Felszólalás adatai

Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hónapokban nagy figyelmet fordítottunk a Magyarországot ért nemzetközi támadásokra. Sok magyar ember megdöbbenéssel fogadta, hogy ezek mögött a támadások mögött jól nyomon követhető gazdasági érdekek, a hazai és a nemzetközi baloldal politikai szempontjai, de ami még nagyobb megdöbbenést keltett, hogy olyan ideológiai szempontok is vannak, amelyekre érdemes figyelni. Amikor Magyarország egy rendezett, a valódi európai értékeket megvalósító és a tényleges uniós érdekeket képviselő világot épít, akkor a leépülő liberalizmus dekadens világának sok esetben zavaros fejű képviselői próbálják megmondani nekünk, hogy mit kell tennünk.

De most nem ezekről a kérdésekről szeretnék szólni, hanem hazai tájakra térve figyelmünket arra a társadalompolitikára irányítani, ami a kormányzat megfogalmazásában is megjelenik, és aminek egy részét szeretnénk felerősíteni mi, keresztényszociális képviselők. A középosztály megerősítése jogos és támogatandó kormányzati cél, hiszen a középosztály az a társadalomfenntartó erő, amely nemcsak hogy adófizetésével, de egész tevékenységével erősíti a társadalmat, annak működőképességét, többek között a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát is. De a kormányzat szándéka az - és ezt szeretném ma hangsúlyozni és támogatni -, hogy a középosztály alatti rétegek különös védelmet kell hogy élvezzenek.

(13.40)

Kikre gondolunk? Először is a kisjövedelműekre, azokra, akiknek az érdekérvényesítő képessége hiányos, akik dolgoznak, de nagyon keveset keresnek, és ha példát kellene mondani, akkor nyilván a szociális ágazathoz nyúlnánk, ahol nettó 60-70 ezer forintos bérért dolgoznak emberek. Igaz az, és itt meg kell említeni, hogy a minimálbér emelése sokakon segített ebből a rétegből. A másik réteg az inaktívak rétege. Itt vissza kell vezetnünk a munka világába azokat, akiket lehet, és itt megint meg kell említeni a közmunkaprogramokat. De szólnunk kell azokról is, akik adósságcsapdába estek, a kormány devizahiteleseket támogató intézkedésein túl szükség van még néhány olyan intézkedésre, amit a KDNP felkarolt az utóbbi időben.

Engedjék meg, hogy egy-két példát mondjak, hogy hol van erre lehetőség, a múltban is volt, és a jelenben és a jövőben is lesz. Minden védelmet meg kell adni a munkavállalóknak, ami egyáltalán megadható a munka törvénykönyvében. Szeretnék emlékeztetni a gyermeknevelésről visszatérő szülők, illetve a védettkorúak fokozott védelmére, amit sikerült beépíteni. Rövidesen a parlament elé kerül a magáncsőd kérdése mint képviselői kezdeményezés, a KDNP ezt a családicsőd-védelemmel kívánja kiegészíteni. Hosszú időn keresztül egyeztetések folytattunk az előrefizetős mérőórákért, éppen a tartozások felhalmozásának megakadályozása érdekében. Ez nem a mi véleményünk, nem a mi kezdeményezésünk volt, hanem a szociális szakma ajánlata volt. Meg kell jegyeznem, hogy az Unió is egy okos órában gondolkodik, bár ennek bevezetése 2020-ban esedékes, addig még sok tennivalónk van ezen a területen.

Szólhatnék a társasházak problémáiról is, amelyben szintén volt kezdeményezésünk, de egy olyan kérdés sem maradhat említetlenül, ami éppen az adósokkal kapcsolatos, és ez a végrehajtási költségek magas volta. Talán nem állok távol az igazságtól, ha azok véleményére hagyatkozom, akik azt mondják, hogy sok esetben az ingatlan árának 10 százalékát is kiteheti ez, és pontosan a leginkább nehéz helyzetbe kerültek érdekében kell itt lépnünk.

Mindezek csak példák voltak annak érzékeltetésére, hogy hogyan kell figyelmünket a középosztály alattiakra fordítani. A társadalomnak nemcsak hatékony szempontokra van szüksége, de a szolidaritásra is. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A kormány nevében Rétvári Bence államtitkárúr fog válaszolni.

Megadom a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Szerencsére jó pár olyan intézkedés sorolható föl itt a már említett minimálbér radikális megemelésén túl, ami pontosan a legrászorultabbakon segít, leginkább kifejezi a szolidaritást a társadalmon belül. Ilyen volt már a kezdetek kezdetén a különadók bevezetése, amely pontosan azokról az emberekről vett le terhet, akik a legnehezebb körülmények között élnek bérből és fizetésből vagy nyugdíjból, és azokra rótt rá, akik nyereséget az elmúlt években igencsak bőven termeltek, és akár az országból is kivittek.

De ugyanígy az egyenlő életesélyek lehetőségét, az azonos feltételeket hivatott szolgálni az is, hogy jövő évtől a kormányhivatalokon keresztül állami fenntartásba kerülnek a legfontosabb oktatási és a legfontosabb egészségügyi intézmények; hogy ne függjön attól valakinek a jövője, az egészsége, hogy szegény vagy gazdag önkormányzat területén született, Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon, kistelepülésen vagy nagytelepülésen, a fővárosban vagy vidéken, hanem az állam mindenhol mindenkinek a lehető legnagyobb mértékben hasonló egészségügyi, oktatási szolgáltatást tudjon kínálni, mindenkinek ugyanaz legyen a lehetősége.

Szintén a leginkább rászorulók szenvedtek az uzsorázástól is, az ezzel szembeni fellépést a büntető törvénykönyv módosításával is igyekeztünk megerősíteni, megkönnyíteni a rendőröknek, hogy elérjék az uzsorásokat, és megszüntessék azt a terrort, amelyben egy-egy ember nyomorúságában kényszerül élni. Hiszen eddig folyamatosan csak az uzsorások csengetésétől félt. Szintén a családosokat támogatta a családi típusú adórendszer, amely bevezetésre került. Magyarországon a szociológusok szerint a szegénységnek két forrása van. Akkor lesz valaki szegény, ha szegény családba születik, vagy ha nagy családba születik, nagy családot vállal. Mind a kettő igazságtalan és elfogadhatatlan, ezért tartjuk fontosnak, hogy a családi típusú adózás az egygyermekeseknél 8, a kétgyermekeseknél 12, a háromgyermekeseknél pedig 22 százalékkal több jövedelmet hagyott ott nettóban a családnál. Így, aki több gyermeket vállalt, és a nemzet jövőjéért vállalt pluszfelelősséget, pluszfeladatot, az nem került nehezebb helyzetbe, vagy jóval kevésbé kerül nehezebb helyzetbe, mint 2 vagy 3 évvel ezelőtt.

Szintén, ha megnézzük a válság idején más országok gazdaságpolitikáját, a nyugdíjasok azok közé tartoznak, akik az elsők között szenvedtek el valamilyen megszorítást a válság következtében. A legtöbb helyen csak befagyasztották a nyugdíjakat, vagy bizonyos kedvezményeket megvontak, máshol akár 15-25 százalékos nyugdíjcsökkentésekre is sor került, Romániában, Portugáliában, Olaszországban, Spanyolországban különböző módon vonták meg a nyugdíjasok jövedelmeit. Ehhez képest óriási államadósság és nagyon nehéz gazdasági körülmények között a magyar kormány így is több mint 4 százalékkal tudta az elmúlt évben a nyugdíjasok nyugdíját megemelni, és hasonlóra törekszik ebben az évben is, hogy inflációkövető legyen a nyugdíj emelése.

Szintén a legrászorultabbakon segített a rezsistop bevezetése, illetve annak a szabálynak a bevezetése, hogy legfeljebb az infláció mértékével emelkedhet, és annak a törvénymódosításnak a bevezetése is, hogy a korábbi 8 százalékos profitmaximumot 4 százalékra csökkentette a kormány. Hiszen akik a legszegényebb sorban élnek, azoknak a költségvetésén belül a rezsi teszi ki a legnagyobb részt, sokkal inkább, mint a tehetőseknél. Az ő megsegítésüket jelentette tehát az, hogy a legalapvetőbb lakásfenntartási költségek nem emelkedtek el. Emlékszünk, hogy szocialista időszakokban 40-50-60 százalékkal hogyan emelkedtek a gázárak vagy más tényezők.

Legvégül, engedje meg, képviselő úr, hogy megemlítsem a devizahitelezést és a devizahitelek végtörlesztését. Nemcsak a korábban bevezetett árfolyamgát vagy a most a Bankszövetséggel megkötött új árfolyamgát, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozatala volt fontos ezeknek az embereknek a szempontjából, hanem a végtörlesztés is. Sokszor sokan mondják azt az igaztalan vádat, hogy a végtörlesztés lehetősége elsősorban a tehetősebbeknek kedvezett, hiszen ők tudták egy összegben végtörleszteni ezeket a különböző nagyobb hiteleket, amelyeknek megemelkedett a törlesztőrészlete. Ez azért valótlan, mert az átlag visszatörlesztett hitel abból a 160 ezerből, amit 160 ezer család végtörlesztett, 5 millió forint környékén volt.

Ha tehát kiszámolják önök, hogy ebben nyilván voltak 10-20 millió forintos hitelek is, akkor nagyon-nagyon-nagyon sok 2-3 millió forintos hitelnek is kellett lennie ahhoz, hogy az 5 milliós átlag végtörlesztési összeg megjelenjen. És 2-3 millió forintos hiteleket nem a legtehetősebbek vettek föl, hanem azok, akik tényleg nehezebb körülmények között éltek, de egy kicsivel nagyobb lakásra vágytak, mondjuk, egy gyerekszobával nagyobbra, és a devizahitelek elszállása számukra óriási nagy nehézséget jelentett. Tehát a végtörlesztés lehetősége is minden más indokkal szemben elsősorban azok érdekét szolgálta, akiknek ugyan lakásuk, de kisebb lakáshoz egypár millió forintos hitelt végtörlesztettek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   11-18   19-22   23-28      Ülésnap adatai