Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/18629. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/18629/2., 3. és 4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kolber István miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az építésügy, a közigazgatás a kormányzati tevékenység egyik kiemelten fontos területe. Az építészet művészeti ágként és gazdasági tevékenységként évtizedekre, évszázadokra meghatározza környezetünket, keretet ad mindennapi életünknek, domináns eleme kultúránknak. Az építőipar közvetlenül és multiplikatív hatása révén a GDP több mint egytizedét állítja elő, 300 ezer ember foglalkoztatását biztosítja. Mindezek jelzik az építésüggyel kapcsolatos törvényi szabályozás kiemelkedő jelentőségét is.

A kormány külön figyelmet fordít e gazdasági és igazgatási ágazatra. Törekvésünk, hogy az ágazat és ezzel az egész ország javára fordítsuk az Európai Unióhoz csatlakozás révén kitárulkozó lehetőségeket.

(17.20)

Ennek érdekében az ágazatot érintő szabályozással elő kívánjuk segíteni az uniós szintű versenyképesség kialakulását és megerősödését, a hazai foglalkoztatás bővülését és az építészeti értékek létrehozásának keretet biztosító szabályozási környezet kialakulását. Nem utolsósorban célunk az is, hogy mind a közteherviselés, mind a gazdasági verseny keretei igazodjanak az igazságosság követelményeihez. E célokat az érintettekkel együtt a lehető legteljesebb konszenzusra támaszkodva szándékozunk elérni. Ennek jegyében kötöttünk a teendőkre, a rendszeres együttműködésre vonatkozóan megállapodásokat az építőipari, építőanyag-ipari és lakásfenntartó szakmai szervezetekkel.

Ugyanezeket a célokat szolgálta az építési törvény ez évi kétízbeni módosítása is. Ezek keretében került sor az építésügyi szabályoknak az új közigazgatási eljárási törvénnyel való összehangolására, valamint az építőipari foglalkoztatás kifehérítését szolgáló törvénycsomag elfogadására.

A tisztelt Országgyűlés által jelenleg tárgyalt javaslat hosszabb előkészítés eredménye. A javaslat az alábbi lényegesebb tárgyköröket szabályozza. A fenntartható fejlődés érdekében meghatározza a biológiai aktivitásértéket, amelynek lényege az építkezéssel érintett növényzet egészségre történő hatásának, értékének megőrzése. A szabályozás erősíti a települési demokráciát, a választópolgárok helyi önkormányzását. A települések jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú településfejlesztési koncepció előkészítését összekapcsolja a településszerkezeti tervvel, a helyi építési szabályzattal és szabályozási tervvel. Ezáltal a szerkezeti tervre előírt széles körű, előzetes véleményezési eljárás az önkormányzatok bevonásával valósul meg.

A tervtanácsok testületeinek véleményezési joga révén lehetőséget ad arra, hogy az építészeti minőség és érdekvédelem, a szakértelem még maradéktalanabbul beépüljön az építésügyi döntésekbe. Forráshiány vagy egyéb, többnyire objektív okok miatt nem minden területre készült helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv. Ennek hiánya olykor akadályozza a méltányolható építési igények teljesítését, ezért a módosítás lehetővé teszi, hogy ilyenkor általánosan alkalmazható legyen az úgynevezett illeszkedési szabály.

Gyorsítani kívánjuk az építési ügyek intézését. Az építési törvény jelenleg is tartalmazza a településrendezéssel kapcsolatos kártalanításra vonatkozó rendelkezéseket. Az az érintett állampolgárok számára igazságosabb és méltányosabb, hogy az eljárást az építési törvény módosítása a kisajátítás mintájára egyfokúvá teszi. Kiemelkedő jelentősége lehet annak, hogy a nagyobb, európai uniós forrásokkal is alátámasztott fejlesztések elsőfokú ügyei a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokhoz kerülnek. Ezzel lehetőség nyílik a kiemelt ügyekre kiemelt szakmai tudást és figyelmet fordítani, ami tíz- és százmilliós megtakarításokat is eredményezhet.

A megoldás egyúttal hozzájárul a befektetői környezet javításához, ugyanakkor az adott ügykörbe tartozó ügyek alacsony száma miatt nem kíván többletlétszámokat, csupán odafigyelő és hozzáértő szakembereket. Építünk a tapasztalatokra, a gyakorlat által kitaposott útra. Ennek alapján az építési törvény kiegészül a településrendezési szerződés új intézményével. A módosítás a szabályozással az önkormányzatok településfejlesztési lehetőségeit kívánja szolgálni, azzal, hogy a beruházókkal az új szabályozás által rögzített tartalommal megállapodást lehet kötni. A kivitelezés résztvevőinek, köztük az építtető, a tervező felelősségének szabályozása illeszkedik a korábbi módosításokhoz.

A módosítás rendezi az építésügyi minőséghez és fegyelemhez kapcsolódó intézmény, az építésfelügyelet rendszerét is. Az építésfelügyeleti szervek első fokon a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalok önálló építésfelügyeleti szakigazgatási szervei. Fő feladatuk az építési folyamat szabályszerű lebonyolításának rendkívül széles körű monitoringja, beleértve például az építőanyagok minőségi megfelelőségének az ellenőrzését is. A módosítás új intézményként vezeti be az építésfelügyeleti bírságot, ennek mértékét, kiszabásának módját és felhasználását külön jogszabály állapítja meg.

A javaslat minden érintett érdekében erősíti az építéshatósági rendszer átláthatóságát anélkül, hogy a kapcsolódó érdekeket sértené vagy veszélyeztetné. Egyúttal az olcsóbb közigazgatás felé is lépéseket tesz, mégpedig a következő módon. A módosítás megszünteti a rendszer instabilitását, első fokon generálisan a városi, fővárosi kerületi jegyző jár el külön kormányrendeletben meghatározott illetékességi területen. Az illetékességi terület lehetőség szerint azonos lesz a kistérséggel, vagy többedmagával elfér a kistérségben. Az ügyfelek szempontjából előnyös a stabilabb intézményrendszer, megszűnik az önkéntes és tetszés szerint, a követelményekre tekintet nélkül változtatható társulásos illetékesség, az ügyek és irataik nem vándorolnak tovább, biztosabbá tehető a szakmai háttér. Végül az építési törvény rendszer és keret jellegének megfelelően a módosítás kibővíti a végrehajtás tárgyában hozható rendeleti kört, rendezi a hatálybalépés kérdését, és kisebb módosításokat eszközöl a törvény rendelkezéseivel összefüggő más törvények módosítására.

A tervezetet az előkészítés során igen széles körben egyeztettük, ebben a szokásos államigazgatási partnereken túl részt vettek az építésügyi szakmai szervezetek, az önkormányzati szövetségek, elsősorban a Megyei Jogú Városok Szövetsége tett javaslatokat, amelyeket be is építettünk a törvénytervezetbe, továbbá a Jegyzők Országos Szövetsége.

Az építési törvény módosítására vonatkozó javaslat a két módosítást követően továbbmegy a közigazgatás fejlesztésében is. A mottó talán úgy fogalmazható meg, hogy mindig, amit lehet, de amit lehet, azt mindig. Nem javasolunk tehát radikális szervezeti átalakításokat, jóllehet a szakmai viták során ezek is hangot kaptak, valamennyi érintett érdekeinek és érintettségének mérlegelése, az önkormányzatok mozgásterének biztosítása kiemelt szempont volt az előkészítés során.

A javasolt változtatásokban tehát a dinamikus egyensúlyt céloztuk meg, olyan lépéseket javaslunk, amelyek nem billentik ki az intézményrendszert, és nem engedik meg a költségérzékeny intézmény elburjánzását, ugyanakkor az ügyfelek számára gyakorlati haszonnal járnak, a befektetők és az építők törekvéseit könnyítik, javítják a fejlesztési források hasznosulását, azaz hatékonyságát, az építkezők számára átláthatóbb és szakszerűbb ügyintézés kereteit nyújtják, mindezzel együtt kímélik a költségvetést is.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága november 30-ai ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, azt a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően megvizsgálta, és általános vitára nem tartotta alkalmasnak. A vitában elhangzottakról röviden szeretnék szólni, amely, remélem, hogy az egyhangú, 19 tartózkodó szavazati arányt is megindokolja.

Először, a benyújtott tervezet egy átmeneti szabályozásra tesz javaslatot, elismerve a beterjesztett javaslatnak jó néhány támogatható új intézményét. Azt, hogy miért értékeltük úgy, hogy egy átmeneti szabályozásra tesz javaslatot az előterjesztő, az általános indoklás is bizonyítja. Idéznék az általános indoklásból. “Az elmúlt évek ellenőrzésének tapasztalatai, az ügyfelek visszajelzései és az építésügyben érintett szakmai társadalmi szervezetek szinte egyöntetű véleménye szerint az építésügyi igazgatásban a jogalkalmazás oldalán komoly zavarok mutatkoznak. A törvényben helyesen megfogalmazott követelmények, célok és feladatok végrehajtása csorbát szenved.

(17.30)

Különösen az építésügyi hatóságok jogi státusa, működési feltételei és ezzel együtt az építésügyi hatósági munka minősége képezi jogos kritika tárgyát. A tapasztalt hibák, ellentmondások megszüntetése elsősorban intézményi reformot igényel. A törvényjavaslatban szabályozott megoldás - zárójelben: az építésügyi hatósági feladatok körzetközponti jegyzőre történő telepítése - alapvetően pénzügyi finanszírozási okok miatt első lépcsőnek - zárójelbe téve: ütemnek - tekinthető csupán, ezt követően mindenképpen elő kell készíteni a végleges megoldás megvalósításának feltételeit is, esetleg új törvényi koncepció alapján, mert a tervezetben szereplő megoldással a jelzett problémák csak részben küszöbölhetők ki.ö

Tehát egy részmegoldásról van szó. Lehet, hogy egy teljesen új koncepció alapján kell az egészet átdolgozni. Éppen ezért a bizottsági vélemények alapján úgy ítéltük meg, hogy egy ilyen bizonytalan, átmeneti szabályozásnál jobb a - tudjuk, sok problémával küzdő - jelenlegi rendszer is.

Konkrétan két dolgot emelnék ki, amely konkrét problémát jelent a beterjesztett törvényjavaslatban. Az egyik az építésügyi hatósági feladatok telepítésének a kérdése. Meggyőződésünk, hogy a körzetközponti jegyzőhöz való telepítés azt eredményezné, hogy az állampolgártól messzebb lenne a hatóság. Pontosan tudjuk, hogy nagyon sok kistérségben nem egy helyen van építésügyi hatósági feladatok ellátása. Ahol én lakom például, három településen is ellátják az építésügyi hatósági feladatokat, ha ebből csak egy lesz, akkor ez azt jelenti, hogy messzebbre kell utazni, az állampolgárokhoz nem jutna közelebb ez a szolgáltatás.

A másik probléma a rendszer drágasága. Mi úgy ítéltük meg a bizottságban, hogy nem felel meg a beterjesztett javaslat az olcsóbb állam követelményének. Megítélésünk szerint drágább lenne, ha a kiemelt ügyekben egy új hatósági szintet hoznánk létre. Ehhez új emberek kellenének, ha nem is nagy számban, de akkor is egy új szint mindenképpen drágítaná a rendszert. A másik ilyen dolog, ami drágítja a rendszert, a törvényben előírt kötelező képzések és továbbképzések törvény által előírt kötelező jellege. Ha törvény által írjuk elő a kötelező képzést, akkor a törvény szellemében biztosítani kell ennek forrását is. Azt gondoljuk, hogy ezek egyértelműen drágítanák az elkövetkezőkben a rendszert. Éppen a fentiek miatt a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a beterjesztett javaslatot.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF képviselőcsoportja jelezte, hogy nem kívánnak vezérszónokot állítani. Most megadom a szót Balsay Istvánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

BALSAY ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény tervezete megköveteli, hogy komolyan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Miakich Gábor képviselőtársamnak a bizottsági véleménye után (Jauernik István: Jauernik István!) egy ellenzéki képviselőnek szinte nem marad feladata a törvény bírálatánál. Úgy gondolom azonban, hogy érdemes megállni néhány percre ennek a törvénytervezetnek és általában a magyar építésügy helyzetének a vizsgálatánál, legalábbis az általános vita erejéig.

A rendszerváltás óta az építésügy lényegében gazdátlan. Az építésügyi minisztérium megszűntével a legkülönbözőbb kormányzati felállásban foglalkoztak a kérdéssel, rendszeresen abba a hibába esve, hogy az építésügyet a magasépítésre, ezen belül főként a lakásépítésre szűkítették le, holott az ország gazdasága szempontjából az infrastrukturális mélyépítési tevékenység legalább ilyen súlyú - írja egy szakcikk, amelyet a Mérnöki Kamara is jegyez. Valóban kiemelten fontos terület lenne, és az egyetemes magyar kultúra része az épített környezet alakítása. Így van-e ez Magyarországon? Egyértelműen mondható, hogy nem.

Ez a törvény eklektikusan kísérletet tesz arra, hogy helyre tegyen néhány részletkérdést. Egyáltalán nem sikerül ennek a törvénytervezetnek, hogy a kiemelt fontosságát elősegítse. Gondolok arra, hogy ha a spanyol, a francia vagy akármelyik szerencsésebb nyugat-európai ország, de akár a csehek építési helyzetét vizsgáljuk, ott joggal elmondhatjuk, hogy azon túl, hogy nemzeti büszkeségük, a nemzeti kultúrának is a részét képezik az oktatástól a műemlékvédelmen át az építészet megemlítésén és az állami feladatok vitelén keresztül is.

Mit várnánk el az építésügy alapfeltételeiként? Egyértelműen a polgár szemével azt, hogy polgár közeli legyen ez a közigazgatási elem, ugyanakkor hatékony legyen, hiszen valóban nem lehet mind a 3200 önkormányzatnál felkészült és továbbképzett, közigazgatásban jártas szakembert alkalmazni. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy nem lehet burkoltan sem kísérletet tenni arra, hogy az Alkotmánybíróság által és a parlament által is többször figyelemfelhívásra ítéltetett kérdésben az önkéntes többcélú kistérségi társulások esetében kényszerítő eszközöket lehessen alkalmazni, még az állami feladatok esetében sem, így az igazgatásnál, az intézményfenntartó társulásnál és a területfejlesztési többcélú kistérségi társulások esetében sem. Az önkéntesség elve ezekben a kérdésekben és természetesen a tartós szakmai alkalmasság is alapvető kritérium.

Régi dilemmát próbál meg bontogatni. Megítélésem szerint a kísérlet túl gyengére sikerül, és nem is biztos, hogy ebben a politikai-történelmi szituációban, amikor kétharmados törvények sokaságához kellene hozzányúlni, és a rendszerváltás után eltelt 15 év tapasztalatait felhasználva egy hatékonyabb állam, közigazgatás, amelyben az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás is megfelelő helyre kerül... Ez a dilemma, hogy az állami feladatot képező építési igazgatás önkormányzati keretekben is végezhető legyen, vagy az állam vonja vissza magához a feladatok jelentős részét, és a szerkezeti tervek és a szabályozások maradjanak az önkormányzatnál.

Ennek a dilemmának nem lehet az a magyarázata - mint ahogy több esetben itt a parlamentben nem, de szakmai körökben elhangzott -, hogy azért kell az önkormányzatoktól ezt az igazgatási feladatot elvenni, mert az önkormányzatok politikailag befolyásolhatóak, és befolyásolják a jegyzői, a hivatali döntéseket. Szerintem az sem biztos, hogy a mai Magyarországon alapvetően bizonyított, hogy az önkormányzatok ügyek eljárása során korruptabbak lennének, mint más intézmények, és nem adok igazat azoknak, akik ennek a feladatnak a változtatásánál csak a hatékonyságnövelés, csak a pénzszűke, csak az államigazgatási feladatok egy időben való koncentrálása, majd dekoncentrálása mellett érvelnek. Egyik lábbal nyomjuk a gázt, másikkal a féket, amikor az államigazgatásnak egy olcsósága mellett érvel egy parlamenti párt, és nem a hatékonysága mellett, amikor sorra bocsátanak el korábban milliókért vagy milliárdokért felkészített szakértő gárdát, és teszik lehetetlenné a működését, más esetben pedig újabb és újabb feladatokkal látjuk el.

Meg kellene tehát állapodni. Ennek a megállapodásnak egy teljes körű konszenzus lehetne az eredménye, és attól azt várnánk, hogy a városok, települések, falvaink képe, nemcsak a sziluettje, de az élet minősége és az épített környezet minősége javuljon, hogy egyre kevesebb szabálytalan építés legyen, amely rombolja nemcsak az ott élő emberek ízlését, életminőségét, életkörülményeit, hanem rombolja a jogszolgáltatásba, a jogkövető magatartásba vetett polgári hitet.

(17.40)

És itt találkozik a legtöbb polgár a szomszédjog jogán az engedély nélkül, más kárára, más bosszantására jóváhagyott tervekkel vagy utólag elismert engedély nélküli tevékenységekkel. Itt tehát a törvénynek szigorúnak kell lenni, ezzel egyetértek.

Olyan esetekben viszont, amikor falvakban egyszerűen az új beköltözők - főleg a nagyvárosokhoz közeli területen - lehetetlenné teszik az ott több száz éve gazdálkodó családok működését, akár az állattartást, akár más tevékenységet, itt viszont a szabályozásnak segítenie kellene a hagyományos történelmi magyar falu megtartását és esetleges fokozatos, emberi léptékű távolságokban, egy-egy életöltőn át való megváltoztatását. Tudom, hogy ez nagyon nehéz. Tudom, hogy az ezekbe való beavatkozás csak az önkormányzatokon keresztül lehetséges, mégis azt várnánk el az építési igazgatástól - mind az állami, mind az önkormányzati igazgatástól -, hogy a falu és a város élhetővé tételére adjon lehetőséget és tegyen lépéseket. Ez a törvénytervezet egy óvatos lépéssel próbálja megoldani ezeket a helyzeteket.

A településrendezési szerződés még az általános vita keretén belül külön szót érdemel. Súlyos csalódásaink vannak a nagybefektetők által készített településszerkezeti tervek, változtatások, belterületbe vonások esetében. Ezekben mindig - álszentekként - önmaguk felé hajlik a kezük, és amellé egy hatalmas médiakampánnyal felzárkóztatják még azokat az embereket is, akik eleve egy nyugodtabb környezetet, nagyobb áruházláncok távollétét szeretnék, és nem kívánják ipari parkok vagy gazdasági övezetek nyomulását lakóhelyük rendezésében.

Óvatosnak kell lenni tehát ezekkel a kérdésekkel, hogy kinek milyen lehetőséget adunk ezeknek a rendezési terveknek az elkészítésében, elfogadva azt, hogy ezek nagyon drágák, nagyon sok pénzbe kerülnek, és aki változtatni akar ezen a szerkezeti terven vagy be akar hozni a város, a település, a falu szövetébe olyan építményeket, az fizesse meg. De nem kell automatikusan ezeket a szerződéseket elfogadni, tudomásul venni, hanem az élet minősége érdekében feltétlen fontos, hogy kemény szigorúsággal megakadályozzuk városaink kereskedelmének, közlekedésének és egyáltalán szerkezetének tönkremenetelét.

Súlyos alapfogalombeli differenciákat vélek felfedezni a környezet- és a természetvédelem területén. Itt megpróbálunk módosító javaslatokkal javítani ezen a szövegen, mint ahogy a többiben is. Úgy látom, hogy a miniszter feladata, statútuma nem ebbe a törvénybe való lenne, hanem a minisztériumok, illetve a miniszter felsorolásánál, a miniszter feladatai felsorolásánál.

Én is azzal értek egyet, hogy hosszú idő óta van ez szakmai vitára bocsátva. Ez az egy hónap látszólag alkalmas lenne arra, hogy még egyszer átgondoljuk, de olyan súlyos hiányosságai vannak, olyan kezdeti és olyan kicsi lépés ez, amit megtesz ez a tervezet, hogy én is azt gondolom, egy nem kampányidőszakban való újragondolással többre mennénk, mint hogy most a várakozásnak megfelelően felkorbácsolt szakmai és önkormányzati értékítélettel szembemenjünk. Én is újragondolását javaslom e törvénytervezetnek.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalás végére értünk.

Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18709. számon, a területfejlesztési bizottság ajánlását pedig T/18709/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kolber István miniszter úrnak.