Felszólalás adatai

Az előttünk fekvő törvény a hatálybalépésétől, azaz 2013. február 15-től felváltja a hatályos választási eljárási törvényt, azt az 1997. évi C. törvényt, mely hatálybalépése óta tucatnyi módosítást ért meg. Átfogó módosításra is sor került, például a 2005. évi LXXXI. törvénnyel, de kisebb módosításokon is átesett a törvény. E módosításokat rendre a jogalkalmazói tapasztalatok, az informatikai lehetőségek fejlődése és a jobbító szándék vezette. Átfogó módosításra az Európai Parlament képviselőinek megválasztása adott okot többek közt, de a külföldön való szavazás megteremtése is komoly változásokat eredményezett. Azonban valamennyi módosításban, aminek döntő többsége véletlenül szocialista, baloldali kormányzás idejére esett, volt egy közös elem, ez a közös elem pedig az volt, hogy ezek a módosítások a parlamenti pártok közti konszenzussal jöttek létre - még egyszer mondom: konszenzussal -, nem pedig egy kétharmados többségben lévő egypárti diktatúrában, egy párt hatalmát, egy párt akaratát berögzítve és eldöntve készültek ezek a módosítások.

Mit is jelent az a szó, hogy konszenzus? Ez egy latin eredetű szó, jelentése: egyetértés vagy megegyezés egy adott csoport tagjai közt. Előfordul a kifejezésekben is például úgy használva, hogy konszenzuson alapuló döntés.

(2.50)

Erre megint felhívnám fideszes képviselőtársaim figyelmét, mert nemcsak ebben a mostani választójogi törvényben, hanem más törvényekben is úgy tűnik, hogy önök ezt a fogalmat az utóbbi időben teljesen elfelejtették. A konszenzushoz való eljutás együtt jár a vélemények komoly cseréjével, magyarul nem ezzel a tárgyalási móddal, ami most zajlik itt az Országgyűlésben e törvény kapcsán, hanem azzal, hogy a beterjesztő Fidesz-Magyar Polgári Párt-KDNP-pártszövetség is hozzászól a vitához. Nemcsak hallgatja, nemcsak azt mondja, hogy ő nem érti, milyen kritikákat fogalmaz meg az ellenzék ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hanem a felmerült valós kérdésekre, amiből több is elhangzott itt a mai nap folyamán, ezekre a kérdésekre közösen egy olyan választ keres a tárgyalópartnereivel, amelynek végén ugyan mindig marad valakiben valami tüske, de egy olyan elfogadható megoldás tud születni, amely a Magyar Országgyűlésben lévő összes párt számára egy elfogadható megoldás. Igazából önöket - amire mindig hivatkoznak - a kétharmados felhatalmazás pontosan ezzel a céllal küldte ide a Magyar Országgyűlésbe, ugyanúgy, ahogy az összes többi pártot is, hogy az ország nagy dolgait érintő kérdésekben próbáljanak meg egy olyan érdemi vitát folytatni a politikusok, amelynek a végén megegyezéssel egy olyan törvényjavaslat jön létre, egy olyan törvény születik, amellyel hosszú távra valóban az ország és a választók érdekeit képviselik.

Tisztelt Ház! Lehetséges, hogy a Fidesz-KDNP-pártszövetség szótárában a konszenzus azonban azonosult a kompromisszum szóval, bár ez a kettő nem ugyanazt jelenti. Ez tévedés. Az igazi konszenzushoz az kell, hogy a tagok az érdekeltek közötti kapcsolatra koncentráljanak, és olyan egyetértés alakuljon ki köztük, hogy hajlandók legyenek lemondáson, beleegyezésen alapuló megegyezésre. No, itt van a dolog nyitja. Az önök jelenlegi antidemokratikus többsége nem hajlandó erre. A pártszövetségen belül önöknél nincs szó konszenzusról, mert parancsuralom van, a politikai ellenfelek közül a demokratikus ellenzékkel pedig párbeszéd semmilyen formában nem folyik önöktől. Pedig egy törvény kétharmados elfogadása a jelenlegi parlamenti erőviszonyok alapján nem dicsőség, hanem kudarc az önök részére, kudarc, amelyet a félelem tovább fog táplálni. Nem egy nagy dicsőség ilyen módon kialakítani egy új választási anyag jogi szabályrendszerét, nem nagy dicsőség ilyen módon kialakítani egy új választási eljárási rendszert sem, pedig most egy vadonatúj eljárási rendszer van itt előttünk a törvényjavaslatban.

A választási eljárásról szóló T/8405. számú törvényjavaslat az átmeneti szabályokkal együtt 351 paragrafusból és több mellékletből áll. Ezt a törvényt kell majd alkalmazni az országgyűlési képviselők választásán, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán, az Európai Parlament tagjainak választásán, abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását a törvény elrendeli. A tervezet tehát a valamennyi választáson alkalmazandó szabályokat foglalja össze. A népszavazási törvénnyel szabályozott esetekben például akkor kell alkalmazni, ha alkalmazását ez a törvény előírja.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök itt négyen, bocsánat, öten. Rögtön felmerül az a kérdés, hogy vajon mióta rotyog ez az ötlet a Fidesz prominenseinek boszorkánykonyhájában. Már csak azért kérdezem ezt, mert a kormány a T/3479. számon már 2011. június 10-én benyújtotta az Országgyűlésnek a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényjavaslatot. A népszavazási törvényjavaslatnak még csak az általános vitája sem zajlott le. Jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, 2011 nyara óta, azaz több mint egy éve nem sikerült megtárgyalni és megszavazni a népszavazásról szóló törvényjavaslatot. Úgy látszik, hogy azt még nem sikerült kialakítaniuk, hogy az alaptörvényükben már egyébként is rendkívüli és példátlan módon megnehezített népszavazást hogyan tegyék teljesen lehetetlenné. Persze, nem csoda, az alaptörvényük Nemzeti hitvallása sok helyen csöpögős szövegéből engedjék meg, hogy csak egy mondatot idézzek: "Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeit méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi." Talán már akkor is tudták, hogy ez önöknek nem fog menni, ezért beleírták az alaptörvényükbe, hogy a nép pusztán forrása a hatalomnak, de soha az életben nem fogja tudni azt gyakorolni.

A most előttünk fekvő törvényjavaslattal megint tesznek egy lépést - mármint visszafelé - a demokratikus vívmányoktól. Ne reménykedjenek: a nép, a választók ezt örök ideig nem fogják önöknek eltűrni!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)