Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársak! Nagyon sajnálom, hogy Kocsis Máténak el kellett menni, többször kellene a parlamentben olyan törvényekről vitáznunk, ahol lényegében egyetértés körvonalazódik. Annyi kritikát szeretnék csak megfogalmazni Kocsis Máténak, hogy ő azzal érvelt, hogy azért majd csak szeptembertől lesz ez a törvény alkalmazva, merthogy a gyermekvédelmi szervezetekkel, meg hogy nagyon komoly előkészítő munkát kell végezni.

Sajnálom, hogy Völner Pál nincs itt, mert pontosan ő is azzal szokott érvelni, hogy azért mennek át nagyon gyorsan a parlamenten bizonyos törvények, merthogy a gyakorlatban ezt tesztelni kell, majd amikor látják, hogy a gyakorlatban valami hibás, akkor majd módosítunk rajta. Nagyon sokszor halljuk ezt az érvet államtitkároktól, miniszterektől, és pontosan azért mondja az ellenzék kritikusan azt, hogy nem most, hanem már sokkal hamarabb be kellett volna ezt a törvényt terjeszteni, erre nemcsak a Jobbik, hanem az MSZP részéről is volt kezdeményezésünk. És elmondhatjuk azt, hogy most is lehetne egy kicsit hamarabb lépni, és akkor nézzük meg, hogy a gyakorlatban ez hogyan működik, és ha véletlenül valami nem működik, akkor ugyanúgy, mint a többi törvénynél, lehet módosítani rajta.

Megemlítették sokan, én egyetlenegy dologra nagyon szeretnék kitérni: ha boncolgatjuk ezt a törvényt, magát a pedofíliát, rávilágít arra, hogy mennyire rossz állapotban van Magyarországon a gyermekvédelmi rendszer, hogy mennyire több figyelmet kellene fordítani rá és több forrást is, és amit évek óta mondunk az ellenzék oldaláról, hogy hogyan kellene akár a családon belüli erőszakkal kapcsolatban…  Ha csak azt emlegetjük, hogy a gyermekek védelme, a gyermekvédelemmel kapcsolatban hogyan kellene Magyarországon megerősíteni a jelzőrendszert, mert higgyék el, hogy megszavazzuk ezt a törvényt, ez nem lesz elég.

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben dr. Gyüre Csaba váltja fel.)

Ha a gyermekvédelmi rendszer, a jelzőrendszer továbbra sem fog megfelelően működni, önmagában ez a törvény nem fogja elhozni a várt eredményt. Sok esetben van az, és nem tudom, hogy önök találkoztake már olyan családdal vagy olyan gyermekkel, aki keresztülment ezen a traumán, ezek a gyermekek lehet, hogy egy életen keresztül nem tudják majd feldolgozni azt, amit átéltek. Erre vannak speciális szakemberek, és itt még nemcsak magát a gyermeket hozom fel, hanem magát a családot is, mert soha nem lehet leválasztani a gyermekről a családot.

(13.10)

Amikor a gyermeknek valamilyen nagyon-nagyon súlyos problémája van, az nemcsak őrá lesz kihatással, hanem az egész családjára. Mindenki sérül egy-egy nagyon súlyos traumától, mindenki sérül egy nagyon-nagyon komoly betegségtől, nem csak az az egyetlen, aki a károsultja.

Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy igenis kell hogy szükséges számban legyen gyermekorvos, védőnő, legyen pszichológus, és nem csak azt mondjuk, hogy a pszichológus, mondjuk, úgy, hogy általános módon, hogy pszichológus álljon rendelkezésre  tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon nagyon kevés a gyermekpszichológus, felnőttpszichológus is, de gyermekeket kezelő pszichológus meg főleg. Ezeknek a szakembereknek a szerepe ilyen esetekben elkerülhetetlen. A legtöbb esetben ők tudnak a legtöbbet segíteni.

Ha nem fogjuk tudni, és ebben nem lesz kompromisszum, a politikai erőknél és főleg a kormánypártoknál, hogy egyszer hozzá kell látni teljes mértékben átvizsgálni, hogy hogyan lehetne javítani az ellátórendszeren, és mondom, itt sorolom akár az óvodát, a védőnői szolgálatot, a gyermekorvosokat; tehát ne kelljen elmondanom, hogy mekkora hiány van a gyermekorvosokból Magyarországon. Ha csak ezt az egyetlenegy dolgot hozzuk fel, ha ezeknek az ágazatoknak nincs rendben a szerepe, higgyék el, hogy nem sok eredménye lesz ennek a törvénynek. Nem elég csak ezt a lábát megerősíteni.

Amikor arról beszélünk, és végre van egy olyan ügy, ami mellé mindenki fel tud sorakozni, és azt mondja, hogy végre eljutottunk odáig, és lépni kell, mert ezt nem lehet tovább így eltűrni, hogy büntetlen maradjon az, hogy pedofília, akkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy nem lehet egyedül ezt a részét vizsgálni. Gondoljanak bele, hogy jó, meglesz az, hogy lesz nyilvántartás, komolyabban fogjuk büntetni, nem fognak tudni kijönni a börtönből. És mi lesz azokkal, akik az elszenvedői voltak? Arra, kormánypárti képviselőtársaim, vane tanulmányuk, koncepciójuk, hogy hogyan fogjuk ezeket az embereket meggyógyítani, ezeket a gyermekeket? Hogyan fogjuk tudni kihúzni a traumából a legdrágább kincseinket? Hogyan segítünk a családtagjaikon, akik legalább olyan borzalmakon mennek keresztül, mert látják, hogy segíteni kellene azon a gyereken, de nem tudnak, mert ők nem értenek hozzá?

Ha ez a része nem lesz meg, képviselőtársaim, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. És tényleg nem fogok most ilyen politikai lózungokat mondani, meg dobálózni, hogy ki a hibás meg ki nem, meg miért telt el ennyi idő, hanem én csak arra kérem önöket, hogy gondolják végig, hogy lehet, hogy ez a törvény jó, mert elindultunk egy úton, de kell a másik lába is. Meg kell erősíteni azt a jelzőrendszert, amely rendbe fogja tenni az áldozatokat, mert anélkül semmit nem fogunk elérni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)