Felszólalás adatai

(1.20)

A ma esti vitában ezt a kérdést már mások is taglalták, azt gondolom, hogy ezt alaposan végig kellene gondolni. A dolog attól lett különleges, hogy Kósa úr után alig néhány órával este betoppant Lázár János, aki már több mint 1,2 millió többletszavazóról vizionált.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a javaslatban alapszabály, hogy szavazni csak akkor lehet, ha a szavazást lebonyolító szervek tudják, kik azok az állampolgárok, akik részt vehetnek a választásokon. Európában jellemző, és most még Magyarországon is, ezt az adminisztrációs feladatot az államigazgatási szervek látják el az általuk vezetett névjegyzékek automatikus frissítésével. És szeretnék itt visszahivatkozni, nem jöttem le a pulpitusról, amikor Horváth János, általam nagyra becsült képviselőtársam, aki korábban nagyon sokszor beszélt a hatékony kormányzásról és a kisebb adminisztrációról, kíváncsi lettem volna, hogy ő, aki tényleg egy közgazdász szaktekintély, vajon erről a megoldási javaslatról, amit tartalmaz ez a törvényjavaslat, hogyan vélekedik. Vagy ez most már ugyanaz a kategória, mint a söralátét az adózási kérdésekben? Tehát semmi nem számít, ha a Fidesz érdeke úgy kívánja, akkor a bürokráciát, a pluszinformációkat minden további nélkül lehet gyűjteni, kerül, amibe kerül.

Például egy kérdés: ha valakit eltiltottak a közügyektől, mentálisan sérültté vált, vagy elköltözött, akkor az illetővel mit tesznek? Kihúzzák, vagy átírják az adatbázisban? Olyan demokratikus országok, amelyek a belföldön élő állampolgárok számára is előírják a feliratkozást, jellemzően a passzív regisztráció irányába mozdultak el. Erről is esett ma már szó, tulajdonképpen válasz nélkül maradt a kérdés. Korábban az ilyen módszert használó országokban - például Franciaország, Kanada - a központi adatbázisok hiánya és minősége miatt volt szükség a választási regisztrációs eljárásra. Magyarországon, tudjuk, és ma szintén a vitában is elhangzott, hogy közel 100 százalékos a megbízhatósága a népesség-nyílvántartásnak, az okmányirodák rendszerét feltehetően ezért működteti a mindenkori kormány meglehetősen nagy összeggel.

Egészen egyszerűen a passzív regisztráció sokkal olcsóbb, mint az állampolgári aktivitást igénylő módszer, amely a jelen törvényjavaslatban rögzítve vagyon. Az állami szervek amúgy is párhuzamos adatbázisok sokaságát tartják fenn, és itt a Ház falai között lehetett hallani arról, hogy próbálnak egy egységes rendszert kialakítani, hogy ne legyen annyi kártyánk, ne legyen a zsebünkben kártyák tucatja azért, hogy lakhelyet, személyi azonosságot vagy éppen tb-szolgáltatást akarunk igénybe venni. Tehát az összekapcsolás és a választói névjegyzékké alakítás, pusztán egy technikai kérdés lett volna, ráadásul olyan technikai kérdés, amely adatvédelmi problémákat nem vetett volna fel.

A kormánypártok által benyújtott választási eljárásról szóló törvényjavaslat értelmében 2014-től csak az szavazhat, aki a saját kérelmére szerepel a választói névjegyzékben. A tervezet szerint a választói névjegyzékbe három különböző módon kerülhet fel az állampolgár. Egy kéthetes időszakban - és azt gondolom, hogy ez a legérdekesebb - visszaküldik a regisztrációs nyomtatványt, vagy az ezt követő néhány hónapban internetes ügyfélkapun keresztül, illetve személyesen regisztrálnak a választásra. Számos példa van külföldön az előzetes regisztrációra, egyik sem olyan szigorú, vagy olyan jellegű, mint amilyet a mostani kormánypártok, a Fidesz és a KDNP tervez.

Egy választási rendszereket összehasonlító tanulmány szerint négy olyan ország van a világban, ahol a hatóságok szinte semmit nem tesznek a választói regisztrálás előmozdítása érdekében. Az USA-ban, a Bahama-szigeteken, Burundiban és Belizében szinte csak az állampolgárokon múlik, hogy felvetetik-e magukat a választói névjegyzékbe.

A világ egyik legszegényebb, polgárháborúval sújtott országában, Burundiban, minden választás előtt fel kell iratkozni a független választási bizottságnál. A választók a hozzájuk legközelebb eső szavazókör irodájánál válthatják ki a szavazói kártyájukat, amellyel a választás napján voksolhatnak. A regisztrációs időszak folyamatos, a választás előtt mindössze néhány nappal zárul le. Ekkor a névjegyzék nyilvánossá válik, és az induló pártok megkapják a választók adatait kampánycélra. A burundiak nem szeretik kihagyni a választás lehetőségét, ezt bizonyítja, hogy 91 százalékuk regisztrál, és 77,2 százalékuk el is megy szavazni.

A 300 ezres közép-amerikai országban, Belizében a választókon múlik, hogy felkerülnek-e a névjegyzékbe. Minden egyes lakcímváltozást jelezni kell a választást lebonyolító hatóságoknak, akik rögzítik ezt a változást. Az egy helyben lakó választóknak viszont csak tízévenként kell elmenniük a hivatalba, hogy ismét felvegyék őket az ominózus névjegyzékbe. Belizében a fapados regisztrációs rendszer ellenére rekordot állítanak fel, 97 százaléka regisztrál, ebből viszont csak 73 százalék megy el szavazni.

A tervezett magyar rendszerben egyetlen hivatalos lépést fog megtenni az állam a regisztráció érdekében, és ez a nagy kérdés - nem ismétlem, mert sok képviselő felvetette, választ senki sem kapott rá -, 2013 szeptemberében minden választásra jogosult polgárnak küldeni fognak egy regisztrációs levelet. Érdekes módon itt létezik a cím, de valójában a választási névjegyzék, mint olyan meg nem létezik, tehát azt valamivel helyettesíteni akarják. Ez leginkább a mexikói választási eljáráshoz hasonlít, bár annyi a különbség, hogy ott nem kell minden egyes választás előtt elvándorolni a hivatalba.

Mexikóban a 90-es évek elején írták át a választási eljárási szabályokat, mert számtalan visszaélés történt. Ezután a hatóságok egy népszámláláshoz hasonló országos kampány keretében írták össze újra az embereket, amellyel teljessé vált a névjegyzék. Regisztrálniuk csak az új választóknak kell, akiknek viszont el kell ballagni a helyi önkormányzati hivatalba, ahol kiállítják számukra a választói kártyát, amely egyébként kiváltja a személyi igazolványt is. A kártyával a következő választásokon szavazhatnak, a regisztráció folyamatos, nincs időbeli korlát, szemben a magyar ajánlattal. Az elmaradottabb vidéki területen a választást szervező iroda kihelyezett, mobil regisztrációs ponttal is egyszerűsíti a regisztrációt. A rendszer jól működik, mivel a választásra jogosultak közül 2005-ben 95 százaléknyian regisztráltak, viszont az érdekes, hogy ebből csupán 59 százaléknyian mentek el szavazni.

A Fidesz korábban a francia példát emlegette saját elképzeléseinek alátámasztására, Franciaországban azonban teljesen más a rendszer, mint amit nekünk ajánlanak. Ott csak azok az állampolgárok vannak a regisztrációs eljárásra kényszerítve, akik a korábbi választás óta töltötték be 18. életévüket - nekik egyúttal egy oktatást is tartanak az állampolgári kötelezettségeikről és jogaikról -, valamint azok, akik elköltöztek korábbi lakhelyükről; a többieknek semmi dolguk nincs. A Political Capital francia rendszerről szóló elemzése szerint a francia eljárási rendszer is inkább az automatikus nyilvántartás felé tart, például néhány helyen, aki katonai szolgálatra jelentkezik, automatikusan bekerül a választói névjegyzékbe.

(1.30)

Ez a fajta automatizmus viszont nem érvényesül országszerte, mivel nincs központi választói nyilvántartás, hanem csak helyben vezetett.

Az Egyesült Államokban Észak-Dakota kivételével nincs kötelező regisztráció, de több államban akár a választások napján is el lehet intézni a regisztrációt. Nagy-Britanniában, Ausztráliában kötelező az egyszeri - tehát hangsúlyozom, az egyszeri - regisztráció, ráadásul utóbbi esetében akár kisösszegű bírsággal is büntetik, ha valaki ezek után nem megy el szavazni. Nagy-Britanniában az állami címjegyzék hiánya miatt létezett regisztrációs rendszer, információnk szerint 2014-től ez is megszűnik.

Összefoglalva: ezekben az országokban nem áll rendelkezésre egy egységes választási névjegyzék, tehát kell hogy valamit tegyenek azért, hogy frissen tartsák a jegyzékeket. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a regisztrációs rendszert alkalmazó országokban az állam és a pártok jellemzően arra törekednek, hogy az adminisztráció minél könnyebb legyen, a választási részvétel pedig minél magasabb. A mai vitában sokan elmondták, hogy attól lesz majd magas a részvétel, mert minden párt arra kényszerül, hogy a választókat arra ösztönözze, hogy regisztráltassák magukat, és majd vegyenek részt a választásban.

De nálunk ez egészen másképp lesz. A magyar jobboldal arra készül, hogy olcsó politikai számításai miatt növelje az adminisztrációt. Itt hadd hozzak egy apró példát: nemrégen vitatkoztunk itt a járási hivatalokról, képviselőtársaim, akkor a kormány mint előterjesztő azt mondta, hogy ez nem kerül semmibe, azóta bárhova nyúlunk, 30 milliárdnál kisebb összegről nem is esik szó, pedig még a járási hivatalok kialakításának az első lépcsőinél tartunk. Tehát itt is újabb adminisztráció, újabb költségek.

A cél világos: tönkreteszik a mai rendszert, ennél egy alacsonyabb szintűt hoznak létre, és - engedjenek meg nekem ennyi megjegyzést - a Kubatov-lista és az új névjegyzék összevetésével már a választás előtt tudni lehet, hogy milyen arányú szavazatra számíthatnak a kormánypártok, szinte előre ki akarják számítani a választás eredményét. Ebben megerősítem azokat a képviselőtársaimat, akik arról beszéltek, hogy nyugodtan átválthatják egy másikra a jelenlegi rendszert, a választók ezt az átverést, hiszem, hogy 2014-ben leleplezik, és akaratukkal önöket leváltják.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)