Felszólalás adatai

DR. TOMPA SÁNDOR, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az idegenforgalmi bizottság az egy héttel ezelőtti ülésén a területfejlesztési koncepcióról szóló határozati javaslatot, illetve a hozzá kapcsolódó koncepciót megvitatta, és általános vitára alkalmasnak tartotta 10 igen, 2 nem szavazattal és 6 tartózkodással.

Már ez a szavazati arány is mutatja persze, hogy az az ellenzék, amelynek egy jeles képviselőjét és véleményét az előbb hallottuk, ettől azért differenciáltabban ítéli meg azt a szakmai munkát, amely a területfejlesztés terén az első szabadon választott kormányzat ideje óta zajlik. Hiszen amióta Magyarország célul tűzte ki, hogy az Európai Unió tagjává kíván válni, azóta egy tudatos területfejlesztési politikát figyelhetünk meg hazánkban, és a mindenkori kormányok igyekeztek ennek megfelelően a szakmai erőket is felvonultatni a politika, a kormányzás szolgálatába.

Ennek megfelelően ez az anyag sem előzmény nélküli, és azokat a tudományos kutatásokat, gyakorlati tapasztalatokat összegzi, és 2020-ig megpróbálja definiálni számunkra, az ország számára a területfejlesztési politika átfogó céljait, mint például a térségi versenyképesség, a területi felzárkóztatás, a fenntartható térségfejlesztés és örökségvédelem, a területi integrálódás Európába és a sokat emlegetett decentralizáció és regionalizmus kérdését is taglalja.

(13.20)

Ennek a területpolitikának, amelyet szeretnénk elérni, hat pillér adja az alapját: a klasszikus területfejlesztési eszközök, amelyek országos szinten hatnak, a területileg integrált szakpolitikák, a területrendezés, a regionális politikák, a vidékfejlesztés és a városfejlesztés.

Az idegenforgalmi bizottságban azonban azt is vizsgáltuk, hogy vajon tettenérhető-e a területfejlesztési koncepcióban az idegenforgalom, a turizmus mint területfejlesztési szakpolitika. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy előhírnökei voltak az idegenforgalmi vállalkozások, civil szervezetek, szakemberek akkor, amikor a ’90-es évek közepén egy-egy térségben, egy-egy régióban idegenforgalmi intézőbizottságokat, később regionális idegenforgalmi bizottságokat hoztak létre a turizmusfejlesztés, az idegenforgalmi fejlesztések átgondolása, intézményesítése, szervezése érdekében.

Ezek már kísértetiesen hasonlítottak a később kialakuló, jelenleg statisztikai fejlesztési régiókra. Tíz ilyen idegenforgalmi régió figyelhető meg, illetve definiálható ma a Magyar Köztársaság területén. Azaz ez a nyomvonal, ez a gondolkodásmód, amelynek előhírnökei voltak a regionális idegenforgalmi bizottságok, nyomon követhetőek ebben a területfejlesztési koncepcióban is.

De ugyanígy a középtávú országos területi célok között is megfigyelhetőek kifejezetten a turisztikai, szakpolitikai kérdések. Ilyen például Budapest fejlesztéspolitikája, turisztikai és kulturális központtá fejlesztése, vagy ilyenek azok az országos jelentőségű fejlesztési, térségi és tématerületek, mint amire már itt képviselőtársaim is utaltak akár a Balaton vagy a Tisza-térség, Tisza-tó vonatkozásában.

De ilyen nagyon fontos kérdés termálvízkészletünk hasznosítása. Képviselőtársaim közül volt, aki mezőgazdasági célú, mások környezetvédelmi megfontolásokat ajánlottak figyelmünkbe. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar turizmus fejlesztésének egyik alappillére lehet az a termálvízkincs, amelyet ha ügyesen, összehangoltan hasznosítunk, akkor egy olyan sikeriparág további alapját képezheti, amely a magyar nemzetgazdaság ma már 10 százalékát adja a gyógy- és wellnesturizmus révén.

Én azt gondolom, hogy mindezek a csak ténylegesen ebből a terjedelmes anyagból kiragadott gondolatok is azt illusztrálják, hogy jól döntött az idegenforgalmi bizottság szocialista és szabad demokrata képviselőinek csoportja, amikor általános vitára ajánlja önöknek ezt a koncepciót. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)