Készült: 2020.08.14.10:33:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

194. ülésnap (2001.03.09.),  129-179. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:01:16


Felszólalások:   1-129   129-179   179      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a mai ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Selmeczi Gabriella, Hegedűs Mihály és Csáky András képviselők önálló indítványát T/3534. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/3534/12. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező egészségügyi bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok számára figyelemmel indítványozom, hogy az ajánlásban szereplő 12 módosító javaslatot összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot. Így megnyitom a részletes vitát a beérkezett módosító javaslatokra. Írásban előzetesen Szabó Sándorné képviselő asszony, MSZP, jelezte felszólalási szándékát. Tessék, képviselő asszony!

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan javaslat fekszik előttünk, amelyről már az általános vitában elmondtuk, hogy nem tartjuk érdeminek, és nem tartjuk a családok életét lényegesen megkönnyítő javaslatnak ezt a képviselői kezdeményezést. Mi, a szocialista frakció mégis négy módosító javaslatot nyújtottunk be hozzá, mert úgy gondoljuk, hogy ez a négy módosító javaslat javíthat, és tényleg érdemivé teheti ezt a segítséget.

Az első módosító javaslatunk, amely az együttes ajánlásban a 3. számot viseli, azt tartalmazza, hogy - azzal kapcsolatban, hogy ki a saját háztartásban nevelt gondozott gyermek - vegyük ki azt a passzust, hogy "annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki." Úgy gondoljuk, hogy nem kell benne lenni a törvényben ennek a passzusnak, mert a nagyszülő ne legyen megkötve, hogy a saját háztartásában, illetve a szülő háztartásában nevelje a gyereket, a lényeg az, hogy a szülő-gyerek viszony biztosított maradjon, illetve akár kis távolságra, de a nagyszülő háztartásába is el lehessen vinni a gyereket. Nagyon életszerű ugyanis az a helyzet, hogy például egy három műszakba járó szülőpár - mert vegyük az optimális esetet, amikor mindkét szülője megvan ennek a gyermeknek - nem tudja a gyerek nevelését, illetve gondozását megoldani, a nagyszülőnek magához kell vinnie a városon belül, vagy egy másik faluba, a pár kilométerre lakó nagyszülőnek magához kell vinnie a gyereket. Ezért úgy gondoljuk, hogy ha ezt kivesszük, akkor működhetne ez a tervezet.

Van egy ennél lényegesebb és fontosabb javaslatunk, amelyik azt mondja, hogy a nagyszülő a gyermekgondozási segélyre legyen jogosult akkor is, ha mellette a nyugdíját megkapja. Ugyanis az előterjesztők erről a bizottsági ülésen már fölvezették, hogy szerintük ezt nem lehet megoldani. Mi úgy gondoljuk, hogy az a nagyszülő, aki az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékánál nem kap több nyugdíjat - az öregségi nyugdíjminimum ebben az évben 18 310 forint, tehát ennek másfélszeresénél nem kap több nyugdíjat -, igazán hadd kapja meg ezt a 18 310 forintos gyest, s így ez az ő életében tényleg jelentős segítség lenne. Ugyanis a nagyszülők tudnak számolni. Gondolom, mindannyian tudunk, a nagyszülők még inkább tudnak számolni, és ha egy átlagnyugdíjas, 30 ezer forintos nyugdíjas nagyszülő választhat, hogy a nyugdíját vagy a 18 310 forintot kapja meg, azt hiszem, a 30 ezer forintos nyugdíjat kapó nagyszülők sem élnek olyan nagy lábon, hogy le tudnának mondani arról a 12 ezer forintról, a nyugdíjról, és csak a gyest vennék igénybe.

A harmadik módosító indítványunk - ami szerintem a legfontosabb az indítványcsomagunkban - azt tartalmazza, hogy ténylegesen minden gyes összege lényeges emelésre kerüljön, és ne a nyugdíjminimumhoz, hanem a minimálbérhez közelítsük. Sajnálattal a bizottsági szavazásokon javaslataink elvéreztek, de én változatlanul azt tartom fontosnak: ha a gyermek fontos, és a gyermeknevelést szolgálati időnek ismeri el a társadalom, mert a jövőt szolgáló beruházás, akkor a minimálbérhez kell a gyermekvállalást ösztönző gyest közelíteni. Az első kanyarban, az első évben, az idei évben például, ha 40 ezer forint a minimálbér, ennek a 80 százaléka, azt hiszem, már egy jelentős segítség lenne a gyesen lévő kismamáknak, illetve akkor már nem kellene oly mértékben mérlegelnie a nyugdíjasnak, hogy melyik variációt választja. Mert ha az átlagnyugdíj 30 ezer forint körül van, és a gyesért 32 ezer forintot kapna, akkor ez a javaslat, amit három képviselőtársunk fölvezetett a parlament elé, tényleg érdemi és lényegi segítséget jelenthetne.

A kétéves költségvetésben jövőre már 50 ezer forintra tervezik a minimálbért emelni. Azt hiszem, jövőre ez a 40 ezer forintos 80 százalék, tehát a gyes összegének 40 ezer forintra történő emelése még inkább elérné azt a megcélzott társadalmi csoportot, illetve azt a célt, amit önök - feltételezem: maximálisan jóindulattal, jószándékúan - terveznek megvalósítani. Ehhez mi maximálisan tudnánk segítőül szegődni, ha a módosító javaslatainkat elfogadják. Ha nem, akkor sajnos szembesülünk azzal, hogy csak beszélnek arról, hogy támogatják a gyermekeket és a gyermekvállalást, de érdemben nem akarnak segíteni.

Ennek a legfőbb bizonyítéka az, hogy október óta zajlik erről a vita a parlamentben és a parlamenten kívül, hogy a nagymama is mehet gyesre, de sajnos most már egyre többen szembesülnek azzal, hogy csak beszélnek róla, de ez érdemi, lényegi segítséget nem hoz. Annak az egy-két embernek - akit önök megfogalmaztak, hogy meg lehet ezzel szólítani, el lehet érni, illetve számára ellátást lehet biztosítani - méltányossági alapon eddig is nyitva volt ez a lehetőség. Ezért azt kérem és ajánlom önöknek, hogy fontolják meg a módosító javaslatainkat, még van lehetőség arra, hogy a szavazásnál megváltoztassák álláspontjukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem értek egyet az MSZP által benyújtott módosító indítványokkal, különösen nem a 3. számúval, amelyre képviselő asszony is hivatkozott az előbb. Nem volna célszerű és méltányos azt ösztönözni és azt támogatni, hogy a gyermekek kerüljenek ki a szülői körből és kerüljenek át a nagyszülői körbe. Elsősorban a szülő felelőssége és kötelessége a gyermekekről való gondoskodás. Ő tudja a leginkább érzékelni a gyermek fejlődését, betegségeit, problémáit. Éppen ezért mindenképpen szükségesnek tartom azt, hogy igenis maradjon benne a törvénytervezetben az a szövegrész, hogy csak a nappali gondozásra lehessen a nagyszülőhöz elhelyezni.

A törvényjavaslat azt célozza meg, hogy a női munkavállalók eddigi hátrányos megkülönböztetése csökkenjen, sokkal könnyebben tudjanak munkát vállalni, és a munkáltató ne azon gondolkodjon, hogy ha én egy fiatal nőt vagy anyát alkalmazok, akkor vajon milyen hosszú időre fog kiesni a munkahelyről, mennyire számíthat az ő munkavégzésére, vagy mennyire nem számíthat. Tudjuk, ismerjük azt a vezetői gondolkodást, hogy bizony ez egy nagyon súlyos érv, és ezek a megfontolások sokszor nagyon jól felkészült munkaerőt szorítanak háttérbe. A törvényjavaslat ezt kívánja elsősorban orvosolni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A választókörzetemben több helyen találkoztam nyugdíjasokkal, akik szintén ugyanazokat a gondokat és dolgokat mondták el, amit Szabó Sándorné képviselőtársunk.

 

 

(14.10)

 

Tehát magyarul ne sérüljön a nyugdíj ilyen esetben, mert akkor nyilvánvaló, hogy annak a negatív hatása - nem akarom megismételni Szabó Sándorné gondolatait - érvényesülne.

De amit Hadházy képviselőtársam mondott, valóban benne van a törvényben, hogy csak nappali gondozásra lehet a nagyszülőknél a gyermek. Nem tudom, hogy a kormány milyen ellenőrző apparátust akar felállítani annak érdekében, hogy ez a törvény megvalósuljon, mert ki tudja azt megmondani - komolyan, ez már humoros -, hogy az a gyerek csak nappal van a nagyszülőknél, vagy netán éjszaka is ott maradt véletlenül. Tehát nem szabad a törvénybe olyan kitételeket beépíteni, amelyek, higgyük el, ellenőrizhetetlenek!

Ez ugyanolyan, mint hogy a gépkocsivezetőknek nem szabad telefonálniuk. Az ellenőrizhető lenne, de a múltkor megfigyeltem, miközben a képviselőháztól eddig jöttem, hogy minden harmadik gépkocsivezető úgy a füléhez szorította a telefont, mint én annak idején fiatal koromban a lányokat. (Derültség.) Szóval nem célszerű tehát ilyen jellegű kitételeket tenni, mert én társadalmi munkában vagy a Fidesz képviselői társadalmi munkában nemigen fogják ellenőrizni, hogy otthon aludt az a gyerek vagy netán a nagymamájánál. A kibucoknál próbáltak ilyen megoldást, ott sem ment, persze ott egészen más volt a helyzet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Látom, a képviselő úrnak kedvenc témája ez az utóbbi, de most nem térek ki arra, hogy mire gondoltam. (Derültség.)

Két percre megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lenne baj, hogyha az elfogadott törvényszövegeink valamelyest életszerűek lennének. Amit Hadházy képviselőtársam említett, hogy nagyon jó, hogy benne van, hogy csak nappali ellátás esetén legyen jogosult a szülő, én csak szeretnék visszakérdezni, hogy ha mondjuk, több generáció él egy lakásban, és a nagyszülő veszi igénybe a gyest az önök javaslata szerint, akkor hol kellene aludnia a gyereknek ahhoz, hogy ne a nagyszülővel aludjon - mert ezek szerint ez a törvényjavaslat ezt tiltaná. Vagy úgy gondolják-e, hogy egyébként a gyerekek nem alszanak a nagyszülőknél akkor is, amikor semmifajta gyesről nincsen szó? Hát természetesen előfordulhat.

Úgy gondolom, akkor van értelme egy ilyen módosításnak - márpedig van értelme -, ha megakadályozza azt a jövedelemkiesést, amely a kisgyermek nevelése kapcsán az édesanya vagy az édesapa esetében, ha gyesre megy, megjelenik. Úgy gondolom, ennek akkor van értelme, hogy ha elismeri a nagyszülő plusz tehervállalását, a nyugdíj melletti plusz tehervállalását, tehát nem tiltaná le a nyugdíjat, hogy ha igénybe veszi a gyest. Úgy gondolom, hogy akkor van értelme egy ilyen törvényjavaslatnak, ha mindezeket a szabályokat benne hagyjuk, tehát hogy csak akkor lehet igénybe venni, ha nem alszik a gyerek a nagyszülőnél, meg akkor, ha nem jogosult a nyugdíjas a nyugdíjára a gyes igénybevétele mellett, akkor ez teljességgel értelmetlen. Beleillik persze a Fidesznek abba a píárpolitizálásába, hogy beszélünk valamiről, csak nem csinálunk az ügy érdekében semmit. De úgy gondolom, hogy az emberek ezt ugyanúgy észre fogják venni, mint annyi más becsapást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megkérem a képviselőket - mivel a részletes vita folyik -, hogy a részletes vita szabályai szerint az ajánlási pontokhoz tessenek hozzászólni.

Két percre megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Csizmár Gábor hozzászólásához kívánok hozzászólni, és úgy tudom, hogy a vita erre lehetőséget enged. Messzemenően egyetértek azzal, hogy több generáció éljen együtt. A mai társadalom egyik legnagyobb problémája az, hogy a generációk nem élnek együtt, és éppen ezért az idősek magukra maradnak, a fiatalok szintén magukra maradnak. Az együttélésnek számos előnye, bár nyilvánvalóan néhány hátránya, hátrányos oldala is van.

Szeretnénk ösztönözni a családokat az együttélésre, hiszen a gyermek fejlődése is sokkal egészségesebb módon történhet meg, hogyha több generáció tapasztalatát, életmódját, problémáit tudja magába szívni már gyermekkorban. Úgyhogy ez a törvény pontosan ilyen irányba hat, hogy ez az együttélés minél teljesebb és szélesebb körű legyen.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is benyújtottam összesen hét darab módosító indítványt ehhez az egyébként az általános vitában elmondott súlytalan törvényjavaslathoz. Az én módosító indítványaim részben hasonlatosak ahhoz, amiről Szabó Márti az imént beszélt. Ha már tárgyaljuk ezt a törvényt, akkor jó lenne egy kicsit szélesebb közeg számára választási lehetőséget biztosítani a törvény által.

Az ajánlás 1. és 4. pontjaiban érintem a saját háztartással kapcsolatos definíciós problémát. A "saját háztartás" kifejezést a hatályos törvény is használta, anélkül, hogy definiálná ezt a fogalmat. Azt gondolom, hogy egyszerűbb lenne, mindenféle szempontból egyszerűbb lenne, ha a jövőre nézve sem definiálnánk, ugyanis ha ezt megtesszük, akkor belebotlunk azokba a bonyodalmakba, amelyekről itt az imént szó esett, hogy a saját háztartásban nevelt gyermeket ki, mikor, milyen időintervallumra viheti el ahhoz, hogy jogosulttá váljon a gyesre, történetesen a nagymama vagy a nagypapa. A javaslat szerint az szerepel, hogy rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki a gyerek.

Én magam is úgy gondolom, hogy ez az a kitétel, amely iszonyúan beszűkíti az értelmét a javaslatnak, az igénybevételi lehetőséget. Tessék belegondolni abba, hogy ma Magyarországon a házasságok fele felbomlik. Igazából segítségre a gyermek neveléséhez, gondozásához például annak a nőnek van szüksége, aki egyedül vállalta a gyereket. Azért emlegetem a nőt, mert mint tudjuk, ma Magyarországon gyakoribb, hogy a nő van egyedül a gyermekkel, és nagyon ritkán fordul elő, hogy az apa.

A gyermekeknek közel egyharmada születik ma Magyarországon házasságon kívül. Könnyű belegondolni, hogy egy olyan nő, aki egyedül vállalta a gyermeket, nagy valószínűséggel nem tudja igénybe venni a gyes lehetőségét, mert képtelenség havonta 18 300 forintból megélni, ráadásul két főnek megélni. Következésképp ha olyan szerencsés, hogy vannak nagyszülők, van olyan segítség a családban, a nagymama segítségére támaszkodhat, aki esetleg élni tudna a gyes igénybevételének a lehetőségével, akkor azt gondolom, hogy tényleg érdemes ezt a kaput kinyitni. A hatályos törvény szerint van ilyen lehetőség, méltányossági alapon, különleges szabályozás nélkül. Sőt, nem is csak a nagymamának, hanem a hatályos törvény úgy fogalmaz, hogy közeli hozzátartozó is igényelheti rendkívüli helyzetben a gyest.

Nos, ha így marad ez az előterjesztés, ahogy a kormánypárti képviselőtársaim benyújtották, ezeken az élethelyzeteken egyáltalán nem segít a javaslat. Könnyű végiggondolni, hogy ha egy nő például éjszakai műszakot kénytelen vállalni azért, mert néhány forinttal magasabb lesz akkor a fizetése, akkor a rendszeres gyakorlat előállhat úgy, hogy napközben tud lenni vagy a nap egy részében a gyerekével, és éjszaka rendszeresen a nagymamánál van a gyerek. Vagy könnyű végiggondolni, gyakran előfordulhat, hogy nem is azon a településen kap munkát, vállal munkát, ahol él, és csak hétvégén tud rendszeresen együtt lenni a gyerekével. Ezeket a nehezebb élethelyzeteket, ezeket a nehezebb élethelyzetű sorsokat mind-mind elzárja a lehetőség elől az a javaslat, amelyet a kormánypárti képviselőtársaim benyújtottak.

 

 

(14.20)

 

Ezeket a kérdéseket érintik az ajánlás 5-6. pontjában megfogalmazott módosító indítványaim, amelyek szintén ezzel kapcsolatosak, hogy tudniillik a nagyszülő háztartása is legyen megnevezve, ha már mindenképpen meg akarjuk jelölni a háztartást, ahol a gyermeknek laknia lehet.

A 8. és a 12. pontban találhatóak azok a javaslatok, amelyek a nyugdíjtémát érintik. Én magam is beadtam ezzel kapcsolatban módosító indítványt, ugyanis véleményem szerint szélesebb körnek akkor válna valóságos választási lehetőséggé a gyes választása nyugdíjas korban, ha ez nem járna együtt a nyugdíj elvesztésével.

Azt gondolom, hogy két nagyon különböző természetű ellátási formáról van szó. A gyes mint egy gyermekgondozáshoz adott állami támogatási forma jelenik meg, a nyugdíj pedig egy szerzett jog, egy megvásárolt ellátás, egy olyan járadék, amit évek hosszú során járulékfizetés előzött meg, következésképp miért kéne ezt a megvásárolt, szerzett jogosultságot elveszteni, ha valaki igénybe akarja venni a gyest, mert olyanok a körülményei. Azt gondolom, hogy semmiképpen nem lenne szabad így hagyni ezt a javaslatot. Ezt az ellentmondást fel kellene oldani, és erre lenne lehetőség olyan módon, hogy akár a szocialisták, akár az én módosító indítványaimat befogadná az előterjesztő.

Szeretném megemlíteni a 9. ajánlási pontban található módosító indítványomat is, amely a keresőtevékenységgel kapcsolatos szabályozást érinti. Tulajdonképpen ez a leginkább zűrzavaros része ennek a törvénynek, ugyanis az előterjesztők szerint annak a nagymamának, aki igénybe veszi a gyest, nem lenne jogosultsága keresőtevékenységre. Úgy fogalmaz a javaslatuk, hogy a gyermek hároméves kora után vehetne igénybe keresőtevékenységet.

Mindannyian tudjuk, hogy főszabályként a gyermek hároméves koráig jár a gyes, és csak a fogyatékos gyermekek esetén van egy magasabb korhatár megállapítva. Ez tehát azt jelentené, hogy az a nagymama, aki ennek a törvénynek a lehetőségeit kihasználva venné igénybe a gyest, nem folytathatna keresőtevékenységet gyes mellett.

Ugyancsak főszabályként a hatályos törvényben az szerepel, hogy a gyermek másfél éves kora után van lehetőség a gyes igénybe vevőjének keresőtevékenységet folytatni, tehát, mondjuk, ha az anyuka - ne adj' isten, az apuka - veszi igénybe a gyest, akkor a gyermek másfél-kétéves korában már napi négy órában vállalhat keresőtevékenységet.

Ha ezt a javaslatot így elfogadja a Ház, akkor előáll az a szörnyen zűrzavaros helyzet, hogy nagymama és nagymama között különbség támad. Ugyanis az a nagymama, aki a jövőben is méltányossági alapon kaphat gyest, az adott esetben folytathat keresőtevékenységet, aki pedig ennek a törvénynek a paragrafusai alapján, az nem folytathat keresőtevékenységet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem nekünk nem az a dolgunk, hogy tovább nehezítsük az emberek sorsát, az életkörülményeit, hanem éppen ellenkezőleg, hogy a nehéz sorsú emberek körülményein lehetőség szerint egy kicsit könnyítsünk.

Vitatkoznom kell Hadházy képviselőtársammal, aki az előbb mint pozitívumot úgy emlegette ezt a javaslatot, hogy a nők hátrányainak csökkentése az, ami ezen keresztül megvalósul. Én ezt hamis érvelésnek tartom. Jottányit nem fognak csökkenni a nők hátrányai. Ellenkezőleg: ha ennyire szűk az az érvényesülési kör, ahol egyáltalán változást jelenthet a dolog, akkor semmi de semmi nem történik. Megint hadd idézzem a jelenlegi, élő gyakorlatot: háromszáz fő veszi igénybe nagyszülőként jelenleg a gyest, és az előterjesztők is bevallották, hogy lényeges növekedésre ennek a törvénynek a kapcsán nem számítanak.

Végezetül, de nem utolsósorban: a legnagyobb gond a javaslattal kapcsolatban, hogy nem érinti a gyes összegét, nem foglalkozik azzal, hogy 18 ezer forintból ma Magyarországon megélni nem lehet, tehát ezért nagyon-nagyon indokoltnak tartjuk a szabad demokraták részéről, hogy kerüljön megemelésre, jelentős megemelésre ez az ellátási forma.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottsági vita során már részletesen kifejtettük a módosító javaslatokkal kapcsolatos véleményünket. Először is szeretném Csizmár képviselő úrnak megköszönni a hozzászólását, mert elismerte azt, hogy van értelme a módosításnak. Köszönjük szépen, hogy önök is így látják, vagy legalább önök közül néhányan.

Úgy gondolom, hogy Béki Gabriellának az a felvetése, hogy ezzel a törvényjavaslattal tovább nehezítjük az emberek sorsát, enyhén szólva csúsztatásnak minősül. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta. - Béki Gabriella: Nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy nem könnyíti.) Bocsánat, az hangzott el, hogy tovább nehezítjük az emberek sorsát. (Selmeczi Gabriella: Így van!) Ez egy hamis érvelési rendszer, ugyanis ezzel a javaslattal egy meglévő családtámogatási rendszert próbálnánk bővíteni, és azt mi a kezdetektől fogva elismertük, hogy ez nem egy olyan lényeges változás, de színesíti a palettát, és lehetőséget biztosít arra, hogy akik mérlegelik, igénybe vegyék ezt a szolgáltatást.

Az egész vita során - már az általános vita, illetve a bizottsági viták során is - mindig csak a megszületett gyermekekről van szó, és itt jön be a "méltányossági alapon, rendkívüli helyzetben adható", ami definiált helyzetet, tehát nem általános helyzetet jelent.

Akkor is, most is csak azt tudjuk erre mondani, hogy a családtervezés szempontjából alapvető különbség van abban, hogy valami mérlegelés alapján a későbbiek folyamán be fog következni, vagy pedig a törvény erejénél fogva jár, mert igenis vannak olyan életszituációk, amikor egy fiatal család annak tudatában vállalja adott pillanatban és minél korábban a gyermeket, hogy egy ilyen jellegű segítséget a törvény erejénél fogva igénybe vehet.

Két csomópont volt a vita kapcsán, ez a saját háztartás, illetve a nyugdíj kérdésköre. Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a cél az, hogy a gyermeket a saját háztartásban neveljék. A cél az, hogy lehetőleg a szülők - és ezt többes számban mondom - neveljék a gyermeket. Valóban lehetnek olyan élethelyzetek, amikor a család egyik tagjának segítségére szükség van. Erre egyféle lehetőséget biztosít ez a módosító javaslat, de olyan törvényi szabályozás, ami arra ösztönöz, hogy külön éljenek a felek, hogy huzamosabb ideig kikerüljön a gyermek a saját háztartásból...

Példák hangzottak el arra, hogy ha éjszakás az anyuka vagy ha a szülők éjszakások, akkor mi lesz éjszaka a gyerekkel, meg egyéb ilyen dolgok. Az élet azt bizonyítja, hogy a családok ezt meg tudják oldani. Takács képviselő úr felvetésére, hogy milyen ellenőrző apparátust tudunk erre felállítani: nem is kívánunk felállítani.

 

(14.30)

 

Mi úgy gondoljuk és a kormány úgy gondolja, hogy a magyar állampolgárok az esetek túlnyomó többségében jogkövetőek, tehát helytelen, mondjuk, olyan törvénykezést alkalmazni, ami abból indul ki, hogy a törvényeket ab ovo, alapkiindulásban megszegik. Ettől függetlenül lehetnek ilyen élethelyzetek, a világ nem fog összedőlni, mint ahogy eddig is voltak ilyenek, és eddig sem volt ebből probléma. De hogy ezt törvényileg szabályozzuk, ezt az utat megnyissuk, úgy gondolom, ez helytelen; nem látjuk ezt olyan nagy problémának. És ha például egy hétre meg egy hónapra van távol, az végeredményben már érinti a családi jogállás megváltozását is, tehát egy másik paragrafusba ütközik, úgyhogy ezt sem kívánjuk preferálni ebből a szempontból.

Sokkal érdekesebb és valós gond - mi is fölvetettük, hogy észleljük ezt - a nyugdíj kérdése, mégpedig azért, mert a kilencvenes évek elején, ha jól emlékszem, '92-ben volt az Alkotmánybíróságnak a munka világával kapcsolatosan egy olyan döntése, mint amit már idéztek, hogy ez egy szerzett jog, ezt nem lehet sérteni. Ez a törvényjavaslat, hangsúlyozom, nem sérti ezt az elvet, ugyanis ez csak egy lehetőséget biztosít. Ezt a lehetőséget nem kötelező igénybe venni; ha az adott viszonyok mellett úgy ítéli meg a család, akkor igénybe veszi, ha nem, akkor nem.

Mindezek ellenére ez a probléma valóban fennáll, de ezzel a problémával egyéb kérdés, a párhuzamos ellátások kérdésköre is előtérbe kerül - teljesen jogosnak tartjuk. Legutóbb, amikor a bizottságban Harrach miniszter úr meghallgatására került sor, ezt fel is vetettük, és kértük, hogy a szociális törvény módosítása kapcsán ezt mindenféleképpen rendezzük. Azonban ezt olyan módon kell rendezni, hogy ne csússzunk megint abba a helyzetbe, hogy a gyermeknevelés alapvetően gazdasági kérdés legyen, egy ilyen szabályozás kapcsán ne ösztönözzük azt, hogy többlet pénzbevétel forrásává váljon a gyermek, hanem azt ösztönözzük, hogy adott élethelyzetben ilyen lehetőséggel bírjanak élni a családok. Tudom, hogy ebben nem értünk egyet, mert az egész családtámogatási rendszerrel kapcsolatos filozófiája a jelenlegi kormányzó pártoknak, illetve az ellenzéknek teljesen más. De ez mindenféleképpen érinti ezt a kérdéskört is. Bízom benne, hogy az egész szociális törvénykezés felülvizsgálata kapcsán fogunk olyan megoldást találni, ami ezt a problémát megoldja, ugyanakkor a gyermeket nem alapvetően forrásszerzőként tünteti fel.

Hogy ne a minimálnyugdíjhoz, hanem a minimálbérhez kössük: ehhez mi is nagyon szívesen adnánk a támogatásunkat abban az esetben, ha ezt a költségvetési források lehetővé tennék. Ezt a vitát tulajdonképpen már a költségvetés tárgyalásakor lefolytattuk ebben a körben. Sajnos ezzel kapcsolatban újat nem tudok mondani (Szabó Sándorné közbeszólása.), különösen annak fényében, hogy milyen természeti katasztrófák sújtják ismételten az országot. (Bauer Tamás: Kisgazdapárt! - Derültség az MSZP padsoraiból.)

Úgyhogy örülök annak, hogy már vannak olyan szocialista képviselők, akik elismerik, hogy van értelme ennek a módosításnak. Bizonyára minden téren hatalmas ígéreteket lehetne tenni, de mi a realitásoktól sajnos nem tudunk elszakadni. Jelenleg arra látunk lehetőséget, hogy egy ilyen kis lépést tegyünk, és higgyék el, abban a pillanatban, ahogy ezt a kört szélesíteni tudjuk, meg fogjuk ezt tenni, illetve ilyen irányba fogjuk ösztönözni a kormányt. Mindezek ellenére jelen pillanatban nem tudjuk elfogadni a módosító javaslatokat, de azért kérjük önöket, hogy a végszavazásnál támogassák magát a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Csak arra szeretnék újra emlékeztetni ebben a vitában is, hogy azoknak a módosító javaslatoknak a sorsa, amelyek arra irányulnak, hogy ezt a nagyszülői gyest ne kössék ahhoz a kérdéshez, hogy a család hogyan rendezi el a gyerek elhelyezését, azon múlik, hogy a Fidesz ragaszkodik-e ahhoz a gyakorlatához, hogy feltételesen segít; hogy a segítség nála attól függ, hogy olyan életvitelt, életformát folytat-e egy család, ami a Fidesznek tetszik, vagy pedig rábízza a családokra azt, hogyan szervezik meg a maguk életét. Az egész családpolitikai vita, ez a vita is, de még a vasárnapi nyitva tartással kapcsolatos vita és még nagyon sok vita ebben a Házban arról szól, hogy olyan bölcsnek tekinti-e magát a kormány, hogy ő akarja megszabni a kívánatos életvitelt, vagy rábízza ezt a polgárokra.

Én elhiszem, hogy Hadházy képviselő úr azt gondolja, hogy jobb, ha együtt laknak a generációk. Mások azt gondolják, hogy jobb, ha külön laknak. Ez kinek-kinek a maga elhatározásán és természetesen a lehetőségein múlik. De nem az állam dolga, nem a képviselők dolga, nem a kormány dolga, hogy ezt eldöntsék - ezt rá kell bízni minden egyes családra.

Ha a kormányoldal elutasítja a Szabó Sándorné és társai, illetve a Béki Gabriella által benyújtott, erre irányuló módosító javaslatokat, azzal megint csak azt mutatja, hogy az élet minden apró dolgában diktálni akar a családoknak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd reagáljak az előttem szóló Bauer Tamás úr felszólalására.

Tisztelt Képviselőtársam! A családjogi törvény, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi - tehát nem mostani, hanem 1997. évi - XXXI. törvény értelmében a nagyszülővel való életvitelszerű együttélésre csak akkor van lehetőség, ha a nagyszülőt a gyámhatóság a gyermek gyámjául kijelöli. Nem mi szabjuk ezeket a feltételeket, nem mi akarjuk előírni a családoknak azt, hogyan és milyen módon neveljék a gyermekeiket.

Hogyha önök úgy látják, hogy ez az 1997. évi törvény nem jól szabályozza ezeket a kérdéseket, akkor például majd a szociális törvény átfogó tárgyalásánál és módosításánál elő lehet venni ezt a kérdéskört. Most azt mondtuk, egy következő lépést teszünk ahhoz, hogy a családok életében egy újabb lehetőséget nyissunk. Ez az újabb lehetőség egy első lépés. Mi azt szeretnénk, ha rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközben kerülne ki a gyermek a család, illetve a szülők gondozásából, és mi ezen alapelv mentén próbálunk lehetőséget nyitni egy újabb variációra.

A mi javaslatunk nem szab újabb feltételeket, sőt mi több, újabb lehetőséget nyit a családtámogatási rendszer egy meglévő elemének az igénybevételére.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnézést, elnök úr, Selmeczi Gabriella egészen másról beszél, ugyanis belekeveri az "életvitelszerű" kifejezést, amikor gyámságra van szükség.

Mi pedig arról az "életszerű" helyzetről beszéltünk, amikor természetesen az anya nem szakad el a gyerekétől, csak történetesen megosztják a feladatot, például olyan módon, amit a Fidesz, illetve a kormányoldal nem tart ideáltipikusnak, mert történetesen nem éjszaka tud otthon lenni a gyermek az anyjával, hanem napközben vagy hétvégén s a többi.

Két különböző dologról beszélünk!

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. (Selmeczi Gabriella dr. Salamon Lászlóval beszélget.) Azt hiszem, van megoldás Selmeczi Gabriella képviselő asszony problémájára. (Szabó Sándorné: Ha figyelne!) Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak próbálok választ adni a kérdésére, de megértem, hogy a Salamon úrral való beszélgetése fontos.

Tehát csak annyit szeretnék mondani, hogy itt két módosító javaslat is van. Az egyik a Béki Gabriella-féle módosító javaslat, ami az életvitelszerű együttélés kritériumát is kiveszi. Ha ez nem tetszik a képviselő asszonynak, akkor ott van a Vojnik-Szabó-Kökény-Schvarcz-féle módosító javaslat, amelyik nem az életvitelszerű együttélést veszi ki, csak a napközbeni időszak részt. Akkor tessék a Vojnik-Szabó-Kökény-Schvarcz-féle módosító javaslatot elfogadni, az összhangban van a képviselő asszony által hivatkozott '97. évi törvénnyel is, összhangban van az élettel is - csak esetleg a Fidesz világképével nincs összhangban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(14.40)

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Örülök, hogy akkor az érveim legalábbis egy része meghallgatásra talált, és elismeri azt, hogy van egy 1997-es törvény, amelyet még az önök kormányzása idején sikerült elfogadni (Béki Gabriella: Senki nem ismerte el!), amely nem azt írja le, hogy mi az az életvitelszerű együttélés, hanem azt mondja, hogy ha kikerül a gyermek az életvitelszerű együttélésből, akkor további teendőket kell foganatosítani, ez pedig az, hogy a gyámhatóságnak a gyermek gyámjául ki kell jelölnie valaki mást.

Szerintem a mi javaslatunk életvitelszerű, a mi javaslatunk nem szól bele egyébként a családok napi életébe (Bauer Tamás: Csak nem ad pénzt!), a jövőben is, ugyanúgy, ahogy eddig, bármikor a nagymamánál aludhat a gyerek, ahogy idáig is megtették sok esetben. A törvénymódosítás arra irányul, hogy ez ne rendszeresen és ne életvitelszerűen történjen. És, igen, mi büszkén vállaljuk azt, hogy a Fidesznek van egy filozófiája, egy jövőképe, egy missziója a családokkal kapcsolatban, és büszkén vállaljuk azt is, hogy 1998 óta történt egy paradigmaváltás, amely a családokat helyezi a központba, és számos új támogatási rendszer lépett be, amely 1998-ig eltörlésre került, és nominálisan és reálértékben is összességében növekedtek azok a pénzösszegek, amelyeket a családok támogatására juttattunk.

Én azt hiszem, hogy ezek az érvek, amelyeket önök felhoztak, ez a tipikus "kákán is csomót keresünk" típusú érvelések. Én egy ponton látom azt, hogy érdemben meg kellene vitatni majd a módosító javaslatokat, ez pedig az, hogy a nyugdíjasok is igénybe vehessék majd ezt a lehetőséget. Mi elmondtuk a bizottsági ülésen is, hogy szeretnénk, ha a szociális törvény átfogó módosításakor elővennénk ezt a kérdéskört, és szeretnénk, ha megvitatnánk azt, hogy hogyan lehet majd a nyugdíjasokat is bevonni ebbe a kedvezményezett körbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Meglehetősen bátor dolog olyan hozzászólásra válaszolni, amelynek a háromnegyedét nem is hallotta, mert beszélgetett, de újólag szeretném felhívni arra a figyelmét, hogy az életvitelszerű együttélés és a nagyszülőnél alvás között nemhogy nagyságrendi, hanem fogalmi különbség van. Ön ezeket rendszeresen összekeveri a hozzászólásában.

Szó nincs arról, hogy mi az életvitelszerű máshol éléshez is hozzájárulnánk, hogy úgy mondjam. Úgy gondolom, itt tipikusan arról van szó, hogy az a javaslat, amelytől önök nem hajlandóak elmozdulni, egyszerűen életszerűtlen, mert nem alkalmazható a többgenerációs együttélésre, nem alkalmazható arra az esetre, ha napközben a nagyszülőnél van a gyerek, de egyébként éjszakára pedig a nagyszülő megy oda aludni, ahol a gyerek életvitelszerű élete zajlik, és egy halom olyan kérdésre, amely egyébként a családok életében előfordul. Ezért kellene egy kis rugalmasságot tanúsítani, és egy kicsit észrevenni azt, hogy ez egy teljesen felesleges, merev szabály, amelyhez ragaszkodnak, és vélhetően azért ragaszkodnak, mert itt összekeverik az életvitelszerű együttélést az alkalmi, néha a rendkívüli esetben vagy szükséghelyzetben, vagy néhány napos vagy néhány hetes, nem a saját családban alvás helyzetével.

 

ELNÖK: Nagyon sok kétpercesre jelentkező van. Megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Nagyon örülök, ugyanabban a stílusban szeretném folytatni, hogy én is örülök annak, hogy végre mindaz, amit elmondtunk, nem süket fülekre talált, és végre önök is megértik, hogy érdemi segítség akkor és csak akkor lenne, ha a nagymama megkapná a nyugdíja mellett a gyest.

Felteszem tehát nagy tisztelettel az előterjesztőkhöz a kérdést, akiknek két képviselőjét itt látom a teremben: miért nem most terjesztik be a szociális törvénynek a felkínált módosítását, és miért a jövőben ígérik, hogy majd ezt megint módosítani fogjuk? Ha most itt beterjesztenék, végre tudnánk konkrétan arról tárgyalni, ami érdemi segítséget jelentene a családoknak, így viszont újabb alkalmat teremtenek arra, hogy majd fél évig arról beszéljenek, hogy na, mi milyen klasszak vagyunk, mert mi megértjük a problémátokat, nyugdíjasok, mi majd fogunk nektek nyugdíj mellett még gyesre is lehetőséget adni. Ez nem más, mint szemfényvesztés, becsapása azoknak az embereknek, akik 18 300 forint vagy a saját nyugdíjuk között kell hogy válasszanak.

Próbáljanak, képviselőtársaim, egyszer, csak egyszer elmenni egy olyan családhoz, ahol ilyen jövedelemszinten élnek! Ne a píárosoknak a szövegeit tanulmányozzák és azokat a szlogeneket, hanem próbáljanak gyereket nevelni a saját háztartásukban, a gyerekkel éjjel-nappal együtt lenni, akkor is, amikor beteg, nagyon komoly gond és feszültség ez a családoknak, próbáljanak gyógyszert venni ezeknek a gyerekeknek; egyedül élő kismama például milyen komoly gondokkal küszködik most, egy ilyen influenzás időszakban! Én nagyon szeretném, ha ezekkel a kismamákkal is konzultálnának és a nagyszülőkkel is, és ne csak ígéreteket adjanak, hogy majd a szociális törvény - bár szinte hallom, hogy a következő egy évben erről lesz majd szó.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Itt egy vita bontakozott ki Csáky András és Selmeczi Gabriella között, és én ebben a vitában Csáky Andrással értek egyet. Selmeczi Gabriella ugyanis azt mondta az imént, hogy a mi észrevételeink csak a káka tövén keresik a csomót, ezzel szemben Csáky András nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a vitában két filozófia között folyik a vita - igaz? -, és nem káka tövén csomót keresünk.

A két filozófia között az az alapvető különbség, és erről vitatkozunk két és fél éve, hogy mi azt mondjuk, hogy ne a kormány írja elő az embereknek az életformát, és minden gyerek egyformán fontos gyerek. Önök pedig azt mondják, hogy segítünk, feltételesen; ha bizonyos életformát, bizonyos családformát választanak, akkor segítünk, ha nem azt választják, akkor nem segítünk.

Selmeczi Gabriella azt mondta, ő büszke arra, hogy a Fidesznek van egy filozófiája. Én irigylem ezért, de azért azt szeretném javasolni neki és a Fidesznek, hogy legyen a Fidesznek egy kormányzati filozófiája, hogy azokat a teendőket, amelyeket a mindenkori kormánynak el kell látnia, hogyan látja el. De ne legyen neki arra nézve filozófiája, hogy az országban 3 millió családnak hogyan kell berendezni az életét, hanem ezt bízza rájuk; mind a 3 milliónak megvan a maga filozófiája.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csizmár Gábor úrnak mondom, hogy egyetértünk, tisztelt képviselőtársam, abban, hogy az életvitelszerűség és a nagymamánál való ott alvás - amikor néha ott alszik a kisunoka a nagymamánál - között jelentős különbség van. Ön az érveivel pontosan a mi álláspontunkat támogatta meg és támasztotta alá. Igen, az az életszerű, amikor néha az unoka ott alszik a nagyszülőknél, és mi pontosan azt nem kívánjuk ösztönözni, hogy a gyermek életvitelszerűen kikerüljön a szülői gondoskodás alól. Tehát ebben a kérdéskörben egyetértünk.

Tisztelt Szabó Sándorné! (Szabó Sándorné: Tessék!) 1995 egy szomorú, esős parlamenti hetében elég kemény vita folyt arról, hogy a családtámogatási rendszert vajon érdemes-e megkurtítani. Én végignéztem azokat a jegyzőkönyveket a minap, és én nem találtam olyan részt, amikor ön hasonló vehemenciával, átéléssel, szomorúsággal a hangjában védelmezte volna a családokat, úgy, ahogy most beállítani kívánja, hogy ön a családok legnagyobb védelmezője. Én szomorú vagyok, mert igazából akkor jóval több képviselőnek kellett volna a túloldalról is felállnia és védelmeznie a családtámogatási rendszert. Most örülünk, hogy számos alkalommal, számos törvénymódosításnál állhatunk fel és számolhatunk be pozitív fejleményről. Minden segítség érdemi a mi szempontunkból. Mi úgy gondoljuk, hogy a kis segítség és a kis támogatás is segítség és támogatás a családoknak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megint nagyon sok kétpercesre jelentkező van. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

 

(14.50)

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, azon felesleges vitatkozni, hogy életszerű vagy nem életszerű, az élet el fogja dönteni, hogy mennyire életszerű vagy sem, és majd egy idő után vissza tudunk erre térni. Nem hiszem, hogy ez szemfényvesztés, ahogy Szabó képviselő asszony előszeretettel hivatkozik erre. Tény és való, a nyugdíjasok kérdése nem annyira egyszerű - lehet, hogy önöknek retorikailag így nagyon könnyű, de a párhuzamos ellátások egész rendszerével kapcsolatosan ezt nagyon alaposan át kell gondolni, még ha tudom is előre, hogy azt fogja mondani, a beteg gyermekkel, a táppénzzel kapcsolatosan itt megnyílik a rés, de ez egy teljesen más élethelyzet. Ez bonyolultabbnak tűnik számunkra.

Bauer képviselő úr mondta, hogy ne a kormány írja elő. Nem hiszem, hogy a kormány bármit is előír. Ez különösen annak fényében furcsa, ne haragudjon, képviselőtársam - és nem kívánok most belemenni, csak tényként rögzítem -, hogy a Bokros-csomag egy csomó támogatást megkurtított. Nem kívánok belemenni annak az okába.

Ezt követően ezek a támogatások visszakerülnek egy rendszerbe alanyi jogon. Senkit nem kötelez ma sem az alkotmány, sem a jogszabályok, hogy ezeket az ellátásokat igénybe vegyék, senkit nem kötelez. Ha kívánják, igénybe veszik, ha úgy érzik, hogy ez segítség, igénybe veszik. Ez a javaslat is ebbe a sorba tartozik.

Különben, hogy ki mennyire avatkozik bele - az 1997. évi XXXI. törvény értelmezése kapcsán is a gyermek családban történő nevelkedését segítő ellátást a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan kell nyújtani. Ez elméletileg beleavatkozás, és azt mondom, hogy gyermek és gyermek között különbséget teszek ezzel a törvénnyel, mert ezt a gyermeket nem támogatom, azt a gyermeket meg támogatom. Ennyit a beleavatkozásról.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ha már elővették ezt az 1997-es törvényt - Selmeczi Gabriella is és Csáky András is -, azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy Selmeczi Gabriella biztosan emlékezhetne rá, ha ott ült volna az akkori egészségügyi és szociális bizottság ülésén, hogy milyen kemény vitát folytattam én személy szerint is ennek a törvénynek számos passzusáról, és kifogásoltam azt, hogy bizonyos dolgokat az akkori kormány is elő akart írni, hogy hogyan kell a szülőnek a gyerekhez viszonyulni - úgyhogy az ellenvetés csak korlátozottan jogos. (Selmeczi Gabriella hátrafordulva Birkás Tivadarral beszélget.)

Amiért eredetileg benyomtam a gombot: az általános vitában is elővette Selmeczi Gabriella képviselő asszony mint előterjesztő a Bokros-csomagot és 1995-öt. Most megint szükségét érezte, hogy amikor a vitában már nem volt más érve, visszanyúljon egy 1995-ös esős héthez, amikor mi ezt tettük meg azt tettük. Kénytelen vagyok azt mondani újra Selmeczi Gabriellának és esetleg azoknak is, akikkel most éppen beszélget, nekem hátat fordítva, hogy mi is annak örülünk, hogy annak hála, ami 1995-96-ban a magyar gazdaságpolitikában történt, ma már valóban arról lehet beszélni, hogy hol lehet a juttatásokat bővíteni. Akkor nem lehetett, mert olyan volt az ország gazdasági helyzete, amit a mi kormányunk örökölt a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormánytól, akkor nem a bővítés, hanem a szűkítés volt napirenden. Most, hála az akkori gazdaságpolitikának, a bővítés van napirenden, és a vitáink két és fél év óta arról szólnak, hogy hogyan bővítsünk, méltányosan bővítsünk-e, vagy a magas jövedelműeket preferálja-e a bővítés, vagy az alacsony jövedelműeket preferálja-e a bővítés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban Selmeczi Gabriellának szeretnék válaszolni, és szeretném, ha ténylegesen előszedné a jegyzőkönyveket, és nemcsak ilyen légből kapottan idézné. Elmondom most itt nagyon röviden önöknek és önnek, hogy 1995. március 12-én és azután rövidesen mi minden történt. A bizottsági jegyzőkönyvek is az ön rendelkezésére állnak, lehet, hogy nem vett részt azokon a bizottsági üléseken, amikor erről beszéltünk. Az egyik ilyen az volt, hogy akkor kiterjesztettük a gyest, munkaviszony-előzmény nélkül igénybe lehetett venni. Tessék kontrollálni! A másik a három- és többgyermekesek esete; én magam vetettem fel ezt a bizottsági ülésen, a három- és többgyermekesek számára a felső jövedelemkorlát nem került beépítésre. Akkor is aggódtam, és a legrosszabb helyzetben most is változatlanul a három- és többgyermekesek vannak. A három- és többgyermekesek 57 százaléka a létminimum alatt él. Képviselő asszony, a számok magukért beszélnek.

Még tovább megyek: 1997-ben, amikor volt már lehetőség arra, mert beindult a gazdaság a Bokros-csomag után - legyen kedves, Birkás Tivadar talán megerősíti, ha ő is idefigyelne -, hogy 1997-ben itt a parlamentben (Birkás Tivadar: Végig a képviselő asszonyt figyelem!) vitatkoztunk, én magam voltam a parlamentben a szocialista frakció vezérszónoka - az adatok és a jegyzőkönyvek ezt szó szerint bizonyítják -, vita volt a frakción belül arról, hogy a nyugdíjminimum 100, illetve 80 százalékában húzzuk meg az összeget. Legyen erős, kedves képviselőtársam, én voltam az, aki azt mondtam, hogy nem engedhetjük meg, hogy olyan alacsonyan húzzuk meg ezt a határt.

Képviselő Asszony! Ha már a múltat is elferdíti, mit csinál a jelennel, és mit csinál a jövővel? Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tudom, hogy ez válasz volt egy előbbi felvetésre, de megkérném a képviselőtársakat, hogy mivel a részletes vita folyik, az ajánlási pontokhoz szóljanak, és valóban ne a történelemmel foglalkozzunk, hanem a konkrét ajánlási pontokkal. A későbbi napirendi pontok előadóinak és a hozzászólók érdekében kérem ezt önöktől. Önmérsékletet kérek! Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Selmeczi Gabriella azt mondta, hogy nem támogattuk elég vehemenciával a családokat 1995-ben. Azt hiszem, támogattuk akkor, amikor a stabilizációs programot létrehoztuk, mert a stabilizációs program gyakorlatilag a családok támogatását jelentette.

Még egyet hozzáteszek, és jó lenne, ha ezt a Fidesz is képviselné a jövőben: amikor a Bokros-csomagról szavaztunk, nagyon sokan cselekedtünk úgy, hogy néhány pontját nem fogadtuk el, jómagam sem, de magát a csomagot elfogadtuk. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a Fidesz, amikor nagyon lényeges nemzetgazdasági változások következhetnének be, egyes törvényjavaslatoknál így "kiszavaz-e a kormány alól". Nem kell bántani azokat az MSZP-s képviselőket, akik megszavazták a csomagot, mert ezzel a családtámogatást is megoldottuk hosszú távon. A rászorultsági elv - higgye el, képviselőtársam - nagyon fontos elv, az más kérdés, hogy nem megfelelően alkalmaztuk ezt a rászorultsági elvet.

Ha már mindig visszatér Bokros Lajosra, jó lenne, ha elolvasná - de egy könyve is megjelenik nemsokára -, ha jól emlékszem, a Népszabadság március 3-i számában azt a szolidaritási csomagot, amelyet Bokros Lajos előterjeszt, a szolidaritást a szegények, az elesettek érdekében. Nem szabad bennünket bántani ezért, mert önök aratnak, amikor mi vetettünk 1995-ben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és 1997-ben bekövetkezett egy kedvező növekedés.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Ne haragudjon, nem fogadják meg a tanácsomat. Az ajánlási pontokat egyáltalán nem érintették, történelemről beszélnek. Természetesen összefonódnak, de az általános vita szabályai szerint folyik a vita, most már hosszú-hosszú percek óta. Nagyon megkérném önöket, hogy ajánlási pontot említve tételesen a részletes vita szabályai szerint dolgozzanak!

Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Elnézést, én személyes támadtatás miatt szólnék, habár Bauer képviselő úr kiment közben, de tudom, hogy rádión úgyis figyelemmel kíséri az ülést, a Magyar Demokrata Fórumot hozta szóba. Nagyon furcsa, hogy most már lassan azt kell időnként megélni Bauer képviselő úrtól, hogy még a mohácsi vészért is az Antall-kormány felelős, és nem beszélünk arról, hogy mi az, amit 1990-ben az önök elődei itt hagytak.

A Bokros-csomag kapcsán még egyet hadd szögezzek le: ha közel egy évig nem a koncon marakodtak volna, és nem a pozíciókat foglalták volna el, hanem a Boross-kormány által már előkészített gazdaságpolitikai lépéseket meglépik, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a családokat ilyen súlyosan megkurtítsák - ezt csak tényként mondom. Én soha nem szoktam előhozakodni a Bokros-csomaggal, de miután itt belekerült a vitába, ezt azért tényként rögzítenem kell mint a Magyar Demokrata Fórum országos választmányának elnöke.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek.

ELNÖK: Köszönöm. Megértem, hogy személyes érintettség címén is nagyon sokan kérnek felszólalásra lehetőséget, de ezért kérnék önmérsékletet minden képviselőtől ettől a perctől kezdve, mert soha nem lesz vége, ha mindig válaszol a korábban neki szegezett kérdésre az illető képviselő.

Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 

 

(15.00)

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hallottam az elnök úr intését, mégis (Derültség a kormánypártok soraiban.) ha ebben a Házban valótlan állítások hangzanak el és azokat nem igazítjuk ki, az hiba. Amikor úgy prezentálják nekünk a Bokros-csomagot, mint egy megváltó dolgot... - nem az volt. Megígértem már többször itt, e Házban, hogy nem hozom elő a Bokros-csomagot, nem teszem az önök tányérjára a Bokros-csomagot, ami egy hiba, restrikció volt - nem ismétlem meg -, de amikor önök úgy hozzák elő, mint egy előnyt, mint egy megváltót, akkor azt mondom: tévedés volt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, elnézését kérem, de egy kétperces-vitában tényleg nem lehet az ajánlási pontokról beszélni, különösen akkor nem, amikor tényleg valótlan állítások hangoznak el.

A Bokros-csomag megítélésében természetesen lehet véleménykülönbség a kormánypárti meg az ellenzéki oldal között (Dr. Horváth János: Van!), én ezt elfogadom. Mégis sajnálatosnak tartom azonban, hogy Selmeczi Gabriella elindította ezt a Bokros-csomag-vitát, megint (Selmeczi Gabriella: Ki sem jött a számon!), különös tekintettel arra, mert szelektív az emlékezete. Ha többet ült volna ott a bizottsági üléseken, akkor tudhatná, hogy a Bokros-csomagban eredetileg előterjesztett szociálpolitikai döntések nagyon nagy mértékben változtak a bizottsági munka során, éppen kormánypárti képviselők, az akkori kormánypárti képviselők, szocialista és szabad demokrata képviselők javaslatai nyomán. Ezekre utalt az előbb Szabó Márti, amikor felemlegette, hogy többek között kormánypárti oldalról induló javaslat nyomán nem került meghatározásra jövedelemkorlát a három- és többgyermekes családok ellátásának igénybevétele kapcsán, és megfeledkezik arról, hogy rögtön a Bokros-csomag beindulását követően, mihelyt lehetőség volt rá, az előző kormány jelentős mértékű, jelentős összegű családipótlék-emelést hajtott végre. (Zsigó Róbert: A választások előtt!)

'94-ben, '95-ben az akkori ellenzék, a Fidesz minket ostorozott azért, hogy nem emeljük a családi pótlékot. '96 után, '97-ben sor került egy olyan jelentős összegű családipótlék-emelésre, amely messze magasabb volt, mint az akkori infláció mértéke, merthogy nagy volt a családi pótlék értékének az elmaradása, és '98-ban is történt egy inflációarányos emelés.

Most kormányon vannak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és teljesen megfeledkeznek arról, hogy a családi pótlékot emelni kellene. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen csak azért kértem szót, mert Takács Imre képviselőtársam olyan szívhez szólóan szólított meg. Higgye el, képviselőtársam, nem akarom én önt bántani, távol álljon tőlem, azon meg tényleg csak sajnálkozni tudok, hogy önöknek kötelező volt megszavazni ezt a csomagot, ahogy ön azt elmondta. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) És utólag tényleg örülni tudok annak, hogy a beterjesztett javaslathoz képest sikerült eredményeket elérniük, és nem lett annyira durva törvénymódosítás elfogadva (Szabó Sándorné közbeszól.), merthogy az MSZP-s és az SZDSZ-es, akkori kormánypárti képviselők módosító javaslatainak egy részét elfogadta a kormány. Így utólag örülni tudunk, hogy a kármentési akciójuk némi sikerrel zárult.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból. - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Pedig már bizakodtam, képviselő asszony, de két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Azt hiszem, félreértés volt. Én azt mondtam, hogy az egész csomagot megszavaztuk, de nem kötelező jelleggel szavaztuk meg (Zsigó Róbert: Akkor még rosszabb!), hanem a csomagnak néhány pontját nem szavaztuk meg - nem akarom felsorolni azt a hét-nyolc szocialista képviselőtársamat, akikkel nem szavaztuk meg -, az egész csomagot viszont megszavaztuk, azért, mert az gyakorlatilag a stabilizációt teremtette meg, hiszen a 9 százalékos forintleértékelés és a 8 százalékos vámpótlék jelentősen hozzájárult az egyensúlyhoz.

Tehát gyakorlatilag nem kötelező jellegről beszéltem, éppen ellenkezőleg, arról beszéltem, hogy jó néhány szocialista képviselő nem szavazta meg a csomag egyes részeit, és még annyit sem kaptunk a frakcióvezetéstől, hogy: ejnye-ejnye.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Selmeczi Gabriella képviselő asszonyt, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni. (Selmeczi Gabriella jelzésére:) Most nem kíván szólni, tehát majd később.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/3658. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/3658/10. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok számára figyelemmel indítványozom, hogy az ajánlásban szereplő öt módosító javaslatot összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, hogy aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

Megnyitom a részletes vitát a beérkezett módosító javaslatokról. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Nem, így a részletes vitát lezárom. Így nyilván Szemkeő Judit államtitkár asszony sem kíván válaszolni. (Dr. Szemkeő Judit nemet int.)

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A jelentést J/2734. számon, a határozati javaslatot H/3755. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor az ajánlás szerint 15-15 perces időtartamban. Írásban előre jelentkezett Zsigó Róbert képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót, tessék, képviselő úr! (Szabó Sándorné és Csizmár Gábor: Nincs előterjesztő! -Dr. Szemkeő Judit: Addig képviselem!) Bejelentem a jegyzőkönyv számára, hogy Szemkeő Judit államtitkár asszony képviseli az előterjesztőt.

Tessék, Zsigó képviselő úr!

 




Felszólalások:   1-129   129-179   179      Ülésnap adatai