Felszólalás adatai

PÁLFI ISTVÁN, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Abban a kegyelmi állapotban vagyok, hogy ellenzékiként bizottsági közös véleményt mondhatok, éppen ezért nem biztos, hogy ki fogom használni a teljes időkeretet. Bizottságunk egyhangúlag elfogadásra javasolja a jelentést, illetve a határozati javaslatot is, magyarán mondva, nem fogalmazódott meg kisebbségi vélemény az ülésünkön a jelentés tárgyalásakor, inkább felvetések voltak, és ezekről a felvetésekről kellene most néhány szót szólnom.

Az első és legfontosabb, ami miatt elfogadásra javasoljuk ezt a jelentést, illetve a határozati javaslatot is, annak oka leginkább az, hogy rendkívül alaposnak tartjuk azt a feltáró munkát, amelyet a bizottság területét érintve, a szociális területet érintve az Állami Számvevőszék végzett, és ennek az írásban lefektetett és előttünk levő anyagait is ugyanilyen alaposnak tartjuk, magát a munkát is, és a jelentés is erről árulkodik. Azt is külön kiemelte az egyik képviselőtársunk, hogy az ÁSZ-nak ezt a fajta tevékenységét, amelyet elvégzett, és amely egy újfajta stílust is jelent a munkájában, mindenképpen követendőnek és folytatandónak véljük, miszerint javaslatokat is tesz a felvetésekkel kapcsolatban, nemcsak pusztán a problémát tárja fel, hanem ezzel megkeresi, úgynevezett proaktív módon megkeresi úgymond a minisztériumokat, sőt az is elhangzott, hogy bizony-bizony a minisztériumok az ÁSZ felvetéseire, amelyek ugyancsak benne vannak a jelentésben, nem mindig alapos választ adtak.

Három másik terület, három másik felvetés hangzott még el, mondom még egyszer - nem vita, három másik felvetés hangzott még el -, ezen határozati javaslat tárgyalása során. Az egyik az önkormányzatok szociális ellátásokkal kapcsolatos tevékenységét illeti.

(10.20)

Azt kértük a Számvevőszéktől, hogy abból a szempontból is vizsgálja, és tegyen javaslatokat a Ház elé, illetve minden egyes illetékes szerv elé ezzel kapcsolatban, hogy az önkormányzatok milyen módon képesek ellátni azokat a feladatokat, mennyire finanszírozható az a fajta feladatellátási kötelezettség, amelyet a különböző törvények, határozatok rájuk szabnak. Ez egy folyamatos munkát igényel, folyamatos feltáró munkát igényel.

A másik felvetés a társadalombiztosítási alapokkal volt kapcsolatos. Azt a fajta akut hiányt kellene elemezni, amely kialakult az elmúlt években. Egyik oldalról ennek a hiánynak a szerkezetét; illetve mindenképpen kértük a Számvevőszéket arra, hogy amennyiben erre módja és lehetősége van, a magánnyugdíjpénztárak elmúlt 5-6 éves tevékenységét is mindenképpen kövesse figyelemmel annál is inkább, hiszen a magánnyugdíj-pénztári rendszer kialakítása valamikor éppen azért vált aktuálissá, az volt a fő érv, hogy ezáltal a költségvetést hosszabb távon, akár 20-30-40 éves távlatban nagymértékben tehermentesíti. Igazak-e ezek az állítások már ilyen rövid távon is? Illetve: mi az a probléma, ami miatt a reálhozamokkal kapcsolatban mindig fölmerülnek kérdések?

A harmadik felvetés pedig az uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos. Itt leginkább az vetődött fel, hogy azoknak a pénzeknek a fogadására és szétosztására felkészült-e a magyar kormányzati rendszer, illetve ezek milyen változásokat indukálnak ebben a rendszerben. Azt kértük a Számvevőszéktől, hogy mindenképpen kövesse figyelemmel, kövesse nyomon ezeknek a rendszereknek a kialakulását, illetve amennyiben lehetséges, magának a pénzeknek az útját.

Ezeket ajánlottuk a számvevőszék figyelemébe, és még egyszer mondom, hogy egyhangúlag elfogadásra javasoltuk a határozati javaslatot.

Köszönöm. (Taps.)