Felszólalás adatai

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bátorságra szeretném buzdítani a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy nyúljanak bátran azokhoz a történelmi tabukérdésekhez, amelyekhez így a nemzeti radikalizmus megerősödése előtt nem lehetett vagy amihez nem mertek.

Persze tudjuk, nagy előrelépés történt Trianon kérdésében, hiszen míg 1990-ben kivonultak a fideszes képviselők tiltakozásul akár csak a házelnök által felvetett egyperces néma felállás ügyében is, és még tíz év elteltével, a szintén jubileumi 2000. esztendőben is - bár Trianon másnapján államfőválasztó Országgyűlés volt itt, a Parlament épületében, ennek ellenére - még egy egyperces néma felállás sem volt a szintén Orbán-kormány alatt. Persze, nem is kellett ezért kivonulniuk.

Így nagyon örülünk az egyik legfőbb, talán legfőbb nemzetpolitikai fordulatnak, ami itt történt az elmúlt húsz évben, hogy legalább Trianon megítélését 2010-re sikerült helyreállítanunk. 2010-re sikerült, 2011-re már egy kicsit eltorzult, hiszen azt még örömmel fogadjuk, hogy önök szeretnek mindent pozitívan látni, de az, hogy mindent narancsszínűre festenek, még a gyásznapjainkat is, az már egy kicsit fájó nekünk.

Tehát arra szeretném buzdítani önöket, hogy a mostani kitűnő javaslatukhoz hasonlóan más történelmi nagyjainkhoz is nyúljanak, ha pozitív példát keresnek, ne pedig a trianoni gyásznapot akarják akár felvont zászlóval a Kossuth téren ünnepnappá tenni. Nagyon fájó számunkra, hogy megemlékezés sem volt itt az Országgyűlésben idén, miközben a holokausztról persze szokás szerint volt plenáris ülésen megemlékezés, úgy Trianonról nem lehetett, pedig elnök úrnak korábban írásban is jeleztem, hogy erre igényt tartanék, és szükségesnek vélem, ha már a holokausztról meg lehetett emlékezni, egy 13 ezres hazai vallási kisebbség egyik tragédiájáról, viszont a magyarság legnagyobb tragédiájáról nem lehetett. Sokkal indokoltabb lett volna félárbocra engedni a lobogót, viszont valóban vannak ilyen évfordulók, amikor méltó, hogy akár a nemzeti lobogót is felvonjuk az Országház előtt.

Hadd ajánljam még figyelmükbe - bár Farkas Gergely képviselőtársam is szerette volna, de végül, ahogy jelezte nekem itt, pont kifelejtette a sok pozitív példa közepette - a Rongyos Gárdát. Igen, ha már Trianonnál tartunk, és valami pozitív évfordulót szeretnének, akkor a bécsi döntések mellett, amelyeket szintén meg lehetne végre ünnepelni, a Rongyos Gárda az, amelyet pozitív példaként ide lehetne hozni. És ha már mindenki elmondta, hogy miről szeretne filmet, hadd mondjam el, hogy én legjobban a Rongyos Gárdáról szeretnék - mint történelmi nagyjainkról - filmet. Nekik kellene leginkább a történelmi megbecsültségüket szerintem helyreállítanunk, akár itt az Országgyűlésben.

Eddig, azt gondolom, hogy mi, jobbikos képviselők éreztük leginkább feladatunknak, hogy napirend után, amikor a média, tévéközvetítés sincs, sőt önök sem nagyon vannak jelen, akkor térjünk ki ezekre az évfordulókra, az előbb említettekben mind fel is szólaltam, sőt a számomra egy másik nagy kedvenc ügyében is, a pozsonyi csata ügyében. Ezt is szeretném figyelmükbe ajánlani, mert egészen biztos, hogy jobbikos javaslatra napirendre soha nem fog kerülni itt az Országgyűlésben, legalábbis amíg kormányra nem kerülünk, tehát ebben a ciklusban biztos, hogy nem.

Ezért szeretném az önök figyelmét fölhívni arra, hogy valahol ennek is találják meg a lehetőségét, hogy egy kicsit pozitívabb környezetben tudjuk beállítani akár a pozsonyi csata megítélését, hiszen a történelmi dicső ütközeteinkről valahogy a történelemkönyvekben soha nem lehet hallani és nem lehet értesülni. Az utóbbi időben egyébként Ferenczi Gábor képviselőtársam jeleskedik leginkább napirend utáni felszólalásaiban, hogy dicső történelmi múltunkra, nemzeti büszkeségeinkre felhívja a figyelmet, úgyhogy kérem, hallgassák őt figyelemmel.

És ha már filmekről is beszéltünk, történelmi filmekről, akkor viszont el kell mondani, hogy nagyon fájó számunkra Koltay Gábor leváltása, aki folyamatosan bizonyította még a szocionista kormányzás alatt is, saját erőből, civil forrásokból, hogy talált számos olyan példát Horthytól Mindszentyig, hosszasan sorolhatnánk a témákat, amelyekkel tudott foglalkozni dokumentumfilmjeiben, és amelyek, azt gondolom, hogy állami támogatásra is nyugodt szívvel igényt tarthatnak.

Azt gondolom, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy van miért vezekelniük önöknek, gondoljunk csak például a legutóbbi hazaárulásukra (Németh Szilárd István: Vegyél vissza ebből, jó?!), amikor a magyar föld idegen kézbe adásának alaptörvényben biztosított jobbikos tilalmát önök leszavazták. (Németh Szilárd István: Hogy képzeled te ezt?!) Itt az idő, hogy ilyen hazafias tettekkel ezt valahogy kompenzálják. Ez egy kitűnő javaslat erre.

Viszont arra szeretném buzdítani önöket, hogy vannak még olyan témák is, amelyekhez megértem, hogy elsőre nem mernek hozzányúlni, de ha itt valóban nemzetpolitikai fordulat volt, akkor valóban félárbocra inkább Trianon esetében kellene a zászlót engedni a Kossuth téren, nem azt kellene ünnepnapként beállítani. Itt van a bécsi döntések évfordulója, itt van a Rongyos Gárda megítélése és mindaz, amiről a pozsonyi csatán túl is még Ferenczi Gábor képviselőtársam napirend utáni felszólalásaiban szokott megemlékezni. Kérem, hallgassák őt mindig figyelemmel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)