Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Pleschinger Gyula úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Államtitkár úr, ott mondja-e el vagy kijön ide? (Pleschinger Gyula: Nem, köszönöm.) Ott marad, köszönöm szépen. Öné a szó, államtitkár úr.

PLESCHINGER GYULA nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A jegybank működését szabályozó jogszabályok módosítása, mivel a monetáris politikáért felelős, független intézményről van szó, mindig nagy jelentőséggel bír. A mostani módosítások jellegüket tekintve nem átfogóak, csak a vonatkozó jogszabályok egy-egy részét érintik. Az alaptörvény és az MNB-törvény jelenlegi módosítását az indokolja, hogy az Európai Bizottság 2012. január 17-én jogsértési eljárást indított az MNB függetlenségével kapcsolatban, amelyre a kormány 2012. február 17-én adott választ. A Bizottság véleményével összhangban és az európai uniós előírásokkal való összhang megteremtése érdekében a kormány vállalta, hogy törli az alaptörvény és az MNB-törvény egyes vitatott szakaszait. A kormány ezen szándékát a Bizottság 2012. március 9-én küldött levelében tudomásul vette. A kormány mindezek alapján teljesíti az Európai Bizottság felé tett vállalását, 2012. április 17-én benyújtotta az Országgyűlésnek az alaptörvény első módosítását, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt módosító törvényjavaslatot.

Az MNB-törvényt módosító T/6818. számú törvényjavaslat törli az MNB-törvény azon szakaszát, jelesen a 34. §-t, mely a miniszter képviselőinek részvételére a monetáris tanács ülésein és a napirend megküldésére vonatkozik. Eddig is csupán szavazati jog nélkül vehetett részt a monetáris tanács ülésén a kormány képviselője, így nem volt összeegyeztethetetlen mindez a jegybanki függetlenséggel, ugyanakkor a megegyezés érdekében a kormány bejelentette, hogy kész lemondani erről a lehetőségről.

A javaslat szintén törli a monetáris tanács tagjainak súlyos kötelezettségszegés esetén történő felmentésére vonatkozó szabályozást, annak érdekében, hogy ne legyen vitatható az egyes tisztviselők esetleges felmentésének háttere.

A jelenleg hatályos törvény szerint az euró bevezetésekor a monetáris tanács megszűnik, ugyanakkor azután is előfordulhatnak olyan feladatok - itt alapvetően a makroprudenciális hatáskör megadásával kapcsolatos feladatokra gondolunk -, amelyek a tanács feladatai között szerepelnek változatlanul, ezért a javaslat szerint az euró bevezetése után sem szűnne meg a monetáris tanács.

Az alaptörvény módosítására irányuló T/6817. számú javaslat szintén rendezni hivatott egy, az MNB-vel összefüggő kérdést. A javaslat hatályon kívül javasolja helyezni az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 30. cikkét, amely lehetőséget teremt az MNB és a PSZÁF, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete összevonására. A makro- és mikroprudenciális felügyelet egy intézménybe telepítése mellett és ellen is felhozhatók érvek. E szerint számos nemzetközi példa található a felügyelet és a nemzeti bank közös, illetve külön-külön történő működésére. Az alaptörvény átmeneti rendelkezései pusztán a lehetőségét teremtették volna meg a PSZÁF és az MNB jövőbeni összevonásának, de figyelemmel az ezzel kapcsolatos európai aggodalmakra, a kormány javasolja törölni ezt a lehetőséget.

(10.10)

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő, az alaptörvény módosítására irányuló javaslat emellett tartalmaz egy, inkább technikainak nevezhető módosítási javaslatot is. Ez a 2011. december 30-án elfogadott, Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezés című dokumentum jogforrástani helyét teszi még egyértelműbbé azáltal, hogy az alaptörvény ezentúl expliciten is kimondja, hogy az átmeneti rendelkezések alaptörvény erejű jogforrásnak minősül, az alaptörvény részét képezi.

Mivel az új alaptörvény elfogadása 2011-ben jogfolytonos alkotmányozás útján történt, a korábbi alkotmány alkotmányjogi felhatalmazása alapján került sor az új alkotmány, az alaptörvény elfogadására. Az Országgyűlés Magyarország Alaptörvényét és Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseit alkotmányozó hatalomként, a hatályban lévő alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el. Erre utal az Alaptörvény záró rendelkezéseinek 2. pontja, valamint az átmeneti rendelkezések 31. cikk (2) bekezdése is.

Az alkotmány felhívott rendelkezései három követelményt állítottak az alkotmányozó hatalom elé. Egyfelől akaratkijelentését deklaráltan alkotmányozó hatalomként az alkotmány vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással kellett megtegye, másfelől azt valamennyi országgyűlési képviselő legalább kétharmadának szavazatával kellett elfogadnia, végül azt megfelelően ki kellett hirdetni. A fentieken túl ugyanakkor az alkotmány rendelkezései sem további formai, sem tartalmi kötöttséget nem jelentettek az alkotmányozó hatalomként eljáró Országgyűlés számára.

Mindezek alapján tehát a fenti követelmények megtartásán túl az alkotmányozó hatalom szabad mérlegelése körébe tartozott, hogy amennyiben új alkotmány elfogadásáról határoz, azt milyen formában, milyen címmel, milyen szerkezetben, milyen tagolással és legfőképpen milyen tartalommal alkotja meg. Ennek megfelelően az alkotmányozó hatalom e minőségében az elfogadás formai követelményeit megtartva tett akaratkijelentése alkotmányerejű, függetlenül annak tartalmától, illetve formájától.

Egy új alkotmány elfogadása természetesen elengedhetetlenné tette a korábbi alkotmány hatálya alól az új hatálya alá történő átmenet alkalmazási kérdéseinek egyértelmű rendezését. E rendelkezéseket - mivel azok alkotmányos kérdéseket rendeznek - alkotmányi szinten, az új alkotmány rendelkezéseihez kapcsolódva kellett megalkotni. Annak eldöntése ugyanakkor, hogy ezen átmeneti rendelkezéseket az új alkotmányhoz formailag is hozzákapcsolva vagy azokat az alapdokumentumot nem terhelve, külön fogadja el, ugyancsak az alkotmányozó szabad mérlegelése körébe tartozott.

Az Országgyűlés Magyarország Alaptörvényének elfogadásakor ez utóbbi megoldás mellett döntött, azaz Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseit tartalmilag az alaptörvényhez kapcsolódva, formailag azonban attól külön fogadta el. E körben az alkotmányozó azt is mérlegelte, melyek azok a további, nem az alaptörvény törzsszövegébe illő rendelkezések, amelyek nem technikai, hanem tartalmi értelemben tekinthetők átmenetinek. Az átmeneti rendelkezések ennek megfelelően alaptörvényi szintű, az alaptörvény részét képező dokumentum, erre már a cím is utal. Formailag a 31. cikk (2) bekezdésével önmagát is az alkotmányozói hatalom eredményének tekinti, sőt tovább erősíti e köteléket azáltal, hogy kijelenti: az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik.

Az alkotmányra hivatkozás az alaptörvényhez hasonló, amelynek funkciója, hogy világossá tegye: az átmeneti rendelkezések megalkotásának alapja az alkotmányon alapuló alkotmányozó hatalom. Az alaptörvényre utalás csak jelzés az alaptörvény meghozatalakor már kifejezett alkotmányozói akaratra, az átmeneti rendelkezéseknek egy külön, további dokumentumban történő közzétételére. Amíg azonban az átmeneti rendelkezések 31. cikk (2) bekezdése ezt az összetartozást expliciten is tartalmazza, arra az alaptörvény csak az Alaptörvény egységes módosítására utaló S) cikkében, illetve a záró rendelkezések 2. pontjában utal. A javaslat értelmében ezentúl az alaptörvény is kifejezetten kimondja, hogy az átmeneti rendelkezések alaptörvény erejű jogforrásnak minősül, az alaptörvény részét képezi. Ezzel válik teljessé az alaptörvény két dokumentumban foglalt rendelkezéseinek összhangja.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiemelni, hogy egy hatékony, a hazai és az európai uniós előírásoknak és szokásrendnek megfelelően a függetlenség alapelvein nyugvó monetáris politika a magyar gazdaság egyértelmű érdeke. Úgy vélem, hogy a beterjesztett módosítások ennek a követelménynek a teljesülését segítik elő. A kormány meggyőződése, hogy a korábbi MNB-törvény is kielégítően garantálta a magyar jegybank függetlenségét, de európai partnereink kérésére a függetlenséget szabályozó pontokban még egyértelműbb helyzetet kívánunk teremteni.

Tájékoztatom önöket, hogy a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó módosító javaslatok kidolgozása folyamán megkértük és megkaptuk az MNB, illetve az uniós jogszabály-egyeztetési eljárásoknak megfelelően az Európai Központi Bank véleményét.

Felhívom a figyelmet, hogy az alaptörvény módosítása, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt módosító törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bank szervezetének és működésének részletes szabályait módosító 2. §-a az alaptörvény előírásainak megfelelően sarkalatosnak minősül.

Megköszönve megtisztelő figyelmüket, kérem a tisztelt Országgyűlést a törvényjavaslatok támogatására.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Salamon Lászlónak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökének. Öné a szó, elnök úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság a tegnapi napon megtárgyalta az alaptörvény módosításáról, illetve a banktörvény módosításáról szóló törvényjavaslatokat. A bizottság többsége magáévá tette azt az előterjesztői álláspontot, hogy az átmeneti törvény az alkotmányozó hatalom megnyilatkozása volt, és hogy erről maga az alaptörvény is tartalmazzon rendelkezést.

A többség egyetértett azzal is, hogy az uniós joggal való összhang biztosítása érdekében a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyesítésének lehetőségét az Országgyűlés szüntesse meg. Egyetértett továbbá a banktörvény egyéb, az Európai Unió részéről felvetett és a törvényjavaslat által is magáévá tett módosítások elfogadásával.

Erre tekintettel a bizottságban a következő döntés született. Magyarország Alaptörvényének első módosításáról a bizottság tagjai 18 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett úgy döntöttek, hogy a javaslat általános vitára alkalmas.

A banktörvény tekintetében pedig a bizottság tagjai 18 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében, 5 tartózkodás mellett úgy foglaltak állást, hogy a banktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat is alkalmas általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság kisebbségi véleményét két felszólaló fogja majd ismertetni, mindösszesen ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői az alkotmányügyi bizottságban kizárólag az alaptörvény-módosítással foglalkoztak, hiszen a módosítás másik felével, a Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásával kapcsolatos részével a költségvetési bizottságból majd el fogják mondani képviselőtársaink a megfelelő álláspontot.

Ezért is tartom nagyon furcsának, egyszerűen elképesztőnek, hogy ez az alaptörvény első módosítása; amit olyan hihetetlen nagy pátosszal jelentettek be önök, mármint hogy az alaptörvényt örökre kőbe vésték, lám mégiscsak sor kerül az első módosításra, és sehol az igazságügyi miniszter.

(10.20)

A kormányt a gazdasági minisztérium államtitkára képviseli annál az első alaptörvény-módosításnál, amit önök állítólag rendkívül fontosnak tartanak. Ebből is látszik, hogy a Fidesz mit gondol a parlamentről, mit gondol az alkotmányosságról, mit gondol a törvényes működésről, és egyébként ez jelenik meg ebben az alaptörvény-módosításban is.

Az MSZP képviselői elmondták, nem lehet alkotmányosan megoldani azt, hogy utólag az átmeneti törvényt az alaptörvény részének minősítsék; nem lehet megtenni. Amikor ezt a törvényt megalkották, akkor az átmeneti törvény saját maga döntött úgy, hogy ő egyébként az alaptörvény részének gondolja magát. Mi már akkor is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez alkotmányosan nem lehetséges. Amikor Szabó Máté ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert úgy ítélte meg, hogy ez az átmeneti törvény, úgy, ahogy van, alaptörvény-ellenes, és nem lehetne így megalkotni, akkor néhány értelmes alkotmányjogász nyilván elgondolkodott a Fideszben is, hogy hát, ebből bizony probléma lehet, és mit lehetne tenni, hogy megakadályozzák azt, hogy az Alkotmánybíróság esetleg ismét megálljt parancsoljon ennek a jogalkotási ámokfutásnak. Hát kigondolták a legegyszerűbb trükköt: nem kell mást tenni, mint az alaptörvény részévé kell tenni az alaptörvény-módosítással ezt az átmeneti törvényt, oszt' jó napot!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez így nem megy; ez a megoldás nem jogállami, nem felel meg az alkotmányosság szellemének, és nem felel meg az önök alaptörvényének sem.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottságban a jobbikos képviselők részéről a kritikánk egyértelműen megfogalmazódott, amely több szinten áll. Nem az MSZP egyedüli kiváltsága volt, hogy rájöjjön erre az alkotmányjogi abszurditásra, amit valóban önök az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény alaptörvénybe való utólagos emelésével próbálnak elérni. Ez gyakorlatilag egy alkotmányjogi nonszensz, amire most vállalkoznak.

Az egésszel kapcsolatban persze egy markánsan elkülönült álláspontja van a Jobbiknak, mégpedig hogy az EU-diktátumok hatására történő magyar jogalkotási lépéseket az első lépéstől az utolsóig élesen, radikálisan és a legkeményebben visszautasítjuk, függetlenül annak tartalmától. Azt mondjuk ugyanis, még ha nagyon kemény vitáink voltak is, és mi voltunk az egyedüli ellenzéki párt, akik részt vettünk az alaptörvény vitájában - szemben a most alaptörvény-szakértő LMP-s, MSZP-s képviselőkkel, akik az országot járták, és ki tudja, mivel foglalkoztak képviselői munkájuk helyett, most utólag felfedezik a nagy titkokat -, mi ezt már akkor is elmondtuk, hogy az alaptörvény esetében csak az alaptörvénybe emelten lehet olyan normákat megfogalmazni, amelyekhez alaptörvényi jogkövetkezményeket szeretnének fűzni.

Az viszont végképp elfogadhatatlan számunkra, még ha nem is egyezett az akaratunkkal, és a Szent Korona-eszme teljes körű kiterjesztését nem valósította meg az alaptörvény, a történeti jogfolytonosságot nem állította helyre, nem helyezte vissza jogaiba a jogfosztottakat, nem zárta ki például a politikai hatalomgyakorlásból a volt állampárti képviselőket, nem védte meg a magyar termőföldet, de mégis egy elfogadott magyar alaptörvény lett. Most pedig az EU politikailag vezérelt, Magyarország elleni büntetőhadjárata keretében azt kívánja, hogy most a Magyar Országgyűlés ehhez az alaptörvényhez nyúljon hozzá, nyúljon hozzá a Nemzeti Bankról szóló szabályozáshoz, pusztán azért, mert még mindig nem eléggé hatékonyan és mindig nem eléggé gyakorlatiasan, de Magyarország próbálja, keresi a kitörési pontokat abból az EU-s gyarmatosítási függésből, amelybe ez a felelőtlen népszavazás kergette Magyarországot, amelynek, csatlakozásunknak nyolcéves mérlege, mint tudjuk, tragikus. Mi erről beszéltünk, és arról is beszélünk, hogy elvi alapon ezért utasítjuk el a jogszabályt - akár az MNB-törvény módosítását, akár pedig az alaptörvény-módosítást -, alkotmányjogi szempontból pedig azért, a majd később kifejtett okok alapján, mert utólag átmeneti rendelkezésről szóló törvényt már nem lehet alaptörvény részévé tenni, ráadásul ebben a formában, ahogy előterjesztették.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Rogán Antalnak, a gazdasági és informatikai bizottság elnökének. Öné a szó, bizottsági elnök úr.

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban nyilvánvalóan inkább szakmai szempontok alapján és kevésbé jogi alapon mérlegeltük az elénk került módosításokat. Így arról, hogy most az alaptörvény része-e az átmeneti törvény, vagy sem, nálunk nem zajlott le érdemi vita, úgyhogy ha megengedik, ehhez a vitához nem is csatlakoznék. Talán éppen ezért kicsit a szavazások eredménye is másként alakult, hiszen ott az ellenzéki képviselők egy része támogatta az elénk került törvénymódosításokat.

Azt gondolom, hogy ezek a törvénymódosítások tartalmukat tekintve igazából talán egy helyen foglalnak magukban érdemi és erőteljes módosítást: az pontosan az átmeneti törvénynek az a módosítása, ami gyakorlatilag megszünteti azt a lehetőséget, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a jegybank bármikor a jövőben egyesülhessen. Azt gondolom, hogy ez sajnálatos, hiszen jó lett volna, ha ez az egyesítés egyszer megtörténik, rengeteg szakmai érv szól mellette. A bizottságban egyébként ott üldögélő Simor András jegybankelnök úr is elmondta, hogy magával a céllal ő maga is egyetért, a formájával és ebben a formában a megfogalmazással így nem. Azt gondolom - és ez megfogalmazódott többségi álláspontként is -, hogy ezzel bizonyos értelemben azt tesszük, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, de érthetően a kialakult viták és a nemzetközi szempontok miatt a bizottság alapvetően egyetértett azzal és támogatta, hogy ez a lehetőség megszűnjön, ez így ebben a formában kikerüljön a törvényből.

Ami pedig magát a jegybanktörvény módosítását illeti, azt gondolom - és ez volt a bizottság többségi álláspontja is -, hogy ezek a módosítások, amelyek ott megfogalmazódnak, igazából nem tekinthetők tartalmilag rendkívül lényeges módosításoknak. Gyakorlatilag több olyan ponton módosul a törvény, ami végig része volt a jegybanktörvénynek, amióta rendszerváltozás van, például hogy a kormány képviselője részt vesz a monetáris tanács ülésein. Ez szerintem a monetáris tanács döntéshozatali képességét semmilyen formában nem befolyásolja, rájuk nézve nyomásgyakorlást nem igazán jelent, ellenben még hasznos információkhoz is juttathatja őket, hiszen a monetáris és a fiskális politika számtalan összefüggésében kell hogy érintkezzen egymással, és legalább az információk szintjén kell hogy rendelkezésre álljon információ mindkét fórum döntéshozói számára. De elfogadjuk azt, hogyha ez volt az Európai Központi Bank egyik hangsúlyos észrevétele, és értelemszerűen a többi módosítást is ebben a formában támogatta a bizottság többsége, bár még egyszer hangsúlyoznám, az én megítélésem szerint ezzel a jegybanktörvényben olyan jelentős változás nem következik be, ami egyébként a jegybank életében, a jegybank belső működésében olyan hatalmas belső változást hozna.

Szerintem az itt lezajlott viták - és ez volt a bizottság többségi álláspontja is - igazából nem érdemi és tartalmi viták. Megértjük azt, ha ezekben a kormány végül is azt a döntést hozza, hogy az eredeti javaslathoz képest módosít több ponton, de meggyőződésünk szerint ezekkel a módosításokkal együtt is egyébként egy működőképes jegybanktörvény lett volna, ami minden valószínűség szerint megfelelt volna a nemzetközi normáknak; lehet, hogy nem minden ponton, lehet, hogy nem a legszigorúbban, de általában véve egészen biztosan. Eredeti álláspontunk mellett tehát ebben a formában a Fidesz többségi képviselőcsoportja értelemszerűen ki is kíván tartani, de ezt a törvénymódosítást, amit a kormány most előterjesztett - mind az alaptörvényre vonatkozót, mind pedig a másikat - a bizottságban is támogattuk, és majd el fogom mondani a későbbiekben, hogy képviselőcsoportként itt a parlamentben is szándékunkban áll támogatni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két felszólaló ismerteti, mindösszesen 5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzéki pártok véleménye szerint az utóbbi évtizedek egyik legcinikusabb törvényjavaslata van előttünk, azzal, hogy gyakorlatilag a kormánypártok az alaptörvény első módosítását azért akarják az alaptörvény részévé tenni, hogy az Alkotmánybíróság ne vizsgálhassa ennek a szabályozásnak a nyilvánvaló alkotmányellenességét.

Ismert a kormánypártok előtt, hogy Szabó Máté ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult az alkotmányellenesség megállapítása érdekében, ezért önök úgy gondolták, hogy élve a kétharmados többségükkel, ezt megakadályozandó az alkotmány részévé teszik, azért, hogy az Alkotmánybíróság ilyet ne tehessen. Ez nyilvánvaló cinizmus; használhatnék más, durvább kifejezéseket is, tisztelt képviselőtársaim, de ha önök ezt nem szégyellik, akkor vállalják ennek minden következményét.

(10.30)

Az is nyilvánvaló - és lassan kezdenek önök is meg mások is elfeledkezni róla -, hogy a jegybanktörvény módosítása egy évvel ezelőtt tulajdonképpen abból a szándékból született meg, hogy a kormány rá akarta tenni a kezét a Nemzeti Bank devizatartalékaira. Ezért támadták önök folyamatosan Simor András jegybankelnököt.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az előző kormány ideje alatt Járai jegybankelnök kitölthette a mandátumát, tehát az előző kormánynak nem volt ilyen szándéka. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Révész Máriusz: Nem is volt Cipruson bankszámlája!) Önök folyamatosan támadták a mostani jegybanki vezetést, és ennek megfelelően módosították a jegybanktörvényt. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) És miután rájöttek arra, hogy az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság nem fogja eltűrni ezt a jogszabály-ellenességet, mert itt nem arról van szó, amit a Jobbik képviselőitől hallhatunk folyamatosan; Magyarország a csatlakozási szerződés aláírásával vállalta ezeket a jogszabályokat. (Babák Mihály: Milyen jogszabályokat?) Ezekből a szabályokból, a korábban elfogadott szabályokból vonulnak vissza lépésről lépésre. Most csak három tétel van előttünk, amiben a korábbi szabályozásból visszavonultak, de hallhattuk a bizottsági elnök úr véleményét, meg a kormány képviselőjének véleményét is egyébként, hogy majd még egyéb módosítások is következnek, nyilvánvalóan alkalmazkodva azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket az Európai Központi Bank is megfogalmazott.

Mindezekre tekintettel mi nem támogatjuk a javaslatok elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a Jobbik képviselőjének, Volner János képviselő úrnak.

VOLNER JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Jellemzőnek tartom, meg kell mondjam, képviselőtársaim, a mai napon történteket. Ugyanis Pálffy István képviselőtársunk a kormányoldalon napirend előtti felszólalásában kultúrpolitikusként gazdasági érveket papírról fölolvasva védelmébe vette az Európai Uniót, elmesélte nekünk, mennyire jó ez Magyarországnak, hogy az Európai Unió tagjai lehetünk. Majd pedig rögtön utána, a napirendi pont kezdetén Rogán Antal, a gazdasági bizottság elnöke föláll, lehajtott fejjel beismeri, hogy az Európai Uniónak sikerült ránk kényszerítenie egy újabb diktátumot, a magyar gazdaságpolitikai eszköztárnak egy jelentős szeletéről, a monetáris politikáról azért vagyunk kénytelenek lemondani, mert az Európai Unió tagjai vagyunk, és ez a bizonyos jegybanki függetlenség, amit oly sokszor emlegetnek a médiában, ez nem jelent egyebet, mint hogy a Magyar Nemzeti Bank fölött a róla szóló törvény rendelkezései értelmében az Európai Központi Bank diszponál.

Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak egy az egyben kivette az Európai Unió a kezéből azt a lehetőséget, hogy a saját monetáris politikájába, a pénzkibocsátásba, abba, hogy milyen alapkamatot határoz meg, abba, hogy milyen módon rendezi a monetáris politika különböző lépéseit egyáltalán valamilyen beleszólása is legyen. Önök most ehhez asszisztálnak lehajtott fejjel, miközben egyébként napirend előtt ostorozzák a Jobbikot azért, mert az Európai Uniót pont az ilyen lépései miatt kritizálja.

Azért el kellene gondolkodni azon, képviselőtársaim, hogy következetesek szeretnének-e lenni a saját elveikhez, vagy sem. Ugyanis ami a mostani lépéssel történik, az az, hogy Magyarországnak nem lesz lehetősége arra, hogy a jegybanki tartalékráta meghatározásával pénzszűkét vagy pénzbőséget teremtsen a gazdaságban a kormányzat, nem lesz lehetősége arra, hogy összehangolja a monetáris politikát a fiskális politikával, nem lesz a kormányzatnak semmilyen ráhatása arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen lépéseket fog tenni a jövőben.

Ez, képviselőtársaim, egyértelműen a kudarchoz vezet, a nemzeti szuverenitásunk fölszámolásához vezet, és akkor, amikor önök ezt lehajtott fejjel kénytelenek beismerni, akkor meg kell mondjam önöknek azt, hogy nagyon-nagyon etikátlannak tartom, amikor ezzel kapcsolatos kritikákat azzal próbálnak elhallgattatni, hogy Magyarországnak mennyire jó az európai uniós tagság, és mekkora szükségünk van erre a szövetségre. Ez egy összefüggéstelen és következetlen álláspont, amit önök képviselnek ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

ÉKES JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. A tegnapi napon a bizottság mindkét napirendi pontot megtárgyalta, két és fél órás vita alakult ki a jegybanktörvény módosításával kapcsolatosan, függetlenségének módosításával kapcsolatosan. Ez két és fél órán keresztül zajlott, és az első napirendi pontnál, a jegybanktörvénynél egyhangú volt a bizottság álláspontja, hogy általános vitára alkalmas, magának az alaptörvénynek a módosításánál 16 igennel, 3 nemmel és 1 tartózkodással szavazott maga a bizottság.

Amit képviselőtársaim az ellenzéki oldalról felvetettek, ezek mind tulajdonképpen magán a bizottsági ülésen is felmerültek, sőt mi több, olyan mélységig, hogy ki mikor mit és hogyan mondott, ki kinek a rokona, és majdhogynem azt lehet mondani, hogy magán a bizottsági ülésen ennek a témakörnek a vitája abba a mélységbe süllyedt, ami teljesen indokolatlan volt ezzel a törvényjavaslattal, módosítással kapcsolatosan.

Nagyon sokan összekeverték magának az Európai Központi Banknak, valamint az Európai Unió Bizottságának az álláspontját. Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás indult, és ebben a három kérdésben, vagyis négy kérdésben kérte maga az Európai Bizottság az álláspontja szerint a magyar kormányt arra, hogy módosítsa azon ominózus törvényeket, amelyekkel maga a Bizottság nem ért egyet. Van két témakör, amelyben a magyar kormány jelezte, hogy az Európai Bírósághoz kíván fordulni.

Ez nem ördögtől elrugaszkodott kérdés, ma az Európai Unión belül több száz kötelezettségszegési eljárás van különböző tagországokkal szemben, és nem hajtja be mindenki a fejét a guillotine-ba, hanem adott esetben, ha ő úgy érzi, a saját nemzeti érdekei azt diktálják, hogy bizonyos kérdésekben vitába szálljon akár az Európai Unió döntéshozatali testületeivel vagy bizottságaival, akkor képes elmenni odáig, hogy adott esetben az Európai Bíróságon hozassa meg azt a döntést, ami adott esetben saját számára jó és megfelelő.

Erre számos példa van egyébként. Olaszország esetében is az olasz kormány bizonyos törvényeket nem hajtott végre a maga részéről, elment az Európai Bíróságra, és az Európai Unió Bizottságával szemben nyert állásponttal tért vissza, és onnantól fogva az olasz döntéshozatali, törvénykezési rendszernek volt ebből a szempontból igaza.

Érdekes szituáció volt a jegybank alelnök asszonyának az érvelése. És itt szeretném a gazdasági bizottság álláspontjával kapcsolatosan is megerősíteni, hogy maga a jegybank sem tartotta azt idegennek, hogy adott esetben az állami felügyeletnek, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a jegybanknak az összevonásával kapcsolatosan közösen próbáljanak meg lépni, hiszen az Európai Unión belül is egyre többször hangsúlyozzák azt, hogy az Európai Központi Bankkal és az állami felügyeletekkel valamilyen közös nevezőre kell jutni annak érdekében, hogy az Európában felmerülő korrupciós hátteret tulajdonképpen csökkenteni tudják.

A másik ilyen a felmentéssel kapcsolatos kérdéskör. Itt magának a jegybanknak a részéről is volt egy olyan felvetés, hogy nagyon szívesen nyújtanának be hozzá módosító indítványt, de ez sajnos a jegybank részéről nem lehetséges, hiszen magának a bizottságnak vagy adott esetben az előterjesztőnek kell megállapodni a jegybank vezetésével annak érdekében, hogy az általuk javasolt módosítás is tulajdonképpen be tudjon kerülni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az LMP részéről hangzott el a kormány képviselője jegybanküléseken történő részvételének a kivétele. Jelen pillanatban maga a törvény úgy rendelkezik, hogy ezt meg kívánja szüntetni, annak ellenére, hogy az európai uniós csatlakozásunk óta tulajdonképpen a kormány képviselője minden alkalommal részt vesz magán az ülésen, de soha nem a kamatdöntéseket kívánta volna befolyásolni, hanem tájékoztató jelleggel vett részt, hisz nem volt szavazati joga a kormány képviselőjének. És így, ennek alapján az LMP nehezményezte, hogy ezzel megszűnik a kormány és a jegybank közötti kommunikációnak a lehetősége, de itt maga a jegybank és a kormány is biztosította annak a feltételeit, hogy a továbbiakban is nagyon szigorúan együtt kívánnak működni.

Ami borzasztó volt a bizottsági ülésen, az a hihetetlen mértékű vehemencia, amelyet az MSZP jelen pillanatban is a maga részéről kinyilvánít, hisz maga az eljárásszegési eljárás a Nemzeti Bank függetlenségének a kérdése volt, és ezt maga az Európai Bizottság és a magyar kormány közösen javasolja a magyar parlamentnek, hogy ezekkel a módosításokkal tulajdonképpen tegye rendbe azt a kérdéskört, amelyet az Európai Bizottság és a Központi Bank is tulajdonképpen a maga részéről kér.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban kisebbségi vélemény az alaptörvény-módosítás kapcsán fogalmazódott meg, de a jegybanktörvény módosítása kapcsán is ellenzéki képviselőtársainkkal együtt fogalmaztunk meg kritikát, hiszen itt azért volt egy nagyobb csúszás a jegybanktörvény módosításával kapcsolatban, a jegybank és a kormány közötti vita elég erősen befolyásolta a magyar gazdaság állapotát, és ez meglátszódott a magyar adósság kamatlábain is, ami több száz milliárd forint pluszkiadást jelentett az adófizetők részére.

(10.40)

Tehát itt a késlekedést illettük kritikával, de magát a módosítást támogattuk, viszont az alaptörvény kapcsán a költségvetési bizottságban ülő ellenzéki képviselőtársaink jogérzékét is ugyanúgy sértette az az alaptörvény-módosítás, miszerint is az átmeneti részeket beemelik az alaptörvény szövegébe. Egyrészről politikailag megállapítható az, hogy maga az alaptörvény egy átmeneti törvény, hiszen morális legitimitása eléggé alacsony, mert nem egy nemzeti konszenzusra épül, hanem egy pártnak a kierőszakolt véleményét önti kétharmados betonba, másrészről jogérzékünket az is sértette, hogy ha egyszer volt egy átmeneti rész, azt most utána teljes mértékben állandósítani, az alkotmányjogilag nem megfelelő, de itt a költségvetési bizottságban, a költségvetési szempontokat tekintve ez a jogbizonytalanság ugyanúgy megérződik majd a magyar államadósság finanszírozásában és összességében az egész magyar gazdaság működésében, hiszen ez a jogbizonytalanság a kiszámíthatatlanságot erősíti, amely kiszámíthatatlanság a gazdasági növekedés elmaradásában és sajnálatos módon a gazdasági nehézségek továbbgyűrűzésében is ugyanúgy meg fog jelenni.

Tehát a költségvetési bizottság kisebbségi véleményében elutasítjuk az alaptörvény átmeneti rendelkezésére vonatkozó passzusokat, attól függetlenül, hogy magának a jegybanknak és a PSZÁF-nek az összevonása tartalmi részével nem foglalkozunk, viszont, ami sokkal, de sokkal fontosabb ennél, az az, hogy a jogbizonytalanságnak ugyanúgy költségvetési vonzata van, amelyet az adófizetők fizetnek meg százmilliárdokkal. Hogyha ezt a jogbizonytalanságot nem hajlandó a kormányzat fölszámolni, akkor továbbra is marad ez az áldatlan állapot, és a költségvetési bizottságban azért többen említettük azt, hogy itt most egy biztos költségvetésre van szükség, amely a jogbiztonságnak kell hogy az alapja legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Rogán Antalnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, bizottsági elnök úr.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel hallgattam itt közben a kisebbségi hozzászólásokat az egyes bizottsági véleményeknél, ezek nyilvánvalóan megelőlegezik a most következő vezérszónoki hozzászólásokat is. Azt szeretném elmondani önöknek, hogy én nem kívánok nagyon mélyen - lévén, hogy nem is ez a szakmám - abba bocsátkozni, hogy az alaptörvény-módosítás tekintetében mi is egészen pontosan a jogi helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy az átmeneti rendelkezések annak idején magukban foglalták az alaptörvényben foglalt általános szabályok pontosítását. Az, hogy ezek így, ebben a formában most részei, nem részei az alaptörvénynek, az teljesen egyértelmű, hogy ugyanolyan súllyal rendelkeznek, mint egyébként maga az alaptörvény. Én azt gondolom, hogy itt egy jogtechnikai megoldáson vitatkoznak, tisztelt képviselőtársaim, amely minden bizonnyal érdekfeszítő, de a tartalmat érdemben nem érinti.

Visszatérve a jegybanktörvény módosítására, itt én azt gondolom, az nyugodtan elmondható, hogy maga a kormány itt gyakorlatilag semmilyen érdemi változást a jegybanktörvényben, hogyha így nézzük, nem eszközöl, és ezek a változások csupán azt a szándékot erősítik - és ezt most szeretném elmondani, hogy kezdettől fogva ez volt a véleményünk, és ma is az a véleményünk -, hogy a Magyar Nemzeti Banknak függetlennek és erősnek kell lennie. Ezen a téren egyébként az új jegybanktörvény a Magyar Nemzeti Bank kezébe egyrészt új eszközöket ad, amelyek erősítik a függetlenségét és a hatáskörét. Soha nem volt példa eddig arra, hogy például a Magyar Nemzeti Bank eszközzel rendelkezzen makroprudenciális kérdésekben, és fel tudjon lépni például a devizahitelezés esetleges újbóli elterjedése ellen. Pont az volt a hibája az előző jegybanktörvénynek és az előző jegybanki lehetőségeknek, hogy önök annak idején soha nem tették lehetővé a jegybanknak, hogy ilyen kérdésekben föl tudjon lépni. Az az új jegybanktörvény, amelyet az Országgyűlés nem egy évvel ezelőtt... - itt szeretném felhívni erre tisztelt képviselőtársaim figyelmét, nagyon örülök neki, hogy ilyeneket mondanak, de ezt decemberben fogadta el a parlament, december pedig nem egy éve volt -, a decemberben elfogadott jegybanktörvény-módosítás például ilyen eszközökben igenis megerősíti a Magyar Nemzeti Bankot, ráadásul európai értelemben példátlan mértékben, ezt még az Európai Központi Bank véleménye is elismeri.

Azt gondolom, hogy ezek a lépések, amelyeket ma itt a kormány végigvisz, kicsi lépésekben, de erősítik a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Hogy ezek a kicsi lépések egyébként kellenek-e ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank valóban függetlennek érezze magát, ebben már lehetne vitatkozni, mert ahogy említettem önöknek, például az egyik sarkalatos pontja az Európai Központi Bank kérésére a módosításnak, az egészen pontosan az, hogy hatályon kívül helyezzük a törvénynek azt a paragrafusát, hogy a kormány képviselője szavazati jog nélkül részt vesz a monetáris tanács ülésein. Én azt gondolom, ez így volt húsz éve, így van Európa legtöbb jegybankjában, olyan hatalmas jelentősége a kérdésnek nincsen, és ahogy ezt mondtam a bizottsági vélemény elmondásakor, egyébként néha erre lehet, hogy szükség is lenne, de természetesen ezek után is megteheti azt a monetáris tanács, hogy ha akarja, akkor meghívja a kormány képviselőit önnön maga ebben a formában egy-egy napirendhez vagy annak bármely részéhez. Tehát bizonyos értelemben megfordul a helyzet, nem a kormány képviselőjének van joga részt venni, hanem a monetáris tanácsnak van joga meghívni. Kétségkívül, ez egy hozzáállásbéli változás, bár én azt gondolom, ez a jegybank függetlenségének olyan erős korlátját nem jelentette.

Aztán nem tekintem nagyon nagy súlyú kérdésnek azt, hogy a monetáris tanács tagjainak súlyos kötelezettségszegés esetén történő felmentését így, ebben a formában kiemeljük a törvényből, bár jelzem, hogy itt egy pontosításra szükség lesz, ezt Simor András jegybankelnök úr egyébként jelezte is a gazdasági bizottság ülésén. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványt a képviselőcsoport már előkészítette, ezt értelemszerűen ehhez a törvényhez be is fogjuk adni; nyilvánvalóan ez a jegybank jogászaival egyeztetett és általuk előkészített módosító indítvány.

Valamint nem tartom kardinális kérdésnek azt a módosítást, amely a monetáris tanács megszűnéséről rendelkezik az euró magyarországi bevezetése esetén. Azt kell hogy mondjam önöknek, úgy látom, hogy ez még egy igencsak jelentősen odébb lévő esemény, ráadásul, tegyük hozzá, hogy a jelenlegi szabályok értelmében majd erről akkor a parlamentnek egyébként kétharmados többséggel is kell döntenie. Megértem az EKB érveit e téren, de önmagában a Magyar Nemzeti Bank súlya, funkciója jelentőset változik, hogyha Magyarországon a nemzeti fizetőeszköz helyébe az euró lép, de ahogy említettem önöknek, ez valószínűleg nem a közeljövő legfontosabb kérdése.

Végül ez a módosítás, ahogy említettem önöknek, az alaptörvényen keresztül magában foglal egy olyan módosítást, amelyben már erősebb vita volt, ez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a Magyar Nemzeti Bank egyesítésének a lehetősége. Azt gondolom, hogy egyébként az európai tendenciák ebbe az irányba mennek, ezt még az Európai Központi Bank is elismeri. Az a helyzet, hogy a legtöbb európai országban ez egy célkitűzés, ami kisebb-nagyobb lépésekkel valósulgat meg, és például abban az országban, ahonnan ma érkezett az Európai Központi Bank mostani elnöke, Olaszországban ez már egy-két éve így van. Itt a kifogás az ellen irányult, hogy természetesen ebben az esetben személyi következményekkel is együtt járt volna ez a döntés.

Azt gondolom, hogy leginkább a formai részét támadta az Európai Központi Bank, és nem a tartalmi részét támadta, most az történik, hogy mind a két lehetőséget kivesszük a törvényből ebben a formában; ennek, én azt gondolom, leginkább a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél örülnek. Tehát itt kevésbé a Magyar Nemzeti Bank önállóságát sikerült megvédenie azoknak, akik ennek a módosítását kezdeményezték, inkább a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az önállóságát, ami önmagában, azt gondolom, hogy már nem számít egy kardinális kérdésnek, tehát ezt azért érdemes hozzátenni ennél a módosításnál.

Szeretnék egy kicsit általánosabban, kitekintően is beszélni erről. Itt képviselőtársaim részéről többször elhangzott az, hogy úgymond a kormány vagy a kormánypárti képviselőcsoportok rá akarták tenni a kezüket a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékaira.

(10.50)

Megjegyzem önöknek, hogy a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai még csak nem is a Magyar Nemzeti Bank tulajdonát képezik, tehát itt egy nagyon erős fogalmi zavar van akkor, amikor önök erről beszélnek ebben a formában. (Dr. Józsa István: És mi a szándék?) Azok egy jó része is gyakorlatilag úgy van fölhalmozva, hogy vagy valamilyen hitelforrásból származik, vagy pedig egy olyan pénzügyi eszköz, amit csak úgy nem lehet elkölteni. (Dr. Józsa István: A magánnyugdíjpénztárak vagyonát sem lehetett volna elkölteni.) Azt javasolnám önöknek, hogy egy kicsit óvatosabban fogalmazzanak, amikor ilyen mondatokat mondanak.

De megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy valahol, valamilyen módon mégiscsak az Országgyűlés az, amelyik a Magyar Nemzeti Bankkal tart egy olyan kapcsolatot, hogy például azokat az embereket megválasztja, azok egy jelentős részét, akik a Magyar Nemzeti Bankban a monetáris politika irányításában döntéseket hoznak. Elvégre mi voltunk azok mint országgyűlési képviselők, akik megválasztottuk a monetáris tanács tagjait, a jelenlegi hét tagból úgy mellékesen négyet. Tehát ha az önök vádja igaz lenne, tisztelt képviselőtársaim, akkor a 4:3 aránnyal ezt már régen megcsinálhattuk volna. Mégsem tesszük. S nemcsak azért, mert nem áll szándékunkban, hanem azért sem, mert ennek a felvetésnek így önmagában nincs semmi értelme, tisztelt képviselőtársaim, ezért nagyon szeretném, ha sokat így nem hangoztatnák.

A másik oldalról szeretném leszögezni, hogy különösen furcsának tartom - ahogy az a költségvetési bizottság ülésén is, ha jól hallom, elhangzott -, hogy MSZP-s képviselőtársaim úgy beszélnek a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének a vélt sérelméről, hogy elfeledkeznek arról, hogy részben azért van ilyen faramuci helyzet a monetáristanács-tagok és a jegybanki vezetők tekintetében, mert Gyurcsány Ferenc kormányzása idején ők voltak, akik jó mélyen belenyúltak a jegybanktörvénybe, és elindították azt a folyamatot, aminek az lett az eredménye, hogy fölborult az arány a külsős és belsős tagok tekintetében, hogy egyszerre jár le a külsős tagok egy jelentős részének a mandátuma. Ezt mind önök idézték elő azért, hogy Járai Zsigmondot megpróbálják kordában tartani jegybankelnökként, azaz beleszóltak akkor a Magyar Nemzeti Bank önállóságába. Ez egyébként onnan is látszott, hogy az akkori monetáris tanács a vitáiban, a döntéseiben sokkal megosztottabb volt, mint most. Alig tudnak mondani olyan döntést az elmúlt egy évből, amióta megválasztottuk a monetáris tanács külsős tagjait, amely ne egyhangú lett volna, vagy ne jellemzően olyan többségi döntés lett volna, ahol nem 4:3 az arány, hanem 6:1 vagy maximum 5:2, de az esetek túlnyomó többségében 7:0, tisztelt képviselőtársaim.

Ez azt mutatja, hogy az Országgyűlés a döntésével olyan tagokat küldött a monetáris tanácsba, akik nem befolyásolni akarták a Magyar Nemzeti Bank belső működését, nem az történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank önállóságát veszélyeztették volna, hanem éppen ellenkezőleg, erősítették azt, azzal is, hogy egy irányba húzó döntéseket hoztak ebből a szempontból. Ez az önök döntéseire nem volt jellemző, Gyurcsány Ferenc annak idején többször is nyíltan kimondta, hogy csak azért sem olyan embereket küld a monetáris tanácsba, akik mondjuk, Járai Zsigmonddal valamilyen formában egyetértenének. Ez egy nagyon jelentős különbség, tisztelt képviselőtársaim, és erről ne feledkezzenek meg. Azt gondolom, ma egészen más lenne a helyzet, ha annak idején nem nyúltak volna bele a jegybanktörvénybe.

Az én véleményem szerint az egy fontos dolog, és erről érdemes beszélni, hogy most nem módosítunk ugyan a monetáris tanács tagjainak a növelésére és a jegybank alelnökeinek a számára vonatkozóan - ebben van egy vita a jegybankkal -, de vállaljuk azt, és ezt itt is szeretném elmondani, hogy a mostani jegybankelnök mandátumának a végéig nem élünk ezekkel a jelölési lehetőségekkel. Meggyőződésem szerint ez egy olyan vállalás, ami csupán egyfajta biztosítéka annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi működése változatlan tud maradni, de őszintén megmondom önöknek, ennek megvannak a veszélyei is. A bizottság ülésén is elmondtam, az fog történni, hogy a következő év tavaszán nem lesz olyan vezető a jegybankban, akinek az elmúlt hat évre bármilyen rátekintése lenne, mert a jegybank összes vezetője két hónapon belül egyszerre távozik. Ez annak köszönhető, hogy nem lehetett még egy új alelnököt beletenni valamikor a jegybankba, akinek lett volna lehetősége, hogy mondjuk, egy egyéves kontinuitás formájában valamilyen módon képviselje egy vezetés kontinuus folyamatát. Ez nem így történt. Azt gondolom, hogy ennek megvannak a belső veszélyei is, mert az fog történni, hogy a külsős monetáris tagok mandátuma is majd egyszerre jár le, meg a jegybanki vezetés mandátuma is egyszerre jár le, azaz önmagában a kontinuitást mindig vagy külsős tagok, vagy belsős tagok fogják képviselni a jegybankban. Arra nem nagyon lesz példa, hogy ebben közös lehetőség legyen. Én ezt őszintén sajnálom. Azt gondolom, hogy ez szakmai szempontból nem túlságosan szerencsés. Ezt még az EKB is elismeri a véleményében, ennek ellenére kitartunk amellett, hogy nem fogunk új monetáristanács-tagokat jelölni, és nem kerül a jegybankba új alelnök sem, bár az én meggyőződésem szerint jobb lett volna, ha a jegybanki vezetés szintjén valamilyen kontinuitás lehetősége biztosítva van.

Végül beszéljünk arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy olyan jegybanktörvény lesz ezzel a módosítással, amely európai értelemben egy erős és független jegybankot jelent. Én itt még egyszer szeretném leszögezni, amivel kezdtem: az én meggyőződésem szerint igen. Először is nem nagyon van példa arra, hogy európai jegybanktörvények ilyen széles mozgásteret adjanak egy jegybank kezébe. Nem tudnak nekem olyan nemzeti bankot mondani, amely Európában szélesebb jogkörrel rendelkezik, mint jelenleg a Magyar Nemzeti Bank. A Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikai eszköztár tekintetében az egyik legszélesebb eszköztárral rendelkező bank lett. Nem tudnak olyan jegybankot mondani, amely a döntéseit tekintve ennyire összehangoltan tudott működni az utóbbi hónapokban. A Magyar Nemzeti Bank például a hatáskörökre, a belső szabályzatokra vonatkozó összes döntését 7:0 arányban hozta meg az elmúlt hónapokban. Nem nagyon van ilyen nemzeti bank, ha megnézik a monetáris tanácsokat, Európa legtöbb pontján.

Azt gondolom, hogy éppen azért a kormány által eredetileg előterjesztett jegybanktörvény-módosítás, az eddig itt meghozott személyi döntések, valamint a kormány és a Nemzeti Bank közötti együttműködés is arra utal, hogy a Nemzeti Bank függetlensége nem szenvedett csorbát, sőt lehetősége van arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank minden eddigihez képest függetlenebbül és önállóbban tudja végezni a munkáját. Ehhez pedig szükség volt arra, hogy az Országgyűlés tavaly decemberben egy új jegybanktörvényt fogadjon el.

Még egyszer szeretném leszögezni kormánypárti képviselőtársaimnak és az ellenzékieknek is, lehet arról beszélni, hogy a kormány e téren meghátrál, de azt gondolom, hogy két dologban egyáltalán nincs igazuk. Jobbikos képviselőtársaimnak abban, hogy bármilyen önállóságról lemondanánk. Az előbb felsoroltam a módosításokat, amelyeket nem neveznék olyan hatalmas fajsúlyúnak. Baloldali képviselőtársaimnak pedig ebben a formában abban van a legkevésbé igazuk, hogy most történik egy olyan módosítás, amely visszaállítja a jegybank függetlenségét. Ez nincs így, mert az nemcsak hogy nem sérült, hanem érdemben erősödött is, s azt gondolom, hogy e téren legfeljebb kicsi apróságok azok, amelyek még gondolatilag is erősítik a jegybankot, de ezek így, ebben a formában nem azt jelentik, hogy most visszaadunk a jegybanknak valamit, amit elvettünk tőle. Erről szó sincs!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én véleményem szerint egész egyszerűen lezajlott egy olyan folyamat, amit úgy lehet nevezni, hogy felfokozott nemzetközi körülmények között. Lezajlott egy jogi egyeztetése az Országgyűlés által tavaly elfogadott jegybanktörvénynek, s kiderült, hogy melyek azok a pontok, amelyeken esetleg súrolhatja a közösségi jogot. Ezek a pontok egyébként nem voltak túlságosan jelentősek, és e téren a magyar kormány azt mondta, hogy nem kíván ezekkel vitatkozni, hanem ezeket a pontokat visszahozza az Országgyűlés elé, és ezt a módosítást az Országgyűlésben elvégzi. Azt gondolom, hogy ez egy természetes és normális folyamat, főleg azért, mert ha megnézik, akkor jó néhány olyan európai uniós országot tudnék önöknek mondani, amelyek ellen lényegesen több kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, mint Magyarország ellen, és lényegesen kevésbé kompromisszumkész akkor, amikor ezekben a kötelezettségszegési eljárásokban a végső döntését meghozza.

Énszerintem a magyar kormány jó döntést hozott, amikor a brüsszeli Bizottság jogászai által felvetett kérdésekben kompromisszumot kötött és ezt visszahozta, s azt gondolom, a kormány abban is helyes döntést hozott, hogy abban a lényegi kérdésben - mert ezek lényegi kérdések, és ezzel szeretném zárni -, ami arról szól, hogy esküt kell-e tennie a Magyar Nemzeti Bank elnökének a Magyar Alaptörvényre, abban nem engedett, mert példátlan lenne, ha ebben engedtünk volna, példátlan lenne, ha egy komoly magyar közintézmény vezetőjének nem kéne Magyarország Alaptörvényére esküt tennie. Ilyenre nem nagyon tudnának mondani se Európából, se a világ más pontjáról példát.

A másik oldalról azt gondolom, azt is helyesen tette a kormány, hogy nem engedett abban a kérdésben, ami az általános fizetésrendezési kérdéssel kapcsolatos. És azért nem, mert ez valóban egy általános fizetésrendezési helyzettel függött össze. Nemzetközi színtéren is több alkalommal bemutattuk, hogy csökkent a rektorok fizetése, csökkent az állami vállalati vezetők fizetése azért, mert abban a gazdasági helyzetben, amit a kormány mostani elődei örökül hagytak ránk, kellett ilyen lépéseket hozni, be kellett vezetni egy felső fizetési plafont, és ez a felső fizetési plafon mindenkire érvényes, beleértve a jegybank vezetőit is. Ez egy általános fizetésrendezés része volt, és nem a jegybank ellen irányuló lépés.

(11.00)

Nagyon helyes, hogy a kormány ezekben a kérdésekben nem engedett, a kompromisszumot a többi kérdésben kötötte meg, és azt gondolom, azt, hogy ez a kompromisszum érdemi, azt pedig az a tény mutatja jól, hogy a brüsszeli Bizottság önmagában a miniszterelnök és a bizottsági elnök legutóbbi találkozójakor ennek a törvénymódosításnak a tartalmi elemeit elfogadta, és azt gondolom, hogy az Országgyűlés ennek megfelelően hozzájárul a kötelezettségszegési eljárás lezárulásához, hogyha ezt a törvénymódosítást egyébként itt a parlamentben meg is szavazza.

Ezért, bár látom, hogy vannak más természetű aggályaik a képviselőtársaimnak, azt azért mindenképpen fölvetném, hogy azok a képviselők, akik arról beszélnek, hogy Brüsszel és Magyarország viszonyát rendezni kell, azok azért gondolják meg, hogy legalább a jegybanktörvény-módosítási részét ennek a módosításnak nem kívánják-e megszavazni, mert ha nem teszik, akkor érdekes ellentmondást fogok látni a szavaik és egyébként a tetteik között. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jelezte, hogy három felszólaló ismerteti a frakció álláspontját (Dr. Harangozó Tamás elindul a pulpitus felé. - Babák Mihály: Vigyázz, le ne essél! - Derültség a kormánypárti padsorokban.), mindösszesen harminc perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak. (Babák Mihály: Vigyázz, le ne essél, Harangozó!)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Kőszegi Zoltán: Felmész harangozni?) Először is szeretnék gratulálni Pleschinger Gyula államtitkár úrnak a karrierjéhez, hiszen egy ilyen fontos témában, mint az alaptörvény-módosítás, a kormány legmagasabb beosztású fő alkotmányjogászaként, a jogalkotás őreként köszönthetjük itt ma az Országgyűlés épületében - nyilván jelzi ez a kormány hozzáállását az egész ügyhöz. (Moraj és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Szerényebben! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Másrészt nyilván nagyon szívesen reagálnék dr. Rogán Antal képviselőtársamnak az "oszt jó napot, majd a jogászok elintézik" típusú hozzászólásához, vezérszónoklatához is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ehhez is értesz?) Tisztelt Képviselőtársam! Lehet, hogy ön nem jogász, de viszonylag komoly befolyása van a jogalkotásra, nemcsak képviselőként, hanem a Fidesz egyik vezető politikusaként is, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen törvényt fogadunk el, de a hozzáállását és a szakértelmét mutatja, hogy most sem képes ide figyelni egy percre sem. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Tárgyra! - Az elnök ismét csenget.) Schiffer képviselőtársamnak is nagy tisztelettel köszönöm a figyelmét, óriási megtiszteltetés, hogy a vezérszónoklatomat követi. (Taps a kormánypártok padsoraiban és az MSZP soraiban.)

Az előttünk fekvő javaslat a hivatalos beismerése, hogy nem értenek ahhoz, amit csinálnak, tisztelt képviselőtársaim (Csampa Zsolt: Nagyon érdekfeszítő!), jelképe annak, hogy az erőszakosságuk nem párosul a hozzáértés csírájával sem. Jelképe a kormányzásuk, eddigi kormányzásuk kudarcának is. Alig egy éve, hogy a Fidesz-KDNP frakcióülése elfogadta az oktrojált alkotmányt (Varga László: Kis Gyurcsány!), az úgynevezett alaptörvényt, ha akarta azt a nép, ha nem. (Kőszegi Zoltán: Valaki leírta neked!) Aztán lett egy másik törvény, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről. Az így kialakult helyzet már felülírta az alaptörvény preambulumát, tudniillik, hogy ez az első és - no pláne - egységes alaptörvénye a hazának.

A demokratikus ellenzék soha nem beszélt örökbecsű értékként az alaptörvényről, az előttünk lévő módosítás pedig a kormánypárti képviselők számára is megerősítheti a régi igazságot: semmi sem tart örökké. Alig egy évvel a hatálybalépése után megszületett az alaptörvény elsőnek nevezett módosítása. Hogy mitől is lenne első, külön érdemes lenne beszélni, de azt gondolom, hogy ezen lépjünk túl, és inkább beszéljünk arról, hogy miért kellett ezt a módosítást megtenniük. Kérem, engedjék meg, hogy mielőtt ebbe belemennék, egy kis kitérőt tegyünk, hogy párhuzamot vonjunk más nemzetek első alkotmánymódosításával és az önök nagyívű első alkotmánymódosításával kapcsolatban.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát a philadelphiai konvenció fogadta el 1787. szeptember 17-én. Ez a dokumentum, az USA alapokmánya nemcsak a független tagállamok együttműködésének kereteit biztosította, hanem a modern demokrácia első gyakorlati kísérletének bizonyítéka tudósok szerint is. Ez az alkotmány még ma is hatályban van, több mint kétszáz év alatt huszonhétszer módosították összesen. (Babák Mihály: Nem volt kommunizmus!)

Az USA alkotmányának első módosítása, amire sokszor hivatkoznak is, négy alapjogot véd: a vallásszabadságot, a szólás- és sajtószabadságot, a békés gyülekezéshez való jogot és jogot arra, hogy a polgárok kérelmeikkel az államhoz fordulhassanak. Az alkotmánymódosítás megfogalmazása szerint a kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely ezt a négy jogkört korlátozná.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Magyarország Alaptörvénye első módosításának semmi köze sincs az alapvető jogok körének bővítéséhez, ez a módosítás az alaptörvényben nevesített alapvető jogok megerősítésére, garanciáinak bővítésére sem irányul, közel sem ezért nyújtotta be a kormány.

Lássuk a javaslat első felét! Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény zárórendelkezései között a 31. cikkben a következőket mondja magáról a törvény: az átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló '49. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja 24.3 bekezdése alapján Magyarország Alaptörvénye zárórendelkezései rész 3. pontjára tekintettel fogadja el. Az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik. Ezzel szemben az alaptörvény zárórendelkezései csak azt mondják, hogy az átmeneti rendelkezéseket olyan eljárásban kell elfogadni, mint egyébként az alkotmányt vagy alkotmánymódosítást, de nem mondja ki, hogy az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képeznék.

Eltelt lassan egy fél év az átmeneti törvény elfogadása óta, és lássunk csodát, szégyenszemre elő kellett állni ezzel a javaslatukkal. Mielőtt ennek a javaslatnak a tartalmára rátérnék, csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy ez az átmeneti törvény helyezte hatályon kívül a korábbi alkotmányt is, mivel az alaptörvény ezt is elmulasztotta megtenni. Az ezt a furcsaságot firtató kérdésre Gulyás Gergely képviselőtársunk a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy szerinte a korábbi alkotmány hatálya mindenképpen megszűnt volna, de az egyértelműség kedvéért mégis megtették ezt a lépést, eltörölték a jogállami alkotmányt.

Azért idéztem fel ezt az előzményt, mert kísértetiesen hasonló helyzettel állunk szemben ma is, sőt a mai talán még cifrább. A kormány most látta jónak, hogy beadja a derekát, pedig az átmeneti törvény tárgyalásakor a kifogásokat a szokásos módon figyelmen kívül hagyták, a felkészült, neves alkotmányjogászok észrevételeit a hatalom akkor is baloldali ármánykodásként kezelte. Telt-múlt az idő, azt átmeneti törvény körül nem csitultak az alkotmányjogászi kifogások. Nemrégiben Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa utólagos normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, hosszú és alapos érveléssel firtatva annak jogforrási mibenlétét, a törvény egészének és egyes részeinek tartalmát. A Fidesz-KDNP parlamenti többsége persze most is úgy tesz, mintha mi sem történt volna, pedig jogalkotási hiba történt, ezt korrigálja az előttünk fekvő javaslat első cikke.

Tisztelt Ház! Élek a gyanúperrel, hogy ez a lépés, amely meglepő módon Matolcsy György nevéhez fűződik, nem a valódi alkotmányosság iránt elkötelezett alkotmányjogászoknak és nem is az indítványozás jogával bátran élő országgyűlési biztosnak szól, sokkal inkább az az érzésünk, hogy az Alkotmánybíróság elnöke sem tudja a végtelenségig elhúzni az ombudsmani indítvány szignálását és elbírálását, és a testület politikai delegáltak személye által befolyásolt működése mellett is bízhatunk abban, amit a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban is megismertünk: a testület tagjainak többségét ma is a valódi szakmai elkötelezettség vezeti, így pedig számíthatnánk arra, hogy a testület hamarosan elbírálja ezt az indítványt. Remélem, hogy a döntés mielőbb megszületik, hírét vehették ennek a kormánypártok prominensei is, gondolták tehát, hogy tenni kéne valamit, hiszen az Alkotmánybíróság nem fog tudni kitérni az átmeneti törvény vizsgálata elől - teszem hozzá, az már tényleg a vég lenne, ha ezt megkísérelné.

A lényeg az, hogy, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök nem szeretnék az Alkotmánybíróságra bízni annak megítélését, hogy az átmeneti tákolmányuk egészének vagy egy részének a szemeteskosárban kell-e végeznie. Az persze meglepő, hogy éppen Matolcsy György mutatja fel a kormány tagjai közül a legnagyobb közjogi érzékenységet. Történt ugyanis ez év márciusában, hogy a gazdasági tárca honlapján közzétettek egy törvénytervezetet a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítására. Meglepetésre és örömünkre ebben a törvényjavaslatban egy egyszerű feles törvényi rendelkezés helyezte volna hatályon kívül az átmeneti törvény 30. cikkét. Azt a 30. cikket, amely a Nemzeti Bank és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szerv összevonásáról szól, lényegében azonban a Magyar Nemzeti Bank önállóságának és függetlenségének felszámolását kísérelte meg előkészíteni.

Matolcsy miniszter urat közben bizonyára tájékoztatták: nem úgy van az, miniszter úr, itten alaptörvényt kell módosítani, mégiscsak elő kell venni az alkotmánymódosító hatáskört a ládafiából - és így lett. Fájt pedig a kormánypárti képviselőknek, hiszen ezzel a lépéssel éppen olyan csúfságos foltot ejtenek az alaptörvényükön, mint az egykulcsos adóval a költségvetésen. Az a helyzet, ha önök tényleg olyan biztosak a véleményükben, és azt gondolják, hogy az átmeneti törvény az alaptörvény részét képezi, akkor ki kéne tartaniuk emellett, és hagyják el a javaslat 1. cikkét, meglátjuk, az Alkotmánybíróság mit fog mondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat második felére sem lehetnek büszkék: az átmeneti törvény 30. cikke: a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szerv és a Magyar Nemzeti Bank feladat- és hatáskörét általános jogutódként egy új szervezet láthatja el, a sarkalatos törvény ekként rendelkezik, erről szól. Ez gyakorlatilag az alaptörvény számos cikkével ellentétes, nem úgy, ahogy Rogán képviselő úr az előbb elmondta, a saját törvényükkel jogilag is ellentétes volt ez a rendelkezés, ezt próbálják most önök megoldani.

(11.10)

Az a helyzet, hogy nagyon nagy kár volt eddig húzni az időt, és kéretni magukat, ennek a javaslatnak a megtárgyalása ugyanis újfent rámutat arra, hogy jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani. Az MSZP januárban beadta azt az alaptörvény-módosítást, amelynek egy részét, ha úgy tekintjük, most a parlament tárgyalja.

Rogán képviselő úr pedig hiába adja úgy elő, mintha mi sem történt volna, és az Európai Unió vagy az ellenzék ármánykodása lenne az oka annak, hogy ma itt kell ülnünk. Önök fogadták el ezt a törvényt azon a gyalázatos decemberi napon, aminek egyéb politikai körítései is voltak. Nem véletlenül tiltakozott az ellenzék a lehető leghatározottabban és a legradikálisabb eszközökkel az ellen, amit csináltak. Ugyanis az azóta eltelt hónapokban több száz milliárd forintot dobtak ki az ország közös pénzéből, több száz milliárd forinttal rövidítették meg a magyar embereket, a magyar lakosságot, a közös adóforintjainkat ezzel a csökönyös, erőszakos viselkedéssel. Január eleje óta az MSZP javaslata a parlament előtt volt, mindezt meg lehetett volna akadályozni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Miről beszélsz?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök rövidesen elfogadják az alaptörvény első módosítását, ennek a módosításnak semmi köze sincs az alapvető jogokhoz, az ország helyzetének jobbításához. Téves közjogi gondolkodásról, az önök kormányzóképtelenségéről, valamint rosszindulatú politikai szándéktól vezérelt rendelkezések eltörléséről van itt szó. Ez nem dicsőség sem önökre, sem az alaptörvényükre nézve.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Üdvözlöm a Házat, Lezsák alelnök úrtól átvettem az elnöklést.

Megadom az MSZP képviselőcsoportja vezérszónoki körében a második hozzászólónak, Lamperth Mónikának a hozzászólás lehetőségét. Folytatódik az időkeret, összesen 30 perc áll rendelkezésre a frakció számára. Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Méltatlan és veszélyes trükközés zajlik az önök alkotmányával, amit alaptörvénynek neveztek el. Az alkotmány esetében fontos, hogy garantálja a jogbiztonságot, és korlátozza a közhatalmat. Nos, ez a módosítás a jogállami játékszabályok megkerülésére irányul. Ez a módosítás méltatlan és veszélyes trükközés az alkotmánnyal, és kizárólag azt célozza, hogy további területeket vonjon ki az Alkotmánybíróság hatásköréből.

Miről is van szó? Az Orbán-kormány az áprilisi alaptörvényben hosszú időre, évtizedekre vagy néhányuk fejében talán évszázadokra be akarja betonozni azt a hatalmi struktúrát, amit a Fidesz a saját politikai céljának megfelelően alakított ki. Ugyanakkor hamar rájöttek fideszes képviselők, hogy kell valami kisegítő szabály, amely az érinthetetlennek szánt alaptörvényt, alkotmányt bármikor kiegészítheti, vagy akár felül is írhatja. És közben az alaptörvény szövege meg kőbe van vésve, várakozik az örökkévalóság dicsőségére. Ennek a kisegítő funkciónak kívánták megfeleltetni azt az átmeneti törvényt, amely egyébként a legkevésbé sem átmeneti, mert ha valóban átmeneti törvény lenne, akkor egy átmeneti időszak szabályozási tárgyköreit vette volna elő, és erre nézve fogalmazott volna meg szabályokat. De szó nincs erről, ebben kőkemény politikai direktívákat akartak meghatározni. Többek között ebben a "nagy sikerű" törvényben megteremtik a jogi alapját annak, vagy meg akarják teremteni a jogi alapját annak, hogy a legerősebb és a legfontosabb politikai ellenfelüket, a Magyar Szocialista Pártot felszámolják.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a törvényt önök elfogadták, akkor úgy képzelték - Harangozó Tamás képviselőtársam utalt is erre -, hogy ez az átmeneti törvény majd saját magáról kimondja, hogy ő egyébként az alaptörvénynek része. Azonban homokszem került a fogaskerekek közé, mert Szabó Máté ombudsman - élve az alaptörvényben biztosított lehetőségével - az Alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítására, hogy az átmeneti törvény alaptörvény-ellenességét mondja ki a testület. Indítványában az érvelése azon alapul, hogy valamely rendelkezésnek, valamely törvénynek az alaptörvényhez való viszonyát csak az alaptörvény mondhatja ki.

Az átmeneti törvény tehát sem formailag, sem tartalmilag nem felel meg az alkotmányosságnak, és nem alkothatta volna meg az Országgyűlés. Csak hogy mondjak egy hasonlatot: akkor úgy gondolta a kétharmados többséggel rendelkező hatalom, hogy az átmeneti törvényről kimondja, hogy ez az alaptörvény részét képezi. Ha ezt így alkotmányosan és jogszerűen meg lehetne tenni, akkor holnap, ha úgy gondolják, hogy mondjuk, a Szijjártó Péter fizetéséről szóló törvény valamiért nagyon fontos, akkor ez a törvény majd saját magát kinevezi az alkotmány részének; és bármelyik törvény, amelyikről önök úgy gondolják, kétharmaddal - mert azt gondolják, hogy kétharmaddal bármit meg lehet tenni - kinevezik az alaptörvény részének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem megy! Alkotmányjogi szempontból ez a próbálkozás jogállami körülmények között teljesen hiábavaló, hiszen a 2011. december 30-án elfogadott átmeneti törvényt utólag nem lehet legitimálni. Tehát amit most csinálnak, az egyszerűen nem felel meg az alkotmányosság elvárásának. Úgyhogy nagy kíváncsisággal várom, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt nagy tekintélyű alkotmányjogászai ezt az alkotmányos bakugrást hogyan tudják majd elvégezni.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy nem szokatlan ez az eljárás a Fidesztől, hogy amikor alkotmányos korlátba ütközik, akkor azt lebontja; ahelyett, hogy végiggondolnák, hogy az alkotmányos korlát, amelynek egyébként az a funkciója, hogy korlátozza a hatalmat a tekintetben, hogy bármit megtehessen, ahelyett, hogy ezt figyelembe veszik, és azt gondolják magukban, hogy igen, itt egy alkotmányos korlátozásba ütköztünk, akkor végiggondoljuk, hogyan lehetne úgy megvalósítani a céljainkat, hogy az alkotmányos legyen. Ha meg nem lehet úgy az adott célkitűzést megvalósítani, akkor bele kell nyugodni, hogy itt van egy korlát, hiszen demokráciákban egyetlen hatalom sem korlátlan. Nem, a Fidesz nem ezt teszi. Amikor egy alkotmányos korlátba ütközik, akkor azt az alkotmányos korlátot ledózerolja. Ilyenkor nem számít a jogbiztonság, nem számít az Alkotmánybíróság hatásköre, semmi sem számít, csak a politikai cél: az alkotmányos korlátozás nélküli Fidesz-hatalom.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, amikor az első Lázár-csomagot benyújtották az Országgyűlésnek, és ezt tárgyaltuk. Ezzel az első Lázár-csomaggal a Fidesz megtámadta az Alkotmánybíróságot, hiszen amikor az Alkotmánybíróság 2010. október 26-án megsemmisítette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények egyes rendelkezéseit, ezzel gyakorlatilag kimondta, hogy alkotmánysértő az Országgyűlés kétharmados többségének az a gondolata, hogy bármit megtehet. Súlyos félreértés parlamenti demokráciában úgy értelmezni a választók felhatalmazását, hogy azzal tudatosan alkotmánysértést, törvénysértést kövessenek el. Az alkotmányos korlátok tehát arra valók, hogy megálljt parancsoljanak a hatalomnak.

Tisztelt Országgyűlés! A mostani módosítás nincs tekintettel az előbb általam elmondott intelmekre. Veszélyes trükközés zajlik az alkotmánnyal és az Alkotmánybírósággal, hiszen nem történik más, mint hogy a magát korlátlannak gondoló hatalmat a jogállam útjára téríteni szándékozó ombudsman kezdeményezésének útját állják, útját állják azzal, hogy az átmeneti törvényt formálisan is beemeljék az alaptörvénybe. Meggyőződésünk, hogy ez alkotmányosan nem lehetséges.

Az MSZP szakemberei dolgozni fognak azon, hogy megtaláljuk ennek a trükközésnek az ellenszerét, politikai eszközökkel, jogi eszközökkel, törvényesen. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy Magyarország számára fontos a demokrácia, Magyarországnak fontos a jogállam, az alkotmányos normák betartása, ez ugyanis biztonságot ad. A jogbiztonság olyan társadalmi állapot, amely hozzájárul az emberek biztonságérzetéhez. Kellenek cövekek, amelyeket nem lehet ide-oda rakosgatni, mert attól kiszolgáltatottá válik mindenki (Babák Mihály: Jogállamban lőnek az emberre.), kiszolgáltatottá válnak azok az emberek is, akik nem is gondolnák.

(11.20)

Tisztelt Országgyűlés! Engem a beszédem végigmondásában nem zavart az, hogy a fideszes képviselők bekiabáltak és kurjongattak (Babák Mihály és Vantara Gyula közbeszól: Nem kiabáltunk be! Egymással beszélgettünk!), de megmondom őszintén, sokkal jobban örültem annak, hogy a többségük figyelemmel hallgatta, amit mondtam. (Dr. Simon Gábor: Legyetek csendben!) Ez reményt ad arra, hogy talán végiggondolják, hogy ezt a törvénymódosítást, ezt az alaptörvény-módosítást nem szabad elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Babák Mihály: A Gyulának mondtam!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Magam is megkérem a Házban jelen lévő képviselőket, hogy ha a szomszédjukkal beszélgetnek, mint ahogy azt jelezték önök, akkor azt úgy tegyék, hogy legalább idáig ne hallatszódjék el, mert én is tisztán hallottam, amit egymás közt beszéltek. Vagy hogyha mégis bekiabáltak, akkor tegyék meg azt a lehetőséget az elnök számára, hogy elég legyen csak felmutatni ezt a kongatáshoz használatos eszközt (Felmutatja.), és ne kelljen kongassak, mert az viszont megzavarhatja a vezérszónokokat, ahogy most (Kontur Pál: Ne hazudj!) a szocialista képviselőket, úgy esetleg később egy fideszes felszólalót, tehát (Kőszegi Zoltán: Az elnök úr az MSZP-seket figyelte...) szerintem egyszerűbb, hogyha tartjuk a rendet.

A MSZP-frakció jelezte, hogy hárman fogják elmondani a 30 perces időkeretben a vezérszónoki körben a frakció véleményét, így a harmadik hozzászóló Józsa István képviselő úr. Maradt 11 perc 11 másodperc. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés célja a címe szerint, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségére vonatkozó szabályozást összhangba hozza az alaptörvénnyel, illetve az uniós előírásokkal.

Bevezetőként szeretném megjegyezni, hogy minderre nem lenne szükség, hogyha önök észnél vannak tavaly decemberben, amikor Olli Rehn (Babák Mihály: Az ki?) visszarendelte a tárgyalódelegációt. Ezek után önök még beterjesztették december 16-án ezt a gyalázatos törvényt, amit most módosítani kell, és december 30-án el is fogadták. Nem azért, mert az Unió ezt mondta, hanem azért, mert ez a törvény akkor sem biztosította, és sajnos most sem biztosítja megfelelő mértékben a jegybank függetlenségét, és ilyetén módon szembemegy azzal az Unióval, amelynek a véleménye a gazdasági bizalom szempontjából meghatározó.

Az Európai Unió többször is világossá tette, hogy a jegybank függetlenségét korlátozó jogszabályok ellen fel fog lépni. A jegybank függetlensége rendezésének egyik alapvető feltétele volt az a kényszerhelyzet, hogy két év után az Orbán-kormány újra tárgyalni kénytelen az IMF-fel, hogy ezek a tárgyalások egyáltalán megkezdődhessenek. Nem kellene most erről a módosításról tárgyalni, hogyha a kormánytöbbség nem söpörte volna le pökhendi módon, arrogánsan az ellenzék javaslatait, mondhatni, gondolkodás nélkül, egy vezéri instrukció hatására (Babák Mihály: Sérteget!) - ez mutatja, hogy önök mennyit gondolkodnak egy-egy előterjesztésen. Amit a vezér megmond, önök azt csinálják. Nem kellene ezzel az új jegybanktörvénnyel már az elfogadását követő első fél évben foglalkozni, azt toldozni-foldozni, hogyha a kormány eleve figyelembe vette volna az uniós jogszabályokat; hogyha lenne egy alapvető jogérzékenysége; ha adna arra, hogy mit jelent a piacok bizalma.

A javaslattal két lényeges probléma van. December óta egyértelmű, hogy a Nemzeti Bankra vonatkozó új szabályok nincsenek összhangban a közösségi joggal, sőt akadályát képezik minden további tárgyalásnak, a kormány azonban csaknem fél évvel később kezdett el az üggyel foglalkozni. Ahogy Harangozó Tamás képviselőtársam elmondta, mi január 5-én benyújtottuk az erre vonatkozó előterjesztésünket, és kértük az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását. (Rogán Antal dr. Schiffer Andrással beszélget.)

Ezzel szemben Schiffer András és Rogán Antal most is önmagával van elfoglalva, ahelyett, hogy az ország sorsára figyelnének, arra figyelnének (Taps az MSZP padsoraiból.), hogy fél év után mennyi kárt okoztak ennek az országnak. (Közbeszólások a Fidesz és a Jobbik padsoraiból.) A benyújtott javaslat nem oldja meg a jegybank függetlenségét, viszont további károkat okoz az országnak, úgy, mint önök. Ezért önök felelni fognak! (Babák Mihály: Balsors...)

A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a Nemzeti Bank-törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a monetáris tanács üléseinek napirendjét meg kell küldeni a kormány részére. Tehát egy alávetettséget megszüntet ez a törvényjavaslat. A monetáris tanács ülésein a miniszter vagy az általa megbízott személy tanácskozási joggal úgy vehet részt, abban az esetben vehet részt, én figyeltem Rogán Antal elnök úr bevezetőjére, hogyha a jegybankelnök erre meghívást ad. Én gondolom, szükséges esetben ezt a meghívást ő ki fogja adni. A monetáris tanács tagjainak felmentésére vonatkozó szabályok is módosításra kerülnek, továbbá megszűnik a monetáris tanács funkciója, hogyha az euró Magyarországon bevezetésre kerül. Ezt is, mint apró jogi pontosságot, át kell vezetni.

Emellett a törvényjavaslattal egyidejűleg benyújtott, Magyarország alaptörvényének első módosítására vonatkozó passzus hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely szerint össze lehetne vonni a Magyar Nemzeti Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Ez, úgy gondolom, egy biztosíték a rendelkezések között.

El kell mondjam, kedves kiabáló képviselőtársaim, hogy ha önök félnek, akkor joggal kiabálnak. Ugyanis ennél a napirendnél az egész orbáni rendszer rendszerkritikájáról van szó. (Babák Mihály: Tévedsz!) Önök a tönk felé viszik az országot. (Babák Mihály: Azt ti már megcsináltátok!) Nézzék meg a gazdaság mutatóit, mi volt 2010-ben, és hogy állunk most. Tehát amikor azt mondjuk, hogy önök letértek az alkotmányosság útjáról, amikor azt mondjuk, hogy az önök gazdaságpolitikája elhibázott, amikor azt mondjuk, hogy önöknek nincs árfolyam-politikája, mert tönkreteszik a forint árfolyamát, akkor ezt az élet visszaigazolja. Kérdezzék meg a saját választóikat! (Vantara Gyula közbeszól.) A jelen törvényjavaslat benyújtásával a kormány ugyan látszólag rendezni próbál néhány vitatott kérdést, ugyanakkor összességében még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy semmibe veszi azt a jogrendet, amelynek (Balczó Zoltán: Sajnos!) keretei között egyáltalán Magyarország eredményesen működni lenne képes, a leginkább vitatott pontokat ugyanis nem érinti a módosítás.

A törvényjavaslat nem szól arról, hogy a monetáris tanács bővítésének a lehetőségét hogyan kívánják rendezni; az új alelnökök kinevezéséről. Nem szól a jegybanki vezetők kormányváltás után csökkentett fizetéséről, ami szintén elvi kérdés, és csak egy hablaty, hogy az országos kereseti normatívába kell-e beilleszteni. Ez az önök demagógiájának része, ugyanakkor egy elvi kérdést sért, amikor a jegybankelnök fizetését akarják csökkenteni. A jegybankelnök felajánlotta a teljes fizetését jótékonysági célra, tehát nem erről van szó. (Babák Mihály: Ki akadályozza meg?)

Az önök uralmi politikáját akarják érvényesíteni ezen a területen is, minden független intézményt meg akarnak törni, mi meg ezt nem hagyjuk. Vegyék tudomásul, nem hagyjuk! (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Nem! - Jaj!)

A módosítás ugyanakkor elhagyni javasolja a törvényből a monetáris tanács tagjainak felmentésére vonatkozó szabályt, amelyet pedig kifejezetten megtartani kértünk mi és az Európai Központi Bank is. Egyértelmű, hogy a kormány úgy próbálja a megoldatlan, elhibázott joggyakorlás káros következményeit orvosolni, hogy látszólag foglalkozik a vitatott kérdésekkel, valójában azonban még inkább szembemegy mind a közösségi joggal, mind a demokratikus jogállamiság alapvető szabályaival.

Rogán elnök úr szépen beszélt arról a foltról, amivel le akarják takarni azt a lyukat, amit önmaguk ütöttek. De nem beszél a lyukról és nem beszél arról a kabátról, amit igazából újra kellene szabni. Önök semmit nem haladtak abban, hogy ez a kabát viselhetőbb legyen, a magyar emberek számára kényelmesebb legyen és büszkén hordhassák.

Ez az előterjesztés továbbra is veszélyezteti a jegybank függetlenségét, ami csökkenti az ország gazdasági stabilitását, és elodázza egy jó hitelmegállapodás mielőbbi megkötésének lehetőségét. Rogán Elnök Úr! Ezért nem támogatjuk, a tartalma miatt nem támogatjuk, nem amiatt, hogy az Unióval való együttműködés iránt nem lennénk elkötelezettek, mint ahogy önök az uniós elnökség idején kiírták büszkén, hogy erős Európát akarnak. Hogy lenne Európa erős, hogyha ilyen tagállami hozzáállás van, mint amit önök tanúsítanak? (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Na!)

Úgy gondolom, fontos, hogy tegyük világossá, egyértelművé az előterjesztés keretében: a jegybank függetlenségének garantálása nem öncélú törekvés, hanem elvi kérdés. Sem az Európai Uniónak vagy az Európai Központi Banknak, sem az IMF-nek, sem a felelősen gondolkodni képes képviselőknek ez nem öncél, hanem elvi kérdés, amit teljesíteni kell. (Babák Mihály: Ez benne van...) Tehát ne tessék lambadázni körülötte, hogy (Derültség a Jobbik padsoraiból. - Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Beteg vagy! - Orvost!) majdnem teljesül, majdnem nem. Ez elvi kérdés, amit be kell tartani!

A jegybank valós függetlensége alapvető fontosságú a pénzügyi rendszer stabilitása, ezáltal a forint értéke és a hazai befektetői környezet megítélése szempontjából. Amikor önök orvosért kiabálnak, vizsgálják meg, hogy mennyit vesztett értékéből a nemzeti fizetőeszköz - közel 20 százalékot.

(11.30)

Ezt kellene megvizsgáltatni, kedves képviselőtársam! A saját érdekünk akkor is az, amikor nem vagyunk rászorulva az IMF-hitelre, hogy Magyarországgal szemben a bizalom megerősödjön. Most viszont, hogy állítólag mégis hitelért kell folyamodnunk, és a hitelezőknek ez az egyik legfőbb elvárása, ez a kérdés kiemelt jelentőséggel bír. Érdemes emellett azt is egyértelművé tenni, hogy két év alatt miért jutott Magyarország abba a helyzetbe, hogy az államcsőd elkerülése érdekében elengedhetetlen a hitelmegállapodás.

A válasz egyszerű és elszomorító: szinte leállt a gazdaság növekedése, stagnálás, ágazati visszaesés tapasztalható, a befektetők messzire elkerülik Magyarországot, ez egy bizalmi válság eredménye, amelyben önök aktív szerepet vállaltak, hogy kialakuljon. Az állam jóval többet költ, mint amennyi bevételt realizált, csak beszéltek az állam racionalizálásáról. A kormány gazdaságpolitikája egyértelműen megbukott, egyetlen célját sem tudta teljesíteni az a gazdaságpolitika, amit önök a kormányprogramban meghirdettek. Az elmúlt két év adóemelésről, újabb és újabb sarcok kivetéséről, a gazdaság stagnálásáról és a jövő folyamatos feléléséről szól. A munkahelyteremtés eredményei messze elmaradnak a nagyívű tervektől.

Szeretnék idézni egy gazdasági konferencia, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara megbeszéléséből. Azt mondták a befektetők: hiányzik a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatósága és a jogbiztonság. A kormány adópolitikája eddig nem hozott kielégítő eredményeket, a beruházásbarát kormányzati kommunikációval ténylegesen ellentétes intézkedések születtek. Ezt mondják a befektetők, akiknek viszont a véleményét objektívnek kellene tekinteni, mert rajtuk múlik, hogy lesz-e beruházás, vagy pedig ez a stagnálás, ez a visszaesés folytatódik, amit tapasztalhatunk.

Mindezek alapján azt szeretném önöktől kérni, hogy ne látszatmegoldásokkal, szépségtapaszokkal próbálják helyre tenni a valós igényeket, hanem adjanak tényleges alapot a bizalom helyreállításának, és ez nem csak az ellenzék érdeke; ez az önök érdeke, az egész ország érdeke. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A vezérszónoki körben az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónokait hallhattuk. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Az MSZP-sek is nevettek!) Köszönöm szépen a bekiabálást a fideszes képviselő úrnak. Az a kérésem, mert itt még lesz jobbikos, KDNP-s és más hozzászólás is, nem csak a vezérszónoki körben, hogy főleg amikor ilyen kevesen vagyunk a teremben, akkor higgyék el, egy erősebb bekiabálás, beszólás betölti a termet, és mindenki hallja, amit mondanak, így Babák úrnak az a kérdése is, hogy ki az az Olli Rehn, idáig hallatszott. Majd valamilyen tájékoztató anyagot szívesen átadunk a parlamenti ülés után, ezért kérem, hogy az új Házszabálynak megfelelően, ahol erősebb jogosítványai vannak a levezető elnöknek, kérem, jobban tapasszák be a szájukat. Ugye, Balczó alelnök úrral nekünk most már sokkal több a lehetőségünk arra, hogy rendet tartsunk.

Megyünk tovább, a vita folytatódik. A vezérszónoki körben a KDNP képviselőcsoportja következik. Hargitai János képviselő úr, önnek is 30 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a közvélemény persze nem érzékeli azt, hogy mennyire hangos az Országgyűlés, hiszen nem hangos, pillanatig sem volt hangos; persze, itt-ott beszólások vannak a parlamenti szokásjognak megfelelően, ezért a nagy jogosítványokkal rendelkező elnök úr közvetíti kifelé a nézőknek is. Ezzel nincsen semmi gond, hogyha egy-egy beszólás történik, hogy mit mond Babák képviselő úr vagy egy más képviselő úr. Egy békés vita zajlik, az a vita zajlik most az Országgyűlésben, amit már az Európai Parlamentben is önök lefolytattak - a szocialistákra utalok -, és most eljött a pillanat, amikor ezt a vitát a nemzetközi színtérről visszahozhatták az Országgyűlésbe, ahol egyébként ennek a vitának a helye van.

Mi a mi álláspontunk ezzel kapcsolatban? Az előttünk lévő joganyag két dolgot céloz meg: az alaptörvényt akarjuk először módosítani, és módosítjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt. Talán ezzel kell kezdenem, ez így logikus, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény módosításáról beszélek, hiszen a Magyar Köztársaság Kormánya, parlamentje és az Európai Bizottság, az Európai Unió között zajlik egy vita. Az Európai Unióban ennek a vitának a lerendezésére van egy eljárásrend. Egyedül az európai jog, az európai uniós jog érvényesülésének felelőse az Európai Bíróság, és az Európai Bíróság tudja eldönteni, senki más, hogy egy-egy tagállami jogalkotási aktus sérti-e az Európai Unió jogát.

A Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénykezésünk kapcsán az Európai Bizottságnak mint az európai jog egyfajta őrének az az álláspontja, hogy mi megsértettük az európai uniós jogot. A következő kifogásokat hozta többek között fel. Szerintük az aggályos - sokszor meg sem fogalmazzák, hogy európai uniós jogot sértünk -, aggályosnak gondolják azt, hogy a Nemzeti Bank monetáris tanácsa ülésének napirendjét a törvény értelmében megküldik a kormánynak. Megjegyzem, a Nemzeti Bankról szóló törvényünknek ez a szakasza azóta hatályos volt, amióta beléptünk az Európai Unióba, soha senkit ez nem zavart, most ebben a felfokozott helyzetben, amit persze a szocialistáknak köszönhetünk, ezt a passzust aggályosnak gondolták. Nem gondoljuk, hogy ezzel egyébként európai uniós jogot sértünk, de elfogadjuk a Bizottság álláspontját, és törölni fogjuk ezt a törvényből.

A másik vitatott kérdés, hogy a kormány képviselője ott lehet a Nemzeti Bank monetáris tanácsi ülésén. Nem gondoljuk, hogy ez sértené az Európai Közösség jogát, de mivel a Bizottság erre az álláspontra helyezkedett, nem élezzük a vitát, és elfogadjuk; nem elfogadjuk ezt az érvelést, respektáljuk ezt az érvelést, és töröljük a nemzeti banki törvényből. A magyar alkotmány és az alaptörvény értelmében az alkotmányos intézményeknek együttműködési kötelezettségük van, a kormánynak a Nemzeti Bankkal, a Nemzeti Banknak a kormánnyal. Én azt gondolom, hogy ez a két tétel, amit az előbb itt szóba hoztam, a napirendek vagy a Nemzeti Bank ülésén való részvétel ennek az alkotmányos kötelezettségnek, az együttműködési kötelezettségnek egyszerűen egy megnyilvánulási formája, és semmifajta befolyásolást nem jelent a kormány esetében a Nemzeti Bank irányában.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a Központi Bank és a központi bankok európai rendszeréről szóló joganyag, amely a magyar joganyag része, nagyon nagy függetlenséget biztosít - egyébként felfogásom szerint helyesen - a Nemzeti Banknak, és különösen hangsúlyos ez a joganyag akkor, amikor a kormány és a Nemzeti Bank viszonyrendszerét vizsgálja, hisz a kormányok azok, amelyeknek elméletileg lehetne befolyásuk vagy befolyásolási szándékuk a Nemzeti Bankra. Tehát különösen a kormánnyal szemben alkotmányos követelmény gyakorlatilag, hogy függetlenként kezelje a Nemzeti Bankot. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezzel a két rendelkezéssel, amit mi eddig a nemzeti banki törvényben tartottunk, ezt a függetlenséget nem sértettük volna, de a vitát mellőzendő módosítjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt, és ezt kivesszük a joganyagból.

Másik két rendelkezés is szerepel, amit aggályosnak gondoltak, ez a monetáris tanács tagjainak súlyos kötelezettségszegés esetén való visszahívására vonatkozik. Nyilvánvalóan nagyon ritkán előfordulható esetet szabályozott itt a jogalkotó, de hogyha ebben a felfokozott légkörben a háttér-motivációk miatt ez sérti a Központi Bank érdekeit, vagy az Európai Unió ilyennek ítéli meg, ezt sem tartjuk olyan kérdésnek, amelyben ne tehetnénk korrekciót, és elfogadjuk azokat az érveket, ha majd egyszer csatlakozunk az eurózónához, akkor még ebben a szituációban is a monetáris tanácsnak lehet szerepe, tehát most ne töröljük már az akkori időszakra előre a monetáris tanácsot a Nemzeti Bankról szóló törvényből. Sajnos ez, ahogyan Rogán képviselő úr fogalmazott, nem holnap bekövetkező kérdés, mert a szocialisták által, a 8 éves kormányzásuk által itt hagyott romhalmaz eltakarítása ennek az országnak, ennek a népnek nagyon sok időt és energiát jelent majd, ezért egy jó évtizedig gondolkodni sem lehet abban, hogy mi az eurózóna tagja legyünk, és ezért, mondjuk, a monetáris tanács más szerepkörbe kerüljön.

Ezek azok a tételek, amelyeket felsoroltam, amelyek a nemzeti banki törvényt érintik, és így gyakorlatilag elfogadjuk a Bizottság azon álláspontját, hogy az aggályaiknak megfelelően korrigáljuk a nemzeti banki törvényt; bár hozzáteszem, a jogászi álláspontom az, hogy ezzel semmilyen módon eddig sem sértettük a nemzeti banki függetlenséget, de engedünk annak a politikai játéknak, ami itt zajlik, mert nem jogkérdésekről beszélünk.

(11.40)

Az Európai Bizottság és az Európai Unió él és visszaél a lehetőségeivel akkor, amikor összeköti az IMF-tárgyalásokkal ezeket a kérdéseket, és bizonyos politikai jogvitákban, amik köztünk vannak, a kérdések rendezését az IMF-fel való tárgyalások feltételévé teszi. Ez nagyon veszélyes és rossz precedens, amit az Európai Unió csinál, aminek az Európai Unió történetében még következménye lesz, de valószínűleg nem mi vagyunk az a kicsi tagállam, amely egy ilyen ügyben, most, ebben a nehéz helyzetben az Európai Unióval szemben, mondjuk, ezt a csatát sikerrel megvívhatná. Ha nem lenne IMF-es kényszer a nyakunkon, ha nem lenne az országunk jobb helyzetben azzal, hogy az IMF-fel megállapodást kötünk, ha nem tudnánk azt, hogy az IMF-fel történő megállapodás azonnal még inkább stabilizálná a forintot, csökkentené a CDS-felárat és így tovább; ha ezek a kötöttségeink nem lennének, akkor én képviselőként azt mondanám, hogy vívjuk csak meg ezeket a vitáinkat az Európai Bíróság előtt. Bár ebben az esetben az Európai Bizottság is sokkal képlékenyebb álláspontot fogalmazna meg jogkérdésekben, mint ahogy ezt most megtette.

A másik kérdés, ami előttünk van, és igazán a szocialista vezérszónokok, akik elmondták lánglelkű felszólalásaikban a magukét, aztán lelkesen távoztak, itt sincsenek - elsősorban az alkotmánymódosítás mikéntjét kritizálták. Azt gondolom, itt nem kell eltakarni azt, hogy az én felfogásom szerint is, ahogy az átmeneti rendelkezések rendelkeztek és az alaptörvényhez viszonyulnak, az vitára okot adhatott, holott a politikai szándék, amit az Országgyűlés alkotmányozó hatalomként eljárva tett, az teljesen világos volt mindenki számára. Hisz akkor, amikor elfogadtuk húsvétkor az új alaptörvényt, akkor a zárórendelkezések között azt is kimondtuk, a zárórendelkezések 3. pontjában már arról beszéltünk, hogy az alaptörvényhez kapcsolódik majd egy átmeneti rendelkezés. Nyilvánvalóan, hát az ésszerű, hogy kapcsolódnia kellett, a régi alaptörvény egész másban gondolkodott, mint az új alaptörvény, tehát átmeneti rendelkezéseket hozni kellett. Senkit nem érhetett váratlanul, mert mondom, a zárórendelkezések 3. pontjában erről beszéltünk.

Azt is kimondta ez a 3. pont, a zárórendelkezések 3. pontja, hogy az Országgyűlés ezt a 2. pontban, a zárórendelkezések 2. pontjában megfogalmazott eljárási rendben fogja elfogadni. Az eljárási rend, amire itt a zárórendelkezések utalnak, még a régi alkotmány, a '49. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdésének a) pontja és a 24. § (3) bekezdése, és a zárórendelkezések 3. pontja azt is világosan rögzítette, hogy ebben az eljárási rendben külön fogunk átmeneti rendelkezéseket alkotni. Tehát nem az alaptörvénnyel együtt fogjuk ezeket meghozni, hanem ezt egy külön törvényben fogjuk megtenni.

Amikor ezt a külön törvényt, az átmeneti törvényt megfogalmaztuk, megint csak alkotmányozó hatalomként eljárva, az összes parlamenti képviselő kétharmadával fogadtuk el ezt a törvényt, a megfelelő eljárási rendben, amit az alaptörvény elvár tőlünk, ki is hirdettük ezeket a rendelkezéseket, és az átmeneti rendelkezések tényleg deklarálták azt expressis verbis, hogy ezek az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik. De vitára adhat okot, és ezt Lamperth képviselő asszony itt viszonylag kulturáltan megfogalmazta, hogy vajon hányszor tudnánk ezt megtenni, átmeneti törvényben gondolkodva hányszor tehetnénk meg, hogy az alaptörvény részévé emelünk törvényeket.

Hogy ezt a vitát is elkerüljük: nyilvánvalóan mi nem azzal kalkulálunk, hogy majd többször csinálunk átmeneti törvényeket. Átmeneti törvényt egyszer hoztunk, de abban igazuk van, és igaza volt az ombudsmannak, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy maga az alaptörvény nem rögzíti azt, hogy az átmeneti törvények részei az alaptörvénynek. Ezt csak az átmeneti törvény fogalmazza meg, és az alaptörvény ezt nem teszi. Ezt a hiányt most pótoljuk, amikor a zárórendelkezéseket kiegészítjük egy új, 5. ponttal. Tehát az alaptörvény zárórendelkezései egy új, 5. ponttal gazdagodik, amiben most kimondjuk azt, hogy a 3. pontban megfogalmazott, és a 2. pontban rögzített eljárási rendben elfogadott átmeneti törvény az alaptörvény részét képezi. Persze, ezzel azt is elérjük - és itt is igaza van ilyen szempontból Lamperth Mónikának, hogy az alaptörvény részeként az átmeneti törvényben megfogalmazottakat nem tudja vizsgálni az Alkotmánybíróság, hisz az az alkotmány része.

Ebben az átmeneti törvényben volt megfogalmazva az, hogy lehetőség lenne a jövőben arra, hogy a Nemzeti Bankot és a PSZÁF-ot, ha úgy tetszik, összevonjuk, és egy közös intézmény végezze a pénzügyi rendszer felügyeletét. Erről is tudjuk, hogy nem sért európai uniós jogot, mert ha sértene, akkor a Cseh Köztársaságban nem létezhetne ez az összevont jogintézmény, hogy csak egyről beszéljek. Senki nem is állította, hogy ez sérti az Európai Unió jogát, ezt még a Bizottság sem állítja, mégis kérik, hogy töröljük ezt az átmeneti törvényben lévő szakaszt. Mivel ezt a közeljövőben semmiképp sem akartuk volna meglépni, semmiképp sem Simor jegybankelnök úr működése alatt, ezért itt is engedünk a Bizottság kérésének azzal a megjegyzésünkkel, hogy ugyan nem sértettünk volna ezzel sem európai uniós jogot, de a további viták elkerülése érdekében az átmeneti rendelkezéseket megfogalmazó törvényi szakaszból ezt a szakaszt is töröljük.

Ezzel foglalható gyakorlatilag össze az, ami a Nemzeti Bankról szóló törvényben és az alaptörvény első módosításában előttünk lévő törvényszövegekből következik. És rögzítsük újra - most már Lamperth Mónika képviselő asszony jelenlétében is, mert ő visszatért közénk, és ezt mi nagy örömmel nyugtázzuk -, hogy abban a higgadt vitában, ami itt a parlamentben zajlik, ami nemzetközi színtérről visszatért az Országgyűlésbe - ahova önök vitték -, most az Országgyűlés alatt, higgadt körülmények között tárgyalhatunk ezeknek a kérdéseknek a megnyugtató rendezéséről. Azt is remélem, és azért is hirdetjük ki ezt a módosítást viszonylag sürgősen, hogy az Európai Bizottság, az Európai Unió politikusai, a Központi Bank vezetői - látva Magyarországnak azt a törekvését, hogy semmilyen módon nem volt szándékunkban eddig sem a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét korlátozni - utat engednek annak, ami előttünk van, az IMF-tárgyalásoknak, amelyek, azt gondolom, izgalmas és fontos kérdéseket fognak az elkövetkezendő időszakban is feszegetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoklata után következik a Jobbik képviselőcsoportja. Jelezték, hogy ketten fogják megosztani a 30 perces időkeretet; elsőként megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak. Öné a lehetőség.

HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amit itt látunk, amiről ma ez a vita folyik, összefüggésben van azzal a gazdasági szabadságharccal, amit a kormányzat 2010-ben meghirdetett. Annak is egy szomorú állomását jelenti a mai nap, egy olyan állomást, amit röviden úgy foglalhatunk össze, hogy csatavesztés.

Nézzük meg, hogy mik azok a vitatott pontok, amelyek miatt ma össze kellett gyűlnünk, melyek azok a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos korábbi változások, amelyeknek egy részét most visszavonni javasolja a kormány, és várhatóan a parlament el is fogja fogadni. A következő pontok részben már elhangzottak, de most nézzük meg olyan csoportosításban, hogy melyek azok, amelyekben visszavonulás történt.

Az egyik ilyen pont, hogy a miniszter részt vehet a monetáris tanács ülésein - visszavonva. A következő: a jegybanki ülések napirendjét előzetesen el kell küldeni a kormánynak - visszavonva. Ez két olyan pont, amelyik intézményes keretet biztosított volna annak az egyébként jogszabályi kötelezettségnek, amit a józan ész is megkíván, hogy a Magyar Nemzeti Bank együttműködjön a kormánnyal, annak gazdaságpolitikájának a megvalósításában. Ha ez a két pont, ami nagyon szerény javaslat, ennyire csípte a szemét a jegybank érdekkijáróinak, akkor vajon mennyire lehet komolyan venni az együttműködési szándékot ezek után.

(11.50)

Harmadik pont: a jegybankelnök és a monetáris tanács tagjainak menesztéséről szóló szabályozás, amelyben a parlament is javasolhatta volna ezt a lépést; visszavonva. Következő: a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összeolvadását a jövőben elvileg lehetővé tevő jogi szabályozás; visszavonva. Csak egyetértően tudok utalni Hargitai János képviselőtársamra, itt egy olyan pontot kifogásolt az Európai Unió, amelyik számos európai uniós tagállamban működő gyakorlat, egyszerűen érthetetlen, hogy ez konfliktusként vagy vitatott pontként hogyan kerülhetett bele ebbe a csomagba.

Tehát ezekben a pontokban visszavonulót fújt a kormány. Mi az, amik megmaradtak ebben? Egyrészt a jegybankelnök fizetése, valamint egy újabb alelnök kinevezésének a joga, amelyek, úgy gondolom, hogy bár szimbolikus jelentőségük van, az ország gazdasági helyzetét és kilátásait nagymértékben nem befolyásolják. Ami fontos viszont, hogy megmaradt legalább minimumként az, hogy a jegybankelnöknek és a monetáris tanácsnak az alkotmányra, az alaptörvényre esküt kell tenniük. Ha ebben engedtünk volna, az a gyarmati státusnak a végleges deklarálása lett volna, hiszen abban az esetben, hogyha a jegybankelnök nem tesz esküt az alaptörvényre, akkor nem a kormánytól való függetlenségét deklarálja, hanem az országtól való függetlenségét, ami megengedhetetlen.

Ezek voltak tehát azok a változások, amelyekkel kapcsolatban a baloldali és liberális véleményformálók visítottak egész Európa-szerte, hogy végveszélybe kerül az ország, végveszélybe kerül a jegybanki függetlenség, és ezek a nagyon szerény mértékű változások voltak azok, amelyek kicsapták a biztosítékot, és amelyek mintegy a zsarolás eszközéül szolgáltak az országgal szemben. Valójában ezek nagyon szerény korrekciók lettek volna annak érdekében, hogy megvalósulhasson a kormányzati gazdaságpolitika egységessége, amelynek része kellene hogy legyen a monetáris politikával való összhang és az afölötti kontroll is. A mi kritikánk pontosan arra irányult, hogy ezek a javasolt lépések nagyon szerény mértékűek voltak, nagyon visszafogottak voltak, és minden ellentétes véleménnyel ellentétben a jegybanki függetlenséget a legkisebb mértékben sem befolyásolták. Abban ugyanis a mi álláspontunk egyedülálló itt a magyar parlamentben, hogy a jegybanki függetlenséget nem egy jó és védendő intézménynek tartjuk, hanem kifejezetten rossznak, az ország szempontjából káros intézménynek.

Már elvi alapon is megvizsgálva mi az oka annak, mi lehet az oka annak, hogy a monetáris politika, amely a gazdaságpolitikai eszköztárnak az egyik legfontosabb eleme, kikerül egész egyszerűen a demokratikus kontroll alól? Mivel lehet ezt indokolni, amikor eleve egy feszültséget kódol a monetáris és a költségvetési politika között? Azon kívül, hogy ez elvi alapon is elfogadhatatlan a számunkra, hiszen a népképviselet egy részét, annak gyakorlása egy részét teszi zárójelbe, és nagyon fontos gyakorlati következménye is van.

Amit mindenképpen ki akarok emelni a felszólalásomban, az az elképesztően káros gyakorlat, amit a magyarnak nevezett Nemzeti Bank az elmúlt 22 évben folytatott az extrém magas jegybanki alapkamattal és a magas kamatlábakkal. Ezek egy olyan súlyos terhet jelentenek az úgynevezett rendszerváltozás óta a magyar gazdaságban, ami az egyik legnagyobb mértékben felelős azért, hogy 1990-hez képest, amikor még viszonylag jó kilátásokkal rendelkeztünk, sőt a térségben Magyarországnak voltak talán a legjobb kilátásai, mára minden lehetséges mutató szerint sereghajtóvá váltunk, messze a közép-európai térség legrosszabb gazdasági mutatóival. Ez az extrém magas kamatláb volt az oka, az eszköze annak, amely egy folyamatos pénzszivattyút jelentett, amely a Magyarországon megtermelt jövedelmek egy jelentős részének, igen nagy részének a külföldre való szivattyúzása csatornájaként működött.

Ezenkívül ez a magas kamatpolitika, a magas kamatoknak ez a káros politikája volt az oka annak, hogy a magyar vállalkozók folyamatos versenyhátrányban voltak a hirtelen rájuk zúduló globális versenyben, hiszen míg a multinacionális vállalatok az anyavállalatokon keresztül kedvező feltételekkel tudtak fejlesztési hitelekhez jutni, addig a magyar vállalkozók olyan hiteleket voltak kénytelenek felvenni, amelyek kitermelése normál körülmények között gyakorlatilag lehetetlen. Tehát ez a jegybanki magas alapkamat-politika az, ami törvényszerűen továbbgyűrűzött a kereskedelmi bankok kamatpolitikájába, és eleve bekódolta, és immár 22 év óta ez szinten tartja a magyar vállalkozások versenyhátrányát a globális gazdasági versenyben.

Ne felejtsük el azt sem, hogy ez a magas kamatpolitika volt az elsődleges oka annak a devizahitel-válságnak, amelynek következményeit még évtizedekig fogjuk nyögni, hiszen a forintban felvehető hiteleknek a magas kamata volt az, amely tömegesen irányította mind a lakosságot, mind az önkormányzatokat és a vállalkozásokat is az extrém mértékű és extrém arányú devizahitelek felé. Világviszonylatban is kiemelkedő, sajnos ez egy negatív rekord, a svájci frank alapú hiteleknek az állománya az ország hitelállományához képest. Sok oka volt ennek, más napirendi pontok kapcsán ezekre részletesen kitértünk, de ne felejtsük el, az elsődleges oka ennek az, hogy a magyar forinthitelek kamata kiugróan magas, extrém magas volt az egész térséghez képest is.

Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy milyen kormányok voltak hatalmon az elmúlt 22 évben, és hogy ezek milyen gazdaságpolitikát folytattak. Nem minthogyha ez lényegtelen volna, de most vizsgáljuk egy másik szempontból: mi az, ami folytonos volt az elmúlt 22 év gazdaságpolitikájában? Ez pontosan a Magyar Nemzeti Banknak a monetáris politikája, beleértve azt a rendkívül káros kamatpolitikát is, amit az előbb részleteztem. Ez volt az, amelyik azt a folytonosságot eredményezte, amivel listavezetőből sereghajtóvá váltunk a térségben. Ez a jegybanki kamatpolitika volt az, amelyik gúzsba kötötte a mindenkori kormányok gazdaságpolitikai mozgásterét, és ezért elsődleges felelősség terheli a katasztrofális gazdasági helyzetért. Ennek megváltoztatására történt egy szerény mértékű módosítási kísérlet, amelyik most elbukni látszik.

Tudjuk persze, hogy mi a szokásos érv arra, hogy miért van szükség a jegybanki függetlenségre, a monetáris politika függetlensége, ez ugyebár az infláció féken tartása, ami a Magyar Nemzeti Banknak értelemszerűen elsődleges feladata. Csak nézzük meg a tényeket! Az extrém magas jegybanki alapkamatok ellenére semmivel sem állunk jobban az infláció tekintetében, mint más olyan térségbeli országok, ahol jóval ésszerűbb kamatpolitikát folytattak. Ez az érv tehát erősen megkérdőjelezhető, de még így is igen nagy árat fizettünk ezért is. Az infláció ugyanis egy fontos gazdasági mutató, és nagyon fontos célkitűzés, hogy ezt féken tartsuk, mind a gazdaság, mind a lakosság védelme érdekében; fontos, de nem egyedülálló. Abban az esetben, hogyha ezt a politika, a gazdaságpolitika kiemeli a többi közül, a többi gazdaságpolitikai cél kárára érvényesülhet.

Ne felejtsük el azt sem, amit nagyon fontos kiemelni, hogy a jegybanki alapkamatok inflációfékező hatása egy nyitott gazdaságban eleve korlátozott. Itt egy olyan dogmatikával állunk szemben, amit egy zárt gazdaságpolitikai modellre dolgoztak ki annak idején, és alkalmaznak azóta is dogmatikusan azóta is az egyébként nyitottá vált gazdaságú Magyarországra. Akkor mi az oka annak, hogy mégis ennyire beragadt ez a dogma, és ennyire meghatározza 22 év óta folyamatosan a magyar monetáris politikát? Ez bizony, nem más, mint az a neoliberális gazdaságpolitikai felfogás, amit annak idején a Dimitrov téri fiúk fejlesztettek ki, és itt nem lehet szó nélkül hagyni a születésének a körülményeit. Az a neoliberális gazdaságpolitika, amelyik mai napig meghatározó az ország életében, ez Magyarországon a Tolbuchin körútról nyíló Dimitrov tér Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemén született meg - talán nem véletlenül -, és ez a fajta gazdasági felfogás az, amely a mai napig uralkodó, és a mai napig gúzsba köti a magyar gazdaságpolitikát, és ez a magyar rendszerváltozás egyik legterhesebb öröksége.

Összegezve az eddig elmondottakat, és egy kicsit tágabb kitekintésben, mert muszáj, nem lehet a Magyar Nemzeti Bankról úgy beszélni, hogy ne helyezzük el ezt a gazdaságpolitikai összefüggésekben: az elmúlt 22 évnek az egyik legnagyobb ballasztja, a legnagyobb tehertétele a magyar gazdaságpolitikában az a hatalmas államadósság-teher, amit reménytelenül görgetünk magunk előtt egyre duzzadó mértékben, valamint az a magas alapkamat, amit a jegybank a dogmatikusan értelmezett politikája miatt erőltet rá az országra, és köti gúzsba az ország gazdaságpolitikáját, és teszi lehetetlenné a gazdasági kibontakozást. Ezenkívül lehet még nagyon sok olyan kormányzati intézkedést sorolni, amelyeknek káros vagy rossz hatásuk volt, mint ahogyan nyilván történtek jó intézkedések is.

(12.00)

De az összes gazdaságpolitikai hibának a hatása eltörpül azon károk mellett, amelyeket a hatalmas államadósság-teher és az extrémen magas jegybanki alapkamattal kapcsolatos politika jelent az ország részére. Ebben a két kérdésben, az államadósságban és a jegybanki alapkamatok kérdésében kell - kellene - áttörést elérnünk, különben soha nem lesz meg a gazdasági mozgástere a gazdaságpolitikának, soha nem lesz gyökeres gazdasági változás, mert a magas államadósság és a magas jegybanki alapkamat gúzsba köti a mindenkori kormányok kezét.

Nézzük meg, hogy mi történt ehhez képest az elmúlt két évben! A kormány az első pontban, tehát az államadósság kérdésében többször is deklarálta, bejelentette, hogy nem hajlandó semmilyen lépést tenni még előkészítő jelleggel sem az államadósságnak esetleges újratárgyalása érdekében. Tehát ez a lehetőség, ha úgy tetszik, ebben a kormányzati ciklusban, úgy tűnik, hogy reménytelen. A másodikban a kamatpolitikát illetően talán történt egy óvatos korrekciós kísérlet. Ezek, a tavalyi évben elfogadott változások elvezethettek volna egy ésszerűbb jegybanki politikához, de azt látjuk, hogy ezekben a mégoly szerény mértékű változásokban is, amelyeket egyébként a közgazdasági racionalitáson túl a józan ész is indokolttá tenne, ezekben is meghátrált a kormány.

A kérdésem ezek után csak az: mi maradt a meghirdetett gazdasági szabadságharcból?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ahogy azt már beharangoztam, ketten használják fel a Jobbik 30 perces vezérszónoki időkeretét; Hegedűs Tamást követően most Nyikos László képviselő úrnak adom meg a szót, maradt jelentős ideje, 16 perce.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy visszatérjek az alkotmányos szabályozással kapcsolatos polémiára, jóllehet nem vagyok jogász, még kevésbé alkotmányjogász, de késztetést érzek arra, hogy a véleményemet röviden megfogalmazzam erről a - minek is nevezzem? - tranzakcióról vagy dribliről, ami itt az alaptörvény és az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény között történik.

Az alaptörvényt múlt év április 25-én hirdette ki dr. Schmitt Pál köztársasági elnök úr - még egyszer mondom: dr. Schmitt Pál elnök úr hirdette ki, tessék megnézni a Magyar Közlönyben, Magyarország hivatalos lapja, mint tudjuk -, és ebben az alaptörvényben, ennek a zárórendelkezéseiben, ennek a 3. pontjában az szerepel, hogy az átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés külön fogadja el. Szó sem volt arról az alaptörvényben, nem is lehetett, fizikai lehetetlenség lett volna az alaptörvénybe beletenni az átmeneti rendelkezéseket.

Következésképpen én ezt úgy látom - és nem annyira jogi érvekkel, mint logikai érvekkel próbálom ezt megvilágítani -, hogy az első módosítás tulajdonképpen az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény. Ha most ezt önök be akarják gyömöszölni, szuszakolni az alaptörvénybe, akkor az első módosítás már megtörtént, amikor az átmeneti rendelkezéseket elfogadta december végén az Országgyűlés. Tehát most nem az első módosításról beszélünk, hanem a második módosításról a jegybanki problémák kapcsán. Tehát tisztáznunk kellene, hogy miről törvénykezünk most.

Ami a dolog tartalmi részét illeti, még mindig az alkotmányos szabályozással kapcsolatban, az az, hogy nem értem, közgazdászként nem értem, hogy az miért baj, ha a pénzügyi közvetítőrendszernek a két fontos intézménye, a felügyelet, a PSZÁF és a Nemzeti Bank egyesül, és szimbiózisban irányítja, ellenőrzi az egész pénzügyi rendszert. Ez miért baj, ha az alaptörvény, illetve az átmeneti rendelkezések erről azt mondják, hogy sarkalatos törvény rendelkezhet úgy, hogy ezt a két intézményt összevonja az adott ország? Nem értem, hogy ez miért baj - rendelkezhet. Egy sarkalatos törvényben miért ne rendelkezhetne egy szuverén vagy kvázi szuverén ország? Annál is inkább, mert Rogán képviselőtársam itt elmondta másfél órával ezelőtt, hogy a tendencia, a pénzügyi folyamatok irányításának a tendenciája tulajdonképpen az, hogy ezt a két intézményt integrálják. Akkor most nem egészen értem, hogy miért baj az bárkinek, ha egy ilyen lehetőséget egy sarkalatos törvény önmaga számára rögzít, illetve egy sarkalatos törvény számára rögzíti az átmeneti rendelkezések között a másik törvény.

Tehát itt valóban visszavonulásról van szó, és őszintén szólva nem értem, hogy a gazdasági diplomáciánk miért nem volt elég ügyes vagy felkészült arra, hogy ennek a passzusnak a módosítását kivédje, mert ez megillet, azt gondolom, megillet minden parlamentet és minden tagországot.

És azt gondolom, hogy sérti a nemzet büszkeségét, sérti a magyar állampolgároknak az erkölcsi tartását, az enyémet különösképpen is sérti. Én nem tudom azt elképzelni, kedves képviselőtársaim, hogy ha mondjuk, a német Grundgesetzben lenne egy ilyen passzus, és az ügyben a brüsszeli Bizottság vagy az Európai Bank kifejezné az ellenvéleményét, akkor a német alkotmányt módosítanák emiatt. 1949 óta átesett néhány módosításon, de még egy olyan jelentős esemény miatt sem csináltak új alkotmányt, mint az NDK megszűnése. Az NDK beolvadt, integrálódott a nagyobbik német államba, és a Grundgesetz nem változott meg.

Tehát az alkotmányt nem lehet; elvileg egy alkotmány az örökkévalóságnak szól, mint ahogy az amerikai alkotmányról már hangzott el példa, azt nem lehet állandóan módosítani. Az én meglátásom szerint a második módosítását éljük meg az alaptörvénynek, és ez már önmagában is relativizál, és azt mutatja, hogy sok minden nem volt kellőképpen átgondolva. Tehát önmagában az a helyzet, hogy mi most erről vagyunk kénytelenek beszélni az Európai Unióval folytatott viták kapcsán, ez nem jó üzenet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyarmatosítás.)

Ami a szakmámhoz tartozó kérdés, a jegybanki törvény módosításával kapcsolatos probléma: én is megszavaztam a tegnapi költségvetési bizottsági ülésen az általános vitára való alkalmasságot. Nem azért, mert egyetértenék a módosításokkal, hanem azért, hogy itt beszélhessünk fontos kérdésekről, a függetlenségről, a kormánynak a jegybankkal történő együttműködéséről, és nem utolsósorban a parlamentnek a jegybanki monetáris politika fölötti ellenőrzéséről, ami egy óriási probléma, mert hiányzik.

Hegedűs Tamás kollégám utalt arra, hogy a pénzügyi rendszernek két nagy alrendszere van, a fiskális vagy adó-, költségvetési alrendszer, és a másik a monetáris alrendszer. Az egyikről elég sokat tudunk, mert az adózáshoz Magyarországon majdnem mindenki ért, mint a futballhoz. A monetáris alrendszerhez kevesebbet, és ugyanakkor számomra döbbenetes az, tisztelt képviselőtársaim, hogy képtelen vagyok a költségvetési bizottsággal elfogadtatni azt a szándékomat, javaslatomat, hogy a jegybank elmúlt évi, pontosabban 2010. évi tevékenységéről szóló jelentést és a hozzá kapcsolódó felügyelőbizottsági jelentést javasolja a bizottság a plenáris ülés elé hozni azért, hogy a jegybanki tevékenység fölött a parlament gyakorolhassa az ellenőrzés jogát.

A jegybank függetlensége itt szóba került. Kérem szépen, a függetlenség nem abszolút, itt arról szó nincs, állam nincs az államban. A magyar államban van egy fontos intézmény, több fontos intézmény között a jegybank, amelyik független valamelyest a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól, de nem független a főhatalomtól. A főhatalomnak, tehát a parlamentnek kötelessége gyakorolni az ellenőrzési jogát; nem csak a törvényalkotási jogát, ami nekünk nagyon megy, 300 törvényt csinálni két év alatt világcsúcs. Rengeteg rossz törvény van benne természetesen, de az Országgyűlés ellenőrzési jogosítványa a monetáris politika fölött, a jegybank tevékenysége fölött nem működik.

(12.10)

Hozzá kell tennem az igazság kedvéért, kedves képviselőtársaim, hogy a jegybank elnöke készséggel megjelent a költségvetési bizottság minden olyan ülésén, ahol - két alkalommal is - a bizottság napirendjére vette a 2010-es jelentés és a hozzákapcsolódó felügyelőbizottsági jelentés vitáját. A bizottság egyik alkalommal sem volt hajlandó állást foglalni az ügyben, hogy javasolja-e a házbizottságnak, hogy napirendre vegye ezeket a kérdéseket, jóllehet, rendkívül nagy szükség lenne arra, nemcsak a parlament pénzügyi ismereteinek, ellenőrzési jogának gyakorlása, illetve bővítése szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy a legszélesebb közvélemény előtt lássuk azokat az összefüggéseket, amelyekről itt már szó esett.

Arról az alapvető problémáról, hogy miért nem bírunk kimászni az adósságcsapdából. Ha megnézzük a konvergenciaprogram 2., tehát a Széll Kálmán-program 2. tanulmányának az idősorait, a 2015-ig kivetített idősorokban is azt látjuk, hogy a kamatteher még mindig ezermilliárd fölött lesz 2015-ben is, és hatalmas összegek mennek ki az országból, nem maradnak itt. Ha a magyar államadósság szerkezete olyan lenne, mint amilyen nem, sajnos, hogy a felét vagy talán még többet is közvetve a devizahitelek teszik ki, az ezekért fizetett kamat kimegy az országból. Japánnak vagy Németországnak magasabb az államháztartási adósságrátája, mint Magyarországnak, de ez nem jelent problémát, mert az állampapír-tulajdonosoknak járó hozamok bent maradnak az országon belül, és visszaforgatják a gazdaságba, vagy pedig elköltik, és akkor is visszaforog a gazdaságba; a miénk meg kimegy.

Ezeknek az összefüggéseknek a megértéséhez lenne alkalmas az, ha a pénzügyi rendszer monetáris alrendszerét, a róla szóló jegybanki jelentést és egyéb információkat - számvevőszéki jelentéseket, könyvvizsgálói auditjelentéseket, jegybanki beszámolót - idehoznák a plenáris ülés elé. Most én provokálom és kérem a költségvetési bizottság kormányoldali tagjait, akik jelen vannak, Babák képviselő urat, aki volt szíves ott beszólni két alkalommal, mert észérveket nem hallottam. (Balczó Zoltán az éppen telefonáló Babák Mihályhoz: A házbizottságot hívja.) Miért nem javasolja a kormányoldal? Csak. Világos, ez egyértelmű. Vagy amikor volt szíves a képviselő úr egy kicsit bővebben informálisan mondani, hogy okafogyott. Tessék felállni, és elmondani, hogy miért okafogyott az, hogy a Magyar Országgyűlés az ország közvéleménye előtt megvitassa, megbeszélje, megismerje, hogy mik ezek a problémák. Ezért vagyunk itt, kedves képviselő úr, nem azért, hogy jókat mondogassunk egymásnak; azt is lehet a büfében, de itt inkább értelmes dolgokat kellene mondani egymásnak. Örülnék tehát annak, hogy ha a bizottság ülésén nem volt hajlandó a kormányoldal ezt az ódzkodását indokolni, akkor legalább itt ebben a vitában elmondaná. Én még teszek azért a lehetőségeimhez képest arra kísérletet, hogy mégiscsak valamilyen formában idekeveredjék ez a sok információ.

Érdekes módon - hogy a másik oldalról is mondjak valamit - 2004 óta ez a Ház nem tárgyalta meg a jegybank mindenkori éves jelentését. Ez egy döbbenetes mulasztás, felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim; felelőtlenség a szakmával szemben, felelőtlenség az adófizetőkkel szemben. Miért nem tudhatják meg, hogy hova megy ki a pénzük? Ezekről kellene beszélni, nem olyan mondvacsinált törvényekről, mint tegnap este, hogy minek nevezzük most azt az új monstre minisztériumot, hogy Emberi Erőforrás Minisztérium legyen a neve és nem Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Ilyenekkel töltöttük az időt este többek között. Nem ezekről kellene beszélni, ezek gumicsontok és pótcselekvések; arról kellene beszélni, hogy minél világosabban lássuk, hogy hol tartunk, és hogyan tudunk kilábalni a slamasztikából, mert ez nem lesz könnyű.

Ezt mutatja a konvergenciaprogram, a már idézett Széll Kálmán-program idősorai. A gazdaságpolitikának lényegében egyetlen olyan sarokszáma nincs, ami optimizmusra adna okot. A GDP a leglassabb ütemben növekszik a régióban. Az Európai Unió országai között az utolsó három közé csúsztunk az egy főre jutó GDP-t tekintve, amivel a gazdasági fejlettséget mérik. Nem akarom fetisizálni a GDP mutatóját, de ezt használják. Az infláció 4-5 százalék, a foglalkoztatottsági ráta nem nagyon javul, a munkanélküliségi ráta nem csökken, ami az egész gazdaságpolitikának a fétise, a költségvetési hiány 3 százalék alatt lesz, óriási áron, hiszen az adóhányada, a GDP-ből centralizált hányad megint a legmagasabbak között van egész Európában.

Mikor fog ez a nép, a magyar választópolgár, adófizető most már életszínvonalában felzárkózni a régióhoz? Nem beszélek Ausztriáról. Tessék már jövőképet festeni, víziót adni, hogy az egész gazdaságpolitika minek van! Nem azért, hogy a hiány 3 százalék alatt legyen, az nem érdekli az embereket; ez érdekli a közgazdászokat, a kormány tagjait, esetleg minket. Nem azért dolgozik a magyar, nem azért fizeti az adót, hogy a költségvetési hiányt le lehessen szorítani; tisztességesen szeretne mindenki élni, munkát kapni. Ezért lenne jelentősége annak, hogy a gazdaságpolitikának ezt a fontos összefüggésrendszerét, tehát a jegybanki dokumentumokból megismerhető tapasztalatokat idehozzák, és a jegybank jelentését vagy elfogadja a parlament, vagy nem fogadja el, de akkor meg kell indokolni, hogy miért nem. Az nem elég indok, hogy nem szeretjük Simor Andrást, mert off-shore-ozott; az egy morális kérdés. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklatait hallottuk; ketten használták fel az időkeretet.

Az LMP képviselőcsoportja következik; a frakció jelezte, hogy innen is ketten fognak szólni. Elsőként Vágó Gábor képviselő úrnak adom meg a szót. Öné a lehetőség, parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már a költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor is elmondtam azt, hogy ez a javaslat egy szükségszerű javaslat, de nem kellett volna ezt a javaslatot kötelező jelleggel így és most bevezetni, amennyiben a kormánypárt télen, a jegybanktörvény vitájában megszívleli azokat a jó szándékú módosító javaslatokat, amelyeket itt az ellenzéki pártok tettek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jegybank függetlenségének kérdése túlmutatott önmagán, hiszen egy olyan nemzetközi vitában került a fókuszpontba, amely vitában igazából másról is szó volt, de a jegybank függetlensége és a jegybank és a kormány között lévő, immáron két éve zajló hidegszabadságharc folyamatosan a magyar államadóssági kérdést is nehezítette, hiszen a kamatok csak nőttön-nőttek a piaci bizalmatlanság okán. A magyar gazdaságnak bizalomra volna szüksége, a magyar gazdaságnak szilárd talajra volna szüksége; ehhez szükség volna egy olyan jogrendszerre, amely nem változik nap mint nap. Sajnos az adótörvények kapcsán is látjuk azt, hogy ez nem teljesül, és ugyanúgy a jegybanktörvény kapcsán is látjuk azt, hogy toldozgatásról-foldozgatásról van szó.

Az LMP nem gondolja azt, hogy a jegybank függetlensége azt jelenti, hogy a jegybank mint egy feketedoboz működik, ahol információk nem áramlanak se be, se ki, és a jegybank mint egy magában létező entitás lebeg a magyar nemzetgazdaság fölött. Véleményünk szerint az volna szükséges - és ezt elmondtuk anno abban a vitában is, amikor megalkottuk ezt a törvényt, amit most módosítani is kell -, hogy a jegybank működése kapcsán azoknál a demokratikusan választott szervezeteknél, mint például a parlament, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség jóval inkább megerősödjön a jelenlegi állapothoz képest.

De hol is tartunk most? A jelenlegi sanyarú gazdasági helyzetben, ahol látszik, hogy a fiskális politikát a Nemzetgazdasági Minisztérium oldaláról egy folyamatos ötleteléssel, fantazmagóriákkal és csodálatos kreativitással megáldott elme vezeti, de érdemi tervezés és vízió valójában nincsen, aközben szükség volna arra, hogy a fiskális politikát - jelzem, hogy a jegybanknak nem felelőssége, hogy napról napra változzon a fiskális politika - valahogy össze kellene egyeztetni a monetáris politikával.

(12.20)

Ezért nem volt véleményünk szerint elítélendő az, hogy informatív jelleggel ott volt a monetáris tanács ülésein a kormányzat képviselője, nem beleszólva, nem a döntéseket befolyásolva, informatív jelleggel, a monetáris és a fiskális politika összehangolásának jegyében. Ehhez képest sajnos a kormányzat a nemzetközi gazdasági diplomáciai kudarcának eredményeképpen ezeket a jól működő szabályozásokat is vissza kell hogy vonja.

Persze azért vannak olyan részek a törvényben, amelyek valóban okot adnak arra, hogy azt feltételezzük, hogy itt a jegybank függetlensége sérül. Miszerint is itt a harmadik alelnök jelölésével kapcsolatban eléggé visszás az, hogy ciklus közben bővítünk ki egy testületet, úgy, hogy miközben a kormányzati politikusok oly sokszor hivatkoznak a jegybank vezetőségének pazarlására, a monetáris politikának az érdemi kritikája vagy kommentálása helyett folyamatosan Simor András fizetése volt a téma. Ez egy gumicsont. És ezt a gumicsontot rágatták a magyar közvéleménnyel, hogy milyen pazarló a Magyar Nemzeti Bank, miközben önök egy hasonló fizetéssel megáldott alelnököt akartak beültetni a monetáris tanácsba. Mi ez, ha nem álszentség? Mi ez, ha nem farizeusság? (Babák Mihály: Kontinuitás. - Derültség.)

A kontinuitás jegyében - itt Rogán Antal fölvetette - a Fidesz jelölheti Simor Andrást a következő év tavaszán. Semmi nem tartja vissza a Fideszt attól, hogy a kontinuitást és az állandóságot szem előtt tartva, megtartsa a monetáris tanács bizonyos tagjait. De a kontinuitás és az állandóság a Fidesz gazdaságpolitikájának nem sajátja, ezért nem is várjuk el ezt tőle, hiszen az adótörvényeket hetente lehet változtatgatni; most már az alkotmányt is változtatgatjuk, amire itt letették a szent esküt, hogy az alkotmány ezentúl szent és sérthetetlen és ezeréves állandóssággal fog bírni. (Babák Mihály: Ezt a Jobbik...) Hát, eljött az a rossz amerikai módi, hogy most már számozzuk az alkotmány módosítását. Kíváncsi vagyok, hány alkotmánymódosításig jutunk majd el a ciklus végéig... Ez több mint probléma.

Itt volt egy kósza fölvetés, arra szeretnék reagálni, hogy a PSZÁF-MNB összevonás kapcsán voltak vádak, teóriák az ellenzék részéről, hogy lehet, hogy az a mögöttes szándéka a kormánynak, hogy a jegybanki devizatartalékra rátegye a kezét. Ezek nem az ellenzék által koholt vádak voltak (Babák Mihály: Dehogyisnem!), hanem maga Matolcsy György, az ország legkreatívabb elméje mondta ezt egy sajtótájékoztatón, hogy el kellene gondolkozni ezen.

Mindenesetre továbbra is úgy gondoljuk, hogy lehetőség szerint a monetáris politikának és a fiskális politikának összhangot kellene alkotnia. Ezen összhang megnyilvánulására vagy legalább a párbeszéd elindulására egyetlenegy helyszín van jelenleg: ez az Országgyűlés, illetve az Országgyűlésnek a számvevőszéki és költségvetési bizottsága. A tegnapi napon is volt egy olyan napirendi pont a költségvetési bizottság előtt, amelynek keretében, a 2010-es jelentés tárgyalása kapcsán ezt az összhangot lehetett volna megteremteni. Azonban tömör, lakonikus indoklással levette a fideszes többség ezt a napirendről; ez a tömör indoklás annyi volt, hogy "csak". Lehet, hogy ez kevés lesz a választóknak, kevés lesz az adófizetőknek, hogy miért nem akarja a kormány a gazdasági instabilitás közepén valamilyenfajta biztonságot sugallva megbeszélni a Magyar Nemzeti Bank... (Babák Mihály: Mert független! - Az elnök csenget.)

Amennyiben Babák úr úgy gondolja, hogy független a Magyar Nemzeti Bank, és ezért nem akarja tárgyalni azt a dolgot, amit igazából egy évvel ezelőtt tárgyalt ön is, sőt, emlékszem, a bizottsági ülésen ön egy félórás szónoklatot tartott a monetáris politika kapcsán Simor András off-shore cégeiről, ami véleményem szerint mérsékelten kapcsolódik a monetáris politika alakításához, ugyanúgy... (Babák Mihály: De összefügg azért!) Ott voltam azon a bizottsági ülésen, körülbelül hat-hét órán át tartott, és a monetáris politika kapcsán két felszólalás volt, az egyik az LMP-s képviselőtől, a másik pedig egy jobbikos képviselőtől. A Fidesz a monetáris politika kapcsán a jegybank logóját elemezte, illetve a jegybank logója tervezésének az árát firtatta. (Babák Mihály: 40 millióba került!)

Az érdemi összehangolása a monetáris és fiskális politikának, mint mondtam, nagyon fontos volna, de önök csak gumicsontokat dobálnak, és nem a valódi, érdemi tevékenységre koncentrálnak. Én azt gondolom, végre itt lenne a lehetőség arra, hogy a Magyar Országgyűlés előtt, már nem kell sokat várni, hogy a 2011-es jelentését is megtegye a Magyar Nemzeti Bank, és akkor akár összevonva is lehetne a 2010-es és '11-es jelentést is tárgyalni. Ez lehetőség volna a nyilvánosság számára, hogy lássa, mivel is foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank. Mert amíg a Fidesz kommunikációs gépezete a jegybank logójáról, illetve a jegybank elnökének fizetéséről beszél csupán, addig nagyon könnyű a közvéleményt félretájékoztatni azzal kapcsolatban, hogy miről is szól valójában a monetáris politika. (Babák Mihály: 8 milliós fizetés!)

Hegedűs képviselőtársammal egyetértek abban, hogy nagyon nehéz a jegybanki alapkamat változásával érdemi hatást gyakorolni az inflációra. Érdemi hatást az inflációra, sajnos úgy tűnik, inkább az gyakorol, hogy nincs biztonság a magyar gazdaságban, ezért a gazdasági szereplők beárazzák ezt a bizonytalanságot, ennek pedig inflációgerjesztő hatása van. Ezt a bizonytalanságot kellene egyszer s mindenkorra megszüntetni. Ennek véleményünk szerint politikai, illetve személyi felelősei is kell hogy legyenek.

Véleményünk szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium ilyen formájában nem tud működni tovább, hiszen egy épkézláb költségvetést nem tud összerakni, amely akár két hónapot kibírna egy évben. Azzal, hogy idén az adótörvényeket már a nyári szünet előtt tárgyalnunk kell, egyértelművé válik, hogy a saját maga tervezési fázisait nem tudja tartani a kormányzat.

Ezért arra kérem a fideszes többséget, hogy a monetáris politika és a fiskális politika összehangolásának igényét hallja meg, és ezt ne úgy próbálja megtenni, hogy különböző embereket ültet be a monetáris tanácsba, amit most nem is tud megtenni, de próbáljuk meg az Országgyűlés színe előtt a Magyar Nemzeti Banknak ezeket a monetáris politikával kapcsolatos jelentéseit megtárgyalni; illetve a fiskális politika kapcsán jöjjön létre egy radikális változás, Matolcsy miniszter nélkül, az egykulcsos adó nélkül, úgy, hogy ne a megszorítások politikájára épüljön a fiskális politika, hanem egy olyan gazdaságélénkítő politikára, ami valóban munkahelyeket teremt, a munkavállalókat és a munkaadókat terhelő járulékok csökkentésével.

Schiffer András pedig a jogi aggályainkat fogja elmondani a törvénytervezettel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen Vágó úrnak, hogy beharangozta Schiffer képviselő úr hozzászólását. A vezérszónoki körben a maradék hátralévő időt az LMP részéről Schiffer András képviselő úr használja ki.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Babák Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ez a beterjesztett törvénycsomag a kormányoldal részéről most már nemcsak a gazdasági szabadságharc elbukásának beismerését jelenti, de azt is, hogy felbuktak abban a barkácsolásban is, ami a magyar alkotmányosság leépítését eredményezte 2011-ben.

2011 decemberében önök sok mindenhez hozzáfogtak, és sok mindent áttoltak a Magyar Országgyűlésen; többek között teljesen feleslegesen, sebtiben egy alkotmányos rendelkezésben rögzítették annak a lehetőségét, hogy a jegybank és a pénzügyi felügyelet intézményeit, illetve ezeket a funkciókat összevonják.

(12.30)

Én azt gondolom, és ezt elmondtuk 2011 decemberében is, hogy önmagában természetesen nem ördögtől való ezeknek az intézményeknek az összevonásáról elmélkedni - ezt tette egyébként Bajnai Gordon kormánya is, jegyzem meg -, ugyanakkor eleve kétséges, hogy a monetáris politika, illetve a pénzügyi felügyelet összehangolásával kapcsolatos rendelkezéseket célszerű-e egy alkotmányos rendelkezésben rögzíteni.

De hát itt másról is szó volt. 2011 decemberére világossá vált, hogy a magyar kormány olyan szinten építi le az alkotmányosságot Magyarországon, hogy az mindenképpen fölkelti különböző uniós partnereknek a figyelmét, olyan uniós köröknek a figyelmét, akiknek az érdekeit ráadásul sértette is például a szektorális adóknak a bevezetése.

Elmondta az LMP tavaly decemberben is, hogy pontosan az a legnagyobb bűn azzal, amit a Fidesz művelt itt a jegybank körüli alkotmányos barkácsolással, hogy lehetetlenné tett egy érdemi vitát a monetáris politika átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról. Tudniillik itt lenne az ideje annak, hogy egy egyensúlyt próbáljon a magyar parlament rögzíteni két érdek között. Egyfelől jó okuk van az uniós szabályoknak biztonságot teremteni a mindenkori jegybanki irányítás számára, hogy a jegybanki politika nem lehet zsákmánya a mindenkori kormányzati politikának sehol Európában. (Babák Mihály: Nem is volt!) Ugyanakkor a Fidesz telhetetlen étvágya komolyan veszélyezteti, veszélyeztette a Magyar Nemzeti Bankot is, komolyan fölmerült az esélye annak tavaly decemberben, igen, Babák képviselőtársam (Babák Mihály: Ön túloz!), hogy önök gyarmatosítani akarták (Babák Mihály: Nem volt igaza!) a Magyar Nemzeti Bankot éppúgy, mint ahogy gyarmatosították az igazságszolgáltatást, gyarmatosították az Alkotmánybíróságot, gyarmatosították az Állami Számvevőszéket is. (Babák Mihály: Ön hazudik!)

Ugyanakkor lényeges érdek fűződik viszont ahhoz is, hogy ne legyen olyan közpolitikai terület - és ez igaz a monetáris politikára is -, ami kivonható a demokratikus ellenőrzés alól. (Babák Mihály: A gyarmatosítás fogalmát nézd meg!) Nem engedhető meg az, hogy van egy olyan közpolitikai terület, amelyik nem számoltatható el demokratikusan, ahol nem érvényesül, ha úgy tetszik, a népszuverenitás, amelyiknek a működése nem kellően átlátható, és emiatt nem kellően összehangolható a különböző demokratikus intézmények politikájával. Tehát a két érdek között kéne, kellett volna egyensúlyt teremteni, hogy egyfelől soha ne lehessen a zsákmányszerzés áldozata a jegybank, másik oldalról viszont a monetáris politika igenis legyen elszámoltatható, hiszen a monetáris politikának is az emberek javát, az emberek jólétét kell szolgálnia.

Az a vita, ami keletkezett 2011 decemberében, lehetetlenné tette az érdemi vitát a monetáris politika elszámoltathatóságáról, ráadásul súlyosan rontotta Magyarország uniós pozícióit olyan kérdésekben, ahol viszont valóban keményen kellene föllépni, ilyen például a termőföldforgalom szabadsága, illetve a termőföldforgalomnak a kivonása a tőke szabad áramlása alól. Ezekben a kérdésekben veszített Magyarország pozíciót, és ezért kell elviselni olyan nevetséges vitákat, mint például hogy a jegybank elnöke mire tesz esküt és hogyan határozza meg Magyarország a jegybanki vezetőknek a fizetését. Nyilvánvalóan nem ezek az alapvető viták, de fölösleges harcokba bocsátkozott Orbán Viktor, és ezeknek a fölösleges harcoknak egy nagyobb csatavesztés lett az eredménye.

Viszont ez az előterjesztés természetesen nem csak a jegybankról szól, mint azt megszokhattuk, hiszen önök szeretik a salátát, és éppen ezért figyelemre méltó az, hogy az elvileg a külső nyomás hatására előterjesztett jegybanki jogszabályváltozás mellé betettek egy olyan alaptörvény-módosítást is, ami az átmeneti törvényt teljesen egyértelműen alkotmányos rangra helyezi. És akkor itt meg kell állnunk egy szóra: tulajdonképpen ez az egész kísérlet egy sokkal egyszerűbb tollvonással rendezhető lenne, magát az alaptörvényt kellene végre átmeneti törvénynek átkeresztelni. Hiszen az az alaptörvény, amit önök alkottak, ez valójában egy átmeneti törvény, ez egy átmeneti törvény 2014-ig, amikor is az alkotmányosságot helyre fogjuk állítani. (Dr. Hargitai János nevet.)

Ráadásul, hiába mosolyog Hargitai képviselőtársam, hogyha fölüti az önök által megalkotott átmeneti törvényt, mondjuk úgy a 11. cikktől, akkor azt látja, hogy miközben átmenetinek nevezték ezt a jogszabályt, ez egy vegyeskereskedés, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az átmeneti törvény nem más, mint az alaptörvénynek a kukája. Ebbe önök mindenféléket beletettek, amiknek semmi közük az átmenetiséghez, és bizony én arra kérnék mindenkit, hogy ne dőljön be annak, amit itt kereszténydemokrata képviselőtársam mondott, szó se volt az alaptörvény megalkotásánál arról, hogy ezek szükségszerű rendelkezések, záró-, illetve hatályba léptető rendelkezések az alaptörvényhez. Szó nincs erről, Hargitai képviselőtársam. (Dr. Hargitai János: Olvasd el!) Igen, arra készülök, Hargitai képviselő úr, hogy elolvassam és fölolvassam önnek, hogy miről szól ez az önök által tévesen átmeneti törvénynek nevezett jogszabály.

Ebben a jogszabályban rendelkeztek például arról, hogy a magyar polgárokat meg lehet fosztani a törvényes bíróhoz való jogtól, hogy Handó Tünde és Polt Péter szabadon terelgethessen belátása szerint különböző bírósági ügyeket. Ebben az átmeneti törvénynek nevezett alkotmányos kukában helyezték önök el az úgynevezett "elkúrtuk"-adót, amikor is arról van szó, hogy önök sorozatban alkotnak olyan jogszabályokat, amelyek nem állják ki különböző nemzetközi bírói fórumokon a próbát, ebből fizetési kötelezettsége származik Magyarországnak, a rossz jogalkotás miatt (Babák Mihály: Egy példát mondj!), Babák képviselő úr, mert önök rossz törvényeket alkotnak. (Babák Mihály: Konkrétan!) Ezért Magyarországnak fizetnie kell, és azt, amit az önök hibája miatt Magyarországnak meg kell fizetnie, a jövőben, Babák képviselő úr, ezt önök a magyar emberekkel akarják megfizettetni. (Babák Mihály: Konkrétan!) Nem átmenetileg akarják ezt, önök véglegesen rendelkeztek erről az "elkúrtuk"-adóról, hogy a kormányzati kudarcot, a parlamenti kudarcot a magyar emberekkel fizettessék meg.

És még menjünk tovább: önök ebben az átmenetinek nevezett törvényben tovább korlátozták az Alkotmánybíróság jogkörét, ebben az átmenetinek nevezett törvényben pedig szégyenszemre kizárták annak a lehetőségét, hogy további kárpótlásban részesüljenek azok a magyar állampolgárok vagy a leszármazottaik, akik 1990. május 2-a előtt jogsértést szenvedtek el.

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az átmeneti törvénynek a vitájában én elmondtam, hogy az elmúlt húsz évben jó néhány jogsérelem, amit a kommunista diktatúrában elszenvedtek magyar állampolgárok, állásvesztésekre gondolok például, ezek nem lettek reparálva. Önök pedig itt most egy tollvonással alkotmányos szinten szüntetik meg a lehetőségét annak, hogy bárki innentől kezdve bármilyen reparációban részesüljön. Szégyelljék magukat! Ez az átmeneti törvény valójában nem átmeneti törvény, szemetesládája az alaptörvénynek, annak az alaptörvénynek, ami valójában egy alaptörvény lesz, hiszen semmiféle morális legitimitással nem bír.

És hát fölvethető, hogy miért van szükség arra, hogy most kimondják azt, hogy ez az átmeneti törvény az alaptörvény szintjén áll. Először is, ez pontosan egy szakmai barkácsmunkának az eredménye, önök valahogyan mindenféle koncepció nélkül összehoztak egy alaptörvényt 2011 húsvétján, majd utána észbe kaptak, hogy még jó néhány, az önök hatalmi étvágyának kielégítését szolgáló rendelkezésről elfeledkeztek. Ezért csináltak egy második alaptörvényt, aminek már kevésbé ünnepélyesre sikeredtek a külsőségei, legalábbis mi erről gondoskodtunk tavaly december 23-án, és tulajdonképpen ez az átmenetinek nevezett törvény az önök szándékai szerint az alaptörvénynek a kiegészítése. Csakhogy ebből egy alkotmányos kentaur született, Babák képviselő úr, hiszen úgy alkották meg ezt az átmeneti törvényt, hogy nem tisztázták világosan, hogy ennek mi a viszonya az alaptörvényhez.

Miután a teljes térfoglalás a Fidesz részéről nem volt százszázalékosan sikeres, ezért előfordulhatott az, hogy például Szabó Máté ombudsman komolyan gondolkodott azon, hogy az átmeneti törvény egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróságnál megtámadja. Önök pedig joggal félnek, hogy az úgynevezett átmeneti törvénynek bizonyos rendelkezései nem állják ki az alkotmányosság próbáját, ez a félelmük jogos. Ezért szokásos fideszes módra mit csinálnak? Még a maradék fékeket is megpróbálják kikapcsolni a rendszerből, és ennek az a legegyszerűbb módja önök szerint, hogyha egyértelművé teszik, hogy az átmeneti törvény valójában nem más, mint egy második alaptörvény.

Babák képviselő úr hiába hangoskodik, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy az úgynevezett húsvéti alkotmány, az önök alaptörvénye egy átmeneti törvény lesz, amit bizony alapjaiban fogunk megváltoztatni 2014-ben. (Babák Mihály: De ki? - Vágó Gábor: Mi!)

(12.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az a barkácsolás, amit itt műveltek önök az elmúlt másfél évben a magyar alkotmányossággal, súlyosan szétzilálta a jogbiztonságot. És itt még egy pillanatra vissza kell térnem ahhoz a bohóckodáshoz, amit itt önök a jegybank és a pénzügyi felügyelet alkotmányos státusával kapcsolatban műveltek. (Babák Mihály: Csak ön, bocsásson meg!)

Decemberben elég agresszíven meghoztak egy rendelkezést, majd most szégyenszemre visszavonulót kell fújniuk. Azt kell látni, hogy ez a teljes következetlenség, ez a barkácstempó, amit folytatnak a jogalkotásban, bukásra ítéli az államadósság ellen hirdetett harcot is. Egy olyan országban, amelyik rá van kényszerülve külső forrásokra (Babák Mihály közbeszól.), de ugyanakkor pedig a gazdasági biztonság (Babák Mihály: Mégis csökken!) romokban van, ahol nincsen jogbiztonság, ott nő, Babák képviselő úr, az államadósság, egész egyszerűen azért, mert drágábban tud egy ilyen ország hitelekhez jutni. (Babák Mihály: Ez nem Magyarország!) Ezért nőnek a kamatterhek Magyarországon.

Józsa képviselő úr a Szocialista Párt részéről annyira felizgatta magát a vezérszónoklata idején, hogy már elhagyta az üléstermet. (Babák Mihály közbeszól.) Itt Rogán Antal mellett valamiért engem is megvádolt azzal, hogy nem az ország sorsa (Dr. Lamperth Mónika: Mert beszélgettek!) érdekel. Azt tudom elmondani Józsa képviselő úrnak és szocialista képviselőtársainak, hogy miközben a Szocialista Pártot, ahogyan hallgattam a vezérszónoklatokat, a befektetők sorsa érdekli, az LMP-t az emberek sorsa, a magyar munkavállalók sorsa érdekli.

Pontosan ezért mi három alaptörvény-módosítást terjesztettünk elő ehhez a mostani törvényjavaslathoz. Miután minket az ország sorsa érdekel, indítványozzuk azt, hogy a Magyar Országgyűlés ne csak a külső nyomásnak engedelmeskedjen, hanem a belső nyomásnak is, állítsa helyre a szociális jogállamot. Ezért indítványozza az LMP azt, hogy ragadjuk meg azt az alkalmat, hogy most az alaptörvényhez, ami ércnél maradandóbb, mégis hozzányúl a Magyar Országgyűlés, és állítsuk vissza a szociális biztonsághoz való jogot alkotmányos szinten, állítsuk helyre a szociális jogállamot.

Másodszor: azt is indítványozzuk, hogy állítsuk vissza, legalább arra a szintre, ahol volt 2011-et megelőzően, a közvetlen demokrácia, az állampolgári részvétel lehetőségeit, hogy a magyar állampolgárok népi kezdeményezéssel, országos népszavazással vagy éppen a narancsos Döbrögik ellen kezdeményezett helyi népszavazással hatékonyabban tudják befolyásolni saját sorsukat.

Harmadrészt, azt is kezdeményezzük, hiszen minket érdekel, Lamperth képviselőtársam, minket érdekel a magyar emberek jogbiztonsága, azt is kezdeményezzük, hogy a magyar alaptörvény mondja ki azt, hogy nem lehetséges a visszaható hatályú jogalkotás, és nem lehet embereket megfosztani törvényesen megszerzett javaiktól, törvényesen megszerzett jogaiktól. Hiszen az elmúlt másfél évben a Fidesz leginkább azzal rendítette meg a jogbiztonságot és a magyar állampolgárok mindennapi biztonságérzetét, hogy a 98 százalékos adó, a korengedményes nyugdíjak megvonása, átalakítása esetén, vagy például a magán-nyugdíjpénztári einstanddal egy olyan érzetet idézett elő a magyar családokban, a magyar emberek mindennapjaiban, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében senkinek a javai, senkinek a vagyona nem lehet biztonságban.

Mi három javaslattal élünk. Ha már hozzányúlunk a magyar alaptörvényhez, azt ne pusztán külső nyomásnak engedelmeskedve tegyük, hanem a belső nyomásnak engedjen a magyar parlament. Állítsa helyre a szociális jogállamot, állítsa vissza a jogbiztonságot a magyar emberek mindennapjaiba, és tegye újra lehetővé azt, hogy az emberek közvetlenül, állampolgári részvétellel, hatékonyan befolyásolhassák a közügyeket Magyarországon.

Mi azt várjuk, hogy a Fidesz, amelyik olyan nagy hanggal védi a szuverenitást, rájön arra, hogy ez a szuverenitás nem a Fideszé, nem a nemzeti cinizmus rendszeréé, nem Orbán Viktoré, ez a szuverenitás a népé. A népszuverenitást pedig akkor lehet helyreállítani, hogyha ebben az országban van szociális biztonság, van jogbiztonság és az emberek közvetlenül is hatékonyan kifejezhetik az akaratukat.

Az LMP ezt szeretné, és várjuk azt, hogy ha már a külső nyomásnak engedett Rogán Antal, illetve engedett a kormány, akkor a belső nyomást, az állampolgárok hangját is meghallja, és lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon újra hatékonyan bele lehessen szólni a közügyek intézésébe; újra legyen szociális biztonsághoz való jog; és világos legyen, hogy Magyarországon senkinek a törvényesen megszerzett javaira, senkinek a törvényes keresményére nem teheti rá a kezét még a narancsuralmi rendszer sem.

Összegezve: természetesen az alaptörvény-módosítást a Lehet Más a Politika frakciója nem tudja támogatni. Azért nem tudjuk támogatni, mert az átmenetinek nevezett alkotmányos szemétkosarat kívánják önök azért alkotmányos rangra emelni, hogy végképp elvegyék a lehetőséget attól, hogy azt az alaptörvényt, amelyik súlyosan provokálta a magyar állampolgárokat tavaly decemberben, akármilyen módon is, de az Alkotmánybíróság felülvizsgálja. Tegyük egyértelművé: erre a rendelkezésre önöknek azért van szüksége, mert nem akarják megvárni azt, hogy akár az "elkúrtuk"-adót, ahol a saját kudarcaikat kívánják az emberekre terhelni, akár a törvényes bíróhoz való jognak a megsemmisítését az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisítse.

Önök egy újabb cselt eszeltek ki, amivel túljárhatnak a különböző alkotmányos intézmények eszén, hiszen az önök demokráciafelfogása arról szól, hogy a parlamenti többség, a kétharmados többség hatalma korlátlan. Mi ezt nem valljuk. Mi azt gondoljuk, hogy az egyik legnagyobb kártétel, amit itt önök tettek az elmúlt két évben, az pontosan az, hogy egy centralizált demokráciát építettek ki, ahol a parlamenti többséggel szemben nincsenek ellensúlyok.

Éppen ezért ezt az alamuszi alaptörvény-módosítást mi támogatni nem tudjuk. Természetesen ezt az álláspontunkat megfontoljuk akkor, hogyha Babák képviselő úr és fideszes képviselőtársai támogatják azt az LMP-s indítványt, hogy legyen újra jog a szociális biztonsághoz; újra könnyedén kezdeményezhessenek a magyar emberek népszavazást, akár Szarvas városában is. És természetesen, hogy ha támogatják a fideszes képviselők azt az LMP-s kezdeményezést, hogy ne legyen többé lehetőség visszamenőleges hatályú jogalkotásra, és senkinek a megszerzett jogai ne legyenek veszélyben, akkor még az is lehet, hogy támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot.

Ennek hiányában ezt felháborodottan visszautasítjuk, és arra kérjük a kormánypárti többséget, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, és ne folytassák tovább ezt a gazdasági és alkotmányos ámokfutást.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból. - Babák Mihály: Tapsi...)

ELNÖK: A vezérszónoki kör végéhez érkeztünk. Tájékoztatom Babák képviselő urat, hogy most már lehet kétperces gombot nyomni, és mód van bekiabálás helyett rendesen szót is kérni (Babák Mihály: Köszönöm, elnök úr.) a Ház vezető elnökétől, és én örömmel megadom önnek a szót bármikor, amikor jelentkezik érte.

Kétperces szót kért Balczó Zoltán alelnök úr, a Jobbik frakciójából. Tessék parancsolni!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen törvénymódosításokra nem került volna sor, ha Orbán Viktor nem fúj teljes visszavonulót abban a gazdasági szabadságharcban, amit néhány kezdeti lépést követően gyakorlatilag szavakban vívott eddig is.

A tavaly december 30-án elfogadott nemzeti banki törvény nem a függetlenséget veszélyeztette, az egyoldalú függőséget akarta oldani, hiszen nézzék meg a törvényt, mi van benne. A Nemzeti Bank mindentől független, de utasítást fogadhat el az Európai Központi Banktól. Hol van itt a függetlenség? És azt a feladatot, hogy támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, néhány eszközzel próbálta ez a törvény elérni - ebben önök most visszavonulót fújnak.

Az intézményi átszervezés megteremtette volna azt a lehetőséget, hogy Simor Andrást, aki ennek a globális pénzügyi világnak a helytartója, el lehessen mozdítani. Miért lett volna ez fontos? Giulio Tremonti, korábbi olasz pénzügyminiszter, a minap azt nyilatkozta: "Az emberek felfogták, hogy sorsuk nem függhet a jegybankelnököktől, akik a politikát alakítják. Megértették, hogy ez a rendszer nem maradhat fönn, a pénzügyi világ ugyanis előbb bennünket pusztít el, majd saját magát."

Hargitai képviselő úr elmondta, helyesen, hogy ezek a módosítások, amiket most visszavonnak, mind eurokonformak. És miért kell megtenni? Azért, hogy adjon zöld utat az Európai Bizottság arra, hogy az IMF-fel tárgyaljunk. Miért tárgyaljunk? Hogy az ő diktátumait elfogadva, a Széll Kálmán-tervet kiteljesítve, ami megszorítás, azt mondhassa: íme, a piacról most már finanszírozzátok az adósságot. De milyen kamattal? 8,8 helyett 7-tel, ami tovább visz minket az adósságspirálba.

Önök egy zsákutcában menetelnek egyenletesen. Józsa István azt várja el, hogy száguldjanak a betonfal irányába, mi meg azt kérjük: forduljanak vissza, és jöjjenek kifelé ebből a zsákutcából.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces jelentkezésre kér lehetőséget Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én szeretnék reagálni Babák úr egy bekiabálására, amikor is Schiffer András említette azt, hogy az átmeneti törvényekben van egy olyan kitétel, amit mi csak "elkúrtuk"-adóként aposztrofálunk - már hogy a Fidesz elkúrta.

(12.50)

Ezzel kapcsolatban arról van szó, hogy az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság, amennyiben olyan fizetési kötelezettségeket ró az országra, amit a kormánynak kellene kifizetni, akkor a kormánynak - és ez nem csak a mostaninak, ez ezentúl következő összes kormánynak, mivel alaptörvénybe lesz ez iktatva, adót kell kivetnie.

Tehát önök most egy adókivetési kötelezettséget szeretnének alkotmányba emelni. Babák úrnak az volt a kérdése, hogy milyen kérdés kapcsán is lehet az, hogy mi, mármint Magyarország büntetést kap. Például itt van a híres-neves telekomadó, vagy ahogy szokták ezt mostanában becézni: matelcsi (Derültség.), amely kapcsán nyilvánvaló az, hogy itt uniós jog sérelme felmerül. De hogy itt az élelmiszerlánci pluszsarc kapcsán, ami nyilvánvalóan arról szól, hogy aki az élelmiszerpiacon van, annak fizetnie kell az államnak, csak azért, merthogy a piacon van, itt is fölmerülhet az uniós jog sérelme.

Számos olyan eszetlen kisadó van, amelyet most kivet a kormány, ami miatt az ország büntetésre számíthat, és nem feltétlenül ennek a kormánynak kell ezt majd kivetnie. Amit önök most elkövetnek bűnöket, mivel ennek van egy átfutása, és utána majd 5-6-7 év múlva talán visszajön ez, és akkor kell majd a következő kormánynak ezt valahogyan kigazdálkodnia, önök a következő kormányokra adókivetési kötelezettséget rónak azáltal, hogy most az átmeneti rendelkezésekből beemelik az alkotmányba. Erről van szó, Babák úr.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Nem akartam közbeszólni, csak emlékeztetem, hogy az új Házszabály értelmében egész pontos táblázatunk van most már, hogy a Ház levezető elnökének mikor mit kell csinálnia, ha önök olyat tesznek, amit a mi megítélésünk és a Házszabály értelmében szóvá kell tegyünk. Ha minden igaz, használt egy olyan kifejezést, amire többen felkapták a fejüket. (Babák Mihály: Bizony! Kétszer is.) Nem akartam akkor közbeszólni, de az új Házszabály értelmében rendre utasítom, egyidejűleg figyelmeztetem, hogy a sértő vagy illetlen kifejezés ismételt használatának következményei lesznek.

Tehát kérem szépen, a Ház tekintélyét óvjuk, és a komolyságot magamra is erőltetve jelzem, hogy nem illendő, ha ilyen kifejezéseket használ. (Jelzésre:) Ügyrendi kérdésben kíván szólni? (Vágó Gábor bólint.) Parancsoljon, Vágó úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): (Mikrofon nélkül:) Elnézést kérek, ha gáz kifejezéseket használtam. (Derültség.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, az elnézéskérését a Ház nevében elfogadom, és kérem, hogy tartsuk a rendet. Erről nem szavaztatok, ha nem haragszik. Lépjünk tovább!

Kétperces szót kért Rogán Antal képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon, képviselő úr!

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak nagyon röviden a vezérszónoklatoknál is elhangzottak közül egyvalamire mindenképpen szeretnék reagálni. Itt Vágó képviselő úr hosszasan beszélt arról, ami persze nem tárgya itt a törvényjavaslatnak, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2010. évi beszámolója kapcsán miért a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásával, többek között például a kommunikációra fordított kiadásokkal kapcsolatban hangzanak el észrevételek a költségvetési bizottságban, és miért nem a monetáris politikáról beszélgetünk.

Azért, mert a törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját nem ellenőrizheti senki. Független. Tehát ezt nem ellenőrizheti az Állami Számvevőszék sem, erről nem szólhat a jelentése, és egyébként mi sem vitázhatnánk erről. Erre szeretném felhívni így ebben a formában tisztelt képviselőtársam figyelmét. Tehát ennek egész egyszerűen ez az oka, ezért van az, hogy az Állami Számvevőszék is csak a szűken vett gazdálkodást ellenőrzi, és a szűken vett gazdálkodás tekintetében pedig a költségvetési bizottságnak pont az a dolga, hogy az Állami Számvevőszék megállapításait megvitassa, és ha ők azt mondják, hogy valami sok, akkor arról szerintem lehet érdemben egyébként ilyen természetű vitát folytatni. Ebben a tekintetben nem esik más megítélés alá a Magyar Nemzeti Bank meg egy minisztérium sem. Ha sokba kerül a logó az egyik helyen, akkor lehet vitatkozni erről a másik helyen is. Ennek érdemben nincs köze a monetáris politikához, de csak erről lehet vitatkozni a beszámoló kapcsán.

A másik, amit szeretnék elmondani, és itt legkevésbé sem szeretném megsérteni az országgyűlési törvényt és a Házszabályt, de azt szeretném elmondani, és ennyiben ügyrendi természetű is a hozzászólásom, hogy a Fidesz képviselőcsoportja nevében jelzem, hogy elnök úrnak azt a kijelentését, amit még a vezérszónoki körben tett, miszerint egyes, különösen kormánypárti képviselők tapasszák be a szájukat, azt szóvá fogjuk tenni a legközelebbi házbizottsági ülésen, mert ott kell. Úgyhogy ennek megfelelően fogunk eljárni, mert ennek a használatát viszont az elnöki pulpitusról kissé túlzónak... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Az új Házszabály értelmében viszont, ha ön olyan hozzászólást tesz, amelyben kritizálja az elnök működését, akkor figyelmeztetés nélkül meg kell öntől vonjam a szót, úgyhogy ezt most meg is tettem.

Amennyiben a Fidesz frakciójának bármi problémája van azzal, hogy igyekszem a Ház tekintélyét és a napi tárgyalás menetét biztosítani, és a bekiabáló képviselőket, akik már tizedjére, tizenötödjére is megzavarják a másik hozzászóló gondolatmenetét, azokat figyelmeztetem; ha esetleg olyan kifejezést használtam erre, amely önt sértette, miközben nem önnek szólt, hanem pontosan tudja, hogy azon képviselőtársainak, akik folyamatosan bekiabálnak, akkor ezért a házbizottság előtt majd hajlandó leszek elnézést kérni. De egyébként nekem muszáj a Ház működését biztosítani, és pontosan tudja, hogy a legnagyobb bajba egy elnöklő akkor kerülhet, ha egyébként meg nem szól azokra a képviselőkre, akik a viselkedésükkel nehezítik a Ház napi tárgyalását, mert akkor más képviselőcsoportok meg majd ezért fognak feljelenteni a házbizottság előtt. Úgyhogy azt hiszem, hogy értjük egymást; kérem szépen, hogy tartsuk a rendet.

Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miután meg lettem szólítva, és kitüntető figyelmével kísért egész hozzászólása kapcsán Schiffer úr, nekem beszélt, s nevemet többször emlegette; köszönöm szépen, kedves LMP, de nem osztom a politikájukat, mert önök kibicelnek, és önöknek minden rossz, de humorérzékük sincsen saját magukhoz sem, nekem pedig kezd fogyni önökkel szemben, amikor olyan sok ostobaságot és butaságot ismételten emlegetnek, többek közt, amit itt megtett. Tisztelt képviselőtársam, kérem, bocsássa meg, hogy ezt elmondtam, de nem kérek az önök reklámjából, nincs rá szükségem.

A másik: Vágó képviselőtársam, szintén bocsásson meg, de olyan kérdéseket beszélt, amelyet önmaga sem értett (Vágó Gábor: Micsodát?), tudniillik, nem tudott rá válaszolni. Nézze, tisztelt képviselőtársam, inkább gondolkozzon el azon, hogy a bizottsági ülésen - elnök úr a tanúm rá - ön azt kérte, hogy tárgyaljuk és kérjük számon a Nemzeti Banktól a monetáris politikáját. Ezt indítványozta külön napirend és összehívás gyanánt is a bizottság részére, amit a törvény tilt. Tisztelt Képviselőtársam! Illik valamihez némi alázat, hogy értsen hozzá. Ha nem ért, akkor pedig ne mondjon butaságot.

Úgy gondolom, hogy azt a trágárságot, amit ön kétszer mondott, én közelében sem voltam. Ez az ön trágársága, elnök úr, és kétszer mondta, nem egyszer. Nem be kívánom mószerolni, de úgy gondolom, hogy nem tudja a televízió nyilvánossága előtt kisípolni a rendező azokat a trágár kifejezéseket, amelyeket ő használt. Úgyhogy kérem, bocsássák meg nekünk, de vannak ilyen képviselők, akik csak úgy belekáromkodnak a kamerákba.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony következik, kétperces, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én jobban szeretném, ha erről a törvénymódosításról szólna a vita, bár hozzáteszem: ez a vita amilyen trükkösen zajlott itt, ugyanilyen trükkös ez a módosítás is. Hiszen nyilván Rogán képviselőtársam pontosan ismeri az új Házszabályt, és tudta, hogy ha az elnököt kritizálja, akkor megvonják tőle a szót, ezért a legvégén mondta el a hozzászólásának. Ügyes.

Ugyanilyen ez az alaptörvény-módosítás is, hogy az átmeneti törvényt úgy akarja az alaptörvény részévé tenni a fideszes többség, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy ha Szabó Máté ombudsman beadványa az Alkotmánybíróságnál megtárgyalásra kerül, akkor megvan a kockázata annak, hogy kimondják, hogy ez alkotmánysértő. Ezért azt a trükköt találták ki, hogy ezt az egész törvényt úgy, ahogy van, beemelik az alaptörvénybe, hogy az alaptörvény maga mondja ki azt, hogy az átmeneti törvény része az alaptörvénynek, és akkor azt gondolják, hogy ezzel jogilag reparálták ezt a helyzetet, és sikerül megint egy jó kis trükkel az Alkotmánybíróság hatásköre alól kivonni egy fontos törvényt és szabályozást.

Azt gondolom, és az MSZP-nek az az álláspontja, és szerintünk erről kellene vitatkozni, hogy ez egy jogállamban megengedhető-e, hogy ez hogyan érinti a jogbiztonságot, mert azt gondoljuk, hogy egyébként maga ez az eljárás is alkotmánysértő. Az meg különösen méltatlan, hogy két olyan törvénymódosítást tárgyalunk egyben, aminek az a legfontosabb kohéziós ereje, hogy a gazdasági tárca nyújtja be, mert eleget akarnak tenni bizonyos európai normáknak, és megpróbálják reparálni a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lehetőségét. Az egész történet így, ahogy van, méltatlan.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Nyikos László képviselő úr, Jobbik. Öné a szó.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én még akkor nyomtam meg a gombot, amikor Rogán képviselőtársam mondott néhány gondolatot. Erre reflektálva szeretném azt a téves nézetét cáfolni és eloszlatni, hogy ő egyfajta fetisizálással beszél a jegybanki függetlenségről, "állam az államban" koncepciót fogalmazott meg.

(13.00)

Ne vegye rossz néven, de már olyan asszociációim kezdenek támadni, mintha ön már a jövő évet maga előtt látná, amikor a jegybank elnökének fogják javasolni, tekintettel arra, hogy jövőre lejár a jelenlegi jegybankelnöki mandátum.

Tehát nincs ilyen, hogy abszolút függetlenség. Elmondtam a hozzászólásomban: a monetáris politika fölötti ellenőrzés joga az Országgyűlésé, aminek a formája az - többek között -, hogy a jegybank elnöke jelentést készít a tevékenységéről, idehozza, erről vita folyik, és a parlament eldönti, hogy elfogadja-e a jelentést vagy nem fogadja el. Ha elfogadta, akkor az azt jelenti, hogy helybenhagyta azt a monetáris politikát, amit a jegybank elnöke vagy a monetáris tanács irányított.

Tehát nagyon kérem, hogy ne fetisizálja a monetáris politika függetlenségét, sem a jegybankét, sem más monetáris intézményét, és hadd ajánljak a figyelmébe egy idézetet, amit nem kisebb személyiség, mint Napóleon mondott, amikor a Banque de France függetlenségéről volt szó. Idézem: "Azt akarom, hogy a bank eléggé a kormány kezében legyen, de ne túlságosan." - ezt mondta Napóleon. (Derültség az MSZP padsoraiban.)Szíves figyelmébe ajánlom. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Bocsásson meg, Nyikos László képviselőtársam, elnök úr, ugyanis a bizottsági ülésen nem emlékezett arra, hogy miért vettük le annak idején, egy éve a napirendről.

Elmondom, tisztelt hölgyeim és uraim, arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank elkészítette a gazdálkodásáról, működéséről a beszámolóját, a felügyelőbizottság pedig leellenőrizte. Behívtuk a felügyelőbizottság elnökét, és behívtuk a Nemzeti Bank elnökét. Hölgyek, urak, ketten feleseltek egymással. Hát nem fogadtak el semmit a felügyelőbizottságtól, semmi kritikát. Nem mi tárgyaltunk a logóról, Vágó képviselő úr, a felügyelőbizottságot bosszantotta az úgymond pénzpazarlás szűkös években, ami a Nemzeti Banknál megvalósult. Nem mi mondtuk, a felügyelőbizottság. Erre föl semmit nem fogadott el az elnök úr, csak feleselt. Bosszantó volt, és ezért levetettük a napirendről, úgy gondoltuk, hogy fontolják meg, s majd, amikor megfontolták, van lehetőség újfent tárgyalni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnök
foglalja el.)

Egyébként különben nyilvános a Nemzeti Bank gazdálkodásáról szóló 2010. évi beszámoló, az interneten rajta van, úgyhogy bárki elemezheti, akit érdekel, és megnézheti. Elég sok furcsaság van benne, többek közt 40 millió forint volt a logó változtatása. Hát az az igazság, hogy nekem a régi is jó volt, és nem kellett volna 40 millió forintot költeni rá.

Ennyit szerettem volna elmondani, úgyhogy elnök úr valószínűleg igazolja, hogy ez volt annak idején a beszámoló kapcsán a hosszas vita oka, hogy feleseltek egymással - csúnya szóval élve -, nem fogadott el semmit az elnök úr, ex cathedra a függetlenségére való hivatkozással semminemű kritikát nem fogadott el a felügyelőbizottság elnökétől és a felügyelőbizottság megállapításaiból, amelyben többpárti képviselők is vannak, és aláírták.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Vágó Gábor LMP-s képviselő úrnak.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm Babák úrnak, hogy itt belemegyünk a költségvetési bizottság régebbi... (Babák Mihály: Számvevőszéki.) - a számvevőszéki és költségvetési bizottság régebbi, jegybankkal kapcsolatos napirendjeibe. Hiszen ez felemlegeti azt a napirendi pontot is, amikor is egy érdemi, az adótörvények kapcsán lévő módosítást, amikor ott volt az egész sajtó, akkor önök behoztak egy olyan kiváló napirendet - szintén kapcsolódva a jegybankelnök úrhoz -, azt, hogy a jegybankelnök úr bizonyos cégügyei hogyan és mint is vannak. Tehát a költségvetési és számvevőszéki bizottságot a fideszes többség egy kvázi elszámoltató bizottságként akarta használni. Ezek után, amikor bármilyen érdemi kérdés merül föl a magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban, akkor önöknek csupán annyi volt a válasza, többször is: "mármint a jegybankelnök úr?".

Tehát mintegy a magyar gazdaságpolitika és Matolcsy sikertelenségét próbálják rákenni a Magyar Nemzeti Bankra. Nem lehet, tisztelt Babák úr, hogy azért nem foglalkozik a magyar parlament a Magyar Nemzeti Bank 2010-es és esetleg a 2011-es tevékenységével - (Babák Mihály: Az még nincs kész.) az nemsokára el fog készülni -, mert kiderülne, hogy nem is volt akkora probléma a jegybank kapcsán? Mert kiderülne, hogy valójában a magyar gazdaság problémái a fiskális oldalon, az NGM oldalán találhatók? Lehet azt szajkózni, hogy mármint a jegybankelnök úr, de akkor nem a valódi kérdésekkel foglalkozunk.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Nyikos László képviselő úr, Jobbik.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Annyit szeretnék az összefüggések tisztázása érdekében mondani, hogy minden ellenőrzésnél az ellenőrzött és az ellenőr között lehetnek véleménykülönbségek. Ez lényegében természetes, az érdekeik nem mindig vagy jellemzően nem ugyanazok. Na most, ez az emlegetett, ominózus költségvetési bizottsági vita, kérem szépen; persze, hogyha a felügyelőbizottság állít valamit, és ezt az ellenőrzött nem fogadja el, a bizottság nincs abban a helyzetben, hogy bíráskodjék, és eldöntse, hogy kinek van igaza.

Én éppen azért erőltettem és erőltetem azt, hogy a jegybanki éves jelentés, a felügyelőbizottsági jelentés, a Számvevőszék idevonatkozó jelentése és a könyvvizsgáló jelentése kerüljön mind ide, és aztán majd végső fokon a parlament eldönti, hogy elfogadja-e a jegybankelnök jelentését azok ismeretében is, hogy a felügyelőbizottság számos ponton bírálta a gazdálkodását, vagy nem fogadja el. Hát éppen ezt akadályozzák meg önök, kedves Babák képviselőtársam. Épp ehhez kértem volna a kormányoldal megértését, egyetértését, és ezt nem kaptam meg. Pontosan ennek a fórumnak lenne az a jogosítványa, hogy eldöntse: mindazok ellenére, ami logóügyben meg egyéb ügyekben történt, az egész tevékenységre áldását adja-e, vagy nem. Ez a dolog lényege.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétperces hozzászólások, elsőként Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Úgy látszik, hogy a memóriával azért néha baj van, de hát üsse kő, nem probléma, ugyanis azért vagyunk többen, akik emlékszünk. Azt tudni kell még egyszer, hogy a Nemzeti Bank független, de azért, elnök úr, ha véleménykülönbség van a Nemzeti Bank gazdálkodása és annak vezetője, valamint a felügyelőbizottság között, mi nem lehetünk bírák.

Miért is mondtuk azt, hogy nem engedjük a tisztelt Ház elé? Azért, mert szíveskedjenek tisztázni, hogy ki mit rontott el, vagy a felügyelőbizottság, vagy a Nemzeti Bank. De azért azt szeretném elmondani a tisztelt Ház előtt, mert nem volt nyilvános vagy esetleg nem volt nyilvánossága a bizottsági ülésnek, hogy az elnök úr semmiben sem adott igazat, semmit sem ismert el, mármint a Nemzeti Bank elnöke. Ugye, Nyikos képviselőtársam, így volt? Semmiben sem adott igazat, és egymással - ezért aposztrofáltam így - feleseltek.

Szóval, ne haragudjanak meg, de két jól megfizetett szervezet, többek között a Nemzeti Bank elnöke felesel az őt felügyelő bizottsággal? Hogyan kerül egy ilyen katyvasz az orrunk elé?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem volt alkalmas, hogy a tisztelt Ház elé kerüljön, ezért általános vitára nem tartottuk alkalmasnak, és azzal küldtük vissza, hogy tisztázzák a félreértéseket. Mi nem bíráskodhatunk, és ha majd megegyeztek, és majd rögzítik ezt az álláspontjukat, akkor jöhetnek hozzánk, és újfent napirendre tűzhetjük. Ön ezt várja - úgy gondolom -, de most hirtelen napirendre tűzte. Úgy gondoltam, hogy nem igazán fontos most elvenni a figyelmet erről a kérdésről, és különben sem kaptuk meg azt az anyagot, ami arról szólt, hogy a felügyelőbizottság megállapításaival szemben mit reagált és mit reparált úgymond a Nemzeti Bank elnöke.

Képviselőtársaim, LMP-sek, én elhiszem, hogy itt összevissza ülnek ketten, hol elöl, hol máshol, itt ugrándoznak a padsorok között, hogy többnek látsszanak, de ketten vannak a tisztelt Házban. Kérem, bocsássák meg, hogy elmondom, de nagy hazugság maga a létük is. Eleve úgy játsszák, hogy többnek látsszanak. Ezért ülögetnek hol előre, hol hátra.

De, hölgyeim és uraim, itt minden mindennel összefügg, tisztelt képviselőtársam: nincs semmi köze ahhoz, hogy mennyibe került a logó, és hogy off-shore cége van a Magyar Nemzeti Bank elnökének? Milyen üzenet az, amikor egy nemzeti bank elnöke külföldön tartja a pénzét? Bocsánatot kérek.

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces: Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim, már az alkotmányügyi bizottság vitájában is elmondtam azt az aggályomat, hogy ennek a két módosításnak az ilyetén való tárgyalása csak arra lesz alkalmas, hogy ilyen költségvetési bizottsági idézetekkel szórakoztassuk a nyilvánosságot, mint amit Babák képviselőtársam az előbb tett. De közben ennél sokkal nagyobb dologról is szó van, hiszen most, ebben a pillanatban, ha elfogadják ezt a módosítást, akkor nem történik más, mint hogy egy törvényt, amely saját magáról azt találta mondani, hogy ő egyébként az alaptörvény része, megpróbálnak Alkotmánybíróság ellenőrzése alól kivonni, és ezt az átmeneti törvényt az alaptörvénybe belepréselni.

(13.10)

Nekünk meggyőződésünk, és ezért szeretném ezt hangsúlyozni, hogy talán a Fidesztől jelen lévő, de most, hogy jobban körülnézek, látom, hogy nincs itt senki, de a KDNP-ből sem alkotmányjogász, akiknek a politikai elkötelezettségükön túl van valamilyen szakmai elkötelezettségük is - gondolják komolyan végig, hogy egy jogállamban szabad-e ilyet csinálni. Nekünk ugyanis meggyőződésünk, hogy nem, és közben - a televíziónézők ezt nyilván nem látják - ilyen vidám integetés zajlik a Házban, de mégis szeretném, ha ezt a kérdést komolyan vennék, és születne arra nézve valamilyen érdemi válasz, amit én elmondtam többször is, az alkotmányügyi bizottságban, itt a vezérszónoklatban is: hogyan képzelik, hogy utólag reparálni lehet egy olyan törvényt, amelyik saját magáról mondta ki, hogy az alaptörvényhez tartozik? Ettől, hogy most az alaptörvény módosításával beemelik az alaptörvénybe, ez nem lesz jogszerű! Megint elkövetnek egy olyan alkotmánysértést, amit (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) nehéz lesz majd kiküszöbölni, de segíteni fogunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Rogán Antal képviselő urat illeti a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretném terelni a vitát a jegybanktörvény-módosítás érdemi részére, és szeretném itt elmondani, amit már jeleztem részben a vezérszónoklatban is, csak most részletesen, hogy be szeretnék nyújtani, illetve be fogok most nyújtani egy olyan módosító indítványt, amely a jegybanktörvényre vonatkozik. A jegybanktörvény ugyanis a mostani módosítással a 46. § (10) bekezdést egy az egyben kiveszi, amely a monetáris tanács tagjainak súlyos kötelezettségszegés esetén történő felmentését szabályozta volna eredetileg. Az én véleményem szerint - ebben egyetértünk a jegybankelnök úrral, aki szintén kifejtette ezt az álláspontját a gazdasági bizottság ülésén - ez egyvalamiben szabályozatlan helyzethez vezet. Nem egyértelmű, hogy a jegybank monetáris tanácsának a tagjait ilyenkor a felmentési okok megléte esetén ki menti fel, az Országgyűlés, illetve a köztársasági elnök, és éppen ezért egy erre vonatkozó részletes szabályozást szeretnék benyújtani, ami arról szól, hogy a monetáris tanács (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti tagjait a köztársasági elnök - ezek a belsős tagok -, a c) pontja szerintit pedig az Országgyűlés mentheti fel. Ezek a külsős tagok, és ezeket természetesen az alapokmány 14.2 cikkében meghatározott okokból lehet egyébként csak felmenteni; ez az európai központi banki alapokmány és az abban szereplő felmentési rendelkezések. Ennyiben tehát ez összhangban van az európai szabályozással, és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a támogatását is bírja. Ez a módosító indítvány, azt gondolom, hasznos kiegészítés ahhoz, amit most a kormány benyújtott. Tartalmi értelemben nincs változás, jogilag azonban az mégiscsak furcsa, abszurd helyzet, hogy nem egyértelmű, lehet-e felmenteni, mondjuk, súlyos kötelezettségszegés esetén, akkor azt hogyan lehet megoldani, milyen formában; ezt a helyzetet rendezi.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nagyon remélem, hogy Babák képviselő úr lehiggad, és felhagy ezzel a méltatlan viselkedéssel. Próbálom megvilágítani, hogy Vágó képviselőtársam mire utalt az imént, amikor a költségvetési bizottság jegybanki témáiról, az elmúlt kétéves jegybanki témáiról beszélt.

Arról van szó, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy önök a monetáris politika kapcsán 2010 tavaszától kezdve foglalkoztak itt logóval, foglalkoztak a jegybankelnök fizetésével. A nagyközönség egyet látott, azt, hogy önök mindenáron Simor Andrást ki akarják piszkálni a helyéről. Ellenben egy dolgot nem lehetett látni, hogy akár Babák úrnak, akár másnak lenne konstruktív ötlete arra, hogy miként lehet úgy biztosítani a monetáris politika átláthatóságát, elszámoltathatóságát, hogy ez ne jelentse egyébként a jegybank gyarmatosítását. No, itt lett volna szükség nagy hangra, és itt lett volna szükség kreatív ötletekre. Nem ez történt. Állandósítottak egy hidegháborút a kormány és a jegybank között, amelynek viszont a magyar emberek itták meg a levét, mert egy olyan ország, amelyiknek nagy az adósságállománya, de a külső szemlélő azt látja csak, hogy a kormány, ráadásul egy kétharmados többség folyamatosan hidegháborús hangulatot szít a jegybankkal szemben, egy ilyen ország pozíciói romlanak, éppen ezért egy ilyen ország kamatterhei nőnek. Felelőtlenség volt, bármilyen viccesnek is tűnik Babák képviselő úrnak, felelőtlenség volt az, amit önök műveltek 2010-től kezdve a jegybankhoz fűződő viszonyban, és ugyanakkor semmiféle konstruktív ötletük nem volt arra, hogy egyébként a monetáris politika ellenőrizhetőségét, elszámoltathatóságát hogyan lehetne biztosítani úgy, hogy közben a jegybanki politika viszonylagos függetlensége a mindenkori kormányzati politikával szemben fennmaradjon. Erre kellene választ adni a vagdalkozások helyett!

Köszönöm szépen. (Vágó Gábor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kovács Tibor MSZP-s képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban a dolgok tartalmi lényegéről kellene szót váltanunk, és az kétségtelen, a mai napig nem kaptunk választ arra, hogy mi volt a kormánypártok szándéka akkor, amikor a jelenlegi jegybankelnököt megpróbálták vegzálni és mindenféle módon kibillenteni a helyzetéből. Mi volt a szándék ezzel? Kit akartak a helyére ültetni? Nyilvánvalóan olyan valaki pártkatonát, aki jobban megfelelt volna úgymond a kormányzati szándékoknak.

A másik kérdés viszont még mindig itt van előttünk, tisztelt képviselőtársaim. Ebben a törvényjavaslatban számos ponton nincs olyan módosítási kezdeményezés, amit az Európai Központi Bank jónak és szükségesnek tart ahhoz, hogy a tárgyalások az IMF-fel, illetve az Európai Bizottsággal megkezdődhessenek.

Kérdezem: a kormánypárti képviselőknek mi a szándékuk? Szintén zárószavazás előtti, előre nem megvitatható, megtárgyalható módosító indítványokkal kívánják ezt a helyzetet kezelni? Kérem, nyilatkozzanak erről! Lesz-e ilyen, hogy a zárószavazás előtt lényeges ponton kezdeményezik a törvényjavaslat módosítását, vagy továbbra is belemennek abba a bizonytalan helyzetbe, hogy most ugyan elfogadnak egy törvényt, ami nyilvánvalóan nem felel meg az Európai Központi Bank ajánlásainak, és ezt követően folytatódik a huzavona? Vagy tulajdonképpen ez a valós szándékuk, hogy nem is akarnak tulajdonképpen megállapodást, csak mindig kitalálnak valamilyen ürügyet, indokot azért, hogy a tárgyalások ne kezdődjenek meg, és megpróbálják így az egész évet vagy a jövő évet kihúzni, még olyan áron is, hogy ez százmilliárdokba kerül a magyar adófizetőknek? Kérem, hogy erről beszéljenek, mert ez a dolog lényege! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek. Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Gondolkodtam rajta, hogy szóljak-e, de azért csak szóvá kell tennem, amit Schiffer képviselőtársam mondott, mert bent maradt még, bár Lamperth Mónika nincs bent. Úgy gondolom, én teljesen higgadt vagyok és nyugodt vagyok. Néha az ön vagdalózásai, hazugságai, mellébeszélései és a kormány szidása, pocskondiázása néha gyomorforgató. Megvallom őszintén, ilyenkor elkap egy kicsit a vörös köd, de nézze, ön megtehet mindent, nekem pedig viselnem kell mint kormánypárti, de azért eléggé gusztustalan alkalmasint ez a viselkedés, többek között az is, amikor nem mond igazat, többek között azzal, hogy a monetáris politikához nincsenek kreatív ötletek.

Tisztelt Schiffer Képviselő Úr! Ön hogyan gondolja azt, hogy a Nemzeti Bank függetlensége mellett a monetáris politikára olyan kreatív ötletek lehetnének, amelyek befolyással lehetnének? Tessék megosztani a közvéleménnyel, beszéljünk Simor Andrással vagy a Központi Bank elnökével! Lehet, hogy nagyon rosszat kapna. Illene elmélyedni ebben a dologban.

Még egy dolgot hadd említsek meg. Ön ne említse a 2011-es pénzügyi beszámolót, mert az elnök úr ezt még nem tűzte napirendre. A Nemzeti Bank 2010. évi gazdálkodásáról volt szó, amely a mi bizottságunkhoz tartozik, és az, hogy az elnök úr mikor veszi napirendre, ez az ő döntése. Az elnök úrral együtt a legutóbbi alkalommal a 2010. évi zárszámadásukat azzal küldtük vissza, hogy nem elfogadható, a tisztelt Ház elé nem hozható, ugyanis az elnök úr, a Magyar Nemzeti Bank elnöke semminemű gazdálkodási kritikát nem ismert el. Úgy látszik, magas lovon van, majd egyszer a felügyelőbizottság leszállítja, és majd akkor jönnek vissza a tisztelt Ház elé.

Úgyhogy, képviselőtársam, ön nagyon sokszor valótlant mond, ez nagyon vérlázító és felháborító, de tudja, az az igazság... Nem mondok többet, köszönöm, ennyit ért.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképedve követem a vita sodrát. Amikor az MSZP az Európai Központi Bank magyar hangjaként szervilista módon folyamatosan arról beszél, hogy hogyan kellene a nyugati és külföldi érdekeknek megfelelni, igazából nem csodálkozom, hiszen ciklusokon keresztül az a szolgai, az Alföldön jellemző csicskatartásra emlékeztető magatartás jellemezte önöket, ami egyébként most is.

(13.20)

Csak a külföld, csak a Nyugat, mindig találnak egy nagyhatalmat, amihez lehet dörgölőzni. Oké, ezt megszoktuk önöktől.

A kormány részéről viszont azt nem értem, hogy miért nem kerülhet elénk úgy általában az MNB-ről szóló jelentés, tehát mi az oka annak, hogy bizottsági szintről nem engedik ezt továbbhozni a Ház elé, tehát nem hozzák a magyar választópolgárokat abba a helyzetbe, hogy a széles nyilvánosság előtt tárgyalhassunk azokról a nagyon fontos kérdésekről, amelyek lényegében Magyarország gyarmatosítását, annak veszélyét taglalnák, és azokat a módszereket, amelyeken keresztül ezt egyébként keresztül lehet vinni. (Babák Mihály: Ilyen jelentés nincs.) Adott esetben a pénzszivattyú működéséről kellene itt és most nekünk beszélnünk, és nem arról, hogy különböző bizottságokban az egyik tagnak vagy a másiknak milyen jogosultságai vannak, vagy nem arról, hogy ki ellenőriz kit, hanem arról kellene, hogy Magyarország tekintetében működik egy pénzszivattyú, aminek mi a rosszabbik végén állunk, és milyen módszerekkel lehetne ezt megállítani.

Tehát amikor az LMP számomra érthetetlen módon attól a veszélytől fél, hogy ne gyarmatosítsa senki az MNB-t, akkor vissza kell hogy dobjam a labdát, és ki kell fejezzem, itt arról van szó, hogy jelen pillanatban Magyarországot gyarmatosítják az MNB-n keresztül. Amikor mi arról beszélünk, hogy igenis fel kellene lépni ez ellen, a kormányzat pedig most megfutamodott, cserébe egy esetlegesen bejövő hitellehetőségért vagy valamilyen nemzetközi és külső nyomásra, akkor látható, hogy szinte nagykoalícióban valósul meg az a tény, ami jelenleg előttünk van, hogy a széles közvélemény előtt nem beszélhetünk az MNB működéséről, a pénzszivattyú működéséről, a megállítási utakról, hiszen különböző érdekekből, de ahogy mondtam, az MSZP, a kormány és az LMP is egészen különböző indíttatásoktól, de elzárkózik ez elől. Ezt tartom egészen felháborítónak.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő kétperces Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kovács Tibor képviselőtársamat szeretném emlékeztetni arra, hogy az Európai Bizottság ülésén Orbán Viktor és Barroso bizottsági elnök úr úgy állt fel, hogy ha ezeket módosítja a magyar kormány, akkor minden további nélkül eltekintenek a kötelezettségszegési eljárástól a Magyar Nemzeti Bank függetlenségével kapcsolatosan. Mi a leglényegesebb pontja ennek? Az, hogy a kormány képviselője szavazati jog nélkül tulajdonképpen részt vesz magán a monetáris tanács ülésén. Kovács Tibor képviselőtársam, ugye nem úgy gondolja ön sem, hogy az a törvény, amelyet önök annak idején alkalmaztak és létrehoztak, most ennek a kormánynak az elsődleges hibája? A másik pedig az, hogy úgy érzem, magában ebben a módosításban ez nem esik olyan rettentő nagy súllyal latba, amit ön próbál most jelen pillanatban feleleveníteni.

A másik ilyen dolog, a további kérdések. Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank folytat vitát egymás között - nem a magyar kormánnyal és a magyar törvénykezéssel - a felmentési rendelkezés értelmezésével kapcsolatosan. Nem kifogásként említik ezt, hanem egymás között folytatnak vitát, mert saját maguk nem tudják eldönteni, hogy hogyan kell ezt egyáltalán értelmezni. Az előbb Rogán képviselőtársam pontosan elmondta azt a módosítást, amivel tulajdonképpen ezt az anomáliát is, amit a magyar jegybank a maga részéről is támogat maximálisan, rendezni lehessen.

Nem tudom, milyen további kifogásokról beszél, mert szerintem más kifogás nem született. Úgy állt fel Barroso és Orbán Viktor miniszterelnök úr az asztaltól, hogy ha ezeket a módosításokat a magyar kormány megteszi a maga részéről, akkor a további vizsgálatokat az Európai Bizottság (Az elnök csenget.) teljes egészében befejezi. Mit vár még ön?

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Vágó Gábor képviselő urat illeti a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Egyrészt Babák képviselőtársamnak nagyon röviden - tényleg zárjuk le ezt a vitát (Babák Mihály: Nem én kezdtem!), de itt szezon-fazon kérdések vannak önnél.

Amikor Schiffer képviselőtársam azt mondta, hogy a jegybank szabályozása kapcsán ki lehetne alakítani egy olyan jegybanktörvényt, ahol valóban érdemi demokratikus kontroll volna (Babák Mihály: Egymás szavát magyarázzátok?), egy olyan átláthatóság volna, amely mindenki számára nyilvánvalóvá tenné, hogy mi folyik a Nemzeti Bankon belül, akkor arról beszélhetünk, hogy például... Ezt a kreativitását nem a monetáris politika kapcsán kellene megmutatnia Babák úrnak, hanem mint törvényalkotó!

Az LMP télen, amikor a jegybanktörvény vitája volt, rengeteg módosító javaslatot tett ezen ügy kapcsán az asztalra, és mindet le is söpörték persze, természetesen, és most vissza kell hozni azt a törvényjavaslat-csomagot, amiben például a mi módosításaink is benne voltak. Akkor nem hallgattak ránk, most másra kell hogy hallgassanak (Babák Mihály: Melyikre gondolsz? Konkrétan melyikre?) Viszont annak kapcsán nem történt előrelépés, hogyan legyen átláthatóbb a jegybank működése. (Babák Mihály közbeszól.)

ELNÖK: Elnézést, egy kis türelmet kérek, kedves Vágó Gábor képviselő úr. Figyelmeztetem Babák képviselő urat, hogy tartózkodjon a bekiabálásoktól. (Dr. Schiffer András tapsol. - Dr. Steiner Pál: Éljen az elnök úr!)

Tessék, Vágó képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm, elnök úr, habár hozzászoktam már.

Z. Kárpát Dániel képviselőtársam itt megvádolta az LMP-t azzal, hogy mi azt gondoljuk, hogy itt azon nyomban a pénzszivattyút kellene támogatni, de hát ön nem figyelt, Z. Kárpát képviselőtársam, hiszen pont arra tettük a hangsúlyt, hogy hogyan lehetne még inkább a demokratikus fölhatalmazással rendelkező parlamentet erősíteni annak kapcsán, hogy átláthatóvá tegye a jegybank működését, illetve demokratikus kontroll legyen a jegybank működése kapcsán. Ez pontosan arról szól, hogy hogyan lehet ezt (Az elnök csenget.) a kettős gazdaságot megfékezni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Rogán Antal képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azt szeretném kérni, hogy ha lehet, akkor a költségvetési bizottsággal meg a jegybanki beszámolóval kapcsolatos vitákat lassan tényleg függesszük itt fel.

Én azt szeretném mindenképpen elmondani, egy bizottságnak az a feladata, az a dolga - bármennyire is nehezményezik ezt képviselőtársaim, én is ezt szoktam tenni bizottsági elnökként -, hogy azt ítélje meg, hogy az elékerült törvényjavaslat vagy beszámoló általános vitára alkalmas-e. Ha egy jegybanki beszámolóban vita van a felügyelőbizottság és a jegybank között, akkor az nyilvánvalóan általános vitára nem alkalmas. Ha ez a döntés megszületik, akkor automatikusan nem kerül a Ház elé. Valamit nem engedek tovább egy vitára azért, mert nem tartom általános vitára alkalmasnak, kivéve, ha saját magamnak akarok ellentmondani. Tehát én abszolút egyetértek a költségvetési bizottságban ülő képviselőtársaimnak ezzel a döntésével, egyik oldalról.

Másik oldalról továbbra is mondanám: feketén-fehéren benne van a jegybanktörvényben, hogy a jegybank beszámolója a jegybank gazdálkodásáról és működéséről szól, de a monetáris politikáról nem. Ez feketén-fehéren benne van. Ez egyébként a világ minden jegybanktörvényében benne van, úgy mellékesen ezt elmondanám, mielőtt ezzel kapcsolatban további vitákat nyitnának képviselőtársaim.

Kovács Tibor képviselőtársamat pedig szeretném megnyugtatni. Ön itt két kérdést feszegetett még alapvetően, ezek a jegybank alelnökének a jelölésével, illetve a monetáristanács-tagok jelölésével kapcsolatosak. Én itt már világossá tettem, amit készen állunk bejelenteni egyébként és megerősíteni is ebben a formában, hogy nem kívánunk élni ezekkel a jelölési jogokkal. Ha ön nyugtalankodik, szeretném elmondani, itt olvasom Alvanitis Athanasios úr e-mailjét, aki Rosenberg urat váltotta fel az IMF delegációjának élén a magyarországi ügyekben, hogy ezt a típusú megoldást ebben a két kérdésben egyébként akár még ő is elfogadhatónak tartja. Tehát én azt gondolom, hogy ha ők nem nyugtalankodnak, akkor Kovács Tibor képviselőtársamnak sem kell nyugtalankodni.

Azt pedig elmondanám tisztelt képviselőtársaimnak... De ezt majd egy másik hozzászólásban, mert elfogyott az időm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is Rogán képviselő úrnak annyit mondanék, hogy igen, felettébb szokatlan ez a fideszes önmegtartóztatás, mármint hogy nem kívánnak élni egy jelölési joggal, vagy hogy egész pontos legyek, a miniszterelnök úr nem kíván élni egy jelölési joggal, hiszen az önök alapszabálya így szól. Reméljük, hogy az ilyenfajta önmegtartóztatás a jövőben jellemző is lesz majd a Fidesz politikájára.

Z. Kárpát képviselőtársam valószínűleg félreértett valamit, tudniillik én azt próbáltam elmondani, hogy akkor, amikor mi a jegybank gyarmatosításáról beszélünk a kormányzati politika által, akkor azt az érdeket szeretnénk érvényesíteni vagy azt az érdeket szeretnénk egy kicsit kihangosítani, hogy a mindenkori monetáris politika, a mindenkori jegybank nem lehet kiszolgáltatva a mindenkori kormányzati politika kénye-kedvének.

Hogy konkrét példát mondjak, amikor bejött decemberben ez az eléggé szerencsétlen átmeneti törvényes, alkotmányos variálás a jegybank, illetve a pénzügyi felügyelet jogállásával kapcsolatban, lábra kapott a hír, hogy erre az egész hadműveletre azért van szükség, mert a bukott gazdaságpolitikát úgy próbálják valamiképpen szebbé faragni, hogy rá akarják tenni a kezüket (Babák Mihály közbeszól.) fideszes oldalról a jegybanki devizatartalékra. Elterjedtek ilyen hírek, és ezek a terjengő hírek legalábbis nem tettek jót például a forintárfolyamnak.

Ezt én csak azért mondom Z. Kárpát képviselőtársamnak, hogy jó okunk van attól tartani, és teljesen mindegy, hogy fideszes vagy másmilyen színezetű kormány van hatalmon, hogy ne legyen a mindenkori kormánynak a pénzjegynyomdája egy jegybank, egyik oldalról.

(13.30)

A másik oldalról viszont, Z. Kárpát képviselő úr, nagyon világossá tettük most is, decemberben is, hogy az LMP elkötelezett amellett, hogy a monetáris politika legyen elszámoltatható, legyen átlátható és biztosítva legyen a demokratikus ellenőrzése a monetáris politikának. Ezt a két érdeket kéne összehozni. Kreativitást ebben hiányoltam Babák képviselő úrtól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem pedig a bekiabálásaiban.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Tényleg reggel óta figyelem én is a hozzászólásait. Tegnap ott kellett volna lenni a bizottsági ülésen, ahol a jegybank alelnök asszonya saját maga mondta, hogy nem tud olyan példát mondani, hogy sérült volna a magyar kormány részéről a jegybank tevékenységével kapcsolatosan az elmúlt időszakban a döntés kérdése.

Egy dologban nem látott és nem látunk tisztán - vele együtt egyébként -, amiben azt kifogásolta, hogy egy adott cikluson belül a jegybanktörvényt nem ildomos változtatni. De felteszem önnek a kérdést: az Európai Központi Bank, ha úgy kívánja a pénzügyi helyzet, hogy valamilyen törvényen változtasson, akkor egy adott cikluson belül változtat-e? Változtat! Ha a pénzügyi-gazdasági helyzet úgy kívánja, akkor ő saját maga is változtat.

Szeretném külön hangsúlyozni azt is, hogy ha jól emlékszem rá, pont az én módosító indítványom tette azt lehetővé, hogy a pénzügyi állami felügyelet és a jegybank esetleges összevonása ne azonnal következzen be, hanem adott esetben egy választás utáni időszakban. De ha megfigyeli azt, az Európai Unión belül egyre többen szorgalmazzák, hogy az állami felügyeletek és a nemzeti jegybankok összevonására sor kerüljön, és valóban olyan ellenőrzési rendszer tudjon kialakulni, amivel radikálisan lehet csökkenteni a korrupciót.

Egyszerűen nem értem, és itt jön be, amit. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is mondott, hogy most annak örülnének egyesek, ha még millió kifogás lenne a jegybanktörvény függetlenségével kapcsolatban. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak ennyi van, ennyit kért az Európai Bizottság. Ezt a két vagy három dolgot kérte, hogy a magyar kormány ezen módosítson. De hát ezek nem olyan dolgok, amelyek eget rengetően felborították volna a jegybank függetlenségét. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló két percben Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előzőekben Ékes képviselő úr hozzászólásából mintha az derült volna ki, hogy ön vagy esetleg a kormánypárti képviselők teljes ismeretében és tudatában vannak annak, hogy Orbán miniszterelnök úr, illetve Barroso úr miben állapodtak meg. Ha ön ezt tudja részletesen, tételesen, akkor legyen szíves itt, a parlament nyilvánossága előtt ne csak velünk, képviselőkkel, hanem az ország nyilvánosságával is ismertesse meg azt, hogy ez a megállapodás miről szól, milyen elemeket tartalmaz, és ezt a kormány mikor kívánja végrehajtani. Nyilván nagyon sokan örülnének a magyar gazdasági és pénzügyi szektorban is, ha ezekről a megállapodásokról itt, a parlament nyilvánossága előtt kapnának tájékoztatást. Ez az egyik.

Rogán képviselő úrnak pedig azt ajánlanám a figyelmébe, hogy ha tényleg komolyan gondolják azt az ígéretet, ami szóban hangzott el, hogy a kinevezéseket majd az új jegybankelnök időszakában tennék meg, a jogszabályban van arra lehetőség, hogy beleírják, hogy ez a paragrafus 2013. július 1-jén lép hatályba. És akkor senki nem fog gyanakodni, mert most még van okunk a gyanakvásra a Fidesz korábbi gyakorlatát illetően, de ha most beleírják, hogy ez a paragrafus '13. július 1-jén lép hatályba, akkor mindenki megnyugszik, és tudomásul veszi, és gondolom, hogy az Európai Központi Bank is elfogadhatónak tart egy ilyen megoldást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Rogán Antal képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak Kovács Tibor képviselő urat és minden MSZP-s képviselőt emlékeztetnék arra, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor Gyurcsány Ferenc kormányának kérésére egyéni képviselői indítványra, többek között az ön mellett ülő Göndör képviselő úr indítványára módosították a jegybanktörvényt, és abban megnövelték a monetáris tanács létszámát, akkor ezt az Európai Központi Bank rendkívül hevesen kifogásolta. Önök fütyültek rá. Erről ennyit, ami azt illeti. Úgyhogy a kettős mércét, kérem, hagyják abba! (Babák Mihály: Úgy van! - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

A másik pedig, nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás által érintett jogi témákat kezeli ez a módosítás. Ennél több olyan pontot nem találtak, ami az európai, a közösségi joggal kapcsolatban bármiféle ütközőfelületet jelentene. Ahogy említettem, két vitatéma volt még ezen kívül: az egyik az eskü kérdése, a másik a fizetés kérdése. Mi továbbra is helyesnek tartjuk, hogy a kormány ezekben fenntartotta az eredeti álláspontját, de ez Brüsszelben a továbblépésnek egyébként nem volt akadálya.

Azt ön is helyesen említette, hogy az Európai Központi Bank - bár önök korábban fütyültek a kifogásaira - még további témákat szóvá tett. Ezek közül az egyik az új alelnök, a másik a monetáris tanács tagjainak kérdése. Azt gondolom, hogy törvényi akadálya nincs a létszámváltoztatásnak. Szakmai indoka is van egyébként ebben a tekintetben. Itt az a kérdés, hogy erre a jelölésre sor kerül-e korábban vagy nem kerül sor. Azt gondolom, hogy e téren tudunk tenni olyan lépéseket, amelyekhez nem szükséges egyébként törvényi változás.

És van még egy - természetesen ez a monetáris tanács hatásköreivel kapcsolatos kérdés. Ezeket egyeztetik Frankfurtban egymással a magyar kormány delegációja és az érintett szervezetek, de mielőtt bárki kritikát mondana, hozzátenném, hogy a monetáris tanács az elnök előterjesztésére 7 egyhangú igen szavazattal fogadta el a jegybank belső működési rendjéről szóló új szabályzatot. Azt mondani, hogy ebben a jegybank önállósága sérült volna, azt erős túlzásnak tartanám. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Schiffer András LMP-s képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Figyelmesen hallgattam Ékes képviselő urat, és nem bírtam megfejteni, hogy mennyiben válaszol nekem, de szerintem nem nekem válaszolt. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy mi szeretnénk azt, hogy jöjjenek olyan kormánypárti javaslatok, amelyek fokozzák a mindenkori jegybanki, illetve a monetáris politika demokratikus elszámoltathatóságát. Ehhez a kezdő lépés az lenne, ha a jegybanki jelentés bekerülne a tisztelt Ház elé. Erről beszéltem.

Egyebekben pedig kíváncsian várom Ékes képviselő úr és valamennyi fideszes képviselő véleményét az LMP-s módosító javaslatokról. Tudniillik, ha már önök a piacokat megnyugtatták - és ez helyes - egy ilyen törvényjavaslattal, amit külföldi nyomásra hoztak be a Ház elé, kíváncsi vagyok, hogy a békemeneten az önök hívei ennek mennyire tapsolnak, de ez legyen az önök problémája; kíváncsi lennék arra, hogy ezek után támogatják-e azokat az LMP-s javaslatokat, amelyek belső nyomásra születnek, hogy végre az alaptörvény biztosítsa a szociális biztonsághoz való jogot, tegye könnyebbé az állampolgári részvételt Magyarországon; tegye könnyebbé azt, hogy az emberek akár Szarvas városában, akár másutt könnyebben tudjanak népszavazást kezdeményezni; harmadrészt támogatják-e azt, hogy végre legyen alkotmányos biztosíték arra, hogy nem lehet visszamenőlegesen törvényeket alkotni, és nem lehet törvényesen szerzett javakat elvonni.

Erről kéne beszélnünk. Ezzel lehetne megnyugtatni a magyar embereket, és ezzel lehetne jogbiztonságot teremteni Magyarországon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Ékes József képviselő úr következik, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igen tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Most valóban a Magyar Nemzeti Bankról és az alaptörvény módosításáról van szó, mert jelen pillanatban ez fekszik a parlament előtt.(Z. Kárpát Dániel: Ez a baj!)

Önnek egy példát szeretnék erre elmondani. 2005-ben, amikor az Európai Parlament elfogadta a génmódosított vetőmagok telepítésének kérdését, akkor a magyar kormány is úgy foglalt állást, hogy meghajtja a fejét, és aláveti magát az akkori döntésnek.

Utána az öt parlamenti párt összeült, és visszaküldtük a kormányt, hogy ezt ne engedje meg. Akkor tesz egy ország és egy parlament helyes lépést, ha nem hajt minden előtt fejet, amit Z. Kárpát képviselőtársam is mondott, és képes arra, hogy saját nemzeti érdekeit úgy tartsa szem előtt, hogy adott esetben az Európai Unió adta Európai Bírósághoz is, ha kell, odafordul. (Dr. Schiffer András: Nem erről beszéltem.)

(13.40)

Tisztelt Képviselő Úr! Igen, fölteszi ön a kérdést, hogy miről beszél. Ön miről beszélt idáig? Föltette saját magának már a kérdést? Ez a napirendi pont itt jelen pillanatban. És én szeretném tényleg arra kérni a képviselőtársaimat, hogy ragaszkodjunk ehhez. Ennek az országnak nem az a törvény okozott kárt, képviselőtársam, hanem az a viselkedés, amivel végigrohanták az Európai Uniót, az Európa Tanácsot és a világot, sok balgasággal, amit nagyon sokan meg is ettek. Ilyen a jegybanktörvény adta kérdéskörben a jegybank elnökének a fizetése.

Képviselőtársam! Az egész közszférában mindenkire vonatkozott, nemcsak a jegybank elnökére, hanem mindenkire vonatkozott ez a törvény. És ön is nagyon jól tudja, hogy honnan indult ki magának a törvénynek a megfogalmazása. Tehát nagyon szomorú az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha ön is úgy foglal állást, hogy a magyar kormány...

ELNÖK: Köszönjük szépen.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): ...a jegybank elnökével akart egyedül kiszúrni, holott legjobb tudomásom szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a közszférában ugyanaz a törvény vonatkozott minden fizetésre, mint a jegybanktörvény esetében. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Rogán képviselő úr már sokadszor, a vezérszónoklatában is hosszasan beszélt a korábbi jegybanktörvény módosításáról, akkor én szeretném önnek felidézni: az akkori módosítást több mint egy hónapon keresztül vitatta a Ház. Számtalanszor volt a költségvetési bizottság asztalán. Amikor a módosító javaslatokat elfogadtuk, az egységes szerkezetű indítványt küldtük el a Központi Bankba, és a Központi Bank akkori vezetése írt rá választ. Amit kértek, az zárószavazás előtti módosítóval bekerült a rendszerbe, és csak ezt követően fogadta el a Ház zárószavazással.

Szeretném önnek azt is mondani, sajnálom, hogy nincs itt, de megkövetem, Hargitai képviselő úr, aki akkor is ott ült a bizottságban - és ellenzékiként -, ő mondta azt, hogy ne vitatkozzunk tovább, mert az, ami itt írva van, az egybeesik azzal, ami az egységes szövegben van.

Viszont amiért mi ezt bíráljuk: sajnos az önök gyakorlatában nagyon-nagyon hosszú sort lehetne arról mondani, amikor csak azért változtattak meg jogszabályokat, hogy eltávolíthassanak funkcióban levő vezetőket, és helyükre újat nevezzenek ki. Talán elsők között a kamarai törvényt említeném, amiből most már eljutottak oda, hogy ugyan díjat kell fizetni, csak nem merik beismerni, hogy ez már kvázi kötelező kamarai tagság is.

Tehát azt feltételezni és azt mondani, amit ön sokszor elmondott, hogy a monetáris tanács tagjainak megváltoztatása az ellenére volt, ez nem igaz, ez tényszerűen nem felel meg, képviselő úr, az ön állításának.

Majd szeretnék később annak az alkotmányos összefüggéseire visszatérni, amiről Ékes képviselő úr beszélt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Schiffer András LMP-s képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Próbálok visszafogottan fogalmazni. Az a helyzet, hogy ez egy süketek párbeszéde, amit folytatunk. Ön vagy semmit nem értett meg abból, amit én mondtam, amit nagyon sajnálok, vagy pedig szándékosan beszél másról.

Az a helyzet - és szeretném nagyon keményen visszautasítani, mert valótlan, amit állít -: a Lehet Más a Politika soha sehol, sem bel-, sem külföldön nem házalt a jegybanki tisztségviselők fizetése miatt. Ezzel szemben pontosan azt mondtuk el Vágó képviselőtársammal, hogy méltatlan természetesen az, hogy a jegybanki vezetők fizetésével, illetve a jegybanki elnök eskütételének módjával szórakoznak külföldi intézmények, de az, hogy ilyen méltatlan helyzetbe került Magyarország, ez az önök bűne. Én ennyit mondtam el.

Úgyhogy legyen szíves, ne hazudtoljon meg, nagy tisztelettel kérem. (Babák Mihály közbeszólása.)

Egyébként pedig, Ékes képviselő úr, azért van valami bája annak, hogy ön Jeanne d'Arc-ként ide kiáll és a szervilitás elleni harcot hirdeti meg, amikor egyelőre azt látjuk, hogy önök azok, akik szervilisek. Egy kicsit másként, mint az önök elődjei, mert önök, ha nagy erővel találkoznak, akkor hajtják végre a külföldi elvárásokat. Én pontosan arról beszéltem, Ékes képviselő úr, és én erre várnék egyenes választ öntől, hogy mi van azokkal az elvárásokkal, amelyek nem külföldön fogalmazódnak meg, hanem itt belföldön. Például megfogalmazódott az elmúlt másfél évben rengeteg magyar ember részéről, hogy nem érzi biztonságban a vagyonát, nem érzi biztonságban önök miatt a nyugdíját, és nem éreznek szociális biztonságot ebben az országban.

Fogja Ékes képviselő úr támogatni azokat a javaslatokat, amelyek végre alkotmányos biztonságot teremtenének minden magyar munkavállaló, minden magyar nyugdíjas számára? Fogja támogatni azokat az LMP-s javaslatokat a megnyitott alaptörvényhez, amelyek arról szólnának, hogy ne lehessen többet törvényesen megszerzett javakat elvenni, ne lehessen többé visszamenőlegesen jogot alkotni?

Erre válaszoljon! Arra válaszoljon, hogy támogatja-e a szociális biztonsághoz való jognak a visszaállítását. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. És úgy látom, Schiffer képviselőtársam nem értett meg abból semmit, amit én mondtam. Én óvakodok attól, hogy önt minősítsem. Nem kívánom. Tisztelem önt, Schiffer képviselőtársam. (Babák Mihály közbeszólása.)

Ezzel a napirendi ponttal kapcsolatosan fejtettem ki a véleményemet. Én ott vagyok az Európa Tanácsban is, tudja. És az, amit Magyarország ellen megpróbáltak végrehajtani - kérdés, hogy kinek a szándékával és adott esetben gerjesztésével, én nem azt mondtam, hogy ön, ugye, nem azt mondtam, képviselőtársam, én általánosságban fogalmaztam, és az általánosság az Európai Uniót elérte, az Európa Tanácsot elérte, az amerikai kormányt elérte, az amerikai nagykövetséget elérte. Lehetne még fokozni tovább.

Arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy ettől kellene óvakodni, mert akkor ugyanazzal találjuk magunkat szembe, hogy felgerjesztünk tulajdonképpen mindenkit velünk szemben, és magának a végeredménynek az az eredménye, hogy két vagy három nüánsznyi törvénymódosítást kell annak érdekében végrehajtani, amit előtte tulajdonképpen maga az Európa Tanács és különböző vizsgálati kezdeményezések Magyarországgal szemben megfogalmaztak. Ezek ártanak az országnak, képviselőtársam. A legnagyobbat ezek ártanak az országnak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Göndör István, MSZP-s képviselő.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is, ahogy jeleztem korábban; Ékes képviselő úr, önök csodálatosan tudnak beszélni erről, hogy általános szabályok, teszik ezt a bíróknál. Én most az idevonatkozót mondanám, az ön szavai alapján.

Csak a járandóságokról, külön alkottak szabályt Szijjártó Péterről, külön alkottak szabályt Járai Zsigmondról. És akkor még folytatnám, képviselő úr. Tegnap az önök miniszterelnöke is - a mi miniszterelnökünk, Magyarország miniszterelnöke - a következőt mondta: jelen nemzetközi gazdasági helyzetben nem tekinthet el az évközi adóváltoztatástól.

Tessék már nekem megmagyarázni, bárki a kormánypárti oldalról: akkor a 16 százalékos kulcsot miért rögzítettük kétharmados törvénybe? Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ékes József képviselő úr. Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Göndör képviselőtársam, ön neveket mond. (Göndör István: Így van.) Mondjak én is neveket? Mondjak én is neveket: Kaderják Péter. Ugye, ismerős önnek is? (Göndör István: Őt nem mi neveztük ki. Önök nevezték ki.) Lehetne mondani egy csomó nevet, képviselőtársam. Nem emlékszik rá? (Göndör István: Én a javadalmazásról beszéltem.) Vagy a PSZÁF volt elnökét. Lehetne egy csomó dolgot mondani, de nem kívánok ezzel élni, képviselőtársam. Nem kívánok feltételezni.

A másik pedig, az, hogy a magyar kormány a közszférában meghúzta a kétmillió forintos plafont, az annak köszönhető, hogy az előző időszakban olyan hatalmas fizetések és végkielégítések voltak ebben az országban. (Kovács Tibor közbeszólása.) De nem akarok e fölött vitát nyitni, Kovács Tibor képviselőtársam. Abszolút nem akarok, mert nem erről szól a történés. Arról szól a történés, hogy hozzuk meg ezeket a döntéseket, és onnantól fogva tényleg Magyarországon és az Európai Unió viszonyában ezek a dolgok teljes mértékben helyreállnak. De úgy tűnik, hogy önöknek nem az az érdekük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én megértem Ékes képviselő urat, hogy el kell tolja a problémát magáról. Én arról beszéltem, miközben ön általános jövedelmezési gyakorlatról beszélt, hogy önök néhány esetben érdekes módon nem alkalmazzák, sőt ma is van olyan kormánytisztviselő, akinél nem alkalmazzák a kétmillió forintos jövedelemplafont.

És ha arról beszélünk - és azt gondolom, most nem erről, a jövőről kéne, de még egy mondatot hadd mondjak.

(13.50)

Ha egymásra mutogatunk - és itt lesz igaza Schiffer képviselő úrnak, hogy a süketek párbeszéde -, tisztelt képviselő úr, tessék nekem azt minősíteni, amikor bebetonozták a kormányváltáskor a teljes tisztviselői kart, és azt ki kellett fizetni utána, elég hosszú időn keresztül.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Kozma Péter képviselő úr, Fidesz.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A most napirenden lévő, Magyarország Alaptörvénye első módosítását tárgyaló T/6817. számú törvényjavaslattal összefüggésben szeretnék hozzászólni.

Az első, amit el szeretnék mondani: itt az ellenzéki padsorokból felmerült a legitimitás kérdése, illetve az a kifejezés is elhangzott, hogy jogalkotási hiba történt, mi több, egy jogtörténeti és történelmi kifejezést is használt Harangozó képviselőtársam, oktrojált alkotmányról beszélt. Valóban, Magyarország jogtörténetében volt oktrojált alkotmány, például az olmützi alkotmány, amelyet 1849. március 4-én erőltetett volna a magyar népre Ferenc József. Bár hozzá kell tennem, hogy nem léptették életbe, és 1851-ben vissza is vonta Ferenc József. Azonban itt a kérdés az, és meggyőződésem szerint egy álságos vitát kezdeményeztek szocialista képviselőtársaim is, amikor azt kérdezik, hogy legitim-e vagy nem legitim az alaptörvény, illetve hogy az erőszakolt-e, avagy sem.

Vissza kell utalnom arra, amit egyébként az egyik vezérszónok is mondott, nevezetesen, hogy az alaptörvény akkor hatályos, ha az alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján alkotta meg az Országgyűlés. Ez pedig három követelményt követel meg. Az első, hogy deklaratíve ki kell nyilvánítania a jogalkotónak, hogy alkotmányoz. Kettő: a megválasztott országgyűlési képviselők kétharmadának kell elfogadni. A harmadik pedig, hogy az eljárásjognak megfelelően szabályszerűen és törvényesen ki kell hirdetni. Az alaptörvény és az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó alaptörvénnyel összefüggő törvény ezeknek a jogszabályi követelményeknek eleget tesz. A jogalkotók kifejezett szándéka volt az átmeneti törvény esetében is - és vissza is utalt -, hogy az alaptörvénnyel összefüggésben kerül megalkotásra.

Amikor van egy átmeneti időszak, van egy intervallum, amely az alkotmányból az alaptörvénybe vezet bennünket időben, akkor kétségkívül ezeket az átmeneti rendelkezéseket szabályozni kell. Az elődalkotmány nem tartalmaz egyéb formai és tartalmi kritériumokat, hogy hogyan kell megalkotni. Tehát kétségkívül az átmeneti rendelkezések alkotmányosak, és teljesen megfelelnek a jogszabályi, alkotmányos követelményeknek.

A hivatkozott törvénymódosítás hatályon kívül helyezi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Nemzeti Bank összevonására vonatkozó törvényi lehetőséget. Itt a mai nap folyamán többször elhangzott az a kifejezés, mintha ezt kész tényként, kijelentő mondatban kellene kezelni, hogy tudniillik összevonásra kerül. Nem, ez egy törvényi lehetőség lett volna, de mivel ezt most hatályon kívül helyezzük, erre nem kerülhet jogszabály alapján sem sor.

Azonban itt szeretném én is felhívni a figyelmet arra, hogy az jogos felvetés, hogy a Magyar Nemzeti Bank éves jelentését jó, ha az országgyűlési képviselők megismerik, és a széles közvélemény is megismeri. Ez jó lett volna 2004-ben is, amikor először írta le a Nemzeti Bank annak a veszélyét, hogy a devizahitelezés elterjedése bizony nagyon nagy kockázatokkal jár, és különösképpen nagyon fontos ez abból a szempontból is, hogy a jogalkotás területén adott esetben a kellő intézkedés meg lett volna téve, csakúgy, mint Romániában vagy Lengyelországban.

Az, hogy most kikerül az átmeneti rendelkezésekből ez a rendelkezés, nem jelenti azt, hogy egyébként a pénzügyi, kormányzati szerveknek, a fogyasztóvédelemnek, tehát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és más kormányzati szerveknek, valamint a Magyar Nemzeti Banknak nincs együttműködési kötelezettsége, és nem kell hogy egyébként egymást tájékoztassák a pénzügyi-gazdasági folyamatokról, éppen azért, hogy még egyszer ne élhessük át mindazt, amit 2008-2010 között átéltünk.

A jogalkotó azzal, hogy az átmeneti rendelkezések körébe utalt egyes formai és tartalmi kérdéseket - azon formai kérdéseket, amelyek természetüknél fogva az átmeneti időszakra vonatkoznak, és azon tartalmi kérdéseket, amelyek az alaptörvény szűkebben vett szabályozási köréhez nem tartoznak -, ezt a jogalkotó az alkotmányos felhatalmazás alapján, az 1949. évi I. számmal ellátott törvény alapján tette, alkotmányosan. Tehát az alkotmány megsértése nem történt, nem alkotmányellenes, mint ahogy itt hivatkoztak. Éppen ezért az a meglátásom, hogy a törvényjavaslat elfogadása a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat módosításával együtt teljesen jogszerű, alkotmányos és támogatandó.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Babák Mihály képviselő úr, Fidesz. Öné a szó. Most az öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény és a Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása van napirenden, és ezzel kapcsolatban óhatatlanul több magyar állampolgárnak, sőt nekem is az a gondom és az a feladatom, hogy némely kérdést azért átgondoljunk. Szóval, van egy parlamenti képviselő, magyar állampolgár, aki a magyar parlament tagja is, de elsősorban magyar állampolgár, magyar érdeket kell képviselnie, és csak utána európai polgár a magyar állampolgár.

Az Országgyűlés törvényhozó hatalom, Montesquieu szerint is a legfőbb hatalom. Nem a mi hatalmunk; az embereké, a nép hatalma, de mi gyakoroljuk a tisztelt Házban. Ezt azért jó tudni még egy Nemzeti Bank elnökének is, hogy van egy törvényhozó hatalom, amelyhez, az általa alkotott törvényekhez alkalmazkodnia kell.

Magyarország szuverén állam. Így hiszem, s így tudom, ezt is szeretném tudni. A szuverenitását ez a magyar állam, a tisztelt Ház, a parlament csakis önszántából, nemzeti érdeke szempontjából, szerződések kapcsán korlátozhatja. Nemzeti érdek kapcsán, hisz az ember nem maga él sem a földön, sem ebben az országban, sőt Európában, és vannak alkalmasint fontos nemzetközi szerződések, amelyekben a szuverenitásunkról - de önszántukból - nemzeti érdek kapcsán lemondunk. Nem mondtunk le különben minden jogunkról, dehogy mondtunk, eszünkben sincs, mert úgy gondoljuk, hogy nekünk a magyar emberek érdekeit kell képviselnünk, és szuverén állam vagyunk. Az Európai Unió szuverén államok szövetsége. (Z. Kárpát Dániel: Haha!) Így tudom; nem mindenki tudja, az a baj Európában. Pedig szuverén államok szövetsége. Egy bizonyos kérdésben, amelyet megfogalmaztak, abban szerződést írtunk alá, de különben szuverén magyar államról van szó. Ezt azért fontos most kibeszélni, mert nagyon sok állampolgárban felvetődik, hogy miért kell nekünk alkalmazkodni szuverén állampolgárként, magyar parlamenti képviselőként az európai szabályokhoz.

Ha már itt tartunk az európai szabályoknál, elmondom, hogy mostanság sokat hallok ilyeneket, mikor az Európai Unió bírál minket, hogy európai értékek. Hölgyeim, uraim, milyen értékek és milyen normák? Szóval, tudok alkalmazkodni magyar állampolgárként, sőt Békés megye listás képviselőjeként az uniós szabályokhoz, ha azok egzakt szabályok. De érzelmekhez nem tudok alkalmazkodni. Azt tudom elképzelni, hogy ha egy szabály egy megállapodást sért, a minta összevetése a praxissal, és ha a kettő között konfliktus van, akkor szinkronba kell hozni.

(14.00)

Ugyanis manapság sűrűn halljuk azt, hogy európai értékek. Én ugyanolyan európai értéknek tartom minden magyar állampolgár értékét, mint az Európai Unió tagállamait - érték. Nagyon fontos egy nemzet érdeke. Ehhez alkalmazkodik akkor, amikor valaki bírálgat minket? Itt az LMP-től most nincsenek bent, de ők szoktak ilyen butaságokat mondani.

Nem eurózónás tagállam különben Magyarország. Nem! Nem vettek fel minket. Azért nem vettek fel minket, mert nem sikerült teljesíteni a kautélákat, a kritériumokat, és egyébként is túlzottdeficit-eljárás lehetett volna már velünk szemben, ugyanis az előző kormány 30 százalékkal túllépte az eladósodottsági rátát, és érdekes módon nem érvényesítették. Nem érték az, hogy mindenkire egyformán érvényesítünk kritériumokat? Na de mindegy! Tehát nem vettek fel, és nem vagyunk eurózónatagok sem.

Aztán meséljünk egy kicsikét másról; arról beszéljünk, ami felvetődik mindenhol, és sokszor keverik emberek, és a médiák és a különbözők pártok még erre rá is pakolnak: a világban pénzügyi válság van. Igen, az Európai Unióban pénzügyi válság van. Bogár Laci bácsi, professzor úr szerint pedig a pénzügyi birodalom és a pénzügyi szivattyúk beindultak e tekintetben, azaz pénzügyi válságot gerjesztettek a világban, amelynek következménye a gazdasági válság.

Jó választ ad erre különben a világ? A megszorításokra, ami lefelé húz? Nem jó választ ad. Érdekes módon, amikor annyi konfliktus, annyi probléma van a világ pénzügyében és gazdaságában, az Európai Unió értékekre hivatkozva, a magyar parlament Nemzeti Bankkal kapcsolatos szabályait fixírozza. Elmondom, hogy nagy baj van az Európai Unióban, rosszul mennek a dolgok, pénzügyi válság van, belső és eurózónás pénzügyi válság van, és megszorításokat alkalmaznak, ami lefelé húz. Mindezek ellenére a Magyar Nemzeti Bank függetlensége az EU legnagyobb problémája. Mégiscsak borzasztó! Valahol arányt tévesztenek, mint egy-két ellenzéki pártban lévő képviselőtársam is.

Akkor el kell gondolkodni azon, amin a köznapi ember is Békés megyében, sőt Szarvason is - nincs itt az LMP -, hogy mi a Nemzeti Bank függetlensége. Ugyan mi? Fel kell tenni a kérdést, hogy kitől és mitől független a Nemzeti Bank. Mitől független? Kinek az érdekét kell hogy szolgálja? Azt is fel lehet vetni, hogy nemzeti érdeket szolgál-e. Azt is fel lehet vetni, hogy mi a feladata a Nemzeti Banknak.

Hölgyeim és Uraim! Ezekre a kérdésekre magának a praxisnak kellene választ adni, hogy mindenki pontosan értse, ugyanis nagyon sok magyarázatot kapott a Nemzeti Bank függetlensége. Egy dologban független: a kormánytól olybá, hogy a monetáris politikában a kormány közvetlen befolyást nem gyakorolhat; csak erről szól. Mindenki tágan értelmezi, belebeszél olyan dolgot is, ami nincs benne, a Nemzeti Bank függetlensége csak e tekintetben kell hogy garanciákkal bírjon, hogy ne lehessen kormányérdeknek kihasználni a monetáris politikát.

Említettem már azt, hogy nemzeti érdek. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos egy parlament esetében, és büszke vagyok arra, hogy a kormányzati többség a nemzeti érdeket képviseli. Mi nemzetben tudunk gondolkodni, független szuverén államban, a magyar emberek érdekében, még ha ezt Schiffer úr nem is így állítja be. Ő biztosan téved.

Akkor nézzük meg azt, hogy miért erősödött fel egyáltalán ez a nemzeti banki függetlenségi és a szabálytalansági eljárás. Hölgyeim és Uraim! Az európai tagállamok egyikével-másikával, amelynek komoly érdekei vannak, nemzeti érdekei vannak Magyarországon, mi azért nem bántunk selymes kézzel.

Elmondom önöknek, hogy mire gondolok. Többek között: válságadó, különadó, bankadó, végtörlesztés, Erzsébet-utalvány, vízművagyon et cetera et cetera. Hölgyek, Urak! Nem a Nemzeti Bank függetlenségével van a baj, hanem ők is a saját érdekeiket képviselik, mi pedig erre azt mondtuk, ez a Ház, a törvényhozás, a többség, hogy el a kezekkel a mi érdekeinktől! Ezt mondtuk. Ez gerjesztette be, hogy ma az Európai Unió parlamentjében mindenki levegőt nem kapva beszél arról, hogy milyen problémák vannak Magyarországon.

És ki gerjesztette ezt a hangulatot? Hölgyek, Urak! Az itt lévő ellenzék egyike-másika és a Nemzeti Bank maga. Mégiscsak borzasztó, nem!? Hogy valaki a saját hazája, nemzeti érdeke ellen felbuzdítja az egész világot, hogy itt az alkotmányos válságról vagy a Nemzeti Bank válságáról beszéljenek. Micsoda hazugság ez?! Hol van itt válság? Pénzügyi válság van a világban, és rosszul is kezelik az Európai Unióban. Rosszul is kezelik. Nekünk is van gondunk belőle, mert nem magunk élünk a világban, hanem egy tagállama vagyunk az Uniónak.

Szóval, álca, egy hazugság a Nemzeti Bank függetlenségének felerősítése. A Nemzeti Bank függetlenségét a következőképpen artikulálták külföldön. Mit féltettek a Nemzeti Bankban? A 8 milliós fizetést - így van? - és mást talán már nem is. Azt mondják erre a nemzeti bankosok, hogy igen, ez azért borzasztó dolog, mert ők egy külön ciklusban gondolkodnak, a kinevezésük ciklusában, és hogy gondolja az a kutya parlament, hogy azt mondja, hogy Magyarországon 2 milliónál nem lehet többet keresni havonta? 8 millió kell! Tehát miről szól az egész hajcihő? Arról szól, hogy valaki rácsapott a kezére, hogy ne olyan mélyen markoljon a közpénzbe, hanem most elégedjék meg kevesebbel is, hiszen nagyon sok embernek megélhetési gondja van.

Akkor nézzük meg azt, hogy miért kell módosítanunk az alaptörvényt és a Nemzeti Bankról szóló törvényt. Egy dolog miatt: azért, mert ez ma Magyarország érdeke. Nem kell túlmagyaráznunk, a törvényhozók azért vannak ebben a Házban, hogy törvényt alkossanak, mégpedig minden állampolgárra ható törvényt. Ezért jól meg kell fontolni. De miután nem a bölcsek kövét hordja magánál sem egy parlamenti képviselő, sem egy kormánytag, előfordul, hogy a törvényekben hiba is lehet. Vagy pedig olyan nemzeti érdek merül fel, ami miatt ezt a törvényt módosítani kell.

Az az ostoba, hogy ha egyszer egy törvény valamely passzusában rosszul fungál, rosszul működik, akkor nem módosítja a tisztelt Ház, hiszen itt vagyunk, fizetést kapunk érte. Miért ne kellene módosítani? Vagy ha most előáll egy olyan nemzeti érdek, hogy fontosabb a nemzeti érdek, mint egy törvény módosításának elkerülése, ilyenkor el kell fogadnunk, hogy módosítani kell a törvényt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! El kell mondanom azt, hogy személy szerint magam is - azért beszélek magamról, mert a többiek nem kértek meg rá -, úgy gondolom, hogy megfontolt döntést hoztam annak idején, személy szerint, Békés megyei képviselőként, az ottani emberek érdekében az alaptörvény megalkotásakor. Személy szerint úgy gondolom, hogy jó törvényt hoztunk. Meg is beszéltük. Ezenkívül jó törvényt hoztunk a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény megalkotása esetén is. Mégis azt mondom, hogy meg fogom szavazni a módosítást, és elmondom még egyszer: azért, mert ma ez Magyarország érdeke, hogy a módosításon túlessünk, és ezt a módosítást végrehajtsuk.

El szeretném önöknek mondani azt is, hogy az Európai Unióban az Európai Tanács, a Központi Bank és az IMF különböző módon értékeli a Magyar Nemzeti Bank függetlenségével kapcsolatos ügyeket, sőt a szabálytalansági eljárásban is különböző véleményük van. Egyetértenek viszont a következőben: abban, ami most bekerül a Ház elé. Nos, ha mind a három szerv most ezt várja el tőlünk, és ez Magyarország érdeke, akkor ezt az érdeket ki fogjuk szolgálni a törvény módosításával. Nem megalkuvásból, hanem azért, mert Magyarország érdeke ezt kívánja. És akkor nem megyek bele a részletekbe, hogy melyek ezek a passzusok, hiszen kiváló kollégánk, Rogán Antal képviselő úr, elnök úr és azonkívül több képviselőtársam e módosítások lényegét már kiemelték.

Még hadd beszéljek arról a körülményről, hogy jelen volt a Nemzeti Bank alelnöke a bizottsági ülésen, Király Júlia alelnök asszony, és feltettem a kérdést, hogy miben sérült a Nemzeti Bank függetlensége őszerinte. Bár ő azt mondta, hogy nem csináltak roadshow-t, dehogyisnem, mondtam, azt mi megtapasztaltuk a világsajtóban, végül is kiderült, hogy azt fájlalja a Nemzeti Bank apparátusa és többek között elnöke is, hogy ők egy külön megbízási szerződéssel élnek, és ebbe a szerződésbe mi, a törvényhozás beavatkoztunk, azaz a 8 millió forintot leszállítottuk 2 millió forintra.

(14.10)

És miért nem csak az elnök dühös ebben a dologban? Azért, mert az apparátus fizetése, amely magasabb a versenyszféráénál, jóval magasabb, az apparátust is ingerli.

Még egy dolgot elmondott Király alelnök asszony. A monetáris tanács egy alkalommal döntött arról, hogy mi lesz a jegybanki alapkamat, és a GM, ahogy megszületett a döntés, egyből föltette az ellenvéleményét a honlapra, mondván, ez is beavatkozás. Hölgyek, urak, ez nevetnivaló dolog. Egy kormánynak van lehetősége és alkalma, hogy véleményt mondjon.

Egyet el szeretnék mondani: nem volt hangos a Nemzeti Bank, mégpedig a devizahitelesek esetében, az államadósság növekedése esetén, a költségvetési hiány esetén, és csak egy dolgot rendeztek el: az alapkamatot 7 százalékra fölemelték. Szeretném elmondani, hogy 1-2 százalék az Európai Unióban, gondolkozzon el mindenki rajta, és ebbe még bele se beszélhetünk a Nemzeti Banktól való függetlenség címszava alatt.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Elismerte az alelnök asszony, hogy a magyar kormány és a magyar parlament nem sértette meg a Nemzeti Bank függetlenségét, nekik voltak averzióik, és én pedig azt kérem önöktől, röviddel a mondandóm idejének lejárata előtt, hogy önök is Magyarország érdekei kapcsán szavazzák meg az alkotmány módosítását és a Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását. Én ezt kérem önöktől.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Göndör István MSZP-s képviselő úrnak.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Babák képviselő úr hosszan beszélt arról, hogy mi a nemzeti érdek meg az értékrend. (Babák Mihály: Nekem ez a fontos!) Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, szintén magyar állampolgárként, hogy a magyarok és Magyarország érdeke az is, hogy demokrácia legyen, hogy demokratikus működés legyen az országban, amibe nem fér bele az egypárti kuratórium, az egypárti választási bizottság, és ezt a sort sajnos lehetne hosszan folytatni. Ezek azok az értékek, amelyeket, azt gondolom, hogy amikor csatlakoztunk, elfogadtuk.

A következő: ön most már tartósan, és nem ön az egyetlen, akik beszélnek a pénzügyi válságról meg annak kezeléséről, miközben a 2007 őszén kezdődött válságot és annak összes hatását megpróbálják az előző kormány nyakába varrni.

A jegybanki alapkamatról: én gondolom, hogy ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy amikor elindult 2002-ben egy intenzív fejlesztési program - és tegnap erről beszéltem, nem akarom megismételni, nehogy az elnök úrnak meg kelljen tőlem vonni a szót -, autópálya, vasút és sok más fejlesztés, aközben az akkori jegybank és monetáris tanács messze 10 százalék fölötti jegybanki alapkamatot emelt. Tehát nem infláció, semmi más; és ezzel próbálta hűteni azt a beruházási programot, ami akkor elindult az országban, amiből növekedés lehetett volna. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő, előre bejelentett felszólaló Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a számvevőszéki és költségvetési bizottság álláspontját próbáltam ismertetni itt a parlament előtt, akkor nem véletlen céloztam arra a két és fél órás vitára, amelyben úgy hangsúlyoztam ki, hogy tulajdonképpen minden előfordult a bizottsági vitában, még talán az is, hogy ki kinek a rokona. Ahogy most itt figyelem a parlamenti vitát, tulajdonképpen ez ugyanúgy előjön a parlamenti ülésen is, mint ahogy a bizottsági ülésen is ez a kérdés előjött.

Próbáljunk meg kiindulni abból, és itt jobbikos képviselőtársaim nagyon sokszor felvetik az Európai Unió és Magyarország szerepét, mennyire biztos az, hogy Magyarország az Európai Unió tagjai között kell hogy legyen. És nem véletlen, hogy amikor tegnap a miniszterelnök úr válaszolt egy hasonló jellegű kérdésre, akkor a miniszterelnök úr is a válaszában azt adta meg, hogy tulajdonképpen sokkal több az előny, mint amennyi hátrány Magyarország számára ebben a kérdésben keletkezett. Csak itt az a kérdés, hogy az elmúlt időszakban a mindenkori magyar kormány hogyan és miképpen élt annak a lehetőségével, hogy az Európai Unió adta lehetőségeket Magyarország teljes egészében ki tudja használni.

Nem véletlen, hogy a kétperces vitában említettem fel képviselőtársaimnak a génmanipulált termékeknek a kérdését. Négyen voltak mellettünk annak idején, amikor ez a döntés az Európai Parlamentben megszületett, akkor a magyar kormány majdnem hogy meghajolt, hogy ezt tudomásul veszi. Utána mi, parlamenti képviselők visszaküldtük a magyar kormányt, és megfordult a trend, mert utána huszonnégyen álltak mellénk és csak hárman szavaztak ellenünk. Tehát amikor egy ország abban a helyzetben van, hogy a saját nemzeti akaratát akarja érvényesíteni, akkor meg kell tudni választani a harcmodort is, és ehhez a harcmodorhoz hozzátartozik az is, hogy milyen technikát alkalmazok ehhez.

Képviselőtársaim! Az Európai Unión belül minden országgal szemben tucatszám alkalmaznak kötelezettségszegési eljárást. Most, jelen pillanatban Magyarországgal szemben 54 van, de van olyan ország, amelyikkel szemben 230. A kérdés, hogy ezek az országok, amelyekkel szemben kötelezettségszegési eljárás van, csinálnak-e ekkora médiaháborút a saját országukkal szemben, mint ami Magyarországon az elmúlt időszakban megtörtént. Szerintem nem.

Ha veszem az olasz példát, '96-ban Olaszország nem tudott azonosulni az egyik európai uniós döntéssel, és ő is éveken keresztül húzta-halasztotta a kötelezettségszegési eljárást, majd utána az Európai Bíróság az olasz kormánynak adott igazat, és beigazolódott az, hogy egy ország képes a saját igazáért harcolni, akkor abban adott esetben még olyan döntést is ki tud csikarni, ami az Unióval szemben tulajdonképpen bírósági döntés alapján az adott országnak ad igazat.

Ebben az egész eljárásban, amely a magyar jegybank függetlensége körül tulajdonképpen kialakult, egy tökéletesen megszervezett sajtóháború indítása folyt Magyarországgal szemben, és itt talán kezdeném a médiatörvénnyel, utána lehetne sorolni tovább, hogy milyen eszközöket próbáltak meg kihasználni annak érdekében, hogy Magyarországgal szemben minél több kétely merüljön fel.

Ennek a kételysorozatnak az egyike a magyar jegybank függetlenségének a kérdésköre. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején, amikor a Gyurcsány-kormány az IMF-fel megkötötte a szerződést, három hét alatt megtette ezt, és három hét alatt az ellenzéknek, az akkori ellenzéknek a kérdése tulajdonképpen odáig ment el, hogy mit kért egyáltalán az IMF azért, hogy Magyarország azt a 20 milliárdos eurónagyságrendet, 24 milliárd dollárt tulajdonképpen az IMF-től megkapta. Akkor a válasz az volt, és nagyon sokszor vitáztunk erről a kérdésről, akkor a válasz az volt, hogy semmit az égadta világon. Ma már kiderült, hogy a MÁV esetében is az akkori döntés értelmében 80 milliárdot ki kellett vonni a rendszerből, akkor szűnt meg a 13. havi nyugdíj, és lehetne sorolni tovább, hány olyan kedvezményt próbált az akkori kormány az IMF-szerződés hatására tulajdonképpen megvonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a magyar kormány úgy döntött, hogy ezekben a kérdésekben megpróbál a végsőkig elmenni, akkor én úgy fogalmazok a magam részéről, mint aki az Európai Parlamentnek egy megfigyelője volt és talán másfél hónapig tagja is, tudom határozottan azt, hogy ha egy ország nem képes a saját nemzeti érdekei mellett kardoskodni és kiállni, akkor az az ország minden területen veszít. Ha egy ország nem képes arra, hogy az Európai Unió tagországain belül barátokat vagy egy-egy törvénynél partnereket találjon, akkor úgyszintén veszít, mert mindig a döntési nagyságok fogják egy ország sorsát olyan mértékben meghatározni, amelybe egy ország saját maga is belemegy.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 54 kötelezettségszegési eljárásnak a ténye nem most, az elmúlt két év folyamán alakult ki, hanem az előző időszakban lévő kormányok hozták olyan helyzetbe Magyarországot, hogy mind az 54 esetben ennek a kormánynak valamit tennie kell, képviselőtársaim.

(14.20)

Tehát vagy megtalálja azt a helyes utat, hogy adott esetben megpróbálja a törvényeket az Európai Unión belül vagy a szakbizottságain belül úgy alakítani, hogy az a nemzet javára jó legyen, vagy adott esetben meghajol előtte. Vagy van egy harmadik lehetőség: amikor nem tud megegyezni a Bizottsággal a magyar küldöttség, fogalmazzunk így, akkor bíróságra viszi ezt az ügyet. Tehát ez a három lehetősége van egy országnak ebből a szempontból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami most a Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénymódosítást illeti, ezek nüánsznyi törvénymódosítások. Tehát amilyen nagy hajcihő alakult ki azzal szemben, hogy Magyarországgal szemben a kötelezettségszegési eljárás folyik, és amit a média különböző pártsugallatok alapján megpróbált Magyarországgal szemben felnagyítani, hogy micsoda hatalmas gondok vannak Magyarországgal kapcsolatosan, amit most módosítanunk kell, ezek nüánsznyiak, és úgy köszön vissza, hogy tulajdonképpen messze nem volt igazuk azoknak a személyeknek, akik Magyarországra megpróbálták a vizes lepedőt ráhúzni.

Én itt helyesnek tartom, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr az akkori európai parlamenti ülésen is nagyon keményen, határozottan megfogalmazott, és kitartóan próbált meg a Bizottsággal is és Barroso elnök úrral is olyan megbeszélést folytatni, aminek a végeredménye az, hogy tulajdonképpen Magyarországot ebben az esetben nem fogják elmarasztalni, hogyha a magyar parlament ezeket a döntéseket és változásokat meghozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik ilyen kérdés a pénzügyi felügyelet és a Nemzeti Bank összevonásának a kérdése. Saját magam is tudom, és több alkalommal határozottan rákérdeztem erre, hogy milyen törekvései vannak az Európai Uniónak ahhoz, hogy a 2020-as csomagot valóban megfelelőképpen tudja tartani, vagy az a fiskális pénzügyi politika, amit az Európai Uniónak az elmúlt időszakban meg kellett tennie annak érdekében, hogy valóban az euró az Európai Unión belül vagy a világon belül stabilizálódni tudjon, érezhető az, hogy az Európai Unió tagországai a saját fiskális politikájukon belül, a saját nemzeti bankjukon keresztül megpróbálják a fegyelmi kérdéseket is abba az irányba vinni, hogy azok a hihetetlen mértékű korrupciós ügyek, amelyek fellelhetők, valóban minél kisebb mértékben fordulhassanak elő. A másik oldalon pedig, a működő bankok esetében is megpróbálnak olyan egységes európai politikát kialakítani, az Európai Központi Bank bevonásával és annak a működési törvényi rendszerének az átalakításával, ami adott esetben stabilizálja az Európai Unió pénzeszközét, fizetőeszközét, a másik oldalon az Európai Unióban működő bankok helyzetét, harmadrészt pedig valóban az Európai Központi Bank rendszere működőképességének a felügyeleti és pénzügyi rendszerét. És tulajdonképpen azok a törvénymódosítások, amelyekkel kapcsolatosan a tavalyi évben ezeket a döntéseket meghoztuk, helyes irányt mutattak.

Ami tegnap a bizottsági ülésen is előfordult, és érdekes volt a jegybank alelnök asszonyának a megnyilvánulása: amikor szóba került a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének a kérdése, akkor ő saját maga úgy fogalmazott, hogy egy cikluson belül nem szerencsés, hogyha a törvényeken változtatnak. Mert a vitában felmerült az a kérdés, hogy mihez képest, melyik időponthoz képest. Ezelőtt 10 évhez vagy 15 évhez vagy melyik időponthoz képest nem szerencsés változtatni? És a végén úgy fogalmazott, hogy egy cikluson belül nem célszerű változtatni.

Viszont voltak olyan módosító indítványok, amelyekkel saját maga is egyetértett, sőt mi több, amit ma Rogán Antal képviselőtársam itt a parlamentben elmondott, hogy a Fidesz is benyújt egy olyan módosító indítványt, amelyet, nyugodtan lehet úgy mondani, hogy a Magyar Nemzeti Bank a saját maga részéről kezdeményezett, tehát megvan a partnerség és megvan az a kommunikációs viszony, ami stabillá tudja tenni a jegybank működését, és stabillá tudja tenni a kormány és a jegybank közötti kommunikációt.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Stágel Bence váltja fel.)

Mert az elmúlt időszakban, bárhogyan is mondják egyes képviselők az ellenzéki oldalról, a jegybank és a magyar kormány együttműködése tiszta volt ebből a szempontból. A magyar kormány soha nem sértette meg a jegybank függetlenségét, annak ellenére, hogy a magyar kormány képviselte állandó jelleggel, a monetáris tanács ülésein ott volt, de se szavazati joga nem volt, se beleszólási joga nem volt. Tájékoztatási joga volt, kölcsönös volt ez a tájékoztatási jog, és ennek alapján a magyar kormány és a jegybank közötti együttműködés, nyugodtan lehet úgy fogalmazni, zökkenőmentesen működött.

Itt volt Vágó képviselőtársam, aki saját maga sajnálta azt, hogy a törvényből kikerül a monetáris tanács kormányzati képviselete. Tehát az LMP-nek is más a véleménye ebből a szempontból, mint adott esetben az MSZP-s képviselőtársaimnak, akik ezt saját maguk is szóvá tették. De itt nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kormány képviseletét nem a mostani kormány döntése vitte be a jegybank monetáris tanácsa ülésére, hanem már az előző kormány, tehát a mostani ellenzéki kormány döntése alapján került ez meghatározásra.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ez tanulság lenne mindenki számára és tanulság a mindenkori magyar kormány számára is, ahogy tegnap a miniszterelnök úr fogalmazott a válaszadásában, hogy egy ország, egy nemzet akkor jár helyes úton az Európai Unión belül, hogyha képes harcolni a saját nemzeti érdekeiért. Csak ezt kell tudni meghatározni, hogy az a technika, az a más európai uniós tagországokkal való együttműködés vagy aköré állítás, amit a magyar kormány képviselni akar az Európai Unión belül, milyen széles körben találkozik más országok elképzelésével. És hogy ha ehhez megfelelőképpen be tudjuk vonni más tagországok véleményalkotásának a pozitív irányítását, akkor Magyarország egyre több és több sikert tud ezen a területen elérni.

És még egyszer visszatérek ahhoz, amit V. Kárpát... - Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak is mondtam, elnézést a névvel kapcsolatosan, ez a múltkoriakban is előfordult, de tapasztalható az, hogy ha Magyarországon megpróbáljuk helyesen értelmezni az Európai Unió adta lehetőségeket, akkor maximálisan tudunk törekedni arra, hogy az Európai Unió adta előnyöket is maximálisan Magyarország javára tudjuk fordítani. Csak ehhez mindenképpen olyan kormányzati, olyan kommunikációs tevékenységre van szükség, amely Magyarországot valóban éretté tudja tenni annak érdekében, hogy az Unió adta lehetőségeket valóban maximálisan ki tudja használni.

Itt jó példa volt maguknak a génmódosított vetőmagoknak a kérdésköre, de ugyanígy a hungarikumok kérdése is, és lehetne sorolni egy csomó olyan dolgot, amit az első nyolc év kormányzása a maga részéről teljesen elfeledett, és azt lehet mondani, hogy minden olyan döntés előtt, amit az Európai Unió a maga részéről meghozott, maximálisan meghajtotta a fejét, és azt mondta, hogy tökéletesen berakjuk a fejünket a guillotine-ba, és végrehajtjuk, mert hogyha nem így lenne, akkor ez az 54 kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben jelen pillanatban nem állna fenn.

Tehát én azt mondom, hogy ebben tényleg közös nevezőre kell jutni, és közösen úgy kell a magyar kormányzati képviselőket kiküldeni és irányítani, és a magyar kormánynak is olyan felhatalmazást adni, hogy adott esetben megfelelő súllyal, lehetőséggel és megfelelő vétójoggal bizonyos kérdésekben maximálisan oda tudjanak állni annak érdekében, hogy Magyarország sikeresebbé tudjon válni az Európai Unión belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha én személy szerint megsértettem volna valakit a parlamenti vitában, azért elnézést kérek, de nem azok közé tartozom, akik adott esetben, hogyan mondjam, minősítik a másik képviselőt, mert tényleg nem azok közé tartozom. Egy parlamenti vitába nagyon sok dolog belefér, egymás tiszteletének kell elsődlegesnek lennie.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ékes képviselő úr stílusa és megfogalmazásai, azt gondolom, hogy nem bántóak, még akkor sem, hogyha vitánk van egymással, de hát arra való a parlament.

Két állítására és megközelítésére szeretnék reagálni. Az egyik az, hogy amikor ön a hozzászólásában amellett érvelt, hogy a magyar kormány védi Magyarország érdekeit az Európai Unióban, akkor olyan kicsengése volt, mintha ebben nem lennénk egyetértésben. Képviselő úr, ez nem így van! Nekem az a véleményem, és a Magyar Szocialista Pártnak is az a véleménye, hogy a kormánynak dolga az, hogy akár az Európai Unióban, akár más nemzetközi platformon képviselje a magyar nemzeti érdekeket.

(14.30)

Csak nem mindegy, hogy hogyan teszi, és nem mindegy, hogy mit tesz ennek érdekében, mert ha az ön miniszterelnöke és az ön kormánya amellett kampányol, hogy nem leszünk gyarmat, akkor ebben az állításban benne van az, hogy mások meg azt gondolják, hogy gyarmattá kellene válni, holott szó nincs erről. És az Európai Unió, ami egy demokratikus politikai közösség, az messze nem gyarmatosító a mi felfogásunkban. Van ebben a parlamentben olyan párt, amelyik ezt máshogy gondolja, de azzal én most nem akarnék foglalkozni.

Tehát azt gondolom, hogy igenis Magyarország érdeke az, hogy bizonyos uniós vagy más intézmények, mondjuk, a Velencei Bizottság elvárásainak megfeleljünk, mert ők azt a demokratikus berendezkedést kérik rajtunk számon, ami meggyőződésem, hogy Magyarországnak érdeke. És ha legalább azt elismerjük, hogy ebben egy platformon vagyunk, hogy aki ebben a parlamentben ül, az Magyarország érdekét tartja szem előtt, és nem hazaárulóként szaladgál ki-be a Parlament épületéből, akkor azt gondolom, hogy már eggyel előbbre léptünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy néz ki, hogy még mindig vitatkozunk Ékes képviselő úrral. Szóval, nekem az a gondom, képviselő úr, és oda nyúlok vissza, ahol az előbb befejeztem, tehát baj van azzal az iránnyal, amerre a mai kormánykoalíció megy. Ön sokadszor hozta az olasz példát; képviselő úr, attól, hogy - bocsánat, most nem nevezek meg senkit - Buga Jakab gyorshajtó, attól én még nem lehetek az. Tehát ez egy elég gyenge érv számomra, és az, amit Lamperth Mónika elmondott, hogy nemzeti érdek, így igaz. De hadd hozzam ide megint csak a bírák nyugdíjazását. Tessék végiggondolni, hogy mivel érvelnek? Hogy általánossá teszik, csak senkit nem érdekelt, hogy mi lesz az állampolgárral, akinek az ügye most megáll pont azért, mert egyik napról a másikra a bíróságok fej nélkül maradtak - vagy legalábbis számos bíróság.

A másik, hogy a kormány mindenben fejet hajtott. Ön mondta mind a két állítást, hogy fejet hajtott, utána pedig azt mondta, hogy az 54 kötelezettségszegés többsége az elődöktől származik, tehát feltehetően nem hajtott fejet mindenhez. Erre hozok egy nagyon érdekes példát, a MÁV esetét, ön szóba hozta. Igen, mi csökkenteni akartuk, én most azt mondom, hogy ezt IMF nélkül is meg kellett volna tenni, és önök még IMF-tárgyalás előtt vannak, és már megtették és megteszik. Tehát az, hogy az adófizetők pénzét próbáljuk meg racionálisan felhasználni, ez is közös érdekünk. Az, hogy a MÁV-ba évi több mint 300 milliárd forintot teszünk ebből, semmiképpen nem helyes.

És azért a végére hadd tegyem hozzá: ugye, ön is emlékszik arra, amikor Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökünk a fejlesztési források elapasztása ügyében járt el az Európai Uniónál az előző kormányzati ciklusban? Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Ékes József fideszes képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Göndör István képviselőtársammal éjszakába menő vitákat folytattunk már itt a parlamentben az elmúlt időszak alatt, de szeretnék egy dologra legalábbis rávilágítani. Az 54 kötelezettségszegési eljárásnál nem az a probléma, hogy az előző kormány ideje alatt keletkezett, hanem most járnak le a határidők, és ennek a kormánynak kell eldöntenie azt, hogy ebben az 54 kötelezettségszegési eljárásban milyen lépést tesz. Tehát most kerültünk abba a döntési helyzetbe, hogy ennek a kormánynak kell tulajdonképpen a kötelezettségszegési eljárással szemben valamit kezdenie. Akkor keletkeztek, de a határidők a mostani időszakban járnak le.

Tisztelt Képviselőtársam! Úgy érzem, hogy nagyon sok dologban lehetne közelíteni az álláspontot, de egy dologban biztos, hogy nem. Ön felveti, hogy annak idején Magyarország szóvá tette a konvergenciaprogram kérdésében a magyarországi lépést, de nem harcolt azért, hogy az kötelezettségszegési eljárás irányába menjen át, hisz 2004 óta Magyarország kötelezettségszegési eljárás alatt áll a különböző számok nem teljesítése miatt. Tehát nem volt az annyira súlyos, és nem hergelte fel sem a világmédiát, -sajtót, hogy Magyarország a fekete bárány, és Magyarországra mindenkinek haragudnia kell. Tehát nem vitte abba a mélységbe, amit ennek az országnak akár az európai uniós elnökség alatt és akár az utána lévő időszakban át kellett élnie.

Tehát itt van közöttünk különbség, és a milyenségben talán pontosan ez adja azt a vízválasztó vonalat, amiben nem tudunk közelíteni álláspontok szerint egymáshoz. Szerintem itt van az eltérés közöttünk ebből a szempontból.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy a jegybanktörvény módosításáról szóló vita során azért felmerülhettek olyan egyéb és kiegészítő szempontok, amelyek alapján kiviláglik, hogy kinek vannak a jövőre vonatkozóan részletes, kimunkált elképzelései, és kik szenvednek hiányt e tekintetben. Még azt is elviselte ez a vita, hogy az MSZP kiselőadást tart a demokráciáról. Ilyenkor az ember nyel egy nagyot, és megpróbál visszatérni a való világba.

Amiről itt most beszélhetünk ezen a ponton, az az, hogy felmerült, hogy az Európai Központi Bank, az EU elvárásai közepette markáns nemzeti érdekérvényesítésre lenne szükség. A nagy problémánk ezzel nekünk, jobbikosoknak - akik ugye, csak két éve vagyunk itt, a nemzet templomában, és jobbára kívülről figyeltük azt a folyamatot, amíg ezen említett szervezetekkel kapcsolatban a kapcsolatrendszer kialakult -, hogy ennek az alaphangja nem volt már célszerű. Gondoljunk csak arra, és nem is csak arra akarok kitérni, hogy 2001-ben, mondjuk, a földet sikerült a tőke szabad áramlása fejezetbe berakni ugyanúgy, mint nagyon sok más európai uniós tagországnak, és ebből adódik az, hogy 2014-ben majd a magyar föld elveszejtésének a veszélye valódi, reális és fennálló lesz. De azt is mondhatnám, hogy bizony a lisszaboni szerződést az itt ülő pártok jó részének, tehát Fidesznek, MSZP-nek együttesen sikerült úgy aláírni, tehát befeküdni egy olyan diktátumnak, amelyről lényegében önök nagyon keveset tudtak, hiszen a hivatalos fordítás sem készült el teljes egészében.

Tehát látható volt egy olyan szervilis magatartás, aminek egyenes következménye az, hogy nagyon sok esetben nem vesznek minket igazán komolyan, nemcsak Nyugaton, de a keleti nyitás során sajnálatos módon ez majd Keleten is a jövőben jelentkezni fog, és nagyon nehéz dolga lesz annak, aki sikerrel megpróbálja keresztülvinni ezt a folyamatot.

Sokszor elhangzott, tegnap miniszterelnöki székből is, hogy az európai uniós tagság előnyei vitathatatlanok. Ezzel nem csak mi vitatkozunk, nem csak a Jobbik vitatkozik ezen állítással; maga az Eurostat is vitatkozik vele, amelynek a statisztikái szerint 2004 és 2008 között legalábbis egy 1:6-os szorzó állt fenn a tekintetben, hogy mennyi támogatás jött be Magyarországra, és mennyi jövedelemátutalás ment ki Magyarországról nemcsak a perifériáról egészében, hanem kimondottan Magyarországról a centrumországok irányába, kimondottan Brüsszel irányába. Saját számításaink szerint egy 1:10-es szorzó figyelhető meg, tehát a bejövő támogatásnak címzett, gyakorlatilag saját pénzünk visszaosztása mellett óriási tőkekiáramlás valósult meg, ami egyébként kapcsolódik ezen előterjesztéshez is, és mindjárt rátérnék, hogy miért. Emellett pedig a saját ipari védekezési mechanizmusaink, gazdasági védőmechanizmusaink leépítése által olyan veszteségek érték Magyarországot, amelyek lényegében azóta is helyrehozhatatlanok.

Jelen pillanatban ugye, arról beszélünk, hogy az önök elképzelései szerint az MNB és a pénzügyi felügyelet összevonásának lehetőségét kivezetnék, és további olyan módosításokat hajtanának végre, amelyek lényegében a saját korábbi elképzeléseikkel is ellentétesek részben vagy egészében. Tehát nagy svunggal védték azt, hogy miért fontos adott esetben összevonni az MNB-t, PSZÁF-ot, most pedig azt próbálják megindokolni, hogy külső európai uniós diktátum hatására miért fontos ennek a lehetőségét megszüntetni. Szerencsém, hogy nem én vagyok ebben a cikis helyzetben, hogy annak az ellenkezőjét kell védenem, amit korábban védtem.

A helyzet az, hogy nem kellene ezt igazából túlmagyarázni, a helyzet az, hogy fordítanak egyet a kabáton, ugyanis szóltak kintről a gyarmatosítók részéről, hogy az egyik fiókbankjuk működését illetően problémák merültek fel, tehát a működtetést bízzák csak a gazdira, és önök itt a gyarmatországban ne próbáljanak ebbe jobban beleszólni. Tehát röviden így is össze lehetne foglalni ezt a helyzetet. A lényeg az, hogy ha keresztülviszik az előttünk fekvő módosító javaslatokat, lényegében leteszik a fegyvert, megint a nyugati fél, megint a külföld fog győzedelmeskedni, és ekkor már beszélhetünk valódi, lényegi gyarmatosításról.

De ha visszatekintünk két évtizedre, és az MNB működését és a körülötte lévő viszonyokat megvizsgáljuk, akkor látható az, hogy 22 éve jobbára 3-5 százalékkal magasabb reálkamatot szokás itt fizetni valamiért, mint az EU országainak a többségében, beleértve a környező államokat is. Tehát elmondható az, hogy miközben az európai államok és még Amerika is a válság során próbáltak segíteni a termelő szférának azzal, hogy a kamatokat, mondjuk, egy átlagosnak mondható 6 százalékos szintről levitték egy 2-3 százalékos szintre, addig a válság jelentkezésekor, a kívülről gerjesztett pénzügyi válság jelentkezésekor elmondható volt az, hogy itt 6-ról mintegy 11,5 százalékra növekedett az alapkamatláb, ami egy óriási, katasztrofális lavinát indított be.

(14.40)

Látható volt ugyanis, hogy az Európában példa nélkül álló magas kamatlábak miatt ide kimondottan a forró tőke kezdett minél nagyobb volumenben, mennyiségben érkezni, és egyszerűen leszívta a kamattöbbletet. Egy olyan jelenség kezdett kibontakozni, ami Európában páratlan volt. Az anyabankok, amelyeknek a leányvállalatai jobbára itt vannak, észrevették, hogy otthon csak 1-2 százalék a kamat, ezért minél több pénzt idehelyeztek, visszaküldtek Magyarországra, ahol a leánybankok ezt elhelyezhették betétként, mégpedig az MNB-nél, és az így parkoltatott több ezer milliárd forint kamatait természetesen visszaszerezték. És honnan szerezték vissza? Egy teljesen hibás, elhibázott hozzáállás és jogszabályi környezet miatt bizony a költségvetés érintésével, költségvetési források felhasználásával is szerezték vissza ezeket az összegeket.

Még egyszer mondom, sajnálatos módon az MNB részt vett ebben a folyamatban, a pénz itt parkoltatásában, itt fialtatásában, és aztán ezeket az indokolatlan nyereségeket kiszívták, kiszivattyúzták Magyarországról. Ez egy fenntarthatatlan folyamat. Amely ország ezt megengedi, az pénzügyi szuverenitásról semmi esetben sem beszélhet. Ezért furcsa nekem, amikor itt az MNB vélt vagy valós függetlenségéről kell beszélni. Hiszen kitől független a Magyar Nemzeti Bank? Magyarországtól ne legyen már független! Azért nézzünk már körül, hogy hol vagyunk!

Önmagában ezek a fetisizált fogalmak, mint a Nemzeti Bank függetlensége, hogy ezek miért védendőek ennyire és miért magyarázandóak túl ennyire, ezt normális embernek nehéz megmagyarázni. Ugyanis ezt a gazdaság, a kor találta ki számunkra, ezt nem a normálisan gondolkodó vagy országot, gazdaságot irányító és a hazájukért felelős személyek találták ki. Ezt egy rajtunk kívül álló gazdasági tömb és szerveződés hozta létre számunkra, és ennek eredménye az a pénzszivattyú, ami ezermilliárdos nagyságrendben áll fenn, és amiről itt beszéltem. És akkor még nem is tértem ki arra, hogy multinacionális cégek hogyan viszik ki Magyarországról azt a 4500-5000 milliárd forintot évente adózatlanul, mondjuk, az informatikai rendszer bérlésének címszavával, vagy technológiai fejlesztések átvételének címszava alatt, szintén adózatlanul, szintén kikerülve minden olyasféle szabályozást, ami Magyarországon meg tudná fogni ezt a tőkét, vagy adott esetben közteherviselésre kötelezné azokat, akik részt vesznek a magyar gazdasági folyamatokban, és ebből nyereségre tesznek szert.

Látható, hogy az általam említett több ezer milliárd forintos kamattöbblet, az a leszívott kamattöbblet, ami kikerült az országból, lényegében felemésztette mindazt, amit az utóbbi kormányzatok megszorításokkal vontak el az oktatás, az egészségügy területéről, vagy akár a társadalombiztosítás különböző szintű és fokú megcsonkításait is sikerült lenullázni azzal, hogy ez a pénzszivattyú megmaradt, működhetett, és lényegében semmiféle gátat nem támasztottak vele szemben.

De beszélhetnénk a mostani magyar alapkamatszintről is. Hogy van az, hogy egy prágai vállalkozó adott esetben még mindig csak harmadannyit kell hogy kamat formájában fizessen, mint egy magyar? Hogy van az, hogy egy angol polgárnak is sokkal könnyebb dolga van, mint egy magyarnak, pedig az ittenit senki sem támogatja? A magyar állam sem támogatja, pedig a magyar kis- és középvállalkozó adja a munkahelyek kétharmadát, míg a multi a 6 százalékát adja. Hogy fordulhat elő, hogy senki nem támogatja ezeket az embereket? Elmondható az is, hogy még egy 7 százalék körüli kamatláb, de egy 6 százalékos is túl magas lenne ahhoz, hogy a magyar vállalkozó versenyképes legyen.

A helyzet az, hogy rendszert kell váltani ezen a területen is, és sürgős lenne ezt a rendszerváltást elkezdeni. Teljesen egyértelmű, hogy vissza kell venni a monetáris felségjogokat előbb vagy utóbb. Ez egy kikerülhetetlen feladat. Lehet itt beszélni jegybanki függetlenségről, európai uniós elvárásokról, az Európai Központi Bank diktátumairól is, a monetáris felségjogok visszavétele nélkül Magyarországnak önálló pénzügy-politikai jövője nemigen lehet. Hogy ez milyen távlatban valósulhat meg, erről érdemes vitatkozni, tehát hogy az Európai Unió várható összeomlása előtt sikerül ezt még megtenni, azzal egyidejűleg vagy csak utána. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy minden egyes eltelt év nagyon súlyos károkat okoz Magyarországnak.

Az is látható ugyanakkor, hogy a brüsszeli versenyügyi biztos a válság idején sorozatban adta a felmentést az egyes államoknak arra nézve, hogy pénzt bocsáthassanak ki, tehát már egyes felségjogok tekintetében voltak eltérések, voltak engedményezések az amúgy nagyon szigorúnak, rigorózusnak tűnő brüsszeli szabályozások alól. Az a bizonyos több ezer milliárdnyi euró állami segély, amit a bankok megsegítésére osztogattak, lényegében és többségében így került kibocsátásra, ilyen felmentések alapján. Nyilvánvaló, hogy a jövő válságsorozata hasonló lehetőségek tárházát rejti. Már számos kivétel volt a felmerülő tilalmak alól, ez várható a jövőben is. De elmondható az, hogy ha Magyarország nem lép erre az útra, nem feszegeti a határokat, ha a kormányai egymás után olvasatlanul aláírják a lisszaboni szerződést, aláírják a társulási szerződést Izraellel, mert az fontos, de közben Magyarország saját belső, szuverén ügyeit nem támogatják, meg nem kívánják odáig feszegetni a határokat, hogy valamit kezdhessünk ezzel a pénzszivattyúval - ami, még egyszer mondom, ezermilliárdos nagyságrendben viszi ki a pénzt Magyarországról -, ez sokkal súlyosabb tényező, még az állami korrupciónál is nagyobb volument jelent. Elmondható az, hogy ezzel nem kezdeni valamit, ez egy hosszú távú csapdahelyzet a magyar költségvetés számára, legalább akkora, mint az államadósság újratárgyalásának elmulasztása, legalább akkora, mint az Európai Unióval fennálló pénzügyi egyensúlytalanság nem kezelése vagy pedig ezen kezelés tologatása.

Röviden összefoglalva, hosszú távon nem látunk más utat, más megoldást, mint a monetáris felségjogok visszavételét. Magyarországot vissza kell venni azoktól a gyarmatosítóktól, akik, tetszik, nem tetszik, pénzügyi eszközökkel, gazdasági eszközökkel itt vannak Magyarországon. Már a Kádár-korban is itt voltak, hiszen már akkor is itt voltak a megbízottaik aláírni a hitelszerződéseket és egyéb keretmegállapodásokat. Most is ugyanezen szervezet képviselői vannak Magyarországon, miközben kormányok, módszerek, gengszterek váltották egymást, a pénzszivattyú pedig még mindig működik. Ezt kívánjuk megállítani haladéktalanul, és reméljük, hogy erre már nem kell olyan sokat várni, mint amennyit önök várnának rá.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Kétperces hozzászólásra Józsa István képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több órája vitatjuk a Nemzeti Bank feltételeit körülhatároló módosító előterjesztést. Szeretném elmondani, hogy közel féléves késésben van a kormány ezzel az előterjesztéssel, és ez nagyon sokba került az országnak.

Az, hogy ilyen magas kamatok vannak, hogy gyakorlatilag kétszer olyan magas kamatszinten működik az államháztartás és működik a magyar gazdaság, mint kellene megfelelő jogkövető magatartás esetén, és olyan bizalmi szituációban, amire a magyar kormány kísérletet tett a magyar uniós elnökség során, amikor azt hirdette, hogy erős Unió, hozzátéve, hogy ezzel együtt lehet erős Magyarország, az MSZP véleménye az, hogy ennél egy jobb előterjesztést kellett volna készíteni. Az a tevékenység, amit az infláció kordában tartásával, a forint árfolyamának védelmében, sokszor a kormányzati politikával ellenétben végez - mert szeretném hangsúlyozni, az Orbán-kormánynak vagy nincs árfolyam-politikája a forintra vonatkozóan, vagy nagyon rossz; a nemzeti fizetőeszköz, amióta Orbán kormányoz, több mint egyötödét elveszítette az értékéből, ez tarthatatlan. Ezt fizetik meg a szegény emberek, ezt szedik be önök különböző adók formájában.

Ezért arra szeretném kérni a kormányoldalt, hogy azokat a módosítókat, amiket természetesen benyújtott az MSZP-frakció ennek a sebtében összekapott előterjesztésnek a jobbítására, érdemben vegyék figyelembe az ország miatt.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperces hozzászólásokat. Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Józsa képviselőtársam, nem tudom, mosolyogjak-e vagy pedig dühös legyek a mondandóját illetően, ugyanis azt azért tudni kell, hogy az árfolyamot nem egy kormány befolyásolja a tevékenységével, hanem a pénzpiac, és néha a pénzpiac pedig különböző érdekek kapcsán mozgatja. Semmi köze a forint árfolyamának többek között a magyar gazdaság teljesítményéhez. A spekulatív pénzpiac ezt manipulálja az országban.

Mi került sokba, tisztelt Józsa képviselőtársam? Az önök hiszteroid magatartása, amelynek élén állt a Nemzeti Bank elnöke, ugyanakkor önök is, hiszen az egész Európai Uniót hiszterizálták azzal a világsajtón keresztül, hogy Magyarországon megsértik a Nemzeti Bank függetlenségét, amelyről beszélni sem tudtak, mert egy nehezen megfogható fogalom az önök részéről. Önök mindent függetlenül kívánnak gondolni. Nem tudom, kitől függetlenül gondolják egyáltalán. Énszerintem továbbra is van Magyarországnak érdeke, és a magyar gazdaságnak is, a magyar állampolgároknak érdekük, amelyet képviselni kell tudni. Tehát önök ártottak sokat azzal a hiszteroid magatartással, amelyre sajnos az Európai Unió egyes szószólói fölültek. Önök okoztak kárt, és nem a kormány okozott.

Fél évvel később? Tisztelt képviselő úr, nem figyelt rám, mert valószínűleg nem volt benn. Az a törvény, amelyet megalkottunk a Házban, az alaptörvény, egy kitűnő és jó törvény, még ha önök részt sem vettek benne. Maga nem is érthet hozzá, hisz nem vett részt a vitájában.

(14.50)

Be se jöttek, pedig fizetést kaptak érte. De azért hadd említsem meg azt, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény is jó. Várom azt a pillanatot, amikor majd az Európai Unió azt fogja indítványozni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét és a Magyar Nemzeti Bankot mint egységes pénzpiaci szabályozó és ellenőrző rendszert, vonja össze a tisztelt parlament, mert mindenhol erre jár az óra, és ez a helyes útja. Most nem aktuális, ezt láttuk be csak, hogy ez nem aktuális, és ma Magyarország érdeke az, hogy ezt a törvényt most módosítsuk, mármint az alkotmányt és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt.

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperceseket, Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most már jó pár órája folyik a vita a parlament plenáris ülésén, és van egy egyensúlytalanság ebben a vitában, amit persze lehetett előre tudni, hogy két olyan ügyet kapcsoltak össze egy tárgyalásban, amelyeknek távoli a kapcsolata. Örülök, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Rétvári államtitkár úr is itt van, mert én reggel kritizáltam azt, hogy a Gazdasági Minisztérium államtitkára mondja el a kormány nevében az expozét az alaptörvény módosításáról. Nem megkérdőjelezve az ő kompetenciáját gazdasági kérdésekben, de azért mégiscsak egy nagy kérdés az - és erre várok államtitkár úrtól választ -, hogy hogyan gondolják, hogy alkotmányosan az átmeneti törvényt bele lehet úgy tolni az alaptörvénybe, hogy ezt utólag teszik meg. Hiszen akkor, amikor az átmeneti törvényt elfogadta a kétharmados többség az Országgyűlésben, mi már akkor is aggodalmunkat fejeztük ki azon rendelkezés iránt, hogy saját maga, ez a törvény rendelkezett arról, hogy milyen viszonya van az alaptörvényhez, kimondta saját magáról, hogy ő az alaptörvényhez tartozik.

Mi azt nem tartjuk elégségesnek, hogy a megfelelő kétharmados többség egy ilyen döntést meghoz, és úgy gondoljuk, hogy az, hogy az ombudsman az Alkotmánybírósághoz beadvánnyal élt, hogy ennek az egész átmeneti törvénynek az alaptörvényszerűségét, alkotmányosságát megkérdőjelezze, ez volt a legfontosabb motiváció annak érdekében, hogy önök egy egyszerű, huszáros vágtával bevegyék ezt az ügyet, és beletolják ezt a törvényt az alaptörvénybe. Szerintünk ez alkotmányosan nem tehető meg. Én örülnék, hogyha a vita hátralévő, nem túl hosszú idejében még erre is lehetne sort keríteni.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ez egy fontos kérdés, amit a képviselő asszony említett. Nagyon sok rendelkezés van az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben, ezért érdemes tisztáznunk ennek a helyzetét. Itt nem egy utólagos módosításról, hanem egy utólagos egyértelműsítésről van szó. Már az alaptörvény elfogadásakor az alaptörvény szövege egyértelműen tartalmazta, hogy ezek az átmeneti rendelkezések meg fognak születni, és az alaptörvény részét képezik. Ezt a későbbiekben így is fogadta el decemberben utána az Országgyűlés.

Ezzel a mostani módosítással csak mindenfajta értelmezési vitát kívánunk egyértelműsíteni. A jogalkotó szándéka már az alaptörvény szövegéből is kiderült, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiből is kiderült. Hogy mindenki számára egyértelmű legyen, ez egy ugyanolyan jogi értékkel és jogi nívóval bíró jogszabály, mint az alaptörvény, ezért kell ez a módosítás. Ez látható amúgy is, hiszen nem úgy néz ki, mint más törvények, amelyeknek évszáma és száma van külön, hanem ez az alaptörvény átmeneti rendelkezések. Nyilvánvalóan azért fogadtuk el két részletben, hiszen a hosszabb távú, nagyobb, átfogó rendelkezések vannak az alaptörvény szövegében, és itt pedig olyan, az új alaptörvény és a régi alkotmány viszonyát tisztázó egyéb rendelkezések, illetőleg pár más egyéb, a rendszerváltás óta elmaradt intézkedésnek a meghozatala, amelyek nem az alaptörvény fő szövegében vannak, de ugyanolyan jogi státusúak, ugyanúgy osztják az alaptörvény sorsát, mint a húsvétkor elfogadott alaptörvény.

Ezért fontos ezt tisztázni, de ahogy mondtam, ez teljesen egybevág a korábban elfogadott normaszövegekkel, csak megerősíti annak az értelmezését. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Józsa István képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon kellemes, nyugodt orgánumban mondja el államtitkár úr azt a borzalmat, ami azt jelenti, hogy önök megszüntették Magyarországon az alkotmányos rendet, és egy ilyen tákolmányt raktak a helyébe, amit most tovább tákolnak. Tehát az, hogy a magyar ellenzéknek ez a véleménye róla, hogy úgy tiltakozik a diktátum ellen, hogy mi be se jöttünk a Parlamentbe, az, hogy úgy született meg az önök által alaptörvénynek nevezett tákolmány, hogy a Salamon László professzor által évekig előkészített alaptörvény-tervezet még alkotmány lett volna, néhány héttel a tárgyalás előtt lekerül a napirendről, és nem tudom, Gulyás Gábor vagy valamelyik ifjú (Közbeszólások: Gergely.) géniusz hozott ide előterjesztést, és azt tákolgatják, ez nemcsak az ellenzék véleménye, hogy ez borzalom, a szakértőkből álló európai Velencei Bizottságnak is ez a véleménye. Az, hogy itt a számokhoz valószínűleg sokat ért Babák Mihály képviselőtársam, aki száz éve tagja a költségvetési bizottságnak, de azért itt többről van szó.

Önök száz évvel visszalőtték Magyarországot a jogrendbe, és egy olyan jogbizonytalanságot állítottak elő, amelynek eklatáns példája itt a Nemzeti Bankot érintő törvény is, ami egyszerűen inkompatibilis a mai fejlett világgal, tehát Magyarország így nem működhet. Csak meg kell nézni az elmúlt két év gazdasági eredményeit, egyetlen gazdasági célkitűzésüket nem tudták teljesíteni, évről évre, hónapról hónapra megy lejjebb az ország, és be kell látni, ennek része ez a borzalmas jogalkotási gyakorlat is, ami jogbizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot eredményez, tehát ne kövessék, én azt javaslom.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Ön az európai értékeket kéri számon a magyar alkotmányos jogalkotáson. Engedje meg, hogy két véleményt mondjak, tegnap Potsdamban például Herbert Küpper, kelet-európai jogi szakértő mondta, hogy mennyivel rosszabb a magyar alaptörvénynek a sajtója, mint amit megérdemel, vagy Rupert Scholz, volt német védelmi miniszter is - aki egyébként alkotmányjogász -, ő említette azt, hogy európai mentén született az alaptörvény. Ön arra hivatkozott, hogy európai politikusok szerint nem európai, hát itt van két úriember, akik szerint nagyon is európai, és az európai értékek mentén született az alaptörvény. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én Babák képviselő urat szeretném fölhívni arra, mint ahogy ezt korábban tettem már egy fideszes képviselővel szemben, és ma nem tettem meg, nem reagáltam Gaudi-Nagy Tamásra. Tisztelt Képviselő Úr! Az, hogy a szocialista frakció nem járult hozzá ahhoz, hogy legitimálja az önök egypárti alaptörvényét, az nem jelenti azt, hogy nem olvastuk, hogy nem vagyunk tisztában a tartalmával. Azt gondolom, hogy számtalan vitában ezt már bizonyítottuk, hogy néhány esetben, urambocsá', tájékozottabbak vagyunk ebben a kérdésben, mint sok kormánypárti képviselő.

Lamperth Mónika meg fog erősíteni abban, hogy a kezdetek kezdetén a szocialista frakció képviselői ott voltak, részt vettek, csak amikor látták, hogy a fejlemények nagyon rossz irányba mennek, akkor nem tudtunk mást tenni, mint azt, hogy ebből a dologból kiszálltunk. És még egyszer hangsúlyozom, nem vettünk részt ennek a legitimálásában, nem is akarunk benne részt venni, de ugyanakkor nagyon éles kritikával élünk. Mondhatnék egészen olyan konkrét dolgot - és most örülök, hogy Rétvári Bence államtitkár úr itt van -, a nemzeti vagyon kérdését ajánlanám önnek és a tárcája néhány közgazdász munkatársának, ha azt megnéznék, és annak az Állami Számvevőszékkel való összefüggését, akkor nagyon érdekes dolgokra jöhetnének rá.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A potsdami konferencián Hössel (sic!) professzor nem csak ezt a mondatot mondta volt, előtte egy másik mondatot is - én is olvastam ezt a híradást -, azt is mondta, hogy bár vannak hiányosságai, komoly hiányosságai ennek az alkotmánynak, ezt ön kifelejtette, ön csak a másik felét mondta, hogy rosszabb a sajtója. Igaz, de így van egyensúlyban az idézet, ezt szerettem volna helyretenni.

A másik, hogy én azt gondolom, ha elfogadjuk államtitkár úr érvelését, hogy a jogi helyzet, amikor megszületett, elfogadták az alaptörvényt és az átmeneti törvényt akkor is egyértelmű volt, hiszen az alaptörvény jelezte már, hogy lesznek átmeneti törvények, amelyeknek a jogi sorsáról is mondott valamit; ha ez így van, hogyha az ön állítása szerint megfelel az akkori szándék a mostani helyzetnek, akkor felesleges ez a módosítás.

(15.00)

Tegyünk egy próbát! Vonják ezt vissza! Várjuk meg... Az államtitkár úr mosolyog, tudom, hogy miért, mert ha Szabó Máté ombudsman beadványa alapján az Alkotmánybíróság mégiscsak úgy találná, hogy ez alaptörvény-ellenes, akkor bizony nem lehetne már ezt a trükközést megcsinálni, mint amire önök most készülnek. Tehát azt gondolom, önök sem biztosak abban, hogy ez így jól van, és rendben van, mégis azt gondolom, az egészen jogi nonszensz, hogy ilyen technikával most érinthetetlenné teszik ezt a szabályt, hiszen nincs más célja ennek a trükközésnek, mint az, hogy az Alkotmánybíróság ne minősíthesse ezt az átmeneti törvényt, ne vizsgálhassa annak szabályait, ne mondhassa ki azt, amit az ombudsman egyébként vélelmez, hogy az alaptörvény részének tartani az átmeneti törvényt nem felel meg a magyar alkotmányos berendezkedésnek.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Aradszki András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekeztem figyelmesen követni a szocialista párti képviselők önmagukkal való hadakozását, és rögtön tetten értem ezt a nehézséget abban is, hogy Göndör képviselőtársam egypártinak minősítette az alkotmányt, azután, hogy hivatkozott arra, hogy megfelelő jártasságot szerzett az egész ügymenetben, illetve magának az alaptörvénynek a tartalmában, csak annyit felejtett ki, hogy ezt az alkotmányt, ezt az alaptörvényt a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői is elfogadták, így közel sem lehet ezt egypárti alkotmánynak nevezni.

De nem is ezért kértem szót, hanem azért, amit az elején elkezdtem mondani, hogy az MSZP képviselői önmagukkal vitatkoznak, és azokat a módosításokat kérik rajtunk számon, amelyeket ők raktak annak idején az MNB-ről szóló törvénybe. Nevezetesen: szó szerint benne volt a most hatályon kívül helyezett szöveg, ami a monetáris tanács tagjainak a felmentéséről szól, szó szerint benne volt az a szöveg is, ami a kormány képviselőinek a részvételéről szól.

Ami aggályosabb, és amiről el szoktunk feledkezni, hogy ki sértette meg legelőször az MNB függetlenségét. A korábbi MNB-törvényben a monetáris tanács tagjainak kinevezési rendjéről szóló szabályozás egyrészt arról szólt, hogy az MNB elnökének javaslatára a mindenkori miniszterelnök előterjeszti a köztársasági elnöknek a kinevezési okmányt, a másik részében meg az volt, hogy az MNB elnökének véleményére terjeszti elő a miniszterelnök ezt az okmányt. Magyarul: ez azt jelentette, hogy 2007. január 1-jétől a monetáris tanács tagjait kizárólag a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, azaz akkor Gyurcsány Ferenc volt jogosult kinevezni. Mi volt ez a mai állapothoz képest, ha nem az MNB (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) függetlenségének megsértése, amellyel szemben nem tudnak ésszerű érveket mondani szocialista képviselőtársaim.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Göndör képviselőtársam hozzászólása azzal kapcsolatban, hogy egypárti alkotmány, ez pontosan jó példa az önök igazmondására is, a hazugságokra, és voltál szíves, tisztelt képviselőtársam, egyből leütni ezt a dolgot, de úgy gondolom, elfelejti Göndör képviselő, hogy ez kétharmados törvény, és két parlamenti párt adta a kétharmadot e tekintetben. Az pedig igazság, hogy a szocialisták ebben az alkotmányozásban nem vettek részt. Felvetődik a kérdés, hogy mi megy rosszul, mi lett azóta rosszabb az országban, tisztelt Göndör képviselőtársam. Tessék már nekem elmondani: ha valami rosszul ment, azért ment, mert az MSZP és az LMP hiszterizálta Európa közvéleményét, hogy megszűnt az alkotmányosság Magyarországon, megszűnt az ország törvényes működése. Önök hiszterizálták az európai közvéleményt, ez pedig tény és igazság.

Egyébként el kell mondanom önöknek, és meg is értem, önök érzelmileg ragaszkodnak az orosz alkotmányhoz, amit oktrojáltak ránk, de mi arra vagyunk büszkék, hogy ez a magyar alaptörvény, Magyarország Alaptörvénye egy szuverén állam alkotmánya, európai értékek mentén született alkotmány. Sokan elismerik a világban e tekintetben, és itt a Házban született, önök pedig nem vettek részt benne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az alkotmány jó és helyes, nem egy párt alkotta, ez a magyar nép, Magyarország alkotmánya, erre büszkék lehetnének, s ne járassák le!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Én azt szeretném, ha erről az alkotmánymódosításról lenne szó, én végig erről beszéltem ebben a vitában, de az, hogy Babák Mihály már arra ragadtatja magát, hogy a szemünkre veti, mi betegesen ragaszkodunk valamiféle orosz alkotmányhoz, ezt kikérem magamnak. Ez egy címeres baromság, ez nem szolgál másra, minthogy ön minősítgessen bennünket!

Én ahhoz az alkotmányhoz ragaszkodom, amelyet a rendszerváltás után konszenzussal alkotott meg több politikai erő, és amelyik 20 évig jól szolgálta Magyarország demokratikus intézményrendszerének működését, és amely alapján a létrehozott választási törvénnyel nyertek önök kétharmados többséget. De úgy látom, ez mintha elkerülné a figyelmüket, hogy ez a kétharmados többség mire való. Ez nem arra való, hogy agresszív, pökhendi erő- és hatalomfitogtatással éljenek itt a parlamentben, hanem arra való, hogy kormányozzanak, ha lehet, ha képesek, ha tudnak úgy, hogy az Magyarország érdekét szolgálja.

Ezért, visszatérve ismét a napirendünkhöz, mi fontosnak tartjuk, alaposan végigelemeztük ennek az alaptörvény-módosításnak a jogi alapjait és következményeit, ezért jutottunk arra, hogy nem felel meg az alkotmányos megoldásnak az, amit most kigondolt a kormány, és amit a gazdasági tárca benyújtott, bár gondolom, azért látta az igazságügyi tárca is ezt az alkotmányt. (Dr. Rétvári Bence jelzésére:) Látták, igen. Ennek ellenére azt gondolom, baj van vele, és ezért mondtam azt a vezérszónoklatban, hogy a Magyar Szocialista Párt szakértőkkel együtt meg fogja keresni a lehetőségét annak, hogy ezt hogyan lehessen megreparálni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném én is felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a vita Magyarország Alaptörvényének első módosításáról, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szól, és tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy felszólalásában próbálja magát erre korlátozni.

Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Pleschinger Gyula (sic!) államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Csizmadia Norbert jelzésére:) Most nem kíván, köszönöm szépen, így az együttes általános vitát lezárom. Mivel mindkét előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásokra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Tarnai Richárd kereszténydemokrata néppárti képviselő önálló indítványát T/4719. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tarnai Richárd képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

Felszólalások:   21   22-164   164-186      Ülésnap adatai