Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egykori elnöke, a Magyar Köztársaság első miniszterelnöke volt az, aki 1990-ben azt mondta, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát, és a magyar demokraták ezt a mai napig így gondolják. Emlékezhetnek arra, hogy akkoriban milyen reakciók érték ezt a bejelentést, és hogyan határolódtak el ettől politikai pártok, sőt parlamenti pártok. A kettős állampolgárság kérdése végigkíséri az elmúlt 15 esztendőnket, a rendszerváltás óta elmúlt 15 esztendőt.

A Magyar Demokrata Fórum ennek az évnek az elején, elemezve a kedvezménytörvény pozitív hatásait, arra az elhatározásra jutott, hogy az állampolgárságról szóló 1993. esztendei törvényt módosítja; az egyszerűsített honosítási eljárás fogalmát bevezetve igyekszik megteremteni annak a lehetőségét, hogy a határokon túl élő magyarok magyar állampolgárságot szerezhessenek. Ez egy nagyon csekély mértékű, de nagy hatású módosítás volt, és néhány olyan elemet tartalmazott, amelyet a bírálói is elismerően méltattak, és azt mondták, hogy ez a törvénymódosító javaslat szakmailag kitűnően kidolgozott.

Az egyik lényeges új elem volt ebben a módosításban, hogy nem kötelezi és nem várja el az állampolgárságért folyamodótól, hogy szülőhelyét elhagyva, minimum egy esztendeig Magyarországon állandó lakással rendelkezzék.

(18.10)

Továbbá nem várta el az állampolgárságért folyamodótól, hogy Magyarországon olyan feltételeket teremtsen, amely megélhetését biztosítja. Magyarán mondva: nincs költségvetési kapcsolathoz kötve az állampolgárságért való folyamodás. Ennek a két feltételnek a következményei, azt hiszem, rendkívül pozitívak. Az, hogy nincs a helyben lakás előírva, azt jelenti, hogy nincs az a kényszerítő erő, ami a határon túl élő magyart szülőföldje elhagyására kényszeríti, a magyar állampolgárság megszerzését ahhoz köti, hogy a szülőföldjét tartósan hagyja el, és Magyarországon életvitelszerű létformát folytasson. A másik módosító javaslat lényege pedig az, hogy a kritikai vádakkal és főleg a baloldali kritikai vádakkal szemben az állampolgárság elnyerése semmiféle költségvetési kötelezettséget a magyar állam költségvetésére nem ró és nem tartalmaz. Az első egyébként azt is jelenti, hogy a másik félelem, ami baloldali képviselőtársainkat riogatta, hogy a választójoggal rendelkező kettős állampolgárok esetleg a választást a jobboldal javára billentik el, nem igaz, hiszen nem alanyi jog, legalábbis nem állampolgárságból adódó alanyi jog a választójog, ehhez választói névjegyzékbe kell kerülni, ami azt jelenti, hogy állandó magyarországi lakhellyel kell rendelkezni, és mi ezt nem akartuk.

Kísérletünk az első fordulóban kudarcba fulladt, hiszen a szakmai elismerések ellenére a bizottság nem támogatta a tárgysorozatba-vételt, majd a parlament plenáris ülése szavazta le a tárgysorozatba-vétel lehetőségét, illetve elütött minket a tárgysorozatba-vétel lehetőségétől.

Második alkalommal a nyár folyamán ismételtük meg beadványunkat, hasonló tartalommal, hasonló feltételekkel és hasonló céllal. Tettük ezt azért, mert a Magyar Országgyűlés feladata, hogy a kettős állampolgárság vagy az egyszerűsített honosítási eljárás törvényi feltételeit megteremtse. Ezt megteremtheti saját, jól felfogott érdekéből és tisztességes nemzeti szándékából. De megteheti úgy is, ahogy a Magyarok Világszövetsége kikényszeríti ezt belőlünk, hogy népszavazást kezdeményez. Ennek nyilván megvannak a maga veszélyei és megvannak a maga költségei. A Magyar Demokrata Fórum a második beadvánnyal szeretett volna még egy lehetőséget adni az Országgyűlésnek, hogy milliárdokat megspórolva, de már birtokában annak, hogy bizony a népakarat igényli a kettős állampolgárság intézményének a bevezetését, ennek a lehetőségét teremtsük meg.

Még a bizottságok nem döntöttek arról, hogy tárgysorozatba-vételre javasolják-e a Magyar Demokrata Fórum javaslatát. Még van esély, hogy a bizottságok pozitív döntésükkel lehetővé tegyék, hogy az Országgyűlés törvényi kötelezettségének megfelelően, eskünknek megfelelően ezt a törvényt meghozza.

Arról, amiről Pokorni Zoltán képviselőtársam beszélt, a négypárti egyeztetésről engedjenek meg annyit megjegyezni, hogy az első kudarc után mi elkezdtünk egy négypárti szakmai egyeztetést. Sajnos, ez a négypárti szakmai egyeztetés a nyár folyamán kudarcba fulladt. Nem tudom, hogy a politikai akarat vagy a szervezés hiányosságai vezettek-e ide, de a négypárti egyeztetés egyelőre eredménytelen volt.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, úgy a jobboldalon, mint a baloldalon, hogy a Magyar Demokrata Fórum javaslatát vegyék komolyan, a bizottsági szakban támogassák a tárgysorozatba-vételt, és az Országgyűlés hozza meg azt a döntést, ami a jogos népakaratot, ami a népszavazás kiírásához szükséges aláírások számában testesült meg, vegye figyelembe, és ennek szellemében cselekedjék. A magyar nemzet ezer esztendeje befogadó nemzetként él Európa népeinek a tudatában, ne forduljon elő az a szégyen, hogy az ezeresztendős magyar állam olyan döntést hoz vagy olyan bizonyítványt állít ki magáról, hogy magyar a magyart nem fogadja be.

Kérem még egyszer, fontolják meg javaslatunkat, és kérem minden képviselőtársam támogatását, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedve a jogos igényeket kielégítse.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)