Felszólalás adatai

Nagyon jól tudjuk mindannyian azt is, hogy a szociális érzékenység, a szociális odafigyelés nevelés dolga. Ezt mindenkinek otthonról kellene hoznia, mint ahogyan a Szentírás egyik gondolata is, amelyet mindenki, aki nem olvassa naponta, az is tudja, így fogalmaz: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Ennek a gondolatnak a végrehajtói, a munkájukkal a megvalósítói azok a szociális munkások és a szociális területen dolgozó minden munkatárs, akik nemcsak az állami, önkormányzati, hanem az egyházi és a magánszektorban is dolgoznak.

Az új köznevelési törvény külön is 50 órás olyan tevékenységet ír elő az érettségi előtt álló fiataloknak, amelynek keretében lehetőséget szeretnénk biztosítani nekik arra, hogy kézzelfoghatóan is megtapasztalják, milyen egy olyan helyen élni és létezni, ahol szociálisan rászorulókat gondoznak.

Én azt gondolom, elsősorban otthon kell megtanulni, a családban kell megtanulni azt, hogy milyen a más ember. Van egy ismerős család, akik sok gyermeket nevelnek, saját gyermeket, első házasságban élők, és minden hónapban, amikor a fizetésüket hazaviszik, és a család összeül, hogy arra a hónapra megtervezzék a kiadásokat, akkor azzal kezdik, hogy a bevételükből egy részt félretolnak, és azt mondják, ezzel ne is számoljunk, ez megy az éhezőknek. Azt gondolom, ezek a gyerekek, akik ebben a családban nőnek fel, otthon már gyermekkorban megtapasztalják, megélik azt, milyen a másik emberre gondolni, arra az emberre, aki akár tehet róla, akár nem, mégis segítségre szorul.

Köszönet éppen ezért minden olyan családnak a szociális munka kapcsán, aki erre is komoly hangsúlyt tesz a nevelése során. Köszönet illeti a szociális területen dolgozókat, hiszen azon tevékenység nélkül, amit végeznek, még nehezebb, még szörnyűbb sorban élhetnének azok, akik rászorulók. Az új önkormányzati törvény okosan, azt gondolom, helyesen, az önkormányzatokra bízza továbbra is a szociális feladat legnagyobb részét, hiszen ott közvetlenül találkozhatunk velük és közvetlenül segíthetünk a rászorulóknak.

Köszönet az időseket, betegeket, fogyatékosokat gondozó családoknak, akik nem hárítják át ezt a terhet az államra, az önkormányzatra, másra, hanem ők maguk viselik a nehéz terhet. Köszönet illeti a civil és egyházi szervezeteket, az egyházakat, akiknek a tevékenységét naponta kézzelfoghatóan tapasztalhatjuk mindannyian.

És ilyenkor, a szociális munka napján, azt gondolom, köszönet illeti a kormányzatot is, amelyik erőfeszítéseket tesz éppen azért és konkrét tetteket, egyrészt jogszabályokon keresztül, másrészt pedig valóságosan is azért, hogy ebben az országban a legszerencsétlenebbeknek, a legelesettebbeknek és a legnyomorultabbaknak is emberi életük lehessen. Köszönet illet mindenkit, aki bármi jót is tesz a másik emberért.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)