Felszólalás adatai

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két éve lépett hivatalba a második Orbán-kormány. 2010-ben, amikor ez a kormány megkezdte a munkáját, sokan nagy reményekkel, nagy várakozásokkal néztek elébe, mások a kétharmados alkotmányozó többség miatt komoly félelmeket fogalmaztak meg ennek a kormánynak a várható munkájával kapcsolatban. Eltelt a ciklus fele, eltelt a kormány mandátumának a fele ideje, hogy áttekintsük: ezek közül a várakozások és félelmek közül mi az, ami valóra vált, mi az, amivel a gyakorlatban szembe kell néznünk.

Joggal reméltük, hogy a kétharmados felhatalmazással ez a kormány nekiállhat azon nagy társadalmi alrendszerek reformjának, amelyeket az elmúlt két évtized kormányai nem tudtak érdemben rendbe rakni, neki tudnak állni a magyar egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatásügy rendbetételének. Ehelyett a kormány az oktatás területén szűkítette a hozzáférést a köz- és felsőoktatáshoz, kiszorította a hátrányos helyzetben lévőket, csökkentette a felsőoktatásban állami segítséggel részt venni tudóknak a számát. Az egészségügyben átfogó reform helyett lényegében a gyógyszerkassza kifosztásának voltunk szemtanúi, a korábbi évekhez képest ma már csak az eddigieknek az 50 százalékát költi az állam az állampolgárok gyógyszerigényeinek a fedezésére. A szükséges nyugdíjreform helyett egész egyszerűen a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlását kellett megtapasztalnunk anélkül, hogy ehhez egy átfogó reform, egyéni számlák bevezetése, követhető járulékfizetés és járulék-nyilvántartás csatlakozott volna.

Ugyancsak ezzel a felhatalmazással várhattuk, hogy történelmi adósságok rendezésére kerül sor. Ehelyett a kormány az ügynökakták nyilvánosságát következetesen elsunnyogja, és ahelyett, hogy szembenézne a múlt valós problémáival, a két világháború közti világ kritikátlan rehabilitálását folytatja. Várhattuk azt, hogy a rendszerváltás legnagyobb kudarcának, a társadalmi, gazdasági kirekesztettségnek a felszámolására kerít sort a kormány, ehelyett továbbfokozta a társadalmi különbségeket, ehelyett szegényellenes adópolitikát, a szociális ellátások szűkítését, a jövedelmi különbségek növelését kellett megtapasztalnunk.

Remélhettük, hogy a 2010-ben válságban lévő magyar gazdaság helyzetét javítani fogja a kormány. Ehelyett egy dilettáns gazdaságpolitika, egy fej- és fékevesztett improvizáció, egy adóötletelési roham jellemezte a kormány gazdaságpolitikai tevékenységét, a szabályozás teljes kiszámíthatatlansága lett úrrá a gazdaságpolitikán, emelkedett a tb-járulék, a személyi jövedelemadó kulcsa a társadalom többségénél növekedett, az áfa- és az evakulcs emelkedett, 30 új adónemet vetett be a kormány, ezzel recesszióba taszította a magyar gazdaságot.

(13.20)

Az eredmény félmillió munkanélküli, akiknek a kormány nem tud megélhetést, nem tudja a felemelkedés reményét kínálni. A 24 év alattiak körében 28 százalékos, ennek a korosztálynak közel az egyharmada munkanélküli.

Az első negyedévben a magyar gazdaság éves szinten másfél százalékos recessziót produkált. Az államadósság a hibahatáron belül mozog, úgy, hogy a kormány lenyúlt 3000 milliárd forint magánnyugdíjvagyont (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és ez nem tudott érdemi nyomot hagyni az államadósság szintjén.

Végül: az elvándorlás a 30 év alattiak körében az 50 százalékot súrolja, a 30 év alattiak fele az önök kormányzásának az eredményeképpen abban gondolkozik, hogy elhagyja ezt az országot. Ennél nagyobb bűn nem lehetséges.

És végül az egyik legnagyobb ígéretüket is, hogy felszámolják azt a korrupt mutyirendszert, amiből az országnak elege lett 2010-re, sutba dobták, csúcsra járatták a korrupciót, cserbenhagyták a vidéket, baráti oligarcháknak adják ki a földeket, a Simicska-Nyerges-tengely, a Közgép és körei viszik el a magyar közbeszerzések többségét. Semmi nem lett abból a korrupció elleni fellépésből, amelynek ígéretével önök kormányra kerültek.

A pártfinanszírozás rendbetételéről papoltak. Ebben a mai napig nem történt előrelépés, annak ellenére, hogy ezt a javaslatot az LMP képviselőcsoportja többször benyújtotta, néhány egészen elborult javaslattól eltekintve.

Összességében így félidőben az látszik, hogy a kormány egyrészt padlógázzal halad előre egy zsákutcában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő! - Vége!), egy zsákutca-politizálásban, de a baj az, hogy nem tanul belőle, és nem hajlandó a tapasztalatokat leszűrni ebből a tevékenységből.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr azzal fejezte be, hogy ez zsákutca, ez zsákutca-politizálás. Képviselő úr, nem a zsákutcában vagyunk, hanem a bokszutcában vagyunk. Az elmúlt két évben olyan munkát végeztünk itt a parlamenten belül, hogy új kerekeink legyenek, teli tankunk legyen, és így tudjunk elindulni a következő időszakra.

Ön azt mondta a felszólalásában, hogy nem történt semmi, miközben két éve azt halljuk önöktől, hogy a parlamentben micsoda ütem van a törvényhozásban; annyi jogszabályt fogadunk el, mint soha korábban; miért kell itt lenni hajnalig. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypárti padsorokból.) Eddig az volt a problémájuk, hogy túl sok minden történik, most azt veti elénk, hogy túl kevés dolog történt.

Egy olyan Magyarországot igyekeztünk megalapozni, tisztelt képviselő úr, amely független, önálló és szuverén; egy olyan országot, amely abból él, amit megtermel, nem mások pénzéből, nem hitelekből, hanem abból, amit a családok megtermelnek, amit az ország megtermel. Ebből szeretnénk minél magasabb életszínvonalat kihozni mindenki számára, nemcsak egy szűk vállalkozói réteg számára, nemcsak külföldiek számára, hanem mindenki számára itt Magyarországon. És erre jó pár törvény volt itt, némelyekről önök kivonultak, bizonyára azokat azért nem ismerik, másoknak ellene szavaztak. Lehet hogy jobban meg kellett volna nézni, hogy pontosan minek szavaznak ellene. Azért az új alaptörvényünk felelősségteljes költségvetési gazdálkodást ír elő, értékteremtő munkára van alapozva az alaptörvény szerint a gazdaságunk, és ez nyilvánvalóan a felzárkózásnak is alapja lehet minden téren. A Nemzeti hitvallásban pedig közös értékeink is vannak.

Jól látható, hogy az elmúlt két évben nagy fogást nem igazán sikerült találni az LMP-nek, ezért próbálkozik jobbról, balról itt a kormányzattal kapcsolatban. De arra felhívnám a figyelmét, pontosan a leszakadók védelme érdekében, hogy ez a kormányzat volt az, amely az ő érdekükben 1500 milliárd forintot nem a nyugdíjasoktól, nem a kiskeresetűektől, nem a kisvállalkozásoktól, nem a munkavállalóktól vett el, hanem nemzetközi multicégektől, bankoktól, energiaszolgáltatóktól. Az elmúlt húsz évben ön nem talál még egy olyan kormányt, amely merte volna venni a bátorságot, amelynek akkora felhatalmazása lett volna az állampolgárok részéről, hogy ne a legkisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező kiskeresetűektől, nyugdíjasoktól vegye el a pénzeket, hanem a nagyvállalkozásoktól. Ez ennek a kormányzatnak az eredménye.

Mint ahogy az is, tisztelt képviselő úr, hogy ön dobálózhat itt számokkal, de azért hadd mondjak önnek két darab számot: 2010 végén Magyarországon a foglalkoztatottak száma 3 millió 743 ezer volt, ez idén tavasszal 3 millió 791 ezerre nőtt. Tehát 59 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Bármennyire is bármi mást mond ön, ez a tény, ezek az adatok Magyarországon.

Az arányos adórendszer következtében majdnem minden családnál több maradt, és majdnem mindenkinél, aki egyedül él, annál is több maradt. 160 milliárd forint maradt az embereknél, azoknál, akik ezt a hétköznapjaikban el tudják költeni. Önök elvehetik ezt a 160 milliárd forintot az emberek zsebéből, de ez az önök felelőssége.

Szintén a vállalkozásoknál 19-ről 10 százalékra csökkent a társasági adó. Tudja, hány vállalkozásnak kedvezett ez a lépésünk? 262 ezernek. Ők mind nyertesei ennek a kormányzatnak; és 150 milliárd forint maradt az ő zsebükben. Mint ahogy a bürokráciacsökkentő csomagunk is eddig 105 milliárd forint kiadáscsökkentést jelent ezeknek a vállalkozóknak, akik szintén jól jártak ezekkel a törvényekkel; nem beszélve az új Széchenyi-kártya programról.

A nyugdíjak kapcsán: mutasson nekem olyan országokat, amelyek nemcsak hogy megőrizték a nyugdíjak értékét, de növelni is tudták a nyugdíjas-inflációval egyező mértékben. Olyat könnyen mutatunk, Romániától, Spanyolországon keresztül Olaszországig, Görögországig, ahol csökkent 10-15 százalékkal a nyugdíjak értéke. Keveset lehet mutatni - bizonyára egyes skandináv országok ezt meg tudták tenni -, ahol megőrzik a nyugdíjak értékét. Ezt csak úgy sikerült, hogy a nyugdíjrendszerből egy kifolyó pénzcsapot sikerült elzárnunk.

És azt a választási ígéretünket is megtartottuk, tisztelt képviselő úr, hogy azok a nők, akik negyven évet dolgoztak - és ebbe beleszámít a gyermeknevelés ideje is -, ők nyugdíjba vonulhassanak.

A közbiztonság területén szintén elfelejtette a képviselő úr említeni, hogy 3300 új rendőrt állítottunk be. Persze tudjuk, az önök pénzügyi támogatói, akik egyébként külföldről pénzelik az LMP-nek is egyes kampányait, szívesebben veszik, ha bizonyos helyeken, ahol társadalmi feszültségek vannak, külső beavatkozással botrányt kelthetnek, nemzetközi botrányt. Mi ehhez képest 3300 új rendőrt állítottunk csatasorba, szigorítottuk a Btk.-t, három csapás törvényt vezettünk be, büntethetővé tettük az egyenruhás bűnözést, és az uzsorázók ellen is felléptünk. Önök persze a botránypolitizálásban érdekeltek ezen a téren is.

Ami pedig a leginkább nehéz helyzetben lévőket, a devizahitel-csapdába kerülteket illeti: 160 ezer család körülbelül ötmillió forintos devizahitelét tudta visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy ezek nem nagy hitelek, nem 10 milliós, 20 milliós, 30 milliós hitelek; 5 millió forintos hitelek, amelyeket 10, 15, 18 millió forintos lakásokhoz vettek fel. Ők nem a leggazdagabb emberek, ők tipikusan azok, akiket meg kellett védeni attól, hogy a középosztályból kiszoruljanak, hogy teljes mértékben elveszítsék a reményüket a jövővel kapcsolatban. Csak ez a kormány vállalta fel ezt a konfliktust, évekkel korábban meg lehetett volna tenni ezt a lépést. Ugyanúgy, ahogy hasonlóan eredményes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közmunkaprogramokat is lehetett volna indítani.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9      Ülésnap adatai