Felszólalás adatai

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy ír mondás szerint végy el egy hegylakót, és feleségül vetted a hegyet. Az Európai Parlament nemsokára 24 magyar képviselőt kap tőlünk, de velük kapja, velük veszi el szülőföldjük, a politikusi Magyarország szokásait és hagyományait is, azokat a politikai hungarikumokat, amelyek talán nem lesznek mind olyan népszerűek, mind egyéb hungarikumjaink, a szódavíz és a pálinka.

Most utoljára ülünk így együtt a választások előtt. Közöttünk van néhány leendő képviselő is, akik eddig jórészt megfigyelői munkát végeztek. Köszönet mindnyájuknak, minden megfigyelőnek minden frakcióban. De mit vigyenek megválasztandó képviselőink a sajátos politikai hungarikumok közül útravalóul Brüsszelbe? Vannak olyanok, amelyeket nyugodtan és büszkén képviselhetnek: a magyar leleményt, tehetséget, hazaszeretetet, a bajok túlélésében segítő magyar állóképességet és megújulási képességet, a humort, a pesti viccet, amellyel a közép-európai kisember revánsot vett a történelmen.

De Isten mentsen azoktól a politikai hungarikumoktól, amelyek a közélet magyar betegségeit jelentik! Ezeket rázzák le magukról, ezek tudniillik Európában nem jók semmire. Az Unió úgy született, hogy régi ellenségek végre a békét választották. A béke és a párbeszéd kultúrájában nem alkalmazhatjuk az itthon megszokott rosszféle magyar politikai hungarikumot, a közélet háborús hadszíntérré változtatását.

Különösen veszélyes volna, ha ez a mi 24 magyar képviselőnk egymással szemben is párbeszédképtelennek bizonyulna, mert, ne adj' isten, komolyan venné a mostanában elhangzó szavakat, amelyek szerint a kormányoldal és jelöltjei hazaárulók, a nemzet ellenségei, vagy, hogy néhány új politikai gyöngyszemet idézzek, söpredék, akit el kell takarítani, azbesztképűek, bagázs, olyanok, akik szívesen a tömegbe lövetnének.

Nos, annak idején egy demokrata párti politikus azt mondta, republikánus versenytársainak egy ajánlatot téve: megígérem, hogy ha önök abbahagyják a hazugságok terjesztését rólunk, akkor többé mi sem terjesztjük önökről az igazságot. (Moraj az ellenzék padsoraiban.) Természetesen nem akarom azt mondani, hogy bárki hallgassa el az igazságot, de arra már leendő képviselőink kedvéért is vigyáznunk kellene, hogy az előzetes sértegetésekkel ne tegyük eleve lehetetlenné későbbi párbeszédüket, együttműködésüket. Nagyon rossz volna politikai hungarikumként bemutatnunk a minden javító változásnak, reformnak politikai pártokokból ellenálló magatartást is, mert az Európai Unió éppen a fejlődésről, a nagyobb sebességre kapcsolásról szól.

És végképp nem kellene politikai hungarikumként bemutatnunk a magyar közéletben még itt-ott megtalálható katonai szellemű vezérelvet, a feltétlen tekintélytiszteletet sem, mert Európa éppen a sokszínűségről, a sokféleségről, a másik vélemény befogadásának képességéről szól. Isten ments például, hogy lefordítsuk más európai nyelvekre annak a körnek a nyílt sajtólevelét, amelyet az egyik pártelnököt kritizáló művésznőhöz intéztek; idézem: felszólítjuk Macskássy Izoldát, soha többé szájára ne vegye Orbán Viktor, az Atya Úristen, Jézus Krisztus és a Szentlélek nevét. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Így, ebben a sorrendben írták. Tudom természetesen, hogy az ilyen levelet soha nem az érintett politikus diktálja - valószínűleg kellemetlen is neki -, de közös felelősségünk, hogy európai képviselőink mégis inkább a jófajta hungarikumokat, akár a pálinkát és a szódavizet vigyék magukkal Brüsszelbe, és ne az efféle rossz politikai hungarikumokról híresüljenek el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)