Felszólalás adatai

Az elnök úr kérdése is Szalay képviselőtársamhoz azt mutatta, hogy egy kicsit messze került a módosító indítványoktól. Megismételte azokat a gondolatokat, amik az általános vitában elhangzottak. Én ezt tudom úgy értelmezni, hogy tágabb kontextusban belefér a módosító indítványokba, de akkor ez óhatatlanul hozza magával azt a következményt, hogy reagálni fogunk rá akár részletesebben is.

A képviselő úr többször beszélt az Európai Unió által Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércéről. Azt gondolom, hogy ez olyan kommunikációs megközelítése a Fidesznek, amit akkor próbál meg mindig erősen hangsúlyozni a nyilvánosság előtt, amikor valami olyan kritika hangzik el, ami az ő számára kellemetlen, és akkor megpróbálja bizonyítani azt, hogy itt kettős mércével élnek valakik.

Azt gondolom, hogy leginkább kettős mércének az tekinthető, az a kettős beszéd, amit önök és az önök pártelnöke, a miniszterelnök szokott alkalmazni, amire saját maga egyébként azt mondta nyilvánosan, hogy hát ez egy ilyen pávatánc, mást mond itthon és mást mond külföldön, mindig ahogyan az ő személyes aktuális hatalmi érdekei ezt diktálják. És a mi meggyőződésünk szerint egyébként - és a módosító indítványokban erre próbáltunk meg rámutatni - igazából ez a beterjesztés is erről szól. Nem másról, mint hogy politikai hasznot kíván a beterjesztő szerezni azzal, hogy két szerencsétlen, közlekedési balesetben elhunyt gyermek halálával kapcsolatos későbbi fejleményekből próbál meg egy parlamenti műfajban egy ilyen politikai akciót kreálni.

Mi ezt nem helyeseljük. Nem helyeseljük, és azokat a magyarázatokat sem, amelyeket egyébként az ellenzék ezzel kapcsolatos kritikái köré fonnak. Szeretném világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint és az én személyes álláspontom szerint is a bűnelkövetőkre kiszabott büntetést le kell tölteni. Ez nem lehet kérdés. Ez a jogbiztonsághoz, a jogállam alapnormáihoz hozzátartozik, hogy ha valakit jogerősen elítélnek, akkor azt végre kell hajtani, mert különben igazából az állam hatalmának ha nem tud érvényt szerezni, az igazságszolgáltatásnak, mindazoknak a közös normáknak, amelyek egyébként egy társadalomban a magatartási szabályokat előírják, és amelyek szankciókat is tartalmaznak, ha valaki ezeket a szabályokat nem tartja be, enélkül nem tud működni jogállam. És egyébként mi erre utalunk is a módosító indítványokban. Ezért javasolja módosítani a két képviselőtársam, és azt a szöveget szeretné beépíteni, ahol deklarálja ezt, hogy itt politikai haszonszerzésről van szó, és hogy az Európai Bizottság biztosával folytatott vitája eszközeként alkalmazza.

Képviselőtársaim, nincs kétségünk afelől, hogy ez a módosító indítvány nem kap a kormányoldalról támogatást. Ha egy ilyen módosító indítványt megszavaznának, ez teljesen ellentétes lenne azzal, amit eddig csináltak. Miután a hozzászólásaikból az derült ki, hogy nem kívánnak erről az Európai Unióval harcoló, éppen szabadságharcot folytató pályáról levonulni, ezért nem gondolom én személyesen, hogy ezt a módosító indítványt önök elfogadják. De mégis ez a módosító indítvány jelzi azt, vagy ha úgy tetszik, leleplezi azt a szándékot, hogy itt nem másról van szó, nem arról van szó, hogy megpróbál a bűnelkövetőkre kiszabott büntetésnek érvényt szerezni, hanem egy ilyen politikai szabadságharcról van szó, nem másról. Tehát ha a miniszterelnök, az önök pártelnöke egyik kedves hasonlatát próbálnám meg idézni, itt nem másról van szó, mint hogy Viviane Reding asszonynak sallert és kokit szeretnének osztani, és ennek érdekében készítették el ezt az előterjesztést.

A bizottsági vitában is és az általános vitában is elhangzott egy olyan vád a szocialistákkal szemben, hogy mintha mi itt valamilyen gyilkost akarnánk mentegetni. Nos, a következő módosító indítványunk ezt világossá teszi, hogy erről szó nincs. Sokkal inkább azt a döntést tekintjük gyilkos mentegetésének, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Ramil Safarov azeri katonatisztet önök szabadon engedték... (Dr. Rétvári Bence: Szabadon engedtük?!) Vagy bocsánat, kiadták! (Dr. Gruber Attila: Kis különbség!) Jó, oké, megértettem. Biztos nem véletlenül volt ez a nyelvbotlásom. Hát, mert gyakorlatilag az önök döntésének ez lett a következménye! Ez lett a következménye, hogy a hazájában szabadon engedték - nem önök, hanem az ottani hatóságok -, és azt is lehetett sejteni előre, hogy ott ezt az embert hősként fogják ünnepelni. Nem volt ez egy helyes és jó döntés. Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes ilyen vádakat az ellenzék felé megfogalmazni, mert igazából mi nem adtunk okot ilyen tartalmú kritikára, de az önök kormányának döntései között az előbb említett példa pont olyan, ami egy ilyenfajta kritikára okot ad.

Szeretném még egyszer azt hangsúlyozni, hogy mi nem értünk egyet azzal, hogy ilyen parlamenti műfajban próbálták megvalósítani ezt a politikai vitát, vagy így próbálják meg lejátszani az Európai Bizottsággal és a biztos asszonnyal. Nem tartjuk helyesnek. Károsnak tartjuk, és indokolatlan feszültségkeltésnek.

Félreértés ne essék, minden egyes nemzeti kormány, amely az Európai Unió tagállamának kormánya, jól teszi és helyesen teszi, ha a nemzeti érdekeket védi ebben a közösségben. Ez a dolga. Úgy kell ebben a közösségben a közös szabályokat betartani, úgy kell egyeztetni szempontokat, érdekeket egyeztetni, hogy közben a hazája nemzeti érdekeit képviseli. Ez rendben van. És az, hogy azoknak a szabályoknak, amelyek ezt az érdeket kifejezik, szolgálják, annak érvényt szerezzenek, ez is rendben van. De ilyen szabadságharcra, ilyen eszközrendszerre, ilyen határozattervezetre, ami nem szolgál másra, mint az előbb mondtam, a biztos asszonynak leosztott saller és koki, erre a világon semmi szükség nincs. A mi módosító indítványaink ezeket próbálják meg kivenni, kiszerelni a rendszerből.

Köszönöm szépen a figyelmet.