Felszólalás adatai

Viszont ezek a bírságösszegek eltörpülnek azon, túlzás nélkül tízmilliárdos gazdasági kár mellett, amit ezek az úgynevezett bankok vagy úgynevezett pénzintézetek előidéznek Magyarországon. Azért mondhatom, hogy úgynevezett, mert ezen bankok és pénzintézetek két szempontból sem látják el az alapfeladatukat. Az alapfeladatuk, amire szerződtek, amikor ebbe az országba jöttek, hiszen a takarékszövetkezeti lánc egy részén kívül nincs itt lényegében magyar bank, amikor jöttek, arra szerződtek, hogy hitelezik a magyar gazdaságot, jellemzően azon kis- és középvállalkozói réteget, amely még mindig a munkahelyek majdnem kétharmadát biztosítja. Ennek nem tesznek eleget, ezt nem teszik meg, ehelyett behoztak egy hibás terméket a magyar piacra oly módon, hogy a világ összes svájci frankban kihelyezett hitelállományának több mint 10 százalékát Magyarországon terítették szét.

A magyar lakosság a mai napig ezt nyögi, és az önök által szent tehénként kezelt bruttó hazai össztermék 2-3 százalékát törlesztjük el jellemzően idegen tulajdonosi hátterű pénzintézetek számára, miközben önök itt pár tized százalékos gazdasági növekedési célokon örömködnek, és teszik elénk eredményként ezeket. Tehát látható az óriási ellentmondás ezek között.

(19.40)

De van ám itt még egy nagy probléma a bankrendszerrel, miszerint ezen bankok a tranzakciós illetéket átháríthatták következmény nélkül. Éppen most ott tartunk, hogy azon felügyeleti szervek egyike, amely arra lenne hivatott, hogy az állampolgárok érdekeit védje, éppen hogy felszólítja a Kúriát és más döntéshozó szerveket, vagy legalábbis arra utaló magatartást folytat, hogy nehogy már a devizahitel-károsultak javára ítélkezzenek tömegesen, hiszen ez milyen piaci pánikot válthatna ki. Szó szerint ez nem így hangzott el természetesen, de ezt a következtetést lehet nagyon erősen levonni belőle. Tehát a felügyeleti rendszer sem áll a helyzet magaslatán.

Az érintett bankrendszerről pedig kimondható, hogy lényegében, ahogy Nyikos László képviselőtársam megjegyezte, semmiféle rizikót nem vállal, semmiféle befektetői, vállalkozói kockázatnak nem teszi ki magát, pedig a vállalkozás alapja lenne az, hogy idejön egy piacra az érintett bank, kockáztat, és jó esetben nyereségre tesz szert. Maga az a kamat, az a kamatfelár, amire szert tesz, szintén részben azért realizálható, mert egyfajta kockázati tőkét is tartalmaz, arra utalva, hogy ha adott esetben nem jön be egy vállalkozás, akkor bukhat a bank vagy pénzintézet, ha pedig bejön, akkor realizálhatja azt a hasznot.

Jelen esetben a magyar piacon semmiféle kockázatnak nem teszi ki magát ez a rendszer, és a kormányzat támogatja azt, hogy a bankrendszer semmiféle rizikóval ne szembesüljön. A lakosság viszont itt az előttünk fekvő csomag alapján legalább négyféle kockázatnak legyen egyszerre, egy időben kitéve, tehát garantáltan ő fizessen, a pénzügyi tranzakciós illetékkel való játszadozás terheit is a lakosság fizesse meg, a készpénzfelvétel terheinek növelését szintén a polgárok állják, még a különböző kisvállalkozókat tovább terhelő illetékeket, adófajtákat úgyszintén rajtuk verjék le, és a bányajáradék tekintetében is az árakban bőven megjelenhet az, akár elbocsátásokban, akár elmaradt fejlesztésekben, hogy itt bizony a kormányzat nem közteherviselést valósít meg, nem azokat terheli, akiket kellene, mert kisebb terheléssel szembesülnek, mint kellene, hanem azokat a polgárokat, akik védtelenek ezen rendszerrel szemben.

Én azon nem csodálkozom, hogy az MSZP egyes képviselői még mindig a bankok érdekeit féltik attól, amit a kormányzat csinál, de látni kell, hogy ez nem reális félelem. Jelen pillanatban nem reális félelem azt a bankrendszert félteni, amelynek az összesített mérlegfőösszege még mindig 20-30-szor akkora, mint amennyiből a teljes hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítását minden hitelkárosult esetében meg lehetne valósítani.

Azt is hozzá kell tennünk, hogy további adófizetői pénzeket csorgatni abba a rendszerbe, ami a bankoknak is segít, tökéletesen indokolatlan, főleg addig, amíg nem történik meg egy tételes elszámoltatás a tekintetben, hogy azok a banki eszközök, amikkel mondjuk, a deviza- vagy devizához kapcsolt hitelkonstrukciókat rászabadították a lakosságra, csak félig csalárdak vagy pedig teljesen, csak félig tudták előre, hogy mennyi bajt okoznak, vagy pedig minden okozott bajt előre ismertek az érintettek, mert akkor már büntetőjogi kategóriával nézünk szembe, és akkor a vádlottak padját kellene megtölteni az illetékes urakkal és elvtársakkal.

Tehát elmondhatjuk azt, hogy amíg ezek a vizsgálatok nem folynak le, amíg nem tudjuk, önök sem tudják egyébként, hogy milyen rendszert támogatnak, addig bármiféle egyezkedés a Bankszövetséggel, adófizetői pénzek odacsorgatása életveszélyes, de az, amit elénk letesznek, jelzésértékű.

Összefoglalva: brüsszeli diktátumra egy legalább négylépcsős terheléssorozattal a magyar lakosságon verik le a saját gazdasági bizonytalankodásaik árát, a saját megfelelési kényszerük árát, ahelyett, hogy igenis szembeszállnának ezzel a rendszerrel. Legalább a brit visszatérítés esetében azt a tíz-egynéhány milliárdot, amivel a brit gazdákat támogatjuk röhejes módon, tárgyalják újra, próbálják meg, legalább egy kísérletet tegyenek, hogy a választóik szemébe nézve elmondhassák azt, hogy igen, önök azokat képviselték, akik önökre szavaztak, mert ez a csomag, ami előttünk van, nem a magyar állampolgárokat képviseli, idegen érdekeket képvisel, idegen országok idegen választói által vagy megválasztott, vagy meg nem választott gazdasági vezetők érdekeit képviseli.

Felelős magyar politikushoz méltatlan az, ami előttünk van, tehát feltétel nélküli támogatást elvárni hozzá úgyszintén méltatlan, mentegetni a menthetetlent úgyszintén méltatlan. Nyilvánvaló, hogy szakmai érvek előtt meg lehet hajolni, ha lennének ilyenek, akkor lenne miről vitatkozni, csakhogy önök nem vesznek részt ebben a vitában, nem állnak fel, nem teszik oda magukat és nem vállalják azt, ami alá a nevüket odavésik, addig pedig hiteltelen ez az egész vita.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)