekes talán, hogy 2010-14 között, 2014-18 között is beszélünk közigazgatási reformról, és most a kormány és az államtitkár úr egy újabb reform, illetve egyszerűsítési tervvel áll a parlament elé.

Én azt gondolom, hogy nincs ebben semmi különleges, hiszen ha nemcsak azt feltételezzük és látjuk szükségesnek, és a biztonságot nemcsak mindig a statikusban, az állandóban látjuk, hanem érezzük azt is, hogy egy közigazgatási rendszer akkor képes, alkalmas betölteni a szerepét és a feladatát a hatékonyság, egyszerűség, gyorsaság, szakszerűség mentén, amelyeket Magyary Zoltántól az elején idéztem, hanem képes arra is, hogy a változó világ körülményeit lekövetve reagál ezekre, reagál a vállalkozók, a vállalkozások, a gazdaság világának a gyors változásaira, be tudja fogadni ekként a gazdasági vállalkozásokhoz kapcsolódó ügycsoportok gyors, hatékony ügyintézését, reagál akkor is a közigazgatás és képes a változásra, ha az állampolgárok ügyeinek egyre nagyobb részét tudja még egyszerűbbé, akár egyfokúvá tenni.

Nemcsak a jogorvoslati szakok egyfokúságát értem, hanem bemegyek a hivatalba, és egy adott időben vagy egy adott elektronikus eljárásban, merthogy hovatovább, az előbb említettem, ez nagyon fontos, már meg tudjuk ma csinálni sok ügytípusban, meg tudom oldani az állammal kapcsolatos ügyeimet, nem kell sorszámot húznom, hivatalokba járnom, nem kell több nap szabadságot kivennem, tehát minden oldalról képes lekövetni a mindennapoknak a változásait, tehát azt a rugalmasságot mégis kell hogy tartalmazza a közigazgatás, ami viszont az állampolgárokkal kapcsolódó viszonyrendszerének az újraértelmezése okán egy nagyon fontos tulajdonsága kell hogy legyen.

(14.40)

Ha zárásként azt a gondolatot hozom vissza, amit Magyary Zoltántól idéztem, hogy az első és fontos, hogy meghatározzuk, definiáljuk a közigazgatás reformja során az embereknek az államhoz való viszonyrendszerét, és erre építsük a változásokat, a változtatásokat, másrészt pedig jelenti a közigazgatás reformja az állami gépezet belső tökéletesítését, akkor ez a két közigazgatási reformot meghatározó és  most maradjunk Magyarynál  általa megfogalmazott alapelv határozza meg a kormányzati munkát vagy a közigazgatás szervezését, és akkor, azt gondolom, helyes az, hogy időnként a kormány felülvizsgálja a közigazgatás működésével kapcsolatos ügytípusokat, eljárásokat, ügyszámokat, a hivatali szinteket, ahol ezeket az ügyeket az állampolgárok elintézhetik, és igenis rendszeresen javaslatot tesz arra a közigazgatási szervezetrendszer tökéletesítése és precizírozása érdekében, hogy még jobb és még hatékonyabb módon tudja az állam igazgatási feladatait ellátni egyébként az állampolgárok és a nemzet javára.

Hoztam Magyarytól még egy gondolatot, idézetet, talán ezzel zárom; azért nem térnék ki részletesen a törvényjavaslatban foglalt ügytípusokra vagy konkrét változásokra, mert az államtitkár úr bőséggel tá-jékoztatást adott az expozéjában mindegyikről. Magyary úgy zárja a gondolatait, amikor a közigazgatás reformjáról beszél, és az általam már többször hivatkozott két szempont mentén a racionalizálásról gondolkodik és elmélkedik, hogy mindezt úgy kell megtennie az államnak, hogy az állam polgárainak jólétét és a nemzet erejének és értékeinek kifejtését az optimum minél nagyobb megközelítésével biztosítsa. Azt jól tudjuk, hogy az optimumot és a megfelelő szintű működést akkor tudjuk elérni, ha van egy folyamatos külső és belső revízió vagy felülvizsgálat a szervezetrendszerben, ez 2010 óta, az új alapú kormányhivatali járási rendszer kialakítását követően folyamatosan megtörténik a magyar közigazgatás szervezetrendszerében. A reflexiók beépülnek a közigazgatásra vonatkozó törvényekbe és végrehajtási rendeletekbe, és így azok a deregulációs folyamatok, azok az eljárást egyszerűsítő vagy akár eljárástípusokat megszüntető javaslatok lekövetik a mindennapjainkat, ergo azt biztosítják, hogy az állampolgárok minél inkább biztonságot, bizalmat élveznek az állammal kapcsolatos ügyeiknek az intézése során. Ráadásul ha ez az eljárásrend kiszámítható, takarékos, hatékony, szakszerű, akkor az államba vetett bizalom kialakításának egy nagy lépcsőfokán léptünk előre.

Én nagy bizalommal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és nagy várakozással javasolom elfogadásra a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot, és a Fidesz-frakció támogatásáról biztosítom az államtitkár urat. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Gyüre Csaba képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal kezdeném, amit Tuzson Bence államtitkár úr elmondott, hogy mi a cél: a modern és a szolgáltató közigazgatás áll a cél középpontjában. Ez, azt gondolom, egy nagyon fontos cél, amit itt megfogalmazott. 2010-ben, amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom bekerült az Országgyűlésbe és megalakult a második Orbán-kormány, akkor a második Orbán-kormány részéről is rendszeresen már 2010-ben elhangzott, hogy teljesen új típusú közigazgatást kívánnak bevezetni, ahol ez a modernizáció, szolgáltatás-központúság lenne a cél. A legfontosabb az eljárásoknak az egyszerűsítése, hogy minél kevesebbet kelljen benn tölteni az ügyfeleknek a hivatalokban, minél egyszerűbb módon tudják elintézni az ügyeiket. Erre akkor nagyon komoly ígéreteket is kaptunk, aztán ez, mit ne mondjak, elég nehézkesen haladt az elmúlt kilenc évben. Persze folyamatosan voltak részeredmények ezeken a területeken, de amikor hallottuk a Nyugat-Európában dolgozó magyaroktól, akik ott dolgoztak kinn, és ők kerültek hatóságokkal kapcsolatba, vagy amikor ők lettek esetleg ott kinn vállalkozók, vagy elindítottak egy céget, és ott a különböző engedélyeztetési eljárásokat kellett lefolytatni, akkor mindig irigykedve hallgattuk őket, hogy milyen egyszerűen működnek ott a dolgok, hogy milyen hamar meg lehet szerezni egyes engedélyeket, hogy milyen jó, hogy csak bejelentik és már lehet azt a tevékenységet végezni, nem kell engedélyeket hozzá beszerezni. És örömmel hallottam egyébként az államtitkár úrtól ezeket a szavakat is, hogy itt is cél a jövőben az sok eljárásnál, hogy engedélyezés helyett bejelentési kötelezettség legyen csak, és a magam részéről is csak üdvözölni tudom azokat a gondolatokat, ha ez valóban megvalósul, és valóban egyszerűsítik ezeket a hatósági eljárásokat.

Nyilván a XXI. század Magyarországának is követni kell mindenféle tekintetben a kor szellemét, de azt gondolom, hogy itt mi még mindig nagy lemaradásban vagyunk Nyugat-Európához képest, még mindig sokkal nehézkesebb, még mindig sokkal nagyobb a bürokrácia, még mindig sokkal átláthatatlanabbak az engedélyezési eljárások, és még mindig sokkal jobban kell félni a hatóságok erejétől, ha valamilyen bejelentési kötelezettségünknek nem teszünk eleget vagy nem időben teszünk eleget. És ez egy picit talán olyanfajta bírálat a magyar közigazgatási hatóságok felé, hogy számtalanszor halljuk azt, amikor az európai uniós előírásoknak próbálunk megfelelni, hogy talán Magyarország az az ország, ahol a legkövetkezetesebben hajtják végre a hatóságok az európai uniós előírásokat, még akkor is, ha az adott esetben a magyarországi társadalmi viszonyokra, hagyományokra, életvitelre és a többire nem nagyon alkalmazhatók, de nálunk akkor is az következetesen végig lesz vive, és egyes államokban, ahol ilyen egyszerűen intézik el a hatóságok, és hagyják, hogy folyjanak a dolgok a maguk menetében, Magyarországon sokszor vállalkozásoknak tesznek keresztbe, amikor akadályozzák őket ezzel. Azt gondolom, a kellő rugalmasságnak ezen a téren is meg kellene lenni. Bízom benne, hogy azért lesz módosulás a jelenlegi helyzethez képest. Tehát a bejelentési kötelezettség sok esetben jó, jobb, mint ha engedélyt kell kérni, mert engedélyköteles egy tevékenység, de azért ennek is vannak veszélyei.

Lapozgattam ezt a törvényjavaslatot, nyilván sok mindent lehetne kiragadni, én most csak egyetlenegy dolgot szeretnék e tekintetben példaként felhozni, ez pedig a magzati élet védelme, ami a 10. §. A magzati élet védelmével kapcsolatos szervezetek, ha itt akarnak tevékenykedni, akkor eddig engedélykötelesek voltak, most pedig bejelentési kötelezettségük van csak, ami lehet akár jó is, csak ha azt nézzük, hogy ma egy kiemelt szempont Magyarországon, sőt én azt gondolom, hogy Magyarországnak ma a legnagyobb problémája a gyermekszületéseknek a száma, akkor nagyon fontos a magzati életnek a védelme. Ha bármilyen szervezet ebbe belekapcsolódik, amelynek nincs meg a kellő tapasztalata, szakmai háttere, nincsenek meg a megfelelő iskolai végzettségű, szakmailag felkészült emberei, akkor nem biztos, hogy egy cég, amely ezen a területen kezd el tevékenykedni, nem pontosan az ellenkező hatást fogjae elérni, mint ami a kívánt cél lenne. Tehát amikor ennyire kényes területen járunk, akkor nem biztos, hogy jó, ha könnyítünk ezen, és az engedélyezésről áttérünk a bejelentési kötelezettségre. Nyilván ezt előre nem lehet felmérni, de az emberben vannak ezzel kapcsolatosan anomáliák, amikor ezt végiggondolja, hogy biztos, hogy jó lesz-e.

Nyilván persze vannak pozitívumok is benne, amit az államtitkár úr is kiemelt, például a szociális törvény, a közgyógyellátással kapcsolatos jogosultság, ahol duplájára nő az időtartam, amelyre igényelhetik, amennyi időtartamra megadják a közgyógyellátás időtartamát, két évről négy évre, illetve egy évről két évre nő. Ez természetesen mindenképpen egyszerűsödik, hiszen gyakorlatilag ezen a területen felére fog csökkenni az ügyintézés, ha ezt a két évet, illetve a négy évet nézzük. Ez mindenképpen jó a hivataloknak is, és mindenképpen jó az állampolgároknak is.

A másik ilyen pozitívum, amit kiemelnék, például a természet védelméről szóló törvény, amely szintén álláspontom szerint pozitívumokat tartalmaz, több szempontból is. Például kiemelkedik, amire kitér, a barlangok védelme, ahol még új szakasz is kerül bevezetésre, ami mindenféleképpen fontos. A Jobbik Magyarországért Mozgalom minden területen fontosnak tartja a természetvédelmet, a természeti értékeinknek a megőrzését, ezért is fontosnak tartjuk, ha ezt kiemelten kezeli a kormányzat.

(14.50)

Fontos újítás még itt a természetkárosítással kapcsolatosan, hogy amennyiben a tevékenység végzője nem kideríthető, és ez is új szakaszként kerül be, és nem lehet megtalálni, hogy ki az, aki ezt a természetkárosítást megcselekedte, az esetben az ingatlan tulajdonosát, birtokosát, használóját egyetemlegesen terheli a felelősség, akinek az érdekében azt a jogsértő cselekményt, magatartást elkövették. Az mindig fontos, hogy ne maradhasson felelősségre vonás nélkül egy-egy olyan elkövetés, akár természetkárosító elkövetés, és itt a jogszabállyal szerintem ezzel bezárul a kör, és mindenképpen meg lehet találni a felelősét, aki azt a természetkárosító magatartást végzi.

Ugyanilyen még, amit pozitívként szeretnék kiemelni, a termőföld védelméről szóló törvény, a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges. Itt kicsit bővül a felsorolás, és külön nevesíti a törvény az előzőekhez képest is a szennyvíz, a szennyvíziszap és a szennyvíziszap-komposzt mezőgazdasági felhasználását, amely külön engedélyhez kötött, a talajvédelmi hatóság engedélyéhez. Ez meg volt fogalmazva, de nem ennyire konkrétan a korábbi jogszabályban. Ez is mindenféleképpen előremutató, főleg, ha azt nézzük, hogy igencsak felborzolta a kedélyeket az elmúlt fél évben a Székesfehérvár környékére lerakott külföldi szennyvíziszap. Nem kis állampolgári felháborodást keltett Székesfehérváron és a környékén lakók körében. Én magam is éreztem ennek a bűznek a szagát, amit ott, Székesfehérvárnál áradt egy bizonyos területről. Mondhatom, nemhogy kellemetlen, de elviselhetetlen olyan környezetben lakni, ahol effajta bűzzel kell nap mint nap együtt élni. Nem beszélve arról, hogy mindenféle egyéb veszélye is van annak, ha ilyen szennyvíziszapot engedélyek nélkül elhelyeznek a termőföldekre vagy akár tárolók formájában. Persze, a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyáltalán nem ért azzal egyet, és ezt már több képviselőtársam is elmondta, például Nunkovics Tibor is, hogy mennyire ellene vagyunk annak, hogy Magyarországra hozzák be a szennyvíziszapot külföldről.

Aztán példálózó jelleggel, ami kissé nem érthető benne, az az 54. §, a cégnyilvánosságról, cégeljárásról, végelszámolásról szóló törvény módosítása, ahol, ha végelszámolás alá kerül egy cég, akkor eddig be kellett jelenteni az illetékes munkaügyi központnak. Nyilván, ha várható, hogy ott elbocsátások lesznek, legyenek tisztában ezzel. Egy 5 fős cégnél ez nyilván nem lényeges, de ha egy ezer munkavállalót foglalkoztató cégnél lesz végelszámolás, jó, ha az illetékes munkaügyi központ tisztában van azzal, mert akkor abból bármi lehet. Ezt én, mondjuk, feleslegesnek tartom, hogy ez ebben az esetben kivezetésre kerüljön. Tehát néhol csak szövegszerű pontosításról beszélünk, de néhol azért érdemi változás is van.

Amit viszont negatívumként szeretnék kiemelni a törvényből, főleg a jogszabály első fele, az 1. §, amivel azért elég erőteljesen nem tudunk egyetérteni, főleg azzal a módszerrel, ahogy ez történik, ami a települési önkormányzat vagyonáról és vagyonértékű jogáról rendelkezik, mindamellett, hogy hatásköröket is von el az önkormányzattól.

Azt is látjuk, hogy 2010 óta következetesen folyik a Fidesz-kormányzat részéről az önkormányzatok kiüresítése, hatásköreinek elvonása, a pénzügyi keretek szűkítése. Éppen tegnap tárgyaltunk egy olyan törvényjavaslatot, amelyik szintén a pénzügyi szűkítést hozza előtérbe, illetve azt fogja bevezetni, amennyiben elfogadásra kerül. Tehát itt gyakorlatilag önkormányzati vagyon államosításáról beszélhetünk, bár a tulajdonjog nem száll át, de azt mondja, hogy az állam ingyenes használatába kerülnek bizonyos vagyontárgyak, amelyek lehetnek ingó és ingatlan vagyonok, és az állam jogát a továbbiakban a fővárosi és a megyei kormányhivatal gyakorolja. Mint mondtam, ingó és ingatlan vagyonra is vonatkozik.

Mindez azzal van együtt, hogy bizonyos feladatkör átkerül, és a feladatkörhöz a törvény, jogalkotó által meghatározott ingatlannak és ingóságnak is át kell kerülnie. A módszer sem a leghuszonegyedikszázadiasabb, hiszen egyoldalú diktátummal kerül át. Meg kell próbálni a megállapodást, amennyiben ez a megállapodás nem lesz meg, mert nem tetszik, mondjuk, az önkormányzatnak, hogy milyen módon, mely terület hogyan kerül elvételre, akkor egyszerűen a kormányhivatal hoz erről egy határozatot, és a határozat alapján ezt át kell adni a hivatal használatába. Ez egy egyoldalú diktátum, amely 2020. február 15-től lép hatályba. Tehát innentől kezdve határozattal létrehozza a megállapodást a kormányhivatal, a megállapodásban nem rendezett kérdésekről vagy egyáltalán a megállapodásról, ha ez nem jön létre. A határozat ellen ráadásul fellebbezésnek helye nincs, és ez azonnal végrehajtható. Tehát semmiféleképpen sem beszélhetünk egy XXI. századi eljárásról. Ez sajnos egy elég diktatórikus eljárás, ami miatt sajnálom azt, hogy a törvény, egyébként egy nagyon nagy salátatörvény, 99 jogszabályt módosít benne, mindenfajta területről összevont jogszabályokat, vannak benne jó dolgok is, de mint ahogy itt rámutatok, szerintem ez nem jó, szerintünk ez semmiféleképpen nem elfogadható.

Az is a problémánk egy ilyen jogszabállyal, amikor ennyiféle fajta jogszabály van, nyilván nem lehet mindegyik megfelelő. Tehát nehéz támogatni egy ilyen törvényjavaslatot, amelyben olyan pontok is vannak, olyan törvényeket is módosít, vagy olyan módon módosít törvényeket, amikkel nem tudunk egyetérteni. Tehát itt ezzel ez a probléma.

Az egyfokú eljárási rendszer bevezetése kérdőjeles számomra, hogy jól foge működni. A törvényjavaslat egyértelműen ezt preferálja. Szerencsére azért az Alaptörvényben meghatározott jogok ezzel nem sérülnek, hiszen az Alaptörvényünk egyértelműen kimondja, hogy jogorvoslathoz mindenkinek joga van. Ebben az esetben is, amikor lesz egy hatósági határozat, akkor a jogorvoslat akként tud működni, hogy bírósághoz lehet fordulni bírósági felülvizsgálattal. Bízunk benne, hogy ez nem fog az állampolgárok kárára elsülni, amikor nem tudják másodfokon, közigazgatási szinten érvényesíteni a jogaikat.

Azt gondolom, ez egy picit nehézkesebbé teszi, mert az emberekben van egy olyanfajta tudat, hogy a bíróságtól jobban félnek, nem szeretnek bíróságra járni. Sőt, úgy érzik, hogy ez már egy kicsit snassz is, ha bíróságra kell menni az igazáért. Nem beszélve arról, hogy úgy is gondolják az emberek, hogy egy bírósági eljárás jóval drágább, mint egy egyszerű hatósági eljárás, ahol adott esetben még ügyvédkényszerről is beszélhetünk, ami újra fogja erősíteni. És talán a kétfokú közigazgatási rendszer talán ebből a szempontból előnyösebb lenne, de bízzunk benne, hogy be fog válni ez a fajta rendszer, amit most a kormány itt elénk hozott.

Úgy látom, az időm lejárt, úgyhogy köszönöm szépen a lehetőséget és a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Sasszeme van a képviselő úrnak, és ez nekünk is jó. Így aztán most Hargitai János képviselő úr, a KDNP vezérszónoka következhet. Parancsoljon!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szándékaim szerint négy kérdéskörről beszélnék, a részleteket mellőzve, a szervezeti mozgásokról, eljárási kérdésekről, bizonyos hatáskörök átrendezéséről, és fontosnak gondolom a jogorvoslati kérdések taglalását, még akkor is, ha ezt egy másik kapcsolódó törvény bontja ki érdemben. De nyilvánvalóan egy ilyen eljárásnak a jogorvoslati eljárás is része.Akkor, amikor a kormányhivatalok átalakításának törvényjavaslatát tárgyaljuk, azt tudjuk, hogy egy olyan intézményről beszélünk, aminek alaptörvényi megalapozása van, legalább két oldalról is. Egyrészt eljárási oldalról. Az Alaptörvény XXIV. cikke azt mondja, hogy minden magyar állampolgárnak az állami eljárásokban részrehajlás nélküli eljárást garantál az állam számukra, tisztességes eljárást garantál a számukra, és mindezeket az eljárásokat észszerű határidőkön belül oldja meg. Nyilvánvalóan ehhez kell egy szervezet, amin keresztül ezeket a garanciákat a mindenkori kormány a saját rendszerének működtetése során érvényesíteni tudja.

(15.00)

És maga az Alaptörvény jelöli meg ezt a szervezetet is, amikor egy megyei térben, hiszen megyékre szervezetten élünk, azt mondja, hogy egy ilyen megyei térben a kormány általános hatáskörrel rendelkező államigazgatási intézménye pont ez a kormányhivatal. Nyilvánvalóan mások is, de ez az általános hatáskörrel rendelkező.

Néhányan részt vehettünk, törvényalkotóként meg mindannyian ennek a rendszernek a felállításában. Tudjuk jól, hogy 2010 előtt mennyire szerteszét futó, széttagolt államigazgatási rendszer működött egy-egy megyei térben, úgy, hogy minden minisztériumnak megvoltak a maga intézményei, szervezetei a megyékben. Ezek sokszor egymással nem is kommunikáltak, holott ugyanannak a kormánynak az államigazgatási rendszere működött ezekben a különböző egységekben. Ezért nagyon nagy áttörést jelentett önmagának az egységes kormányhivatali rendszernek a létrehozása és az egyre inkább történő bővítése. Mert az évek során egyre több, akkor szakigazgatási szervnek hívott egység került be a kormányhivatalokba.

Legalább ilyen fontos lépés volt, amire az államtitkár úr az expozéjában ki is tért, magának a járási hivatali rendszernek az egységes kormányhivatalon belüli létrehozása a magyar közigazgatási tradíciókat követve. Azt mondom tehát, hogy létrejött egy olyan észszerű struktúra egy megyei térben, amit kétségtelen, hogy az első körben, 2011-ben nem tudtunk a maga tökéletességével megalkotni, ezért igazítunk most is rajta, de én ezt normálisnak és természetesnek tekintem. Azt mondhatom, hogy 2011 óta ami ebben a rendszerben történik, azért egy irányba mutat. Nagyon kevés olyan mozgás van, hogy azt érzékeljük, hogy na, talán valami elhibázott volt, és akkor visszafelé teszünk korrekciót. Egy kicsi most ebben van, erről is nyilvánvalóan beszélek. Nincs az a bölcs jogalkotó, aki azonnal eltalálja, hogy mit hogyan kell tenni. Egy ilyen nagy rendszert célszerű igazítani, ha ehhez megfelelő tapasztalattal már rendelkezünk. Ennyit a korábbi szervezeti mozgásokról.

Ami ebben a törvényben most szervezeti mozgásként meg van jelölve, csak egyetlen dolog. Megszűnnek a megyeszékhelyi járási hivatalok. Ezzel azt mondtuk, hogy a megyeszékhelyi járások kvázi különlegesek voltak, más hatáskörrel rendelkeztek, mint a többi járás. Ezt visszavisszük, ha úgy tetszik, a megyei központba, a kormányhivatali központba, ahol egyébként ott is a helye.

Itt olyan eljárásokról van szó, amelyek speciális szaktudást igényelnek, kevés van belőlük egy évben az adott megyei térben, ezért fölösleges széttelepíteni minden járási hivatalba. Ezeknek ott van a helyük a kormányhivatalban. Az állampolgár nézőpontjából gyakorlatilag édesmindegy, hogy a megyeszékhely településén intézik ezeket az ügyeket vagy magában a kormányhivatalban, mert az ugyanazon a településen van. De szervezeti oldalról megközelítve helyénvaló ez a javaslat, ami előttünk van, hogy a kormányhivatal feladatkörébe kerüljenek ezek a kérdések.

Eljárási kérdések. Anélkül, hogy egy-egy eljárás részleteibe belemennék, azt a szemléleti változást kell értékelni, ami nem ebben a törvényben fogalmazódik meg, hanem már eddig is előkerült, ez csak megerősíti ezeket a folyamatokat. Államtitkár úr szintén beszélt erről. Az engedélyezések helyett egyre inkább menjünk el, ott, ahol az észszerű, olyan eljárások felé, ahol az állampolgárnak, a magánszemélynek, a vállalkozónak csak bejelentési kötelezettsége van. A szavaknak súlya van. A régi államot tükrözi az, amikor mindent hat pecséttel engedélyezek vagy tiltok. Vagy megbízom a jogkövető állampolgárban, és megelégszem azzal, hogy ő a cselekményét azzal is megkezdheti, hogy a hivatalnak bejelenti azt a lépéssort, amit el fog indítani. Persze, az államnak lehetősége van, meg kell is ezeket ellenőrizni, de mégis, egy rugalmasabb, ha úgy tetszik, egy kulturáltabb, egy oldottabb eljárási rendet erősít meg ez a törvénytervezet.

Hatásköri kérdésekről kettő olyanról akarok csak beszélni, amit a sajtó felkapott. Az egyik, amit talán kevésbé értékeltek, „a szabálysértési ügyek hol rendeződjenek?” típusú kérdés. Akkor, amikor a kormányhivatalokat létrehoztuk, azzal találkoztunk, hogy ahány jegyző, annyi szabálysértési hatóság, de a kormányhivatal elődszervezeteiben is voltak ilyen ügyek, meg a rendőrségnél is. Tehát az államigazgatás vagy a közigazgatás több szereplője járt el szabálysértési hatóságként. Már amikor a kormányhivatalokat létrehoztuk, akkor a jegyző helyett ezeket a hatásköröket bevittük a kormányhivatalba.

Nagyon kevés helyen tapasztaltuk azt a gondot, amit Gyüre Csaba itt felvet, hogy ha a hatáskör mozog, a hatáskört szolgáló infrastruktúra is mozog, ha nem is tulajdonba, de használatba. Ezer esetből 999-szer gond nélkül az önkormányzatokkal meg lehetett egyezni. Azt gondolom, hogy most sem lesz másként, hiszen a korábbi gyakorlatot eleveníti fel most is ez a törvény. Elviszi a szabálysértési ügyintézést egy helyre, egy másik államigazgatási intézménybe, a rendőrséghez, és ez rendjén van. Én is azt gondolom, hogy önmagában az, hogy a rendőrségnél van ez az ügy, egységesen fogják ezt kezelni, és talán az állampolgár oldaláról egy kicsit komolyabban veszik. Ha valami jogszerűtlent csinálok, és a rendőrség bajmolódik velem, annak talán nagyobb a hatása, vagy egy kicsit több visszatartó hatása van, mint ha ezt egy civil tisztviselő tenné. Tehát én ebben nem látok gondot.

Nem is ezt kapta fel a sajtó, sőt ezt jónak látta. Az építésigazgatást kapta föl a sajtó, mert itt indulásnál felemás megoldásokat hoztunk. Beszélhetünk erről teljesen nyíltan, a frakciónkban annak idején is ezekről a kérdésekről beszéltünk. Amikor az építésigazgatás telepítésének ügye volt kérdéses, akkor is az eredeti koncepció az volt, hogy ez kormányhivatali hatáskör. Az önkormányzat szabályoz, létrehozza a maga rendeletét, ebben a rendeletében lefekteti az alapkérdéseket, megcsinálja a helyi jogszabályt, és a helyi jogszabály gyakorlati alkalmazása már államigazgatási feladat egy-egy építésigazgatási, engedélyezési ügyben.

Eredetileg is azt akartuk, hogy ez a kormányhivatalba kerüljön. Bent voltak még a polgármesterek a parlamentben, és nyilvánvalóan vita vitát követ ilyenkor. Akkor azt a félmegoldást csináltuk meg, hogy a komolyabb, nagyobb településeken, most a nagyobb településeket egyszerűsítsük le a járásszékhely településekre, egyébként a főváros minden kerülete ilyen, plusz a főváros szintjén is ott maradtak ezek a hatáskörök. Magyarán az önkormányzati jegyzők jó részétől ezt a hatáskört elvettük, az erősebb pozícióban lévők esetében meg ott hagytuk. Ez a kompromisszum született meg.

Nyilvánvalóan ez nem különösebben helyeselhető, ezért van, hogy most a törvényalkotó, az államtitkár úr arra tesz itt javaslatot a kormány képviselőjeként, hogy fejezzük be ezt az akkor elkezdett folyamatot, és a szabályozás maradjon az önkormányzatoknál, a szabályozás kapcsán az adott aktusok végrehajtása pedig jöjjön a kormányhivatali rendszerbe. Azt gondolom, ez egy helyeselhető lépés, és semmilyen hatáskört nem von el az önkormányzatoktól. Egységes szemléletű lesz a végrehajtás, és nem ahány önkormányzati egység, annyiféle gondolkodás és végrehajtás.

A következő kérdéskör a jogorvoslat. És itt azt a gondolkodást, amit Gyüre Csaba felvetett, részben osztom, mert amit a képviselő úr mondott, mind-mind mérlegelendő és felvethető. Ugye, eddig az volt a gyakorlat, hogy az államigazgatás alsó szintjén meghozott döntéshez egy felsőbb szintű államigazgatási egységben még mindig egy államigazgatási rendben meghozott döntéssel lehetett jogorvoslatot keresni. Most meg azt mondjuk, hogy egyfokúvá tesszük ezt a döntési rendszert, és a járási szinten meghozott döntés ellen már azonnal a bírósági fórumrendszer érvényesül.

Államtitkár úr az expozéjában is mondta, hogy ez nyilvánvalóan mérlegelés kérdése volt. Megnézték, hogy az osztrákoknál ez a rendszer hogyan sült el. Átmeneti nehézségek után az osztrákoknál beállt a rendszer. Én is ezt remélem, de én is azt gondolom, megint az állampolgár nézőpontjából, hogy ha a járási hivatal meghozta a döntését és én protestálni akarok ellene, akkor egyszerűbb dolgom van, ha az államigazgatási rendszeren belül egyszerűen fellebbezek egy ilyen döntés ellen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az államigazgatáson belül marad a döntés.

Tehát ha jogelveket nézek, és nagyon nagy tisztességet akarok belevinni ebbe az eljárásba, akkor azt mondom, hogy a független bíróságon, ha úgy tetszik, garanciát kell hogy kapjon az az állampolgár, aki valamiért nem akarna éppen megbízni az államigazgatási döntési rendszerben. Nehezebb azt a jogorvoslati formát igénybe venni azok miatt az indokok miatt, amit képviselő úr mondott, ugyanakkor azt gondolom, adhat többletgaranciát, hogy az államtól független intézmény bírálja el ezeket a kérdéseket.

(15.10)

Ezért én azt gondolom, hogy ennek hozadéka is van. Még nem a most tárgyalandó törvény kérdése, de én idehozom, mert fontos, hogy ha már többek között az ellenzéki képviselők hatalmas ellenállása miatt, ami európai méretekben is zajlott, az egész közigazgatási bíráskodás elleni fellépésükre utalok, ami teljesen indokolatlan volt, lásd a Velencei Bizottság döntéseit, a kormány mégis félreteszi ezt az ügyet, és azt mondja, hogy rendben van, nemcsak a közigazgatási felsőbíróságot nem hozza létre, hanem még a közigazgatási bíróságok most meglévő rendszerét is beállítja vagy beépíti a rendes bírósági rendszerbe, ha már elmegyünk ezen az úton, én helyeslem ezt a lépést. Itt akkor a jogorvoslat útja, a járási hivatal ellen protestálok ügyfélként a döntés ellen, mindjárt fordulhatok, ahhoz az, azt hiszem, nyolc törvényszékhez, nagyobb városokba koncentrálódó közigazgatási bíróságokhoz, amelyek persze a rendes bíróság részei lesznek, és másodfokon megyek a Kúriához. Azt gondolom, létrehozunk egy olyan rendszert, ami tiszta, ami megkérdőjelezhetetlen, és a szándékunk is ilyen.

Gyüre Csaba azt mondta, hogy sokszor mozgattuk ezt a rendszert. Én nem gondolom, hogy sokszor mozgattuk volna. Én 2011 óta mérem a világot, és még egyszer mondom, a magyar államigazgatási rendszer legfontosabb szereplőinek ügyéről beszélünk. Az ügyfelek ezzel a rendszerrel találkoznak. Fontos a minisztériumi világ itt, Budapesten, de az ügyfél nem a minisztériumba jár, hanem ezekbe a kormányhivatalokba, ezekbe a járási hivatalokba, a kormányablakokba, és így tovább, és így tovább. Ha ezeknek a működésével szemben bizalom van, mert egyszerűek és átláthatók az eljárások, mert jogorvoslat garantált ezekben az eljárásokban, akkor jól működik az állam; ezt az állampolgárok meg fogják hálálni. Akkor szolgáltató az az állam, ami tegnap még nem volt szolgáltató. Azt gondolom, hogy ezek a lépések, amelyek ebben a törvényben megfogalmazódtak, mind-mind ebbe az irányba mennek, ezért ez támogatandó, a KDNP-frakció meg támogatni is fogja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját, Hiszékeny Dezső és Szabó Sándor képviselő urak. Elsőként megadom a szót Hiszékeny képviselő úrnak. Parancsoljon!

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő Asszony! Államtitkár Úr! Ha cím szerint nézzük, hogy miről is beszélünk, akkor a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítéséről van szó. Utánanéztem, hogy milyen célkitűzések voltak ezzel kapcsolatban a korábbi időszakban. A cél az elégedett állampolgár, az eszköz pedig a hatékonyan működő, egységes és integrált intézmény, mely egy hatékonyabb és egyszerűbb ügyintézést valósít meg egységes szakmai elvárások mentén. Ezt szóban kiegészítette államtitkár úr és képviselő asszony is. Azt hiszem, hibátlanul elmondták ezt a történetet, és azt gondolom, hogy Magyaryból is csillagos ötösre vizsgáznának.Az én feladatom viszont az, hogy ennek a történetnek a másik végét nézzem meg. Akiről és amiről eddig szó nem esett, az az ügyfél. A másik végét kell megnézni. Én onnan közelítettem meg, és azt hiszem, ott kicsit másképp látni ezt a történetet. Önök azt ígérték, hogy egyszerűbb, gyorsabb, elérhetőbb és olcsóbb lesz. Ebből semmi nem lett. Az önök rendszere nem gyorsabb, nem elérhetőbb, cserébe viszont drágább. Az állampolgárok megítélése szerint  akikkel én találkoztam, ez döntően a választókerületemre vonatkozik, és van kötődésem Dunakeszihez, ez viszont az ön választókerülete, onnan gyűjtöttem információkat  ennek a közigazgatási rendszernek a működése sz.a.r. minősítést érdemel ki. Gyakorlatilag azt fogalmazták meg, hogy önök nem tudnak szolgáltatni, amihez hozzányúltak, az kudarc. Ugyanakkor emlékeztek arra, hogy addig, amíg ez az önkormányzatoknál működött, addig ez egy lényegesen ügyfélbarátabb rendszer volt. A saját működési területemről tudom mondani, hogy 86 százalékos ügyfél-elégedettséget mértünk abban az időszakban, és az ügyintézők  akkor még voltak  sajátjuknak tekintették a feladatot is és az állampolgárokkal való foglalkozást is. Nyilvánvalóan elkötelezettek voltak a lakosság felé. Ez kulcsmondat. Ma ez nem igaz. Ezt a kialakult rendszert verték önök szét, és helyette van ez a rémálom. A kormányhivatal szinonimájaként nem merem kimondani, hogy miket emlegetnek, de én nem lennék büszke erre a rendszerre, amit kialakítottak. Megfogalmazták azt is, hogy aki ennek a működéséért felel, az alkalmatlan erre a feladatra, és a teljesítménye pedig szégyenletes.

De most nézzük ezt a konkrét jogszabályt, hiszen ezt tárgyaljuk! Egyszerűsítésről ír. Az én megítélésem szerint ez nem simán egy egyszerűsítés, hanem gyakorlatilag számtalan ügycsoport és ügy megszüntetéséről van szó, illetve más szervekhez történő telepítéséről. Az ok egyértelműen visszavezethető arra, hogy krónikus, hosszan tartó személyzethiány van. El kéne gondolkodni azon, hogy senki sem akar önöknél dolgozni. Mi ennek az oka? Ez azt eredményezi, hogy jelentős túlterheltség van, nő a várakozási idő, és szeretnék csökkenteni a munkaterheket, mert képtelenek az ügyteherrel boldogulni. A baj az, hogy odajutottunk, hogy mára veszélyes javaslatok születnek. Ilyenek fogalmazódnak meg ebben az anyagban is. Például gyermekvédelmi szakszolgáltatást nyújtóknak nem kell nyilvántartásba venni működésüket, ritkábban fogják ellenőrizni az eddigieknél. Nem ilyen himihumi ellenőrzésről van szó, hanem a jogszerűségüket és a szakmaiságukat ellenőriznék, kétszer ritkábban fogják, mint eddig. A gyermekvédelem mai válságos állapotában ez meggyőződésem szerint, nem túlzás, higgyék el, életveszélyes. Csak bejelentéskötelessé válik az egészségügyi kártevőirtó-tevékenység, élelmiszerlánc-biztonsági, állategészségügyi eljárás, csak bejelentésköteles. Szerintem ez minimum véleményes. Épp itt olvastam tegnap az újságban egyébként, hogy csótányokat irtottak, de gyerekeket öltek meg Temesváron. Hát, lassan mi is idejutunk. Tehát ez minimum véleményes. Ha visszaélés történik az eddig említett ügyekben, a potenciális károk megjósolhatatlanok.

Mivel foglalkozik még ez a tervezet? Ismét a megváltozott munkaképességűekkel. Törlik a rehabilitációs tervre vonatkozó előírásokat. Az jutott eszembe, hogy mi lett a magasztos céljaikkal, a munkába való visszavezetéssel, a komplex rehabilitációval. Egyébként ez jól példázza, hogy mennyire volt átgondolt az eddigi rendszerük. Aztán még arra gondoltam, hogy vajon hányszor rúgnak még bele ezekbe az abszolút kiszolgáltatott emberekbe.

A következő ilyen téma, amivel foglakozik az anyag: a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről úgy rendelkezik, hogy gyakorlatilag intézkedés nélkül is befejezhetik egy szubjektív döntéssel az ügyet. Abban biztos vagyok egyébként, hogy így lehet csökkenteni az ügyterhet, az ügyiratterhet, de az is biztos, hogy visszaélésekre ad lehetőséget, és ennél súlyosabb az, hogy ez a panaszjog kiüresítését jelenti.

Az eddigi intézkedések gyakorlatilag felfűzhetők valamilyen elvre és szakmaiságra, de ennek ellentmond az építési hatósági jogkörök elvétele az önkormányzatoktól. Ez abszolút érthetetlen, nem illik ebbe a rendszerbe. Eddig egyszerűsítésről volt szó, munkateher-csökkentésről, és most pedig egy pluszfeladatot odaadunk. Addig nem érti az ember, amíg végig nem gondolja, hogy ennek mi lehet az oka. Ez egy egyértelműen politikai döntés. Az elvesztett önkormányzati választások után egyéni és egyedi érdekek miatt csinálták, csinálják vagy tervezik ezt a teljes felfordulást. Ismét egy működő rendszer szétverésére vállalkoznak, nem is akárhogyan.

Példa nélküli a magyar államigazgatás történetében, hogy szőröstül-bőröstül visznek mindent az önkormányzatoktól, szó szerint, széket, szobát, mérnököt. Azt azért jelzem, hogy az ezen a területen dolgozók számára egyértelműen riasztó jövőkép a kormányhivatal. Mire ezt a márciusi határidőt elérjük, nem lennék meglepődve, ha egy darab munkatárs lenne, akit át kéne adni önöknek. Rettegnek, hogy ez a feladatelkerülés odakerül a kormányhivatalhoz.

Néhány kérdést feltennék, és aztán utána erről az építési kérdéskörről a kollégám beszélne a későbbiekben. Ki lesz az, aki megbízható helyismerettel rendelkezik majd, és erős hátteret biztosít a működéshez? Ki fogja biztosítani a helyi településképi és fejlesztési érdekek érvényesülését? Magyarul, az ott lakók érdekeit ki fogja képviselni? Ezzel az erősen központosított rendszerrel végső soron magukkal az emberekkel és az ott lakókkal fognak önök szembekerülni. Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket, a továbbiakban Szabó Sándor kollégám lesz, aki folytatja.

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó képviselő úr, parancsoljon!

SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Egységében nézve a törvénytervezetet, javaslatot, persze az egy nagyon jó törekvés és egy nagyon jó szándék, amit államtitkár úr elmondott a tekintetben, hogy a kormányhivatalokban a feladatok ügyintézése a lakosság számára és a lakosság mindennapi életét befolyásolóan egyszerűsödjön. Ez abszolút értékelendő, hiszen ez egy jó irány lehet, de hogy ez a törekvés valóban meg tude valósulni, azt egyébként majd a jövőben látjuk. Mi azt tapasztaljuk, hogy amióta a kormányhivatalok létrejöttek, és egyébként korábban még Lázár miniszter úr ideje alatt is folyamatosan arról volt szó, hogy egy bürokráciacsökkentés és a kormányhivatalok működésének egyszerűsítése valósuljon meg, hát ebből olyan sok mindent olyan nagyon nem érzékeltünk. Most itt van egy nagyobb, átfogóbb javaslat, ami a megyei kormányhivatalok mindennapi működését befolyásolja, és ha egyébként megvalósulnának benne azok, amelyeket egyébként államtitkár úr elmondott, akkor azt mondom, hogy akár jó irány is lehet, csak az eddigi tapasztalataink, illetve az eddigi működés sajnos nem ezt igazolja. Dicséret hangján lehetne mondani akár például, amit Gyüre képviselőtársam is elmondott a közgyógyellátás terén történő módosítás vagy a termőföld kapcsán, csak még egyszer mondom, szeretném látni, hogy egyébként az állampolgár szintjén is javulás legyen érzékelhető.

Én elsősorban valóban az építéshatósági eljárásról szeretnék beszélni a tekintetben, hogy most már a héten vagy a második héten foglalkozunk folyamatosan azzal, hogy hogyan és miként történik az önkormányzatok leépítése. Amíg mi egyébként ezekben a padsorokban a képviselőtársainkkal nyilván forrásokat szeretnénk az önkormányzatoknak, és erre vonatkozóan volt ezen a héten egy javaslatunk, addig azt érzékeljük az önök részéről, hogy az önkormányzatok jogai, látva az építéshatósági eljárási ügyek teljes elvételével, illetve a vagyon elvételével is, még akkor is egyébként, ha a tulajdon nem vész el, csak ingyenes átadásra kerül sor, akkor is jelentős mértékben csorbulnak az önkormányzatok jogai. Valóban, tegnap megtárgyaltuk a helyi közösségi közlekedésre vonatkozó részt, ahol szintén azt tapasztaljuk, hogy további szigorítás látható az önkormányzatok működésében.

Visszatérve az építéshatósági eljárásokra, az építéssel összefüggő feladatellátás az államigazgatásnak egy széles spektrumát öleli fel, jellemzően egyébként egy kérelem, egyetlen szakkérdés eldöntése határoz meg egy ügyet, egészen az engedélyeztetési eljárástól a kivitelezésig áll, a kivitelezésig, az építmény rendeltetésszerű használatáig, későbbi használatáig, és ez egy alapvető elvárás is, nincs is ezzel semmi baj.

A feladat az Étv. által is meghatározottan jól elkülöníthető témaköröket ölel fel. Egyrészt aminek biztosan meg kell felelni, az a jogszerűség, míg a másik oldalon a szakszerűség követelménye, ami kritériumként megjelenik. A jelenlegi jogi szabályozás értelmében a jogszerűség elsősorban az építésügyi, míg egyébként a szakszerűség az építésfelügyeleti tevékenységgel hozható párhuzamba. A jelenlegi szabályozás keretein belül azt látjuk, hogy az építéshatósági engedélyeztetési jogkörben elsősorban a jogszerűségi szakkérdések tisztázására kerül sor, míg egyébként az építésfelügyeleti jogkörben a gyakorlati, szakszerűségi kérdések kerülnek előtérbe, így tehát az ily módon szűkített elsajátítandó tudásanyag egy hatóság számára lényegesen átláthatóbb, használhatóbb, az azonos jellegű tapasztalatok, eljárási technikák elsajátítása okán pedig gyorsabb, eredményesebb és szakszerűbb feladatellátást biztosít.

A hatósági eljárások szakmai szintű résztvevői is nagymértékben elkülönülnek. Míg az engedélyezések során az építészkamarákkal, illetve az eljárásokban részt vevő szakhatóságokkal kell szoros munkakapcsolatot kialakítani, addig egyébként az építésfelügyeleti eljárások szereplői elsősorban a kivitelezőkkel, a szakmai kamarákkal találkozhatnak, a szakmai érdekvédelmi rétegekkel, tehát tulajdonképpen a két eljárás nagyon jól elkülönül egymástól. Az eltérő szakmai orientáltság okán bizonyos szakterületeken specialitásként megjelenő hatóságok hatékonyabb segítséget tudnak adni egyébként az építésügyhöz kapcsolódó magasabb szintű feladatellátásokhoz is, így például az építésügyi hatóságok a jogszerűség érvényre juttatása terén szerzett tapasztalataikkal segíteni tudják a központi és helyi jogalkotást egyaránt.

Ha egyébként a fentieket kifejezetten az építéshatósági eljárásokra nézem, akkor az jól látható, hogy a jól elkülönülő hatósági feladatok az intézményi szinten is történő elkülönítést indokolják fenntartani, mert tulajdonképpen ezzel maximálisan biztosítható lenne az is, hogy a hatóságok esetleges pillanatnyi létszámproblémái se eredményezzenek olyan belső feladatátcsoportosítást vagy feladatkiszélesítést, amely hosszú távon a hatékonyság vagy a szakszerűség rovására menne. Figyelembe véve egyébként a szakterületen tapasztalható egész magas szintű fluktuációt, egy-egy kisebb szakterületen belül hamarabb lehetne eredményesen dolgozni képes munkaerőt találni egy-egy kisebb területhez, mint úgy globál egészében.

További problémát jelent számunkra az egyébként is a járásszékhely települési jegyzőkhöz centralizált építésügyi feladatok további központosítása  erről egyébként már volt szó , mely által megyei szinten is csökken az építésügyi hatóságok száma. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a lakosságnak a hatósággal történő személyes kapcsolattartás érdekében lényegesen kisebb távolságot kell megtenni a hatóságokhoz. Ha egyébként a költségeit is megnézzük, akkor az a lakosság számára fontosabb és kedvezőbb volna, ha egyébként nem a megyei kormányhivatalokhoz kellene bemenni, hanem a helyi hatóságoknál elintézhetnék az ügyeiket. Egyébként meg azt is meg lehet nézni, hogy a 2013. január 1-jével üzembe lépett elektronikus rendszer nem képes pótolni egyébként a hatóság és az ügyfél közötti személyes kommunikációt, nagyon sokan az ügyfelek közül laikusak, szükséges számukra, hogy egyébként a jogszabályokat, a szakszavakat a szakemberek értelmezzék számukra, a kérdéseikre egyértelmű választ tudjanak adni. Tehát e tekintetben semmi okát nem látjuk annak, hogy a kormányhivatalokhoz kerüljenek az építéshatósági eljárások, hiszen helyi szinten is ez a feladat teljes egészében megoldható, de ennél súlyosabb problémát érzékelünk abban, hogy továbbra is azt látjuk, hogy az önkormányzatok jogfosztása, az önkormányzatiság csorbítása folyamatosan zajlik.

Bár egyébként, mint mondtam az elején, vannak jó irányú törekvések a megyei kormányhivatalok működése tekintetében, de pontosan azért, miszerint ez egy salátatörvény, és megint az önkormányzatok kerülnek előtérbe, amelyeknél tulajdonképpen jogfosztással jár, nem tudjuk támogatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Demokratikus Koalíció vezérszónoka, Hajdu László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Előttem már többen ugyanazt elmondták, amit szinte én is megtettem volna, nem szeretnék ismételni, egy másik oldalról közelítem meg. Az előterjesztett törvényjavaslatban az szerepel, hogy ez a bizonyos törvény fogja szolgálni az ügyfeleket, közelebb viszi magához az államhoz, és a szolgáltatások fognak javulni. Ez a 103 paragrafus, amely itt szerepel a mellékletekkel és sok mindennel együtt, sok mindent módosít, még az Alaptörvény is módosul ennek kapcsán. Ez az előterjesztés foglalkozik értelmezésem szerint, és ez kérdés államtitkár úrhoz, hogy a mi esetünkben úgy van a kormányhivatal, a kerületi kormányhivatal, hogy annak idején megvásároltuk  polgármester voltam a kerületben  a szemben lévő nagyvállalat irodaházát, felkészítettük. Nehezen fértünk el, és gondoltuk, hogy oda költözünk át, és a kormányhivatal költözött ebbe az épületbe. Tehát nálunk szerencse, hogy az ügyfelek csak átmennek az úton, és az az anarchia továbbra is tart, hogy odajönnek, mert ez volt az önkormányzat, és akkor kérdezik, hogy hol kell ügyet intézni, és ha mondjuk, a portásnál kérdezik, akkor a portás felküldi az emeletre, majd utána visszaküldik. Tehát azt kell mondjam, hogy labdázás folyik az ügyfelekkel pillanatnyilag, mert nem bírják megtanulni, hogy az utca egyik felén kormányhivatal van, a másik felén önkormányzat van. Ez az önkormányzati ügyintézés vagy a kormányhivatali állami ügyintézés vonatkozásában pillanatnyilag semmilyen segítséget az ügyfeleknek eligazítás szempontjából nem ad. Sőt, mivel a kormányhivatalnál nincs olyan vezető, akivel szóba lehet állni, de az önkormányzatnál igen, merthogy mi fogadóórákat tartunk, az önkormányzati képviselők fogadóórákat tartanak, a polgármester fogadóórát tart, a jegyző fogadóórát tart, a kormányhivatalban nem találkozhat az ügyfél ilyen fogadóórákkal.

(15.30)

Tehát lényegében nemhogy közelebb kerül az ügyfél az ügyéhez, különösen lokálisan nem a saját ügyének az intézéséhez, hanem eljön az önkormányzati fogadóórákra vagy az országgyűlési képviselői vagy a polgármester fogadóórájára, ott kiönti a lelkét, és akkor elmondjuk, hogy a másik oldalra menjen. Ott pedig kiderül, hogy 2-3 hétre előjegyzés van, mint a háziorvosnál, a járóbeteg-ellátó rendelőben, hogy előjegyzés van. Egészen különleges ez a helyzet, hiszen annak idején, mikor a kormányhivatal létrejött, akkor senki nem gondolta, hogy előjegyzéssel lehet ügyet intézni, ma ott tart, hogy előjegyzéssel.

Most ami idetelepítve van feladat, az önkormányzatoktól részben áttelepítve, ezzel teljes mértékben egyetértek, ezt már nem akarom megismételni. Van olyan egyébként, ami jó, ezt kiemelte az államtitkár úr, ilyenek például a közgyógyügyek, ezt nem lehet eltagadni, hogy kettőről négy évre emelése vagy egyről a kettőre emelése, ez egy jó dolog, mert annál is kevesebbszer kell időpontot kérni a kormányhivatalban. És ott, amit felsorolt az államtitkár úr, azok, mondhatom azt, hogy talán ebben pozitív ügyletek.

Ugyanakkor olyan mértékben alakul már át a ’91. évi XX. törvény, tehát a feladat- és hatáskört szabályozó törvény, hogy már tulajdonképpen akár hatályon kívül lehetne helyezni, mert annyira megváltoztak a viszonyok. És a megosztott közigazgatás ezzel a törvénnyel… A megosztott közigazgatást úgy értem, hogy van egy kormányhivatal, és szemben vele egy önkormányzat, és a kettő közötti ütközésben nemcsak az ügyfélnek van eligazodási problémája, hanem a hivatali dolgozók is sok esetben azzal keresik a saját elöljárójukat, osztályvezetőt, főosztályvezetőt vagy alpolgármestert, polgármestert, hogy akkor ezt kik hogyan intézik.

Mindenki jogszabályt értelmez folyamatosan. Most itt a 103 paragrafus mögött nagyon sok kormányrendeletnek, és nem tudom, milyen végrehajtási utasításnak kell megjelenni. Az államtitkár szerint ezeroldalnyi ilyen jogszabály tanulmányozására lesz szükség ahhoz, hogy a hivatalok újratanulják ezt a szakmát, és állandó jelleggel a kormányhivatalok létrejötte óta folyamatosan ez zajlik.

Szeretnék néhány veszélyzónára én is figyelmeztetni. Az egyik ilyen veszélyzóna a csődeljárás és jelzálog, csődeljárás és felszámolási eljárással kapcsolatos, a 8. §-ban van egyébként. A felszámoló felé köteles csak bejelenteni. Ennek nagyon nagy veszélyét látom, mert tovább úgy szól, hogy nem kell tájékoztatni a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságot, noha általában hatalmas környezetszennyezés marad az ilyen csődeljárásos és felszámolásos cégek mögött. Korábban a környezetvédelmi hatóságot és a természetvédelmi hatóságot tájékoztatni kellett ilyen esetben, most nem kell, mert ennek az egész módosításnak az a lényege, hogy nincs fellebbezési lehetőség, a bíróság a fellebbezési lehetőség. Ha van ügyvédje, és ugye a bíróság egy vagy két éven belül kitűzi a tárgyalást, akkor akár lehet igaza is. De aki nem tudja elfogadni a hozott döntést, és talán még igaza is van, tévedhet még a kormányhivatal is… A 8. §-nál, államtitkár úr, felhívom a figyelmét, ez nagyon nagy veszélyt jelent, és érintettek is vagyunk ilyen ügyekben, és itt akár milliárdos kárt ott hagyhat ez a csődeljárás és felszámolás esetén, ha csak sima bejelentés. Kész, és ezzel megszűnt.

A másik ilyen veszélyzónának látom a 13. §-ban a bányászatról szóló törvényt, nem tudom, már vagy hétszer módosítottuk ezt a bányászatról szóló törvényt. Azt mondja, hogy a felszíni előkutatás előzetes bejelentése megszűnik. Tehát meg is szűnik. Ezt majdnem hihetetlennek tartom, ennek olyan veszélyei vannak, csak arra gondoljunk a bányászati törvény módosításánál, amikor jön Horvátországból és Szlovéniából a szennyvíziszap. Tehát ha ilyen bejelentési kötelezettség lesz mindössze, vagy még az sem, mert előzetes bejelentés sem kell, ez megszűnik a felszíni kutatás esetén a bányászati törvényben, azt én veszélyesnek tartom.

Van pár olyan, amin lehetne vitatkozni, de úgy érzem, hogy jó szándékú. Ez a magyar állampolgárságról szóló eset, ezt én azért emelem ki, mert a mi kerületünkben nagyon sok ázsiai van, hiszen csupa kínai kerület vagyunk: Ázsia Center, Pólus Center, China Mart, kínai iskola, szóval nagyon sok ázsiai van, és ha ilyen állampolgársági vita felmerül, annak szintén megszűnik a fellebbezési lehetősége, mehet bírósághoz.

A 17-esre hívnám fel a figyelmet, ez egy kampánylehetőség volt, de ebben nagyon nagy zavarok vannak. Talán ezért is került ide mint egyszerűsítés. Ez a hadigondozásról szóló törvény, ennek a kormányhivatalnál… nem köteles határozatot hozni. Valószínűleg azért nem köteles határozatot hozni, merthogy volt olyan család, ahol az egyik család egy megyei városban lakott, ott a kormányhivatal jóváhagyta, és megkapták a pénzt, a XV. kerületben elutasította a kormányhivatal, és a harmadik gyereknek szintén megítélték, és három gyereknek az utódoknál háromféle határozat volt indoklásként, kettő megkapta, egy pedig ugyanazokra a papírokra nem kapta meg. Gondolom, hogy ez azért okoz zavart, és ezért a jövőben nem kell határozatot hoznia a kormányhivatalnak, hogy mi történik majd ezekkel a hadigondozottakkal. De ez elől egy menekülést látok.

Ami a 19. §-ban megjelenik, a környezet védelméről szóló törvénynek a módosítása, ez egy időzített akna. Tehát itt sincs fellebbezési jog, sima bejelentés van, a különböző anyagok, termékek, technológiák, környezetvédelmi rendszerek meghatározása és forgalomba hozatala és mindennek alkalmazási engedélyezése volt eddig, ez a jövőben csak egy sima bejelentési kötelezettség. Ezt nem akarom elhinni, hogy ezt így meg lehet csinálni, de hát úgy tűnik, hogy így van előterjesztve.

A 22. §-ban pedig a természet védelméről szóló törvényt módosítják, magyarul ott is egy tevékenységet. A természetvédelmi bírság kiszabásánál azt írja elő, hogy természetvédelmi bírságot a tulajdonosra lehet kiszabni kizárólag. Igen, csak az a helyzet, hogy ha a magyar birtokviszonyt figyelembe vesszük, van kárpótlási, meg van részarány-tulajdonos. A részarány-tulajdonos földek osztatlan közösök. Az osztatlan közösnél lehet akár 600-800 osztatlan közös tulajdonos, ott vesse ki, hogy a parlagfüvet nem vágta le például, meg illegális szemét van a 15 hektáros földön, de annak Ausztráliában, Amerikában, Európa vagy a világ minden részén lehetnek örökösei, azt a tulajdonost, ha valaki ki tudja értesíteni, és őrá kiszabni a bírságot… Magyarul a bírságot nem lehet kivetni ezen a helyen, mert egyszerűen a címüket nem ismerik, nem ismeri maga a telekkönyv, a földhivatal. Itt felhívom a figyelmüket, hogy ennek a pontosítása szükséges, mert a magyar birtokviszony ezt így nem teszi lehetővé.

Nem akarok szólni arról, hogy még az atomenergiáról szóló törvényt is módosítja a 27. §-ban.

Van egy érintett, önkormányzatokat erősen érintő módosítás  nem szeretnék mind a százon végigmenni, csak amiben úgy érezzük, hogy van probléma , ez a mezőőri szolgálat, illetve máshol nem mezőőri szolgálat a neve.

(15.40)

Ez a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához fog kerülni, de ennek állami normatívája van, ennek a mezőőri szolgálatnak, erre az önkormányzatok társulással kaphatják meg a 100 százalékot. Itt társulások mehetnek tönkre. A mezőőri szolgálat nem játékszer, például Budapesten mi egy ötös, külső kerületi társulásnak vagyunk a tagjai, ahol korábban még azt is megszabták, hogy nem lehet hozzá agglomerációs települést hozzácsatolni, ezért az agglomerációban ismerjük, hogy van egy másik társulás is. A normatívát megkapjuk akkor is, vagy máris ez egyben a mezőőri szolgálat felmondását jelenti és a mezőőrök elbocsátását? Mert akkor ez nekünk jelentős végkielégítésekkel jár és eszközfelszámolással, mert normatíva nélkül ezt nem szabad csinálni a továbbiakban. Nem tudom, hogy erre milyen szinten tetszettek kitérni, de ez nagyon hasznos tevékenység, fontos, de normatíva nélkül nincs olyan önkormányzat, aki másoknak a földjére, mint említettem, milyen birtokviszonyokra úgy fog vigyázni, hogy 100 százalékban mi működtetjük az ő tulajdonuknak a védelmét.

Még szeretnék egyet kiemelni, ez pedig a 77. §, amikor azt írja a paragrafus, hogy a 100 százalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság adósságot keletkeztető, elsődleges kormányzati engedélyeztetése, magyarul a hitelfelvétele, ha nem 100 százalékos tulajdonról van szó, hanem mondjuk, van egy 20 százalékos idegen tulajdon is benne, ebben az esetben nem tudom, hogy hogy lesz az, hogy eddig kormány-hozzájárulással lehetett hitelhez jutni, arra nem tér ki, hogy ez hogyan fog akkor működni a jövőt illetően. Ez elsősorban budapesti probléma, Budapesten vannak milliárdos vagyonnal és milliárdos árbevétellel rendelkező önkormányzati tulajdonú cégek, mondjuk, a Fővárosi Csatornázási Művek, hogy konkrét legyek, amiben van 20 vagy 25 százalékos európai, nem is tudom, német vagy francia tulajdon, akkor ebben az esetben hogyan néz ki. (Az elnök csenget.) Bocsánat, közben az időm letelt.

Ezekkel az anomáliákkal és a bizonytalanságokkal annyira időzített aknának tekintjük ezt a törvényt, hogy a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni. (Csárdi Antal tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csárdi Antal képviselő úr, az LMP vezérszónoka, parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy mint oly sokszor, ha behoznak egy, főleg ekkora méretű salátatörvényt, akkor a következőkkel szoktunk szembesülni. Az a borzalmas mennyiségű törvény, amit egy salátatörvényben módosítanak, annak egy része, sokszor nem is apró része rendkívül előremutató és helyes változtatásokat tartalmaz, de mire végigmegyünk az összes módosításon, azért mindig előkerülnek  hogy is fogalmazott képviselőtársam?  időzített aknák. Mindig előkerülnek. És valóban, én azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legnagyobb problémája az önkormányzatiság leépítésének az egyértelmű, tudatos szándéka. És szerintem ez nincs jól. Az egy nagy kérdés, hogy ha október 13-án nem ez az eredmény születik, akkor vajon itt lennee előttünk vagy ebben a formában lennee itt előttünk ez a törvényjavaslat. Szolgáltató állam, rövid határidő, ügyfélbarát közigazgatás, megyei, járási kormányhivatalok  olyan szépen hangzik. Csak az a baj, hogy közben államtitkár úrnak a felvezetésében a lényeg nem hangzott el kellő markáns hangsúllyal. Ez az én személyes véleményem.

Az államigazgatás területén fokozatosan terjeszkedik a kormányzati igazgatás, és az önkormányzati igazgatással szemben egyre kisebb az a terület, amit helyben, demokratikusan választott testület felügyel, az igazgatás fölött folyamatosan csökken az önkormányzati kontroll. Erről beszéltem, amikor arról beszélek, hogy az önkormányzat leépítése. Egyre kevesebb dologba szólhatnak bele az önkormányzatok, minél inkább megpróbálják központosítani, az önkormányzatok feje felett eldönteni egyébként a településeknek a dolgát. És ahelyett, hogy ehhez a feladathoz  és nem tudom, itt volte államtitkár úr tegnap, rendkívül hosszasan értekeztünk a feladatfinanszírozás csodálatos rejtelmeiről , tehát ahelyett, hogy, ehhez a feladathoz nyújtana segítséget vagy ebben váltana sebességet a kormányzat, gyakorlatilag egy ilyen, nem is tudom, salátatörvényt hoz elénk.

A ma tapasztalható helyzet az, hogy az emberek az ügyeik intézését egyre nehezebben tudják gyakorolni. Bürokráciacsökkentés jelszava alatt a ténylegesen munkát végző tisztségviselők számának a csökkenése történt meg. A korábban lerövidített határidők vagy fizikai teljesíthetetlenség miatt nem valósulnak meg, vagy már újra felemelték ezeket a határidőket, és erre van egy konkrét példám is. Például a földhivatalok ügye, ahol a korábban, eredetileg 15 napos határidőt tudta tartani a földhivatal. Ma 60 nap ugyanez a határidő, de sajnos ezt a 60 napot sem tudja tartani a földhivatal. Ha ebbe gondolok bele, akkor nagyon nagy kérdés, hogy vajon helyes irány-e, és az én személyes véleményem, és az LMP álláspontja az, hogy nem helyes irány a folyamatos, nem kellően átgondolt centralizáció.

De hát érdemes továbbmenni, mert amikor az önkormányzatiság kiüresítéséről beszélünk, akkor itt van a következő tétel. Nem állítom, hogy ez olyan őrülten nagy pénz, de a szabálysértési feladatok ellátásának az áttétele a rendőrséghez, azért az, lássuk be, megint csak forrást von el az önkormányzatoktól. Nem állítom, hogy össze fognak dőlni az önkormányzatok, csődbe mennek, szó nincs róla, de lassan  ugyan alulfinanszírozott önkormányzatok  az apránként elszívott bevételeket jelentősen megérzik ezek az önkormányzatok. Teszem hozzá, úgy, hogy ez nem csak a most már baloldali önkormányzatokra igaz, igaz ez például a Fővárosi Önkormányzatra is. Nem a mostanira, hanem a Tarlós István által vezetettre. Érdemes megnézni, hogy 2014-ben az Orbán-kormány a Fővárosi Önkormányzattól átvállalt 214 milliárd forintot. Ez egy rendkívül helyes lépés volt, szerintem az Orbán-kormány eddig legjobb döntéseinek az egyike.

De nézzük meg, hogy az eltelt öt évben mára ott tartunk, és jelzem, hogy Karácsony Gergely egy hónapja ül a főpolgármesteri székben, de öt évvel később ott tartunk, hogy év végére a Fővárosi Önkormányzat adósságállománya el fogja érni a 120 milliárd forintot, és ha még hozzáveszem a Főgáz 40 milliárdos értékesítését is, akkor az azt jelenti, hogy gyakorlatilag a Fővárosi Önkormányzat működése fejlesztésekkel együtt gyakorlatilag mínusz 160 milliárd forinton áll. Öt év alatt! Gyakorlatilag öt év alatt sikerült a 75 százalékát visszatermelni annak az adósságállománynak, amit az Orbán-kormány átvállalt. Csak öt év, egy darab ciklus alatt! Én azt gondolom, hogy ezek a számok kellően és plasztikusan mutatják be azt, hogy ma az önkormányzatok rendkívül kétségbeejtő helyzetben vannak. És akkor itt jön a harmadik része, amiről beszélni akarok, ennek a törvényjavaslatnak, ugye, ez az építésügyi hatóság, gyakorlatilag az elsőfokú építésügyi hatóságnak a lenyúlása, nem tudok erre szebb szót használni, mindezt vagyonnal együtt.

(15.50)

Értem én, hogy az önkormányzati vagyon meg az állami vagyon végül is ugyanaz, ezt hallgattam négy éven keresztül Tarlós Istvántól is, amikor elvesztettük az iskoláinkat és az egészségügyi intézményeink egy jelentős részét. Én értem azt, hogy attól még ez az állam kezelésében, tulajdonában, s a többi, s a többi marad, de azért azt lássuk be, azért az egyre inkább kiderül, rendkívüli módon láthatóvá válik, hogy a feladatok elvonásán keresztül gyakorlatilag egy bábönkormányzati rendszert képzel el a kormány.

Mit is jelent az, ha elveszíti az önkormányzat, például az én választókerületemben a budavári önkormányzat előbb a másod, aztán az elsőfokú építési hatósági jogköreit? A Pénzügyminisztérium kitalálta, hogy a Várba szeretne költözni. Megirigyelték a miniszterelnök úr csodálatos rezidenciáját, és szeretnének beköltözni a Fellner Sándor által tervezett ingatlanba  az ott van a Mátyás-templom mellett , amit annak idején, a második világháború után, 1962-ben helyreállítottak oly módon, hogy az egyébként nagyon túldíszített tornyokat lehagyták, leegyszerűsítették. A szakma egyébként rendkívül pozitívan fogadta ezt a változtatást, mert a városképnek nagyon jót tett. Hagyta, hogy a helyszínen a Mátyás-templom látványa, sziluettje dominálja a városképet.

Ehhez képest ezt a rendkívül díszes, második világháború előtti állapotot próbálja meg visszaállítani a Pénzügyminisztérium, és a budavári önkormányzatnak semmi beleszólása nincs. Reménykedünk, reménykedhetünk, de igazából nincsenek hatósági jogköreink. Mert mit is jelent, ha elveszíti a budavári önkormányzat az elsőfokú építési hatósági jogkörét? Elsőfokú építési engedélyt csak városképi eljárást követően lehet szerezni, és amennyiben a városképbe nem illeszthető be az önkormányzat szerint az adott ingatlan, a tervezett ingatlan, akkor nem kap elsőfokú építési engedélyt. Ha ez átkerül a kormányhivatalhoz, akkor ez a lehetősége megszűnik a kerületi vagy települési önkormányzatoknak.

Ne keverjük össze, államtitkár úr, a városképi eljárást a KSZT-szabályozással, a rendezési tervvel! Értem én, hogy a rendezési terv, a kerületi rendezési szabályzat az önkormányzatnál marad, de a városképi eljárás más. Ezt, gondolom, államtitkár úr is tudja. Azt gondolom, hogy ez alapvetően tudja meghatározni egy város képét. S egy olyan településen, mint Budavár, az I. kerület, vagy az V. kerület Belváros, ahol a legnagyobb kincseinket találjuk meg, ami nem véletlenül kiemelt turisztikai célpont, azt gondolom, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Ebben a kérdésben egyébként Nagy Gábor Tamás fideszes polgármester úr is rendkívül körültekintően járt el azokban az ügyekben, amiket én követni tudtam. Mindig odafigyelt arra, hogy ez a városképi eljárás figyelemmel legyen a városképre, a Vár kinézetére, és figyelemmel legyen az ott élők igényeire és céljaira. Amennyiben ez a városképi eljárás kikerül mint feltétel az elsőfokú építési engedély megszerzésének a feltételei közül, akkor gyakorlatilag nem marad más az ott élőknek, mint hogy megfellebbezzenek egy építési engedélyt.

Államtitkár úr, vizsgáljuk meg ezt egy kicsit gyakorlatias szemmel! A helyzet az, hogy a társadalom nem feltétlenül rendelkezik azzal a jogi tudással, tapasztalattal, kapcsolatrendszerrel, aki hatékonyan tud szembeszállni például milliárdokkal rendelkező építési beruházókkal. Azt gondolom, ha magukra hagyjuk az ott élőket, akkor az egy olyan veszteség számunkra, amit nem fogunk tudni pótolni. A városképi eljárás az önkormányzaton keresztül egyfajta automatikus, természetes védelmet tudott nyújtani az ott élőknek.

Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy ezt a rendszert gyakorlatilag szétverik. Nekem szent meggyőződésem, hogy a cél az önkormányzatok tartalmi kiüresítése, ezért a Lehet Más a Politika biztos, hogy nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki, előre bejelentett és normál felszólalásra sem kért lehetőséget senki. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, de nem is kell megkérdezni, mert máris felállt és mondja a véleményét. Parancsoljon!

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban egy olyan jelentős jogszabályról beszélünk, amely folytatja azt az utat  és ezt általánosságban mondom a felvetett kérdésekre , hogy a közigazgatás átalakításának rendje valóban elkezdődött 2010-től kezdődően, és az irány teljesen világos. Egy szolgáltató állam kialakításáról van szó, amelyik egyablakos ügyintézéssel, átlátható szervezeti struktúrában kell hogy megvalósuljon, és csak olyan ügyekbe avatkozzon be az állam, amelyekbe feltétlenül szükséges, hogy beavatkozzon. Felvetődött kérdésként a várakozási idők kérdése Gyüre Csaba részéről, aki külföldi példákat hozott ide. Én magam körülnéztem e tekintetben, hogy mi itt a valós helyzet, és nem is kell messze menni, csak a szomszédos Ausztriába. Az a kormányablakrendszer, ami Magyarországon van és kialakult, az teljesen egyedi. Ilyen jellegű rendszer Európában szinte sehol sincs, ilyen minőségű szolgáltatás kormányzati szinten, ilyen egységes arculattal, ilyen kiszolgálási móddal nem létezik. Ausztriában az osztrák rendszer, amely egy kicsit bonyolultabb, mint a mi rendszerünk, olyan szinten, hogy a szövetségi államoknak is vannak külön eljárásai, de ha ott valaki egy útlevelet szeretne csináltatni, akkor az átlagos várakozási idő Ausztriában, Bécsben egy óra. Egy órát kell várakozni azért, hogyha valaki egy útlevelet akar csináltatni. Nálunk, Magyarországon ez az átlagos várakozási idő nem éri el a 15 percet. Ez a különbség a rendszerünkben. Pontosan a bécsi főjegyző jött el Budapestre megnézni a kormányablakrendszert, hogy valamilyen hasonló rendszert ők maguk is kialakítsanak Ausztriában. E tekintetben egyébként fordított volt a helyzet, mi kialakítottunk egy olyan rendszert, amelyik egy jól működő rendszer ma Magyarországon.

Fölvetődtek olyan ügyek, amelyek ebben a jogszabályban egyenként is benne vannak. Elárulom azt a titkot, hogy amikor készítettük ezt a jogszabályt, én magam minden egyes ügyön végigmentem, tehát mind a hétszáz ügyön végigmentem, és végigbeszéltük azt, hogy ezek az ügyek milyen hatással vannak a polgárokra, és miért érdemes ezeket az ügyeket átalakítani vagy kivezetni annak érdekében, hogy tényleg egy egyszerűbb és jobb közigazgatásunk legyen.

Itt szeretnék utalni a bejelentéssel kapcsolatos eljárásra, ami egy több helyen felvetődő eljárás. Az expozémban ugyan utaltam rá  de lehet, hogy nem voltam elég világos , hogy ha egy bejelentési eljárást alakítunk, ez a bejelentési eljárás nem azt jelenti, hogy valaki bejelent egy tevékenységet és rögtön másnap megkezdheti tevékenységének a folytatását, hanem van egy 30 napos időszak, és csak a 30 nap végén kezdheti meg tevékenységének a folytatását, pont azért, hogy ha az államnak határozatot kell hozni azzal a tevékenységgel kapcsolatban, akkor 30 nap álljon rendelkezésre a határozat meghozatalára. Tehát a védelmi szint semmilyen szempontból ne csökkenjen, viszont aktussal feltétlenül ne kelljen ellátni, a polgár pedig pontosan lássa azt, hogy ha én tudom azt, hogy 30 nap múlva valamit el fogok kezdeni, akkor ha most bejelentem, akkor 30 nap múlva, ha nem olyat akarok csinálni, ami a jogszabálynak nem felel meg, azt biztosan elkezdhetem.

Erről beszélek akkor is, amikor azt mondom, hogy a bizalmat kell e tekintetben erősíteni, tehát bízzunk meg a polgárokban, hogy a tevékenységüket jogszerűen akarják folytatni, de a védelmi szint soha ne csökkenjen. Tehát olyan eljárásokat alakítsunk ki, amikor az állami kontroll azért még benne van, és működhet.

(16.00)

Az 54. §-t említette a jogszabállyal kapcsolatban. Itt egy másfajta dologról van szó, a munkaerőpiaci szervezetek végelszámolásának a bejelentéséről. Ezzel kapcsolatban létezik egy nyilvántartás, amely nyilvántartást nem használunk ma már semmire, tehát nem egy létező nyilvántartásról van szó. Ez egy adminisztratív aktus, ennek a kihúzására kerül csak sor a jogszabályban.

Az építésügy többször szóba került. Itt azért egy-két fontos dolgot szeretnék megjegyezni. Az építésügy mint hatósági ügy soha nem tartozott önkormányzati hatáskörbe. Tehát ez nem egy önkormányzati hatósági ügy volt. Egyébként MSZP-s képviselőtársunk, aki már nincs a teremben ugyan, de ő helyesen használta a fogalmat  noha nem arról beszélt , amikor egy államigazgatási hatósági ügyről beszélt, mert ez mindig is államigazgatási hatósági ügy volt. Ezért beszéltem arról, hogy ez egy furcsa és kettős helyzetet idézett elő korábban, hiszen volt olyan hivatalunk, amely hivatal állami döntéseket hozott, állami hatósági ügyekben döntött, és egyébként ezek másodfoka tényleg az államhoz tartozó szerv is volt, de nem az államhoz tartozott. Ezért helyes az, hogy ha az önkormányzati hatósági ügyeket az önkormányzatok intézik, az állami jellegű ügyeket pedig az állam intézi.

Csárdi Antal képviselőtársam arra utalt, hogy az önkormányzatoknak már nem lesz lehetőségük beleszólni. Nos, a településképi véleményezési eljárás megmarad, tehát e tekintetben nincs különbség, az továbbra is fennmarad, csupán arról van szó, hogy a hatósági eljárás hova kerül át. Az önkormányzatnak korábban sem volt beleszólása abba, hogy a hatósági eljárás hogyan zajlik. Ha így volt, akkor baj volt, ha a polgármester beleszólt a hatósági ügybe, akkor megvalósította a büntető törvénykönyv 305. §-ában meghatározott tényállást, és ez az enyhébb eset, mert bizonyos esetekben még a hivatali visszaélés mellett  a 305. § ezt tartalmazza  még a befolyással üzérkedés is megvalósulhat. Tehát egy hatósági eljárásba nem lehet beleszólni.

A hatósági eljárás szabályait részben megalkotja az állam. Ez egy törvényi szabályozás, Étv., OTÉK, helyi szabályozás, hatósági eljárás. A hatósági eljárás mindentől elkülönül, és így zajlik az eljárás mint állami feladat. Állami feladat volt korábban is, és e tekintetben a szakmai főnöke, irányítója a jegyzőnek nem a polgármester volt, hanem a kormányhivatal adta meg neki a jogegységgel kapcsolatos állásfoglalását, ha ilyenekről volt szó. A jogegységet azért emelem ki, mert a másodfok megszüntetésével nem az a probléma áll fenn, amit önök említettek, hogy esetleg az időt elhúzza valamilyen oknál fogva, hogy bírósághoz kell fordulni, vagy hogy kevesebb garanciát jelentene. A garanciális hatás éppen akkor erősebb, ha a bíróság kétfokú, míg a közigazgatási döntés egyfokú, végrehajtható. A bíróságnak persze megvan az a joga, hogy a végrehajtást felfüggessze és a bírósági eljárást lefolytassa, de egy gyors döntés az állampolgárnak mindig érdeke. A számokat azért mondtam  a 28 millió ügy, 50 ezer fellebbezés , hogy a számokból világos legyen, hogy az ügyek nagy részében a fellebbezési határidő kivárása felesleges, hiszen olyan kis arányban került sor fellebbezésre  28 millióból 50 ezer , ami azt indokolja, hogy ezt a rendszert egy egyfokú rendszerré alakítsuk át.

Ami problémaként vetődik fel, és ez elvi problémaként vetődhet fel, az a másodfok jogegységesítő szerepe. Erre kellett gondolni, amikor ezt a jogszabályt megalkottuk, hiszen minden másodfokú eljárásban van egy úgynevezett jogegységesítő szerep. Amikor a másodfok legalább megyei szinten dönt, akkor a megyei szintű döntés általában kihat a helyi szervekre, tehát e tekintetben a járási szervekre, és a járások egységes joggyakorlatot fognak alkalmazni.

Hogyan lehet ezt megoldani akkor, ha egyfokú eljárás van? Nyilván létre kell hozni ezt a fórumot. A szervezetünkben most egy változást szeretnénk létrehozni pont ennek okán, hogy a főigazgatói értekezletet, a megyei hivatalok szakmai irányítóinak értekezletét egy olyan joggal szeretnénk felruházni, hogy ajánlásokat adhasson ki szakmai kérdésekben, ami az országos jogegységesítést a közigazgatás rendszerében fogja erősíteni. Tehát én a problémakört inkább ezen az oldalon látom, és nem ott, hogy ez az állampolgároknak rossz lenne. Ez az állampolgároknak összességében jó lesz, és segíteni fogja a tevékenységüket.

Az önkormányzatoknál működő polgármesteri hivatalnál a korábbi esetekben, de jelenleg is van még helyenként  hangsúlyozom, helyenként  építéshatóság. Az egyszerűbb ügyekben építéshatóságként a jegyzői építéshatóság jár el, az összetettebb, bonyolultabb ügyekben pedig a kormányhivatalok járnak el. Ez ma is így néz ki.

Ez hogyan fog működni a későbbiekben? Most sem az a helyzet, hogy minden önkormányzatnál működne. Összesen 198 olyan hely van Magyarországon, ahol jegyzői építéshatóság van, tehát nincs minden jegyzőnél építéshatósági feladat. Az tulajdonképpen egy technikai kérdés, meg jogelméleti, jogdogmatikai kérdés is, hogy ezt a feladatot az állam hol látja el: tiszta rendszert hoz létre, az állami feladatokat, ha már van egy intézményrendszere, ott végzi el, vagy pedig elvégzi ezt egy másik szervnél.

Az expozémban utaltam arra, hogy bizonyos esetekben indokolt lehet, hogy az állam egyes tevékenységeket a maga rendszeréből kiszervezzen. De ez csak akkor indokolt, ha ez valamilyen szűk szakmacsoportot vagy szűk társadalmi csoportot érintő ügyet jelent, mert ott megvan az a tudás, meglehet az a tudás, amelyre át lehet ruházni ezeket a feladatokat. Például a szakmai kamarákra. Én a magam részéről jónak tartom azt, ha a kamarák és a különböző ilyen típusú vagy ehhez hasonló szervezetek minél több hatáskört és feladatot kapnak, hiszen a szakmacsoport saját ügyeiben való döntés jó, ha abban a szakmacsoportban zajlik le, amennyiben annak nincs szélesebb társadalmi hatása, tehát a szakmacsoporton túli társadalmi hatása. Akkor érdemes az államnak magához vonni ezt a tevékenységet, hiszen ott a szakmai csoport és a társadalom többi része között érdekellentét lehet. Ez a logikája annak, hogy gondolkodtunk abban, hogy egyes tevékenységeket próbáltunk átrakni különböző kamarákhoz, vagy például a Természetjárók Szövetségéhez a turistautak vonatkozásában.

A jogorvoslatról beszéltem. Hiszékeny Dezső képviselőtársunk nem túl jókat mondott a kormányhivatali rendszerünkről. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy ránézzek arra, hogy miként néz ki ez most a kormányablakrendszerben. Ha most a környékben valamelyik kormányablaknál személyi igazolványt szeretnénk csináltatni  a legutóbbi adatokat látom, 4 óra van, most már nincsenek nyitva a környékbeli kormányhivatalok , 15-17 perc között volt a várakozási idő a környékbeli 12 kormányhivatalban. Ezt az előbb megnéztem, amikor a felszólalását mondta. Tehát a várakozási idő ma ezen a helyen 10 és 20 perc között volt, ezt biztosan tudom önöknek mondani, sok helyen pedig kevesebb mint 10 perc. Tehát az az állítás, amely azt mondja, hogy a kormányablakrendszer rosszul működik, az egyszerűen nem igaz. Ne is sértegessük, képviselőtársam, azt a 36 ezer embert, aki ebben a rendszerben dolgozik, és ne mondjunk olyat, hogy ezek az emberek rosszul végzik a munkájukat! Ezek az emberek lelkiismeretesen és jól végzik a munkájukat. S nem véletlen, hogy rájuk támaszkodtunk akkor, amikor ezt a javaslatcsomagot kidolgoztuk. Őket kerestük meg, kormánymegbízottakkal ültünk össze, olyan szakmai embereket hoztunk be, akik konkrétan foglalkoznak az ügyekkel, és végigmentünk ügykörönként, hogy hol lehet egyszerűsíteni és jobbá tenni az emberek életét.

(16.10)

És ezt látják önök visszaköszönni most, és ez egy folyamatnak a része. Egy folyamatnak a része, annak a folyamatnak, ami az egységesítést megteremtette a különböző hivatalerdőben, ami egyébként korábban volt. Van egy általános hatáskörű kormányzati szerv, ami a hatósági ügyeket viszi, az a kormányhivatali rendszer. (Hiszékeny Dezső közbeszól.) És valóban, ez egy szolgáltató rendszer, kétirányú szolgáltatást kell nyújtania. Egy ország, egy állam hatósági szolgáltatásait egy helyre érdemes csoportosítani. Ezeket a hatósági szolgáltatásokat két irányban nyújtja. Nyújtja a polgároknak, a vállalkozásoknak az egyik oldalról, másrészt pedig a szakmai irányítóknak nyújtja, hiszen az ő tevékenységük, szakmai irányításuk mellett valósítja meg a hatósági tevékenységet. Tehát ez a logikája egy ilyen rendszernek, és pont az, hogy az átjárhatóság ezek között a hivatalok között meglegyen, azaz egy hivatal legyen, egyablakos ügyintézés legyen, és ne kelljen hivatalról hivatalra rohangálni.

Ez ma már a kormányhivatali rendszerben megvalósul, hiszen egységesült a hivatali rendszer. Én azt gondolom, ez egy óriási nagy jelentőségű lépés volt a múltban, és a következő időszakban ezzel a lépéssel még nagyobbat vagy még egyet léptünk előre annak érdekében, hogy erősítsük a szolgáltató államot.

És valóban, az ön hozzászólása kapcsán is szerettem volna utalni arra, hogy az önkormányzatoknak nem volt soha építéshatósági jogköre, nem volt ilyen. Ez egy állami feladatkör volt, és nem igaz az az állítás, hogy az önkormányzat az építéshatósági ügyekbe beleszólhatott volna. (Hiszékeny Dezső jobbra mutatva: A kolléga szólt róla…) Ez nem igaz egyszerűen! Tehát az építéshatósági ügyekbe nem szabad beleszólni. A hatósági ügybe nem szabad beleszólnia a politikának, tehát nincs olyan, hogy egy hatósági ügy tekintetében, mondjuk, valaki besétál és fogadóórát kér, utalva az előbbi megszólalásra, mert ez egy hatósági ügy. Megvannak a szabályok, megvan az eljárásrend e tekintetben, és azt egyébként a hatóságnak véghez kell vinnie, és a jogszabályoknak megfelelően meg kell hoznia a döntését. Ebbe nem szabad kívülről beleszólni. Az az állam szervezési kérdése, hogy egyébként a saját feladatát és a saját tevékenységét hova csoportosítja.

Utalt arra, hogy az önkormányzati választások eredménye sarkallhatta a kormányt ilyen lépésekre. Néhány adatra azért szeretném az ön figyelmét felhívni, méghozzá csak tekintsük át azért a megyei önkormányzatok választási eredményeit. Ha a megyei önkormányzatokat tekintjük, akkor 414 megyei önkormányzati képviselőt választottak Magyarországon, és az ön pártja összesen 22 mandátumot szerzett. Tehát a 414-ből 22-t, 5,31 százalékot, míg egyébként a Fidesz-KDNP 62,31-et, és ebben a fővárosi adatok is benne vannak egyébként. (Hiszékeny Dezső közbeszól.)

Tehát szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy minden olyan állítás, amelyik azt mondja, hogy itt valami megváltozott volna…  nem! A Fidesz-KDNP ezt a választást megyei szinteken is megnyerte. (Hiszékeny Dezső folyamatosan közbeszól.) Budapesten is a legerősebb párt, persze, vitathatatlan, a Fidesz-KDNP. Tehát amikor ilyen állításokat felhoznak, amikor az önkormányzatok többsége egyébként a Fidesz-KDNP-hez tartozik, csak nem gondolja azt, hogy van olyan politikai akarat, amelyik azt jelentené, hogy a saját politikai táborunkat gyengíteni szeretnénk?

Az önkormányzatiság egy erős fogalom. Az önkormányzatok jogai erősek, ezt a jogot fenn is kell tartani. Az önkormányzatok hatósági szempontból az önkormányzati hatósági ügyeket irányítsák, ne szóljanak bele, csak irányítsák, alkossanak e tekintetben jogot, és ennek megfelelő legyen a működtetése és a működése is. Fontos tehát, hogy e tekintetben az állam és az önkormányzat egymástól elhatárolt legyen, és a feladatok tekintetében, a hatósági ügyek tekintetében is ilyen elhatárolás valósulhasson meg.

Az építéshatóságot e tekintetben már kielemeztük, egy-két konkrét felvetés is volt Hajdu képviselőtársam részéről, csak példaként egyet-kettőt elővéve, ami a felszámolónak való bejelentési kötelezettséget jelenti. Itt pontosan a felelősségi kör egyértelműsítéséről van szó, hogy kinek kell mit csinálnia, tehát nehogy olyan helyzet álljon elő, hogy valamit senki nem jelent be, mert kettő embernek kell megcsinálni. A felszámolónak ilyen kötelezettsége egyébként van, és a felszámoló kötelezettségét kell megtartani annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy ilyen típusú bejelentési kötelezettséget kinek kell megtennie.

Az úgynevezett előkutatással kapcsolatos eljárás gyakorlatilag ma Magyarországon nem létezik. Azért szűnik meg ez az eljárástípus egyébként, mert az engedélyezés során az ilyen típusú tevékenységet a rendes engedélyezési eljárásba szokták beiktatni, és a gyakorlat az, hogy a rendes engedélyezési eljárásban van az előkutatással kapcsolatos engedély is, és ilyen előkutatási engedélyt a gyakorlatban nem kérnek. Tehát ez egy olyan eljárástípusnak a megszüntetése, ami tulajdonképpen alkalmazásban sincsen, tehát nem alkalmazzák, mert nincs ilyen engedélykérelem.

A mezőőri rendszer egyébként megmarad, ott a finanszírozása átszervezéséről van szó, hogy a normatíva egyébként kin keresztül érkezzen meg, és ott az agrárkamarának lesz e tekintetben szerepe.

Amikor a bejelentés és engedélyezés közötti különbséget kérdezte, akkor egyrészt utaltam rá, hogy a bejelentés milyen típusú tevékenységet jelent, tehát nem jelenti a teljes kontroll kiengedését. Másrészt az ön által említett paragrafusban, amikor a bejelentés-engedélyezés szerepel, ott szerepel az a lehetőség is, hogy az engedélyezés megmaradjon, és ez egy általános felhatalmazást jelent, amiből aztán még jogszabályok következhetnek, de nem ez ad önmagában lehetőséget arra, hogy bejelentési eljárásban valósítsanak meg olyan tevékenységet, ami a környezetet veszélyeztető tevékenység lenne.

Ezt fontosnak tartom megjegyezni, mert a védelmi szint fenntartása pont a környezettel kapcsolatban a legfontosabb. Ez alkotmányos kötelezettségünk is, hogy abban az esetben, ha a védelmi szintet e tekintetben megemeltük, magasra emeltük, azt tartsuk is fenn. Ehhez egyébként tartjuk is magunkat, sőt a védelmi szintet még ebben a jogszabályban is sok esetben, erre Gyüre Csaba képviselőtársam utalt is, szeretnénk megemelni, mert fontosnak tartjuk e tekintetben a természeti környezetünk védelmét, meg azt, hogy ezek a védelmi feladatok a helyükre kerüljenek.

Csárdi Antal képviselőtársamnak utaltam már válaszként arra, hogy mit jelent az építéshatósággal kapcsolatos kérdéskör. Egy dologra szeretnék csak utalni, mert a földhivatallal kapcsolatos megjegyzése volt, hogy a földhivatali rendszer egy olyan rendszer, ami Mária Terézia korában jött létre, tehát az alapjai akkor készültek. Az 1700-as évektől kezdve van Magyarországon ilyen típusú földhivatali rendszer, ami egyébként azonos más országok rendszerével, tehát Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori országaiban hasonló rendszer működik.

Itt azt szeretném kiemelni, hogy itt egy jelentős változásban vagyunk most benne. Hamarosan látni is fogják, meg is fog jelenni a földhivatali rendszer új koncepciója, ami egy jelentős megújítását fogja jelenteni a földhivatali rendszernek. Ennek értelmében egy olyan, elektronikus nyilvántartáson és elektronikus bejegyzési eljárásokon és már a mesterséges intelligencia alkalmazásán is alapuló rendszert szeretnénk két éven belül létrehozni, aminek az eredménye az lesz, hogy ha két év múlva besétálnak egy ügyvédi irodába és egy lakást szeretnének vásárolni, megkötik az adásvételi szerződést, és mire onnan kisétálnak az ügyvédi irodából, addigra az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre fog kerülni a tulajdonjog. (Dr. Lukács László György közbeszólása.) Egy ilyen rendszer kiépítése van most folyamatban. Ezt meg lehet oldani, majd egyszer erről fogunk egy vitát folytatni (Dr. Lu-kács László György: Érdemes lesz!), mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény is egy új törvény lesz e tekintetben. Az automatikus döntéshozatali eljárások is, amire most is van lehetőség, bekerülhetnek ebbe a körbe.

Én azt gondolom, hogy annak a rendszernek a megújítása valóban egy nagyon fontos feladat, és egy olyan feladat, amit ha el tudunk érni, akkor nincs Európában olyan szintű ingatlan-nyilvántartási rendszer, amit ez alapján szeretnénk létrehozni, tehát egy magas szintű ingatlan-nyilvántartási rendszer, ami gyors lesz, hatékony lesz. A hatékonyságot azért is szeretném kiemelni, mert ha ma valaki ránéz az államigazgatás rendszerére, akkor azt kell látnunk, hogy ha összességében a teljes államigazgatást vagy a területi államigazgatást tekintenénk, és leosztanánk a teljes költségét az államigazgatásnak, akkor egy munkaóra az államigazgatásban egyébként ma 40 ezer forintjába kerül az adófizetőknek. Nyilván érdemes az automatikus rendszereket felgyorsítani, hogy ezeket a költségeket is optimálisabbá tegyük.

Összességében, azt gondolom, hogy a kérdések többségére nagyjából sikerült választ adni, tekintettel arra, hogy mondjuk, ugyanaz a téma többször is felvetődött, nyilván nem szeretném még egyszer megismételni saját magamat. Összességében tehát azt gondolom, hogy egy olyan rendszer felé haladunk mint kormányhivatali rendszer, ami valóban képes arra, hogy a lehető legszélesebb körben kiszolgálja a magyar embereket. A most megalkotott rendszer már sok tekintetben képes erre, de ezen az úton soha nem szabad megállni, mindig monitorozni kell a teljes államigazgatási rendszerünket, és ha képesek vagyunk arra, hogy jobbá tegyük, akkor kötelességünk is azt jobbá tenni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(16.20)

Felszólalások:   1   1-20   21-36      Ülésnap adatai