Felszólalás adatai

Nézzék, ez az egész paródia, amit lerendeznek a magyar parlamentben, hogy először a miniszterelnök kimegy Moszkvába, aláír egy szerződést, utána mi időkeretben beszélgethetünk róla, ahol Magyarország zöldpártjának összesen jut 30 perc, hogy kifejtse a véleményét, miközben önök elszabotáltak egy konkrét társadalmi vitát, egy politikai vitát és egy szakmai vitát, ez egész egyszerűen felháborító. Ez, amiről beszélünk, nem egy nemzetközi szerződés, hanem egy biankó csekk, amire majd Orbán Viktor azt fog írni, amit akar.

De nézzük meg egy kicsit, hogy hogyan jutottunk el idáig! Végiggondolva az elmúlt évek történetét is, egyébként érdekes, mert az MSZP-nek - aki most nincs itt, és képviselői nem vesznek részt a vitában - éppúgy fontos szerepe van, mint a Fidesznek, aki ezt a küldetést továbbvitte, tehát azt látjuk, hogy összesen kétszer foglalkozott a magyar parlament a bővítés kérdésével, méghozzá a kormányváltás előtt kezdődött ez a történet. 2008-ból származik egy országgyűlési határozati javaslat, ami konkrétan úgy szól: a 2008. évi 40. országgyűlési határozat, a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról. Hogy egy kicsit képbe helyezkedjünk, hogy hogy jutottunk idáig, szeretnék idézni ebből. Ebben az szerepel, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé.

Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy erről a mai napig nem kaptunk semmiféle anyagot. Anno még Fellegi Tamás volt az, aki az ombudsmannál azt firtatta, hogy mégis hol van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a beteljesítése. Azt a választ adta, hogy az energiastratégia, amit önök 2011-ben megszavaztak, kiváltja ezt, úgyhogy igazából nem szükséges ezzel a továbbiakban foglalkozni.

Én mindenki figyelmét felhívnám arra, hogy az energiastratégia magáról a bővítésről feltételes módban beszél, egyébként ugyanezt az érvelést használta szinte szóról szóra Orbán Viktor, amikor azt mondta, hogy az energiastratégia megoldja ezeket a múltbeli kérdéseket, hogy itt bárki bármifajta új felhatalmazást szeretne. Gyakorlatilag az energiastratégia olyan mágikus valami itt, Magyarországon, hogy minden korábbi ombudsmani vagy Országgyűlés által kért anyagot felülírt. Ez abszolút nem így van, ez teljes tévedés.

Akkor ott van ez a 2009-es országgyűlési határozat, amiről sokkal több szó esett az elmúlt időszakban. Erről azt szoktam mondani, hogy Orbán Viktor fügefalevélként tartja maga elé, amikor azt firtatom vagy bárki más firtatja, hogy mégis ki hatalmazta föl őt arra, hogy ilyeneket csináljon. Ezt a 2009-es országgyűlési határozati javaslatot még Gyurcsány Ferenc celebrálta a magyar parlamentben, és ez arról szólt, hogy egy elvi előkészítésre kapnak felhatalmazást. Arról szólt, hogy mondjuk, el lehet arról gondolkodni, hogy egyáltalán szükség van-e Paksra, és mik az alternatívák.

Elképesztő módon az történt, hogy amikor feltették ezt a kérdést mégis Orbán Viktornak, meg egyáltalán az ombudsman firtatta ezt a kérdést, hogy hogy lesz itt a folytatás, az történt, hogy az atomtörvényben gyakorlatilag megváltoztatták bizonyos szavak sorrendjét, és azt fogadtatták el a magyar parlamentben - az LMP akkoriban is nemmel szavazott -, hogy elég az előkészítő munkálatokhoz a felhatalmazás, magához a beruházáshoz már nem kell. Ez volt a nagy trükk az atomtörvényben 2011-ben.

(20.50)

Így reagáltak önök arra, hogy az ombudsman azt mondta, hogy jó lenne, ha a felhatalmazás meg az energiastratégia egymással összhangban lenne. Önök meghekkelték az atomtörvényt. Gyakorlatilag így sikerült eljutnunk mostanáig. Egyébként ez a szégyenletes hekkelés a T/3288. számot viseli, és gyakorlatilag ez teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy önök egy ilyennel próbálták megúszni azt, hogy itt, az Országgyűlésben érdemi vita lehessen arról a kérdésről, hogy kell-e nekünk egyáltalán Paks II. vagy nem kell, és egyáltalán hol vannak a számítások, amelyeket a mai napig senki nem látott. Ma, hogy itt 13 százalékos áramárcsökkentés lesz, ez megint egy új szám. Ezek a számok honnan jönnek? Önök honnan veszik ezeket a számokat? Önök kérdezik tőlem, hogy hogyan lehetne itt zöldenergiával megoldani Magyarország helyzetét. Én nagyon szívesen elmondom, egyébként a 30 perc meglehetősen kevés, de előtte álljunk meg egy lépésre. Most nem arról akarunk leszerződni az oroszokkal, hogy itt megújuló energiákat fejlesztünk, hanem arról, hogy atomenergiát fejlesztenek. Önök ezt akarják megcsinálni.

Akkor most beszélgessünk egy kicsit arról, és kérem az összes tanulmányt, ami arra vonatkozik, hogy ez mennyibe fog kerülni ennek az országnak. Szeretném tudni, hogy mennyibe fog kerülni konkrétan az, hogy ezeket a blokkokat az oroszok megépítik. Szeretném tudni, hogy mennyi lesz, szeretném látni a számításokat.

És akkor még egy anekdota 2009-ből, amikor is készült információim szerint egy füzetke arról az országgyűlési képviselőknek, hogy mégis hogy nézne ki ez az egész felhatalmazás, és mi állna mögötte, és hogy ezek mennyibe kerülnek, milyen atomerőmű-típus lenne, tehát konkrétumok szerepeltek volna benne. Erről Podolák akkori képviselő úrnak sikerült azt nyilatkoznia, hogy gyakorlatilag megzavarná az országgyűlési képviselőket a szavazásban és a döntésben az, hogyha ezt a füzetkét megkapnák. (Dr. Schiffer András: Be se jöttek!) Önöknek van ilyen füzete? Nincsen, és nem is volt könnyű megszerezni, mert anno az Energiaklubnak úgy kellett perrel fenyegetőzve gyakorlatilag kikövetelni azt, hogy ebbe a füzetbe egyáltalán belenézhessenek. Tehát akkor, ahogy 2009-ben megtagadták az országgyűlési képviselőktől, hogy információk birtokában tudjanak felelősen dönteni, ugyanazt játsszák el velünk 2014-ben, csak éppen másik kormány van hatalmon. Egyvalami viszont közös a Fideszben: ahogy akkor megszavazták, úgy most önök megint meg akarják szavazni, dacára annak, hogy mindenki minden létező fórumon elmondja, hogy milyen információ alapján, most fel tudom mutatni azt a cetlit, amit megkaptunk, hogy erről majd szavazunk, de erről nem lehet dönteni. Ebben semmi nincsen! Ez gyakorlatilag olyan, mint egy keretszerződés, amely utal bizonyos megvalósítási megállapodásokra, amelyekben majd a részleteket leszabályozzák. Ezek hol vannak? Ezeket fogja látni az Országgyűlés?

Egyébként ennek az egésznek a kálváriája nem most kezdődött. A Lehet Más a Politika már ősszel felfigyelt arra, hogy önök valamire készülnek. Konkrétan úgy lehetett ezt észrevenni, hogy bizonyos törvényekbe elkezdett beszivárogni Paks II., mint valami létező erőmű. A területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvényben megjelent, az erőművek felsorolásában, hogy Paks I., Paks II., és így mentek tovább. Nem tudtuk kimódosítózni azt, hogy ne maradjon benne. Sejtettük, hogy itt valami készül, mert egy nem létező erőművet bevinni egy mostani, már hatályos törvénybe, azért az elég extrém, azt gondolom.

Ekkoriban volt az, emlékezzenek rá, csak hogy kicsit felfrissítsük, hogy hogyan mentek itt a dolgok, hogy Orbán Viktor körútra indult, és Indiában meg Japánban meg itt-ott üzengetett nekünk haza, hogy itt majd nukleáris reneszánsz lesz. Odáig ment a miniszterelnök úr Japánban, a szerencsétlen tragédia után épphogy magára találó gazdaságban, hogy azt mondta a japánoknak, hogy majd tőlük fogunk technológiai segítséget kérni a mi blokkjaink megépítéséhez. Ezt végül is hogy gondolta, miniszterelnök úr, amikor maga Japán is azzal küszködik, hogy magához térjen a fukusimai katasztrófa után? Ekkoriban ezeket úgy felhoztuk itt a parlamentben, de mondták nekünk, hogy nem időszerű, konkrétan a fenntartható fejlődés bizottságában egy hónapon át küzdöttem azért, hogy Paks II. kérdését napirendre tudjuk venni. Aradszki képviselőtársam és az összes fideszes azzal hárította el ezt a felvetésemet, hogy nem időszerű Paksról beszélni. Ott volt a politikai vitanap kezdeményezésem, gyakorlatilag ez az ellenzéken ment el, a Jobbik azt mondta, hogy ha ők támogatják, az MSZP úgyse fogja, az MSZP meg valahogy úgy kisunnyogott a válaszadás alól, és gyakorlatilag elmaradt a politikai vitanap is, pedig akkor lett volna itt és most lehetőségünk arra, a másik teremben, a lényeg az, hogy plenáris ülésen beszéljünk arról, hogy egyáltalán kell-e Paks II. az országnak, vagy sem. Ez sem pótol egy széles körű szakmai vitát, ez sem pótol egy széles körű társadalmi vitát, de legalább nem tekintenék sült halnak a magyar képviselőket, és lett volna valami lehetőségünk arra, hogy beszélgessünk a közös dolgainkról, a közös jövőképünkről.

Lehet, hogy erről a kérdésről máshogy gondolkodunk, de az a döntés, amit önök most meg fognak hozni, Magyarország helyzetét a mi emberöltőnkön túl fogja befolyásolni, a mi gyerekeink, a mi unokáink és a mi dédunokáink is érezni fogják annak a döntésnek a hatását, amit önök itt most meg fognak hozni. És akkor gyakorlatilag elmentek ezek a lehetőségek, és arra tértünk magunkhoz, hogy valóban hirtelen a gazdasági bizottságban ott ült egy rakás fideszes nobilitás, és arról kezdtek el beszélni, hogy igazából már ezek a tárgyalások a végső stádiumban vannak. Tessék?!

Nem sokkal előtte voltam Pakson, egyeztettem a Paks II. projektcég vezetőségével, és ők is azt mondták, hogy ők nem tudnak róla, hogy ezek a tárgyalások előrehaladott állapotban lennének. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy szűk körű politikai csapatnak volt tulajdonképpen az akciója, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag hirtelen, számunkra váratlanul kiutazott Moszkvába, és Németh Lászlóné kíséretében különböző szerződéseket írt alá. Hogy mik ezek a szerződések, ezeket nem tudjuk. Nem tudom én sem, és igazából önök sem tudják. Talán van most már olyan a teremben, aki tudja, hogy mi van ezekben a szerződésekben, de egyvalami biztos: a magyar társadalomtól nem lehet megtagadni azt, hogy alapos és pontos ismerete legyen azokról a dolgokról, amiket önök a nevükben bevállalnak. Ez ilyen egyszerű.

Már emlegettem ma itt az MSZP- meg az SZDSZ-kormányokat, akik azt mondták állandóan, hogy majd a szakértők megmondják, hogy mi jó nekünk. Önök ugyanezt a retorikát használják. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy nem a szakértők döntenek arról, hogy milyen lesz Magyarország jövőképe, hanem a döntéshozó politikusok, és döntéshozó politikust megfosztani információktól nem lehet. Gyakorlatilag egy ilyen saláta alapján, amit önök idevágtak hozzánk pár oldalban, nem lehet felelős döntést hozni. Ráadásul itt azért különböző problémák is vannak, mint ahogy megpróbáltuk mi is feltárni. Ha önök nemzetközi szerződést kötnek, akkor alapvető kritérium az, hogy a 2005. évi L. törvényt, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról címet viselő törvényt önöknek be kell tartani. Ez a törvény kimondja, hogy nemzetközi szerződés előkészítése hatásvizsgálattal történik. Hol van ez a hatásvizsgálat? Szeretném látni azt a hatásvizsgálatot, amit önök azt megelőzően elvégeztek, hogy ezt a paktumot aláírták volna Moszkvában.

A másik kérdésem pedig az, hogy mikor került kormány elé ez a szöveg, ugyanis az Átlátszó megkereséséből világosan látszik, hogy önök azt írják, hogy január 22-én, márpedig az kőkeményen azt jelenti, hogy előbb volt az aláírás Moszkvában, ez a kis moszkvai szeánsz, amin a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mi történt, és utána tájékoztatták róla a kormányt. Azt gondolom, hogy ez önmagában nagyon problémás, és nemcsak azért gondolom, mert furcsa, hanem azért, mert a törvény nem ezt írja elő.

A másik pedig az, hogy az összes releváns bizottság, amely ezt a kérdést tárgyalja, meg kellett volna hogy kapja itt, a magyar parlamentben a szerződés teljes szövegét, sőt még a felhatalmazásról szóló határozatot is. Csodálkoznék, ha itt a bizottsági elnökök nekem most azt mondanák, hogy ezt megkapták. Nézzék, természetesen lehet így eljárni, lehet úgy csinálni, mintha mindez rendben lenne, és lehet itt atompropagandát harsogni adófizetők pénzéből öt órán keresztül, amennyi időt erre rászántak, hogy erről a kérdésről beszélgethetünk, de a tények a következők. A magyar parlament sosem döntött a bővítésről, hiszen nincsenek és soha nem is voltak azoknak az információknak a birtokában, ami alapján ez megtörténhetett volna. Nem tudjuk, hogy vannak-e számítások arról, hogy 2020 táján vagy amikor a tervezett új reaktorok termelni kezdenek, vagy 2030 körül, amikor a mostani reaktorok majd nyugalomba vonulnak, mekkora lesz a magyar állampiac, lesz-e igény egyáltalán az új blokkokban termelt áramra. Nem tudjuk, hogy az orosz hitel, amelynek a felvételét ez a megállapodás kötelezően előírja, mekkora összegű lesz és milyen kamatozású lesz. Nem tudjuk, hogy az új paksi blokkok milyen áron termelik majd az áramot. Nem tudjuk, hogy a több ezer milliárdos hitel milyen konstrukcióban érkezik meg, csak azt tudjuk, hogy mindenképpen növelni fogja az államadósságot. Nem tudjuk azt sem, hogy mennyibe fog pontosan kerülni a két új reaktorblokk, a többi összes csatlakozó beruházás, gyakorlatilag semmit nem tudunk erről a tervezett beruházásról.

Ami meg különösen fájó, és muszáj erre kitérni egy mondatban, bár továbbra is azt gondolom, hogy ez a méltatlanul kevés idő, amit itt nekünk adtak, nem fogja azt megengedni számunkra, hogy egy alapos szakmai vitát folytassunk, erre kellett volna a politikai vitanap, amit azonban senki nem támogatott az ellenzéki oldalról, én azért azt szeretném elmondani önöknek, hogy nem kellene úgy csinálni, mintha nem tudnánk azt, hogy Magyarország előtt egy másik út is van, az a másik út a fenntarthatóságról szól, az a biztonságról szól, az a függetlenségről szól, és az a zöldenergiáról szól. A korábbi idők során már elég sok pengeváltásom volt kormánypárti képviselőkkel, merthogy önök azt állítják, hogy egyszerre lehet nukleáris energiát fejleszteni meg megújulókat fejleszteni. Ez az önök fatális tévedése.

Mértékadó kutatások bizonyítják, hogy főleg egy ekkora országban, mint a mi hazánk, nem tudunk kettő ilyen beruházást párhuzamosan fejleszteni. Aki az egyik útra lép, az a másik utat elfelejtheti, aki a másik útra lép, az pedig az egyik utat felejtheti el.

(21.00)

Tehát a választás, a tét itt nagyon nagy. Nemcsak arról van szó, hogy önök gyakorlatilag adósságba taszítják-e az országot száz évre, hanem arról is szól például, hogy önök lemondanak-e arról a 2020-ig megvalósítható 50-60 ezer munkahelyről, amit csak a megújulók helyzetbe hozása révén lehetne megvalósítani. Azt is kérem önöktől, hogy ne felejtsék már el, hogy Magyarországon vannak olyan kutatók, tudósok, vannak olyan műhelyek, szakmai intézmények, akik már nagyon alaposan végiggondolták azt, hogy Magyarországon hogyan lehetne fenntartható módon energiát termelni. Az egyik kutatási eredményt itt tartom a kezemben (Felmutatja.), 2011 óta ismerhető az, hogy milyen szcenáriók mentén lehet Magyarországon úgy energiatermelést folytatni, hogy 2040-ig minden létező atomkapacitásunkból ki tudjunk vonulni, a fosszilisből is, és fokozatosan egyre nagyobb teret adva a megújulóknak, elkezdjünk egy fenntartható Magyarországot építeni. Egy fenntartható Magyarországot, ami erős, független, ami munkahelyeket ad és biztonságos.

Önök, ha igent nyomnak erre a javaslatra, akkor ezt fogják veszélyeztetni. Ennek legyenek a tudatában! (Dr. Schiffer András és Ertsey Katalin tapsol.)