Készült: 2020.08.13.08:36:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

172. ülésnap (2000.11.09.),  1-338. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 8:42:19


Felszólalások:   1   1-338   338-364      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 20. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Molnár Róbert és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3122. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3122/430. számon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy hétfői ülésnapunkon döntöttünk arról, hogy a költségvetési törvényjavaslat részletes vitájára 20 órás időkeretben kerül sor, a módosító javaslatokat pedig egy vitaszakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Utólagos ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az ajánlásban egyes bizottsági és előterjesztői állásfoglalások tévesen kerültek rögzítésre, ezért azokat pontosítani kellett. A könnyebb áttekinthetőség érdekében egy tájékoztató készült, ebben már valamennyi állásfoglalás helyesen szerepel. Ezt a tájékoztatót tegnap valamennyi frakció vezetőjéhez eljuttattuk, és a részletes vita mindkét napján a képviselők az ülésteremben is kézhez kapják. A korrigált állásfoglalásokat a korábbi gyakorlatnak megfelelően a kiegészítő ajánlás harmadik része tartalmazni fogja.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig kérem a jegyző urak közül Kapronczi Mihály jegyző urat, szíveskedjék ismertetni a mai nap időkereteit. Jegyző úr!

 

KAPRONCZI MIHÁLY jegyző: Tévé előtt Fidesz: 71 perc; MSZP: 77 perc; FKGP: 39 perc; SZDSZ: 33 perc; MDF: 29 perc; MIÉP: 28 perc; függetlenek: 3 perc. Adásidőn kívül Fidesz: 67 perc; MSZP: 70 perc; FKGP: 38 perc; SZDSZ: 30 perc; MDF: 27 perc; MIÉP: 26 perc; függetlenek: 2 perc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyitom a részletes vitát. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Képviselőtársaim a helyükről mondhatják el a részletes vitában hozzászólásaikat.

Elsőként megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja módosító javaslatot nyújtott be, mely szerint 2001-ben és 2002-ben a kormány által beterjesztettnél 3-3 százalékkal nagyobb mértékben emelkedjenek a nyugdíjak. Ezt a koalíciós partnerekkel közösen tettem meg, illetve ehhez a módosításhoz majd további technikai korrekciót fogunk tenni, de tartalmában emellett kiállunk.

A módosító javaslat szerint 2001-ben 10,3, 2002-ben pedig 9,7 százalékkal több pénzt vihet házhoz a postás. Az emelés biztosítja a nyugdíjak vásárlóértékének növekedését, a nyugdíjastársadalom így jobban részesedhet a gazdasági növekedés kedvező hatásaiból, hasznából.

Ugyanakkor a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja vállalkozik arra is, hogy a társadalombiztosítási járulék mértékét 29 százalékra leszorítja a '98-as 39 százalékról, illetve az ez évi 33 százalékról. A munkaadók által befizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 2001-ben és 2002-ben egyaránt 2-2 százalékponttal lesz kevesebb, mellyel a munkahelyeket teremtő vállalkozások terhei is enyhülnek. E két elem jól tükrözi a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdaságpolitikáját, amelyet az országgyűlési képviselőcsoport az Országgyűlésben képvisel.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban erről az új szemléletű gazdaságpolitikáról szeretnék beszélni. A gyors növekedés a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdaságpolitikájának alappillére. Miért alapozzuk gazdaságpolitikánkat a növekedésre? Mert meggyőződésünk, hogy ez ad kenyérkereseti lehetőséget az embereknek, a gyors és tartós gazdasági növekedés teremti meg a bér- és nyugdíjemelések alapját is.

A polgári kormány gazdaságpolitikája olyan környezetet biztosít, amely lehetővé teszi a gazdaságban rejlő tartós gazdasági növekedés kibontakozását. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy az állam visszahúzódik onnan, ahol nem indokolt a cselekvő jelenlét, és fokozza jelenlétét, ahol arra nagy szükség van. Így a választási programban ígért szint 40 százalék alá csökkent az elvonások mértékében. A jövedelemcentralizáció több mint 1 százalékpontos csökkenése összességében 180 milliárd forint többletjövedelmet hagy kint a gazdaságban, a polgárok zsebében 2000-ről 2001-re is. Ugyanakkor az állam cselekvő módon közvetlenül segíti a gazdasági növekedés ütemének fenntartását. Erre megoldás az állam tudatos, gazdaságfejlesztést ösztönző eszközrendszere, amelyet Széchenyi-terv címen foglal össze. A Széchenyi-terv részeként ugrásszerűen bővülnek az infrastruktúra, az idegenforgalom, a kis- és középvállalkozások fejlesztésére rendelkezésre álló források.

Tisztelt Országgyűlés! A röviden vázolt gazdaságpolitikának a társadalmi igazságosság adja a kereteit. A társadalmi igazságosságban rejlik a válasz arra, hogy miért 29 százalékra csökkentjük a társadalombiztosítási járulékszintet. A társadalmi igazságosságban rejlik a válasz arra, hogy miért javasoljuk a nyugdíjak 2001-ben 10,3 százalékpontos, 2002-ben pedig 9,7 százalékos emelését.

Magyarország polgárainak jólétét csak egy, a gazdasági növekedést ösztönző, annak előnyeit mindenkire kiterjesztő politika alapozhatja meg. Gazdaságunk helyzete lehetővé teszi 2001-ben a 10,3, 2002-ben pedig a 9,7 százalékos nyugdíjemelést, a minimálbérnek 2001-ben 40 ezer forint, 2002-ben 50 ezer forintra emelését, valamint a családi adókedvezmények növelését.

A tendencia folytatásának, a nyugdíjak, a bérek további emelésének, a családtámogatási rendszer bővítésének a gazdasági növekedés a feltétele. A magyar gazdaságban rejlő növekedés kibontakoztatásához pedig szükség van a vállalkozók működési feltételeinek is a javítására. Bárhonnan veszünk el, hogy máshová adjunk, a mérleg nyelve elbillen, vagy a társadalmi igazságosság sérül, vagy a növekedés esélye csorbul. A tárgyalt kétéves költségvetés egyszerre részesíti a polgárokat a növekedés előnyeiből és biztosítja a gazdaság növekedésének a további feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz már programjában megfogalmazta, hogy garantálja a nyugdíjak értékállóságának megőrzését. Fontos cél továbbá, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke az ország gazdasági helyzetének figyelembevételével növekedjék. Ezért a kormány tavaly differenciált nyugdíjemelést hajtott végre, a legkisebb nyugdíjak akkor 20-25 százalékkal emelkedtek, így a felére csökkent a létminimum alatt élő nyugdíjasok száma. Míg '94 és '98 között a nyugdíjak 11,9 százalékkal csökkentek, addig a kormányzás első két évében a Bokros-csomag által okozott veszteségnek több mint a felét már sikerült visszaadni. A polgári kormány hivatalba lépése óta a nyugdíjak mindig az infláció fölötti mértékben növekedtek, két év alatt a vásárlóértéke mintegy 4 ,5 százalékkal nőtt.

1999 és 2002 között, a négy év alatt a nyugdíjak vásárlóértéke, úgynevezett reálértéke 10-15 százalékkal emelkedik majd. Ezzel teljes egészében, sőt valamivel túl is tudjuk korrigálni azt a 11,9 százalékos csökkenést, amit a nyugdíjak vásárlóértéke a '94 és '98 közötti négy évben szenvedett el.

 

 

(8.10)

 

A Fidesz vezette koalíció visszaad a nyugdíjasoknak, azt, amit az előző kormány elvett. A törvények által előírtnál magasabb nyugdíjemeléssel lehetőséget teremtünk arra, hogy a nyugdíjastársadalom is jobban részesedjen a gazdasági növekedés és az életszínvonal-növekedés eredményeiből.

Ha a nyugdíjról beszélünk, akkor végül engedjék meg, hogy elmondjam - ugyan nem költségvetési tétel, de fontosnak tartom megemlíteni -, hogy ebben az évben a kormány határozottan fellépett a gyógyszer- és gázárnövekedés mérséklése érdekében, és ezáltal a nyugdíjasok terhei nem nőttek olyan mértékben, mint amilyenek az előzetes várakozások voltak. Hiszen tudjuk, hogy számukra a legnagyobb tétel az egészségügyi és a lakásrezsi-kiadások, és ezeknek az emelése döntően befolyásolja a nyugdíjak értékét is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre képviselő úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Domokos úr, elnök asszony, miniszter úr és mind a négy fideszes képviselőtársam, szeretettel köszöntöm önöket.

Domokos László képviselőtársam megint megemlítette ezt az úgynevezett "elvettek a nyugdíjasoktól"-t. Hadd mondjuk már el még egyszer, századszor, ezredszer, hogy '92-ben 0,3 milliárd dollár volt a fizetési mérleg hiánya, '93-ban 3,5 milliárd dollár, '94-ben 4 milliárd dollár - muszáj volt elkerülni az államcsődöt! Ezért az egyensúlyt javító intézkedéseket be kellett vezetni, mert tragédia lett volna, ha nem tudnak fizetni a nyugdíjasoknak, a köztisztviselőknek s a többi. Hagyjuk már a csomagot! Nem elvettünk, hanem rendbe tettük az országot, és az elvétel ilyen szempontból jó volt a nyugdíjasoknak is, mert egyensúlyban maradt a nemzetgazdaság.

Azt pedig ne mondja már a Fidesz, hogy a vásárlóértéke megnő a nyugdíjnak! Önök is jól tudják, mi is jól tudjuk - önök is az utcán élnek és lakásban élnek, mi is -, hogy a nyugdíjasok élelmiszert vásárolnak, a lakásfenntartási költségeket fedezik és gyógyszert vásárolnak. A KSH legújabb jelentése szerint idén szeptemberben 23,4 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termékek termelői ára, és remélem, azt a Fidesz is elhiszi, hogy ez a fogyasztói árban is megjelenik. Nem szabad az inflációs indexet a megélhetési költség indexével összekeverni - ég és föld a kettő között a különbség, a megélhetési költségindex egész mást mutat, mint az inflációs index. Az önök érdekében kérem, ne mondják azt, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke emelkedik; menjenek le az utcára, a nyugdíjasok közé, és kérdezzék meg őket!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben kért hozzászólási lehetőséget Selmeczi Gabriella képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz tények alapján, a KSH adatai és elemzései alapján állítja azt az örömteli eseményt, hogy ez idáig '98-ban és '99-ben a kormányprogramban és a Fidesz-programban megfeleltek szerint a nyugdíjak vásárlóértéke nem romlott. Én azt mondom, hogy hál' istennek, és ennek örülni kellene, nem pedig azon vitatkozni, ki hogyan minősíti egyik vagy másik frakciót vagy az előző kormány tevékenységét.

A másik, amit szintén a Statisztikai Hivatal adatai és értékelése alapján mond a Fidesz, az pedig az, hogy ha ezek a tendenciák folytatódnak, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke növekszik. Erre is azt mondom, hogy ennek örülni kellene, nem pedig azt sugallni a nyugdíjasok felé, hogy romlik a helyzetük, mert nagyon remélem - és a mai adatok ezt mutatják -, hogy ez nem igaz.

Szerintem, ha a nyugdíjasok helyzetéről beszélünk, akkor alapvetően három dologról kellene beszélni. Beszélni kellene az idei évről; az idei évben fordul elő először az, hogy kamatostul adja oda a kormány, illetve a parlament az elmaradt nyugdíjemelést. Az elmaradt alatt azt értem, hogy korrigálni kell az év második felében a nyugdíjemelést, ha a számok erre okot adnak.

A második dolog, amiről beszélni kell, a jövő évi nyugdíjemelés. Erre szintén azt mondom, hogy a gazdasági eredményeknek, a kormány és a parlament tevékenységének köszönhetően nem pusztán 7,3 százalékkal tudjuk a nyugdíjakat emelni, hanem reméljük, hogy a parlament és önök is elfogadják azt a módosító javaslatot, ami plusz 3 százalékot ad még.

Amiről harmadik pontban érdemes beszélni, azok az egyéb tényezők, mint például az energiaárak robbanásának megakadályozása, illetve a gyógyszerek térítésidíj-robbanásának a megakadályozása.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Keller László képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Aki Domokos képviselő úr hozzászólását meghallgatta, az nem tudja ebből a hozzászólásból, hogy most a költségvetés részletes vitája zajlik. A képviselő úrnak meg kellett volna jelölnie azt a módosító indítványt, ha már egyszer a nyugdíjemelés mértékéről beszél, ami a Fidesz álláspontját tükrözi. Azért nem beszélt konkrét módosító indítványról, mert nincs ilyen. Tudni kell, hogy a 10,3 százalékos javaslatuk nem létezik, hiszen Mádi képviselő úr visszavonta, és ma arról kell beszélnünk, hogy jelenleg a kormány által támogatott nyugdíjemelési mérték 7,3 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lefolytattunk hosszú bizottsági üléseket, kértük a kormánytöbbséget, jelölje meg azt, hogy milyen inflációs mértékkel, milyen nettó keresetkiáramlás-mértékkel számol a következő évre. Nem tudták megmondani! Tehát jelen pillanatban csak abból lehet kiindulni, hogy a Fidesz még mindig 6 százalékos fogyasztóiár-növekedéssel számol a jövő évre, és 8,6 százalékos nettó átlagkereset-növekedéssel. Nyilvánvaló, hogy ez a prognózis tarthatatlan.

Most megint elindított a Fidesz egy olyan vitát, amely méltatlan a Házhoz, hiszen tudjuk, hogy teljesen megalapozatlan számokra mondják azt, hogy 10,3 százalékkal fognak emelkedni a nyugdíjak; egyszerűen nincs is ilyen módosító javaslat, a Szocialista Párt javaslatait pedig jelen pillanatban nem akarja támogatni a kormány. Azt gondolom tehát, hogy a reális alapokból kellene kiindulni.

Az pedig, hogy reálértékben növekedtek tavaly a nyugdíjak, nem lehet mérce, képviselő asszony! Önök megváltoztatták a törvényt; abból kellett volna kiindulni, hogy vajon a hatályos törvénynek eleget tettek-e akkor, amikor a nyugdíjemelés mértékéről döntöttek. Nem tettek ennek eleget, és erről kellene beszélni! Persze most már nem '99 a téma, hanem sokkal inkább a 2001 és 2002. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mádi László képviselő úrnak adom meg, ugyancsak két percben a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Keller Képviselő Úr! Megmondom őszintén, kicsit csodálkozom a felszólalásán, mert ön általában felkészülten és dokumentumokkal is alátámasztva szokott beszélni a Házban. Ajánlom, hogy vegye fel a kapcsolatot a Ház munkatársaival; tegnapelőtt délután be lett nyújtva az a módosító indítvány, amit ön hiányol.

Tehát, tisztelt képviselőtársam, kapcsolódó módosító indítványként szerepel az a módosító indítvány, ami fejezetről fejezetre vonatkozóan végigvezeti azokat az emelési számokat, amiről Domokos László frakcióvezető-helyettes úr beszélt; a nyugellátásoknál 20,64 milliárd, rokkantsági baleseti nyugdíj, hozzátartozói nyugellátás, rokkantsági és baleseti rokkantnyugdíj, baleseti járadék - a különböző fejezeteknél végig szerepelnek ezek a számok.

Tehát, tisztelt Keller képviselőtársam, nyugodjon meg, illetve a nyugdíjasok vonatkozásában is megnyugtató helyzetet tudok elmondani: a kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt is tartja azon ígéretét, hogy 10,3 százalékos nyugdíjemelés lesz, és minden olyan kapcsolódó ellátás, amely a nyugdíjminimumhoz van kötve - tehát túlmegyünk azon a körön, ami csak az öregségi nyugdíjra vonatkozik -, emelkedni fog a jövő évben. A Fidesz ezáltal teljesíti azt a választási ígéretét a következő két évben is - mint ahogy eddig is teljesítette, ellentétben a korábbi időszakokkal, amikor a nyugdíjak reálértéke csökkent és a nyugdíjasok életkörülményei rosszabbodtak -, hogy évről évre nő a nyugdíjak reálértéke, és ezáltal a nyugdíjasok életlehetőségei javulnak.

Nem vagyunk ezen kérdésben teljes mértékben elégedettek, szeretnénk még jobb helyzetet, és azon vagyunk, hogy amennyiben mód és lehetőség nyílik rá, a nyugdíjasok a ledolgozott hosszú évtizedek után méltó megbecsülést kapjanak a következő időszakban is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

 

(8.20)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szekeres Imre képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Domokos képviselő úrnak a felszólalásában volt egy másik nagyon fontos kérdés is, amelyről szólt: a Széchenyi-terv és az infrastruktúra fejlesztése. Lássuk a tényeket, mi szerepel a 2001-2002-es költségvetésben a Széchenyi-tervből és az infrastruktúra fejlesztéséről!

Ma Magyarországon három kulcstéma van a szakma szerint: a városokat megkerülő utak, a 4-es és 6-os út fejlesztése és az M0-s út fejlesztése. Az 50 megkerülő út közül, amelyre szükség lenne az országban, egyetlenegy sincs betervezve, tehát nyoma sincs. A 4-es és a 6-os útra, amely az Alföld és Dél-Dunántúl fejlődését biztosítaná, és ma az ország legszűkebb úthálózata, egy fillér sincs betervezve. S ugyanúgy egy fillér nincs betervezve az M0-s fejlesztésére.

Ez a Széchenyi-terv tehát - összevetve a 2001-2002-es költségvetéssel - egy virtuális terv. Igaz rá az az indiai mondás, hogy minél magasabbra mászik a majom a fára, annál jobban látszik a feneke.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy itt a nyugdíjemelés nyilván a mai vitában is kulcskérdés lesz, szeretném világossá tenni a szocialista frakció módosító javaslatát. Ezt az ajánlás 32. és 34. pontja és még a további kapcsolódó javaslatok tartalmazzák.

Mi a jövőre várható, reálisan megtervezett inflációból indulunk ki. Tehát mi azt mondjuk, hogy 8 százalékos fogyasztóiár-növekedéssel számoljunk jövőre, és számoljunk az országos nettó átlagkereset 10,6 százalékos növekedésével. És egyébiránt pedig ezen túlmenően, ha így kiszámolja a jelenleg hatályos nyugdíjemelési szabálynak megfelelően a kormányzat a nyugdíjemelés mértékét, akkor még ehhez szükséges egy további 5,5 százalékos növekedést biztosítani, tekintettel arra, hogy itt Domokos képviselő úr is elismerte, hogy az elmúlt évben tulajdonképpen elvettek a nyugdíjasoktól, vagy nem adták oda a nyugdíjasoknak mindazt, amit törvény szerint oda kellett volna adni.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy szükséges egy 5,5 százalékos emelés. Tehát a mi javaslatunk ez. Ehhez a költségvetésben rendelkezésre állnak a források. Mi azokat a módosító javaslatokat is benyújtottuk, amely a Nyugdíj-biztosítási Alapból ezt a többletet biztosítja; nem olyan áron, ahogy azt a miniszterelnök javasolta, hogy rúgjuk fel a nyugdíjrendszert és áramoltassuk át a 70 milliárd forintot a magánpénztárakból a felosztó-kirovó rendszerbe, hanem költségvetési forrásokból megterveztük annak a nyugdíjemelésnek a mértékét, amit a szocialista frakció az ajánlás 32. és 34. pontjában megjelölt módosító javaslatokban összefoglalt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mádi László képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Csak nagyon röviden, hogy Keller képviselőtársamnak segítsek: 3122/2. számon keresse majd azt az indítványt, amit hiányolt, és amiről Domokos képviselőtársam részletesen ismertetve elmondta a véleményét.

Ami a Széchenyi-programot illeti: tisztelt képviselőtársaim, nagyon nehéz olyan állításokkal vitatkozni, ami igazán a program nem létezését próbálja állítani és létjogosultságát vitatja. A Széchenyi-program egy olyan hosszú távú elképzelés, amellyel a Fidesz vezette polgári kormány hosszú távon kíván a magyar társadalomban olyan korrekciós lépéseket megtenni, ami az Európai Unióban versenyképesebbé tesz bennünket, ami egy fejlett piacgazdasághoz szükséges állami beruházásokat lép meg. Ilyenek az autópálya-építések és az elkerülő utak is, amelyeket Szekeres képviselőtársam hiányolt. Ezek részben a költségvetésben, de jelentős mértékben a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül az autópálya-építésekben igenis szerepelnek.

A költségvetésben mintegy 292 milliárd összességében az a Széchenyi-program által nyújtott lehetőség, aminek körülbelül negyede az autópálya-építések folytatását célozza meg, és nem állunk le az elkerülő utakkal sem; szeretnénk ugyanúgy az autópálya-építésekhez kapcsolódóan is, például Miskolc-Nyíregyháza vonatkozásában az elkerülő utak megépítését és az útalapnál pedig az egyéb elkerülő utak építését megtenni.

És az, hogy mennyire elérhető és mennyire valós: azt gondolom, az internet önnek is rendelkezésére áll, például a turizmus kapcsán a pályázatok, amelyek jövő évben lesznek meghirdetve, már az interneten keresztül elérhetők. Tehát igenis kézzelfogható valóságról van szó, akkor is, ha ezeket esetleg nem akarja tudomásul venni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Valóban, amit a turizmusra szán a kormány jövőre, a 25 milliárd forint, az nem kevés.

Azonban hozzá kell tenni azt, hogy ellentmondásos ez. Hiszen én beadtam egy módosító javaslatot a 4-es számú főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszával kapcsolatban; a miniszter úr annak idején megígérte, hogy 2002-re befejezik ennek az útnak a megépítését, és van 435 millió forint a tervben. Az én javaslatomat a bizottságok csak részben támogatták. Ahhoz, hogy megépüljön ez az út, 2,8 milliárd forintra lenne szükség jövőre, 2002-ben pedig 2,6 milliárd forintra.

Tehát nagyon ellentmondásos ez a Széchenyi-terv! Hogyan lehet elképzelni a gyógyturizmus fejlesztését úgy, hogy a hajdúszoboszlói világhírű gyógyfürdőtől 60 méterre bádogcsordák dübörögnek, és úgy képzeljük el, hogy az ideérkező külföldi turisták pihenjenek?! Hogyan lehet a Széchenyi-tervet ilyen formában megvalósítani, ha nincs komplex összefüggés a különböző fejlesztések között?

Én, aki Széchenyivel már több mint harminc éve foglalkozom, nincs időm erről most beszélni, de egyet azért mondok: Széchenyi mindig komplexen közelítette meg a fejlesztéseket, és megalapozott elemzéseket készített. Ez a megalapozott elemzés hiányzik a Széchenyi-tervből, és ez a megalapozott elemzés hiányzik az útfejlesztésekből! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Steinerné Vasvári Éva képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Szekeres Imre képviselőtársamnak a hozzászólására szeretnék reagálni. Attól, hogy valamiről nem veszünk tudomást, az attól még van. Az ön által virtuálisnak nevezett Széchenyi-terv hetek óta kint van a Gazdasági Minisztérium honlapján, egyes kötetei már megjelentek.

De mielőtt a Széchenyi-terv megjelent volna, szeretnék beszámolni választókerületemben az eddig tapasztalt fejlődésekről. '98-ban a környező úthálózat eszméletlenül rossz állapotban volt. Ónod községnek, egy csaknem 3 ezer fős településnek az úthálózatában 14 százalékos volt az addigi aszfaltozott út. Azóta két belterületi út lett leaszfaltozva. A kesznyéten-tiszalúci út is ebben a ciklusban készült el.

Önök most olyan helyzetet tárnak elénk, ami nem valóság. Hasonlatossá válnak ahhoz a tiszaújvárosi fórumhoz, ahol, miközben Hejőkürt útjának két oldalán dübörögtek a munkagépek, ott a Munkáspárt képviselői arról tanácskoznak, hogy nem épül az autópálya.

Attól, hogy ezt letagadják, a valóság még létezik. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szekeres Imre képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Széchenyi-terv jó. A Széchenyi-terv létét senki nem bírálja. Egy kérdés van: az annak megvalósításához szükséges pénz a 2001-es és a 2002-es költségvetésben be van-e tervezve? Van-e ilyen sor a költségvetésben, hogy a Széchenyi-terv megvalósítása? Nincs.

Kettő: szeretném teljesen világossá tenni, és ismét elmondani, hogy mit hiányoltam. Ötven megkerülő út, amely elengedhetetlen az országban - nyoma sincs; 4-es, 6-os út Alföld és Dél-Dunántúl vonatkozásában - nyoma sincs; M0-s fejlesztése, amely megoldaná a két országrész kapcsolatát - nyoma sincs, mármint a költségvetésben.

Egyébként szeretek internetezni, még a Széchenyi-tervre is ráklikkeltem. Egy idő után persze elálmosodtam rajta, mert azt kerestem minden egyes pontjában, hogy mi mennyibe fog kerülni, és mire van mennyi fedezet.

 

(8.30)

 

Az a probléma, hogy ez nincs megtervezve, ez a pénz nincs, a költségvetés nem kíván ilyen célokra pénzt fordítani. Márpedig akkor a Széchenyi-terv kiváló propagandafogás maradhat, csak az égadta világon nem fog belőle semmi megvalósulni, pedig egyébként jó lenne, ha megvalósulna.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Takács Imre képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Még csak egy mondatot Szekeres képviselőtársamhoz. A kiemelt jelentőségű beruházások között szerepel a Székesfehérvárt elkerülő, a Zalaegerszeget elkerülő, a Hajdúszoboszlót elkerülő és - mint ahogy Szekeres képviselőtársam mondta - a 6-os és a 10-es út témája. Erre kellett volna, mondom pontosan: 10,2 milliárd forint, és benne van a jövő évi tervben, írd és mondd, 885 millió forint ezekre a célokra! Ha ez megalapozott, akkor nem tudom, hogy mit mondjak!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Szekeres Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, amelyet az általános vita időszakában benyújtott a szocialista képviselőcsoport több országgyűlési képviselője, s amely a lakáskérdés, a lakáshelyzet megoldásával foglalkozik.

Ez a javaslat abból indul ki, hogy sajnos Magyarországon rossz a lakáshelyzet. Hiába van 4,5 millió lakás Magyarországon, ezekből 800 ezer állapota nem megfelelő. Csak megjegyzem, hogy ennek a 800 ezernek nagy része, majdnem 500 ezer a községekben van, sőt van ezen lakások közül 150-200 ezer olyan lakás, amely javíthatatlan is, tehát felújítással sem lehet rendbe hozni. Ha összehasonlítást végzünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon messze a közép- és kelet-európai átlag alatt van a lakásellátottság. Ott körülbelül 300 és 400 között mozog az ezer lakosra jutó lakásállomány száma, sajnos Magyarországon a javíthatatlan lakásokat leszámítva, tehát levonva belőle, messze 300 alatt van. Sőt, azokban az országokban, ahol dinamikusan nő az új lakások száma, ezekhez képest is messze lemarad Magyarország, s ebből a szempontból figyelmeztető az új kormány, az Orbán-Torgyán-kormány teljesítménye. Hiszen míg 1996-ban 2,8 volt a növekmény, '99-ben már csak 1,8, ezer lakásra számítva. Sajnos, a 2000-es adatok is azt mutatják, hogy az első kilenc hónapban kevesebb lakást adtak át, mint az elmúlt év első kilenc hónapjában. El fog telni tehát úgy három év az önök kormányzásából, hogy évről évre kevesebb lakás épül fel, és kevesebb, mint a korábbi kormányzati ciklusban.

Hasonlóan negatív a helyzet a bérlakások arányát tekintve is, hiszen míg Lengyelországban és Csehországban is 20 és 30 százalék között van a bérlakások aránya, addig ez Magyarországon messze 8 százalék alatt van. Amennyiben Magyarországon legalább még plusz 20 ezer lakás épülne évente, ez rendkívül kedvező hatással lenne a gazdasági növekedésre is. Hiszen ennek az árbevétele 300 milliárd forint lenne, és ebből maga az államháztartás 135 milliárd forinttal részesülne adók és más járulékok formájában. Ez a plusz 20 ezer lakás körülbelül 50-70 ezer munkalehetőséget teremtene, ennyivel lehetne csökkenteni egyébként a munkanélküli-ellátást és egyéb szociális ellátást igénybe vevők számát, s mindez körülbelül 230 milliárd forint, tehát 1,5 százalékos GDP-növekedést jelentene.

Az a kérdés tehát, hogy ha ez a helyzet ilyen egyértelmű, vajon a mai kormány miért nem tett vagy miért nem tesz már ebben az évben is olyan konkrét lépéseket, ami ezt a gazdasági növekedést is segítő lakáspolitikát megvalósítaná.

Tisztelt Ház! Természetesen a kérdésnek van nemcsak gazdaságpolitikai, hanem társadalompolitikai összetevője is. Magyarországon nagyon sokan vannak nehéz helyzetben. A Tárki felmérése szerint a családok egy jelentős része, döntően azok, akik egyébként korábbi önkormányzati bérlakást vásároltak meg, most képtelen felújítani lakását, és képtelen fenntartani is. Egy további csoportot alkotnak azok, akik abszolút esélytelenek arra, hogy a jövedelmükből olyan megtakarítást tudjanak félretenni, amiből bármikor életük során lakást vásárolhassanak. Ez egyébként a Tárki felmérése szerint a magyar felnőtt lakosság 31 százalékát teszi ki. Összességében tehát a magyar lakosság 59 százaléka jelenleg nem képes saját önálló lakásra költeni.

Van azonban ennek a nagyon nehéz társadalmi, politikai helyzetnek egy másik vetülete is, hogy akinek már van lakása, az vajon hogyan és milyen módon tudja azt fenntartani, és itt a közüzemi díjhátralék az a mérce, amely világosan jelzi, hogy milyen sok család van nehéz helyzetben. Számuk 700 ezer. Ezek többsége 90 napot meg nem haladó díjhátralékot halmozott fel, a hat hónapon túli hátralékot felhalmozó háztartások száma is önmagában 170-175 ezerre tehető. A lakásfenntartás költségei folyamatosan emelkednek. A legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók jövedelmük 40-42 százalékát költik el lakásukra. Súlyosbítja az ő problémáikat, hogy a lakásfenntartással kapcsolatos többletterhek nem egyenletesen oszlanak meg a háztartások között, hanem koncentrálódnak, különösen a nagyvárosokban és az elmaradt régiók városaiban lévő lakótelepeken élőkre.

Tisztelt Országgyűlés! Ha gazdaságilag hasznos és célszerű a lakásba egy társadalomnak befektetni, ha ilyen nehéz helyzetben van a társadalom nem egy és nagyon jelentős számú csoportja, akkor vajon melyek azok a feltételek, amelyek nagymértékben meghatározzák a követhető lakáspolitikát? Először is ilyen feltétel, hogy Magyarországon a lakásmobilitás lényegesen alacsonyabb, nemcsak a nyugat-európai átlagnál, hanem még a kelet-európai átlagnál is. Mert az Európai Unióban általában hat-hétszer cserél lakást egy átlagos család, Közép-Kelet-Európában is legalább négyszer, Magyarországon az átlag 1,7. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon körülbelül négyszer kevesebbszer cserél lakást valaki, ennyivel kisebb a mobilitása, ennyivel kisebb a lehetősége, hogy munkahelye megszűntekor esetleg más városba, más településre költözve el tudjon helyezkedni.

Másodszor: míg a szomszédos Ausztriában is a lakásvásárlásnál a hitel aránya 70-80 százalék, Magyarországon ez összességében alig 10 százalékot tesz ki. A bérlakásépítéshez nyújtott költségvetési támogatás erre az évre eredetileg kétmilliárd forint, viszont maximum csak ötszáz önkormányzati bérlakás építéséhez elégséges, s ez bár kétségkívül előrelépés, de semmiképpen sem érdemi előrelépés.

Harmadszor: Magyarországon fontos probléma a hitelképtelenség, és nemcsak abban az értelemben, hogy jelenleg nem tudná fizetni az adósságterheit, hanem abban az értelemben is, hogy nem tudja vállalni a hitelfelvétel kockázatát, mert nincs hosszú távon biztos munkahelye. Jelentős rétegek élnek úgy, hogy jövedelmüket hivatalosan - hangsúlyozni szeretném: hivatalosan - nem tudják kimutatni, több százezer mezőgazdasági dolgozó van, aki természetesen hitelfelvétel alapjául szolgáló igazolást sem tud bemutatni. Ebből viszont az következik, hogy a jövőben alapvetően a bérlakás tulajdonosainak kell viselniük majd még a kockázatot is, és nem a bérlőknek.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek miatt a Szocialista Párt álláspontja szerint elsőbbséget kell biztosítani a fiatalok első lakáshoz jutásának, a városi lakásállomány rehabilitációjának, a lakásmobilitás élénkítésének. Külön figyelmet kell fordítani azokra a családokra, akik önerőből nem tudják megteremteni az önálló lakáshoz szükséges feltételeket. A lakáskérdés megoldásához a már hagyományos eszközökön túlmenőleg ma már láthatóan és nyilvánvalóan szükség van az állami szerepvállalás fokozására is, elsősorban a bérlakások építésében, a lakáscélú megtakarítások növelésében, valamint a lakásfenntartás költségeit viselni nem tudó családok segítésében.

 

(8.40)

 

Sajnálattal állapítható meg, hogy ezekre a célokra a kormány költségvetési javaslata nem tartalmaz elegendő forrást. Sőt, a kormányoldal azt a javaslatunkat is elutasította, hogy határozatot fogadjon el az Országgyűlés a nemzeti bérlakás-koncepcióról. Most tehát ott tartunk, hogy a következő két évben sem program, sem pénz nem lesz a lakásprobléma megoldására. Mi ezért az alternatív költségvetési koncepcióban kezdeményeztük, hogy 2001-ben a tervezett 4 milliárd forinton túl további 20 milliárd álljon rendelkezésre legalább önkormányzati tulajdonú bérlakások építésére.

Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák majd ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy Szekeres Imre képviselőtársam egy nagyon fontos kérdéshez roppant kevés affinitással szólt hozzá. Azt hiszem, ha a kormánynak van olyan intézkedéssorozata és olyanfajta tevékenysége, amelyet pozitívan kellene értékelni talán még ellenzéki oldalon is, az éppen a lakáskérdés.

Hiszen mi történt Magyarországon? Egyfajta kezdeményezés következtében a bérlakások gyakorlatilag az önkormányzatok esetében megszűntek létezni, hiszen ezek értékesítésre kerültek. Ezért kialakult egy olyan lakásállomány, amelynek összetétele döntően olyan öröklakásokból vagy olyan lakásokból áll, ahol a tulajdonos valóban képtelen még a felújításra is. Ez azonban egy öröklött helyzete ennek a kormánynak. Éppen ezért nem tehetett mást, mint ketté kellett választania, és ezt megtette, ellentétben az előző kormánnyal, így biztosít lehetőségeket azoknak, akiknek van önerejük igénybe venni azt a nagyon kedvezményes hitelkonstrukciót, azokat a nagyon kedvezményes kamatfeltételeket, amelyeket a kormány biztosít, és építeni tudnak.

Talán a több mint tízezer építési engedély azt igazolja, hogy nem volt eredménytelen ez a kezdeményezés. Ugyanakkor elindult egy olyan akció, amely a másik oldalon próbálja megteremteni az egyensúlyt, és engedelmet kérek, ezt azért illenék tudomásul venni, amikor az önkormányzatok számára biztosít olyan lehetőséget, hogy bérlakások épüljenek a költségvetés támogatásával. Nem kell minden jó szándékú kezdeményezést feltétlenül azonnal űberolni, megpróbálni úgy felülértékelni a saját oldalról, hogy teljesíthetetlen igényeket támasztunk. Én azt gondolom, a realitások talaján maradt ezen a téren a kormány.

És végül még egy dolog: azt tudomásul kell venni, hogy ez a fajta lakásállomány-összetétel, amely szerencsétlenül alakult az én nézetem szerint is, csak viszonylag hosszabb távon képes megváltozni. Ehhez tehát egy türelmes, hosszú távú kormányprogram kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ez most éppen folyamatban van. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időtartamban megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Igen, öröklött helyzet van, mert amikor önök kormányon voltak 1990 és '94 között, eladták szinte az összes bérlakást az önkormányzatok. Ez az eladási hullám 1991-92-ben történt, méghozzá nagyon komoly kormányzati ösztönzésre. Egyébként társadalmi igény is volt rá, ezt is szeretném hozzátenni. (Dr. Gémesi György: Így van!) Ezért az öröklött helyzetért tehát nem az előző kormány a felelős, hanem egy azt megelőző kormány, bár még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy társadalmi igény volt rá.

Viszont akkor ezzel az öröklött helyzettel szembe kell nézni, és ön a kormány érdeméül két nagyon fontos dolgot említett, hogy támogatást adnak azoknak, akiknek van erejük és építkezni tudnak. Az eredmény az, hogy '98 második felében kevesebb lakás épült fel, mint '97-ben; '99-ben kevesebb lakás épült fel, mint '98-ban; és 2000 első kilenc hónapjában kevesebb lakás épült fel, mint az előző év első kilenc hónapjában.

Tehát a tények azt mutatják, hogy az önök hallatlan erőfeszítései ellenére kevesebb lakást adnak át. Ez baj, nem örülök neki, és nagyon szeretném, ha a jövőben ez másként lenne. Ami pedig az önkormányzatok bérlakás-építési támogatását illeti, képviselő úr, ön is tudja, hogy ez 2 milliárd forint, ez 500 lakásra elegendő. Gondolom, ön sem hiszi azt, hogy ezzel a mértékkel, ezzel a nagyságrenddel egy társadalmi problémát megoldottnak lehet tekinteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben kért szót Domokos László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, képviselő asszony. Szekeres úr hozzászólására szeretnék szólni, mert úgy érzem, ha pozitívan nézzük a dolgot, olyan lakásügyi problémát vet fel, amelyben azt hiszem, a kormány programját támogató beszédet mondott el, hiszen valóban látjuk, hogy a lakáshelyzetben az elmúlt években felhalmozódott egy olyan feszültség, amelyet kezelni kell. És ha számba vesszük azt, hogy mi történt, ha jól emlékszem, úgy '94 táján az MSZP ugyanúgy boldogan támogatta a lakáseladást, sőt, minden lakás eladását kérte, még a 8 százalékot sem szerette volna megtartani, és '94 és '98 között viszont nem kényszerítette az önkormányzatokat arra, hogy a befolyó pénzekből lakás épüljön, sőt, tulajdonképpen hagyta, hogy semmi ne történjen.

Ennek eredménye lett az, hogy '98 utánra már szinte tarthatatlanná vált a helyzet, és azt gondolom, a kormány ebben az évben teljesen helyesen felismerte, hogy azokat az önkormányzatokat, amelyek mégis lakást akarnak építeni, állami eszközökkel is kell segíteni. Tulajdonképpen ezt tesszük most, a következő évben is ezt szeretnénk tovább erősíteni.

És ha erről beszélünk, akkor a panellakásokról is érdemes szólni, hiszen erre szintén nem tett senki sem javaslatot korábban, hiszen tudjuk, hogy általános probléma, éppen ezért is javasolja a Fidesz-frakció egy másik módosító javaslatában majd, hogy a panellakásokhoz és az energiaracionalizáláshoz kapcsolódó felújításokat támogassuk meg. Én azt gondolom, hogy ez helyes.

Tehát összegezve: az elmúlt négy évben nem érzékeltük azt, hogy az MSZP a lakásfronton olyan nagyon akart valamit is tenni, és nyilván ellenzékben nem tehet mást, én megértem, mint hogy több pénzt kér minden olyan fontos feladatra, amit ők az előző négy évben sem tudtak megoldani, és a kormány legalább megpróbál hozzákezdeni ehhez a munkához, partnereket keres a vállalkozói szférában, önkormányzatokban.

És ha a lakáshelyzetet nézzük, akkor tegyük hozzá az építési engedélyek növekedésének a számát; azok is számok és konkrétumok, hogy ebben az évben drasztikusan nőttek a lakásépítési szándékot kifejező építési engedélyek, kérelmek, és ezek is azt mutatják, hogy egy jó lakásprogram indult el ebben az évben, amit jövőre is szeretnénk folytatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kiss Andor képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a MIÉP képviselőcsoportjából.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szekeres Imre képviselőtársam figyelmét szeretném azért felhívni arra, hogy ha nem tévedek, az önök kormányzása idején szüntették meg például a 25 százalékos áfa-visszatérítést a lakásépítésekre, ami például engem is nagyon érzékenyen érintett. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ja!) Ja, az más, hát persze! (Közbeszólások az MSZP soraiból.) De azért talán ennyire nem kell szelektívnek lenni az emlékezetüknek.

Azt én is teljesen elhibázott lépésnek tartom, hogy az országban gyakorlatilag megszűnt a bérlakásállomány, és jómagam is az általános vitában felhívtam a kormány figyelmét, hogy mindenképpen kell valami többletforrásokat biztosítani arra a bizonyos bérlakásállomány felújítására, amelyet az előző két kormányzat ilyen-olyan módon, valóban úgynevezett kikényszerített társadalmi igényre eladattatott a szerencsétlen tulajdonosoknak. Lehet, hogy volt ebben olyan cél, hogy szerencsétlen tulajdonosok majd előbb-utóbb gyakorlatilag csődbe kerülnek, aztán utána bizonyos körök nyugodtan fölvásárolhatják ezt a lakásállományt, és ez a folyamat meg is indult itt, elsősorban a fővárosban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Steinerné Vasvári Éva képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szekeres Imre úr hozzászólása indukálta a következő hozzászólásomat, konkrétan a lakásépítések és bérlakások helyzete, viszont először általánosan szeretnék valamit mondani. Nagyon érdekes jelenségnek lehetünk tanúi a költségvetési módosítások kapcsán, nemcsak a parlamentben, hanem a választókerületben is.

Én azt tapasztaltam választókerületemben is, hogy azon gondokat, amelyeket '94 és '98 között az MSZP képviselője nem oldott meg, és én '98-ban elkezdtem ebben a témában dolgozni, azt a 2001-es költségvetésnél "jut eszembe" alapon az MSZP-s képviselő észreveszi, és míg addig nem tett semmit, elkezdi felülűberolni. Ugyanez van a bérlakáshelyzetnél is.

Én úgy gondolom, igaz az, hogy '98-ban a tényleges építkezés visszaesett, de ezt annak kell tulajdonítani - mert az is a valós oka -, hogy mindenki várta és tudta, hogy a Fidesz egy lakásépítési program fellendítésén dolgozik. (Kuncze Gábor: Ez a baj, hogy a programon dolgozik, nem a lakásépítésen!) Az építési engedélyek beadásra vártak, készen álltak, megtervezték az épületeket, és most annak vagyunk tanúi, hogy az újságok adatai szerint is 32 ezer építési engedély van beadva. Kérném szépen ezt is figyelembe venni!(Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

 

(8.50)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Molnár Róbert képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! (Molnár Róbert mikrofonja nem működik.) Kérem szépen Molnár Róbert képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! (Megtörténik.) Most már a mikrofon is az öné, képviselő úr.

 

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Köszönöm szépen. Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés általános vitájában már volt szerencsém véleményemet kifejteni a büdzsétervezet egészéről. Akkor azt mondtam, hogy az Orbán-kabinet történelmi cselekedete a kétéves költségvetés beterjesztése, hiszen a rendszerváltoztatásunk után tíz esztendővel végre eljutunk arra a pontra, amikor - ellentétben a szociálliberális kormány restriktív, az állam legkisebb sejtjeit, a családokat megnyomorító, Bokros Lajos fémjelezte gazdaságpolitikával - ez a költségvetés hagyja élni az embereket. (Kuncze Gábor: Mikor találkoztál velük utoljára?) Természetesen felelőtlenség lenne ezzel azt mondani, hogy 2001-től Kánaán lesz Magyarországon, azonban az adó- és tb-járuléksávok átrendezése, a minimálbér emelése megteremti a növekedés alapjait, és ezzel nem a szocialisták által sokat emlegetett makromutatók javulnak, hanem a kormányt ennél is jobban foglalkoztató mikromutatók hozhatnak az emberek számára is érezhető javulást.

Addig, amíg a most ellenzékben ülő egykor kormánypártok képviselői alternatívnak mondott költségvetés-tervezetükkel a világ létező összes pénzét osztanák szét a most olyannyira szeretett nyugdíjasoknak, az egészségügynek, még jó demagógokként azt is hangsúlyozzák, hangoztatják, hogy ők hogyan kormányoznának másképpen és jól. Ezzel csupán annyi a bajom, hogy az elmúlt negyven-ötven éven túl volt arra plusz négy évük, hogy bizonyítsák szakértelmüket. Sajnos, ezt az alkalmat elszalasztották. Elfogyasztott pénzügyminisztereik száma így aztán nem feltétlenül a szakértelmet bizonygatja, és nem is azt a jól hangzó lózungot támasztja alá, amely szerint Bokros Lajos alapozta volna meg a mai jólétünk alapjait.

Sajnos, jólétről még nem mindenki beszélhet, hiszen sokan vannak ebben az országban, akik nem voltak párttitkárok, így belőlük nem lehettek átmentett kft.-vezetők vagy vezérigazgatók. (Kuncze Gábor: Van párttitkár módosító indítványuk? - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Kuncze Gábor! A 2001. és 2002. évi költségvetés részletes vitájában, a teljesség igénye nélkül, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatási irányzatáról szeretnék szólni. Örvendetes, hogy az előző évi előirányzathoz képest a tárca jóval az infláció fölött, 2001-ben 12,4, míg 2002-ben 14,9 százalékkal több pénzből gazdálkodhat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül e - egyesek szerint másod-, vagy inkább harmadlagosnak tartott - tárca költségvetését, hisz a múlt épített és szellemi örökségeinek védelme mindenkinek, legyen az jobb- vagy baloldali, kötelessége. Olyan sokrétű és sokoldalú e tárca tevékenységi köre, hogy szinte képtelenség rangsort felállítani és preferálni egyes ágakat mások kárára. Egy kicsit keveslem a közgyűjteményeknek szánt támogatási növekményt, hisz olyan sokrétű munkát ölelnek fel e cím alatt felsorolt intézmények, és olyan elodázhatatlan korszerűsítésekre lenne szükség, amelyeket 600 milliós plusztámogatásból kivitelezni egyszerűen nem lehet.

A művészeti intézményeknél viszont örömteli, hogy a kormány másfél milliárddal több támogatást ad hét kiemelkedő intézményünknek, hiszen ellentétben Leninnel, mi nem feltétlenül a filmet tartjuk a legjelentősebb művészeti alkotásnak. Az épített örökség megóvása és - mint azt az általános vitában is hangsúlyoztam - fizikai valójában való átörökítése a tárca egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen. Éppen ezért rendkívül dicséretes, hogy folytatódnak a múzeumrekonstrukciók, a Szent István bazilika rekonstrukciójának második üteme 1 milliárd forintos költségvetéssel, a Páva utcai Holokauszt Múzeum kialakítása, s akkor még nem beszéltünk a Hősök terei szoborcsoport 108 milliót igénylő felújításáról.

Szólnunk kell a tárca elévülhetetlen érdemeiről is, amelyeket a vidéki kulturális örökségeink megóvása és gyarapítása érdekében vívott ki. Nagyon sok olyan kistelepülése van az országnak, amelyek e kormánynak köszönhetően tudták újjáépíteni egy-egy helyi muzeális értékű építményüket. Ez a kormány nem feledheti el gyökereit. A vidék éppúgy része az országnak, mint Budapest. A vidéki embereknek éppúgy joguk van betérni egy-egy szépen felújított múzeumba, kulturális intézménybe, mint a fővárosiaknak. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert az előző ciklusban a vidék mesterséges elsorvasztása folyt, és a támogatások csak világváros-építőknek folytak. (Kuncze Gábor: Hazudni szabad?) Éppen ezért szükséges, hogy a nemzeti kulturális alapprogram előirányzatában hangsúlyosak legyenek azok a programok, amelyek egy-egy vidéki települést helyeznek reflektorfénybe. E kormánynak kötelessége pozitívan diszkriminálni a vidéket.

Az idő rövidsége miatt csak érintőlegesen kívánok szólni az egyházak támogatásáról, amely a mai korban egy rendkívül fontos feladat, hiszen gomba mód szaporodnak a destruktív tanokat hirdető szekták. Ha a kormány nem lép fel hathatósan e törekvés ellen, akkor megfertőződhet az egész társadalom. Sajnos, az előző kormányoknak nem volt érdeke érintettségük okán, hogy ebben az ügyben a megfelelő ellenlépéseket megtegyék, és megálljt parancsoljanak azon egyházi köntösbe bújtatott politikai tevékenységet folytató szektáknak. Ezért kell most módosítani a '90. évi IV. törvényt. Nem szabad, hogy elriassza a kormányt a törvény kétharmados volta.

Ha az SZDSZ és az MSZP nem hajlandó a kormánnyal együttműködni a törvényi korrekció folyamatában, akkor annak az lesz az üzenete, amit egyébként is sejt a társadalom, hogy a két ellenzéki párt együttműködik ezekkel a káros, hamis nézeteket terjesztő szektákkal. Ha a demokrácia egyik példaképének nyilvántartott Franciaországban lehet, akkor itt miért sértene emberi jogokat a vallásbűnözők megfékezése?

Tisztelt Ház! Kissé elkanyarodtam a költségvetést érintő kérdések taglalásától. (Kuncze Gábor: Hát el! - Mádai Péter: Kicsit!) Úgy vélem, hogy beszédemből is kitűnik, hogy egy-egy büdzséfejezet összeállítása sok komponensű. Nem elég csak szakmai vagy politikai indokokat figyelembe venni a tervezet elkészítésénél, hanem annak legfőképpen a társadalom elvárásainak kell megfelelnie. Úgy hiszem, hogy a világon nincs olyan ország, nincs olyan népcsoport, amely megszorításokat követelt volna saját maga számára, saját kormányától.

A magyar nép sem volt ilyen a Horn-Kuncze-éra alatt, és nem ilyen ma sem. Csupán a néptől, a nemzettől eltávolodott politikusok voltak azok, akik választási ígéreteiknek hátat fordítva, egyfelől két kézzel szórták a pénzt, másfelől pedig családoktól vontak el gyermektámogatásokat, és megalázó 50 forintos kegydíjemelésben részesítették a jobb sorsra érdemes nyugdíjasokat. (Kuncze Gábor: Ez is hazugság!)

Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Szerencsére ezek az idők elmúltak. Ez a kormány nem ígér ingyen repülőjegyet a nyugdíjasoknak, nem ígér 3,60-as kenyeret, tejet, és nem tesz meg nem valósítható ígéreteket. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hű!) A gazdaság teljesítőképességének megfelelően a legnagyobb jószándékkal cselekszik, ad, és nem elvesz.

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be rövid beszédemet, amivel kezdtem a költségvetés általános vitájában elmondott felszólalásomat. Könnyű a felelősség nehéz súlya nélkül a kívánatosról beszélni, elhitetni, hogy mi lenne jó a népnek, azonban másként kell értékelni mindent, ha emberek millióinak sorsáról kell a felelősöknek felelősséggel dönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt kétperces időtartamban megadnám a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, csak szeretném felidézni az önök emlékezetében a Házszabály 105. § (3) bekezdését, amely imperatív szabályt tartalmaz a részletes vitára vonatkozóan, mégpedig hogy a részletes vitában a módosító indítványokhoz, illetőleg a kapcsolódó részekhez lehet hozzászólni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak kétperces időtartamban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm az elnök asszonynak, hogy az elnöki feladatnak megfelelően, azzal abszolút összhangban felhívta a képviselő úr figyelmét arra, hogy a részletes vitában vagyunk. Én magam is ezt szeretném tenni, és szeretném néhány állítását cáfolni, és kérni a képviselőtársaimtól azt, hogy a költségvetésről beszéljünk.

A képviselő úr azt mondta, hogy a vidéket elsorvasztották az előző ciklus alatt, majd mindezt egy kis szektázással, párttitkározással, bolsevikozással fűszerezte, és ez volt az összes állítása a képviselő úrnak. (Derültség az MSZP soraiban.) Ez azt jelenti, hogy az érveit, az indokait természetesen nem tudta valódi adatokkal vagy valósággal alátámasztani. Amikor a Kisgazdapárt képviselője megszólal, és valódi vidékfejlesztésről beszél, akkor nekem mindig eszembe jut az, hogy amikor a szabolcsi választási kampányban lecsókolbásszal és konzervvel erre fordították a vidékfejlesztés pénzét (Molnár Róbert: Szekeres Imre Jászapátiban!), akkor ők azt gondolták, hogy valóban ez az, ami majd a vidéket felemeli.

 

 

(9.00)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! Nekünk meggyőződésünk, hogy a területfejlesztésről elfogadott törvény lehetővé tette volna, hogy a vidéken valóban a decentralizált hatáskörök alapján - a vidékfejlesztésben a saját erejéből - induljon meg a fejlődés, és ehhez kellett volna pénzt adni. Ehelyett önök a kistérségi menedzserek hálózatán keresztül komisszárhálózatot építenek, a falugazdászokkal politikai munkát végeztetnek, és a vidékfejlesztés helyett olyan demoralizált rendszert és struktúrát építenek ki és működtetnek, ami, azt gondolom, nem használja egy demokratikus Magyarország vidékfejlődését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Molnár Róbert képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

 

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Kedves Elnök Asszony! Kedves Képviselő Asszony! Azt hiszem, hogy a társadalomnak tudnia kell és látnia kell a tévé nyilvánossága előtt, hogy miről is beszélünk, ugyanis lehet száraz számokkal érzékeltetni, hogy ez a kormány milyen rosszul dolgozik a költségvetés kapcsán, de azt hiszem, hogy ebből a társadalom széles rétege nem érti meg, hogy valójában miről is van szó.

A Kisgazdapártot lehet sok mindennel támadni, lehet azzal támadni, hogy lecsót vitt az egyik szabolcsi választókörzetbe (Kuncze Gábor: Dokumentumot!) - dokumentummal. Ugye, a szabad demokratákat lehet egy Budai Györggyel támadni, esetleg Tocsik Mártával (Az elnök csenget.), meg a különböző sötét dolgaikkal (Kuncze Gábor: Sötét, aki mondja, kisfiam!), amiket csináltak az elmúlt ciklus alatt, és amikre még nem derült fény. Beszélhetünk itt a szektákról, amelyeket nyíltan vagy látensen támogatnak, kedves szabad demokrata képviselőtársaim, de azt hiszem, hogy a lényeget ez nem változtatja meg. (Keller László közbeszól.) Azt hiszem, hogy a kisgazdák tisztességesek voltak akkor is, amikor Szabolcsban kampányoltak (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), hiszen megszólították a társadalmat, nem úgy, mint Szekeres Imre, aki a jászapáti választókörzetében a cigányoknak birkát vitt, és sört osztogatott, amikor ez a Torgyán-Szekeres-rangadó volt '97 májusában.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces időtartamban Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Konkrétumokról beszéljünk! Az előző ciklusban az én választókörzetemben, Ebesen egy hihetetlenül nagy vállalkozást hoztak létre, az úgynevezett Curvert, ahol nagyon sok dolgozó dolgozik. Ebben a ciklusban az egyik német gördülőcsapágygyár oda akart telepíteni egy jelentős vállalkozást, amely 1200 főt foglalkoztatott volna, azonban a földművelésügyi tárca vezetése nem adta meg azt a 600 millió forint támogatást a 25 milliárd forintos beruházásra, aminek alapján letelepülhetett volna. Erre föl ez a cég elment Szlovákiába. Ez a vidékfejlesztés 1998-tól kezdve! Tessék megkérdezni a tárca vezetőjét!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem is kell a két perc, egy perc is elég. Én tökéletesen megértem, hogy Molnár Róbert miért ilyen stílusban és miért ezekről a dolgokról beszélt.

Kedves Képviselő Úr! Itt, ebben a Házban ma is elhangzott, hogy a minimálbéren foglalkoztatottak - meg ez van a reklámban - visszaigényelhetnek adót a gyermekeik után. Önök erről nem akarnak beszélni, mert tudják, hogy ez nem igaz, ehelyett ilyen politikai beszéd van. Ha én elmondom, hogy mindazon módosító indítványok közül, amelyek erről szólnak ebben a költségvetésben, egyetlenegy nincs, amely támogatásra talált volna az önök körében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt most a részletes vita keveredik valamivel, ami a Ház szabályainak ugyan nem felel meg, de kár lenne szó nélkül elmenni mellette.

Szóval, kedves Molnár képviselőtársam, ön ül egy olyan párt frakciójában, amely immár két éve mutatja be a kormányzati munka karikatúráját. Hát hogy merészel ön egy teljes kormányzati ciklusról bármilyen fajta kritikát elmondani akkor, amikor közben húszmilliós táskákkal flangálnak a képviselőik (Molnár Róbert közbeszól. - Domokos László: Elnök Asszony! Nem a költségvetésről beszél!), amikor közben a minisztériumaikban több száz millió forintot elsíbolnak, és ezek után azt az embert akarják fölmenteni, aki rendet akar teremteni ezen a területen?! Kétségkívül kilógott a sorból, mert normális. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) De ez mind nem ad önnek alkalmat arra, hogy itt bárkit elkezdjen sértegetni, tisztelt képviselőtársam.

Ami Domokos László képviselőtársam felszólalását illeti, az szintén az általános vita kereteiben megszokottakról szólt, de arra is kénytelen vagyok reagálni. A képviselőtársam beszélt a tb-járulék csökkentéséről. Most már tudjuk ugye, hogy az nem 3 százalék lesz, hanem 2. Ilyen módosító indítványt majd még azért hozni kell. (Derültség az MSZP soraiban.) De ebből egyéb problémák fognak származni, és erre a későbbiek során még vissza fogok térni. A probléma az egész kérdéssel azonban az, hogy miután az egészségügy területén az égvilágon semmi nem történt, és miután a nyugdíjreformot éppen sikerül lebontogatni, ezért a tb-járulékcsökkentés árát valójában a betegek, az egészségügyben dolgozók fogják majd megfizetni, meg feltehetően azok a nyugdíjasok, akiknek a gyógyszertámogatása ezt meg fogja sínyleni.

Ha már a nyugdíjasoknál tartunk, tisztelt képviselőtársam, egyszerűen elképesztő, hogy milyen félrevezetés folyik ebben a Házban. Először is, 1999-re önök nem adták oda azt a nyugdíjemelést, amit a törvény meghatározott, és ami hivatva volt kompenzálni az 1997-es megállapodások szerint azokat a veszteségeket, amelyeket a stabilizációs intézkedéscsomag következtében a nyugdíjasok kénytelenek voltak elviselni. Először arról tessék a nyugdíjasoknak mesélni - mert ez már nem beszéd, hanem mese -, hogy miért csökkentették önök 7 százalékkal a nekik akkor járó nyugdíjemelést!

A 2000-es pozíció: önök 6 százalékos inflációval számolták, és azt mondták, hogy 8,25 százalékos nyugdíjemelés, az egy 2,25 százalékos reálnyugdíj-emelés. Most ugye adnak 3 százalékot. Ha az infláció 9 százalékos lesz, akkor ahhoz a 2,25 százalékos megígért reálemelkedés 11,25 százalékot tesz ki, pontosan annyit, mint amennyi most az emeléssel lesz. Vagyis ebben a 3 százalékban az égvilágon semmilyen kamat nincsen. Ha valaki azt mondja, hogy ebben kamat van, akkor Selmeczi Gabriella téved, az összes többi meg mind hazudik, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ráadásul, ha az infláció meg fogja haladni a 9 százalékot, akkor még a 8,25 százalékos reálnyugdíj-emelkedés sem igaz, akkor ráadásul ott is át vannak verve a nyugdíjasok.

Ami a 2001-et illeti, ugyanerre a metódusra épül majd a probléma, mert bizony az infláció nem annyi lesz, amennyivel önök számolnak, következésképpen a nyugdíjemelés nem fog eleget tenni még a mostani előírásoknak sem, amiket önök egyébként ahányszor akarnak, annyiszor változtatgatnak a saját szájuk íze szerint.

Minimálbér - hát lehet vele büszkélkedni, tisztelt képviselőtársaim, de hol vannak a hatásvizsgálatai ennek? Milyen következménnyel jár a kisvállalkozásokra? Milyen problémákat fog okozni a munkahelyeken? Milyen gondokat fog okozni az önkormányzatoknál, egyéb intézményeknél? Ilyenek nincsenek, ez egy vakrepülés, aminek a következményeit önök nem ismerik, nem tudjuk a feszültségeket, de a kezelés módjára eszközök nincsenek. Ezért javasoljuk mi azt egyébként, hogy ha már ezt elfogadjuk, akkor viszont vezessük be a diplomás minimálbért 80 ezer forintos értékben, hogy legalább a diplomások esetében valamilyen kompenzálásra sor kerüljön.

Ami a módosító indítványainkat illeti, ezeket részletesen ki fogják majd fejteni a képviselőtársaim, én egyfajta csoportosításban szeretnék róluk beszélni. Mi olyan javaslatokat adtunk be, amelyek egyrészt valamilyen módon javítanak az elkövetkezendő két évben a helyzeten, másrészt hosszú távon megalapozhatják a jövőt. Említettem már az általános vitában is, hogy az önkormányzatokban élnek az emberek, ott veszik igénybe a szolgáltatásokat. Ha valahol javítani akarunk a helyzetükön, akkor a feltételeit az önkormányzatoknál kell ennek megteremteni, a települések fejlesztésére, a szolgáltatások javítására, erősítésére.

 

(9.10)

 

Most ehhez képest mi történik? A beígért béremelések fedezete elviszi az összes többi pénzt, ami szabadon rendelkezésre állna. A 40 százalék minimálbér jelentős feszültségeket gerjeszt. A 2 százalékos tb-csökkentés azért probléma, mert 3 százalékos csökkentéssel számolták ki a támogatásokat, ezért ez az összeg az intézményeknél hiányozni fog, és egyébként pedig a dologi kiadások emelése nem fedezi az inflációt sem, ezért itt veszteségek vannak. A javaslataink: növeljük 5 százalékról 10 százalékra a helyben maradó összeget annak érdekében, hogy nőjön az önkormányzatok döntési szabadsága, és így valóban legyenek egy kicsit jobban önkormányzatok, mint amilyenek az 5 százalékkal lennének.

Növelni kívánjuk az oktatási normatívát azzal, hogy a 90 százalékos garanciát visszahozzuk, könyvtár-, taneszközfejlesztésre, közoktatás-fejlesztésre kívánunk normatívákat biztosítani azért, hogy ez a szolgáltatás, az oktatási szolgáltatás magasabb színvonalú legyen.

Látjuk, hogy az okmányirodák részére biztosított feltételrendszer nem elegendő, ezért kívánjuk növelni az okmányirodára fordítható összegeket. Látjuk, hogy a fejlesztésekre fordítható összegek nem elegendők, ezért kívánjuk növelni a cél-, címzett támogatásra fordítható összegeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító javaslataink másik nagy csoportja az infrastruktúra-fejlesztések köre. Abban talán mindnyájan egyetértünk, hogy gyorsabban felzárkózni csak beruházásokkal, részben infrastrukturális beruházásokkal lehet. Ezért olyan csomagot adtunk be, amely többet akar fordítani erre a területre, elsősorban a cél-, címzett támogatások esetében az önkormányzati beruházásoknál, itt pedig az útépítéseknél; és a módosító javaslataink részletesen megmondják azt is, hogy mely elkerülő utakról, mely országos úthálózatok fejlesztéséről van szó.

A Széchenyi-tervről itt vita indult. Nem akarok róla vitatkozni, elnevezhetünk egy éves beruházási programot, vagy kétéves beruházási programot bárhogy, nevezhetjük még akár Széchenyi-tervnek is, nagyon helyes, vannak benne pozitív dolgok. A Széchenyi-tervnek azonban momentán egyetlenegy feladata van: elfedni, hogy több mint két éven keresztül az égvilágon semmi nem történt, mert meg lettek állítva a beruházások, és nem volt helyettük az égvilágon semmi más. Aztán ezt a problémát egy hangzatos, jól csengő névvel próbálják elfedni. Nem baj, csak ne feledkezzünk el arról, hogy a nem cselekvést a névadás soha nem fogja pótolni.

Különböző környezetvédelmi beruházásokra is konkrét javaslatokat tettünk. Azt látjuk, hogy vita van arról, maradjon-e a helyén az a miniszter, aki végre akart valamit csinálni a környezetvédelem területén, és végre rendet akart teremteni, és végre a közpénzek elherdálásának és ellopásának gátat vetett. A miniszterelnöknek majd most választania kell, hogy vajon Ligetvári miniszter úr az, aki mellett érdemes kitartani, vagy továbbra is Grespik László mellett kell kitartani. Sajnos már látszik, hogy ezt a nem túl nehezen megválaszolandó kérdést rossz irányba fogja megválaszolni. Ezért aztán javaslatokat teszünk arra, hogy addig is, amíg ez az átmeneti állapot van, legyenek elindítható beruházások, például a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág rendbetételénél.

Közbiztonság. - Tisztelt Képviselőtársaim! Idén elindult a rendőrség látványos eladósodása. Most visszafogja a felújításait, visszafogja a futásteljesítményeit, nem fizet túlórákat. Ezzel a költségvetéssel, amelyet a jövő évre benyújtottak, ez fel fog erősödni, újra elindul a rendőrség eladósodása, úgy kell majd megint valakiknek helyre tenni ezt a problémát, ugyanezt látjuk a kilencvenes évek elejétől kezdve. Mi olyan javaslatokat adtunk be, amelyek ezt a folyamatot valamilyen módon képesek megtörni.

Domokos képviselőtársam azt mondta, hogy a panellakások energiaracionalizálásával kapcsolatban majd módosító indítványt fognak benyújtani, fontosnak tartják a kérdést. Asztalos Ildikó képviselőtársam benyújtott ilyen módosító indítványt, de önök a bizottságokban leszavazták. Most akkor mit akarnak ezzel a problémával?! (Taps az SZDSZ padsoraiból.) Ott a módosítás, meg lehetne támogatni, ha ön komolyan gondolná, amit mondott.

Végül van egy módosító javaslatunk, mert van most egy probléma: alultervezett infláció, alultervezett bevételek, ennek következményeként év végén 100-150 vagy akár 200 milliárd forintos többletbevétel is keletkezhet, annak függvényében, hogy az infláció mennyire fog eltérni az elhatározottól. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem engedhetjük meg, hogy ezt a pénzt a parlament megkérdezése nélkül költse el a kormányzat. Mi arra tettünk javaslatot, hogy ha a többletbevételek meghaladják az eredetileg tervezett mértéket 2 százalékkal, akkor a kormányt kötelezze az Országgyűlés arra, hogy jöjjön be ide a parlamentbe, és vitassa meg, kérje ki az Országgyűlés döntését a többletbevétel felhasználásáról. Annak idején a kiadás mértékével kapcsolatban tettünk ilyen szabályt, most kénytelenek vagyunk a bevétel, illetve a hiány mértékével kapcsolatban, most kénytelenek vagyunk a bevételtől való eltéréssel kapcsolatban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Áttekintve a bizottsági vitákat, megint úgy látjuk, hogy az ellenzéki módosító javaslatok a helyesírási hibák kijavításán túlmenően nem sok esélyt élveznek. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy érdemes mégis újra és újra beadni a jobbító szándékú javaslatokat, mert az a véleményünk, hogy látniuk kell a választóknak az alternatívát, vannak más elképzelések, más lehetőségek is. És természetesen annak a lehetőségét sem adtuk fel, hogy valamelyik módosító indítványunk, amely egy adott területen a pozíciókat javíthatná, végül mégis elnyerheti a tisztelt Ház figyelmét. A képviselőtársaim a részletes vitában ennek érdekében fognak érvelni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mádi László képviselő úr két percben kért hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Természetesen az SZDSZ most mindent támogat jószerivel, tehát azt tapasztalom, hogy minden területen (Bauer Tamás: Ez nem így van!) nagy támogató csomagot épített bele. (Mádai Péter: Rosszul olvastad!) Legalábbis a frakcióvezető erről beszélt (Mádai Péter: Nem erről volt szó! Rosszul hallottad!) mindössze összefoglalásképpen. Hadd tegyem hozzá a nyugdíjnál azt - csak hogy világos képe legyen mindenkinek -, hogy a nyugdíjak reálértéke évről évre nő, azaz az alapvető fogyasztási eszközök, a fűtésszámla, vagyis a nyugdíjasokat érintő kiadások tekintetében javulnak a lehetőségek. Ezt ígértük a választási programunkban. Nem tudom, mit ígért az SZDSZ a korábbi ciklusban... (Kuncze Gábor: Neked semmit!) Nekem semmit, ezt legalább elismeri a képviselő úr. Attól tartok, ha jót ígért is a nyugdíjasoknak, a 12 százalékos reálérték-csökkenés nem igazán (Kuncze Gábor: Ott volt a törvény, miért kellett megváltoztatni?!) ezt bizonyította.

A minimálbér vonatkozásában, tisztelt képviselőtársam, jelentős javulás és felzárkózás történik. Szeretnénk a középrétegek szempontjából is a későbbiekben a bérjavulás lehetőségét elérni. Most nem megy minden egyszerre, de ezen az úton haladunk.

A rendőrség vonatkozásában néhány önkritikus mondatot örömmel tapasztaltam volna, hiszen négymilliárdos adósságállományt örökölt ez a kormány (Kuncze Gábor: Ez sem igaz! Nem igaz! - Dr. Horváth Zsolt: Dehogynem!) az ön által vezetett Belügyminisztérium rendőrségi ágazatából. Mi ezt ledolgoztuk. Abban igaza van a képviselőtársamnak, és ebben egyetértünk, hogy nem szabad hagyni, hogy még egyszer egy ilyen adósságállomány kialakuljon úgy, mint az ön minisztersége alatt. Ezen dolgozunk (Kuncze Gábor: Ez sem igaz!), ezen egyeztetünk a Belügyminisztériummal, és reményeim szerint megoldást is fogunk találni.

A bérlakásépítések kapcsán konkrét indítványunk van. Hárommilliárdot a lakástámogatások általános fejezetéből külön - ezt pontosan megfogalmazza - a bérlakások fűtés-korszerűsítésére kívánunk fordítani. Örülnék annak, ha a frakcióvezető úr is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt támogatná.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Csige József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tűnődővé tesz engem a nyugdíjasok léte körüli vita - és emlékezővé. Az jut eszembe, hogy az Fidesz ellenzékiként is, kormánypártiként is meglehetősen nyugdíjellenesként viselkedett. (Közbeszólások az FKGP és a Fidesz padsoraiból: Hazugság! - Domokos László: Hazugság! Miket beszél! - Keller László: Nyomjál gombot!) Több kenyér, több tej - mondta a képviselő asszony, cinikusan a nyugdíjasok szemébe. Egy pillanat volt a '98-as választások előtt, amikor a negédes nagymamával szédítették a nyugdíjasokat, hogy most szavazzatok ránk, micsoda jó lesz. Kár ezen így vitatkozni, mert igaza volt Antall József miniszterelnök úrnak, amikor a tévedés és hazugság közötti különbséget emlegette.

A kisgazdák nyugdíjjal kapcsolatos álláspontjáról pedig az a véleményem, mint a családoknál, hogy aki a saját dolgát sem tudja megoldani, ne vállalja fel a mások baját.

 

(9.20)

 

Ami a nyugdíjemelgetést illeti: a nyugdíjasoknak igenis az a véleményük - a kezembe adták - (Felmutat egy iratot.), hogy ez a 2,6 százalék plusz kamat egy ócska trükk, amivel vakítják a nyugdíjasokat, csak nem segítenek rajtuk. (Dr. Horváth Zsolt: Ez azért nem igaz!) És az is igaz (Dr. Horváth Zsolt: De ez nem igaz!), hogy a nyugdíjtörvény megváltoztatásával nem kaptak pluszt a nyugdíjasok, mert a korábbi megállapodásban elkötelezett adagot sem kapták meg. (Szabó Sándorné: Így van!)

Tévednek némelyek, vagy hazudnak? Mindegy, a nyugdíjasok rosszul járnak. (Dr. Horváth Zsolt: A négy matematikai alapművelet egyike a szorzás.) (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én már sokat fordítottam angolból magyarra, németből magyarra, oroszból magyarra, csehből magyarra is, de most fideszből magyarra kell fordítanom, tisztelt Országgyűlés. (Derültség.)

Az az állítás, hogy a Fidesz vállalta a programjában, hogy nem csökken tovább a nyugdíjak reálértéke, hanem lépést tart az inflációval, magyarul a következőt jelenti. Amikor a Fidesz ellenzékben volt az MDF-kormánnyal szemben, akkor egyetértett azzal, hogy amikor a reálbérek sajnos csökkennek, akkor a nyugdíjak reálértéke is csökken, amikor a reálbérek emelkednek, akkor a nyugdíjak reálértéke majd emelkedik.

Most, hogy a Fidesz kormányon van, az az álláspontja, hogy amikor a reálbérek csökkentek, akkor a nyugdíjak reálértéke csökkent, ezzel szemben, amikor a reálbérek elkezdenek növekedni - hála a gazdaság növekedésének -, akkor a nyugdíjak reálértéke csak annyival emelkedik, amennyit a Fidesz éppen évről évre jónak lát. Rendszerint kevesebbel emelkednek a nyugdíjak reálértéken, mint amennyivel a reálbérek nőnek.

A fordításban továbbra is állok tisztelt képviselőtársaim rendelkezésére. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kérni a kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy most már ne hivatkozzanak arra, hogy az előző kormány nem volt mindenható, és nem tudott a négy év alatt mindenféle problémát megoldani. Ezt készséggel elismerjük mi is. Az a szokás a parlamenti demokráciákban, hogy az új kormány, fölmérve az előző eredményeit, megpróbálja azt továbbvinni a társadalom érdekében.

Itt is így kellene gondolkodni, és nem propagandalózungokat elmondani itt, a Parlament épületében, de nemcsak itt, hanem a választókörzetben is. Itt szeretnék reagálni a néhány perccel ezelőtt Steinerné képviselő asszony által előadottakra. Ő ugyanis rendszeresen rendez propagandarendezvényeket a választókörzetben, és nagyon mutatja azt, hogy bizonyos problémákat szeretne megoldani, de amikor idekerülünk a parlament elé, és javaslatok fogalmazódnak meg - mindegy, hogy mindenki részéről, de ha az ellenzéki pártok részéről is -, például az óvodaépítés problémájának megoldása vagy a tűzoltóság ki nem fizetett műszakpótlékának ügye, akkor ezeket az ügyeket itt konkrétan lehetne támogatni. Lehetne erről szavazni, és a dolog valójában megoldódna, és nemcsak ilyen lózungokat elmondani itt a parlamentben, meg a választókörzetben is, hogy mi nagyon-nagyon akarjuk, de amikor konkrétan kellene ügyekről szavazni, akkor mindig rendre elutasítják ezeket a szavazatokat, és megpróbálják a problémákat úgymond visszatolni az előző kormányra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Erről kellene beszélni, amiről Kuncze Gábor képviselő úr is beszélt, hogy be vannak nyújtva a javaslatok. Be vannak nyújtva az óvodaépítésre, a tűzoltóságok ügyére és a helyi önkormányzatok problémájára is. Be vannak nyújtva a javaslatok, ezekről kellene beszélni, ezeket kellene megvitatni, ezekről kellene dönteni, és nem lózungokat mondani!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak adom meg ugyancsak két percben a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! No, akkor nem lózungokról van szó, és nemcsak úgy belebeszélünk a levegőbe, hanem akkor nézzük még egyszer elölről a tényeket. Azokat a tényeket, azokat az adatokat, amelyeket nem a Fidesz és nem a kormánypárti képviselőcsoportok találtak ki, hanem amelyeket például a Statisztikai Hivatal és a minisztériumok adataiból, számaiból, értékeléseiből lehet kiolvasni.

Először: 1995-ben és '96-ban sajnálatosan - bizonyára nem volt rá más mód - a nyugdíjak vásárlóértéke drasztikusan csökkent; '95-ben 10 százalékkal, '96-ban pedig, ha jól látom a táblázatot, 9 százalékkal csökkent. Felejtsük el, lépjünk tovább, örülünk, hogy most már nem ez a helyzet!

A Kuncze Gábor frakcióvezető úr által említett '99. évben szerencsére - bizonyára azért, mert a gazdaság is lehetőséget adott erre - nem csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, sőt, mi több, nőtt. Méghozzá úgy sikerült ezt megoldani, hogy közben változtatva az addigi, bevált technikán, egy még jobb technikát fogadott el a Magyar Országgyűlés, amely arról szólt, hogy akkor egyszer a nagyon alacsony nyugdíjakat, a kisnyugdíjasok nyugdíját jóval nagyobb mértékben emeljük, mint az átlag.

Én úgy tudom és úgy emlékszem, hogy azok a kisnyugdíjasok, akiknek nagyon alacsony volt a nyugdíjuk, ennek örültek. Mondom, úgy sikerült ezt a célt megvalósítani, hogy közben nem csökkent a nyugdíjak reálértéke. Tény az, hogy a jövő évben és 2002-ben pedig jelentősen - számunkra jelentősen, de sajnos a nyugdíjasok számára még nem jelentősen - növekedni fog a nyugdíjak vásárlóértéke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Bauer Tamás képviselőtársamnak pedig mondom, hogy csodálattal hallottam a fordítási tevékenységét; lehet, hogy inkább azzal kéne foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Keller László képviselő úrnak adom meg a szót ugyancsak kétperces időtartamban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! No, akkor beszéljünk 2001-ről! Mert eleget beszéltünk '94-95-96-ról, akkor beszéljünk 2001-ről!

2001-re önök 6 százalékos fogyasztóiár-növekedést terveztek meg. Mennyi az idei fogyasztóiár-növekedés, képviselő asszony? Mennyi várható? A gazdasági miniszter azt mondta egy hónappal ezelőtt, hogy 9,5 százalék körül lesz. Nyilvánvaló, hogy ez most már sajnos nem tartható, tehát körülbelül éppen hogy csak 10 százalék alatt lesz.

Mennyi lesz az országos nettó átlagkereset-növekedés? Önök azt mondták a benyújtott költségvetési javaslatban, hogy 8,6 százalék lesz. Ha ennyi lesz, akkor mindenki reálkereset-veszteséget fog érzékelni, tehát nyilvánvaló, hogy ez nem tartható. Hol van az a módosító javaslat, ami megvalósítaná a pénzügyminiszter úr ígéretét? Mert az expozéban mit ígért? Azt mondta, hogy megtartjuk a hatályos törvényeket, és megnöveljük még 3 százalékkal a nyugdíjakat.

De hol van ez a módosító javaslat? Sehol sincs! Merthogy a reális inflációs várakozásra és a reális nettó átlagkereset-növekedésre semmiféle új irányszámuk nincs beterjesztve, a szocialistákét nem akarják támogatni, tehát nyilvánvaló, hogy csak egy irreális számra tervezik most a nyugdíjemelést, és a plusz 3 százalékról pedig azt olvasom ki, hogy nem támogatja a kormány.

Tehát arról beszéljünk, tisztelt képviselő asszony és tisztelt kormánypártiak, hogy 2001-ben hogyan gondolják a nyugdíjemelést. Mert az, amit eddig erről gondoltak, elfogadhatatlan. És az nem felel meg annak, amit a pénzügyminiszter úr itt az expozéban megígért. Mi legalább azt szeretnénk számon kérni, és legalább azt szeretnénk kormánypárti módosító javaslatokban látni. Nincs ilyen!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időtartamban, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Selmeczi képviselő asszony, úgy látszik, én még nem vagyok elég jó a fordításban, mert hiába fordítottam le a fidesz-magyart magyar-magyarra, ön nem értette meg.

Az előre elkészített papírt hozta arról, hogy milyen volt a nyugdíjak alakulása. (Dr. Horváth Zsolt: Ezt a nyelvet még gyakorolni kell.) De nem tette hozzá, hogy hogyan alakultak ugyanabban az évben a reálbérek. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Erről van szó!) Legyen szíves ezt megtenni!

Emlékezzen arra, hogy az ön pártja az Antall-kormány idején még lelkesen támogatta azt, hogy a nyugdíjak alakulása együtt menjen a bérek alakulásával. Az Antall-kormánnyal önök lojálisak voltak ebben a kérdésben, a következő kormánnyal már nem, ez kétségtelen.

Az önök kormányzása idején a nyugdíjak alakulása elmarad a bérek alakulásától. Ez a magyarra fordítása annak, amit önök mondanak. A magyar magyarázatot várom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(9.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget. Most öné a szó.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Selmeczi Gabriella képviselőtársamnak szelektív a memóriája, mert hallottunk egy felsorolást, amelyből - valószínűleg nem véletlenül - kimaradt 1997 és 1998. '97-ben 1 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke, '98-ban 6 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóereje, ez a trend '99-ben az emlékezetes differenciált emelés kapcsán megfordult, mert akkor már csak 4-4,5 százalékos volt ez az emelés, idén pedig a pótlólagos emeléssel együtt is jó, ha 1-1,5 százalék lesz a nyugdíjak vásárlóerejének a növekedése, és azt kell mondani, hogy ez a csökkentett bázis képezi majd a 2001. évi emelésnek az alapját. Ezt is figyelembe kell venni, amikor a 2001. évi folyamatokról beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Domokos László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hadd mondjam el, hogy Kuncze képviselő úrnak a tízperces kétpercezésére reagálnak az urak ugye, mert az ő beszédét hallhattuk utoljára, és annak kapcsán indult el a vita. (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Egy pillanat, én is meghallgattam önöket, kis türelem! Ennek eredményeképpen látható volt, hogy ott se sok mindenről volt szó, tulajdonképpen általában elindította azt a személyeskedést, amelyet itt előttünk hallhattunk. Én azt gondolom, hogy helyes Kökény képviselőtársamnak az az észrevétele, hogy be kell vallani, igen, hogy mi történt '98 előtt, és arról is kell beszélni, hogy '98 után a Fidesz mit szeretne. Azt szerette volna, hogy legalább értékét őrizzék meg a nyugdíjak, és ha lehet, növekedjenek.

A tények arról adnak számot, hogy ezek növekednek, képviselő úr. Ezt nem is vitatta ön, ha jól értettem, mi azt szeretnénk, ha ez a következő két évben is folytatódna, és ez már több, mint amit mi eredetileg a választásokon szerettünk volna elérni, hiszen ne felejtsük el, az önök nyugdíjreformjának az eredményeképpen eleve kivontak egy rakás pénzt a nyugdíjasoktól. Persze, megígérték a törvényben, tudjuk, hogy megígérték, de azért önök se (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) gondolták komolyan, hogy végre fogják azt hajtani, hiszen önök, ha jól emlékszem, '99 elején Bokros-csomagról kezdtek itt nekünk beszélni, az nyilvánvalóan az a terápia lett volna, amit önök egyébként már gyakoroltak '95-ben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg ugyancsak két percben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, többek közt abban is különbözünk mi szocialisták önöktől, fideszesektől, hogy amit megígértünk, mi meg is akartuk tartani. Ez egy lényegi különbözőség közöttünk. És most visszatérve a reagálásokra, az, hogy önök ígérhettek volna nyugdíjemelést, azt a gazdaság növekvő teljesítménye határozta meg, amelyet az előző kormány alapozott meg. Önök azonban, miközben természetesen emlékezzenek vissza, még ingyen gyógyszert is ígértek a nagymamának, eközben kijátszották a nyugdíjasokat, a nyugdíjtörvény megváltoztatásával a magasabb nyugdíjasokat a kisnyugdíjasokkal szemben, és nem gondolom, hogy ezt valamifajta nagy fegyverténynek kellene nevezni.

Önök másodszor becsülik alul az infláció várható mértékét, másodszor becsülik alul a keresetkiáramlás valóságos mértékét, és ezért másodszor fogják becsapni a nyugdíjasokat a nyugdíjemelés mértékének a tervezésével, mert önöknek amúgy egyébként szokásuk az ígéreteket megtenni és azokat nem valóra váltani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Selmeczi Gabriella képviselő asszony kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azon vitatkozni, főleg itt a gazdaságpolitikusoknak, hogy a mostani gazdasági teljesítménynek mi az alapja, én azonban a magam részéről, illetve a frakcióm nevében tudom mondani, hogy egyfelől nem tettük volna, de nem is számítana dicsőségnek egy gazdasági növekedést úgy megalapozni, hogy szétszedik a családtámogatási rendszert. Megemlítem a családi pótlék alanyi jogosultságának eltörlését, a gyes visszanyírását, a gyed megszüntetését, a gyermekek után járó adókedvezmény eltörlését, és pusztán azért tértem erre vissza, mert mondom, lehet arról vitatkozni, hogy mi alapozta meg a mostani gazdasági növekedést. Én annak örülnék, hogy végre valahára van gazdasági növekedés, ez markáns, és ennek az előnyeit mindannyian, nemcsak itt a parlamentben ülők mint politikusok élvezhetjük, hanem igenis a társadalom minden egyes egysége, a család, a fiatalok, a gyerekek, a fiatal családosok, a kisgyermekesek, az idősebbek, a még idősebbek, azaz a nyugdíjasok.

Kökény Mihály képviselőtársamnak pedig azt szeretném elmondani, hogy igen, az adatok szerint '98-ban növekedett a nyugdíjak vásárlóértéke, viszont ha '90-től megnézzük, és tendenciájában nézzük a nyugdíjak értékének a változását, akkor azt látjuk, nagyon érdekes egyébként, ezt politikusoknak, magunknak mondom, hogy a választások évében, tehát '94-ben és '98-ban fordult elő szinte egyedülállóan az, hogy növekedett a nyugdíjak vásárlóértéke, az előző években - tehát '90, '91, '92, '93, és '95, '96, főképp ebben a két évben - drasztikusan csökkent az érték, és először '98 óta fordul elő, hogy növekedik, és mindig a nullvonal fölött van a vásárlóértéke a nyugdíjaknak. Tehát ha tendenciájában nézzük a nyugdíjasok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) helyzetét és a nyugdíjak értékét, '98 óta van jelentősen pozitívabb változás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő urat illeti két percben a hozzászólás lehetősége, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Egyetlenegy mondatom a múltról, kedves Selmeczi képviselő asszony: '90 előtt sem követték a nyugdíjak - nem csak '96, '90 előtt sem - az inflációt. Csak én azt szeretném, ha arról beszélnénk, és most rögtön mondom: a 106., 109. 121., 157., 162. indítványokban több milliárdos, 10 milliárdos nagyságrendű megtakarításokra tettünk javaslatot, és lenne lehetőség arra, hogy akár a nyugdíjakban vagy a családtámogatási rendszerben elmozdulás legyen. De önök nem is hajlandók, önök csak hátrafele néznek egyfolytában, mert nincs szándékuk arról beszélni, mert pillanatok alatt kiderül, hogy igen, minden szám lyukas, minden szám mögött hiányzik a valós tartalom, és ezért csak arról beszélnek, hogy mi történt '98 előtt vagy '95-ben, és nem hajlandók arról beszélni, hogy miért nem lehet csökkenteni, mondjuk, a miniszterelnökség fejezetében néhány milliárddal - mondjuk olyan, hogy különleges személyi kiadások, ahol több milliárd van, vagy az Országimázs Központ, vagy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál -, és ezt a forrást, ami valóban a gazdasági növekedésből van, osszuk el úgy, ahogy egyet tudunk itt érteni, és tényleg a társadalom javára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, kétperces hozzászólási kör végéhez értünk időlegesen. Most hozzászólásra következik Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az eddigiek során a Magyar Demokrata Fórum, tekintettel viszonylag kevés idejére, nem szólalt meg, és a vitában nem vett részt, nem azért, mert nem vagyunk itt, hanem egész egyszerűen azért, mert a televíziós időnk nagyon kevés, de a nap folyamán a megadott időpontokat ki fogjuk használni.

Néhány gondolat az előzőekkel kapcsolatban pontosan ezért; itt elsősorban a bérlakáskérdésekkel kapcsolatos hozzászólásokra hadd utaljak. Talán nem mindenki számára volt világos, hogy ebben az esztendőben ugyan valóban először 2 milliárd forint volt a bérlakásprogramra, majd ez 4 milliárddal megnövekedett. Tehát összességében 6 milliárd forint volt már a bérlakásprogramban, ami az önkormányzati résszel együtt még megfejelődik, hiszen önkormányzati önrész is van a bérlakásprogram igénylői számára, tehát szükséges önkormányzati részt is letenni, ebben az évben, azt hiszem, 20 százalék volt, jövőre 30 százalék lesz, a jövő évben pedig 4 milliárd, majd 2002-ben pedig 5 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez összességében már így is 15 milliárd forint, és tudomásom szerint, konzultáltam pont az előbb a pénzügyminiszter úrral, ha szükséges, és igények vannak az önkormányzatok részéről bérlakásprogram-építésre, akkor ezek az összegek még megnövelhetőek lesznek egy későbbi döntés folyamán.

Arra szeretnék csak utalni, hogy nagyon rossz az a megközelítés, amikor azt mondjuk, hogy nem tett a lakásépítésért semmit ez a kormánykoalíció. Én azt gondolom, az egyik legjobb döntése volt a bérlakásprogram elindítása, nyilvánvalóan rá kellett futni erre a dologra, nem lehetett '98-ban rögtön azzal kezdeni, hogy bérlakásokat építünk. De most itt van az ideje annak, hogy elinduljon egy olyan program, aminek eredményeképpen valóban Magyarországon a lakáskérdés megoldódik, nemcsak azoknak, akiknek megfelelő forrás áll rendelkezésre, és le tudják hívni a megfelelő kölcsönöket, hanem azok részére is, akiknek az elérhető otthonteremtés programja megvalósítja ezt a lehetőséget.

Még egy gondolat ezzel kapcsolatban: valóban '93-ban kezdődött el a bérlakások korábbi értékesítése, Szekeres Imre képviselőtársunk korrekt módon elmondta, és azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez igenis nagyon kemény társadalmi igény hatására került eldöntésre.

 

(9.40)

 

Tehát a magyar kormány akkor, amit az MDF vezetett, azért döntött így és a parlament azért döntött így a törvény megfogalmazása során, mert az egész magyar társadalom ezt kívánta megvásárolni. Én magam mint önkormányzati szövetségi elnök nagyon sokszor elmondtam az érdekvédelmi szervezetekkel való egyeztetés során, hogy komoly veszélyt rejt magában egy ilyen jellegű eladási hullám, hiszen ezek a lakások rossz állapotban vannak, a korábbi évtizedekben a tízemeletes házak rossz fűtési és közműrendszerrel épültek, és nagyon komoly költségeket fognak a tulajdonosok számára jelenteni, de ez akkor senki számára nem volt érdekes, mert mindenki tulajdonhoz szeretett volna jutni.

A másik dolog pedig, hogy számos olyan esetben, amikor tulajdonhoz jutott, áron alul az illető - mert azért tudjuk, hogy 40, 30, 20 százalékos áron értékesítették ezeket a lakásokat -, továbbadta ezeket a lakásokat, és nagyon sokan komoly bevételekre tettek szert; tehát nem mindenki a lakás és a lakhatás céljára kívánta ezeket a lehetőségeket kihasználni.

Összességében csak azt szeretném mondani, hogy szerintem egy nagyon jó program indult el, az önkormányzati szövetségek részéről egyértelmű támogatással bíró program, és nemcsak 2 milliárdról és 500 lakásról van, hanem 15 milliárdról három év viszonylatában, ami adott esetben még megnövelhető. És az az MSZP-s javaslat, ami ezt a keretet 20 milliárdra kívánja megnövelni, azt gondolom, teljes mértékben felesleges e tekintetben, mert lehetőség van még bővíteni az igények szerint ezeket a forrásokat.

A Magyar Demokrata Fórumnak van egy értékrendszere, ennek az értékrendszernek az alapján politizál, és a koalíciós együttműködését is ezen értékrendszer alapján, mely prioritásokat szab meg számára, próbálja kifejteni. Ezek közül a prioritások közül az egyik nyilvánvaló prioritás, talán az egyik legfontosabb a család és a családtámogatások kérdése.

Az elmúlt néhány perces vitában valóban a nyugdíjakról beszéltünk, ami nagyon fontos az MDF számára is, és az is, hogy a nyugdíjak minél nagyobb mértékben emelkedjenek, hiszen erről az MDF politikai testületei is állásfoglalásokat hoztak. Mégis, ha prioritásban kell gondolkodni, akkor elsősorban arról van szó, hogy ennek a nemzetnek a fogyása megálljon, megálljon az a 30-40 ezres nagyságrendű szám, ami évente a magyar nemzet fogyását jelzi; egy Gödöllő nagyságú város fogy el évente.

Az a családtámogatási rendszer, az az adókedvezmény-rendszer, amit ugyan ütközésekkel, de igenis fölvállalt ez a kormányzat, meggyőződésem, hogy az egyik legzseniálisabb és legjobb döntése: megerősíteni a családokat, gyermekvállalásra késztetni a családokat, hogy ne a szegénységgel legyen egyenlő a családvállalás, hanem valóban előre látható és egzisztenciális biztonságot nyújtó feltételrendszer járuljon hozzá a családalapításhoz.

Meggyőződésem, hogy ebben az 1,3 millió, a 600 ezer és a 400 ezer forintos gyerekenkénti családtámogatási, adókedvezmény-rendszer óriási jelentőségű lesz, és nem egy vagy két év múlva fogja meghozni az eredményét, hanem talán tíz év múlva. Ebből is látszik, hogy ez a kormányzat e tekintetben stratégiai célként fogalmazta meg ezt a kérdést, mert nem a választási kampányra készül ezzel egy vagy két év múlva a költségvetésben megfogalmazott ezen célokkal, hanem öt-tíz-tizenöt éves távlatban és egészen hosszú távlatban gondolkodik.

A másik ilyen prioritása a Magyar Demokrata Fórumnak az önkormányzati rendszer kérdése, ami azért is prioritás, mert ezt a törvényt a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat 1990-ben alkotta meg, sőt itt az ellenzékkel is együttműködésre törekedve, kétharmados törvényként. Azért, mert értékrendszeréhez tartozik a demokratikus fejlődés részeként kialakult települési önkormányzati rendszer, a közel 1600 tanácsból a 3200 önkormányzat kialakítása és azoknak a közösségeknek a fölépítése, ami egyébként magyar tradíció, azoknak az értékeknek a megóvása, amelyeket ezek a közösségek jelentenek a magyarság hosszú távú megtartása szempontjából.

Ennek az önkormányzati rendszernek a létrehozásában nagyon keményen tett a kormányzat a '90-94 közötti időszakban, és - nem visszautalni szeretnék, csak szeretném újra fölhívni rá a figyelmet - megalapított egy ilyen jellegű rendszert, ami aztán persze szép lassan, a '94-98 közötti időszakban elerőtlenedett. Megint nem visszafelé szeretnék utalni, hanem fölhívnám a figyelmet annak jelentőségére, hogy ebben a költségvetésben a kormányzat 12,6 százalékos növekményt, 2001-ben 10,3 százalékos növekményt biztosít a települési rendszer számára. Ez, ha 6 százalékos inflációt veszünk alapul, de vegyük ezt, mondjuk, 8-nak vagy 9-nek - mindenféle külső hatásokat most még nem tudunk kiküszöbölni -, akkor is reálérték-növekményt jelent ebben a szférában, ami az előző években, a '98 előtti időszakban nem volt igazán tapasztalható, és ennek eredményeképpen az önkormányzati rendszer természetesen kivérzett, kiéheztetett állapotba került. Nem lehet két év alatt föltölteni az önkormányzati szférát, nem lehet ennyi idő alatt azokat a forrásokat visszaadni, amiket korábban a települési szféra megkapott, de úgy érzem, hogy összességében - ez alatt értem a kisvárosokat, a közepes nagyságú és a nagyvárosokat, a kerületeket és a fővárost - ez a szféra többet kap az 1998 előtti időszakhoz képest.

A Magyar Demokrata Fórum által beadott módosító javaslatok is ennek a folyamatnak az erősítését kívánják szolgálni, annak ellenére, hogy tudjuk, mindenre nem jut pénz, és nyilvánvaló - bármelyik ujjamat harapom meg az öt közül, mindegyik fájdalmas -, hogy egyeztetések után és a lehetőségek birtokában lehet majd véglegesen eldönteni a kormányzatnak azt, hogy melyiket támogatja. Mégis jelzésértékűen minden módosító javaslattal, amit beadtunk, azt szeretnénk erősíteni, hogy a települési közösségek, az értékrendszer, amit kialakítottunk az általunk vezetett kormányzat ideje alatt, erősödjön és hosszú távon fönnmaradjon.

Ilyen a kistelepülések, az 500 fő lélekszám alatti települések támogatása, amely községek alanyi jogon járó támogatásának 3 millió forintját 4 millióra szeretnénk emelni. Egyébként ez körülbelül 700 települést érint, tehát egy 700 millió forintos nagyságrendet jelenthet, de jelzésértékűen azoknak a közösségeknek, amelyek egyébként nehéz helyzetben vannak egészségügy, oktatás és egyéb szempontjából, ez az 1 millió forint óriási segítséget jelent. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt évben emelkedett a 2 millió forintos községi normatíva 3 millió forintra, tehát ez egy trend folytatása lenne, és valóban az egészen gyenge és egészen nehéz helyzetben lévő településeket erősítené meg.

A másik ilyen kérdés a sokat vitatott szja kérdése. Az elmúlt évi költségvetés alkalmával is 5 százalékos csökkenés volt ezen a területen. Annak idején ezt először 100, majd 50 százalékkal indítottuk el '90-94 között, majd lecsökkent 40 százalékra, de ebből már egy csomó minden kötötten volt fölhasználva, már csak 13 százaléka volt '98 végén szabadon felhasználható, és most 5 százalék.

Annak idején és a tavalyi költségvetési vita során elmondta a Magyar Demokrata Fórum, hogy tudja tolerálni ennek a trendnek a csökkenését abból az okból kifolyólag, hogy ez az önkormányzati szférán belül marad, és a kistelepüléseket és azok helyzetét erősíti. Ebben az esztendőben beadtunk egy 5 százalékról 10 százalékra való emelésre vonatkozó módosító javaslatot. Annak ellenére, hogy ez egy nagy, 30 milliárdos összeg, mégis azt mondom, fontos lenne, ha ezt a kormányzat elfogadná. Bízom abban, hogy így is lesz, de természetesen, ha a lehetőségek ezt nem biztosítják, akkor ez az önkormányzatokon belüli belső szolidaritás további erősítése céljából tolerálható. Hosszú távon azonban ez a 10 százalékos nagyságrend mindenféleképpen fontosnak tartatik.

A céltámogatások kerete - és talán ez az, amihez szeretnék valóban ragaszkodni a költségvetés további egyeztetése során - a jövő esztendőre nagyon kevés. Itt elsősorban a csatornázásra gondolok, ahol az önkormányzatoknak lesznek saját forrásai, hiszen 62 milliárdot kapnak a gázközművagyonból, saját forrásuk van, lehívhatnak állami forrást és a lakosság is hozzátesz pénzt. Nagyon fontos az EU-csatlakozás tekintetében, környezetvédelmi és nemzetközi kérdések szempontjából az, hogy a csatornázás most már az ország teljes viszonylatában megtörténjen; ehhez szeretnénk egy 5 milliárdos nagyságrendű növekményt elfogadtatni a 2001-2002-es időszakban is. Talán ez lenne az önkormányzati fejezet egyik legnagyobb prioritása, és ebben természetesen szeretnénk egyeztetéseket folytatni a továbbiakban.

Itt szeretném hangsúlyozni ezt a 62 milliárdos összeget. Óriási dolog, hogy a '95-ös energia- és közmű-privatizáció során az önkormányzatoknak nem megadott 62 milliárdos, jogos jussukat ez a kormányzat kifizeti. Már ennek az évnek a végén egy részét meg lehet kapni, sőt már vannak előlegkifizetések is, de a jövő esztendőben mindenki számára teljes mértékben hozzáférhető lesz. Ezt azért hangsúlyozom, mert annak idején, '95-ben, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, aminek következményeképpen '98-ban, a kormányváltás utáni időszakban döntött az Alkotmánybíróság - tehát a teher erre a kormányra jutott -, akkor valóban alkotmányellenesnek ítéltük meg ezt a kérdést, és bizony az a pénz, ami akkor ebből bevételként származott, a költségvetésben már elköltetett más célokra.

 

(9.50)

 

Most ezt a 62 milliárd forintot, ugyan valóban csak 600 önkormányzat számára, de ez a kormányzat kifizeti, ezt a 600 települést meg fogja erősíteni.

Nagy eredmény az elmúlt időszakban, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések sora csökkent. Ez egyrészt a szabályok szigorításának eredménye, másrészt pedig valóban a kistelepülések jobb helyzetének, az elmúlt két évben kialakított jobb helyzetének eredménye.

Javaslatunk a szabályok szigorítása a kistelepülések tekintetében; ahol valóban nem jogos az önhibáján kívüli hátrányos település kategóriája, vagy nem tesznek meg mindent, hogy ezen a helyzeten segítsenek, ott egy picit szűkítsük a szabályt, magyarul az az önkormányzati kincstár - ami egyébként támogattatik is a költségvetésben 500 millió forinttal - legyen bevezetve minden olyan településen, amelyik önhibáján kívüli hátrányos helyzetben van. Tehát próbálja belső költségeit csökkenteni az a település, azaz ha bevezeti az önkormányzati kincstárat, amire lehívhat állami pénzt - tehát nem kell saját forrásból megvalósítani, de megtakarít összegeket -, akkor az a település legyen csak jogosult önhibáján kívüli hátrányos települések keretére pályázni. Egyébként ez nem kerül pénzbe, de ezen a területen rendet tesz, ami szerintem elengedhetetlen.

Két dologról szeretnék még beszélni a hátralévő időben, az egyik az önkormányzati szövetségek kérdése. Önök nagyon jól tudják, hogy hét országos önkormányzati szövetség az elmúlt időszakban is nagy aktivitás fejtett ki annak érdekében, hogy az önkormányzatok helyzete javuljon. Az egyeztetések ebben az esztendőben először voltak olyanok, hogy a költségvetést a kormányhoz benyújtása előtt tudták az önkormányzati szövetségek áttanulmányozni és első körben véleményüket kialakítani, és azóta is többször volt a szövetségekkel egyeztetés. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Majd megbeszéljük - jó? -, ha valami olyan hozzászólása van Lamperth Mónikának, amivel nem ért egyet.

50 millió forintos támogatást szeretnénk a Belügyminisztérium fejezetében elérni az önkormányzati szövetségeknek, elsősorban a nemzetközi kapcsolataikra. Ebben az esztendőben 3,2 millió forintot biztosított a Belügyminisztérium a tagdíjakra, és azt szeretnénk, ha a nemzetközi kapcsolatokra, a konferenciákra és a tagdíjakra ez a Belügyminisztérium fejezetében elkülönítésre kerülne.

A tűzoltóság kérdése már kimarad, tekintettel arra, hogy lejárt az időm.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum prioritásként kezeli az önkormányzati fejezetet, de természetesen tudomásul veszi azt, ha nem minden területre jut pénz. Szeretnénk a céltámogatások kérdésében nagyon határozottan föllépni, és akkor meggyőződésem, hogy jobb helyzetet tudnánk az önkormányzati területen teremteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika képviselő asszony két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Gémesi Képviselő Úr! Pénzügyminiszter Úr! A pénzügyminiszter úrtól is és a képviselő úrtól is szeretném azt kérni, hogy az önkormányzati forrásoknál 2001-2002. évre vonatkozóan ezt a számmisztikát abba kellene hagyni. Nem korrekt az önkormányzatokat illetően ez a 12,6 százalékos növekményre való hivatkozás mint sikerpropaganda, ugyanis - most mondok egy példát - ha valakinek 20 százalékkal emelem a forrásait és 40 százalékkal a feladatait, akkor ott 20 százalék mínusz van.

Az önkormányzati terhek, feladatok, amit nekik ki kell ebből fizetni, jelentősen nagyobb arányban növekedtek ebben a költségvetésben. Elég, ha önök kinyitják a Számvevőszék jelentését, benne van, hogy hiányzik a fedezet a pedagógusbér-emelésre, benne van, hogy 18 milliárdot veszít az önkormányzati szféra oktatási területen csak abból, hogy önök azt a garanciális szabályt fölfüggesztették, hogy az oktatásban 90 százalékot kell finanszírozni.

Tehát én azt gondolom, hogy érdemes lenne a tényeket olyan összefüggéssorban vizsgálni, ami valóban rámutat valóságosan az önkormányzatok helyzetére.

Nincs fedezet a tűzoltóság pluszjárulékaira - amit most a Legfelsőbb Bíróság megítélt -, és nincs fedezet az önkormányzati költségvetésben jó néhány olyan kötelező feladat ellátására, amelyet más törvények írnak elő, környezetvédelmi törvény és a többi.

Tehát én azt gondolom, hogy ha az önkormányzati költségvetésnél számokról beszélünk, akkor beszéljünk tartalmakról is, hogy mi az, amit ebből a növekményből az önkormányzatoknak ki kell fizetni - azt gondolom, akkor tudunk korrekt vitát folytatni.

Én azt javaslom a részletes vitánál, hogy amikor a módosító indítványokról beszélünk, akkor ezeket a számokat ilyen módon próbáljuk meg összehasonlítani, és ha itt kialakul egy korrekt vita, azt gondolom, van talán mozgástér, hogy azok a módosító indítványok, azok a célok, amelyeket helyesen mondott egyébként Gémesi képviselő úr, a kormánytól is támogatást kapjanak.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Én nagyon örülök annak, hogy polgármestertársam, képviselőtársam ennyire lelkén viseli az önkormányzatok helyzetét, de néhány tényt szeretnék elmondani.

1999-ben 1,9 százalékot, 2000-ben pedig 2,1 százalékot - de lehet, hogy fordítva van a két szám - vontak el év közben az önkormányzatoktól. Amikor most költségvetési számról és növekményről beszélünk, akkor ezekkel a számokkal korrigált összegekről beszélünk. Tehát ha én a két számot összeadom, akkor 4 százalékkal rosszabb a helyzet, tehát a 12 százalékos növekményből azt a 4 százalékot nyugodtan el lehet venni, mert ez nincs meg az önkormányzati szférában. Ezt egyébként meg lehet nézni a számokban, ki lehet számolni; otthon is ki lehet számolni egyébként, Gödöllőn is, mert én Nyíregyházán ezt ki tudom mutatni.

A másik téma: én természetesen örülhetek annak, hogy mennyire növekedett az önkormányzatok támogatása, de három számot szeretnék elmondani. Nyíregyházán 1998 első-harmadik negyedévben 11,6 milliárd volt a felhasználás, '99-ben 9,8 milliárd és 2000-ben 11,5 milliárd. Ez azt jelenti, hogy 100 millióval kevesebb a 2000. évi felhasználásunk, mint '98-ban volt. Akkor kérdezem, hogy minek kellene nekem örülni.

A másik téma: én nagyon örülök annak, és támogatom, hogy a kormány elindította a bérlakásprogramot, és aki engem ismer, tudja, hogy én ennek a híve voltam '95-ben is. Csak azt elfelejtik mondani, hogy 1999-ben a költségvetési beszámolóban önök mutatták be, hogy a lakásszférában 19 milliárd forintos megtakarítás jelentkezett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök elfelejtik elmondani, hogy 2000-ben a lakásszférában az I-IX. hónapban alig 60 százalékos a felhasználás, tehát nyugodtan lehetne erre a szférára költeni.

És az utolsó megjegyzésem: azt elfelejtik mondani, hogy a lakás alapú felhasználást - Mádi László javaslata alapján - csökkenteni javasolják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kérném szépen, hogy a kétperces időkereteket képviselőtársaim tartsák be.

Takács Imre képviselő urat illeti, ugyancsak két percben a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Valóban 12,6 százalékos a jövő évi központi forrásnövekmény, illetve 10,3 százalékos 2002-re. De hozzá kell tenni, a jövő évinél nem a 2000. évi előirányzatból számolták ezt ki, hanem a 2,1 százalékkal csökkentett előirányzatból. Tehát magyarul: nem 12,6 százalék.

A másik: az is egy óriási kérdése ennek a 2001. és 2002. évi költségvetésnek - és én közgazdászként ezt szeretném elsősorban kiélezni -, hogy mi lesz akkor, ha az infláció mértéke a 6 százalékot meghaladja. Van-e automatizmus ebben a költségvetésben arra - én tudom, hogy nincs, de megkérdezem -, hogy ha az infláció nagyobb lesz - márpedig köztudottan nagyobb lesz, hiszen valamennyi kutatóintézet nagyobb inflációs számmal számol -, ez a központi forrás növekedjen? Tudniillik az én választókörzetem egy viszonylag szegény választókörzet - Hajdúszoboszlót kivéve -; nagyon nehéz helyzetben lesznek, tisztelt képviselőtársaim, ezek az önkormányzatok, mert a saját forrásukat nem tudják növelni, és - mint ahogy Lamperth Mónika is mondta - egyedül arra lesz elegendő ez a pénz, ha elegendő lesz, hogy a 8,75 százalékos béremelést megvalósítsák. Nem marad semmi... (A képviselő mikrofonja leesik.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, leesett a mikrofonja, így sajnos...

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): ...nem marad semmi dologi kiadásokra. Az pedig az egyszeregye a fejlesztéseknek, hogy minél jobban elhanyagolnak egy felújítást, annál többe fog kerülni az elkövetkezendő években.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gémesi György képviselő urat illeti, ugyancsak két percben a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

(10.00)

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Csak nagyon röviden, mert nincs időm. Lamperth Mónikának annyit, hogy '96-ban 50 milliárddal kevesebb volt az önkormányzati szféra támogatása a korábbiakhoz képest - ezt a kiéheztetett állapotot nem lehet két év alatt rendbe tenni! Meggyőződésem, hogy jelenleg az állami finanszírozás gyakorlatilag reálértéktartó, de szerintem, ha mindent beleszámolunk, pluszfeladatot is, reálérték-növekmény van.

A másik: Nyíregyháza polgármester asszonya, remélem, nem felejtette el, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is és a többi árvízkárosult területen mintegy 40 milliárdot költött az állam az árvízkárokra, és az is elsősorban a településekre ment az elmúlt esztendőben. És annak is nagyon örülök, hogy Nyíregyháza ebből a 62 milliárdból, amit az előző kormányzat nem fizetett ki, 1 milliárd forintot kap a gázközművagyon privatizációjából kapott pénzek kapcsán, és ebből meg tud erősödni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, nem egy dologról beszélünk. Természetesen érdemes a '94-98 közötti időszakot is darabra végigvenni, hogy melyik évben mi történt, de most én arról beszéltem - és szerintem erről kellene beszélni, mert ezt tárgyaljuk most, a 2001. évi költségvetést -, hogy félrevezető az, ha ezzel a 12,6 százalékos növekménnyel a sikerpropaganda részeként azt sugalljuk, hogy az önkormányzatoknak most sokkal jobb; az önkormányzatokon pedig ott van a teher, amikor a pedagógusbér-emelést finanszírozni kell, amikor a szociális ellátásban egyre többen jelentkeznek támogatásért, segélyért. Önnek mint polgármesternek tudnia kell, hogy ez milyen nyomást jelent az önkormányzatoknak!

Ha igaz lenne, hogy itt évről évre, a magát polgárinak nevező kormány ideje alatt jobb az önkormányzatoknak, akkor valószínűleg nem lenne Kaposvár megyei jogú városnak, az én választókerületemnek a mai napra már 850 millió forint a hiánya, amit most növelt meg 814-ről 36 millió forinttal az a tűzoltóknak kifizetett, egyébként jogos járandóság, mert ki kellett fizetniük, amit úgy jelentett be a fideszes polgármester, hogy ez csak kölcsön, mert majd a kormány kifizeti.

Aztán itt vagyunk a parlamenti vitában: a zárszámadásnál az ennek fedezetére benyújtott módosító indítványunkat egyetlenegy fideszes polgármester szavazta meg, nagyon korrekten, mert ő a bizottságban is megszavazta; egyébként meg mindenki elutasította azt az 5 milliárdos forrást a zárszámadásban, ami a tűzoltók 2000. évi bérének a fedezete lenne.

Tehát van egy sikerpropaganda, szép kerek mondatok 12,6 százalékról meg mindenféle növekményről, egyébként pedig ott van egy csomó, finanszírozás nélküli feladat, amit az önkormányzatoknak ki kell fizetni. Ebben a növekményben egyébként benne van egy nagyon nagy csomagban a minimálbér hatása, ami egyébként jó meg ott kell hogy legyen, de önök erről hallgatnak, pedig az önkormányzatoknak hihetetlenül sokat kell kifizetni a zsebükből a minimálbérre vonatkozóan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

No, szóval én azt szeretném kérni, hogy legyen tárgyszerű a vita. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csabai Lászlóné képviselő asszony kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Csak a tárgyszerűség kedvéért szeretném elmondani, hogy az MDF-kormány nem fizette ki a belterületi földek értékét, mert rosszul értelmezte a törvényt, és 1995-96-ban perre kellett menni ebben a témában. Egy évben az előző kormány 90 milliárd forintot fizetett ki - tessék megnézni a zárszámadási törvényben -, '96-ban, '97-ben az önkormányzatoknak privatizációs bevételként. Hibázott az MDF-kormány, helyre tette az akkori kormány. (Dr. Gémesi György: De nem adtuk el a közműveket!)

Hibázott a Horn-Kuncze-kormány akkor, amikor a gázközművagyon értékét nem fizette ki, és rendbe teszi ez a kormány úgy, hogy két évet várt azzal, hogy egyáltalán a törvényt a Ház elé hozza, most harmadik hónapja tárgyaljuk a törvényt, el fogjuk fogadni jövő hónap, december közepén, harminc nap múlva fogják kifizetni, az már 2001-es kifizetésnek fog számítani, az államkötvények visszavásárlása a következő 10 milliárdra 2002-re fog jelentkezni, és gyakorlatilag a 35 milliárd forintot már a következő kormány fogja beváltani. Államkötvényben természetesen az önkormányzatok meg fogják kapni.

Még egy dologra szeretnék reagálni. Valószínűleg képviselőtársam elfelejtette azokat a borzasztó délutánokat, amikor '95-ben és '96-ban vagy a Pénzügyminisztériumban, vagy a Belügyminisztériumban júniusban és júliusban költségvetési törvényről vitáztunk. Hogy milyen eredménnyel, az egy teljesen más kérdés. (Dr. Gémesi György: De nem volt eredménye!) De most sincs, mert semmi nem változott, és először a költségvetési törvényt megkaptuk szeptember 10-én úgy, hogy elmentünk hétfőn tárgyalni, és ott kaptuk kezünkbe ezt a költségvetési törvényt. Lehet, hogy a kormánypárti képviselők nem így voltak, ők egy héttel hamarabb megkapták ezeket a törvényeket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők! A Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója nem azért nem fogja támogatni ezt a költségvetést vagy nem fogja elfogadni, mert két évre szól, hiszen ez technikai kérdés is lehet. Nem azért, mert az inflációs ráta nem jó, amit mögé helyeztek, hiszen itt a változásokból még olyan tartalék is képezhető, amely életminőség javítására fordítható majd 2001-ben és 2002-ben. Azért nem tudjuk elfogadni elsősorban, mert ugyanazt a szerkezetet hozták létre, hagyták jóvá vagy merevedett le, amit a korábbi kormányzatok is már pénzügyileg, közgazdaságilag is igen ellentmondásosan és rosszul alkalmaztak.

Hadd emeljem még ki, ami miatt nem fogadjuk el, hogy ugyanúgy, mint a korábbi kormányzatoknál, ez a költségvetés sem támaszkodik olyan hatáselemző tanulmányokra, amelyből képet kaphatnánk a magyar gazdaság helyzetéről, amelyből képet kaphatnánk az önkormányzatok tényleges helyzetéről, az elvégzendő feladatokról, az ehhez rendelt források felvázolásáról vagy a lakosság életminőségéről, egészségi állapotáról vagy a nyugdíjasok helyzetéről. Úgy számokat összehozni, hogy nem ismerjük ezeket a feladatokat, nem ismerjük pontosan ezt a helyzetet és állapotot, csak a korábbiaknak valamilyen formájú korrekciójával alakulnak ki a költségvetési tételek, ez gyakorlatilag közgazdaságilag és pénzügyileg is súlyosan hibás.

Nem végezte el a kormányzat - bár nagyon várt volt tőle ennek a fajta feladatnak az elvégzése - a pénzügyi nagytakarítást, a költségvetés megtisztítását. Ezért nyújtottunk be különböző módosító, majd kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyek egy része már a bizottsági vitákban visszautasításra került, de reméljük, hogy 2002-től, amikor majd a MIÉP kormányzati erő lesz, fordul majd az erőviszony, és a módosító javaslataink is másképp fognak megjelenni a bizottsági vagy a parlamenti vitákban.

Hadd emeljem ki most részletesen a módosító javaslatokhoz kapcsolódva, amelyből két tucatot is benyújtottunk, azokat, amelyek a legfontosabb tételek s amelyek érintik a költségvetés bevételi és kiadási oldalát.

A bevételi oldalon azt kifogásoltuk - nem először, kifogásoltuk már ezt négy évvel ezelőtt is, kifogásoltuk '98-ban és '99-ben mint képviselők, mint frakciótagok -, hogy a bevételeken belül aránytalanságok alakultak ki, súlyos aránytalanságok, hiszen a bevételek zömét a magyar adófizető családok, háztartások biztosítják a 2001-es, 2002-es költségvetésben is több mint 60 százalékát, ugyanakkor a társasági adó és a pénzintézetek társasági adója nem éri el együttesen sem a költségvetés bevételének 10 százalékát. A társasági adó 8 százalék, és egyszerűen nevetséges, pénzügyileg komolytalan, közgazdaságilag megalapozatlan, hogy a pénzintézetek, tehát az 500 milliárd forinttal konszolidált bankok, illetve biztosítótársaságok és egyéb pénzintézetek 2001-ben és 2002-ben 0,5 százalékos társasági adót fizetnek be a költségvetésbe.

Ez azt jelenti, hogy itt gyakorlatilag mindenekelőtt a külföldi cégeknek - hiszen őket érinti, mert ezek a cégek kapják meg az adómentességet - egy mesterségesen, kormányzati pénzből létrehozott monopolhelyzetük van, monopolhelyzetet teremtettek a számukra, monopolárral dolgoznak vagy oligopolárakkal dolgoznak, tisztességtelen piaci versenyben 30-40 százalékos profitot is realizálnak, amelynek 70 százalékát kiviszik külföldre, és egy fillért szinte nem adóznak ez után. Emellett természetesen ez az önkormányzatokat is érinti; számtalan hivatkozási alappal még egyéb adókedvezményeket is, például helyiadó-kedvezményeket is igénybe vesznek. Így gyakorlatilag használják a magyar fogyasztókat, kiszolgáltatott a magyar fogyasztó, mert hiszen mástól nem tud vásárolni, mint a monopolhelyzetben lévő multinacionális cégtől vagy külföldi cégtől, amely monopolárral dolgozik. Rossz helyzetbe sodorják a hazai vállalkozókat, akiket óriási nagy adóteher nyom, és ezért nem tudnak hatékonyan gazdálkodni, rossz beszállítói pozíciókat tudnak kialakítani, és a költségvetés - miután jelentős mértékben korábban már megtámogatta ezeket a cégeket azzal, hogy ingyenes privatizációt biztosított a számukra - nem követeli meg vagy a kormányzat legalábbis nem követeli meg, hogy fizessék be azt az adót, amiért gyakorlatilag a magyar fogyasztókat, a magyar piacot és a magyar erőforrást használják.

 

(10.10)

 

Még olyan korlátokat sem épít be - hiszen ennek az államháztartáson belül vagy a költségvetésen belül is tükröződnie kellene -, hogy a forrás kivitelét korlátozza, hiszen profitkivitel van, tőkejövedelem-kiszállítás és nettó tőkejövedelem-kiáramlás van, hiszen több megy ki most már az országból - ami az erőforrásokat jelentős mértékben leépíti -, mint amennyi külföldi tőke beáramlik az országba.

Igaz, hogy a bevételi szerkezet ilyen átalakítása érintené a társasági törvény módosítását is. Ezt korábban már szintén javasoltuk, és megint azt tudnám csak megemlíteni, hogy ha ez 2002-ig nem készül el, akkor 2002-t követően, az új választásokat követően a MIÉP mint leendő vagy várható kormányzati erő első feladataként fogja a társasági törvényt visszamenőleges hatállyal módosíttatni.

A bevétel oldala emiatt igen nagy veszteséget szenved el, és ha a kiadásokkal hozzuk összhangba, akkor az látható, hogy egy rendkívül torz kiadási szerkezet merevedett le a magyar költségvetésben. Ha az európai országok költségvetését összehasonlítjuk - amit elvégeztünk -, ilyen szerkezeti arányokat sem a bevételi oldalon, sem a kiadási oldalon szinte egyetlenegy nyugat-európai ország költségvetésénél sem találnak. Vagyis nem lehet az, hogy a lakosság fizeti be az adó többségét, 60 vagy 70 százalékot, a cégek nem fizetnek, és ugyanakkor a kiadási oldalon az életminőséget javító tételek csökkennek azokból a forrásokból, amit a magyar adófizetők, adófizető családok biztosítanak, mert a kiadási oldalnak mintegy 40 százalékát - ha most a pénzforgalmi szemlélettől, költségvetési szemlélettől eltekintek - adósságfizetésre, kamattörlesztésre fordítják, olyan adósságfizetésre és olyan kamattörlesztésre, amelynek a háttere nincs tisztázva. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy egy blöff adósság és adósságtörlesztés áll a költségvetés kiadásának jelentős összege mögött, és ezt mind a mai napig nem tisztázták.

Tessék végignézni a költségvetés kiadási oldalait! Ha csak a pénzforgalmi szemléletű részt, a főösszeget befolyásoló részt nézzük, ahol a kamatkiadás összege eléri a költségvetés kiadási oldalának több mint 20 százalékát, tehát közel 800 milliárd forintot jelent, a külön kezelt adósságtörlesztés, ami az államháztartást terheli egyébként, de így a pénzforgalmi szemléletű költségvetés kiadási rovatait közvetlenül nem, ott meg 1000 milliárd a törlesztendő rész, és ez hasonló 2001-ben és 2002-ben; nincs jelentős eltérés a két év kamat- és adósságtörlesztési összege között.

Azzal a magyarázattal nem találkozunk a költségvetésben, hogy a törlesztőrészt - mert a kamatot a kiadásból finanszírozzák - miből finanszírozzák. A kettő együtt már a költségvetés mintegy 40 százalékát tenné ki. Ha a költségvetési tartalékot fordítják erre, akkor nem marad például egy természeti katasztrófa, várható, esetleges katasztrófa finanszírozására vagy annak megelőzésére semmi, ami nagyon fontos dolog lenne. Ha pedig abból kívánják finanszírozni, hogy újabb hiteleket vesznek fel vagy állampapírokat bocsátanak ki, tehát kötvényadósságot váltanak át pénzzé, és ezzel egy adósságlabdát visznek tovább és görgetnek tovább, az meg a magyar gazdaság további súlyos eladósodását és az eladósodás növekedését fogja eredményezni. Így is a magyar adósságállomány nemzetközi viszonylatban, összehasonlításban is, ha egy főre vetítve nézzük, akkor az első öt ország közé tartozik, tehát pozíciónk egyáltalán nem javult, nagyon rossz a mutatónk az eladósodás vonatkozásában, ha a teljes adósságállományt tekintjük át.

Vagyis nincs forrás. Ha nincs forrás, akkor adósságból forrást teremteni rendkívül veszélyes pénzügyileg és közgazdaságilag is, tehát itt semmiféle változás nem történt. Ha a korábbi kormányzatok rendkívül rossz pénzpolitikáját, rendkívül rossz adósságkezelési politikáját és a jelenlegi hasonló gazdálkodási folyamatot összehasonlítjuk, nincs a kettő között jelentős különbség; ugyanazt folytatják tovább, amit korábban már helytelenül beépítettek a költségvetésbe, beépítettek az államháztartásba.

Hadd emeljem ki a kiadások közül is ezt az általunk igen sokat bírált, vitatott 1997-es adósságcserét, amire vonatkozóan ismét kapcsolódó módosító javaslatot is beterjesztettünk. Közismert, hogy itt 2150 milliárd forint került be a költségvetésbe a Magyar Nemzeti Bank veszteségeit finanszírozó tételként, piaci kamatozású devizahitelként. Az is közismert, hogy egyre erősebb az a bizonyíték, hogy ennek a veszteségnek a keletkezésében a bécsi kihelyezésű, elhírhedt CW Bank pénzügyi visszaélésektől tarkított tranzakciói is közreműködtek, okozták ezt a veszteséget.

Miért a magyar családokkal fizettetik meg ennek a veszteségnek a keletkezését és ennek a finanszírozását? Miért nem lehet az, hogy előállítják a felelősöket, elszámoltatják, és más forrásokat keresnek erre, vagy nem is fizetik meg, vagy fizesse meg az, aki ezt a veszteséget létrehozta, vagy az a csoport fizesse meg?

Ebből következően, a '97-es adósságcseréből adódóan már 2000-ig 1600 milliárd forint került ki a költségvetésből kamat és törlesztés címén. 1600 milliárd forintból, kérem szépen, több mint egymillió munkahelyet lehetett volna teremteni! Vagy ha azt mondom, hogy preferáljuk, előnyben részesítjük a nyugdíjasokat, akkor kétszeresére lehetett volna növelni a nyugdíjat, vagy azt mondjuk, hogy kiemeljük az oktatás nagyon szerény pénzügyi alapjait, akkor az oktatást vagy a kutatást jelentős mértékben meg lehetett volna finanszírozni, vagy rendbe lehetett volna hozni az egészségügy helyzetét. Vagy azt mondjuk, hogy a pedagógusok bérét, az egészségügyben dolgozók bérét rendezni lehetett volna.

Tehát meg lehetett volna oldani súlyos társadalmi konfliktusokat gerjesztő problémákat, és nem sodortuk volna tovább ezt a piszkos pénzt, amely mögött semmiféle bizonyítás, dokumentált igazolás nincs, hogy miből, hogyan keletkezett ez a forrás.

A 2001-es és a 2002-es költségvetésben a '97-es adósságtörlesztésre 2001-ben 104 milliárd forintos kamat van beállítva, 2002-re 80,9 milliárd forintos kamat; törlesztésre 2001-ben 192 milliárd forintot állítottak be, 2002-ben 271 milliárd forintot. Adjuk össze: ez 2001-ben közel 300 milliárd forint, 2002-ben 350 milliárd forint megtakarítást jelentene. Ha csak ezt a tételt kiemeli a kormányzat, nyer, vagy ha van akkora bátorsága, hogy hozzá mer nyúlni ezekhez a kérdésekhez. Ha nem érintett, akkor miért nem vizsgálja felül, miért nem néz utána, és miért nem emeli ki a költségvetésből azt a tételt, amelyik nem odavaló?

Tehát ha ezt a 300 vagy a 350 milliárd forintot tekintem át, akkor bizony jelentős forrást teremthetett volna azoknak a kérdéseknek a finanszírozására, amely itt a vitában előfordult, és talán a személyeskedő hang helyett ezekkel érdemesebb lett volna itt is foglalkozni, hogy hova ment ez a forrás, és miért nem biztosítjuk, miért nem adjuk vissza az adófizető családoknak az általuk megfinanszírozott - mert tőlük veszik el ezeket a pénzeket - költségeket, miért nem adjuk vissza számukra, és miért nem biztosítjuk az életminőség javulását. Mert jelentős életminőség-romlás következett be Magyarországon, ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni; ennek hosszabb múltja van, de ez szinte kumulálódik a 2000. évben. Tessék végigmenni az utcákon, tessék utazni a tömegközlekedési eszközökön, szembesülni ezekkel, mert én ott járok, és akkor fogják tapasztalni, hogy mit jelent ez a fajta életminőség-romlás országszerte!

Hadd emeljek ki még egy területet, amelyre vonatkozóan szintén módosító javaslatot nyújtottunk be, és ez pedig a társadalombiztosítási alapok kérdése és a társadalombiztosítási pénztárak kérdése. A nyugdíjakra vonatkozóan már régóta folyó vita zajlik itt a parlamentben. Azért azt látni kell - a Központi Statisztikai Hivatal adata -, hogy '94 és '98 között a nyugdíjak reálértéke közel 25 százalékkal csökkent. Ezek tényadatok. A reálérték változásában kétségtelenül '98-ban elkezdődött egy lassú emelkedés, amely természetesen nem oldja meg a nyugdíjasok életminőségének jelentős javítását vagy javulását, de ha ezt az emelkedést továbbviszi a kormányzat, biztosítani lehet valamilyen komolyabb változást az elkövetkező két évben. De csak akkor, ha a forrásokat is megteremtik hozzá. Márpedig ez a forrás bent van a költségvetésben, és ha csak a '97-es adósságcsere piszkos pénzét és ennek törlesztését kiemelik onnan, az már egy jelentős forrást biztosíthat ennek a kérdésnek a megoldására is, vagy jelentősebb megváltoztatására is.

 

 

(10.20)

 

Senki nem várja el, hogy két év alatt hozzák rendbe azokat, amelyeket 15, 20 vagy 30 év alatt tettek tönkre. Naivitás ezt várni! De hogy jelentősebb lépések történjenek - erre megvan a forrás a költségvetésben -, azt bizony a magyar választók és a magyar népesség elvárja, sőt egy kormányzatnak nem is lehet más feladata, mint a saját nemzet érdekének a képviselete, a nemzet életminőségének a javítása. Ha nem ezt teszi, alkalmatlan a kormányzásra, bárhonnan is jött.

Hadd emeljem ki ebből a körből az OEP-et, az egészségbiztosítási kasszát, amellyel régebb óta konkrétabban is foglalkozom. Megszavaztuk és egyetértettünk azzal, hogy az úgynevezett MSZOSZ kinyújtott kezei által irányított önkormányzatokat számolják fel, és a költségvetésbe vonuljanak be ezek a források, hiszen meg is szavaztuk. Közismert volt az is - én magam is Budapest és Pest megye önkormányzatának voltam a tagja -, ezt többször elmondtam, hogy ezt közvetlenül is lehetett látni, hogy hogyan működött.

Közismert, hogy a meghosszabbított kar több mint 5 milliárd forintot emelt ki a kasszából, az OEP-kasszából, és egyéb magánzsebekbe vándoroltak ezek a pénzek. Ezt az Állami Számvevőszék jelentése is elemzi. Azonban azt nem hagytuk jóvá, vagy hangsúlyoztuk is, hogy azok a források, amelyek így az OEP-kasszába kerülnek, valóban azok érdekében kerüljenek elosztásra, akik azt befizették, tehát nem hagytuk jóvá, hogy a források ismét az OEP vezetőségéhez közel álló személyek által létrehozott kft.-k magánzsebébe vándoroljon. Márpedig az elmúlt időszakban több olyan magán-kft., kft. jött létre például, amely a kasszát, tehát a költségvetést zsugorította, a lehetőséget, amely jelentős forrást von el ezekből a kasszákból.

Hadd emeljek ki egy konkrét ügyet, amely nagyon jelentős, mert a 2001. és 2002. évi költségvetést meghatározza. Így mindenekelőtt kiemelném az informatika kérdését, hogy az informatika, az egészségügyi ellátás információs hálózata gyakorlatilag magán-kft.-k zsebébe került, finanszírozásának egy része. Így kiemelném, hogy az egészségügyi finanszírozás egy közismert, Hos-med nevezetű kft. által irányított, amelyet egy amerikai kft. vett át, majd alvállalkozóként egy hazai vezetőséggel, a társadalombiztosítás alkalmazottaival közvetlen kapcsolatban álló kft. irányításán keresztül juttat nagyon jelentős forrásokat ennek a kft.-nek a zsebébe. Úgyszintén a gyógyszerellenőrzéssel kapcsolatos költségek egy külföldi kft.-n keresztül egy alvállalkozó magyar kft.-nek a zsebébe kerülnek, amely jelentős milliárdokat von el a kasszából, és a tevékenység nem folyik úgy, ahogy kellene.

Kiemelném még a taj-számokkal foglalkozó, tehát a biztosítottak személyi adataival foglalkozó kft.-ket. Megkapták ennek az informatikai feldolgozását. Ez jelentős forráselvonást jelent, hiszen itt nagyon sok pénzügyi visszaélésnek a valószínűsíthető meglétéről van szó. Ez azt jelenti tehát, hogy az OEP-kasszát a becslések szerint több milliárd forinttal soványították meg azáltal, hogy ilyen kft.-kre bízták ezeket a folyamatokat, amelyek nem hatékonyan végzik. Tekintettel arra, hogy személyi összefonódások vannak, emiatt a források természetesen nem oda kerülnek, amiért a társadalombiztosítási járulékot fizetők ezt a közterhet befizetik, tehát nem az egészségügy fejlesztésére, nem a lakosság egészségi állapotának javítására.

Még egy tételt szeretnék kiemelni, amely a költségvetés szempontjából is veszteséget jelent, ez pedig a gyógyászati segédeszközökkel történő visszaélések. Fiktív felírások - az újságok ezt már megszellőztették: a Perimed Kft., de itt felsorolhatnám még az Orto-Top vagy Ortomobil Kft.-t, amelyen keresztül fiktív számlázás történik, és gyakorlatilag az OEP-kasszából vonnak el olyan költségeket, forrásokat, amelyeket nem az kap meg, aki erre rászorult.

Ezt azért emeltem ki, hiszen kezdeményezni fogjuk, és javaslatot tettünk a kapcsolódó módosító javaslatban is e kassza teljes működésének a felülvizsgálatára, megbízási szerződéseik ellenőrzésére és a források feltárására. Hiszen arról van szó, hogy azokat a forrásokat, amelyeket ilyen úton korrupciógyanúval vagy összefonódás gyanújával elvonnak a befizetőktől... - kérem szépen, az pénzügyi visszaéléssel ér fel. Ha ezt jóváhagyják, ha ezt nem vizsgálják felül, akkor súlyosan károsodik ezeknek a szervezeteknek a költségvetése, és súlyosan károsodnak az érintettek.

Márpedig a fő cél az, hogy az érintettek, akik a járulékot fizetik, kapják vissza a forrásaikat, és az egészségi állapotukat javító intézkedéseket hozzanak. Katasztrofális állapotban van a magyar népesség egészségi állapota.

Végezetül még egy tételt szeretnék kiemelni az egyik módosító javaslathoz kapcsolódva, amely módosító javaslat arról szól, hogy a Magyarok Világszövetségének a költségvetését, amelyet a kormányzat 256 millió forintban hagyott jóvá, 25 millióval csökkenteni kell, és egy más, ismeretlen alapítványnak kell átadni ezt a forrást. Arra kérném a képviselőtársaimat, hogy majd amikor a módosító javaslatok vitája zajlik, ne fogadják el, hiszen egy olyan civil szervezetről van szó, a legnagyobb civil szervezetről, amely az összmagyarságot képviseli, több mint egymillió tagja van a világ számtalan országában, különösen fontos küldetése van a Kárpát-medencei Magyarország összefogására, az elszakított, elcsatolt területeinken élő magyar honfitársaink érdekeinek a képviseletében rendkívül fontos szerepe van.

Ezért egy ilyen szervezet költségvetését csorbítani nem lehet személyes okok miatt. Merem remélni, hogy nem valamilyen reváns játszik ebben közre - a nem olyan rég történt, valakik által nem kedvező választási eredmények miatt, ezt merem remélni -, akkor viszont nem tartom megfelelőnek és elfogadhatónak, hogy egy ilyen önkéntes csökkentés végbemenjen. Ha valakinek revánsvágya van, intézze el személyesen, és ne hozza a parlament színe elé, ne hozza be azáltal, hogy pozícióban van, és a költségvetését ronthatja, ne így törlesszen. Vannak ennek más területei és más pástjai is, oda kell menni.

Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy amikor a módosító javaslataink bekerülnek, fogadják kellő toleranciával, és gondoljanak arra, hogy 2002-ben is itt találkozunk, és esetleg más pozíciókban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy jelenleg a Fidesz képviselőcsoportjának 45 perc 22 másodperc áll rendelkezésre; a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 31 perc 57 másodperc; a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 27 perc 30 másodperc; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 18 perc 18 másodperc; a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 13 perc 21 másodperc és a MIÉP képviselőcsoportjának 4 perc 44 másodperc áll rendelkezésére televíziós időben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pálinkás József oktatási minisztériumi politikai államtitkár úr, aki a Fidesz-időkeret terhére mondja el a hozzászólását. Államtitkár urat illeti a szó.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A költségvetésnek az a része, amelyről röviden beszélni szeretnék, három területet érint, három fejezetet érint, az Oktatási Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia fejezetét, más felsorolásban: a közoktatást, a felsőoktatást és a tudományos kutatást.

Mindenekelőtt szeretném elmondani - főként ellenzéki képviselőknek -, hogy az a szféra, amelyről a költségvetésnek ez a része szól, a kétéves költségvetést, a kétéves költségvetési javaslatot nagy megnyugvással és nagy örömmel veszi tudomásul, hiszen azt a régóta óhajtott stabilitást teremti meg, amely ebben a szférában, beszéljünk akár közoktatásról, akár a felsőoktatásról, főképpen a hosszabb távú tervezést szükségessé tévő tudományos kutatásról, ez a költségvetés stabilitást biztosít, kiszámíthatóságot biztosít, lehet tudni azt, hogy mi lesz a következő évben, és mi lesz az azt követő évben.

Nos, ha a másik tagolásban a három szféráról, a közoktatásról, a felsőoktatásról és a tudományos kutatásról beszélünk, akkor ha szerények akarunk lenni, akkor a közoktatás esetében egy stabil, kiegyensúlyozott növekedésről, a felsőoktatás esetében egy dinamikus növekedésről és egy jelentős átalakításról, a tudományos kutatás esetében pedig egy áttörésről beszélhetünk a költségvetésben.

 

 

(10.30)

 

 

A közoktatás költségvetésében, a közoktatást érintő kérdésekben régóta nagy lemaradás van, elsősorban a bérekben, de jelentős lemaradás van a közoktatásban a felszerelés tekintetében is. Tessenek elmenni egy Budapesten vagy egy nagyvárosokon kívüli iskolába, és látni tetszenek azt, hogy Magyarországon milyen körülmények között készítik fel, hozzáteszem, nagyszerű pedagógusok, a XXI. század kihívásaira gyermekeinket.

Nos, ezen változtatnunk kell. Egy lépésben természetesen ezen nem tudunk változtatni, úgy gondoltuk, és úgy gondolom most is, hogy ebben az első lépés a bérek. Az, hogy a magyar közoktatásban fokozatosan megvalósítsuk azt, hogy a közoktatási pálya, a tanári pálya valamennyit visszanyerjen abból a vonzerejéből, amely a második világháború előtt is megvolt, és a '60-as, '70-es években is biztosítottak voltak ezek a pályák.

Nos, '90-től ezeken a pályákon jelentős presztízsveszteség következett be, ez természetesen abból az átalakulásból következik, amely Magyarországon lezajlott. 1990 és 2000 között a '90-től megkezdődött, '96 környékén mélypontra jutott pedagógusbér-finanszírozás 2000-re eléri a '90-es értéket, 2001-2002-ben jelentős növekedéssel efölé megyünk. E területen a költségvetés legfontosabb eleme, amelyre koncentráltunk, hogy 2001. január 1-jétől 8,75 százalékos, szeptembertől 20 százalékos béremelés valósuljon meg a közoktatásban, amelynek a 2002-re történő áthúzódása - áthúzódó hatásai, szokták mondani - jelentős növekedést jelent.

A felsőoktatásban azon meglehetősen nagy zűrzavarban, amelyet az oktatói pótlékok, ösztöndíjak jelentettek ebben a költségvetésben, úgy gondolom, előáll egy, a felsőoktatás évszázados hagyományai szerint kialakult rend, ahol az oktatói pálya egyes szakaszainak jövedelmét, megbecsültségét ezen oktatói pálya előmenetele határozza meg. Kialakul egy rend a felsőoktatásban, ahogy ez volt is mindig - professzor, docens, adjunktus. Tudtuk ezt a rendet, ha tetszik, évszázadokon keresztül a felsőoktatásban. A felsőoktatás finanszírozása ehhez a rendhez az utóbbi tíz évben nem alkalmazkodott, különösen a '94-98 közötti időszak keverte össze a felsőoktatásban ezt a rendet. Ezt most egy jelentős növekedéssel megvalósítjuk. Nagy öröm az, hogy egyszerre sikerül a felsőoktatásban az oktatás és a tudományos kutatás feltételeit javítani. Az oktatói pálya ezen életpályává alakítása jelentős forrásokat igényel, e jelentős forrásokat a felsőoktatás költségvetése tartalmazza.

Ahol igazán áttörésről beszélhetünk, az a kutatás-fejlesztés költségvetése. A képviselő asszony előttem a felszólalásában - nem számoltam össze ugyan - öt-hatszor említette az életminőséget, amelynek természetesen számos eleme van, az egészségügytől, az egészségügyi kutatásoktól kezdve a béreken keresztül egészen a tudományos kutatásig. Nos, a tudományos kutatásban egy jelentős átalakítást hajt végre ez a költségvetés. 1991-ben külön törvény vezette be az országos tudományos kutatási alapprogramot, most a költségvetéssel, a költségvetési törvénnyel bevezetünk egy ehhez mérhető kutatási-fejlesztési alapot a költségvetésben, a nemzeti kutatási-fejlesztési programokat, amelyeket volt módon a képviselő hölgyeknek és uraknak megküldeni. Ezen programban kiemelt helyet kap az életminőség javítása, és a kutatás-fejlesztésben megvalósul egy nagyon jelentős, 30 százalékos növekedés.

Ennek a növekedésnek a fő eleme az, hogy megerősítsük a kutatás-fejlesztés műhelyeit, a Magyar Tudományos Akadémia intézeteit, amelyek régóta nem kapták meg azokat a fejlesztéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az amúgy világszínvonalon működő intézmények ezt a munkájukat továbbra is ezen a színvonalon végezhessék.

Jelentős emelést kap az országos tudományos kutatási alapprogram, közismert nevén OTKA. Mindezen növekedések azt eredményezik, hogy a magyar kutatás-fejlesztés versenypályázati finanszírozása, tehát a finanszírozásnak az a része, amelyet a legjobbak versenypályázaton nyernek el, kétszeresére növekedik 2001-ben 2002-höz képest, és újabb másfélszeresére, azaz 2002-ben a 2000-es érték háromszorosára növekszik.

Azt gondolom, hogy régi adósságot törlesztünk ezzel egyfelől, másfelől kitörési lehetőséget, pályát biztosítunk arra, hogy a magyar tudományos élet, amely a világban elismerésünk egy jelentős részét biztosítja, lehetőséget kapjon arra, hogy jelentős fejlődés, jelentős növekedés előtt álljon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bazsa György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban úgy van, ahogy az államtitkár úr mondotta, a kutatás területén a költségvetés jelentős többlettámogatást biztosít, és ezt az érintettek, a szféra és remélem, ennél szélesebb kör is elismeréssel és jó érzéssel nyugtázza. Vonatkozik ez az OTKA-ra, a kutatói bérekre, a nemzeti kutatási programokra.

Azonban, hogy a kép tényleg teljes és komplett legyen, azt kell mondanom, hogy ennek árnyoldalai is vannak. Látható a törvényjavaslatból, hogy a felsőoktatásban az Oktatási Minisztérium pályázati keretei csökkennek, törvénymódosítást igényel, nem tartja be az előző törvény tételeit ez a költségvetési javaslat. Az eddigi beruházási keretek sajnos nem töltődnek ki teljes mértékben, hiszen a '98-99-es 2,8 milliárd forintos beruházási keretből mindössze 47 milliárd realizálódott. Ez nincs 2 százalék, és ha ez ezekből az ígéretesen nagy összegekből is így megy, egy nagyon bonyolult közbeszerzés és egy nagyon bonyolult bürokrácia miatt, akkor sajnos nem lesz az a támogatás, aminek lennie kellene.

Ugyanígy nagy teher az a másfél százalékos árvízi elvonás, amit mi megértettünk, beépül a költségvetésbe, és innentől kezdve minden szám - ahogy Csabainé polgármester asszony is elmondta - szebbnek látszik (Dr. Lamperth Mónika: Így van!), miközben valójában nem úgy néz ki. Ez az 1 százalékos tb-támogatásmódosítás is azt eredményezi, hogy újabb 1 százalékot kell kigazdálkodnunk, és eleve úgy indultunk, ahogy azt a kormány képviselője elismerte, hogy nincs dologi támogatásnövekedés a költségvetésben a felsőoktatásban, egyszerűen nominálisan is stagnál.

Ugyanakkor, amire javaslataink majd irányulnak vagy máris irányulnak: úgy gondoljuk, mindenképpen növelni kell a hallgatói normatívát, növelni kell a doktoranduszi ösztöndíjat, mert ezek hosszú idő óta állnak, és a fiatalság pályán tartása a tudomány szempontjából történő (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megtartása elengedhetetlen érdekünk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időtartamban megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megerősítve az előttem hozzászóló képviselőtársamat, hogy valójában ez a kutatásiforrás-megjelenés, amely az életminőséggel is többek között kapcsolatba került, kiemelkedően jó, ezt el kell ismerni. Nagyszerű gondolat az is, hogy a felsőoktatást és a kutatást megkísérelik első alkalommal úgy összekapcsolni, hogy annak az eredménye is látható, korábban ez csak jelszavak szintjén jelent meg.

 

(10.40)

 

Ezt magam is mint egyetemi professzor ismerem, és nagyon jónak is tartjuk. Ez - hogy mondjam? - az egyetemi közvélemény véleménye is. Mégis gondot jelent továbbra is, hogy az egyetemi oktatóknak tulajdonképpen az infrastrukturális biztosításában, a bérezésében nem jelent a következő év olyan áttörést, hogy az egyetemnek a fiatal tanárok megtartó képessége fokozódjon. Tehát a nagy gondot itt látom, hogy valójában reálértékben jelentős növekedés nem várható, és a pályakezdők, tehát a tanársegédek, majd pedig az adjunktusok eláramlanak az egyetemről. Természetesen vannak versenyszakmák és nem versenyszakmák, jómagam egy közgazdaság-tudományi kart képviselek, és bizony a közgazdász szakma egy karrier szakma, de akár ott is egy tanársegédet benntartani hosszú távon lehetetlen, de még adjunktust is.

Ezért például tavaly is javasoltam, hogy a Széchenyi-ösztöndíjakat szüntessék meg, és tegyék át a pályakezdők bérének emelésére, és helyette legyen más, ami csak néhány személyt jutalmaz, de nem ilyen tömegméretben biztosítja a Széchenyi-ösztöndíjakat. Bár most itt valami változás bekövetkezett, mégis úgy látom, ez nem elegendő. Tehát itt gyakorlatilag több lehetőséget kellene biztosítani az egyetemek és a felsőoktatás számára, például emellett még a közbeszerzési törvény módosításával. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a forrás benn van a költségvetésben. Ha közösen tudnánk képviselni ennek a piszkos pénznek a kivételét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és felsőoktatásra tudnánk fordítani, források is lennének.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Jánosi György képviselő úrnak adom meg a hozzászólási lehetőséget ugyancsak két percben, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr a közoktatás kérdéseit érintve a pedagógusbérek vonatkozásában megismételte azokat a hangzatos érveket, amelyeket az oktatási tárca a költségvetés előkészítése során folyamatosan tett.

Nem azért hangzatosak ezek az érvek, mert 16 százalékos havi átlagra lebontott béremelésről szólnak. Ez kevés lenne amúgy is. Azért hangzatosak, mert félő, hogy nem fog megvalósulni mindez. Részben azért, mert eleve 5 milliárddal kevesebbet ad ehhez a normatíva a közoktatás terén, számolva a saját megtakarításokkal, és számolva a 2 százalékos létszámleépítéssel. Nagyobb baj az, hogy az önkormányzatok forrásbővülése mindössze 8-9 százalékos, lesz olyan városi önkormányzat, amely már a mostani adatok alapján tudja, hogy mindössze 5-6 százalékos forrásbővüléssel számolhat a következő évben. Hogyan lehet ebből majd kifizetni ezeket a béreket? Valószínűleg ki fogják fizetni az önkormányzatok, de csökkenteni fogják saját hozzájárulásukat a közoktatási kiadásokhoz, és ott, ahol még nem hajtották még, most végre fogják hajtani az intézmény-összevonásokat.

Csökkenteni fogják a saját forrásaikat, aminek következtében az össz-közoktatási kiadások terén lényeges emelkedésre nem számíthatunk. Ezért van az, hogy immár két éve folyamatosan csökken az oktatás részesedése a nemzeti jövedelemből. Hiába van látványos emelkedés a normatívák terén, az önkormányzatok alulfinanszírozottsága következtében a tendencia sajnos csökkenő jelleget mutat. Azt hiszem, mindez világossá teszi, hogy a béreken kívül szinte semmilyen forrás nem jut majd a korai felzárkóztatásra, a taneszközfejlesztésre, az intézményfejlesztésre, és ez súlyos konfliktusokat fog okozni sajnos a következő évben az egész közoktatásban.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden azt szeretném mondani Jánosi képviselő úrnak, hogy az érvelése nem állja meg a helyét. Azért nem állja meg a helyét, mert az önkormányzatoknak 11-12 százalékos az átlagos forrásbővülésük, és ebben nincs benne az egyéb helyiadó-bevételük, továbbá akkor lehetséges, hogy egy konkrét önkormányzatnak a forrásbővülése kevesebb, mint az átlagos, ha egyébként az adóerő-képesség miatt a jövedelemkülönbség csökkentésének érdekében valamekkora elvonás van. De az már azt jelenti, hogy jelentősen több forrással rendelkezik összességében, mint az átlag. Tehát itt hibás az érvelése, képviselő úr!

Köszönöm.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelenlévőket. Kétperces hozzászólásra következik Csige József, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én mindig örömmel veszem a minisztérium képviselőinek megszólalását, különösen ha mértéktartó hangnemben és mértéktartó módon közelítenek a közoktatás problémáihoz, és ezúttal ezt tapasztaltam. Üdítő kivétel ez a propagandisztikus szólamok vagy nagyhangú mellébeszélések utána. De az aggály is kicsendült az államtitkár úr szavából, amely arra utalt, hogy a kilencvenes években jelentősen csökkent az iskola, a pedagógus pálya presztízse, ezért nem javult, sokak véleménye szerint inkább romlott a színvonal, a teljesítmény. Én érzékelem a tárca részéről a törekvéseket a romlás megállítására. De sajnos azt kell mondanom, hogy a korábbi és mostani közbeeső kormányzati próbálkozások és erőfeszítések ellenére ezek az erőfeszítések nem elégségesek.

Megint a szándék felől nézve jónak látszik, hiszen tervbe vétetett, törvénybe iktattatott, hogy a megelőző második év költségeinek 90 százalékát hozza vissza a költségvetés. Ez hatályon kívül helyeztetett, 81-83 százalék lesz ebből a 90-ből. Romlanak az iskolák esélyei. Tovább emelkedik a kötelező óraszám újabb kettővel, amely megint minőségellenes intézkedés, bárhogyan is szépítjük, magyarázzuk a dolgokat. Aggályosak ezek a jelenségek. Aggályosak, annál is inkább, mert a szavak elúsznak a fejek fölött, a teljesítményt pedig a tényleges anyagi erőforrások segítik, ezért aztán ez a divergencia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely a politikában szólamokban megjelenik, ront a közoktatás helyzetén. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Jánosi György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vitatkozni szeretnék Perlaki képviselő úrral, aki azt mondta, hogy 12 százalékos az önkormányzatok forrásbővülése - papíron igen. A tényleges forrásbővülés azonban mindössze 8-9 százalékos lesz, mert nem szabad elfelejtenünk azt, amiről korábban a képviselőtársaim már szóltak, hogy elvonások történtek tavalyelőtt és tavaly is az önkormányzatoktól. Papíron növelik ugyan ezt a számot, ténylegesen, a realitások szintjén azonban nem. És ez a 8-9 százalékos forrásbővülés valóban kevés ahhoz, hogy a béreken túl bármit tehessenek az önkormányzatok az oktatás érdekében.

Azok az elemek, amelyeket még Perlaki képviselő úr mondott, az önkormányzatoknál papíron létező, meglévő források, de nem ténylegesen felhasználható források. Ez a baj a közoktatás terén. És baj az is, hogy ez a 16 százalékos havi átlagos béremelés sem fog így megjelenni a pedagógusok borítékjában a keresetekben. Eleve azért, mert ebben az évben már most 3-4 százalékos reálérték-veszteséget szenvedett a pedagógusok keresete. A következő évben újabb pedagógus tízezrek fognak átbukni azon a jövedelemhatáron ezzel a minimális emeléssel is, amelytől megszűnik számukra az alkalmazotti kedvezmény, vagyis visszafogottabbá válik ez a keresetnövekedés. Jó, ha egy-két százalékos reálérték-növekedéssel számolhatunk a pedagógusjövedelmekben a következő évben, mert ráadásul az inflációt is megint alulbecsüli a kormány, míg a gazdasági kutatóintézetek egyöntetűen 9 százalék körülire teszik a várható inflációt. (Domokos László: Tavaly sem így volt!)

Nem lesz tehát a bérben igazán előrelépés, önkormányzati szinten pedig az intézményfejlesztésre alig akad forrás. Nem véletlen, hogy a költségvetés örve alatt például a taneszközrendeletet felfüggeszti a kormány, amely 2004-ben léptette volna hatályba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a taneszközfejlesztéseket. Ez nyílt beismerés.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Perlaki Jenő úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném jelenteni Jánosi képviselő úrnak, hogy az érvelését érdemes kicsit górcső alá venni, és megnézni, hogy mit mihez viszonyítunk.

 

 

(10.50)

 

Tehát bizonyos elvonásokra célzott a képviselő úr, amely elvonások alatt valószínűleg az árvíz miatti 2 százalékot értette. Én nem tudok arról, hogy az elmúlt évben az árvíz miatt pedagógusbér-csökkentés fordult volna elő. Szeretném, ha a szemléletünkben nemcsak az állami költségvetés által biztosított bevételeket vennénk figyelembe, hanem azt is, hogy az önkormányzatoknak ezen túl még egyéb bevételeik is vannak, melyek jelentősen növekednek.

Másrészt nem tartom helyesnek, hogy, mondjuk, 6-7 százalékos reálérték-növekedést lebecsülünk. Bizony, nagyon jó lett volna a Bokros-csomag idején, ha ilyen nemes, 6-7 százalékos éves reálérték-növekedést tudott volna produkálni az előző kormány (Csige József: Itt kezdődik a hiteltelenség!), biztos nem érné akkor most ennyi jogos kritika az előző kormányt.

Azt tudom mondani, hogy ha a költségvetés prioritásait figyelembe vesszük, és figyelembe vesszük az önkormányzatok azon forrásait, amelyekkel a Szociális és Családügyi Minisztériumon keresztül és a Munkaerő-piaci Alapon keresztül jutnak hozzá, akkor 12,6 százalék a bővülés. Rögtön kikeresem azt a táblázatot, amelyben a pedagógusbéreknek az egész évre vetített növekedéséről van szó. 14,93 százalék a pedagógusoknál, az egyéb iskolai dolgozóknál 14,89 százalék 2001-re. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezek a számok. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Perlaki képviselőtársam félreértette Jánosi képviselőtársamat, mert ő azt mondta, hogy a 12,6 százalékot - ma már egyszer én elmondtam ezt, de úgy látszik, nem volt itt Perlaki képviselőtársam - úgy kapják meg plusz forrásnövekedésként 2001-ben az önkormányzatok, hogy a 2,1 százalékos, árvízből s a többiből származó elvonással csökkentik, tehát nem a 2000. évi előirányzatra számítják ki a 12,6 százalékot, hanem a 2,1 százalékkal csökkentettre.

A másik: hadd említsem meg, hogy a saját forrással ne nagyon rukkoljunk ki, mert az önkormányzatok sajátforrás-növekménye rettentően differenciált. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek sajátforrás-növekményt nem tudnak elérni 2001-ben és 2002-ben.

A harmadik: ami engem aggaszt - és egy kicsit túlmegyek most a pedagógusok területén -, hogy '97-től kezdve ugyan nő a reálbér Magyarországon, de a reálbér növekedési üteme fokozatosan csökken. Ez igaz a pedagógusokra, igaz az aktív dolgozókra is. '97-ben több mint 4 százalék volt a reálbér-növekedési ütem. '98-ban alig haladta meg a 3 százalékot, '99-ben 2 százalék körül volt, és 2000-ben valamivel 1 százalék fölött van a reálbér-növekedési ütem. A KSH-adatokat idéztem. Itt tehát nemcsak a pedagógusok reálbérével van gond, hanem az aktív dolgozók reálbérével is.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom igénybe venni a teljes két percet. Kizárólag arra szeretnék reagálni, hogy még mindig nevetséges hallani, hogy lassan hat évvel a Bokros-program után a jelenlegi alacsony bérekért még mindig ezt a programot hibáztatják kormánypárti oldalon, mint Perlaki Jenő tette.

De ez különösen mulatságos az oktatás esetében. Nézzünk egy gyereket, aki általános iskolás volt, amikor a Bokros-programot bevezették. Azóta elvégezte az általános iskolát, elvégezte a középiskolát, leérettségizett, már másodéves egyetemista. Elég mulatságos hat év után az oktatásban bármilyen gondok miatt visszamutogatni oda.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha idén csökkentek a reálbérek, azért a jelenlegi kormány a hibás, gondolom, ezt nagyjából-egészéből mindenki belátja ebben az országban.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kupa Mihály úr, független képviselő. Háromperces időkeret áll rendelkezésére a televíziós közvetítés ideje alatt.

 

DR. KUPA MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen. Nem tudok részt venni a vitában, csak három perc erejéig, mert a kormánykoalíció mindig korlátozza az időmet, amiért köszönetet mondok - valószínűleg azért, mert nem értek a pénzügyekhez. De azért két általános megjegyzést szeretnék tenni.

Az egyik: az egész részletes vita visszaigazolja azt, hogy rövid a költségvetés általános vitájára az idő, mert itt mindenki általános kérdésekről beszél és nem a részletes kérdésekről, de hát majd tanulnak egyszer belőle. A jövő évi költségvetési vitánál, gondolom, ezt majd felhasználják. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.) Lesz!

A második, amit szeretnék mondani, hogy három éve - most lépnek a kormányzás harmadik évébe - halálosan unalmas, hogy állandóan az ősidőkről meg a köbükikről beszélgetnek, ahelyett, hogy elmondanák, hogy mi a helyzet és a mit akarnak csinálni. Az érdekes! Mert idősorokat minden mennyiségben össze lehet állítani tetszés szerint. A nyugdíjasokat az érdekli, hogy ma mennyi a nyugdíjuk, miért 24 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termékek ára, és mekkora gázszámlát kell fizetni; és nem az érdekli, hogy Bokros Lajos ki volt. Egyébként annyira nem érdekli az embereket, hogy a múltkor Bokros úrnak szólítottak, pedig nem hasonlítok rá. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Komolyra fordítva a szót: egy kicsi, egy nagyon kicsi módosító javaslatra szeretném felhívni a szíves figyelmüket, amit Mécs Imrével nyújtottunk be a 621/123. számon, és amelynek a lényege az, hogy az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány kapjon 100 millió forint támogatást a miniszterelnökség kulturális kiadványok dologi kiadásainak átcsoportosítása révén. Mi indokolja ezt?

1. Idén is kiderült - de én mindig tudtam, mert én már rendkívül öreg vagyok, 59 éves -, hogy 1956 sem rendesen kikutatva, sem rendesen elemezve, történetileg feldolgozva nincs, rengeteg a fehér folt, és ezt szükséges lenne tisztázni.

2. A fiatalok - és ez 30 évtől lefelé van - rendkívül kevés dolgot tudnak erről, kevés a publikáció. Ebben a központban rengeteg anyag, interjú áll rendelkezésre. Fiatal történészek dolgoznak ott. Tehát megérdemelné, hogy rendszeresen publikálják az anyagokat.

A javaslatban engem megerősített, hogy a XX. Század Intézet mellett a kormány létrehozta a XXI. Század Intézetet, ami bölcs előrelátásra vall, mert egyelőre még nincs XXI. század, úgyhogy inkább ezt támogassák.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

Megadom a szót.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés XII. fejezetéhez, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot érintő módosító javaslatokhoz kívánok hozzászólni.

Mindösszesen 22 módosító javaslat érkezett ehhez a részhez. Az előző évekhez képest meglepően kevés a módosító javaslatok száma. Ezek közül az előterjesztő csak egyet támogat, nevezetesen a költségvetési bizottság javaslatát, amely az ajánlás 324. pontjában található, és amely több mint 500 millió forint pluszforrást kíván juttatni a mezőgazdasági középfokú szakoktatás és szaktanácsadás intézményei számára. Ezzel a kisgazda frakció is teljes egészében egyetért.

A benyújtott módosító javaslatokat megvizsgálva leginkább a szabad demokraták képviselőinek javaslataira figyeltem fel. Kis Zoltán - az előző kormány FM-államtitkára - javaslatai ugyan még kevésbé érdemesek a figyelemre. Ő csupán néhány milliárdot az egyik helyről elvesz, a másik helyre áttesz a fejezeten belül, valamint a nemzeti földalaphoz szükséges összeget áthozza a Miniszterelnöki Hivataltól az FVM-hez.

Mindez azt sugallja, hogy ő nem kíván sokat foglalkozni a kérdéssel, de mint az SZDSZ agrárosa kötelességtudatból benyújtott egy-két jelentéktelen látszatmódosítást. Annyi azonban mégis figyelemre méltó, hogy a nemzeti földalap 5 milliárdját jobb helyen érzi az FVM felügyelete alatt, mint a miniszterelnökségnél. Ez megtisztelő bizalom.

Ami viszont megdöbbentő, hogy SZDSZ-es képviselőtársai, nevezetesen Kóródi Mária, Mécs Imre, Wekler Ferenc úr, akik minden valószínűség szerint Demszky Gábor, az új SZDSZ-es pártvezér elkötelezett hívei, elvennének javaslataikkal 14 milliárd forintot az agráriumtól, a vidéktől.

 

(11.00)

 

Ezt úgy tennék, hogy az önkormányzatoknak adnák oly módon, hogy a személyi jövedelemadóból több maradjon az önkormányzatoknál. Tudjuk, hogy a vidéki kis falvakban nagy a munkanélküliség, így tehát az SZDSZ a vidéktől elvett pénzt elsősorban a nagyvárosokban, de leginkább Budapest önkormányzatának adná, a személyi jövedelemadó otthagyásával. Így tehát Demszkynek, az új SZDSZ-es pártvezérnek már lenne miből metrót vagy metrókat építeni, ami nem baj, de azt már igencsak sérelmezem, hogy ennek fedezetét a vidékfejlesztéstől próbálják elvonni. Isten legyen irgalmas a magyar vidékhez, ha a Demszky Gábor vezette SZDSZ kormányra kerülne az MSZP-vel, vagy bárkivel!

Ráadásul a fővárosnak juttatott pénz, meg kell jegyeznem, jelenleg is nagyon rosszul hasznosul az SZDSZ irányítása alatt, és a pluszösszegek így nem is a fővárosi lakosok érdekeit szolgálnák. Csak nézzük meg az ingatlanok árának budapesti emelkedését, és láthatjuk, hogy egy-egy fiatal budapesti család számára a sajátlakás-vásárlás egyre távolibb, egyre nehezebben elérhető cél.

 

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjék, hogy közbeszólok, a részletes vitája zajlik a költségvetésnek.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Én kérem, hogy ezt a közbeszólást az időkeretből tessék levonni! Én pont arról beszélek...

 

ELNÖK: Le fogjuk vonni, és nagyon nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy valamilyen módon bele akarok avatkozni, de hát politikai kérdésekről beszél, nem a részletes vitához tartozó kérdésekről. (Zaj, közbeszólások az SZDSZ padsoraiban.)

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Én, kérem szépen, megneveztem, hogy pont az elnök úr, aki most megszakított, annak a módosító javaslatáról...

 

ELNÖK: Kérem az órát megállítani!

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): ...beszélek, aki szeretné Budapesthez átcsoportosítani, a vidékfejlesztési pénzről, tehát pont erről a módosító javaslatról, ennek az összefüggéseiről beszélek.

 

ELNÖK: Jó. Tehát ha lehet, akkor kérem, hogy a részletes vita tartalmát tartsuk szem előtt, és arról beszéljünk!

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Én úgy gondolom, ez is hozzátartozik, hogy amit a vidékfejlesztéstől elvonnának pénzt, azt mire szeretnék fölhasználni, illetve az, hogy hasznosul, tehát folytatnám...

 

ELNÖK: Folytassa képviselő úr!

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Úgy gondolom, a budapesti fiatalok, ha választhatnának aközött, hogy ha a lakásvásárlásra az önkormányzat esetleg egy támogatáshoz jut, akkor szívesebben járnak továbbra is villamoson, mint metrón.

Visszatérve az agrárköltségvetésre, a kormány beterjesztése a kisgazda frakció számára elfogadható, hiszen évek óta először emelkedik jelentős mértékben a tervek szerint 2001-től az agrárium és a vidékfejlesztés támogatottsága. A vidékfejlesztésről az eddigi vitában senki sem szólott. A magyar vidék ebből is láthatja, milyen szükség van a Független Kisgazdapárt parlamenti képviseletére. A mezőgazdaságot súlyos helyzetben, romokban vettük át az előző kormánytól, és sajnos a természeti csapások miatt az agrárium szereplői még nem igazán érzik azt az előremozdulást, amit a kisgazda irányítás elindított. A természeti csapások megszűnésével és a növekvő agrártámogatások egyre hatékonyabb felhasználásával, valamint a kisgazda program megvalósulásával a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság egyre gyorsabban tudja a következő években a beterjesztett költségvetés alapján is az évtizedes lemaradást felszámolni. Mi, kisgazdák ezért fogjuk támogatni ezt a költségvetést, és ezért nem támogatjuk az ellenzéki módosításokat.

Megjegyezném még, hogy Lentner Csaba, a MIÉP képviselője, 15 milliárd forintot módosító javaslatával beépítene az agrárköltségvetésbe, a kívülálló szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok üzletrészeinek kivásárlása céljából. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a 15 milliárd elég lesz, lehet, hogy 20 milliárdra is szükség van, s nem biztos, hogy ezt az FVM-nél kell majd megjeleníteni. Azzal viszont egyetértek, hogy valóban erre a célra kell állami forrást találni, és nagyon örülök, hogy a MIÉP képviselői is feladva az eddigi álláspontjukat, amelyben csak a szövetkezeti vezetők érdekeit védték, végre gondolnak a kívülálló üzletrész-tulajdonosokra is, és ez a módosító javaslatukban is megjelenik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Zsikla Képviselő úr! Igaza van, Kis Zoltán képviselő úr olyan átcsoportosításokat javasol, amelyek az egyenleget nem érintik. Ez egy korrekt dolog. Az ő javaslata az, a szabad demokraták javaslata, hogy a földvásárlást ne egy nemzeti földalap révén támogassuk, ahol ellenőrizetlen és ismeretlen módon osztogatnák a földeket úgy, hogy azok állami tulajdonba kerülnek, hanem az ő javaslata az, hogy földvásárlási támogatást nyújtson a költségvetés azoknak a gazdálkodóknak, akik a termeléshez földet kívánnak vásárolni. Igen, ez egy más koncepció, mint az önök koncepciója, mint a jelenlegi kormánykoalícióé, és ez jelenik meg az ő módosító javaslataiban.

Ami pedig a metróval kapcsolatos támadásait és a Budapest-vidék szembeállításával kapcsolatos támadásait illeti, ezek is alaptalanok, a metró finanszírozására más módosító javaslataink vannak a költségvetéshez, amelyekről majd később fogunk beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre úr, az MSZP képviselője.

 

NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én teljesen megértem, hogy Zsikla Győző képviselőtársam nem beszélt a saját módosító indítványaikról, hisz ők már a költségvetés beterjesztése előtt elfogadták ezt a költségvetést. Szeretnék emlékeztetni mindenkit Bánk Attila képviselő napirend előtti felszólalására, és természetesen saját frakciótársa ezt az eljárást kutyakomédiának nevezte. Tehát ez az egyik oka a kérdésnek.

A másik oka pedig az, hogy a költségvetési agrártámogatás elosztására immár harmadik éve semmiféle szakmai koncepciója nincs a Kisgazdapártnak. Ugyan ezt a kormányra kerülést követően megígérték, hogy az agrártámogatási rendszer reformját bevezetik, erre 1999-ben nem volt idejük, sajnos azt követően se, hisz ebben a kétéves vagy kétszer egyéves költségvetésben sem érhető tetten ez. Ugyan a napokban bejelentette a minisztérium vezetése, hogy készül a Kárpát-medence 6-10 éves agrárfejlesztési programja, Híd a harmadik évezredbe címmel, avagy ami a Széchenyi-tervből kimaradt. Sajnos, úgy látom, hogy ennek megvalósítására a Kisgazdapártnak ebben a kormányzati ciklusban, és valószínűleg azt követően sem lesz már ideje.

A tévedést is szeretném eloszlatni, amely Zsikla Győző azon kijelentéséhez kapcsolódik, hogy az agrárium kiemelt támogatást élvez ebben a kétszer egyéves költségvetésben. Úgy gondolom, hogy ez a költségvetési prioritás hamis állítás, hisz két év átlagában 2,5 százalékos reálérték-növekedést mutat az agrártámogatás költségvetési fejezete, de emellé, szeretném hangsúlyozni, különféle terheket is átcsoportosítottak a fejezethez. Ennek az eloszlása sem elfogadható, hisz jövőre 10 százalékos növekedést, azt követően pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) 5 százalékos csökkenést mutat.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szekeres Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos kérdés szóba került, a külső üzletrészekkel kapcsolatos költségvetési kiadások fedezése. Nagyon sajnálom, hogy a Kisgazdapárt országgyűlési képviselői nem ismerik a saját társaik által megszavazott módosító javaslatot, amelyben a szocialista képviselők javaslatára 25 milliárd forintot különítenének el a külső üzletrészek kompenzálására. Ezt a költségvetési bizottság ülésén nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem számos kormánypárti képviselő, köztük minden kisgazda képviselő is megszavazta.

Másodszor: ez a mai részletes vita és az egész minősége rendkívül kellemetlen helyzetbe hoz minden olyan országgyűlési képviselőt, aki saját módosító indítványáról indoklást kíván itt a Ház elé terjeszteni; azért, mert az a példátlan eset fordul elő, hogy valaki nem a saját módosító javaslatát indokolja meg. A részletes vita szabályai szerint ugyanis az a minimális kötelezettsége minden képviselőnek, amikor felszólal, hogy ha van javaslata, akkor azt indokolja meg.

Az előbb annak voltunk tanúi, hogy egy kisgazda országgyűlési képviselő egy SZDSZ-es javaslatot indokolt. Én nem hiszem, hogy az SZDSZ-frakció erre különösképpen rászorulna, azt gondolom, hogy kellő szellemi kapacitás áll rendelkezésre, hogy saját módosító javaslataikat megindokolják, és én szívesen hallottam volna az ő indoklásukat ezekben a témakörökben, mint a kisgazdák antiindoklását. Azért is gond a részletes vitának ilyenfajta bonyolítása, mert a költségvetés nem más, mint a következő év történéseinek pénzügyi fedezete, márpedig erről egy parlamentben komolyan, szakmailag felkészülten és felelősen szoktak vitatkozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Remélem, hogy ezután itt is így lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

(11.10)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kiss Andor úr, a MIÉP képviselője.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem veszi zokon Szekeres képviselőtársam, de kapcsolódva az előbb elhangzottakhoz, szeretném én is dr. Lentner Csaba módosító indítványát kicsit megvédeni.

Lentner Csaba, illetve a Magyar Igazság és Élet Pártja soha nem a téeszelnökök lobbiját védte a szövetkezeti üzletrésztulajdonnal kapcsolatban, hanem mindig azt hangoztatta, hogy ezt az üzletrésztulajdont valóban ki kell fizetni valamilyen módon, de mindig azt hangoztattuk, hogy az eredeti tulajdonosoknak; tehát nem azoknak, akik ügyvédi irodáknak áron alul, így-úgy-amúgy eladták, és ebből mások hasznot húznak, hanem az eredeti tulajdonosoknak, azoknak, akik valamikor üzletrésztulajdonnal rendelkeztek. Nyilvánvalóan ennek fedezetére tette bele a költségvetésbe a 15 milliárd forint költségvetési támogatást.

Azt hiszem, hogy ezt mindenképpen helyeselni lehet. Nagyon szomorúnak tartom, hogy ez a módosító indítvány nem a kormány vagy a kormánypárti képviselők részéről született meg. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lendvai Ildikó asszony, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kultúra arányosabb és méltányosabb támogatását célzó módosító indítványainkról szeretnék szólni; úgy is mondhatnám, a kultúra kulturáltabb támogatásáról, ami valóban a nemzet kultúráját gyarapítaná, és nem csak egyes, kormányközelinek mondott kulturális vállalkozásokat. Indítványaink olyan támogatást céloznak, amely nemcsak a Fidesz egykori kampányában részt vevő cégeknek, nemcsak az Ezüsthajónak hozna aranykort és nemcsak a Happy Endnek jelentene boldog napokat (Taps az MSZP padsoraiban), hanem a többi művelődési és művészeti intézménynek is, és elsősorban a közönségnek.

A 601. és 606. ajánlásszámon beadott javaslataink ezért kezdeményezik a nemzeti kulturális intézmények, az Opera, a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és így tovább, valamint az önkormányzati színházak támogatásának megnövelését. Forrásul nem véletlenül az Országimázs Központ költségvetését ajánljuk. Tudniillik ha azt akarjuk, hogy a kabaré és a népnyelv a jövőben végre ne országblamázsközpontnak nevezze ezt az intézményt, akkor jobb célra nem is adhatnánk ebből a valóban fontos pénzből, mint az ország hírét-nevét igazán növelő kulturális intézményeknek.

Annak ellenére tartjuk fenn módosító javaslatainkat, hogy a kulturális tárca képviselője, sőt furcsa módon a kulturális bizottság kormánypárti többsége és elnöke sem ítélte szükségesnek a nemzeti kulturális intézményeknek a nagyobb támogatást. Pedig meghallgattuk egy bizottsági ülésen az intézményvezetőket, kiderült, hogy évek óta rossz helyzetben vannak; ezt tudtuk, ez nem a mostani kormány bűne - most viszont volna miből többet adni nekik. Kiderült, hogy rekonstrukciók akadnak el; kiderült, hogy botrányba fulladt már operaházi előadás, ahol 40 perces szünetet kellett tartani a 10 perc helyett, mert az alulfizetett díszletezők fölmondtak és elhagyták szakmájukat.

Ezek után fogadtuk szomorúan, hogy a bizottság elnöke a módosító javaslatainkról szóló vitában még inkább elvonni szeretett volna a nemzeti kulturális intézmények pénzéből. A jegyzőkönyvben rögzítetten a következőket mondta ezekről az intézményekről: "Ha költségvetésüket 100 egységnek tekintem, akkor azt mondom, hogy 60 egység maradjon náluk, 40-et pedig még el lehet vonni, merthogy az szerintem nem feltétlenül szolgálja a kultúrának azt a hagyományát, amit én fontosnak tartok."

Nos, mi másként vélekedünk. A 613. számon beadott módosító indítványunkban többet szánnánk a kistelepülések bezárt művelődési intézményeinek újranyitására is. A költségvetést propagáló színes képes kiadványra a tervek szerint a költségvetésből közel 400 milliót fordítanának, míg a falvak művelődési otthonainak újranyitására ennek felét, csak 200 milliót. Javaslatunk szerint csak egy icipicit lenne vékonyabb a füzet, és mindjárt 100 millióval több jutna a művelődési házak újranyitására.

Legfontosabb módosító javaslataink az 50. és 51. ajánlásszámon a költségvetés kulturális károkozását szeretnék meggátolni. Ez a költségvetés tudniillik orvul módosítaná, úgy is mondhatnám, kiherélné a '97-ben a mai kormánypártok egyetértésével elfogadott kulturális törvényt. Az a törvény - az oktatásihoz hasonlóan - tudniillik végre automatikus garanciákat tartalmazott arra, hogy az önkormányzatok kulturális normatívái és néhány egyéb kultúratámogatási forma, ha esik, ha fúj, évről évre garantált arányban növekedjenek. Most a törvény eme passzusainak megsemmisítésével ismét csak a költségvetési alku maradéka juthatna évről évre ennek a szférának, így aztán nem csoda, hogy már a következő évi és az az utáni költségvetésben is az e területen dolgozók hiába akarták legalább a pedagógusbéreket elérni, pedig mint kollégáim jól tudják, azok sem valami fényesek.

Módosító indítványaink kapcsolódnak ahhoz a tényhez is, hogy a kulturális költségvetés máshol, elvileg örvendetesen, roppant módon bőkezű. 1,5 milliárdot, majd később újabb 500 milliót szán például egy olyan közalapítványnak, amelynek vezetője, kuratóriumi elnöke véletlenül a miniszterelnök főtanácsadója, és ami a hírek szerint kormányközeli folyóiratot készül alapítani.

7 milliárdos köztartozást engednének el a Magyar Televíziónak. Módosító javaslataink e tárgyban azért születnek, mert ez az adósságelengedés nem a közönséget és nem a TV fönnmaradását szolgálja - ezzel még egyet lehetne érteni -, hanem lyukas vödörbe önti a vizet, jobban mondva a közpénzt. A köztelevízió ma napi 25 millió veszteséget termel, vagyona jó részét fölélte. Noha ezer embert küldtek el - persze másokat jó pénzért fölvettek -, a bérköltségek nem csökkentek, hiszen vannak, akiknek pénzes megbízásokat kell adni, és közöttük ismét csak föltűnnek a már jól ismert nevek és a már jól ismert cégek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a 7 milliárd sok a Televíziónak, elkelne több is, nem a 4-5 milliárd sok az ország képének, imázsának javítására, elkelne több is, talán nem a is a másfél milliárd sok egy kormánylapot kiadó közalapítványnak - bár ezt a fél mondatot már bizonytalanabbul mondom -, de mindenképpen sok az ezekről a helyekről homályos utakon kiáramló vagy nagyon is világos pártpolitikai célokat szolgáló elfecsérelt közpénz, és ehhez képest kevés, fájdalmasan kevés a kultúrát szolgáló intézmények és szakemberek pénze, hacsak önök el nem fogadják a figyelmükbe ajánlott módosító indítványainkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ughy Attila úr, a Fidesz képviselője.

 

UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Nagyon nagy örömmel fogadtam azt, hogy szocialista képviselőtársaim ilyen nagy elánnal védik azokat a nemzeti közintézményeket, amelyeket a '94-98 közötti költségvetésekben (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem voltál bent az előzőben!) és abban az időszakban eléggé kevéssel és elég szűkmarkú módon támogattak.

Azt gondolom, hogy a Happy End, az Ezüsthajó és a többi cég nem szorul rá arra, hogy bárki is megvédje őket az Országgyűlésben, de azért szeretném azt mondani és szeretném felhívni különösen Bauer Tamás képviselőtársam figyelmét, hogy ezekkel az ügyekkel kapcsolatban olyasmi még nem derült ki, mint az SZDSZ közeli Ok-tat Kft.-ről és a többi, a volt kultusztárcához közelálló cégről. (Bauer Tamás: Semmi köze az SZDSZ-hez!)

Nagyon fontos a vidéki kultúra, nagyon fontos az, hogy a művelődési házak újrainduljanak és a művelődési házakban igényes programokat tudjanak fönntartani. Azonban nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ezekhez a kultúrházakhoz és kulturális intézményekhez nem kifejezetten az Országgyűlésnek kellene pénzt adnia, hanem a helyi önkormányzatoknak kellene megteremteni ezeket a pénzforrásokat; ez szolgálhatna alapjául annak, hogy a vidéki kultúra, illetve akár Budapesten a kerületekben a kerületi kultúra újraéledjen.

Ehhez azonban még azt is hozzáteszem, hogy nagyon sok helyen látjuk azt, hogy a vidéki, peremkerületi művelődési házakban nem másról van szó, mint arról, hogy önkormányzati és állami finanszírozással kilósruhavásárok működnek ezekben a művelődési házakban, és a kultúrától teljesen távol álló programokat próbálnak megvalósítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm, majd a következőben folytatom. (Szórványos taps.)

 

 

(11.20)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lendvai Ildikó asszony, az MSZP képviselője.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő úr nyilván megengedi, hogy vitába bocsátkozzam, éspedig három ponton.

Az első pont: igen, kevés, nagyon kevés jutott a nemzeti kulturális intézményeknek az előző kormány idején - mindenkinek kevesebb jutott egy kényszerű megszorításban. Együtt örülünk annak, hogy túl vagyunk ezen a korszakon. Miért éppen a nemzeti kulturális intézmények ne örüljenek most ennek?

Második tétel: a falusi és helyi művelődési intézményeket többségükben valóban az önkormányzatok tartják fenn. Önkormányzati kulturális normatívákról van szó módosító indítványainkban, ezek automatikus emelkedésének vetett gátat a kulturális törvény eme passzusainak visszaszívása. Az önkormányzat pénze ugyanúgy közpénz, mint az állami pénz, és az önkormányzat pénzének egy részéről most a költségvetésben döntünk. Tehát nem nagyon érdemes máshova mutogatni.

Harmadik tétel: azt hiszem, képviselő úr sem gondolta komolyan, mert ez egy új és nagyon sajátos érvelés lenne annak érdekében, hogy nem kell több pénz a művelődési intézményeknek, hogy azok tulajdonképpen néhány helyen rosszul dolgoznak. Eddig azt hittem, hogy a költségvetés nem büntetés. Eddig azt hittem, hogy a költségvetés kultúratámogatás. Bízom benne, hogy ez továbbra is így van, és hogy csak azon vitatkozunk, hogy a kultúra egyes ágai közül melyiket milyen arányban támogassuk.

A mi módosító javaslataink - még egyszer mondom - a kultúrának azt az ágát támogatják jobban, ami közvetlenül eljut a lakosokhoz falun és városon, és bizony, bevallom, picit kevesebbet adnának - adott módosító javaslat indítványában ez szerepel - annak az, úgymond, kultúrahordozónak, amit mindnyájunk levélszekrényében a költségvetés propagandakiadványaként találunk. Legyen, csak az arányok legyenek mások.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ughy Attila úr, a Fidesz képviselője.

 

UGHY ATTILA (Fidesz): Nem szeretnék párbeszédet folytatni Lendvai Ildikó képviselő asszonnyal, ezt a folyosón is meg tudjuk beszélni, de azért vannak olyan dolgok, amelyekről azt gondolom, hogy az ország nyilvánosságára is tartoznak.

A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak és a kulturális kabinetnek is az a véleménye ebben a kérdésben, hogy az automatizmusok megszüntetése pontosan abból a szempontból fontos, hogy az olyan támogatások, az olyan automatikus támogatások szűnjenek meg, amelyek rossz helyre mennek el, amelyek nem oly módon használódnak föl, mint ahogy a költségvetés szándéka ezt kívánja, ahogy a költségvetés szerint az előterjesztő ezt szándékozta volna.

Ez nagyon fontos, és itt jön be az az érv, amit az előbb mondtam, hogy ha automatikusan azoknak a rossz intézményeknek és azoknak a nem kultúra céljára használt, ámde művelődési háznak nevezett épületeknek a finanszírozását is automatizmus alapján próbáljuk évről évre növelni, akkor gyakorlatilag megszűnik az a lehetőség, hogy... (Lendvai Ildikó dr. Takács Imrével beszélget.) Megpróbálom megvárni, amíg képviselő asszony idefigyel, mert neki válaszolok, elnézést.

Szóval megszűnik az a lehetőség, hogy kontrollt gyakoroljon a költségvetés ezek felett az épületek felett. Ez egyrészt nagyon fontos, másrészt pedig az is nagyon fontos, hogy helyben döntsék el a helyi önkormányzatok, és pályázatok útján tudják a tényleg arra érdemeseket támogatással és támogatni való összegekkel ellátni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik, Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési törvényben előirányzott pedagógusbér-rendezés már nagyon időszerűvé vált. A kilencvenes évek második felében az oktatásban dolgozó szellemi foglalkozásúak kereseti elmaradása növekedett más szellemi foglalkozásúak átlagkeresetéhez viszonyítva.

2001 januárjától a 8,7 százalékos béremelés, továbbá a szeptember 1-jétől esedékes 20 százalékos béremelés az év átlagában 15-16 százalékos béremelkedést eredményezhet.

Támogatjuk azt a koalíciós partnertől jött, 34. számú javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági felelősök, a szabadidő-szervezők 2001-től legyenek részei a pedagóguslétszámnak. Így részesülhetnek a várható keresetnövekedésből. Ehhez kapcsolódik, s egyetértek azzal a 881. számú javaslattal, amelyik az idézett munkakörökben foglalkoztatottak számára a jövőben lehetővé tenné a pedagógusokhoz hasonlóan a szakkönyvvásárlás költségtérítését.

A béremeléssel egyidejűleg bizonyos pedagógus munkakörökben várhatóan 6 százalékkal megemelkedik a kötelező óraszám. A ténylegesen letöltött munkaidő 6 százaléknál kevésbé növekszik, mert olyan, korábban is ellátott feladatok is, amelyek a pedagógus számára egyébként is elvégzendők, bekerültek a kötelező óraszámkeretbe. Végre hivatalosan is, óraszámban is elismerik a pedagógusok eddig szinte láthatatlanul végzett munkáinak egy részét.

A kötelező óraszámok tartalmának idézett megváltoztatását több képviselőtársam a 110. és a 111. módosító indítványban ellenzi. Véleményem szerint nem hígul fel a kötelező tanítási idő az eddig a tanórákban nem elismert pedagógiai munkával, azaz remélem, hogy elállnak javaslatuktól az indítványt benyújtók.

Az idén egy interpelláció keretében már foglalkoztam a konduktív oktatás hazai problémáival. Enyhítendő ezeket a gondokat, örömmel csatlakozom a 192. számú indítvány támogatóihoz. Az indítvány orvosolja azt a hiányosságot, ami abból fakad, hogy az állami hozzájárulásra jogosult gyógypedagógiai oktatás nevesítetten nem tartalmazta a konduktív nevelést és oktatást.

Tisztelt Ház! Az általános vita keretében már szó esett arról, hogy a felsőfokú oktatásban a tárca a béremelés fedezetéül igénybe veszi mint forrást az eddigi diákellátásokat is. Az idei év ellátmányaihoz viszonyítva vásárlóértékben csökken a felsőoktatási hallgatók lakhatási támogatása, a hallgatók tankönyv- és jegyzettámogatása, a köztársasági ösztöndíjra biztosított keret, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatóinak pénzbeli juttatásai, a hallgatók kulturális és sportolási támogatása - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A 62. számú indítványomban javaslom a tankönyvtámogatásnak legalább a vásárlóértékét fenntartani. Bizottságunk, az oktatási és tudományos bizottság javasolja, hogy a kollégiumi elhelyezésben részesülők létszáma után is kapják meg az oktatási intézmények az étkeztetési támogatást, ami valószínűleg eddig is csak figyelmetlenség miatt maradt el.

Több javaslat foglalkozik a diákhitelek eddiginél szélesebb körű igénybevételi lehetőségeinek a megteremtésével. Remélem, hogy az általam is helyeselt célokat szolgáló 358. és 359. számú módosító indítványok elősegítik a ma nullponton álló diákhitelrendszer életbe lépését.

Tisztelt Ház! Régóta felhalmozódott társadalmi adósságot törleszt jövőre a kormány a minimálbérek 57 százalékos megnövelése révén. A döntés szükségszerű velejárójaként növekszik a gyermekgondozási segélyezésüket és a gyermekgondozási díj igénybevételét megkezdő édesanyák járandósága, és belátható időn belül megnövekszik emiatt az újonnan megállapított nyugdíjak nagysága. Méltánytalan lenne - ahogyan a költségvetési törvény 85. §-a javasolja -, ha ebből a társadalmi igazságtételből oly módon hagynánk ki a szakképzésben tanulókat, hogy 10 százalékról 6 százalékra csökkentenénk a minimálbérhez mért minimálellátmányuk nagyságát. Ezért támogatom a 189. módosító indítványt, amely kihagyná a törvényjavaslatból ezt a megszorító passzust. Az idézett tanulók pénzbeli juttatásai hagyományosan a minimálbérhez kötődnek, a gyakorlati munkavégzés keretében munkát végeznek, ezért indokolt az illetményükre vonatkozó jogszabályok fenntartása.

Tisztelt Ház! Az általános vita során több képviselő észrevételezte, hogy a közmunkaprogramok költségvetési támogatása nem követi az inflációt, holott sok munkanélküliségtől sújtott kistelepülés számára ez létfontosságú támogatás. Annak a kormányzati célnak a tükrében, hogy az eddigi jövedelempótló szociális támogatásokat le kell építeni és szociális szerepüket a felfutó közmunkaprogramoknak kell átadni, nos, ennek a célnak az ismeretében érthetetlen a közmunkaprogramok költségvetési támogatásának folyó áron változatlan, idén is, 2002-ben is egyaránt 2 milliárdos összege. A kétéves költségvetés számai nem igazolják ezt a szerepátadást, viszont ebben az esetben veszélyesen megnövekedhet a jövedelem nélküli, ellátatlan lakosság száma.

 

(11.30)

 

Tekintettel a közmunkaprogram fontosságára, több módosító indítvány érkezett a reálértékben jelenleg csökkenő előirányzat megnövelése érdekében. A 122. számú módosító indítvány a közmunkaprogram jelentős, 1 milliárdos növelését indítványozza. Az indoklás szerint, amivel egyetértek, annak érdekében, hogy a következő években legalább 6-7 ezer ember tartósan is dolgozhasson a belvízvédelmi, környezetvédelmi és épületeket felújító, karbantartó munkákon, ahhoz bizony meg kellene valósítani az ilyen léptékű kiadásemelkedést.

A 201. számú módosító indítvány is hasonló nagyságrendű növelést indítványoz, sajnos olyan áron, hogy megnövelné az üdítőitalok forgalmi adóját. Én a 451. számú módosító indítványban ennél szerényebb, legfeljebb az inflációt ellentételező mértékben javasoltam növelni a közmunkaprogram kiadásait, emiatt viszont nem kényszerültem arra, hogy ár- vagy adónövelő javaslatok révén forrásokat keressek. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az illetékes tárca támogatni tudja az indítványomat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselő asszonya. Megadom a szót.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több tucat módosító indítványt nyújtottak be a szabad demokraták, én magam ebben a felszólalásomban a négy, számomra legfontosabbról szeretnék szólni, ezeket szeretném megindokolni. Ebből kettő a családtámogatások rendszerét érinti, a másik kettő pedig a fogyatékosügyi programot.

Mindjárt elsőként szeretném szóba hozni azt a javaslatunkat, amit képviselőtársaim az 590. ajánlási pont alatt találhatnak, amelyben Bauer Tamás képviselőtársammal arra teszünk javaslatot, hogy emeljük meg a gyesre fordított összeget a költségvetésben. Tesszük ezt a javaslatot azért, mert a gyes összege méltatlanul alacsony, a mindenkori öregségi nyugdíjminimumban van kifejezve jelenleg is ez az ellátás, aminek idén 16 600 forint az összege, és ebből még nyugdíjjárulék-levonás következik, és jövőre az alacsonyra tervezett infláció okán a mértéktartó, legfeljebb 10 százalékot elérő nyugdíjemelés után is csak alig több mint 18 ezer forint lesz ez a támogatási forma.

Bauer Tamás képviselőtársammal arra tettünk javaslatot, hogy próbáljuk meg egy léptékváltással ezt a támogatási formát elmozdítani a minimálbér irányába. Reálisan és mértéktartóan 2001-re nem azt javasoljuk, hogy 40 ezer forint legyen a gyes, hanem 25 ezer forinttal számoltunk. Azt gondolom, hogy két lépcsőben értelmes célul tűzhetnénk ki, hogy a minimálbérben legyen kifejezve ez az anyasági támogatás. Ha 25 ezer forinttal és mintegy 170 ezer gyesen lévő anyával számolunk, akkor ez a plusztöbblet 13 milliárd, ami azt gondolom, hogy ebből a költségvetésből bőséggel kigazdálkodható. Ennek az összegnek a felét egészen bizonyosan meg lehet találni a gyedre előirányzott összegben, hiszen képviselőtársaimnak már az általános vitában is felhívtam rá a figyelmét, hogy a gyedelőirányzat nemcsak idén, hanem jövőre is meglehetősen túlméretezett, túltervezett volt, lényegesen kevesebb anya veszi, vette igénybe a gyedet, mint ahogy azt feltételezték. Azt gondolom, hogy ez nagyon jelentős lépés lenne a családok, az anyák támogatása érdekében, amit meg kellene tenni. Sok reményt sajnos a bizottsági vitában elhangzottak alapján nem tudok már hozzáfűzni, hogy a kormányban lenne hajlandóság egy ilyen lépésre, pedig azt gondolom, hogy meg kellett volna tennie.

A második módosító indítványunk, amit szeretnék megindokolni, az 593. ajánlási pontszám alatt található. Ebben a kiegészítő családi pótlékra teszünk javaslatot, éppen úgy, mint ahogy '98 óta minden évben. Minden évben, amióta a kormány, a Fidesz-kisgazda-kormány a gyermekek után járó adókedvezményt újból bevezette, ismételten és ismételten követeljük, kérjük, hogy legyen kiegészítő családi pótlék formájában támogatása azoknak a szülőknek, ahova az adókedvezmény nem tud eljutni. Számításaink, becslésünk szerint ez több mint 14 milliárd forintot igényelne. Sajnos a bizottsági vitában elhangzottak alapján azt kell gondolnunk, hogy ahogy a korábbi években, úgy most sincs fogadókészség erre a javaslatra.

Itt ki kell térnem egy olyan módosító indítványra, amit képviselőtársaim nem találnak meg az ajánlási kötetben, de aminek a hírét beharangozta a szociális tárca. Emlékeznek bizonyára arra a nagyívű bejelentésre, hogy kiegészítő családi pótlék pedig lesz, már a költségvetés benyújtása után hónapokkal keresgéltek, keresgéltek, és találtak forrást arra, hogy kiegészítő családi pótlékot bevezessenek.

Szeretném ebben a felszólalásomban is felhívni a figyelmet arra, hogy a két javaslat - a miénk, amit Bauer Tamással megfogalmaztunk, illetve az a módosító indítvány, ami ugyancsak kiegészítő családi pótlékot emleget és Mádi László, Turi-Kovács Béla, Font Sándor módosító indítványaként két napja került benyújtásra, mert az egészségügyi és szociális bizottságban, ahol ezt a javaslatot bizottsági javaslatként előterjesztették, nem kapott többséget ez az indítvány - köszönő viszonyban nincs egymással. Amit kormánypárti képviselőtársaim benyújtottak, merthogy az egészségügyi és szociális bizottság sem vállalta, az nem más és nem több, mint a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak az átkeresztelése. Elveszi a kormány azt a támogatási formát, amit a gyermekvédelmi törvény '97-ben bevezetett, átkereszteli kiegészítő családi pótléknak, ami praktikusan és számokban kifejezve az érintettek számára alig 350 forint emelést jelentene; szóval két kiló kenyér árát próbálja ezzel a nagyívű, látványos beharangozással odaadni a legszegényebbeknek.

Szeretném mellé tenni megint emlékeztetőképpen azokat a számokat, hogy milyen támogatások jutnak a jobb helyzetben lévő vagy igazán jó helyzetben lévő családokhoz. Ugye, az adókedvezmény differenciált, gyerekszámtól függő. Ott, ahol a maximumot a kedvezményből igénybe lehet venni, éves szinten 360 ezer forint kerül a családi kasszába. Ehhez tessék viszonyítani azt az összeget, amivel most a legszegényebbek támogatását ezzel a trükkel még megtetézve megemelni kívánja a kormány! Azt gondolom, hogy nevetséges! Ez a költségvetés 2001-ben több mint 80 milliárd forintot tartalmaz adókedvezmény formájában. Az pedig, ami a legszegényebb 15 százalékhoz ezzel az átkereszteléssel eljutna, összesen és egészében véve nem több mint 1,5 milliárd forint.

Azt gondolom, hogy olyan aránytévesztés van a dologban és olyan szemléletbeli távolság, amit ezzel a megoldással, hogy ugyanazzal a névvel illetik a javaslatukat, amit mi, szabad demokraták, még egyszer hangsúlyozom, '98 óta ajánlottunk, és tartalmában teljesen megváltoztatják, azt gondolom, hogy ez a cinizmus teteje.

 

 

(11.40)

 

Nagyon röviden szeretnék még két módosító indítványról beszélni, amelyek a fogyatékosügyi programmal kapcsolatos feladatokat érintik. Képviselőtársaim a 408. ajánlási pont alatt találják meg azt a módosító indítványt, amelyet Kovács Kálmánnal nyújtottunk be közösen: az akadálymentes közlekedés fejlesztéséhez kívánunk egy nagyobb léptékű forrást biztosítani. A költségvetés, ugyanúgy, ahogy tavaly is, 200 millió forintot tartalmaz ezen a soron.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy 200 millió forintból 10 darab buszt nem lehet lecserélni, tehát 10 darab jelenleg működő buszt nem lehet lecserélni olyanra, ami mondjuk, kerekesszékkel is átjárható busz lenne. Hogyha ilyen ütemben, ilyen léptékben halad a közlekedés átalakításában a kormányzat, akkor nem tíz év, hanem sokszor tíz év sem lenne elégséges ahhoz, hogy akadálymentessé tegyék a közlekedést. Ezért szeretnénk az ezen a soron megjelenő összeget egy nullával megtoldani, hogy legalább 2 milliárd forint legyen; akkor látnánk reményt arra, hogy a fogyatékosügyi törvényből fakadó feladatokat időarányosan elkezdjük megvalósítani.

És végül az utolsó módosító indítvány, amit szeretnék még szóba hozni, a 456. pontszám alatt található, a fogyatékostámogatással kapcsolatos; a fogyatékosügyi program végrehajtásával a szociális tárcánál kapcsolatos tétel szerepel itt. Ebben az évben ez az összeg 700 millió forint. Erről az előbb a közlekedésről mondottakhoz hasonlóan azt gondolom, hogy rendkívül kevés, messze nem elégséges ahhoz, hogy az időarányos feladatokat elkezdjük megvalósítani. Hiszen hogyha képviselőtársaim elolvassák a tárca összegeihez kapcsolt szöveges indokolást, ott láthatják, mennyi feladatot kellene ebből a kicsi összegből megoldani, a lakóotthonok kiépítésétől, fejlesztésétől kezdve az akadálymentesítésig, az épületek akadálymentesítéséig bezárólag sok-sok feladatot. Itt is nagyon indokolt, hogy egy nullával nagyobb nagyságrendben, javaslatunk szerint 2 milliárd 200 millió forintban helyezzük ki azt, ami a feladatok időarányos teljesítéséhez indokolt lenne.

Őszintén remélem, hogy azért ebben a vitaszakaszban ezekről a kérdésekről érdemben tudunk még közösen gondolkodni. Ha komolyan veszi a kormány, hogy a fogyatékosügyi programot meg akarja valósítani, ha komolyan veszi, hogy megérdemli azt a Roosevelt-díjat, amit nemrégiben kapott, akkor ezeken a pontokon korrigálja a saját költségvetését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője; 1 perc 33 másodperc áll rendelkezésére.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a rövid idő talán figyelemfelhívásra elég két olyan módosító indítvánnyal kapcsolatban, amelyeket a MIÉP a rendvédelmi szervek költségvetési pozíciójának javítására adott be.

Az 523. számon jelölt módosítás a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományának és közalkalmazottainak méltatlan bérhelyzetét kívánja javítani. Az egyre növekvő feladat ellátása, úgy ítéljük meg, hogy enélkül lehetetlen. Tudjuk azt, hogy mennyiben függ a bevétel az ő színvonalas munkájuktól, és az állampolgárokkal való kapcsolattartás szempontjából is igenis méltó körülményeket kell számukra biztosítani.

Az alkalmanként napvilágra kerülő korrupciós ügyek azt jelzik, hogy igen, mindent meg kell tenni ez ellen. Úgy gondoljuk, ez alól a nehéz megélhetési körülmények sem adnak felmentést, de nekünk mint Országgyűlésnek az a feladatunk, hogy a feladat súlyához méltó jövedelmet biztosítsunk. Ezért mindkét évben 20 százalékkal növelni kívánjuk ezt az összeget.

A másik módosítás a rendőrség saját bevételeinek drasztikus, 3,6 milliárd forintos összegén kíván módosítani. Nem lehet ilyen módon bevételorientálttá tenni a rendőrség működését, ez nem fér össze a rendőrség alapfilozófiájával. Mi mindkét évben a felére kívánjuk csökkenteni ezt az összeget. Abba az irányba kell elmozdulni, hogy a rendőrség a szabálysértésekből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) származó bevételeit fizesse be...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): ...az ő támogatásával pedig biztosítani kell a működését. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsorában.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pintér Sándor miniszter úr, a Fidesz-időkeret terhére. Megadom a szót.

 

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Belügyminisztérium szempontjából jó időben történt a kétéves költségvetés koncepciójának kialakítása, hisz a 2001. év induló helyzetét jobbnak ítéljük meg, mint a korábbi években bármikor az ilyen helyzetet. Egyetlen szervezetnél sem halmozódott fel hiány. A korábbi évekkel ellentétben nincs olyan peres eljárás folyamatban, ami az előző időszakban keletkezett jogvita miatt további váratlan kiadásokat róhat a költségvetésünkre.

A gázközművagyon önkormányzatokat megillető kifizetésével és az önkormányzatok évközi gazdasági támogatásával csökkentettük az önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek számát, és az önök támogatásával jövőre lehetőséget látunk és lehetőséget biztosíthatunk a céltámogatások felhasználásával megkezdett, de önerő hiányában félbemaradt önkormányzati beruházások befejezésére is. Az előrejelzések szerint nem várható olyan katasztrófahelyzet sem, amellyel az elmúlt esztendőkben kellett szembenézni, és amelyeknek a sikeres megoldása és újjáépítési kötelezettségei forintmilliárdokat vont el a működéstől, az építőmunkától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Szeretném ismertetni a Belügyminisztérium véleményét az elkövetkező két év költségvetéséről. Megítélésünk szerint a két év költségvetése jó feltételeket kínál a kormányprogram még előttünk álló feladatainak teljesítéséhez. Jelentős mértékű előrelépést tesz lehetővé az európai uniós csatlakozás feltételeinek kialakításához is. Ha terveinknek megfelelően alakul a gazdaság fejlődése és a nemzetközi gazdasági helyzetben sem történik jelentős változás, akkor elképzeléseinket meg fogjuk tudni valósítani.

Minden költségvetési vita egyik legérzékenyebb része az önkormányzatok költségvetési támogatásának várható alakulása. Itt a tervezet továbbra is a normativitást, tehát a törvények által megfogalmazott elosztási rendet, a szolidaritást, a jövedelemkülönbségek mérséklését és a társulások ösztönzését tekinti elsődleges feladatának.

A tervezet a fejlődés lehetőségét is magába foglalja. Kiemelten figyelembe vesszük az önkormányzatok anyagi helyzetének megítélésénél az adóerő-képességet, amely megakadályozza az ország gazdaságilag több részre szakadását, és biztosítja a szolidaritás elvének érvényesülését.

A fejlődés irányába mutat az önkormányzati kis kincstárak létrehozásának gondolata. Ennek ösztönzését 500 millió forinttal támogatja a tervezet. Természetesen az önkormányzatok alapvető gazdasági stabilitását most is a központi költségvetési támogatás adja meg. Ezért kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy a központi költségvetésből származó források növekedése, amely 2001-ben 12,4, 2002-ben további 10,5 százalék lesz biztosított. Az ilyen arányú támogatásnövekedés, figyelembe véve a tervezett inflációt, meggyőződésünk szerint reálérték-növekedést jelent. Így az önkormányzatok jövedelempozíciója, ha kismértékben is, de javulni fog, ha itt még figyelembe vesszük a saját források várható növekedését is, hiszen a személyi jövedelemadó helyben maradó része a jövedelemnövekedések miatt jelentősen, számításaink szerint több mint 17 százalékkal fog emelkedni.

Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek támogatására felállított rendszer továbbra is fennmarad.

 

 

(11.50)

 

Továbbra is segíteni kell a forráshiányos helyi önkormányzatokat, azonban feltételrendszerét szigorítjuk, hogy valóban a rászorultak kapjanak többlettámogatást. Az idei évhez hasonlóan az önhibáján kívül hátrányos helyzetűek támogatási rendszeren belül nem kezelhető, ám méltányolható egyedi pénzügyi gondok kezelésére 2001-ben és 2002-ben is lesz lehetősége a belügyminiszternek.

Az önkormányzati beruházások támogatására a cél- és címzett támogatásoknál igénybe vehető összeg 2001-ben 10 milliárd, 2002-ben további 1 milliárd forinttal fog nőni. Így ez az önkormányzati fejlesztéseket legjobban segítő támogatás 2001-ben eléri a 62,3 milliárd forintot. Ilyen mértékű egy éven belüli növekménye a cél- és címzett támogatás anyagi bázisának még soha nem volt, és ekkora összeg bázisként való felhasználására sem volt ez idáig példa.

Tovább folytatjuk a biztonsági okmányok bevezetését és az okmányirodák technikai fejlesztését. Az útlevél, a gépkocsitörzskönyv, a személyazonosító és a vállalkozói igazolvány után a gépjárműokmányok és a gépjármű-igazgatás is az okmányirodák feladata lesz. Ez is egy jelentős újítás, hisz erre ugyanaz lesz a jellemző, mint a többi okmányirodában kialakított igazolványokra: növelik a biztonságot, a közhitelességet, civilesítjük az okmánykiadást, ez egyben profiltisztítást jelent a rendőrségnél, fejlesztjük, modernizáljuk az önkormányzatokat, erősítjük az önkormányzatiságot. Mindez lehetővé teszi, hogy állampolgárközelibbé váljék az ügyintézés, növeljük az ügyintézés kulturáltságát, és végezetül azt mondhatjuk, hogy ezzel megteremthetjük az elektronikus kormányzás alapjait is.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A Belügyminisztérium fegyveres szerveinél is megalapozott, tervszerű gazdálkodást tesz lehetővé a költségvetés. Megadja azt a biztonságot, hogy nem kell egyik szervezetünknek sem hiányt görgetnie maga előtt. A jó gazda gondosságával folytatott gazdálkodás biztosítja a működés és az illetmények fedezetét. Már előre mondom, hogy többlettámogatást fognak javasolni erre a területre, természetesen számomra, hogy ezen a területen újabb többletforrásokat is hasznosan tudnánk felhasználni az ország közrendjének, közbiztonságának magasabb szintre történő emelésének érdekében, de tudomásul vesszük lehetőségeinket, és addig fogunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.

Minden évben gondot jelent az iskolákból kikerülő rendőrtiszthelyettesek bérfedezete, mert erről a korábbi költségvetési törvények megfeledkeztek. A 2001. évben, 1994 óta először, fedezete van az iskolákból kikerülő 1700 újonnan szolgálatba álló tiszthelyettes illetményének. Ez a rendőrségi költségvetésbe bázisszinten be is épül.

A Köztársasági Őrezred a 2000. évben megnövekedett feladatához 2001-ben többletlétszámot és többlet anyagi támogatást fog kapni. A rendőrségi beruházásokra 6 milliárd forintot biztosít a törvénytervezet. A támogatás lehetőséget teremt új lakásprogram 2001. évi beindítására, amely nemcsak biztosítani fogja rendőreink kulturált elhelyezését, hanem reményeink szerint csökkenteni fogja a fluktuációt is. Ezt a költségvetés a következő két esztendőben 1,2 milliárd forinttal fogja támogatni.

A szervezett bűnözés elleni koordinációs központ létrehozása meggyőződésünk szerint növeli a biztonság érdekében tevékenykedő szervezetek együttműködését és hatékonyságát. A központ létrehozására az anyagi erőforrás ugyancsak biztosított.

Ha rátekintünk a határőrség költségvetésére, azt látjuk, hogy 4,7 milliárd forintos extra támogatást kap. Ennek alapvető indoka, hogy anyagi erőforrás hiányában eddig nem tudta feltölteni az Országgyűlés által jóváhagyott és a szakmai követelményeknek megfelelő létszámát. Egyik helyütt az Országgyűlés kötelezte a határőrséget egy meghatározott létszám működtetésére, másik helyütt viszont ez idáig nem tudta megadni azt a költséget, amelyből ez a létszám működtethető. A tervezet biztosítja, hogy 2001-ben és 2002-ben ezer-ezer fővel növekedjen a határőrség tényleges létszáma, megközelítse az országgyűlési határozatban foglaltakat, ezzel is nagyobb biztonságot nyújtva a zöldhatárok védelméhez.

A 4,7 milliárd forintos többlettámogatás egy része a schengeni elvárások teljesítését szolgálja. Mint önök is tudják, és a mai napilapokban is olvashatják, az európai uniós csatlakozásunk napja közeledik. De ennek a csatlakozásnak alapkövetelménye a schengeni határőrizet kiépítése. Amennyiben a 2003. évet követően is biztosítják ezt a többlettámogatást, akkor erre az időszakra tudjuk teljesíteni az elvárásokat mind a technikai területeken, mind pedig a zöldhatár védelmét biztosító hőkamerás rendszer kiépítésével.

Szerencsés helyzetben van a Belügyminisztérium a katasztrófavédelmi szolgálat területén, hisz az elmúlt két évben végrehajtott tűzoltósági, polgári védelmi fejlesztések olyan jelentős új technikai bázist hoztak létre, amely e területen biztosítja a feladatvégzés feltételeit. A 174 darab új gépjárműfecskendő mellé jelentős mennyiségű, 227 darab Niva terepjáró gépkocsit kaptak, és a személyi állomány védelme érdekében ez idáig 3500 új védőruhát adtunk át a tűzoltóknak.

A költségvetés biztosítja, hogy a jövő évben is folytatni tudjuk a tűzoltók testi épségének, életének védelmét szolgáló programot, valamennyi tűzoltó új védőruhát fog kapni, és növelni fogjuk az új gépjárműfecskendők és magasból mentő gépjárművek számát is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: azt tapasztalhatjuk, hogy a Belügyminisztérium optimistán indul a következő két év gazdálkodásának.

Kérem a segítségüket, hogy szavazataikkal tegyék lehetővé a területünkön a fejlődést, amely az ország számára a biztonságot fogja jelenteni.

Köszönöm a tisztelt figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi jelentkezőként Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra kérem az elnök urat és a mindenkori ülésvezetőt, hogy figyelmeztesse a költségvetési vitában televíziós időben megszólaló kormánytagokat, hogy jelenleg a költségvetés részletes vitája folyik, ahol a Házszabály értelmében kizárólag a módosító javaslatokkal érintett részekhez, a módosító javaslatokhoz lehet hozzászólni. Ezt a képviselők esetében már megtették, azt gondolom, hogy a kormány tagjainak sincs joga arra, amit ma már a második kormányképviselő tesz meg, Pálinkás államtitkár úr is úgy mondott el egy általános vitába illő, a benyújtott költségvetést indokló beszédet, ahogy most Pintér miniszter úr is a kormány benyújtott költségvetését indokolta. Ennek három héttel ezelőtt lett volna meg az ideje az általános vitában. Még a miniszternek, még a kormány tagjának, még a fideszes miniszternek sincs joga arra, hogy durván megsértse az Országgyűlés Házszabályát, és olyan felszólalást tartson, amelynek a részletes vitában nincsen helye.

Amennyiben erre a kormánytagok nem képesek, akkor vonják meg tőlük a szót ugyanúgy, ahogy ezt bármely képviselő esetében a mindenkori elnök megteszi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitok vitát, ha nem muszáj. (Mádi László jelentkezik.) Miután jelentkező van, kénytelen leszek vitát nyitni. Mondom a javaslatomat - és utána döntse el a képviselő úr, Mádi László képviselő úr jelentkezett, hogy kíván-e hozzászólni -: kérem a kormány képviselőjét, hogy ők is tartsák be a részletes vita szabályaira vonatkozó házszabályi előírásokat. Amennyiben ezek után is szükséges az ügyrendi kör lebonyolítása, akkor természetesen szót adok. (Mádi László jelzi, hogy nem kíván szólni.) Úgy látom, hogy nincs szükség erre.

Folytatjuk a felszólalásokat. A felszólalások előtt ismertetném a frakciók rendelkezésére álló időkeretet. A Fidesz 18 perccel rendelkezik televíziós közvetítés előtti időkeretből; az MSZP 8 perc 17 másodperccel; a Független Kisgazdapárt 21 perc 40 másodperccel; a Szabad Demokraták Szövetsége 4 perc 56 másodperccel; a Magyar Demokrata Fórum 5 perc 51 másodperccel; a MIÉP ideje elfogyott a vita e szakaszában.

Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

(12.00)

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Ön az első mondatával azt mondta, hogy a Belügyminisztériumnak most nincsen olyan peres eljárása, amely érintené a minisztérium költségvetését. Lehet, hogy most nincs, viszont van jogerős bírósági ítélet, itt a Házban tízszer elmondtuk már, úgy tűnik, hogy a kormány nem hajlandó a jogerős bírósági ítéleteket végrehajtani, és nem hajlandó a tűzoltók jogerősen megítélt pótlékát kifizetni.

Egyszerűen nem érthető, hogy az e tekintetben beadott képviselői módosító indítványokat a kormány miért nem támogatja. Végre mondja már ki itt, a parlament nyilvánossága előtt, hogyan kívánja ezt az ügyet megoldani, hogyan kívánja a tűzoltók jogos járandóságát a következő időszakban kifizetni!

A másik ügy: a rendvédelmi szerveknél, tisztelt belügyminiszter úr, a dologi költségek jelentősen befolyásolják a rendőrség munkáját. Ha ezek még csak a szinten tartást sem érik el, hanem jelentősen csökkennek az elmúlt időszakhoz képest, akkor azokon a hátrányos településeken, ahol pontosan a tulajdon elleni bűncselekmények száma nőtt az elmúlt időszakban, szükség lenne a fokozott rendőri jelenlétre. Hogyan fogják ezt a rendőrök megvalósítani, ha a dologi költségek jelentősen csökkennek, illetve a bevételi előirányzatukba olyan tételeket raktak be, amit előreláthatóan nem fognak tudni teljesíteni?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kóródi Mária képviselő asszonnyal közösen a 8., a 418. és a 736. pontokban módosító javaslatokat nyújtottunk be, amelyek tartalma a 4-es metró finanszírozása. A 2000. évben 32,5 milliárd forintot javaslunk a bíróság által megítélt hátralék teljesítésére, 2001-ben pedig 28 milliárd forintot a 2001-ben esedékes költségek fedezetére.

Ezt a javaslatunkat három tekintetben kell indokolnom; egyfelől jogi tekintetben. Két ítélet született, amelyekben a magyar bíróság kimondta, hogy a kormány, a magyar állam és a Fővárosi Önkormányzat között kötött szerződés a metró építésére hatályos. Ezzel kapcsolatban a Fidesz oldaláról megkérdőjelezték, hogy vajon volt-e joga a magyar kormánynak 1998 tavaszán ilyen szerződés aláírására a Fővárosi Önkormányzattal. Természetesen volt joga, ez egy hosszú évek alatt előkészített megállapodás volt. De ha önök ezt kétlik, akkor meg kell kérdeznem, hogy van-e joga a Fidesz-kormánynak olyan megállapodások aláírására, hogy az M1-es autópálya finanszírozását olyan hitelekből oldják meg az átütemezés során, amelyek törlesztése a választások után kezdődik. Vajon van-e joga a Fidesz-kormánynak olyan hitelszerződések kötésére az M3-as autópálya finanszírozására, amelyek finanszírozásáról senki sem tudja, hogy törlesztésük mikor kezdődik? Van joga. Az más kérdés, hogy helyes-e így finanszírozni valamit. Egy kormánynak erre van joga, és az előző kormánynak is volt joga.

Azt gondolom tehát, hogy ha megszületett a harmadik ítélet ez év szeptemberében, amely a főváros követeléseit megalapozottnak ítélte, és kötelezte az államot az elmaradt és esedékes fizetésekre, akkor a 2001. évi költségvetésben az Országgyűlés köteles a fedezet biztosítására. Amennyiben a fellebbezés után másképp fog dönteni a másodfokú bíróság, akkor majd nem kell teljesíteni ezt a kifizetést, de a költségvetésbe be kell állítani ezt az összeget.

A jogi indoklás mellett közlekedéspolitikai szempontból is indokolt feltenni a kérdést. Szükség van 4-es metróra Budapesten? Még senki nem tagadta a Fideszből, hogy szükség van. Újabban kezdik azt mondani, hogy ehelyett tömegközlekedéssel. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a budapesti fő közlekedési irányok közül az észak-pesti, a dél-pesti, a kelet-pesti és a közép-budai, napi 100 ezer körüli utasszámmal járó irányokra megépült a metró. A dél-pesti irány hasonló vagy még nagyobb utastömeget vonz, ezt az utastömeget felszíni közlekedéssel elszállítani környezetbarát módon nem lehetséges.

Kétségtelen és vitathatatlan, hogy hosszabb távon a 4-es metró megépítésére szükség van. Egészen a '98-as... (Varga Mihály: Ötösre is!) Az 5-ösre is szükség lesz. A '98-as önkormányzati választásokig ezt a Fidesz is támogatta, amióta elvesztette a fővárosi választást, azóta rájött (Varga Mihály közbeszól.), hogy mégsem tartja időszerűnek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy előálltak az utolsó pillanatban ezzel a bizonyos "2 plusz" állítólagos megoldással. A 4-es metró óránként mintegy 15 ezer feletti utasszámából ez a úgynevezett 2-es meghosszabbítás csak az egyharmadát vinné el. A legnagyobb terhelésű szakasz, Kosztolányi Dezső tér és Kálvin tér közötti szakasz utasterhelését nem csökkentené, vagy annak csak egy kisebb részét venné el, tehát a feladatot a "2 plusz" metróval nem lehet megoldani. Egyébként is egy ilyen öszvér megoldást csak az javasolhat, aki nem gondolja komolyan, hogy valaha is meg akarja oldani a Dél-Buda-Rákospalota tengely külön szintű metróval való megoldását.

Tisztelt Országgyűlés! Ez tehát a 4-es metró szükségességének jogi és budapesti közlekedéspolitikai megoldása. Miután az időm elfogyott, az érvelés harmadik pontjára majd a televíziós idő után, egy másik felszólalásban térek vissza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy többször is mondtuk, a Független Kisgazdapárt támogatja a beterjesztett költségvetési javaslatot, s ezért nem terjesztettünk be módosító javaslatokat, illetve nagyon keveset terjesztettünk be hozzá.

Úgy gondolom, az előzőekre is utalva, ettől függetlenül azért a Házszabály lehetőséget ad arra, hogy az egyéb képviselők által beterjesztett törvénymódosításokról elmondjuk a véleményünket, elmondjuk azt, hogy miért nem tudjuk azokat támogatni. Tehát úgy gondolom, hogy házszabályszerűen járok el és jártam is el az előző felszólalásomban is, amikor erről beszéltem.

Most is hallhattuk Bauer Miklós képviselőtársamtól (Derültség az MSZP soraiban.), hogy az SZDSZ-nek van a budapesti metróval kapcsolatos beterjesztett módosító javaslata, és úgy gondolom, hogy az előző felszólalásomban is jogosan beszéltem erről, és most is jogosan beszélek arról, hogy az a véleményem, sokkal fontosabb a fővárosnak, legalábbis a fővárosi fiataloknak az, ha esetlegesen a Fővárosi Önkormányzat a lakásvásárlásra fordítana nagyobb pénzügyi forrásokat, mert úgy felmentek Budapesten a lakásárak, hogy már szinte kizárólag csak a külföldiek tudják ezeket a felemelt árú ingatlanokat megvásárolni, és a fiatal házasoknak a lakásvásárlás lehetősége Budapesten sajnos az egyre távolabbi jövőbe tartozik, egyre elérhetetlenebb cél számukra.

Habár nagyon fontos az, hogy korszerűsödjön Budapest közlekedése és metró is épüljön, én azt hangsúlyozom, hogy súlyozni kell; én fontosabbnak tartanám azt, ha a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat nem metróépítésre, inkább a villamoshálózat korszerűsítésére, és, mondjuk, a fiatal családosok lakáshoz jutási támogatására fordítaná a Fővárosi Önkormányzat. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csatári József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001-2002. évi költségvetés XII. fejezetéhez, az agrárrészhez kívánok hozzászólni.

A XII. fejezet parlament elé terjesztett 2001-2002. évi költségvetési javaslata a nemzetgazdaság teherbírását figyelembe véve, kompromisszumok árán született. Figyelembe kellett vennünk azt a tényt is, hogy az elmúlt két évben a belvíz és az árvíz okozta veszélyhelyzet, ezt követően a súlyos aszálykárok évszázados rekordokat döntöttek, amelyeken a kormánynak gyors és hatékony intézkedéseivel, pénzeszközök átcsoportosításával sikerült csak úrrá lenni. Ennek is köszönhető, hogy a magyar mezőgazdaság, a hasonlóan vészhelyzettel küszködő szomszédos államokkal ellentétben, végül is talpon maradt.

Nem lehet pótolni egy-két év alatt azt a több mint 1000 milliárd forintos hiányt, ami az előző kormányok idején a mezőgazdaság fejlesztésében elmaradt.

 

(12.10)

 

Ha összehasonlítjuk, hogy mit tett a Horn-kormány a mezőgazdaságért, azt az alábbi számok jól illusztrálják. Az 1994. és '95. években az agrártámogatások együttes összege mindössze 80,1-80,6 milliárd forint volt, ami még az 1997. évben is csupán 89,6 milliárd forintra emelkedett. Az infláció mértékét sem követte a növekmény. Jelentősebb támogatási növekedés az 1998. évben tapasztalható, amikor az agrártámogatások együttes összege 123,2 milliárd forintra emelkedett.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány első, 1999. évi költségvetése a terület- és vidékfejlesztési támogatások nélkül az agrártámogatások összegét 140,7 milliárd forintra növelte, és a 2000. évi költségvetés is hasonló szinten teljesül. A 2001. és 2002. évi költségvetési előirányzat bővülését többféle módon mérhetjük. A támogatások bővülése vagy a költségvetés összes lehetőségeinek növekedése lehet a mérés szempontja. A költségvetési támogatások bővülése alatt a tárca elsősorban a támogatások növekedését érti. A költségvetési támogatások a 2001. évben 85 milliárd forinttal nőnek, és ez a növekmény a 2002. évben is megismétlődik, és kiegészül még 5 milliárd forinttal. További bővülésként kell értékelni, hogy az ágazatunk fejlődése szempontjából fontos nemzeti földalap intézményrendszerének működéséhez 5 plusz 5, összesen 10 milliárd forint előirányzat lett a költségvetésbe betervezve. Összességében tehát a költségvetési támogatások a 2001. és 2002. évben 185 milliárd forinttal bővülnek.

Értékelhetjük a költségvetés bővülését a költségvetési keretek változásával is. Ha a 2000. és 2001. évi költségvetést vetjük egybe, a növekedés az előbb említett bővülésnél mintegy 30 milliárd forinttal kevesebb. Ennek az oka, hogy a tárca költségvetése nemcsak a költségvetési támogatásokat tartalmazza, hanem az úgynevezett egyéb bevételeket is. A 2000. évre olyan bevételeket is figyelembe vettek, nevezetesen olyan Phare-segélyeket, amely vonatkozó programok a 2000. év folyamán történő lezárásuk miatt a 2001. évben már nem ismétlődhetnek meg. Egyébként ezek a segélyek a 2000. évre is valószínűsíthetően, tehát feltételesen kerültek be a költségvetésbe. Ráadásul a tényleges folyamatok alapján a tervezett összegek nagy részének beérkezésére nem lehet számítani. Következésképpen a 2000. és a 2001. év közötti 85 milliárd forintos növekedés valójában nemcsak a költségvetési támogatások bővülését fejezi ki, hanem lényegét tekintve a valós költségvetési lehetőségek változását is jellemzi.

A fejezet 2001. és 2002. évi költségvetési javaslata a minisztérium és 60 önálló, valamint 77 részben önálló gazdálkodási központ, költségvetési intézmény előirányzatait, a fejezeti kezelésű előirányzatokkal, valamint az agrárgazdasági célú vállalkozásoknak folyó támogatást is tartalmazza. A minisztériumnak a 2001. és 2002. évben továbbra is kiemelt, fontos feladatai közé tartozik a szabályozott belső agrárpiac működtetése, az euro-atlanti integrációra való felkészítés elősegítése. Ennek keretében a kormány határozatai alapján korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek megszervezését. Tovább kell folytatni a szakigazgatás színvonalának, feltételeinek javítását, jogi hátterének erősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését. További alapvető fontosságú feladat az agrárágazat éves exporttervének teljesítése és ennek az elősegítése a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint a szervezett információs és marketingmenedzser-rendszer kiépítésével.

A támogatások összehangolt, hatékony felhasználását segíti elő, hogy a fejezet költségvetése továbbra is tartalmazza a támogatási célelőirányzatokon túlmenően a vállalkozások folyó támogatásainak előirányzatait is. A fejezeti kezelésű előirányzatok között kerül megtervezésre a területfejlesztés és a vidékfejlesztés előirányzata, ennek megfelelően a fejezet költségvetése tartalmaz előirányzatot a gazdaság fejlődését szolgáló munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régiónak az Európai Unió strukturális alapjaihoz kötődő programjainak végrehajtására, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtását biztosító előirányzatokra.

A fejezet keretszámai tartalmazzák továbbá a következő időszakban kiemelt programok előirányzatát, amelyek a következő években a fejlesztés súlypontjait képezik. Ezek a következők: vízkárelhárítás, vízhasznosítás, öntözésfejlesztés, öntözőrekonstrukció többletfeladatainak az ellátása, erdőtelepítés bővítése, a szőlő- és gyümölcsültetvények korszerűsítése, a zöldség- és gyümölcsszektor fejlesztése, a falugazdász-hálózat fejlesztése nagyobb léptékkel. A fejezet intézményhálózatának kiemelkedő feladata a tulajdonviszonyok rendezésében való közreműködés, az európai uniós előírásoknak megfelelő ellenőrzési, vizsgálati, minősítési rendszerek és módszerek alkalmazása, az állat- és növénybetegségek elleni védekezés, a járványok megelőzése, kutatási, szakoktatási, szaktanácsadási feladatok ellátása, az agrártámogatás szabályozott működtetése és ellenőrzése.

A kiemelt feladatok mellett a következő két évben mód nyílik a szakigazgatási intézmények megerősítésére, az agrár-szakigazgatás színvonalának emelésére, pénzügyi helyzetének stabilizálására. A fejezet támogatási előirányzata a 2000. évi 2,1 százalékos központi elvonással korrigált 171 milliárd forinttal szemben 2001-ben 255,9 milliárd forintra, a 2002. évben 260,8 milliárd forintra emelkedett. Az intézményi bevételek tervezését a tervezési tájékoztató előírásain túlmenően meghatározta a feladatok ellátásához szükséges források kiegészítőinek szükségessége is. A bevételi előirányzat-növekmény realizálása érdekében a díjtételek növelése azonban nem kerülhető el.

Külön kell szólnunk a Phare-segélyekről, amelyek összes tervezett bevétele 2001-ben 20,1 milliárd forint, 2002-ben 23,7 milliárd forint, mely összegekből az ágazati célelőirányzatok között 15,7 milliárd forint, 2002-ben 19,4 milliárd forint, a támogatási célelőirányzatok között pedig 2001-ben 4,5 milliárd forint, 2002-ben 4,3 milliárd forint kerül megtervezésre. A növekményből a legfontosabb tételek 2001-ben a következők: a mezőgazdasági alaptevékenységek beruházásai 25,3 milliárd forint, agrártermelés költségeit csökkentő támogatások 34,4 milliárd forint, erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás, fásítás 3,4 milliárd forint, területfejlesztési célfeladatok 14 milliárd forint, vidékfejlesztési célfeladatok 3,5 milliárd forint, új címként szerepel az agrárlogisztika 1,5 milliárd forinttal. Az elkövetkezendő két év költségvetési előirányzatai lehetőséget biztosítanak a hagyományos agrártámogatási programjaink továbbfolytatására és fejlesztésére, továbbá az ez évben indított programok következő évekbeni kiteljesítésére, ilyen például a gazdahitel-programok, fiatal agrárvállalkozók, új típusú szövetkezések támogatása, az európai uniós csatlakozásra való fokozott felkészülés.

Az agrárköltségvetés korántsem teljes, vázlatos áttekintéséből is látható, hogy a 2001. évben az ágazat magasabb színvonalú működéséhez a korábbinál lényegesen nagyobb források állnak rendelkezésre. A következő időszak feladata, hogy lehetőségeink növelése érdekében a már beterjesztett és az agráriumot érintő törvényjavaslatokat az Országgyűlés mielőbb elfogadja. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója a kétéves költségvetést teljes mértékben támogatja, hiszen így előreláthatóbb és kiszámíthatóbb viszonyok alakulnak ki, és így csak hasznára fog válni a társadalomnak, hogy előbb kerül elmondásra és előbb ismert.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

 

(12.20)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetés agrárfejezete és az agrártámogatások éves mértéke tárgyalásakor mindig izgalmas kérdés az, hogy miképpen alakulnak azok a fő arányok, miszerint a tárca költségvetéséből mennyi költődik el a bürokráciára, intézményfenntartásra, és mennyi jut a mezőgazdasági termelőknek.

E tekintetben immár második éve vagyunk tanúi egy rendkívül kellemetlen folyamatnak. Annak ugyanis, hogy egyre fokozottabb mértékben költ a tárca bürokráciára. Ennek alátámasztására szeretném elmondani, hogy a következő évben a minisztérium létszáma 782 főről 1011 főre növekszik, miközben a minisztérium szakigazgatási szerveinek a létszáma több mint megduplázódik, összesen 909 fővel növekszik.

Örömmel hallottam volna kisgazda képviselőtársaimtól, hogy mi indokolja ezt a több mint ezerfős és több mint 10 milliárd forint költségvetési kiadást jelentő jelentős bürokrácianövelést. Sajnos, ezen fő arányok figyelembevételével azt kell hogy mondjam, hogy a termelésben a gazdálkodás feltételrendszere a jövő évben nem javul. Ezek a mértékek, amelyeket Csatári képviselőtársam említett, nem teszik lehetővé az agárválságból való kijövetelt, ezért ez a költségvetés nem felel meg az elvárásoknak.

Köszönöm a szót.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Imre képviselőtársam felvetésére válaszolnék. Nyilvánvaló, hogy az agrártámogatás elég vagy nem elég, mindig lehet fokozni.

Az ország teherbíró képességéhez képest, úgy gondolom, a most beterjesztett költségvetés már jelentős előrelépést jelent, ami azt az évtizedes elmaradást, ami az agráriumban bekövetkezett, ha nem is tudja nyilván egy év alatt felszámolni, de az első lépések megtörténhetnek e lemaradás felszámolására.

Hogy a működési költségvetést miért kell növelni? Ennek az az oka, hogy az EU-intézményhálózat kiépítése kötelezettségeket ró az FVM-re, az ezzel kapcsolatos személyi feltételeket is biztosítani kell, valamint a szintén az európai uniós felkészülésre biztosítani kell a falugazdász-hálózat további bővítését is, hogy a gazdálkodók meg tudják kapni a falugazdászoktól a szükséges információkat, segítséget és támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csatári József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt pozitívan értékelem, hogy Németh Imre szocialista képviselőtársam aggódik a mezőgazdaságért, meg még rajta kívül nagyon sokan aggódnak, és én is az aggódók között vagyok, én sem vagyok teljes mértékben elégedett, de a lehetőségekhez képest, amit örököltünk és amiből tudunk gazdálkodni... - erre adott lehetőséget.

Felvetette azt, hogy miért kell az agráradminisztrációra többet költeni. Zsikla képviselőtársam ízelítőt adott az előbb belőle, hogy az EU szerint az agráradminisztrációban rendkívül le vagyunk maradva, és igen, ezt fejleszteni szükséges annak érdekében, hogy ha valaha európai uniós tagok leszünk, igenis el tudjunk számolni azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket ránk testálnak. Valójában ezért kívánjuk a falugazdász-hálózatot is bővíteni közel 400 fővel, és azt hiszem, ha a vidéket járja képviselőtársam, akkor látja, hogy bizonyos fokú elégedettség van a munkájukkal kapcsolatban, és próbálják kiszolgálni a termelőket és az agrárium résztvevőit.

Azt, hogy lehetne még többet, még többet és még többet adni az agráriumnak, az elgondolkodtató, hiszen nagyon fontos az agrárbéke, de azt mondom, a társadalmi békét még egy kicsit fontosabbnak tartom mint agrárszakember, hiszen az egészségügy, az oktatás, és azt hiszem, a meg nem említett más ágazatok is hasonlóan - a régebbi, rossz bizonyítvány eredményeként - csak lassú léptekkel tudnak előre fejlődni, és nem lehet egyik napról a másikra csodát művelni olyan állapotban, mint amilyen állapotban átvettük az előző kormánytól a lehetőséget.

Úgy gondolom tehát, hogy ellenzéki képviselőtársaim eddigi hozzászólásaiban látszott egy bizonyos fokú felelőtlenség; különösen Béki Gabriella SZDSZ-es képviselőre mondom, aki azt mondja, hogy a beterjesztett javaslat mellé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy nullát kell tenni, tehát meg kell szorozni tízzel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez az ellenzék felelőtlensége...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): ...a kormánypártnak viszont van felelőssége. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője. 5 perc 51 másodperc áll rendelkezésére.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Horváth Balázs a Magyar Demokrata Fórum nevében beterjesztett egy módosító indítványt, amely a rendőrség pénzügyi szerkezetét próbálja korrigálni. Miért kellett ezt javasolni? Azért, mert a beterjesztés egy olyan összegű bevételi növekményt ír elő, amely várhatóan nem teljesíthető a rendőrség részéről. Átlagosan, országos átlagban mintegy 61 százalékos növekedési kényszert ró a rendőrségre, hogy bevételei ennyivel növekedjenek, ugyanakkor az idei évet - amely még egy alacsonyabb bevételi előírást tartalmaz - sem tudják teljesíteni. Várhatóan 20-30 százalék körüli elmaradás lesz az idei évben is.

Mi következik ebből? Az következik, hogy nem látjuk biztosítottnak a rendőrség teljes évi költségvetését a 2001. és 2002. évre. Eközben, teljesen más okfejtés után, az okmányirodai rendszer átkerül az önkormányzatokhoz, elkerül tehát a rendőrségtől. Tudjuk, hogy annak az illetéke nem a rendőrséget illette meg, azonban számos kiegészítő tevékenység folyik és folyt az okmányolás mellett. Így például a biztosítótársaságok a szolgáltatásukat nyújtják, ugyanígy a fényképészek szolgáltatást nyújtanak, tehát a rendőrség épületében bérelt helyeket tartanak fönn.

Konkretizálva, például Bács-Kiskun megyében mintegy 15 millió forintnyi összeg csak a bevételi rész ebből. Ez várhatóan teljes egészében el fog maradni. Ami még további elmaradást fog jelenteni, az a következő: a rendszámtáblák és a címkék értékesítéséből származó bevétel át fog kerülni az önkormányzatokhoz. Ez nem baj, csak az a baj, hogy a rendőrségnél nem lesz ott. Tehát az elmaradt bevételek, ami a mostani átszerkesztés következtében be fog következni - például említettem, Bács-Kiskun megye esetében -, több mint 35 millió forint lesz. Ez természetszerűleg minden megyénél kimutatható, habár nem biztos, hogy ilyen arányszámokban, de nagyon jelentős arányszámokban mindenféleképpen tetten érhető.

Mire ösztönzi ez ezek után a rendőrség felső vezetőit? - akik gazdasági szakemberként kénytelenek valahogy az éves tervet teljesíteni, illetve működtetni a rendőrséget, merthogy ez nemcsak az ő feladatuk, hanem a lakosság elvárása is.

Közismert, hogy a rendőrség egyéb bevételi forrásai között Magyarországon elterjedt az úgynevezett, rendőrséget támogató alapítványok rendszere. Nos, ez az egyik legveszélyesebb út, hogy efelé még inkább elinduljanak a rendőrségek. Sajtóhíradásokból nyilvánosságra került, hogy bizonyos körök számos esetben nagy összegekkel támogatták ezeket a rendőrséget segítő alapítványokat, és utána kiderült, hogy bizonyos ellenszolgáltatást is kértek a rendőrségi felső vezetőktől vagy alkalmazottaktól, vagy éppen egy nyomozati szakaszban. Azaz: ha én adok neked valamit, akkor te is viszonozzál nekem valamit.

Ez egy roppant kellemetlen folyamat előszele, ha a rendőrségnek a pénzhiány következtében az alapítványok felé kellene elmozdulni. Nem gondolnám, hogy ezt a folyamatot nekünk erősíteni kellene azzal, hogy erről még törvényt is alkotunk, hogy olyan helyzet elé állítjuk a rendőrséget, olyan bevételi előírásokat kötelezünk rájuk, amelyeket biztosan nem fognak tudni teljesíteni.

A Magyar Demokrata Fórum szerintem mások számára is érzékelhetően, többször tanújelét adta annak, hogy a korrupció ellen minden tekintetben szeretnénk küzdeni; ha kell, a parlamenten belül, ha kell, az Igazságügyi Minisztériumon keresztül, ahol számos korrupcióellenes törvényt fogalmaztak meg - döntő többségüket már elfogadtuk -, és folyamatban van még mind a mai napig.

 

 

(12.30)

 

Ezért ezt a jelenséget, amely sajnos vélhetően a korrupció felé sodorhatja a rendőrség egyes tagjait, különösen veszélyesnek tartjuk, és ezt az indítványunkat, tudva, hogy a kormány egyelőre nem támogatta a benyújtott indítvány azon formáját, de a helyzet orvoslásaképpen változatlanul javasolni fogjuk a későbbiekben - és mindvégig fenn fogjuk tartani a javaslatunkat - hogy a bevételi előírásokat csökkentsük, az állami támogatást pedig növeljük, így próbáljuk meg stabilizálni a rendőrség helyzetét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szemkeő Judit államtitkár asszony, a Fidesz időkeretének terhére. Megadom a szót.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: (Mikrofon nélkül.) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr!

 

ELNÖK: Kérem, az államtitkár asszony gépét kapcsolják be!

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Nem óhajt bekapcsolódni... Köszönöm, közben bekapcsolódott. A kiegészítő családi pótlékkal kapcsolatban Béki Gabriella képviselő asszony...

 

ELNÖK: Államtitkár asszony, két mikrofon működik. Az egyiket akkor legyenek kedvesek kikapcsolni, mert... A csiptetőset javaslom inkább.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: A csiptetőset, én is úgy gondolom. Köszönöm.

 

ELNÖK: Legyen kedves visszaállítani az órát! Köszönöm. Államtitkár asszonyé a szó.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Béki Gabriella képviselő asszony kifogásolta a kiegészítő családi pótlékkal kapcsolatos előterjesztést. Ezért ismételten megkísérlem elmondani azt, hogyan kell értelmezni a családtámogatási rendszert.

A családtámogatási rendszer három lábon áll. A három láb közül az egyik a családi pótlék, amelyet alanyi jogon minden gyermek megkap. A másik láb, amely nagyon fontos, és amelyet most az adótörvények elfogadása kapcsán mindenki ismer, az adókedvezmények rendszere. Ez segíti azokat a családokat, amelyek jövedelemmel rendelkeznek, hogy bizonyos összegek, amelyeket megkerestek, náluk maradjanak, és ennek következtében a családjuk érdekében a gyermekekre fordítható összegek legyenek. Ez az adókedvezmény kétgyerekes család esetében 4 ezer forint, mint tudjuk, háromgyerekes család esetében havi 10 ezer forint.

A kiegészítő családipótlék-rendszernek az a feladata, hogy akik ezt az adójóváírást nem tudják megfelelő mértékig igénybe venni, azok kiegészítő támogatást kapjanak, ezért nevezik kiegészítő családi pótléknak. Ők ugyanis nem tudnak a saját jövedelmükből eleget a családjukra fordítani. A kiegészítő családipótlék-rendszer azért kerül bevezetésre, és az összege azért 4 ezer forint, mert kétgyerekes családok esetében azok, akik jövedelemmel rendelkeznek - egyébként ezek kis jövedelmű emberek, mindjárt egy példát fogok mondani -, 4 ezer forintot írhatnak jóvá havonta, ugyanezt megkapja az, aki ilyen jövedelemmel nem rendelkezik.

Ki nem rendelkezik ilyen jövedelemmel? Az, akinél az egy főre eső családi jövedelem a minimálnyugdíjat nem haladja meg. Ilyen család például, hogyha az apa a továbbiakban 40 ezer forintos havi minimálbérrel dolgozik, és az édesanya otthon van gyesen, és két gyereket nevelnek, az ő esetükben a kiegészítő családi pótlék többletforrást is eredményez, mint amennyit azok kapnak, akiknél mind a két szülő minimálbéren keres, azaz 80 ezer forintot megkeresi, ugyanis egyrészt az apa jövedelméből, a minimálbérből jóváírhatnak durván havi 2 ezer forintot, és emellé még jön a 4 ezer forintos kiegészítő családi pótlék. Tehát az ő esetük tulajdonképpen még kedvezőbb is, mint azoknak az esete, akiknél a papa és a mama egyaránt minimálbéren dolgozik.

Hozzáteszem, két gyerek esetén, ha minimálbéren mindkét szülő dolgozik, abban az esetben igénybe tudják venni a teljes adókedvezményt. A háromgyerekes családok esetében ugyancsak az a helyzet, ha kiszámítja a kedves képviselő asszony, a kiegészítő családi pótlék és az igénybe vehető adójóváírás abban az esetben, ha a két szülő minimálbéren dolgozik, pontosan ugyanannyi, mint amennyit az úgynevezett, az MSZP és az SZDSZ által magas jövedelműnek nevezett családok leírhatnak. Ugyanis a minimálbéren dolgozók kapnak egy ilyen kiegészítést.

Tehát ezért kiegészítő a családi pótlék, és azért 4 ezer forint, hogy egyensúlyt teremtsünk, hogy azok, akik jövedelemmel rendelkeznek, ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint azok, akik csak a segélyeket tudják felvenni, illetve akik munkajövedelemmel nem rendelkeznek. Tehát pontosan ez az összeg teremti meg azt az egyensúlyt, amire a képviselőtársak fölhívták a figyelmet, hogy minden gyermek számára ugyanannyit biztosítsunk. Kiszámoltuk, ugyanannyit biztosítunk. Nem tudom, hogy ezek után mi a probléma és mi a kifogás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselő asszonya. Megadom a szót.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy keresztelőn vagyunk. Keresztelőn vagyunk, mert a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, amit '97-ben az előző kormány fogadott el nagy támogatottsággal, annak a rendszeres gyermekvédelmi támogatási juttatását kereszteli most át a kormány kiegészítő családi pótlékká. És szeretném fölhívni az államtitkár asszony figyelmét is, plusz 350 forinttal növeli meg, így 58-cal (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiban.), igen, köszönöm, tudnak még számolni a kormánypártiak is, tehát így csak 358 forinttal növeli az összeget. És azt a Béki Gabriella által említett, és a miáltalunk említett és beadott, módosítókban beadott, és a már önök által is a csomagban olvashatott anyagban pedig lényegesen nagyobb összeggel, a szocialista javaslatban 25 milliárd forinttal többet juttatnánk a családokhoz, és ezért szeretnénk visszautasítani azt, hogy elveszik és píárfogássá süllyesztik le a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) az általunk bevezetett új ellátási formát, és tulajdonképpen megszüntetik a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, amit az tett lehetővé '97-ben, amikor az ország gazdaságilag egy kicsit erősödött, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján a nyugdíjminimum alatt kereső családokban adtunk egy kiegészítést.

Tehát én úgy gondolom, hogy ez rendkívül szomorú, és átverése a magyar családoknak és a magyar lakosoknak, s ezt kikérjük magunknak. Ezért szeretném fölhívni a figyelmüket, most már időm nem lesz arra, hogy erről részletesebben beszéljek, az 53. ajánlási pontban szereplő módosítónkra, ami a várandóssági pótlékot családipótlékszerű ellátássá akarja változtatni, szemben az önök által támogatott és adótörvénynél elfogadott adókedvezménnyel, mi 8 ezer forintot szeretnénk minden várandós kismamának, és az 54. pontban pedig az előbb emlegetett kiegészítő családi pótlékot szeretnénk 25 milliárdban eljuttatni a családokhoz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az SZDSZ jelentkező képviselő asszonyának, Béki Gabriellának nem tudok szót adni, mert elfogyott az SZDSZ időkerete. Font Sándor úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett az MDF képviselőjeként; 46 másodperc áll rendelkezésére.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Nyilvánvaló, hogy az, amit az MSZP kért, hogy hogyan lehetne kiterjeszteni azok részére is a kedvezményt, akik nem tudják esetleg jövedelmük folytán igénybe venni, személyi jövedelemadó-kedvezményről beszélek, most beteljesül. Tehát innentől kezdve ugye azt kell támadni, ami mégiscsak valami pozitívumot hozna ebbe a rendszerbe, és nagyon érthető, hogy van egy alanyi jogú, egy jövedelemadó alapú kedvezmény és a kiegészítő kedvezmény. Nagyon szeretném majd megnézni az MSZP képviselőinek az arcát, amikor az alkalmazottak majd fölveszik az első fizetésüket 2001. január 1-jétől és 100 százalékban, szja levonása nélkül meg fogják kapni a teljes fizetésüket, a gyermekeiktől függően, de döntő többségükben bruttó fizetés nettó fizetéssé fog átalakulni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) 2001. január 1-jétől.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Rubovszky György úr, a Fidesz képviselője - ő nincs jelen a teremben. Perlaki Jenő úr, a Fidesz képviselője következik. Megadom a szót.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a módosító indítványokról kezdenék el beszélni, szeretném jelezni, hogy az elmúlt évben és az idei évben is a módosító indítványok számozását a különböző ajánlásokban nagyon nehéz, már-már lehetetlen követni, egy jobb eljárás segítené a munkánkat.

 

(12.40)

 

Most a módosító indítványokról szeretnék beszélni. A fővárosban a várospolitika egyik legjelentősebb kérdése a közlekedés, amit csúnya szóval tömegközlekedésnek hívunk. Azért mondom, hogy csúnya szó, mert szerintem nem tömegben, hanem kulturáltan kellene közlekedni.

Azért mondtam most ezt el, mert egy budapesti közlekedési szövetséget szeretnénk életre segíteni annak érdekében, hogy optimalizálni lehessen a Volán, a MÁV és a BKV vonalait, hiszen komoly befektetés volt a MÁV pályáinak megépítése, és ma úgy tűnik, a város bizonyos részeit gazdaságosabban lehetne összekötni úgy, hogy mondjuk, Ferihegy környékéről vagy a XVII. kerületből a városközpontot a MÁV vonalain közelítenék meg a polgárok. A főváros már kinyilvánította azt a szándékát, hogy ehhez a rá eső 187 millió forintot biztosítja. Úgy gondolom, ha az Országgyűlés és a kormány a közlekedési szövetség mellett érvelt korábban, akkor helyes, ha azt a szükséges összeget a költségvetés biztosítja. Éppen ezért javaslatot tettem arra, hogy szerepeljen a 2001-2002. évi költségvetésben az az összeg, amivel a Volánt, illetve a MÁV-ot kell támogatni, hogy a közlekedési szövetségben részt tudjanak venni, és ne legyenek olyan veszteségek, amelyek abból keletkeznek, hogy ma, ha valaki a városhatárt eléri, akkor mindenféleképpen meg kell fizetnie a város határán belüli közlekedést is, akkor is, ha egyébként, mondjuk, a XVII. kerületben leszáll egy vonatról, és azt követően BKV-járműre száll át, és akkor megfizeti a városon belüli közlekedés újabb kiadását is.

Szeretnék áttérni egy lélegzet erejéig arra, miszerint javaslatot tettem rá, hogy a magyar lovaskultúra emlékeinek ápolása jegyében létrejöjjön egy "Magyar Köztársaság lovas díszegysége" című alakzat; azért mondom ezzel a furcsa szóval, hogy alakzat, hiszen ennek csak az előkészületeiről van szó. Azt gondolom, hogy most takarékosan, a hadtörténészek munkáira alapozva, meg kell határozni, hogy lovashagyományainkat - a huszárhagyományokat, a testőrségi hagyományokat - a nemzeti protokollba hogyan lehet beilleszteni. Ezzel olyan arculatot lehet adni mind az országnak, mind a fővárosnak, amely hasonlóan a London fényképein szinte mindig megjelenő skót gárdához, egy imidzset - bocsánat, csúnya, idegen szót használtam -, egy arculatot tud nyújtani az országnak, ezzel a turizmust is alátámasztva, erősítve, és igazából a magunk nemzeti érzelmeit is erősíteni tudja. Én azt gondolom, ezek a jelképek szükségesek. Más jelképek is kellenek; amilyen fontos a zászló, amilyen fontos a Parlament gyönyörű rajzolatának megjelenítése mindenhol, ahol lehet, ugyanúgy a történelmi hagyományainkra utaló lovasjelképek megjelenítése is fontos.

Most szeretnék áttérni a fővárosra, nagyon röviden. Két módosító indítványt tettem. Az egyik Juharos képviselőtársam elmúlt évben benyújtott javaslatára rímel, amikor azt javasolta, hogy a személyi jövedelemadóból származó források 50 százaléka illesse a kerületeket a fővárosban, és a helyi adóból származóknak pedig a 45 százaléka. Pontos számításaim alapján ennek ahhoz, hogy ne érje kár a kerületeket, 70, illetve 60 százalékosnak kell lennie, akkor lesz vége a forrásmegosztási vitáknak.

Nagyon röviden még azt szeretném elmondani, hogy a fővárosban a téves forrásmegosztás miatt még 927 kilométer földút van. Ahhoz, hogy ezt felszámoljuk, egy tízéves programot javaslok, normatívan kilométerenként mintegy 5 millió forintos támogatást a kerületeknek, összesen 5 milliárd forint értékben, amivel ezt a rendkívül nagy hiányt pótolni fogjuk, azt, hogy a földutak burkolata hiányzik a fővárosban nagyon nagy területeken.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A jelenlegi kormány részéről a gyermekeket nevelők támogatása kezdettől fogva példamutató, és most, a következő évekre vonatkozó költségvetés tervezetében is példamutató ez a terület. Azt, hogy itt az előző hozzászólásokban az ellenzék ezt is kritizálta, az ellenzéknek ezt a negatív hozzáállását már nevetséges demagógiának tartom. Sőt végre, amikor a nyugdíjak, az egészségügy és a mezőgazdaság területén is jelentős előrelépés fog történni a következő évek költségvetésével kapcsolatban, úgy gondolom, ezeket az eredményeket el kell ismerni, hiszen ha ezeket megkérdőjelezik, akkor teljes egészében hiteltelenné válik a hozzászólásuk.

Amit az elmúlt négy év során elvettek a nyugdíjak vonatkozásában vagy egyéb területeken, vagy akár csak az egyéb területeken az évtizedes lemaradást, mint például a mezőgazdaságban, teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet egy vagy két év költségvetésében teljes egészében bepótolni, de úgy gondolom, amikor végre figyelemre méltó előrelépések történnek a lemaradás fölszámolásában, akkor ezeket igenis el kell ismerni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a kormány által idehozott költségvetést tárgyalja az Országgyűlés, igen hasznos az, ha a részletes vitában néhány olyan témára közelebbről is ránézünk, amely segít nekünk is megérteni azt, hogy jobb döntést hozzunk és esetleg javaslatokkal erősítsük a költségvetést, de különösen az ország népének segít, amikor figyeli, milyen szempontok alapján is tárgyaljuk és módosítjuk a költségvetést.

Ennek keretében szeretnék arra utalni, hogy a Gazdasági Minisztérium összefogott más intézményekkel az országban a Széchenyi-terv további erősítésének szándékával, és ennek keretében létrejött egy közgazdasági elemző központ. Elsősorban ez a közgazdasági elemző központ alkalmas arra, hogy a költségvetési munkánkat világosabban lássuk és javítsuk. Mivel is foglalkozik? Mik azok a témák, amelyek a közgazdasági elemző központ napirendjén szerepelnek?

Először is a gazdasági növekedés témájának alaposabb megértése. Látjuk itt, az országgyűlési vitában és a véleményformálók megnyilatkozásaiból is, hogy bizony ez nem egészen jól értődik, az országban még mindig sokan vannak, akik aláértékelik az ország potenciálját, és amikor a kormány, a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és mások, akik megnyilatkoznak a növekedés potenciáljáról és arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, akkor vannak bizony, akik nem drukkolnak és tapsolnak ennek, hanem arról beszélnek, hogy miért is nem lehetséges ez. Ez az elegáns pesszimizmus, ami jól hangzik egy egyetemi szemináriumon, bizony nem mindig illik az Országgyűléshez és a gazdaságpolitika irányításához. Tehát a növekedés témája elsőrendű feladata ennek a kutatóközpontnak, gazdaságkutató és alkalmazó jelleggel.

 

(12.50)

 

A második: a támogatások megértése. Tisztelt Ház! Ismételten beszélünk a támogatásokról, valahogy mégis elmarad a lényege ennek, nevezetesen az, hogy a támogatás nem arra való, hogy helyettesítse a normális gazdasági tevékenység folyamatát. Tehát amikor valami nem megy, megakad, elbukik, azért, mert a piacgazdaság szabályai szerint nem életképes, vagy valahogyan döcög, akkor a gazdasági segítség a juttatások révén nem arra való, hogy helyettesítse és ahelyett megcsinálja, mert ha a piac szabályai szerint valaki valamilyen gazdasági tevékenységre nem alkalmas, akkor nem alkalmas; az a végítélet. A juttatás bejöhet mint egy-egy kísérlet vagy egy-egy megtámogatás, tehát hogy részben hozzájáruljon.

Egy harmadik témája ennek a közgazdasági elemzőközpontnak a Széchenyi-terv előbbrevitele céljából a lakásépítések ügye. Nevezetesen: azt megérteni, hogy a lakásépítések finanszírozása minél szélesebb keretekből jöjjön, minél szélesebb alapokon nyugodjon, tehát hogy a magánszektor, a család - mert hiszen éppen értük van a lakásépítés -, a rokonság és ki mindenki más mennyi forrást tud megmozgatni. És ahol még szükséges, ott jön be az állami támogatás, hogy ezt kicsit megolajozza vagy kicsit megtaszítsa.

A következő téma ebben a prioritássorrendben az útépítés. Tudjuk jól - hiszen annyiszor annyian megvitattuk azt -, hogy mennyire kulcsszerepe van ennek! Megint, itt is olyan jó, hogy új struktúrák jelentkeztek, a Fejlesztési Bank és más részről. Ellenzéki képviselőtársaim ma is a kormány tányérjára tették, hogy nem szerepel a Széchenyi-tervben az útépítés. Hát egek ura! Vagy lesz útépítés, vagy nem, és tudjuk, látjuk, a tervekben szerepel. Nem a Széchenyi-terv költségvetésében, de a Széchenyi-terv az összefüggő képben rámutat, hogy erre hogyan kerül sor.

Továbbmegyek: a nemzetközi beruházások dolga ugyancsak egy kutatási terv. Végül pedig: a piacgazdaság szerepe; lássuk azt, hogy a monopóliumok igenis visszafogják a gazdasági növekedést, s a tisztességes piaci gazdaság előreviszi azt, tehát a költségvetés céljait, a gazdasági növekedést előreviszi, és ez az, ami a kormányprogramnak egyik alappillére. A Fidesz, a Független Kisgazdapárt, a Demokrata Fórum koalíciós kormánya valóban ezeken a princípiumokon kívánja a gazdasági életet előresegíteni. A költségvetés ehhez egy instrumentum.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, nem kérdezem meg, hogy melyik módosító javaslatról beszélt az elmúlt felszólalásában; viszont azt megkérdezem, hogy ki kíván még felszólalni.

Az MSZP-nek 3 perc 1 másodperc áll rendelkezésére, a Fidesznek 5 perc 10 másodperc. Jelentkezőt egyelőre nem látok. (Keller László jelzi, hogy szólni kíván. - Közbeszólás: Keller László!) Keller László? Nem jelentkezik a monitor szerint senki.

Tisztelt Országgyűlés... (Keller László jelzi, hogy nem működik a gépe. - Közbeszólások: Most nyomta meg!) Keller László, az MSZP képviselője következik.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg a tisztelt Ház, hogy így a mai nap végén, a televíziós idő végén néhány gondolattal összefoglaljam az álláspontunkat.

Először is: mi botrányosnak tartjuk azt, hogy az Áder-rend szerint egyszerűen nincsen időnk kifejteni a módosító javaslattal kapcsolatban az álláspontunkat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ehelyett is azt kellett volna!) A részletes vita egyébiránt ma délelőtt rávilágított arra, hogy a kormány mereven ragaszkodik az igazságtalan, a bizonytalan, megalapozatlan költségvetési javaslatához. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Melyik módosítóról beszélsz?)

A törvényjavaslat a költségvetés hitelezőjévé teszi - egyértelművé vált a ma délelőtti vitában - a nyugdíjasokat, keményen sújtja az alacsony jövedelmű vagy éppen munkajövedelem nélküli családban fölnövő gyereket (Perlaki Jenő: Általános vita!), méltánytalanul kezeli az egészségügyben, a szociális ágazatban dolgozókat, és semmibe veszi a szakszervezetek egyébiránt visszafogott javaslatait (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és ezekkel szembe nem állít alternatív javaslatokat a kormánypárti többség. (Varga Mihály: Miről beszél?) Tisztelt államtitkár úr, a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról beszélek.

Egyébiránt ma délelőtt a szocialista képviselők megpróbálták a rendelkezésükre álló rövid időben az érdemi javaslatukat bemutatni, a forrásokat megjelölni azokra a célokra, amelyeket mi valóban fontosnak ítélünk, és mi úgy gondoljuk, hogy a mi javaslatunk elfogadásával a családok jobb helyzetbe kerülhetnének, mint amilyen helyzetet teremt a Fidesz számukra. Jobb helyzetbe kerülnének a nyugdíjasok, a közalkalmazottak, az egészségügyben, a szociális ágazatban dolgozók.

Természetesen nehezebb helyzetbe kerülne néhány kormányzati szerv, amely túlburjánzottá vált, és a költségvetés jelentős kiadási előirányzatokat tartalmaz számukra.

Tekintettel arra, hogy most a televíziós közvetítés befejeződik, én arra szeretném kérni a rádióhallgatókat, a televíziónézőket, hogy kövessék a vitát a rádión keresztül; lehetőségük lesz arra, hogy összevessék a szocialista javaslatokat a kormánypárti javaslatokkal. Bár azt kell mondanom, a délelőtti vita is arra világított rá, hogy vajmi kevés kormánypárti javaslatról esett itt szó, előre megírt píárszövegek felolvasásának lehettünk a tanúi. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mint most! - Most is olvasol! - Adjuk meg az elnök úrnak a lehetőséget, hogy figyelmeztesse!)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Itt sem kérdezem meg, hogy melyik módosító javaslatról beszélt a képviselő úr.

Kétperces hozzászólásra következik Csatári József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, én is arra hívom fel a tisztelt tévénézők és rádióhallgatók figyelmét, hogy továbbra is hallgassák és kísérjék figyelemmel a felszólalásokat, hiszen Keller Lászlónak abban igaza van, hogy figyelni kell, de az ő felelőtlenségüket kell nagyon figyelni, amelyben egy olyan kívánságműsort szeretnének a polgári kormány elé tenni, ami teljesíthetetlen. A felelőtlenség maximalitása az, ami az ellenzék részéről tükröződik, sajnos. Nekünk viszont a felelősség tudatában kell a kétéves költségvetést elkészíteni és megszavazni.

Én továbbra is a XII. fejezet mezőgazdasági részéhez mondanék egy-két dolgot. Bebizonyosodott az - az ellenzék drukkjának ellenére is -, hogy a magyar mezőgazdaság talpon maradt, tervezhetővé vált, és 2001-2002-ben is továbbra is fejlődést fog mutatni. Ha csak a legfrissebb adatot vesszük figyelembe, hogy 14,6 százalékkal nőtt az előző évihez képest a GDP-arányos rész, ez egy elég komoly eredmény.

És van miről beszélni olyan púppal a hátunkon, amelyet az előző kormány tett ránk; az is csoda, hogy egyáltalán tudunk tervezni, és tudunk nagy toleranciával készülni a jövőre.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Én is csak nagyon röviden összefoglalnám a vitában az álláspontunkat. Megállapítható, hogy az ellenzék nem tudott javító módosító javaslatokat beterjeszteni a költségvetéshez. (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) Javaslataik vagy rontanák a beterjesztett törvényjavaslatot, vagy pedig olyan fedezet nélküli csekket jelentenének, hogy csak az ország eladósodása árán - mint a Kádár-korszakban - tudnának hangulatjavító intézkedéseket mutatni.

A beterjesztett költségvetés az ország lehetőségeihez képest javítani fog a következő években a nyugdíjasok, a mezőgazdaság és az egészségügy területén; ezt a három területet emelem ki, mert ez a legfontosabb, hiszen itt voltak a legnagyobb elmaradások. Ezért a Független Kisgazdapárt az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatot fogja támogatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mádi László úr, a Fidesz képviselője; 1 perc 50 másodperc áll rendelkezésére.

 

 

(13.00)

 

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően azt gondolom, hogy a költségvetés az elmondott vélemények és módosító javaslatok után is igen kedvező helyzetben van. Azok a legfontosabb célok, amelyeket mi megfogalmaztunk, továbbra is állnak. Néhány kisebb korrekciót módosító javaslatok kapcsán fogunk tenni, elsősorban gondolok arra, hogy a panellakások fűtés-korszerűsítési munkálataira mintegy 3 milliárd forintos többlettámogatást látunk indokoltnak. Fontos azt is megjegyezni, hogy az elhangzott kritikákkal szemben a kormány az állami tűzoltók pótlékai tekintetében a bírósági döntéseknek teljes mértékben helyt állt.

Az a két legfontosabb terület, amelyhez elég sok módosító indítvány érkezett, azt gondoljuk, továbbra is alapvető jelentőségű a Fidesz-Magyar Polgári Párt szempontjából. Nevezetesen, egyrészről a Széchenyi-program keretén belül lehetőség nyílik végre, a rendszerváltás óta eltelt tíz év után arra, hogy olyan területeken jelentős továbblépéseket tegyünk, ami az egész ország gazdasága és az uniós felzárkózásunk szempontjából alapvető jelentőségű, gondolok itt az autópálya-építésre, az otthonteremtésre, a turizmusra, a kis- és középvállalkozók támogatási lehetőségeinek bővülésére.

Ugyanakkor a jövedelmek tekintetében is bizonyos területeken jelentős és érzékelhető előrelépés történik 2001-ben, 2002-ben, az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra területén és jó néhány más ágazatban is, és úgy érezzük, hogy a minimálbér-emelésen keresztül a legrosszabb helyzetben lévőkön jelentősen tudunk segíteni. Ezenkívül más területek vonatkozásában pedig a megkezdett úton tovább akarunk lépni, és az ő számukra is az elkövetkezendőkben szeretnénk ezeket a lehetőségeket hozzáférhetővé tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Burány Sándor úr jelentkezett, az MSZP képviselője, 17 másodperc áll rendelkezésére.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Alternatív költségvetési koncepciónk mindössze három eleméről szeretnék szólni ebben a kevés időben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugdíjasoknak jövőre közel 15 százalék nyugdíjemelést kívánunk biztosítani, szeretnénk a családtámogatási (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendszeren belül kiegészítésekre javaslatot tenni...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az idő.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): ...és végül, de nem utolsósorban a bérlakásépítésre is előirányoztunk 20 milliárd forintot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti vitát az Országgyűlés... (Jegyzői jelzésre:) Mennyi ideje van a Fidesznek? (Jegyzői jelzésre:) Nincs egy perc. Egy perc ötven másodperce volt, egy perc negyvenkilenc másodpercnél fejezte be Mádi képviselő úr, úgyhogy a délelőtti vitát, tisztelt képviselőtársaim, lezárom.

Húsz perc szünet után, délután folytatjuk a részletes vitát.

 

 

(Szünet: 13.02 - 13.36

Elnök: dr. Áder János

Jegyzők: Kocsi László és Molnár Róbert)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a költségvetés részletes vitáját. Írásban a délutáni vitára is többen jelentkeztek, megpróbálom számba venni, hogy egyáltalán ki van itt közülük. A listán szereplők közül így most első helyre került Tardos Márton képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Ha közben a korábban jelentkezők megérkeznek, akkor természetesen megkapják a szót.

Most Tardos képviselő urat illeti a szó.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, a szót. Minden jel szerint nagy érdeklődés kíséri a költségvetés vitáját. Arról szeretnék beszélni, hogy az 1990-es évek végén vagy a 2000-es évek elején Magyarországon költségvetést csinálni semmilyen kormánynak nem könnyű feladat, hiszen az emberi és az állampolgári elvárások, a növekedési igény és a sikeres gazdaság - itt hangsúlyozom, a sikeres gazdasági átalakulás - adta lehetőségek messze nincsenek összhangban. Ennek a következménye az, hogy a kormány és az ellenzék sajnálatos módon messze nem tud összehangoltan beszélni azokról a nehézségekről, amelyek előtt az ország áll.

Egy fontos kérdést szeretnék kiemelni, ez az akkumuláció kérdése. Az a probléma, hogy Magyarország csak tíz évvel a rendszerváltás után érte el a rendszerváltás előtt elért egy főre eső jövedelem színvonalát. A rendszerváltás nem indokolatlanul azzal az ábránddal volt teli, hogy a rendszerváltás hirtelen nagy növekedést fog létrehozni. Ez súlyos ellentmondásba került. Ennek az ellentmondásnak a sajátossága az a pozitív eredmény, hogy tíz évvel a rendszerváltás kezdete után az egy főre eső jövedelemben elértük a tíz évvel ezelőtti színvonalat, és ez azon az áron születik meg, hogy a jólét a statisztikai kimutatások szerint mind a bérekben, mind a közszolgáltatásokban, mind a nyugdíjakban még nem éri el azt a színvonalat, amit az ország az 1990 előtti években megért és megszokott. A növekedés és az ország ügyeinek a sikeres rendbehozása nagy áldozatokat követelt a társadalomtól. Csak hálával gondolhatunk az egyszerű állampolgárokra, akiknek itt nagy áldozatokat kellett hozniuk.

Ha a fentiek után még azt is figyelembe vesszük, hogy a fenti, igazán kedvezőnek nem mondható, az állampolgárok szempontjából biztosan nem kedvezőnek mondható változások azzal is jártak, hogy a jövedelemdifferenciálódás a felső egyharmad és az alsó egyharmad között olyan mértékben kinyílt, ahogy kinyílt, és akkor ez az áldozatvállalás a társadalom nagyon nagy részéről igen súlyos teher. Mégis beszélni kell arról, hogy a növekedés fenntartása és a felzárkózási politika sikere nem kis részben azon múlik, hogy ilyen nehéz körülmények között is tudunk-e többet beruházni, akkumulálni, mint amit eddig tettünk. Vajon minden Magyarországon működő vállalatnál ez az akkumuláció áll-e olyan jó szinten, mint amit az átlagos mutatók mutatnak?

Itt meg kell állapítani két súlyos bajt. Az egyik, hogy nemcsak az EU-hoz való csatlakozás miatt, nemcsak a globalizáció felé való nyitottság okán, hanem a belső fejlődés belső logikája miatt is az infrastrukturális tőkealapok szolgáltatását lényegesen javítanunk kell ahhoz, hogy egyáltalában pozitív eredményekről beszélhessünk a következő években és a következő évtizedben.

És egy másik, ugyancsak súlyos nehézségről: ha megnézzük, hogy a magyar ipar és gazdaság növekedése milyen tőkestruktúrák eredményeképpen alakult ki, akkor meg kell állapítanunk, hogy ott vagyunk sikeresek, ahol jelentős külföldi tőkebeáramlás következett be az országban. Mivel nem kevés olyan vállalat van az ország piaci szerkezetű életében, amelyek még nem élvezik a külföldi tőke aktív támogatását és jelenlétét, ezért tudomásul kell vennünk, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a külföldi tőke nem hozott létre jelentős akkumulációt a saját nyereségükből és a külföldről bejött tőkék és hitelek révén, ott bizony még nagyon nagy számban olyan vállalatok vannak, amelyek vergődnek, amelyek a saját amortizációs igényeiket sem tudják a jövedelmeikből fedezni.

Holott nemcsak amortizációra, hanem új beruházásokra, gazdasági szerkezetátalakításra van szükségük. Nos, a kérdés az, hogy ebben a vonatkozásban mit is jelent a kétéves költségvetés. Én most nem arról beszélek, hogy jó-e, ha két évre előre gondolkodunk, mert az biztos jó, a kétéves költségvetés gyengéjéről sem beszélek, hogy szabad-e döntéseket hozni két évre, amikor a gazdaság helyzete még ilyen sok bizonytalansággal küzd, mint jelenleg, hanem arról, hogy mi is van a költségvetésben.

 

 

(13.40)

 

Ebben az a furcsa helyzet áll elő az infrastrukturális beruházások vonatkozásában, hogy a Széchenyi-tervben a kormány által támogatott és leírt fejlesztési elképzelések nagyvonalúsága és a költségvetésben jelentkező útépítési, vízgazdálkodási és egyéb infrastrukturális területeken mutatkozó beruházásokra nyújtott állami költségekről nem látszik, hogy összhangban vannak. Nagy ígéretek, és gyenge pénzügyi megalapozás van.

Ezt egy másik tényező is zavarja, nevezetesen az, hogy a költségvetés olyan inflációs prognózisokból indult ki, amelyek pillanatnyilag nem megalapozottak, ennek következtében a költségvetésnek feltehetőleg az adókból több jövedelme lesz, mint amennyit a tényleges bevételi számok mutatnak, és a kiadások nem fognak még annyira sem pozitív képet mutatni, mint amit a költségvetés által elfogadott inflációs számok a kiadások volumennövekedésére vonatkoztat. Ez azt jelenti, hogy ha a költségvetést a kormány betartja, akkor automatikusan egy nagyon jelentős költségvetési többlet fog keletkezni.

A kérdés az, hogy ebből a költségvetési többletből kívánja-e a kormány fedezni azokat a beruházásokat, amelyeket tételesen nem megfelelő színvonalon finanszíroz az előírásokban. A kérdésre lehet, hogy igen a válasz, lehet, hogy nem. A válasz akár igen, akár nem, a válasz nem megnyugtató, hiszen az, hogy a közpénzekből mit csinál a kormány, ez a parlament döntési jogához tartozik, és a kormány nemcsak utólagosan kell hogy elszámoljon, hanem a pénzfelhasználás célrendszeréről is beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlés képviselőinek, tehát az ország nyilvánosságának.

Kívánatosnak tartja az SZDSZ, hogy ezekben a kérdésekben lényeges változás következzen be a benyújtott költségvetéshez képest, és ezt két formában tartalmazzák az SZDSZ által benyújtott módosító javaslatok. Egyrészt konkrét infrastrukturális beruházások vonatkozásában javaslatokat teszünk az infrastrukturális beruházásra fordított összegek felemelésére. Másodsorban azt a javaslatot tesszük a kormánynak és az országnak, hogy a költségvetési kiadások és bevételi tételek jelentősebb eltérése esetén, az előirányzatoktól való jelentősebb eltérése esetén a döntés a pénzek felhasználásáról, az új helyzethez való alkalmazkodásról ne lehessen a kormány belügye, hanem azokban a kérdésekben az Országgyűlés nyilvánossága elé kell hogy forduljon.

Remélem, hogy a Széchenyi-tervben előirányzott szép szavak a következő évben vagy a következő két évben közel lesznek a valósághoz, tehát hogy a többletjövedelmeket erre fogják felhasználni, és remélem azt is, hogy ennek részletes beszámolóját és tervezésének módját és a pénz elköltésének feltételrendszerét a kormány képes lesz az Országgyűlés előtt világossá tenni, ha ezt még jelenleg nem is tette meg.

Van egy másik kérdés, amit már említettem mint problémát, hogy a magántulajdonban lévő, de nagyrészt még állami tulajdonban lévő vállalatok, amelyek magyar tőkével működnek, vagy majdnem kizárólagosan magyar tőkével működnek, ezek kiemelkedése a válságból ugyancsak nem látszik biztosítottnak. Ebben a vonatkozásban a kormány és a Széchenyi-terv is úgy foglalkozik az ügyekkel, mintha ez egy kis- és középvállalkozási probléma lenne. Figyelmeztetem azokat a szakértőket, akik ezt így gondolják, hogy a világméretű kis- és középvállalkozási program általában nem a gazdasági növekedés felgyorsításának az előfeltételeit teremti meg, hanem azokban az országokban, például az Egyesült Államokban, ahol ez viszonylag sikeres, és amelynek sikerére hivatkozni szoktak, ott nem a gazdasági növekedés gyorsaságát hozzák kapcsolatba ezzel az üggyel, hanem a foglalkoztatás szélesebb alapjait.

 

 

(13.50)

 

Ez fontos kérdés, ezért én egyáltalában nem a kis- és középvállalkozások támogatása ellen szólnék, hanem arra hívom fel a figyelmet, hogy az a tőkehiánnyal kapcsolatos akkumulációs kérdés, amelyet megemlítettem, a kis- és középvállalkozások fejlesztési programjával nem megoldható, itt tőkekoncentrációra is szükség van, és friss tőke megjelenésére is szükség van. Most a kérdés az, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesztési programja, ha nem is teljes mértékben, és nem is a nagyobb, magyar kézben lévő vállalatok problematikája szempontjából, de a saját körében tényleg megoldásra talál-e a költségvetésben szereplő javaslatoktól. Én attól félek, hogy nem.

Nevezetesen, arról van szó, hogy azok a kis- és középvállalatok, amelyek ma vergődnek, és örülnek, ha a változó költségeiket fedezni tudják a bevételeikből - az előbb úgy hivatkoztam ezekre a vállalatokra, hogy az amortizációjukat sem tudják finanszírozni -, azoknál nem keletkeznek olyan alapok, amelyek az adócsökkentésből vagy az adóengedményekből olyan mértékben kereshetnének, hogy abból jelentős beruházás származzon.

Itt mindkét esetben felmerül az a probléma, amit nagyon durva módon a költségvetési vita úgy fogalmaz meg, hogy az áttörés vagy mások szerint az átverés költségvetéséről van-e szó. Mindkét esetben okos, indokolt célok fogalmazódnak meg és nagy ígéretek, de a költségvetés részletei nem bizonyítják azt, hogy ezek az ígéretek a realitás bázisán fogalmazódtak meg, és ezek teljesítve lesznek. Ebben az esetben az a durva kifejezés, hogy "átverés költségvetése", nem látszik indokolatlannak.

Én indokoltnak tartom, hogy ezekre a kérdésekre, amelyeket most felvetettem, a kormányzat egyértelműbb, világosabb feleletet adjon, mint amit eddig adott, és annak reményében, hogy ilyen megszületik, számíthatunk arra, hogy a magyar társadalom, amely az elmúlt tíz évben a számtalan és nagyon nagy mértékű nehézségeket bátran, önkorlátozva, és a társadalmi érdekeket szem előtt tartva tudta lenyelni, illetve tudomásul venni, a következő években is tudni fog alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Ha ez nem így lesz, akkor veszélyes helyzetbe kerülünk, akkor felmerül annak a lehetősége, hogy az a várt, és az elmúlt tíz évben még nem átütő eredménnyel megjelenő remény, hogy a posztkommunista változás a felzárkózás időszaka lesz a magyar gazdaságban, a következő évtizedekben se tud megvalósulni, mert e kérdésekben tiszta és egyértelmű politikára van szükség.

Remélem, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ez ki fog alakulni a következő évben és években, és talán még ez a költségvetési vita is segít abban, hogy ez a probléma világosan megfogalmazódjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, szintén Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Én egyszerűen méltatlannak tartom ezt a tárgyalási menetet, hogy időkeretben kell a részletes vitát is lefolytatnunk. Én például most szeretnék egy olyan hozzászólásra reagálni, ami innen számítva másfél órával ezelőtt hangzott el, jelenleg jelen sincs (Varga Mihály: Ez minden vitával így van!) a Szociális Minisztérium államtitkár asszonya, aki reagált az én beszédemre. Szóval, azt gondolom, hogy ilyen körülmények között az egész vita szét van verve és értelmetlen. Több mint másfél órával ezelőtt... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

 

ELNÖK: Képviselő Asszony! Kétperces hozzászólásra jelentkezett, ennek a hozzászólásnak az égadta világon semmi értelme nincsen. Az Országgyűlés eldöntötte, hogy milyen módon tárgyal. A vita szerkezetét illetően semmilyen változtatást nem hajtottunk végre, a vita szerkezete követi az elmúlt tíz év gyakorlatát. Tehát egy vitaszakaszban tárgyaljuk a részletes vitában is a költségvetést. Ezt lehet kifogásolni, lehetett volna kifogásolni a házbizottságban is, ez nem történt meg, sőt, a frakciók kifejezetten azt kérték, hogy egy vitaszakaszban tárgyaljuk meg a költségvetés részletes vitáját.

Ennek bizony az a következménye, hogy egymástól távol eső, témában is és időpontban is távol eső felszólalások követik egymást. Ezen sajnos nem tudok segíteni, ez a vitaszerkezet az Országgyűlés által elfogadott, és egyébként az SZDSZ által is támogatott vitaszerkezet ezt eredményezi. Majd a következő költségvetési vitában esetleg ennek a tanulságait le lehet vonni, de egyelőre e szerint a szerkezet szerint tárgyalunk.

Amit pedig ön mond kifogásként, annak semmi köze nincs az időkeretben való tárgyaláshoz, hogy másfél órával korábbi felszólalással kapcsolatban kért vitát.

Azt javaslom, hogy az érdemi hozzászólását tegye meg, úgyhogy kérem, folytassa a felszólalását, annak az érdemi részét.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Kérem, hogy állítsa vissza az órát, mert a két percet nem beszéltem el, egy megjegyzést tettem azzal kapcsolatban, hogy másfél órával ezelőtt kértem kétperces reagálásra lehetőséget, és nem kaptam, mert az időkeret nem tette lehetővé.

 

ELNÖK: Azt tudom mondani, hogy az időkerettel mindenki maga gazdálkodik, ha nem lett volna időkeret, akkor is tévéidőben tárgyaltunk volna, ugyanaz lett volna a lehetőség, úgyhogy képviselő asszony, mondom még egyszer, térjen a tárgyra, az érdemi hozzászólását kezdje meg. Készségesen hajlandó vagyok elfogadni, hogy az eddigi vita idejét ne számítsuk be, úgyhogy mostantól számítom a két percet.

Kérem, kezdjen az érdemi mondanivalójához!

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Az érdemi hozzászólásomban az ajánlás 593. pontjáról beszéltem, arról, hogy miért tettek a szabad demokraták ebben az évben is, mint ahogy '98 óta minden évben, javaslatot arra, hogy kiegészítő családi pótlék kerüljön bevezetésre.

A hozzászólásomat követően Szemkeő Judit államtitkár asszony úgy állította be, hogy az a javaslat, amit most a kormány tesz, az tulajdonképpen kiegészítő családi pótlékra tett javaslat, nem érti, hogy mi a probléma. Szerettem volna az ő jelenlétében megismételni, elmagyarázni, hogy mi a probléma, az ugyanis, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást elveszi a hátrányos helyzetű gyermekektől a kormány akkor (Varga Mihály közbeszól.), amikor a kiegészítő családi pótlékot megfogalmazza. Azt állítottam, hogy amit a szegény, hátrányos helyzetű gyermekek számára most pluszban ad, az havonta nem több 350 forintnál, ami két kiló kenyér ára.

Ezt az összeget, ezt a nagyságrendet ahhoz kell viszonyítani, hogy a szegény gyermekek többsége háromgyerekes családban él, a háromgyerekesek adókedvezménye most 10 ezer forint. Idén gyerekenként 3000 forint volt az adókedvezmény, tehát ott a növekmény havonta 7000 forint, míg az igazán szegény családokban 350 forint. Ezt tartjuk rendkívül méltatlannak és elfogadhatatlannak.

Szörnyen sajnálom, hogy az államtitkár asszony most állításaimra nem tud válaszolni, mert nincs jelen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két ügyrendi javaslatom van. Az első az, hogy kérem az elnök úrtól, hogy szíveskedjen gondoskodni arról, hogy azok a kormánytagok, akik délelőtt itt voltak és részt vettek a vitában, elmondták a hozzászólásukat, tiszteljék meg jelenlétükkel az Országgyűlés ülésének délutáni részét is, amikor azok a képviselőcsoportok is tudnak reagálni a kormánytagok által elmondottakra, amelyeknek elfogyott az időkerete. Ugyanis ez történt Béki Gabriellával.

Az elnök úr az érvelésében azt mondta, hogy elfogadták az ellenzéki frakciók is az időkeretes tárgyalást, illetve az egy vitaszakaszt - ez a két dolog nem ugyanaz. Igen, az egy vitaszakaszt elfogadtuk, valóban azért fogadtuk el, mert olyan összefüggései vannak a vitának, és nem lehet tudni, hogy ki mikor milyen témát közelít meg, hogy legyen tág a lehetőség, de ez a fajta tárgyalás, amit itt az elnök úr elmondott, azt gondolom, lehetetlenné teszi, hogy érdemi vita folyjék.

 

 

(14.00)

 

 

A másik ügyrendi javaslatom pedig az, hogy ha már a kormány ezt a módját választotta a költségvetési vitának, hogy megpróbálnak meglepetésszerűen egy-egy témában úgy felszólalni a kormánytagok, hogy azt előre természetesen nem tudjuk, mikor melyik fejezetet adja elő az illetékes minisztere (Varga Mihály: Itt van a lista!), akkor legalább azzal se... Igen, most reggel megkapjuk természetesen. De mi szeretnénk megismerni, hogy holnap vajon kit várhatunk ide a kormánytagok közül. Én például holnapra kértem felszólalási lehetőséget, mert nem tudtam, hogy annak a szakterületnek a minisztere, amelyről szeretnék vitázni, ma idejön és elmondja az észrevételeit. Azt gondolom, az érdemi vitát elő kellene segítenie a Háznak is. Úgyhogy kérem az elnök urat, az ügyrendi javaslataimat szíveskedjen figyelembe venni.

Köszönöm. (Varga Mihály: Sírás-rívás! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Az ügyrendi javaslatok nem ügyrendi javaslatok, nem is tekintem annak. Ilyen értelemben semmiféle vitát nem nyitok meg, úgyhogy, Keller László képviselő úr, kérem, ne jelentkezzen ehhez a kérdéshez, mert nem tekinthető ügyrendi kérdésnek. A Házszabály világosan rendelkezik arról, hogy a tárgyalási rendet hogyan és miként kell lefolytatni. A kormány képviselője jelen van, a Pénzügyminisztérium államtitkára itt van, ennek következtében a vita lefolytatásának semmilyen akadálya nincs. Az pedig, hogy ki mikor jelentkezik be felszólalásra, megint csak nem ellentétes semmilyen korábbi hagyománnyal és a Házszabállyal sem. Tehát ilyen értelemben én a kérését továbbítani tudom, és ha majd kiderül, hogy a kormány mely tagja kíván hozzászólni a holnapi vitában, és ennek az időpontja világossá válik, akkor majd ezt önnel tudatom. Egy módon lehet elérni azt, hogy az adott miniszter felszólalására a képviselő asszony reagáljon: ha a részletes vitában részt vesz, és megvárja, míg az adott tárcát vezető miniszter hozzászól.

Újabb ügyrendi kérdésben kértek szót. Keller László, Magyar Szocialista Párt! (Varga Mihály: Ezt mi is igényeljük az ellenzéktől, hogy mikor szólnak hozzá!)

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügyrendi indítványom a következő. Kérem az elnök urat, a mai részletes vita végéig szíveskedjen gondoskodni arról, hogy az ellenzéki képviselők megtudják nem azt, hogy holnap mikor mondja el a beszédét az adott miniszter, hanem azt, hogy várhatóan mikor tartózkodik a teremben. Azt tudják meg az országgyűlési képviselők, különösen az ellenzéki képviselők (Varga Mihály: Mi az ügyrend?), hiszen akkor lehetőségünk van még arra, hogy a holnapi hozzászólásokat a miniszterek itt-tartózkodásához igazítsuk. (Varga Mihály: Obstrukció!) Azt gondolom, hogy ez egy méltányolható kérés, ez egy fontos kérés, és akkor elkerülhető az a probléma, amely most Béki Gabriella esetében előfordult.

Köszönöm, elnök úr, és kérem az ügyrendi javaslatom vitára bocsátását. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Miután ez a javaslat megismételte az előző javaslatot (Keller László: Nem ismételtem meg!), és ugyanúgy nem tekintem ügyrendi javaslatnak, mint az előzőt, ennek következtében semmiféle vitát nem nyitok efelől. Még egyszer mondom, az előző, Lamperth Mónika képviselő asszony által elmondottakra megadtam a választ, ha a képviselő úr figyelt, akkor tulajdonképpen felesleges volt a második hozzászólás.

Bauer Tamás képviselő úr is jelentkezett ügyrendi kérdésben.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Figyeltem mindarra, amit válaszolt az előző két képviselőtársamnak. Tisztelt Elnök Úr! Nekem egy ügyrendi javaslatom van, amely ismétlése annak az ügyrendi javaslatomnak, amelyet délelőtt az akkor elnöklő elnöknek már elmondtam. Ügyrendi javaslatom tárgya, elnök úr, hogy szíveskedjék figyelmeztetni a kormány tagjait, hogy a részletes vitában csak a módosító javaslatokhoz van módjuk hozzászólni. (Varga Mihály: Ezt tették!) Indoklom a javaslatomat.

A mai napon két kormánytag szólalt fel a délelőtti vitában, hosszú felszólalásokat tettek, amelyben a kormány költségvetési javaslatát indokolták anélkül, hogy módosító javaslatokról a felszólalásaikban akár csak említést tettek volna. Azt gondolom, hogy a jelenlegi ellenzék rendkívül nagyvonalú, eltérően az előző ciklus ellenzéki képviselőitől, amikor ők a költségvetési vitában rendszeresen szót kértek és felhívták a figyelmet arra a házszabályi rendelkezésre, hogy mindazoknak a kormánytagoknak jelen kell lenniük, akiknek a területét érinti a napirendi pont tárgyalása (Dr. Kökény Mihály: Így van!), és akkor ennek megfelelően az akkori kormány mozgósította is az államtitkárokat és minisztereket, hogy legyenek itt. (Varga Mihály: Nem tapasztaltuk!) Mi ezt, Sepsey Tamástól és másoktól eltérően, nem tettük sem az általános vitában, sem most. (Dr. Kökény Mihály: Elég baj!)

Az azonban, hogy a kormány tagjai csak annyi időre jönnek be - a pénzügyi államtitkárt kivéve -, amíg a saját, általános vitába illő hozzászólásukat elmondják, majd távoznak, és ezáltal a jelen lévő képviselőknek nincs módjuk vitába szállni a kormány tagjaival, ez tisztelt elnök úr, azt hiszem, nem egy helyes felfogása és a Házszabállyal ellentétes felfogása a költségvetési vitának. (Varga Mihály: Az ellenzéki képviselők is bejönnek és elmennek!) Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Most történeti vitát ne nyissunk arról, hogy a korábbi költségvetési viták hogyan zajlottak. Tudnék erre vonatkozóan személyes impressziókat a képviselő úr figyelmébe ajánlani, körülbelül hasonló körülmények között folyt 1990 és '99 között minden költségvetési részletes vita, mint most. (Béki Gabriella: Nem így van! Időkeret nélkül zajlott!) Tehát még egyszer mondom... Képviselő asszony, mérsékelje magát, legyen szíves! Én arra utaltam, amit az előbb Bauer Tamás képviselő úr mondott, miszerint hogy a kormány tagjai jelen voltak a részletes vitában, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, a kormány tagjai nem vettek részt általában a részletes vitában, a kormányt, úgy, ahogy most is, a Pénzügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium minisztere vagy államtitkára képviselte. (Dr. Kökény Mihály: És a többi!)

Tehát ez a javaslat sem tekinthető ügyrendi javaslatnak, ennek következtében erről sem fogok vitát nyitni. Világos és egyértelmű a helyzet, a kormányzatot a Házszabály szerint a Pénzügyminisztérium jelen lévő államtitkára képviseli, a vitának nincs semmi akadálya, a hozzászólások elhangozhatnak. Mindenki megteheti az észrevételeit.

Amire pedig Bauer Tamás képviselő úr utalt, annak nincs aktualitása. Jelen pillanatban éppen egyetlenegy kormánytag sem beszél, tehát nincs miért figyelmeztetnem a kormány képviselőit. (Bauer Tamás: Holnap!) Amit pedig kifogásolt, az megtörtént. A főtitkárhelyettes úr éppen arról tájékoztatott, hogy Szili Katalin alelnök asszony, aki éppen az ön által kifogásolt időben vezette az ülést, figyelmeztetett mindenkit, nemcsak a kormány tagjait, hanem mindenkit, hogy a részletes vita szabályai szerint szóljanak hozzá a vitához. Tehát a figyelmeztetés, amikor ez indokolt volt, megtörtént.

Zsikla Győző képviselő úr is ügyrendi kérdésben kér szót, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök úr, az volna az ügyrendi javaslatom, hogy vonja meg a szót az ellenzéki képviselőktől, ha továbbra is ugyanazokkal az ügyrendinek álcázott, kormánytagokat hiányoló javaslatokkal állnak elő, ugyanis szerintem is az előterjesztő képviselője a kormány részéről jelen van. Minden bizonnyal az ellenzéknek nincs mondanivalója a gyenge minőségű módosító javaslataikról, és ezért próbálják (Dr. Kökény Mihály: Hát!) a vita szerkezetére vonatkozó hozzászólásokkal elhúzni az időt. (Béki Gabriella: Ez mennyiben más?!)

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Képviselő úr, úgy látom, hogy az eddigi ügyrendinek álcázott javaslatokhoz ön is hű maradt, mert ezt sem tekintem természetesen ügyrendi javaslatnak, úgyhogy efelett sem fogok vitát nyitni. A következőt szeretném mondani: ha elérkezik az a pillanat, amikor különböző figyelmeztetéseket és szómegvonásokat indokoltnak tartok, akkor azt természetesen meg fogom tenni a Házszabály szerint. Miután az eddigi felszólalások még ezt a határt nem lépték túl, ezért ezt a figyelmeztetést most indokolatlannak tartom. Az igaz, hogy az időkeretekbe természetesen beszámítanak, tehát az eddig elhangzottakat az egyes frakciók időkeretének terhére mondták el az egyes felszólaló képviselők (Dr. Lamperth Mónika: Nem lehet, az ügyrendit!), miután ezek nem voltak ügyrendi javaslatok. Tehát van mód és lehetőség arra, hogy az érdemi vitában is mindenki részt vegyen.

Máris egy korábban írásban jelentkezőnek adom meg a szót. Bóka István képviselő úr következik.

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetéssel kapcsolatban dr. Kovács Zoltán képviselőtársammal együtt elsősorban az önkormányzatokat érintő jogszabályhelyekkel kapcsolatban nyújtottunk be módosító indítványokat. (Igazgatja a mikrofonját.) Leesett róla a csiptető, elnézést. (A kezébe fogja a mikrofont.) A módosító indítványaink... Lehet hallani?

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kérjem azt, mert látom, hogy elromlott a mikrofonja, hogy egy másik mikrofont biztosítsanak a képviselő úrnak, mert így valóban nehezen hallható, amit elmond. Ez ugyan egy másik mikrofon, de egy másik gépet kérek bekapcsolni. Kérem jelezze, hogy kinek a képviselői helyéről fog szólni. (Dr. Bóka István: Lasztovicza Jenő!) Lasztovicza Jenő képviselő úr mikrofonját legyenek szívesek bekapcsolni. És akkor talán lesz mód és lehetőség, hogy elhangozzon a vélemény. (Lasztovicza Jenő mikrofonját bekapcsolják, miközben dr. Bóka István egy hordozható mikrofont is kap.) Máris a képviselő urat illeti a szó. (Közbeszólás: Most már kettő is van!) Most már kettő is van, de szerintem elég lesz egy is a mikrofonok közül.

 

 

(14.10)

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Megpróbáljuk.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetéssel kapcsolatban dr. Kovács Zoltán képviselőtársammal nyújtottunk be - elsősorban az önkormányzatokat érintő jogszabályhelyekkel kapcsolatban - módosító javaslatot, módosító indítványokat, amelyeknek alapvetően két fő iránya van.

Az egyik a Belügyminisztérium fejezetében található cél- és címzett támogatások nagyságát érinti, a másik iránya pedig elsősorban az önkormányzati normatívákat érinti. Ezeket próbáltuk módosító javaslatainkkal alapvetően finomítani. E tekintetben pedig főleg a kistelepüléseket, elsősorban a szegény, többszörösen hátrányos helyzetben lévő kistelepüléseket próbáltuk jobb helyzetbe hozni.

A Belügyminisztérium költségvetésében, a 2001. évi költségvetésben címzett és céltámogatásként 62,3 milliárd forint szerepel, míg a 2002. évben 63,3 milliárd forint szerepel. A módosító indítványunk lényege forrásmegjelöléssel együtt arra irányul, hogy ezt a keretet - a céltámogatási keretet - a 2001. és 2002. év tekintetében 5 milliárd forint összeggel emeljük meg.

Mindenkit szeretnék arra emlékeztetni, hogy ebben az évben, tehát a 2000. költségvetési évben milyen sok és milyen nagy volumenű beruházásokat indíthattak a települési önkormányzatok, elsősorban környezetvédelmi jellegű beruházásokat, szennyvízcsatorna-építés során. A 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat cél- és címzett támogatásra vonatkozó része 2001-ben, annak ellenére, hogy a 2000. évhez képest mintegy 30 százalékos növekedés történt az előirányzatnál, induló beruházásokra 3-3,5 milliárd forint összeget biztosít, erre nyújt fedezetet. Ez azt jelenti, hogy viszonylag kevés szennyvízcsatornázással kapcsolatos céltámogatás tud indulni a 2001. év során.

Úgy gondolom, hogy ez nem jó tendencia. Az 5 milliárdos pótlólagos forrás kellő alapot és kellő biztonságot nyújtana arra, hogy több települési önkormányzat tudjon a környezetvédelem szempontjából oly fontos szennyvízcsatorna-beruházást indítani. A probléma ott fog jelentkezni, hogy a 2002. évben előirányzott 63,3 milliárd forint a jelenlegi determinációkkal mintegy 30 milliárd forint összeggel van lefedve. És ha figyelembe vesszük azt, hogy cél- és címzett támogatásra induló összegként 2001-ben mintegy 3,5 milliárd forint áll rendelkezésre, ebben az esetben várhatóan 20-25 milliárd forint 2002-ben nem lesz lefedezve, holott úgy gondolom, hogy értelmes önkormányzati, települési önkormányzati célokra lehetne felhasználni ezt a bizonyos összeget. Rendkívül fontosnak érezzük ezt a módosító indítványt, a költségvetéshez képest pedig úgy gondoljuk, hogy ez az 5-5 milliárd forint nem tűnik olyan nagyságrendnek, hogy ne lehessen akceptálni.

Több kisebb jellegű módosító indítványt is benyújtottunk az önkormányzati normatívákkal kapcsolatban, elsősorban - mint ahogy már mondtam - a kistelepülések helyzetét javítandó. A költségvetési törvényjavaslat 3. számú melléklete 3. pontja a körjegyzőség működésével foglalkozik, a b) pontja az ösztönző hozzájárulásokat határozza meg, amikor meghatározza azt, hogy milyen alap-hozzájárulások illetik meg a körjegyzőségeket, és az alap-hozzájáruláson kívül még milyen egyéb ösztönző hozzájárulásokat vehetnek a körjegyzőségek figyelembe.

A b.c pont szerint az alap-hozzájáruláson túl ösztönző hozzájárulás illeti meg a három vagy több községből álló körjegyzőséget, ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma eléri vagy meghaladja az ezer főt. Ebben az esetben az ösztönző hozzájárulás 363 ezer 82 forint/hónap 2001-ben és 408 ezer 975 forint/hónap 2002-ben.

Úgy gondolom, hogy legalább annyi hivatali körjegyzőségi munka - ha nem több - van azon körjegyzőségeknél, ahol a lakosságszám nem éri el az ezer főt, de például öt település állt össze körjegyzőségként. Az ország területén négy-öt ilyen csoport található, általában elzárt völgyekben, utak mentén. Úgy gondolom, hogy indokolt az a módosító indítványunk, miszerint ebbe a csoportba szeretnénk betenni ezeket a településeket.

Módosító indítványunk tehát úgy szólna, hogy három vagy több községből álló körjegyzőséget - ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma eléri vagy meghaladja az ezer főt, illetve - és itt jön a pontosítás - az öt vagy több községből álló körjegyzőséget - ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma nem éri el az ezer főt. Jelentős költségvetési kihatása ezen módosító indítványnak nincs, viszont úgy gondolom, hogy nem kell túlságosan magyarázni, hogy egy öt településből álló, de ezer fő alatti körjegyzőségben legalább ugyanannyi munka van, mint egy három településből álló, de ezerfős körjegyzőség esetében.

A következő módosító indítványunk: a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálódásának mérséklésével kapcsolatban a törvényjavaslat 4. számú melléklet 1. pont 1.1 alpontjának a módosítását szeretnénk javasolni. Az 1.1 pont esetében az eredeti normaszöveg így szól: "Ha az egy főre jutó összeg nagyobb az 1.4 pontban szereplő összegnél, akkor a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokból az önkormányzatot együttesen megillető összeg az 1.5 pontban szereplő számítási módszer alapján csökkentésre kerül." - mondja ki a normaszöveg.

Javaslatunk szerint ez alól kivételt képeznek azok az elsősorban kicsi települések, ahol a települési önkormányzat iparűzésiadó-bevétele a 15 millió forintot nem éri el, tehát ahol a települési önkormányzat iparűzésiadó-bevétele 15 millió forint alatt lenne.

A következő módosító indítványunk, amely a törvényjavaslat 3. számú mellékletének a kiegészítő szabályok 2/h pontjánál kíván módosítást eszközölni. Ezek az intézményi étkeztetés esetén megállapított, a számítás alapjául szolgáló napokra vonatkoznak. Úgy gondoljuk, hogy a jogszabály a törvényjavaslatnál megállapított óvodai étkezés esetén - a 240 nap -, az iskolai étkeztetés esetén - a 185 nap - nem a tényleges adatokból merít, nem a tényleges adatok figyelembevételével került kidolgozásra. A települési önkormányzatokkal konzultálva a tényleges adatokhoz jobban közelítő mérőszám lenne kívánatos.

A módosító indítványunk lényege az, hogy a 240 nap 210 napra csökkenjen, míg az iskolai étkeztetés esetén a 185 nap helyett 170 nap kerüljön a normaszövegbe beépítésre. Hangsúlyozom, ezen módosító indítványunknak költségvetési kihatása nincs, csak a rendszeren belüli elszámolás fog más módon történni, és a tervezhetőbb gazdálkodás kerülhet előtérbe az önkormányzati oldalon.

A következő módosító indítvány a törvényjavaslat 4. számú melléklet 1.2 2.1 alpontjának a módosítása helyébe lépne, amely az iparűzési adó-erőképességgel kapcsolatban fogalmaz meg szabályokat.

 

 

(14.20)

 

A javaslatunk lényege, hogy ha ezen számítási hiba miatt a települési önkormányzatoknak visszafizetési kötelezettségük keletkezne a költségvetés számára, ebben az esetben rendkívül méltánytalannak tartjuk azt, hogy a jegybanki alapkamat kétszeresével számított kamatmérték terhelje még a visszafizetési kötelezettséget. Úgy érezzük, hogy ez egy szankciós jellegű visszafizetés, annak ellenére, hogy azok az adatok, amelyek az iparűzési adóerő-képesség alapján a települési önkormányzatoknál megjelennek - ezen alapadatokat az illetékes tákiszok adják -, ebbe az önkormányzatok sem beleszólni, sem pedig azokat ellenőrizni nem tudják, és nem is képesek.

Végül utolsó módosító indítványunk egy új normatívát szeretne bevezetni. A 3. számú melléklet 18. pontja a szociális intézményi módszertani feladatokról rendelkezik, és egy c) ponttal szeretnénk kiegészíteni ezt a pontot, miszerint gyermekjóléti szolgálat módszertani feladataira normatív állami hozzájárulást szeretnénk hozzárendelni. Az országban összesen 21 ilyen módszertani központ jött létre, ezek tehát léteznek, és a korábbi ígéretek alapján ezek a módszertani központok, illetve az ezeket a központokat fenntartó önkormányzatok normatív állami támogatást kaptak volna. A költségvetési törvényjavaslat alapján ezen normatíva nem került meghatározásra. Ezért javasoljuk, hogy módszertani feladatok ellátására szolgálatonként egységesen, mind 2001-ben, mind pedig a 2002-es költségvetési évben 2 millió forint kerüljön meghatározásra, az összes költségvetési kihatása tehát évenként ennek a módosító indítványnak 42 millió forint. Módosító indítványunkban ennek forrásoldalát is megjelöltük Kovács képviselőtársammal egyetemben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

 

ELNÖK: Néhány képviselő izgatottan jelezte, hogy nem mutatja a monitor az időt. De megnyugtatom őket, hogy pontosan mértük az időt, a felszólalás időtartamát; a mellettem ülő, szocialista frakcióhoz tartozó jegyző úr is ezt tanúsíthatja, úgyhogy semmiféle részrehajlás nem történt. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Nos, tisztelt Országgyűlés, mivel az eredeti sorrend megváltozott - hiszen a szocialista frakció jelezte, hogy a délelőtt a véleményüket elmondani nem tudók előrébb sorolnak -, ennek a sorrendcserének a következtében most Katona Béla képviselő úr következik, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Csatári József, a Kisgazdapárt részéről.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a módosító javaslataimat a turizmus területén adtam be, és ezekről szeretnék most néhány szót szólni.

A turizmus a rendszerváltás óta létező összes kormány által támogatott szakterület, a maga módján sikertörténet is, sőt abban a szerencsében részesült, hogy a Széchenyi-terv című hősi eposz egyik fejezeteként is bekerült a Ház történetébe. Én az általános vitában elmondtam, hogy a Széchenyi-tervben leírt pénzek fölhasználási tisztaságával, annak figyelembevételével, hogy például a turizmus területén a teljes ellenőrzési rendszer szétverésre került, vannak aggályaim; de ez most nem tartozik ide. Az viszont idetartozik, hogy ha a lehető legjobban van fölhasználva a következő két évre szánt fejlesztési pénz, akkor is maximum néhány tucat, esetleg néhány száz turisztikai vállalkozó részesült ennek az áldásos hatásából. És mi lesz a többiekkel?

Erre a turizmussal valóban komolyan foglalkozó országokban oda szoktak figyelni, és bár ott is vannak állami támogatások, amelyek kiemelt célok megvalósítását szolgálják, de ezenkívül a turisztikai vállalkozásokat kedvezőbb helyzetbe szokták hozni a többi vállalkozással szemben. Teszik ezt mindazok az európai országok, ahol valóban a turizmust egy fontos ágazatnak tartják.

De ne hozzunk kedvező helyzetbe senkit; azt viszont nem lenne szabad fönntartani, hogy ma a magyar turisztikai vállalkozók a hazai vállalkozókkal szemben is kedvezőtlenebb helyzetben vannak, nemcsak nemzetközi versenytársaikkal szemben, mert egy úgynevezett turisztikai hozzájárulást kell fizetniük mind a mai napig. Ez a hozzájárulás a kilencvenes évek elején került bevezetésre, amikor nem volt elég pénze az akkori Antall-kormánynak arra, hogy a turizmus marketingjére bármennyit is tudjon fordítani, és ezért kvázi egy ilyen hadiadóként került annak idején bevezetésre. De ez a hadihelyzet elmúlt, hál'istennek az ország gazdasága jobb helyzetben van. Ha annak az összegnek a 20 százalékát, ami a mostani fejlesztési keretet jelenti a 2001. évi költségvetésben, arra használjuk, hogy eltöröljük a turisztikai hozzájárulást, akkor tulajdonképpen megteremtettük a hazai vállalkozók számára az összes többi vállalkozóval teljesen azonos versenyfeltételeket.

Én úgy gondolom, hogy ez rendkívül fontos lenne, hiszen nem elég nyilatkozni arról, hogy a turisztika mennyire húzóágazat, meg is kell teremteni - és lehetőség szerint valamennyi turisztikai vállalkozó számára - a tényleges versenyfeltételeket. Ez, még abban sem vagyok biztos, hogy adóban nem jelent jelentős bevételtöbbletet, ha ezek a vállalkozások is több pénzt tudnak fordítani fejlesztésre.

A másik olyan terület, amely mindenképpen módosításra szorul, az az üdülésicsekk-rendszer. A turizmushoz értők tudják, de azt hiszem, hogy már a tisztelt Házban ülők is tapasztalták, hogy nem lehet jó idegenforgalmat csinálni kellő nagyságrendű belföldi turizmus nélkül. És ahhoz, hogy ez a belföldi turizmus elérje azt a szintet, ami a kedvező működéshez szükséges lenne, egy nagyon jó rendszer került bevezetésre a régi, elavult szociálturizmus helyett, az úgynevezett üdülésicsekk-rendszer, és ez '98 óta napjainkig tulajdonképpen a belföldi turizmus egyik legnagyobb hajtóereje; azt kell mondjam, egy sikertörténet, évente duplázódik meg a felhasznált csekkek száma.

Egy dologban nem tudtunk dűlőre jutni az elmúlt évek során soha, hogy a Pénzügyminisztérium, a kormány az üdülési csekkek tekintetében minden esetben meghatározott egy adott évben kiadható felső határt. Tette ezt mindazok ellenére, hogy sokszorosan gazdasági számításokkal bizonyítva lett, hogy ez abszolúte nem jelent kiesést az állami bevételből, sőt többletbevételt jelent. Többek között az egyik ilyen tanulmányt pontosan a mostani gazdasági miniszter által vezetett cég készítette még két évvel ezelőtt, már ebben a parlamenti ciklusban a Gazdasági Minisztérium megrendelésére.

 

 

(A jegyzői székben Molnár Róbertet dr. Szabó Erika
váltja fel.)

 

Itt tehát nem valami politikai kérdésről van szó. Itt évek óta a kormánytól függetlenül a legsötétebb pénzügyi bürokrácia harcol a józan ésszel szemben, és én arra szeretném a tisztelt Házat kérni, hogy egyszer végre győzzön a józan ész, és töröljünk el egy olyan teljesen fölösleges korlátot, amit az égvilágon semmi nem magyaráz.

Az üdülésicsekk-rendszerrel kapcsolatos másik módosító javaslatom viszont már nemcsak józan ész kérdése és nem a bürokráciával való harc kérdése, hanem itt politikai szemléletmódról van szó. Az üdülésicsekk-rendszernek mindig volt egy olyan része, amely az úgynevezett inaktív réteg számára lett megállapítva, és ennek a forrása mindig állami költségvetési támogatás volt. Hogy mindenki számára világos legyen: ebből lehetett üdülési csekkeket biztosítani a nyugdíjasok, a gyesen, gyeden lévők és a keresettel nem rendelkező gyerekek és fiatalok számára. 1998-ban ez az összeg 940 millió forintban lett meghatározva egy évben.

 

(14.30)

 

1999-ben 834 millió forintot költöttek erre a területre; a 2000. évi költségvetés eredeti száma már ennél jóval kevesebb volt, 534 millió forint, és a végső, kormánypárti képviselők által beadott módosító javaslatokkal csökkentett összeg mindössze 394 millió volt.

Úgy gondolom, sokan emlékeznek arra, hogy már februárban mekkora balhé volt, amikor elfogytak ezek az üdülési csekkek. Nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolná, hogy 3,5-4 millió ember üdülésére mindösszesen 394 millió forintot kellene fordítanunk, miközben a Miniszterelnöki Hivatal üdültetésére 2,3 milliárd forintot fordít ez a költségvetés. Ezért nagyon szeretném, ha a szavazás során azt az indítványt, ami azt szeretné elérni, hogy 2001-ben legalább az 1999-es szintet érjük el, és 2002-ben az 1998-ast, a kormánypárti képviselők is támogatnák; ezzel nagyon sok rászoruló és önálló keresettel nem rendelkező ember számára, valamint olyanok számára, akiknek a vállalat üdülési csekket nem tud vásárolni, biztosítanák az üdülés lehetőségét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bóka István, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Katona Béla képviselőtársam két módosító indítványához szeretnék hozzászólni. Az egyik a turisztikai hozzájárulás kérdése, a másik pedig az üdülési csekk kérdése. Az üdülési csekk tekintetében teljes mértékben egyetértek képviselőtársam módosító indítványával. Én is tagja voltam annak a bizottságnak, ami a növekedéskutató szakvéleménye alapján feketén fehéren bebizonyította, hogy itt értelmetlen költségvetési korlátot meghatározni, tudniillik ez egyértelműen mindenki számára pozitív hatással van, még a Magyar Köztársaság költségvetésére is, már rövid távon pozitív hatása van. Azért szeretném megemlíteni, hogy a tényadatok azt mutatják, hogy a költségvetési törvényjavaslatban található korlátok mind 2001-ben, mind pedig 2002-ben elégségesnek fognak bizonyulni az üdülési csekkek iránti igényre, tehát a költségvetési törvényben az inflációt meghaladóan került megnövelésre ez a bizonyos korlát.

A turisztikai hozzájárulás kérdése: úgy érzem, nem korrekt ily módon felvetni ezt a kérdést, hiszen ez a kormány 2001-ben 25 milliárdot, 2002-ben pedig 28 milliárd forintos összeget kíván az idegenforgalomra a turisztikai célelőirányzaton keresztül fordítani. Ez a bizonyos módosító indítvány a költségvetés bevételi oldalát mintegy 4,5-5 milliárd forinttal csökkentené. Hosszú távon nyilvánvalóan el kell érni azt, hogy ez a turisztikai hozzájárulás eltörlésre kerüljön, de úgy gondolom, hogy jelen pillanatban más a rendszer.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Katona Béla képviselő úr.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Abban a szerencsés helyzetben vagyunk Bóka képviselő úrral, hogy nagyjából ismerjük egymás véleményét mind a két ügyben, hiszen egy bizottságban ülünk, viszont szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem a turizmusra fordítandó nagyobb fejlesztési összeg ellen vagyok, hiszen az is szükséges a vállalkozók érdekében - sőt azt kell mondanom, az ország érdekében -, de legalább ennyire szükséges lenne a több ezer olyan turisztikai vállalkozót, aki ebből nem tud részesülni a dolog jellege miatt, legalább versenyhelyzetbe hozni a többi magyar vállalkozóval. Ezért továbbra is fontosnak tartom, hogy ezt a hozzájárulást töröljük el. Másutt az adóban nem tudunk kedvezményeket adni a turisztikai vállalkozóknak, ahogy a turizmussal komolyan foglalkozó országok egy részében ezt megteszik, és azt hiszem, ma még ez nem is aktuális nálunk, de hogy ne kelljen büntetőadót fizetniük, ez véleményem szerint rendkívül fontos lenne.

Rugalmasságomat bizonyítandó és annak érdekében, hogy a kormány komolyan átgondolhassa, vagy akár számításokkal is megvizsgálhassa, milyen hatással lenne ez a javaslat a turizmus fejlődésére, egy csatlakozó módosító javaslatot is beadtam, ami nem 2001-től, hanem csak 2002-től törölné el a turisztikai hozzájárulást.

 

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásra jelentkezett Bóka István képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt. (Dr. Bóka István jelzésére:) Visszavonja. Ebben az esetben megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A délelőtti vitában már szót kaptam, és elmondtam a véleményemet a 2001-2002-es költségvetés agrár-költségvetési részéről, a XII. fejezetről, de úgy gondolom, fontos délután is folytatni ezt a fontos területet. Hiszen a rádióhallgatók folyamatosan figyelik a parlamentben lezajló vitát, és nagyon-nagyon fontos az ő megnyugvásuk, hogy ne csak az ellenzéki kívánságműsorokat és azokat a vágyálmokat hallgassák, amik jelen pillanatban nem valósíthatók meg, hanem a realitások talaján maradva, egy jövőképet mutatva, az agrártársadalomnak hitet adva, hogy tényleg érdemes gondolkodniuk azon, hogy be kell vetni a földterületeket és a munkájukra szükség van.

A XII. fejezettel szeretnék foglalkozni, kiemelten azzal, hogy amikor készült a költségvetés, a polgári kormány rendkívül nehéz helyzetben volt és van jelen pillanatban is, mert az örökségét a hátán viseli, és talán azzal is, hogy 1999-ben és 2000-ben a katasztrófahullámok nem kerülték el országunkat, így a belvíz, az aszály és a különböző klimatikus nehézségek, amelyek százéves csúcsokat döntöttek meg.

Ennek tudatában kellett megfogalmazni azokat az elvárásokat és lehetőségeket, amelyek tekintetében az agrárrésztvevők valamelyest, nem teljes kielégültséggel, de konkrétan elébe mehetnek a két évnek. Rendkívül fontos ez, mert ellenzéki részről egyfolytában bírálatot kap a polgári kormány, hogy kétéves költségvetés van. Mi úgy fogalmazunk, jó az, ha két évre előre látja az ember, hogy milyen lehetőségei vannak, hiszen ez a tervezhetőséget előreviszi, és több szempontból sokkal több pozitív eleme van, mint esetleg negatív.

Negatív elem lehet a külső hatások meg a belső félelemkeltés és a riadalomkeltés, ami az ellenzék részéről megfogalmazódik minden felszólalásukban. Pontosításként: ha abból kell kiindulni, hogy a Horn-kormány mit tett a mezőgazdaságért, akkor mindjárt tudjuk, honnan is indulunk. Az 1994. és '95. évben az agrártámogatások együttes összege 80,1 és 80,6 milliárd forint volt, ami még 1997-ben is 89,6 milliárd forintra emelkedett. Nagyon örülök, hogy egy-két ellenzéki képviselő megjegyzést tesz erre, és örülök, hogy ráismernek egy-két számra, ugyanis már tanulják a számokat és nem felejtik el. Ez különösen fontos. Viszont az is fontos, hogy az infláció mértékét sem követte a növekmény, jelentősebb támogatásnövekedés az 1998. évben volt tapasztalható, amikor az agrártámogatások együttes összege 123,2 milliárd forintra emelkedett.

A polgári kormány első, 1999. évi költségvetése a terület- és a vidékfejlesztési támogatások nélkül az agrártámogatások összegét 140,7 milliárd forintra növelte, és a 2001. évi költségvetés is hasonló szinten teljesül.

A 2001. és 2002. évi költségvetési előirányzatok bővülését többféle módon mérhetjük; a támogatások bővülése vagy a költségvetés összes lehetőségének a növekedése lehet a mérés szempontja. A költségvetési támogatások bővülése alatt a tárca elsősorban a támogatás növekedését érti. A költségvetési támogatások a 2001. évben 85 milliárd forinttal nőnek, ez a növekmény a 2002. évben is megismétlődik, és kiegészül 5 milliárd forinttal.

 

(14.40)

 

További bővülésként kell értékelni, hogy az ágazatunk fejlődése szempontjából fontos nemzeti földalap intézményrendszerének működéséhez közel 10 milliárd forint előirányzat lett a költségvetésbe betervezve. Összességében tehát a költségvetési támogatások 2001. és 2002. évben 185 milliárd forinttal bővülnek.

Értékelhetjük a költségvetés bővülését a költségvetési keretek változásával is. Ha a 2001. és 2000. évi költségvetést vetjük egybe, akkor az említett bővülésnél mintegy 30 milliárd forinttal kisebb részt tudunk belátni. Ennek az oka, hogy a tárca költségvetése nemcsak a költségvetési támogatást tartalmazta, hanem egyéb bevételeket is, amelyek nem mindig valósulhatnak meg. A 2000. évre olyan bevételeket is figyelembe vettek, nevezetesen olyan Phare-segélyeket, amelyekre vonatkozó programok a 2000. év folyamán történő lezárásuk miatt a 2001. évben már nem ismétlődhetnek meg. Egyébként ezek a segélyek a 2000. évre is valószínűsíthetetlenek, tehát feltehetően feltételesen kerültek be a költségvetésbe. Ráadásul a tényleges folyamatok alapján a tervezett összegek nagy részének beérkezésére nem lehet számítani.

Következésképpen a 2000. és 2001. év közötti 85 milliárd forintos növekedés valójában nemcsak a költségvetési támogatások bővülését fejezi ki, hanem lényegét tekintve a valós költségvetési lehetőségek változását is jellemzi. A fejezet 2001. és 2002. évi költségvetési javaslata a minisztérium és 60 önálló, valamint 77, részben önállóan gazdálkodó központi költségvetési intézmény előirányzatait, a fejezeti kezelésű előirányzatokat, valamint az agrárgazdasági célú vállalkozások folyó támogatását is tartalmazza.

A minisztériumnak a 2001. és 2002. évben továbbra is kiemelten fontos feladatai közé tartozik a szabályozott belső agrárpiac működtetése, az euro-atlanti integrációra való felkészülés elősegítése. Ennek keretében a kormány határozatai alapján korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek szervezetét. Tovább kell folytatni a szakigazgatás színvonalának és feltételeinek javítását, jogi hátterének erősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését. További alapvető fontosságú feladat az agrárágazat éves exportterve teljesítésének elősegítése a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint a szervezett információs és marketingrendszer kiépítésével.

A támogatások összehangolt, hatékony felhasználását segíti elő, hogy a fejezet költségvetése továbbra is tartalmazza a támogatási célelőirányzatokon túlmenően a vállalkozások folyó támogatásának előirányzatát is. A fenti kezelésű előirányzatok között került megtervezésre a területfejlesztés és vidékfejlesztés előirányzata, ennek megfelelően a fejezet költségvetése tartalmaz előirányzatot a gazdaság fejlődését szolgáló, munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, a vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régiónak az Európai Unió strukturális alapjaihoz kapcsolódó programjainak végrehajtására, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtását biztosító előirányzatokra.

A fejezet keretszámai tartalmazzák továbbá a következő időszakban kiemelt programok előirányzatát, amelyek a következő években a fejlesztés súlypontjait képezik. Ezek: első a vízkárelhárítás, vízhasznosítás; második az öntözésfejlesztés, öntözésrekonstrukció többletfeladatainak ellátása; harmadik az erdőtelepítés bővítése; negyedik a szőlő-, gyümölcsültetvények korszerűsítése; ötödik a zöldség-gyümölcs szektor fejlesztése és nem utolsósorban a falugazdász-hálózat fejlesztése. A fejezet intézményhálózatának kiemelkedő feladata a tudományok rendszerében való közreműködés, az európai uniós előírásoknak megfelelő eszköz-ellenőrzési, minőségvizsgálati rendszerek és módszerek alkalmazása, az állat- és növénybetegségek elleni védekezés, a járványok megelőzése, a kutatási, szakoktatási, szaktanácsadási feladatok ellátása, az agrártámogatási szabályzat működtetése és ellenőrzése.

A kiemelt feladatok mellett a következő két évben mód nyílik a szakigazgatási intézmények megerősítésére, az agrár-szakigazgatás színvonalának emelésére, a pénzügyi helyzet stabilizálására. A fejezet támogatási előirányzata a 2000. évi 2,1 százalékos központi elvonással korrigált 171 milliárd forinttal szemben 2001-ben 255,9 milliárd forintra, 2002-ben 260,8 milliárd forintra emelkedett. Az intézményi bevételek tervezését - a tervezési tájékoztató előírásán túlmenően - meghatározza a feladatok ellátásához szükséges források kiegészítésének szükségessége. A bevételi előirányzat-növekmény realizálása érdekében a díjtételek növelése azonban nem kerülhető el.

Külön kell szólnunk a Phare-segélyekről, amelyeknek összes tervezett bevétele 2001-ben 20,1 milliárd forint, 2002-ben 23,7 milliárd forint, amely összegekből az ágazati célelőirányzatok között 15,7 milliárd forint, 2002-ben 19,4 milliárd forint, a támogatási célelőirányzatok között pedig 2001-ben 4,5 milliárd forint, 2002-ben 4,3 milliárd forint kerül megtervezésre.

A növekményből a legfontosabb tételek 2001-ben: a mezőgazdasági alaptevékenységek beruházásai 25,3 milliárd forint, agrártermelés költségeit csökkentő támogatás 34,4 milliárd forint, erdőtelepítés, erdőszerkezet átalakítása, fásítás 3,4 milliárd forint, területfejlesztési célfeladatok 14 milliárd forint, vidékfejlesztési célfeladatok 3,5 milliárd forint. Új címként szerepel az agrárlogisztika, amelyre is a költségvetés 1,5 milliárd forintot tervez.

Az elkövetkezendő két év költségvetési előirányzatai lehetőséget biztosítanak a hagyományos agrártámogatási programjaink további folytatására, fejlesztésére, továbbá az ez évben indított programok következő évbeni kiteljesítésére. Ez a gazdahitelprogram, a fiatal agrárvállalkozók, az új típusú szövetkezetek támogatása és az európai uniós csatlakozásra való fokozott felkészülés.

Az agrárköltségvetés korántsem teljes, vázlatos áttekintéséből is látható, hogy 2001-ben az ágazat magasabb színvonalú működéséhez a korábbinál lényegesen nagyobb források állnak rendelkezésre. A következő időszak feladata, hogy a lehetőségeink növelése érdekében a már beterjesztett és az agráriumot érintő törvényt az Országgyűlés mielőbb elfogadja. Felhívom a jelenlévők figyelmét, hogy valóban a délelőtti felszólalással nagyon sok azonosság van, de annak nagyon örülök, hogy egyáltalán be lehet arról számolni, hogy van valamely kiút a jövőt illetőleg, és nem következik az az állapot, amely '94 és '98 között volt, hogy pillanatok alatt a tönkremenések sora bekövetkezett, kiszámíthatatlan volt az ágazat. Ez hála istennek, most nem így látszódik, és ha nem is teljes kielégülést kapott az agrárium, de valamelyest azért a jövőbemutatást és az előrelépést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: A további sorrend a következő - elnézést, egy kis szerkesztésre van szükség -: az MSZP képviselő asszonya, Vojnik Mária következik; utána pedig Kovács Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

Képviselő asszonyt illeti a szó.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt 387. számon terjesztette be módosítócsomagját a köztársaság költségvetéséhez. Ebből én két fejezetet szeretnék érinteni. A hozzászólásom 11 ajánlási pontot érint, ezek szinte mindegyike az egészségügyhöz, a társadalombiztosítás egészségügyi fejezetéhez kapcsolódik.

Javaslatunk megalapozott. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a megnövekedett kiadásokhoz a bevételi oldalon fedezetet biztosít módosító javaslatában.

Az egészségügyi minisztériumi fejezetben javaslatunk szerint jelentősen meg kell emelni azokat a pénzeszközöket, amelyekkel biztosítani lehet a biztonságos betegellátás, a diagnózis és terápia feltételeit.

 

 

(14.50)

 

Ebben a Házban már több alkalommal emeltünk szót azért, hogy a korszerű orvoslás korszerű műszereket igényel. Az előző kormány elhatározta, hogy ennek a műszerparknak a megújításához, cseréjéhez, a szükséges színvonalú ellátás biztosításához hozzákezd, azonban a jelenlegi kormány akaratából ezek a fejlesztési programok megrekedtek. Mivel azonban ezek az eszközök nagyon drágák, amortizációjuk igen gyors, nem tűrhető, hogy ezek a fejlesztések lelassuljanak vagy megakadjanak. Éppen ezért javasoljuk, hogy az alapradiológiai géppark korszerűsítéséhez a költségvetés biztosítson 2 milliárd forintnyi többletet a 2001. évben. Javasoljuk, hogy az aneszteziológiai és intenzív terápiás műszerek fejlesztéséhez a költségvetés biztosítson 2 milliárd forintnyi többletet.

Sokszor elmondtuk már példákkal illusztrálva, hogy miért szükséges ez a fejlesztés. Én azonban most egy olyan hivatkozással szeretnék előállni, amelyet talán kormánypárti képviselőtársaim is megfontolhatónak vélnek. A diagnózis és az ellátás az önök által is oly kedvelt és fejlesztésre méltónak ítélt sürgősségi betegellátáshoz kapcsolódik. Mert hát mit is jelent ez a sürgősségi betegellátás? Azt, hogy a rászoruló beteg a lehetségesen leggyorsabb időben a legkorszerűbb módon legyen ellátva, mert így kímélhető meg a beteg élete, így a legkisebb az egészségkárosodás, és így lehet gazdaságosan működtetni egy olyan egészségügyi ellátó rendszert, amelyben egyébként is kevés a pénz, az eszköz és az ellátó személyzet.

Az alapradiológiai géppark korszerűsítése meggyorsítja, hatékonnyá teszi és ezáltal gazdaságossá is a diagnózist. A beavatkozáshoz szükséges és a betegellátás biztonságához elengedhetetlen aneszteziológiai és intenzív terápiás műszerpark ugyanezt a célt szolgálja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az ide fordított pénzek nem tartoznak sem a teljesíthetetlen kívánságműsorba, sem a vágyteljesítő fantáziálás körébe, sem a megalapozatlanság vádja nem illetheti a Magyar Szocialista Pártot ezért a módosító indítványért.

Magyarországon évente 60 ezer új daganatos beteg jut el a diagnózisig, és sajnos sokuk az ellátás elégtelensége miatt hal meg, miközben a korszerű terápiás eszközök birtokában élhetne. Éppen ezért nem értjük, hogy miért torpant meg az onkoradiológiai géppark fejlesztése, és miért kényszerül ezáltal a kormány arra, hogy egyetemi klinikáktól vonjon meg a daganatos betegek kezeléséhez szükséges műszereket csak azért, hogy az ország más területein is elkezdődhessen egy olyan beruházás, amelynek a folytatására valószínűleg a következő években ugyanez a kormány ugyancsak nem adna lényegesen több pénzt.

Nem értjük, hogy ha az egészségfejlesztési stratégiának lényeges eleme, hogy az elkerülhető halálokok csökkenjenek, akkor addig, ameddig ez a stratégiai program, amelyhez ugyancsak nem áll elegendő forrás sem - és úgy tűnik, egyelőre elegendő gondolati tőke sem - rendelkezésre, a már megbetegedetteknek miért kell az ellátásukban hátrányt szenvedni egy olyan időszakban, amikor a gazdaság állapota lehetővé tenné, hogy rajtuk segíteni lehessen.

Javasoljuk ebben a módosítócsomagban, hogy azokat a civil szervezeteket, amelyeknek lényeges részük van a betegek és az egészségesek felvilágosításában, a segítségnyújtásban, ne különböztesse meg hátrányosan a következő évek költségvetéseiben a kormány. Ezért javasoljuk, hogy a Vöröskereszt szervezetének támogatására 2001-ben 50 millió forint többlet jusson, és azt is javasoljuk, hogy 2002-ben, amikor a kormány szándéka szerint ezt a támogatást megfelezi, ezt állítsa vissza az eredeti támogatási mértékre.

A módosítócsomagnak ugyancsak lényeges eleme egy, költségkihatását tekintve igazán kicsi módosító indítvány. Ez pedig arról szól, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat kapjon 30 millió forintot olyan műszerek telepítésére, amelyeknek segítségével a csontvelő-donációra váró betegek donorkiválasztásában segíteni lehet. Egy gyermek példája mutatott rá nem olyan régen, hogy a csontvelődonorhoz való hozzájutást például az is akadályozza, hogy ma Magyarországon naponta öt, donornak jelentkezőnél többet nem tudnak szűrni. Éppen ezért ebből a 30 millió forintból az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója szerint a regionális centrumokba műszereket lehetne telepíteni. Kapcsolódó módosító indítványunkban kivesszük a szocialisták módosítócsomagjából és újra benyújtjuk a donortipizálásra szolgáló eszközfejlesztési javaslatunkat, azzal a megfontolással, hogy a kormány talán az utolsó pillanatban mégis hallgatni fog az élet által diktált segítségkérés kapcsán arra a javaslatunkra, hogy ezt a műszert nekik biztosítani szükséges.

A módosítócsomagunk másik nagy része a társadalombiztosítást érinti - melynek önállóságát a kormány az elmúlt napokban szüntette meg egy szavazással -, az Egészségbiztosítási Alap költségeit, költségvetését dolgozzuk át. A kormány adós az adó- és járuléktörvények módosítása után azzal, hogy elénk tárja, hogy a társadalombiztosítás és benne az egészségbiztosítás költségvetését milyen kiadások és bevételek fogják megalapozni. Egyetlen dolog biztos előttünk, hogy a kedden elfogadott, az egészségbiztosítás költségvetését érintő módosító indítvány elfogadásával érdemben változik az Egészségbiztosítási Alap 2000. évi költségvetése, mégpedig olyan módon, hogy a kormány számára is világossá vált, hogy a 2000-re tervezett kiadások nem tarthatók. Nem tarthatók a kiadások a gyógyító-megelőző ellátásoknál, nem tarthatók a kiadások a gyógyszerkasszánál. Csak két számra emlékeztetném képviselőtársaimat. A kiadások oldalán a kormány 2000-re 767 milliárd forintot tervezett, és most ezzel a módosító indítvánnyal 781 milliárd 709 millió forintra emelte meg. A gyógyszer-előirányzatnál 350 milliárd forinttal tervezett és most 152 milliárd forintot hagyott jóvá. Csakhogy erre a kevesebb összegre tervezte meg a 2001. évi kiadásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik még tudnak számolni és figyelni, tessenek eldönteni, hogy meg kellett-e emelni 152 milliárd forintra a gyógyszerkasszát 2000-ben! Ha meg kellett és indokolt volt, akkor mi az, ami önöket még mindig a mellett az indítvány mellett tartja, hogy 2001-ben pedig elég lesz a 147 milliárd forint? Ha azonban úgy gondolják, hogy ezt önök nem fogják elkölteni 2000-ben, hanem át fogják adni a fekvőbetegkasszának, ahol most a kórházaknak azzal kell szembenézni, hogy nem tudnak a betegek gyógyítására elegendő pénzt fordítani, akkor miért van, hogy a gyógyító-megelőző ellátásoknak az egyéb kasszáit önök nem emelik meg, még abban a mértékben sem, hogy ezek a kiadások legalább az infláció mértékével emelkedjenek.

 

 

(15.00)

 

Hogyan gondolják önök, hogy ha a 2000. évi tényről a 2001. évi tervhez képest alig 6 százalékos a növekmény, akkor hogyan fogjuk ebből tudni, vagy hogyan fogják önök ebből kiállni a 20 százalékos egészségügyi dolgozói béremelést? Hogyan tudjuk állni a gyógyszerkiadásokat, amelyeknek növekménye ma még megjósolhatatlan, azokat a dologi kiadásokat, amelyeket elkerülhetetlenül érinteni fog az infláció; azokat a szükséges pótlásokat és fejlesztéseket, amelyeket most már az intézményekre hárítanak?

Szeretném, ha a szocialista frakció módosító indítványát önök mégis megfontolnák, és megemelnék az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének bevételi oldalát legalább annyival, hogy a kiadási oldalon a minimálisan szükséges tervezésekre legyen elég pénz, legyen elég pénz gyógyszerre, a járóbetegkasszára, a fekvőbetegkasszára és a háziorvosokra, akiknek már amúgy is hatalmas terhek vannak a vállukon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magánosítás, melyet önök elterveztek, pénzügyi fedezet nélkül, tőkemegtérülési konstrukciók nélkül nem megoldás, és semmi más nem következik az önök tervezéséből, mint a betegekre háruló nagyobb kiadások és az egészségügyi ellátórendszer összeomlása.

Mielőtt azt mondanák, hogy a javaslataink megalapozatlanok és a kiadásaink csak puszta elvárások, azt javasolom, hogy a Szocialista Párt módosító indítványait legalább előtte olvassák el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Béki Gabriella képviselőasszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ott folytatni, ahol Bóka István képviselőtársam abbahagyta, nevezetesen a kistelepülések támogatását elősegítendő módosító indítványaink folytatásával.

Miért tesszük ezt? Azért, mert általában azok a kistelepülések, amelyek miatt módosító indítványunkat a 3. számú melléklet 1. pontjához beadtuk, ezek az 500 fő alatti kistelepülések az ország önkormányzatainak mintegy egynegyedét, közel 700 települést tesznek ki. Nem csak azért teszem ezt, mert a saját választókerületemnek is mintegy felét teszik ki ezek az önkormányzatok, ahol rendkívül rossz a korösszetétel, hiszen sok az idős személy ezekben a községekben; ebből adódóan rendkívül sok a szociális probléma, és általában azon a területen helyezkednek el ezek a kis lélekszámú önkormányzatok, ahol magas a munkanélküliség. Ilyen módon támogatván azt a kormányzati irányt, mely szerint közigazgatási feladataikat körjegyzőségekben látják el, úgy gondoljuk, ehhez a közigazgatási feladathoz segítséget jelent már az is, ha az eddigi legfeljebb 3 millió forintos felső határt 2001-ben 4 millióra, az így kialakult bázist pedig 2002-ben 5 millió forintra emelnék. A közigazgatásban meglévő, így felszabaduló pénz pedig szabadon felhasználhatóvá válik. Ez ezeknél a településeknél komoly segítséget jelenthet véleményünk szerint.

A másik módosító indítványunk, amelyet benyújtottunk, a parlamentben már többször is említett, a tűzoltók délutáni és éjszakai műszakpótlékának önkormányzati megfizetéséhez nyújtana segítséget. Mindannyian tudjuk, s talán lehet, hogy már lerágott csont itt a parlamentben, hogy ez a feladat a tulajdonos önkormányzatok feladata, azonban az előző kormány ideje óta húzódó jogos műszakpótlékok kifizetése a mai napig elmaradt. Úgy gondoljuk, ez egy összegben rendkívüli módon megterhelné azokat az önkormányzatokat, amelyek önkormányzati tűzoltóságot tartanak fenn, hiszen ezek a tűzoltóságok nemcsak az adott települést, hanem adott esetben hetven-nyolcban települést is ellátnak tűzvédelmi szempontból. Ezért a módosító indítvány azt célozza, hogy ezt a mindannyiunk érdekében fennálló közös teherviselést valamilyen formában osszuk meg: a tűzoltóknak járó, ténylegesen kifizetendő pótlékot fizessék ki az önkormányzatok, a járulékok tekintetében pedig álljon helyt az állam. Ez mindkét fél között megosztaná a teherviselést, és nem esne akkora pénzügyi súllyal egy-egy költségvetésben a latba, mint ahogy most ez megjelenik. Reméljük, hogy ez a módosító indítványunk támogatásra talál, és ez a hosszú idő óta húzódó probléma megoldást nyer az elkövetkezendőkben.

A következő módosító indítványunk, amelyet mi, Veszprém megyei képviselők együtt nyújtottunk be a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, a törvényjavaslat 61. § (1) bekezdéséhez igazodik, amely a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék támogatását célozza. Lehet, hogy valakinek furcsának tűnik, hogyan kerül be ebbe a körbe Veszprém megye, de mindannyian tudjuk, hogy vannak teljesen speciális megyék. Ilyen Veszprém megye, amelynek van egy viszonylag gazdag Balaton-partja és megyeszékhelye, de a megye többi része rendkívül elmaradott, nehéz helyzetben lévő, magas, szinte kelet-magyarországi mértékkel mérhető munkanélküliséggel sújtott terület, ahol a gazdaság is az egykori szocialista nagyipar leépülésével teljesen visszaszorult.

Véleményem szerint egyébként nem ez a megoldás, hanem az, hogy kistérségekre bontanánk le a támogatási formát, mert ott igazságosabb mérési módszert lehetne alkalmazni. Ehhez jelenleg nincsenek meg a megfelelő KSH-adatok, hiszen a KSH-nál a legkisebb mérőegység a megye. Részadatok vannak, és én úgy gondolom, a rendszer finomításához az elkövetkezendő években mindenképpen szükséges az, hogy a mérőszámokat megfelelő módon ki lehessen alakítani, és így ezt a támogatási formát, amely a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék esetében támogatást jelentene, kistérségi szinten lehetne megoldani. Így nem kerülnének be adott esetben olyan megyék, amelyek egyik része rendkívül gazdag - adott esetben Somogy megye -, míg a másik része rendkívül nehéz helyzetben van. Ehhez a javaslathoz egyébként nem kívánunk máshonnan forrást elvonni, hanem a támogatási összegnek egy arányosabb megosztását szeretnénk elérni. Reméljük, hogy a többi hátrányos helyzetű megyével együtt támogatást fogunk kapni ehhez a módosító indítványhoz.

Végezetül pedig szeretném megerősíteni, hogy amit Bóka István képviselőtársam már elmondott a céltámogatásról, úgy gondolom, az az önkormányzatok számára rendkívül fontos, hiszen képviselőtársam tényszerűen bemutatta, hogy a 63 milliárdból a lekötött összeg 2002-re mindösszesen 30 milliárd forint, és a 30 milliárd forint igénybevételéhez ilyen módon, ha nem lesz a céltámogatásokban induló lehetőségük az önkormányzatoknak, nem igazán fognak tudni elindulni, illetve hozzájutni ehhez az összeghez. Ezt tetézi még az is, hogy 2001-2002-től a korábbi rendszertől eltérően 30 százalék induló forrásnak kell meglennie abban az évben, ami azt jelenti, hogy még nehezebb lesz elindítani a beruházást. Ehhez egyébként az is szükséges, hogy azok a források, amelyek a költségvetésben más alapokban megtalálhatók, rendelkezésre álljanak; így a KAC, a VICE, a területfejlesztési tanács forrása, és még sorolhatnám.

 

 

(15.10)

 

Ezek alapvetően a csatornázási beruházásokhoz szükségeltetnek, hiszen ezek azok a beruházások, amelyek a kialakításuk során a legnagyobb pénzigényt várják el az önkormányzatoktól.

Úgy gondolom, hogy amennyiben támogatásra találunk ebben a céltámogatási, az összvolumenét tekintve jelentős összegben, akkor adott esetben azokon a területeken elindulhatnak a beruházások, amelyek kimaradtak a korábbi céltámogatási rendszerből. Ez pedig nemcsak az ott lévő térségben élők komfortérzetét javítja, ha a beruházás elindulhat, hanem segíti a környezetvédelmi szempontok érvényesülését - elsősorban a csatornázás terén - az európai uniós csatlakozásunk során.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ezek a módosító javaslatok elfogadhatóak, hiszen forrást részben nem igényelnek, amelyek pedig forrást igényelnek, annak a fedezetét is megtaláltuk hozzá, és az önkormányzati beruházáson keresztül gyarapszik maga az ország. Ezek - összefüggésben a Széchenyi-tervvel és egyéb fejlesztést igénylő vagy előremutató beruházásokkal - a foglalkoztatáspolitikára is kihatással vannak. Ilyen módon szeretnénk ehhez a tisztelt Ház támogatását megnyerni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kovács Zoltán képviselőtársam beszélt a kistelepülések támogatásáról. Azt gondolom, hogy a Széchenyi-tervnél sokkal, de sokkal többet jelentene a 2001-2002. évben az önkormányzatoknak, ha például a pedagógusbér-emelés fedezetét odaadná a kormány. Ugyanis tudom azt, hogy egy olyan kistelepülésen, ahol például az alsó tagozat működik és néhányan tanítanak, a pedagógusbér-emelést bizony kigazdálkodni a településnek csak úgy lehet és úgy tud eleget tenni a jogszabályi kötelezettségének, ha nagyon keserves módon, más feladatellátástól ezt a pénzt elveszi.

De ugyanezt tudom mondani a létszámleépítésre. Amikor ezt a költségvetést benyújtották, akkor a kormány büszkén mondta, hogy ez lesz az első költségvetés, amikor az önkormányzatoknak nem kell majd létszámot leépíteni. Csakhogy ez nem igaz! A költségvetésben 2 százalékos létszámleépítéssel számolnak, tehát igenis a kistelepüléseknek is, ahol már nincs kit elküldeni az iskolából, nincs kit elküldeni az önkormányzati hivatalból, ott is ki kell gazdálkodniuk a 2 százalékot. Az államtitkár úr ingatja a fejét - hadd mondjak egy példát. Kaposvár város - ahol én országgyűlési képviselő vagyok - a tavalyi évben is, amikor létszámleépítésből kellett kipótolni a béremelések fedezetét, a város odaadta. Jól tette, hogy odaadta, annak ellenére, hogy nem volt meg a fedezete a központi költségvetésben - de más feladatoktól kellett elvenni. És ilyenkor bizony szegény polgármester úrnak szomorú arccal kell odaállni a peremkerületek lakói elé, hogy nincs pénz járdára és sok minden másra, amire egyébként kellene hogy pénz legyen.

Kedves Képviselőtársam! Amit pedig a tűzoltóság kapcsán elmondott a kormánypárti képviselők magatartását tekintve, ez szemforgatás. Amikor önök a ciklusuk negyedik költségvetését csinálják, akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy az előző kormány, az előző kormányzat nem építette be a költségvetésbe! Ilyen egyszerűen nincsen! Ha pedig önök azzal érvelnek, hogy csak most, áprilisban hozott a Legfelsőbb Bíróság ilyen döntést, ez lehet akár igaz is, de akkor arra kellene csak választ adni, hogy a 2001. és 2002. évi költségvetésben a tűzoltók pótlékának vajon miért nincs benn a fedezete.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Kovács Zoltán képviselő urat illeti a szó.

 

DR KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy a tekintetben opponáljam az ön előbbi felszólalását, hogy az ötszáz fő alatti településeken általában nincsenek komoly és nagy intézmények. Ma már az a cél egyébként a közigazgatásban is, hogy körjegyzőségben lássák el azt a feladatot, ne önálló községekben, és az iskolák és az óvodák tekintetében is az alsó tagozat az egyik településen, a felső tagozat a másik településen legyen, és közös fenntartású iskolákat lássanak el ezek az ötszáz fő alatti kistelepülések. A módosító indítványunk e települések segítségét célozná a közigazgatásban.

Az pedig nem szerencsés, hogy ha egy ötszáz fő alatti településen, adott esetben egy háromszáz fős településen, mondjuk, egy tíz-tizenkét tanerős, nyolcosztályos iskolát tartanak fenn, mert ez körülbelül úgy nézne ki, mintha a Mercedesben Trabant-motor lenne. (Szórványos taps. - Dr. Lamperth Mónika: Ez mind igaz, ezzel egyetértek.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Toller László képviselő úrnak.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatással kapcsolatos szabályozás körében mindig leragadunk egy-egy ponton, ez pedig az, hogy a normatíva mit fedez, mit nem fedez. A másik az, hogy a normatíva számítási alapját sokan nem veszik figyelembe. Ezt megteszi a Pénzügyminisztérium is minden évben, tudniillik egy bizonyos korábban megtagadott, majd újra érvényes bázisszemléleten megmutatják évről évre, hogy a norma mennyivel növekedik; hogy ez mire elég és mit fedez, ebben viszont széles véleménykülönbség van.

Nekem is van véleménykülönbségem, mert nemrég rázta a fejét az államtitkár úr, mintha a létszámcsökkentéssel nem számolna a költségvetés. Dehogynem! Azt mondja, hogy az önkormányzati szférában 2 százalékos létszámcsökkentést kell megvalósítani, és ha ezt megvalósítjuk, akkor rendelkezésre áll a fedezet. Nem igaz! Elfelejtik hozzátenni, és legfeljebb a szomszédjával kellene a pénzügyminiszternek konzultálnia, hogy ebben a létszámcsökkentésben két dolog biztos nem igaz. Az egyik az, hogy megvalósítható, hiszen azok az önkormányzatok, amelyek végrehajtották a saját intézményi reformjukat, semmiféle tartalékkal - létszámtekintetben - nem rendelkeznek.

A másik tétel pedig: az oktatási ágazatban bizony fedezet nélküli feladatnövekedés van minden évben; mindenféle szervező beállítása, a könyvtáros beállítása és így tovább, ez létszámnövekménnyel, és nemcsak átcsoportosítással járhat. Tehát elméletileg sem képzelhető el az, hogy tovább csökkentsük a létszámokat. Ugyanakkor merészen kijelenti a Pénzügyminisztérium, hogy bizony itt, ebben a normanövekedésben benne van mindez az összes szakmai feltétel. Egyszerűen nem igaz!

A másik oldalról pedig a minimálbér eléri az intézményrendszert is, függetlenül attól, hogy a bértábla és a minimálbér között van-e valamiféle pillanatnyi átjárhatóság. Ha megnézi a Pénzügyminisztérium, akkor valószínűleg nem talál, hiszen vannak olyan, ma még közalkalmazotti besorolások, ahol a bértábla nem éri el a minimálbért. Ezen ki fog segíteni? Világos, hogy ezt is az önkormányzatoknak kell megoldaniuk, amire semmiféle erejük nem lesz a következő időszakban. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ami az ötszáz fő alatti településeket illeti, azt gondolom, hogy Magyarországon ez valóban egy olyan probléma, amely összefüggő és olyan programot igényel, amely ezt a kérdést komplex módon kezeli. Meggyőződésem ugyanis, hogy hosszú távon az egyre apróbb települések életképessége egyre nehezebben lesz fenntartható. Különösen így van ez a száz-kétszáz lélek közötti településnél, ahol szinte minden olyan feltétel hiányzott, talán ma is hiányzik, amely egy kulturált, normális élethez szükséges. Minthogy azonban Magyarország döntő mértékben mezőgazdasági ország, így meggyőződésem szerint még igen hosszú távon megmaradnak ezek a települések, bár meggyőződésem szerint hovatovább egyre több olyan jel van, hogy a nagyon apró települések megszűnnek, és talán a valamivel nagyobb falvak azok, amelyek életképesnek bizonyulnak.

Mégis talán ellenzéki képviselőtársaimat megnyugtatja, ha azt mondom, koalíciós partnereim nevében is mondhatom, hogy megvan a kormányban a szándék további források biztosítására az ötszáz lélek alatti települések megsegítésére. Erre meg fogjuk keresni a módozatokat, és meggyőződésem szerint egy méltányos és megfelelő segítség mindenképpen kilátásba helyezhető.

Azt gondolom azonban, hogy ez a fajta segítség sem azt jelenti, hogy innentől kezdve úgy gondoljuk, hogy ez az ideális települési forma. Nyilván nem ez, de mégis az ott élő emberek életviszonyainak a javítása a kormány számára éppen olyan fontos, mint bármelyik másik településen, ezért a módosító indítványoknál számítsanak arra, hogy küzdeni kell majd azzal is, hogy a kormány további forrásokat jelölt meg.

 

ELNÖK: Megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

 

(15.20)

 

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amennyiben önkormányzati feladatokról, oktatási feladatokról és önkormányzati normatívákról beszélünk, akkor úgy gondolom, az érveink alátámasztására célszerű számokat felhozni.

Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy a 2001. évi költségvetésben az önkormányzati normatíva emelése 35 milliárd forint - ezek strikt, határozott számok -, míg a bérigény, tehát a béremelés, a minimálbér, illetőleg az oktatási ágazatban a béremelési igény 28,6 milliárd forint. A különbözet tehát, ha nagyon jól számolok, 6,4 milliárd forint. Az önkormányzati normatíva emelése a 2002. évi költségvetésben is fedezi a bérigény-növekedés összegét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Még további sok-sok kétperces hozzászólás következik. Elsőként Kovács Zoltáné a szó.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Toller László képviselőtársam a 2 százalékos létszámcsökkentésről beszélt. Igaza van abban, hogy ahol kistelepülések kis intézményeket tartanak fenn, ott a 2 százalékos létszámleépítés valóban... - gondoljunk csak bele, a Bokros-csomagtól kezdődően évi 5, illetve 3 százalékos létszámleépítések kerültek előírásra, és természetesen az önkormányzatok ezeket nem igazán hajtották végre, különösen a kistelepüléseken, hiszen ott ez valóban nem lehetséges. A nagyobb településeken azonban, a városokban, a nagyközségekben a 2 százalékos létszámleépítés már tulajdonképpen betudható egy - idézőjelbe tett - "természetes" fogyásnak, nyugdíjba menetelnek, illetve a pályaelhagyásoknak, és ilyen módon ott ez kevésbé okoz problémát.

Ezt magamról tudom mint gyakorló polgármester; nem is vagyok egy olyan nagy településnek a polgármestere, mint Pécs, de megítélésem szerint ott erre még inkább lehetőség van.

Ami pedig a keresetnövekedést illeti, arról Bóka István az imént már beszélt. Én azt szeretném ehhez elmondani, hogy Toller képviselő úr nem kísérte figyelemmel a szabadidő-szervezőket, illetve a könyvtárosokat érintő új rendelkezéseket. Pont azért, hogy a keresetnövekedést illetően ez ne okozzon problémát, ez felfüggesztésre került, tehát ezeket a személyeket nem kötelező felvenni. Egyébként ez azt a célt szolgálta volna, hogy ha kikerülnek a tényleges oktatói rendszerből, akkor ne legyenek pályaelhagyók, hanem ezt követően bent lehessen tartani őket az oktatási rendszerben könyvtárosként, szabadidő-szervezőként, ifjúságvédelmi felelősként és így tovább.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Toller László képviselő urat illeti a szó.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg Turi-Kovács Béla képviselőtársam kisgazda innovációjára szerettem volna válaszolni.

Teljesen megdöbbentett az a korszerű közelítés, amely a Kisgazdapárt sajátja lett abban a pillanatban, amikor a képviselő úr megszólalt. Hiszen az "egy falu - egy iskola - egy orvos" és így tovább elvet teljesen feladni látszanak, és egy tényleg egészséges integráció irányába szeretnék a faluközösségeket elindítani. Egy nagy baj van, hogy a kisgazda tárcák sem a vidékpolitikájukba, sem az elosztási rendszerükbe még nem igazán tudták átvinni ezt a szemléletet. Remélem, a következő miniszter úr a környezetvédelem területén ezt a bokrosítást meg fogja valósítani.

Kovács Zoltán képviselő úrnak annyit szeretnék mondani, hogy amely nagyvárosokban '96 óta következetesen elkezdték az intézményi reformot, ott ez a 2 százalék tartalék, illetve a tavalyi 3 százalék sem állt már rendelkezésre. Tudniillik egy nagytelepülésen az oktatás rendszerében nem lehet full-extrára alakítani - egy intézményen belül sem - az osztálylétszámokat, a pedagóguslétszámokat, a könyvtárat és így tovább, mindazt, amit a törvény szakfeladatként előír. Ezen belül kevés mozgástere van az önkormányzatoknak, nagy nincs.

A 2 százalékos létszámleépítés egy négyezer főt foglalkoztató rendszerben nem kis tétel; főleg akkor, mondom, ha már minden állás betöltött.

Az újabb programok felfüggesztéséről viszont annyit: figyelemmel kísértük ezt. Az a nagy baj, hogy az intézmények, illetve az önkormányzatok elkezdték fegyelmezetten végrehajtani ezeknek a személyeknek az alkalmazását, és akiket éppen felvettek, most már el kellene távolítani, végkielégítéssel, mindennel együtt. Tehát ezen a példán keresztül esetleg a kormány komolytalanságát tudnám bemutatni, nem pedig azt, hogy milyen bölcsen intézkedett a felfüggesztéssel kapcsolatban.

S egy utolsó gondolat a létszámokhoz. Képviselő úr, egy oktatási rendszerben akkor lehet biztosan tervezni, ha nem kétféle adathalmazt használok. Használom azt, hogy a bérfejlesztés tavaly 8,25 volt - ennek az 5 százalékát tartalmazza a normatíva, 3,25 százalékot pedig gazdálkodjanak ki.

A két fogalom majdnem kizárja egymást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), mert bértömegben gondolkodik az elosztási rendszer, pedig egy önkormányzaton belül ez nem ilyen.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több észrevétel elhangzott az önkormányzati gazdálkodás feszültségeiről, ami kétségtelenül létezik. Ilyen szempontból a demokrácia egyik sarokköve az, hogy az önkormányzatok helyzete, jogosítványai és anyagi pozíciói milyenek.

Az tény, és ilyen szempontból minden relatív, hogy a korábbi évekhez képest jövőre előrelépés történik, összességében több mint 10 százalékkal bővülnek az önkormányzati források. Most készítünk módosító javaslatokat - és erről már beszélt Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes képviselőtársam a Független Kisgazdapártból -, az MDF-fel együtt is olyan módosítókat kívánunk még a holnapi nap folyamán beterjeszteni, amelyek részben a kistelepülések problémáját kívánják kezelni; Kovács Zoltán képviselőtársam is kezdeményezője volt ennek a kérdéskörnek. S még más területeken is megpróbáljuk megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel előrébb lehet lépni.

Összességében, lényegében azokból a bérfejlesztési lehetőségekből, amelyek kapcsán az önkormányzati dolgozók béremelése kiemelten kerül majd a jövő évben kifizetésre, az önkormányzatok is részesülnek, hiszen az önkormányzati dolgozók anyagi helyzete javul, az önkormányzati intézmények, mondjuk, pedagógus dolgozóinak anyagi helyzete javul. Ez alapvetően nemcsak a kormányzatnak, hanem az adott önkormányzatnak, így Pécs önkormányzatának is a dicsőségére válik.

Ilyen értelemben azt gondolom, még ha találhatók is feszültségek más területeken, összességében nem lehetünk elégedetlenek a jövő év kapcsán, nem is beszélve arról, hogy a gázközművagyon hosszú évek óta húzódó kifizetése a következő időszakban szintén az önkormányzatok lehetőségeit gazdagítja majd.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvény 389. oldaláról szeretnék két mondatot felolvasni. "Az előzőek szerint, számba véve a központi forrásokat, valamint az elérhető helyi bevételeket, az önkormányzatok 2001-ben együttesen közel 1670 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ez 150 milliárd forinttal, 10 százalékkal több az előző évi előirányzathoz képest. 2002-ben további 100 milliárd forinttal, 6 százalékkal emelkedhetnek az önkormányzati előirányzatok." Aláírta Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr. Tehát nem 12 és nem 10 százalék!

Ehhez képest a kötelező béremelés 8,75 százalék 2001-ben; 7,75 százalék 2002-ben; kiemelt béremelés 2001 szeptemberében 20 százalék; kiemelt béremelés a szociális területen az 1,19-szeres szorzó 1,43 százalékra való emelése. Ehhez hozzátartozik: gázenergiaár-emelés 12 százalék; hőenergiaár-emelés azon a területen, ahol mi lakunk, Debrecenben és Nyíregyházán, a Pénzügyminisztérium által jóváhagyott mértékben 27 százalék - az erőműnél jóváhagyva -; élelmiszerár-emelés 16 és 17 százalék a Statisztikai Hivatal jelentései alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után tessék megítélni, hogy a szükséges feladatokat el lehet-e látni ebből a 10, illetve 6 százalékos önkormányzati forrásnövekedésből.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

 

(15.30)

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bóka és Kovács képviselőtársaim felszólalására szeretnék reagálni. Bóka képviselőtársam azt állította, hogy a 35 milliárdos normatívaemelés a béremelésre elegendő. Mi is azt állítjuk és egyetértünk, hogy a 8,75-re, valamint a szeptember 1-jétől esedékes 20 százalékra valóban elég. De elfelejtette, kedves képviselőtársam, azt is említeni, hogy közben a minimálbér folyományaként már nem elég a 35 milliárd, a számításunk szerint - és ez benne van az MSZP módosítócsomagjában - mintegy 13 milliárd hiányzik már a normatívából is. Egyebekről nem is szólva: a dologira egy fillér költségnövekedés nincs. Azt hiszem, önök is tudják, önkormányzati emberek, Kovács képviselő úr, hogy az intézményhálózat nem olyan, amilyennek lennie kell, a kollégiumi hálózat nem olyan, amilyennek lennie kell. Erre szintén nincs egy fillér sem.

Amit pedig ön mondott Toller képviselő úrnak mintegy vívmányként, hogy felfüggesztettük a könyvtáros és a szabadidő szervezéséért felelős tanárok beállítását és ez nem lesz költségigény, ezt még az Oktatási Minisztérium is olyan rossz kompromisszumnak tartotta, amelyet nem tart a jövőben fenntarthatónak, csak most a béremelés miatt kellett ezt megtennie.

Hadd mondjam el, hogy nemcsak ezt függesztette fel ez a kormányzat a költségvetés kedvéért, hanem felfüggesztette például a kötelező eszközellátásról szóló törvényt, amelyet az önkormányzatok megcsináltak három évre előre, valamennyi önkormányzat megcsinálta. Azt tartom - nem vagyok ezzel egyedül, számos képviselőtársam osztja ezt a véleményemet -, hogy amit megkövetelünk az önkormányzatoktól, tehát hogy végezzék el a feladatunkat, azt nagyon rossz dolog egy kormányzati döntéssel, egy nagyvonalú döntéssel - hogy így mondjam - annullálni, mert ezzel a parlament szavahihetősége csorbul.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Önkormányzati vezető induljon ki abból, hogy akik valaha önkormányzatot vezettek, képviselő-testületi tagok voltak, mindig elégedetlenek voltak az önkormányzatnak az Országgyűlés által megszavazott költségvetési normatívákkal, az ide juttatott pénzösszegekkel. Amíg a világ világ, addig ez így is lesz, még akkor is, ha mondjuk, most 18 százalékos növekmény lenne ebben a rendszerben. Ezért vagyunk egyébként, hogy megpróbáljuk minél jobban felsrófolni - hogy úgy mondjam - az önkormányzatok árát.

Azt viszont szeretném elmondani, hogy nem önmagában csak egy-egy önkormányzati alrendszert kiragadva kell nézni az önkormányzati támogatási rendszert, hanem azt is látni kell, hogy a költségvetés minden fejezetében található olyan alap vagy fejezeti előirányzat, amelyhez az önkormányzat pályázati úton vagy egyéb módon hozzájuthat.

A gázközművagyon 61 milliárd forintja mégiscsak mintegy 700 önkormányzatot érint, méghozzá pozitívan, hiszen kifizetésre kerül. De beszélhetnék az egyházi ingatlanok kártalanításáról, amelyre 6,2 milliárd van, és annak egy része visszajut a kártalanításra jogosult önkormányzatokhoz. A címzett és céltámogatásokról - még nem volt itt Szabados képviselő úr - már szóltunk többen a módosító indítványok kapcsán; az is egy lehetőség.

Tehát úgy gondolom, hogy lehetne jobb is az önkormányzatok pénzellátása 2001-2002-ben, de az elmúlt időszakhoz képest, különösen az előző ciklushoz képest jobb helyzetbe kerültek az önkormányzatok a gazdaság fejlődése következtében; ez érződik, úgy gondolom, az előterjesztett költségvetési javaslatban is.

 

ELNÖK: Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Gondolom, az önkormányzati szférán is előbb-utóbb túljutunk, de fontos néhány kérdésre reflektálni, amelyeket Kovács képviselő úr felvetett.

Itt nem egy önkormányzati általános elégedetlenségről van szó, és nem arról van szó, hogy az ország jelenlegi helyzetében mit engedhetünk meg magunknak vagy mit nem. Arról van szó, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatos teljes szabályozást ma már túlhaladta az élet. A feladatellátás tekintetében újra kellene gondolni az alkotmányt, újra kellene gondolni az önkormányzati törvényt; a kormány és a parlament, a kormány és az önkormányzatok közötti vertikális munkamegosztást újra kellene gondolni, és nem költségvetési szabályozórendszeren keresztül, ami a tetejében nem is a normativitás irányába hat, hanem inkább most már az osztogatásos irányba érvényesít. És hozzá kell tenni azt is, hogy az önkormányzatoknál azt is vizsgálni kellene, melyik önkormányzat mit tett annak érdekében, hogy a saját helyzetén változtasson. Ebbe például beletartozik ez az önhikis dolog és így tovább, minden. Én hat éve mondom, hogy önhibáján kívül nem kerül senki hátrányos helyzetbe, kivéve ha vis maior, elemi csapás éri. A többi mind ott van valahol a hibahatáron.

Azt hiányolom tehát ebből a költségvetésből, hogy ha két évben merünk gondolkodni, akkor egzakt módon meg kell mondani, hogy milyen feladatcsoportra fogunk két évben gondolkodni, és hogy milyen fejlesztési irányokat akarunk az önkormányzatoknál megvalósítani. Ez ebből a költségvetésből abszolút hiányzik. És hiába keressük a költségvetési globalizációt akkor, amikor az alrendszerek a globalizáció eredményét rontják. Például az egészségügyre semmiféle finanszírozás nincs, de van intézményrendszere az összes nagyvárosnak. Ugyanezt tudom elmondani a teljes kulturális intézményrendszerről, amely egy általános normatívában megtestesül, aztán vagy elég, vagy nem. Dologi kiadásokat évek óta nem fogad el a költségvetés. A felújításokat az önkormányzatok bűvkörében tartjuk, erre még pályázati rendszer sincs igazából; a fejlesztésekről különösebben nem is szólok, ahol a luxusfejlesztésektől a tűzoltó munkáig minden megtalálható. És felhívom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok legnagyobb kihívása az elkövetkezendő tíz évben a belterületi úthálózat lesz. Senki nem gondolkodott még arról, hogy a címzett és céltámogatási rendszerben ez kapjon a jövőben prioritást.

 

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Zoltán képviselőtársunk hozzászólására szeretnék reagálni. Említi a gázközművagyon után járó összeget. Igen. Csak ezzel is van egy nagyon nagy gond: én nagyon bízom benne, hogy az önkormányzatok rövidesen valamilyen formában hozzájutnak ehhez az összeghez, csakhogy ez a 62 milliárd forint hiányzik az önkormányzatoknak juttatott összegből, és az a nagy gond, hogy ezt a Pénzügyminisztérium be is kalkulálta. A fejezeti indoklásban van is egy ilyen mondat. Ha Kovács képviselő úr is ezt bekalkulálja, akkor sajnos az önkormányzatoknak csak egyharmada fog valamilyen módon részesedni belőle, a kétharmaduk ebből egy fillért nem fog kapni. De ha ez az összeg, ez a 62 milliárd forint az oktatási normatívába lett volna beépítve vagy a településüzemelési normatívába, akkor ebből az összegből jutott volna mindenkinek, és akkor arányos lenne. Így pedig igen aránytalanul elosztva, az önkormányzatoknak csak az egyharmada jut ilyen összeghez.

A másik összeg: vitatkozunk rajta, hogy mennyi ez vagy mennyi nem. Azt a kérdést teszem fel, hogy miért nem vállalja a kormány, vállalják a kormánypárti képviselők, hogy tisztességesen végezzünk el egy szintre hozási számítást. 86 milliárddal több, ez tény. És mennyi a többletfeladat? Mennyi az infláció, mennyi az oktatási bérek többlete? És van még egy: az előterjesztéshez képest még romlik a helyzet, mert az önkormányzatoknál is úgy van kalkulálva, hogy 30 százalék a társadalombiztosítási járulék. Elfogadtuk a héten az adótörvényeket: ez 31 százalék. Az önkormányzati szférában ez 5,4 milliárd forint pluszkiadást jelent a törvényjavaslatban leírtakhoz képest. Ennek hol lesz a fedezete? Én nézem a módosító indítványokat, hogy valamelyik kormánypárti képviselő fog-e ilyet benyújtani. Eddig nem találtam, de remélem, lesz ilyen módosító indítvány.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Egy utolsó megjegyzés, és tényleg utolsó itt az önkormányzatok bűvkörében.

Kovács képviselő úr, az önkormányzatok nem kapnak semmiféle 61 milliárd forintot! Ha a ma délután tárgyalandó törvényjavaslatot (Dr. Kovács Zoltán: Éjjel!) - vagy éjjel tárgyalandó törvényjavaslatot - el tetszik olvasni, abban az van, hogy van egy kielégítési sorrend, ahol nagyon alacsony a cash, amit az önkormányzatok megkapnak a járandóságból, és állampapír lesz a következő kielégítési sorrend. Azt sem tudjuk pontosan (Varga Mihály: Azt sem tudod, mit akarsz!), hogy hogyan kapjuk meg, mikor kapjuk meg, és ezzel az állampapírral mit lehet majd kezdeni. (Varga Mihály: Jobb, mint a készpénz!) Tehát ez nincs benne a törvényjavaslatban. (Tóth István: Miről beszél?!)

Másrészt nem tudom, hogy a 61 milliárdot honnan tetszik venni. Mert ha jól megnézzük a költségvetést, ez az összeg nincs benne. Ez majd belekerülhet legfeljebb, ha valaki beviszi egy módosító indítvánnyal, vagy átvezetik a később elfogadandó törvényjavaslaton.

A harmadik eleme ennek az egész gázközművagyonnak, hogy nehogy valami ajándéknak tekintsük! Hát ez egy jogos járandóság, meglopták az önkormányzatokat a privatizáció során (Varga Mihály: Suchman!), és ennek a lopásnak az utólagos elismerését kell most az államnak megvalósítania! (Varga Mihály: Suchman, Göndör! - Tóth István: Kérdezd meg Suchmant!)

 

(15.40)

 

Hozzáteszem, hogy megint rosszul tetszik tudni, államtitkár úr - tanulni nem árt -, '92-es az ügy. Suchman Tamás akkor még legfeljebb pályakezdő képviselő volt a Szocialista Pártban itt, a parlamentben. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Kár, hogy nem maradt az!)

 

ELNÖK: Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ehhez az önkormányzati fejezethez szeretnék magam is hozzászólni. Az eddigi vitában elsősorban - és helyesen - a vidéki önkormányzatok kerültek szóba.

Magam egy olyan témát érintenék, ami egyaránt foglalkoztatja a vidéki és a fővárosi lakosságot, ez pedig a városi tömegközlekedés támogatása, mely éveken át természetes része volt a költségvetésnek. Az utóbbi években kikerült belőle. Több szocialista képviselőtársam a 369. pont alatt - nagyon helyesen - módosító indítványt is adott be.

Azt gondolom, hogy a városi tömegközlekedés javítása - akár fideszes, akár szocialista, akár SZDSZ-es vezetése is van az önkormányzatnak - mindenképpen a lakosság érdeke. Itt Budapesten műszaki szakértők szerint a Budapesti Közlekedési Vállalat az összeomlás szélén áll, ha valamifajta műszaki fejlesztésre nem kerül sor, és ez az a pont, ahol a kormányzat álszentségét ismételten láthatjuk.

Amikor a 4-es metró terve szóba került, akkor a kormánypárti oldalon azt mondták, hogy most nem 4-es metrót kellene építeni, hanem a meglévő tömegközlekedést kellene helyette fejleszteni, támogatni. Ehhez képest azt látjuk, hogy a városi tömegközlekedés kiadásainak támogatása egyáltalán nem szerepel a költségvetésben, és sajnos egyelőre az ehhez beadott szocialista módosító indítványt sem támogatja a kormány.

Őszintén remélem, hogy azok, akik a 4-es metró kapcsán ismételten elmondják, hogy ők a meglevő tömegközlekedést milyen szívesen támogatnák kormányzati oldalról, azok ezt az igen szerény 3 milliárdos összeget szerintem egyszerűen meg fogják szavazni, és akkor legalább egy csepp, valóban csak egy csepp jut arra, hogy Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és más városokban a tömegközlekedés működését fenn lehessen tartani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Toller képviselő úr késztet arra, hogy két percben reagáljak a hozzászólására. Képviselő úr, lehet, hogy ön akkor itt volt a parlamentben, de akkor nem vette észre, hogy mi folyik ön körül, vagy mi zajlik az ön pártjában.

Nehogy azt állítsa már, hogy a gázközművek privatizációja nem 1995-96-ban volt! Ha itt volt, ebben a parlamentben, részt vett az akkori kormánykoalícióban, nagyon jól kellett tudnia, hogy az akkori privatizációs lépéseket Suchman Tamás miniszter úr dolgozta ki, Göndör Istvánnal karöltve az önök frakciójából és még más képviselőkkel is, akik lesöpörtek mindenféle ellenérvet mind az ellenzéki pártok, mind pedig az önkormányzati szövetségek részéről, hogy hogyan és milyen módon kellene ezt a privatizációt végrehajtani. (Dr. Toller László: Nem így van!)

Önök voltak azok, akik - mint elefánt a porcelánboltban - nem foglalkoztak azzal, hogy ennek milyen jogi és alkotmányjogi következményei vannak. Ez a kormány az, a polgári kormány, amely ezt az alkotmánybírósági döntést most megpróbálja orvosolni, de a hibát nem mi követtük el. A hibát önök követték el, nekünk kell jóvátenni. 61 milliárd forint áll rendelkezésre arra, hogy ez a hiba jóvátételre kerüljön; részben cashben, készpénzben részben pedig államkötvényben lesz az önkormányzatok számára kifizetve. Azt gondolom, hogy az államkötvény van olyan forgalomképes az önkormányzatok számára, mint a készpénz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném, ha súlyosabb hozzászólások következnének azt követően, amit most szeretnék mondani. Pestiesen szólva, Toller képviselő úr, amit ön mondott a gázközművagyonnal kapcsolatosan: ehhez pofa kell!

Az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből kéne idéznem - teszem is -, a következőt: "A gyors privatizáció kényszerében, szembesülve az önkormányzati törvény 107. § (1) c) pontjából adódó önkormányzati tulajdoni igények fennállásának, terjedelmének bizonytalanságával és a privatizáció sikerét veszélyeztető önkormányzati igényérvényesítés megelőzésére az Országgyűlés gazdasági bizottsága képviselői kezdeményezésre módosító javaslatot fogadott el az Ötv. kiegészítésre." Ez volt az úgynevezett 107/A. §.

Még idézhetném tovább az Alkotmánybíróság döntését, amelynek a lényege egyébként az, hogy a 107/A. § léte kizárja, hogy a hatóságok ettől eltérően, az Ötv. 107. § (3) bekezdése szerint egyedileg állapítsák meg valamely önkormányzatnak jutó gázközművagyon értékét. Ilyen kétségtelen jogcím az Ötv. hatálybalépésekor nem állt fenn. A végrehajtásra való jog pedig nem terjed ki a végrehajtás módjának meghatározására.

Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek ítélte az önök 107/A. §-át, és azt kell hogy mondjam, tíz év óta most jutottunk el oda, hogy az önkormányzatok a jogos jussukhoz hozzájuthassanak. Ez 61 milliárd! Az egész pedagógusbér-emelés a következő évben 35 milliárd forint. Ez kétszer akkora összeg. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Keller képviselő úr, tisztelettel, mindig meg szoktam hallgatni, amikor ön felszólal. Én is hadd kérjem ezt!

Ez az összeg jelentős összeg, és úgy gondolom, hogy ha a képviselő úr elolvassa az előterjesztést, amiről ma este vagy éjszaka szó lesz a parlamentben, akkor tudja annak a módját is a törvény szerint, hogy hogy kerül kifizetésre.

A következő kétpercesben elmondom önnek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt .

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Gondolom, fél perc elég lesz, mert majd este lefolytatjuk ezt a vitát, mert tudatlanságától vezérelve hamisítással vádolt engem Kovács Zoltán képviselő úr. Rosszul tudja.

Az igény nem '94-ben keletkezett, hanem az önkormányzatok igénye a társaságok átalakulásával keletkezett. Innen fölfelé összevissza tetszett beszélni. Az Alkotmánybíróság döntése nem az akkori helyzetet értékelte, hanem egy későbbi helyzetet, viszont az akkori helyzetre visszahat. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. A gázközművagyonnal kapcsolatban az alkotmánybírósági határozatból idézve, úgy gondolom, nem helyes csak egy részt kiemelni. Az Alkotmánybíróságnak nagyon hosszú a határozata, és sok fontos dolog is van benne. Nem azt minősítette alkotmányellenesnek, hogy az önkormányzatoknak juttatott a parlament, hanem azt, hogy ilyen mértékben és nem a tételesen kiszámított összeget. Azt a 40 százalékot kifogásolta az Alkotmánybíróság, hogy úgy nem lehet odaadni, hanem pontosan meg kell határozni.

Ezt csak azért mondom és azért fontos, mert helytelen, amikor a kormánypárti képviselők azt mondják, hogy '95-ben az akkori parlamenti többség nem akart juttatni az önkormányzatoknak a gázközművagyonért ellentételezést. Ami '92-ben, '93-ban elkövetett hiba volt, azt '95-ben akarta helyre tenni az akkori parlament. És soha nem esik szó arról, amit ugyanekkor tárgyalt az Alkotmánybíróság, az elektromos közművekkel kapcsolatos önkormányzati juttatást. Az elektromos szolgáltatók 25 százalékát megkapták az önkormányzatok.

Az Alkotmánybíróság ezt az ügyet is pontosan ugyanúgy megvizsgálta, és érdekes módon ezt az alkotmánybírósági beadványt elutasította, és megállapította, hogy akkor a parlament ezt gratis adta. Tehát nem lett volna köteles a parlament adni az önkormányzatoknak, az elektromos szolgáltatók 25 százalékát. Ezt gratis kapták az önkormányzatok.

Úgy gondolom, hogy ezt el kell mondani, amikor a kormánypárti képviselők megkérdőjelezik az akkori képviselők, az akkori parlamenti többség szándékát, hogy akarták vagy nem akarták, és hogy mit kell most önöknek helyrehozni.

És még egy, az összeg. Nagy hiba 61 milliárd forintot mondani, mert akkor ez az összeg nem 61 milliárd volt. Ha valaki megnézte a ma este tárgyalandó törvényjavaslatot, annak a mellékletében pontosan benne van, hogy mekkora ez az összeg. Ez az 1990-től számított kamatok során emelkedett 61 milliárd forintra. Ha ezt az első parlament (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) odaadta volna, akkor 12 milliárd körül megállt volna. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Toller képviselő úr nem tudja, hogy mikor és hogyan kerül kifizetésre, illetve a 61 milliárd milyen módon kerül az önkormányzatokhoz. Az én ismereteim szerint amennyiben a törvényjavaslat az általános menetrend szerint elfogadásra kerül, akkor decemberben ez a törvény élni fog, és ezt követően 30 nap a kifizetési határidő. 10 millió forint készpénz, illetve a fennmaradó összeg 20 százaléka is szintén készpénzben. Egyéb biztosítékok is vannak, mert az állampapírra évi kétszeres visszavásárlási kötelezettséget vállal maga az állam.

 

(15.50)

 

Ez Pécs esetében is jelentős összeg, hiszen gondoljunk csak bele, Pécs, ahol Toller képviselő úr polgármester, 1,7 milliárdot fog kapni ebből a 62 milliárdból. Úgy gondolom, ez egy jelentős összeg. Azt pedig, amit mondtam az imént, az Alkotmánybíróság döntéséből idéztem, és ha én összevissza beszélek, akkor az Alkotmánybíróság döntése egy összevissza iromány ezek szerint, ahogy Toller képviselő úr mondotta. Ténylegesen arról volt szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor egy privatizációs kényszer volt, és ha ebbe belepiszkáltak volna az önkormányzatok annak idején, mert tulajdoni részük, amely már a 107. § c) pontja alapján 1990. szeptember 30-ával megnyílott, zavarta volna a privatizációs viszonyokat, amit Suchman Tamás vezetésével az MSZP készített elő... - hiszen ott jelentős, ha nem is ekkora, nominálértékben ekkora, de reálértékben ugyanilyen nagyságrendű vagyontömeg jutott volna az önkormányzatoknak. Ehhez egy ilyen oldallépéssel próbálták önök utólagosan az önkormányzatokat egy szépségflastrommal helyrehozni, ahelyett, hogy megtették volna a privatizációval egyidejűleg. Ez a lehetőségük önöknek fennállt, hogy odaadják az önkormányzatok jogos jussát.

 

ELNÖK: Most, tisztelt Országgyűlés, már azt hittem, hogy folytathatjuk a rendes felszólalók sorát, de Jauernik István az utolsó pillanatban még jelentkezett, úgyhogy újabb kétperces hozzászólás következik.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Nagyon röviden: a Horn-kormány nem volt egy éve kormányon, amikor ezt a kérdést napirendre tűzte, és a parlamentben döntés született. Az Orbán-kormány több mint két éve kormányon van, és még nem született a parlamentben ebben a kérdésben döntés, pedig azóta jókora idő eltelt. Úgy gondolom, hogy ezt, hogy milyen gyorsan lépett az egyik vagy a másik kormány, ebben az összefüggésben nem célszerű a mostani kormánynak emlegetni.

Köszönöm. (Közbeszólás: Így igaz.)

ELNÖK: Kovács Zoltán képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném ismételten az Alkotmánybíróság döntését idézni Jauernik képviselőtársamnak, amely azt mondja ki, hogy a 107. § vonatkozásában megalapozatlan a törvény végrehajtása, és többek között a megállapított vagyoni érték alátámasztásának hiányában gyakorlatilag elmaradt. Nem számolták ki annak idején az akkori döntéshozók, és ezért lehetett gyorsan, egy gyenge szépségflastrommal valamit adni az önkormányzatoknak. Most pedig azért tartunk itt, mert ki kellett számolni 1990-től többszörös számítási móddal, hogy milyen összeg járna az önkormányzatoknak, ahogy azt az Alkotmánybíróság előírta.

Akkor, kérem tisztelettel, önök nem csináltak semmit, hanem gyorsan lefolytatták a privatizációt, valamit dobtak az önkormányzatoknak alkotmányellenesen, és ezt követően most azt mondják, hogy hát kérem, ez a polgári kormány késésben van. Eddig a bíróság döntését követően munka folyt, kiszámolták az értékeket, amelyek az én ismereteim szerint az önkormányzatoknál 97,2 százaléknak megfelelő számokat mutatnak, tehát egy alapos munkával készítették elő, és ezért tartunk itt. És ha a törvényjavaslathoz kérhetem a képviselő úr, illetve az MSZP támogatását, akkor, ahogy az imént elmondtam, decemberben sor kerülhet a törvény elfogadására, s január hónapban megindulhat a pénzek önkormányzatok felé történő áramoltatása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Most, tisztelt Országgyűlés, soron következik Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Bartha László, a Fidesz részéről.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti hozzászólásomban én négy olyan szabaddemokrata módosító indítványt ismertettem és indokoltam, ami valóban nagy összeg átcsoportosítására, másként történő felhasználására tett javaslatot. Egy kisgazdapárti képviselő úr meg is vádolt engem azzal, hogy felelőtlenül dobálózom a nullákkal. Most szeretnék rá reagálni, hogy ezeket a módosító indítványokat éppen felelősségtudatból fogalmaztuk meg. Ami a fogyatékosügyi támogatást illeti, azt gondolom, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy a '98-as törvény érvényesüljön, hogy az abban ígért feladatok valóban megoldódjanak. Ezért ezt a vádat mindenképpen vissza akartam utasítani, hangsúlyozva, hogy éppen a felelősségtudat indított a módosító indítványok megfogalmazására.

Most a délutáni vitában néhány olyan módosító indítványunkat szeretném ismertetni és indokolni, amelyeknek az anyagi vonzata igen-igen szerény. Itt nem milliárdokról van szó, csak néhány millió forintról. De ezek olyan javaslatok, amelyeknek az elfogadása nagyon alapvetően érinti azoknak a társadalmi szervezeteknek az életét, működését, amelyekre vonatkozik.

Az ajánlás 460., 462., 465., 466. és 469. pontjában egy szerényebb összegű emelésre tettem javaslatot a négy nagy országos fogyatékosszervezet vonatkozásában, és egy másik ajánlási sorban a 461., 463., 464., 467. és 470. ajánlási pont tartalmazza azt a javaslatot, ahol egy reálisabb, plusz 10 százalékkal megemelt támogatási összegre fogalmaztam meg javaslatot.

Melyek ezek a szervezetek? Négy nagy országos fogyatékosszervezet működik: a Hallássérültek Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, valamint az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége. Itt jegyzem meg, hogy ennek az utóbbi szervezetnek a korábbi években előírt, előjegyzett támogatási összegét most ez a költségvetés kettébontotta, és egy másik soron, értelmi fogyatékosok országos és regionális szervezetei címen tartalmazza az eddigi támogatás közel felét,

Szeretném indokolni a javaslatomat, miért szeretném megemelni ezeknek a szervezeteknek a támogatását. Mindenekelőtt azért, mert se tavaly, se idén egy forinttal nem emelkedett a költségvetésben a támogatásuk, sőt jövőre, 2001-ben is csak 5 százalékos emelést tervez a kormány, pedig az eleve alacsonyra tervezett infláció is magasabb ennél az 5 százaléknál. Szinte hallom, amint mondják már, hogy de nézzem meg a 2002-es sort, hogy ott majd egy jelentősebb támogatásnövelés be van iktatva. Ez kétségtelen, 2002-ben szerepel a költségvetésben egyfajta választási ajándék ezeknek a szervezeteknek a számára. De azt gondolom, hogy amit idén, illetve jövőre vagy tavaly nem kaptak meg, azt 2002-ben már nehezen fogják pótolni. Tehát azokat a gondokat, amiket idén meg jövőre kell megoldaniuk, azoknak a megoldását mindenképpen az segítené, hogyha folyamatosan és fokozatosan emelkedne az a támogatás, amit kaphatnak a költségvetéstől. Megmondom őszintén, hogy a bizottsági vitában semmiféle semleges magyarázatot nem kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért így történik ezeknek a támogatásoknak a tervezése.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Egy másik fogyatékosalapítvány sokkal drámaibb fejlemény elé néz: a Kézenfogva Alapítvány, amelyik értelmi fogyatékos gyermekeket gondoz, illetve azok számára épít lakásotthonokat, egyik évről a másik évre kikerül a költségvetésből, gyakorlatilag lenullázódik.

(16.00)

 

A Kézenfogva Alapítvány 50 millió forinttal szerepelt az idei költségvetésben, a jövő évben pedig nulla a támogatása. Azt gondolom, nagyon jó lenne, ha ez nem maradna így, többek között azért nem, mert ez az alapítvány, amely igen-igen értékes munkát végez, jelentős külföldi segítségnyújtáshoz csak akkor jut hozzá, ha hazai forrásból is dokumentálni tudja a támogatottságát.

Harmadikként szeretném megemlíteni az ajánlás 517. pontjában szereplő, az egészségügyi fejezetben, a tárcánál található betegszervezetek csoportját, a rákbetegek országos szervezeteinek támogatását. Érhetetlen módon ez a támogatási összeg nem nő, hanem ellenkezőleg, elkezd fogyni, jövőre 50 millió, utána 2002-ben pedig már csak 40 millió az előirányzott támogatás. Az előbb hallhattuk egy felszólalásban, hogy évente 60 ezer új beteggel kell számolniuk a rákbetegek szervezeteinek, következésképp nagyon fontos lenne, hogy a Ház megváltoztassa ezeket az összegeket, elfogadja azt a javaslatot, amely nem csökkenésre, hanem ellenkezőleg, ezeknek a támogatásoknak a növelésére fogalmazódott meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szívesen indokolnám még hosszan is, milyen csodálatos munkát végeznek ezek a szervezetek, de takarékoskodnom kell az idővel. Ilyen körülmények között csak remélni tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaim félre tudják tenni az előítéleteiket, amikor ezeket a módosító indítványaikat mérlegelik, és túl tudnak lépni pártszempontokon, nem azt nézik majd, hogy ellenzéki oldalról jött a kezdeményezés, hanem az ügyet nézik, hogy fontos, hogy támogatandó, és támogatják majd ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Két percre megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak, MSZP.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandóm szorosan kapcsolódik a Béki Gabriella által elmondottakhoz, én is szervezetek érdekében szeretnék szólni, és kérem az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság által benyújtott indítványok támogatását.

A kisebbségi szervezetek által ellátott feladatok támogatására a bizottság javasolja megemelni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány, illetve a Cigányokért Közalapítvány költségvetési támogatását. Mind a két közalapítványban jelen vannak az érintettek, jelen vannak a parlamenti pártok képviselői, és jelen van a kormány képviselője, tehát a felhasználás garanciái biztosítva vannak.

A kisebbségi szervezetek működésének támogatása az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság feladata, ebben az bizottságnak van joga országgyűlési határozati javaslatot a parlament elé terjeszteni. Teljesen érthetetlen módon ez a működési támogatási összeg nominálértéken változatlanul marad; erről még a Pénzügyminisztérium képviselője is értetlenségét fejezte ki a bizottsági ülésen.

Ugyancsak javasoljuk a határon túli magyarok szervezeteinek juttatott támogatás megemelését.

Végül: nem szorosan a témakörhöz kapcsolódik, de a bizottság nevében ismételten kérem a plenáris ülést, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatalának költségvetését vizsgálja felül és egészítse ki. Évente meghallgatjuk az országgyűlési biztosok jelentését, évente elmondjuk, hogy a munkájuk mennyiben szolgálja a jogállamiságot, évente megdicsérjük őket azért a teljesítményért, amit nyújtottak, és nem biztosítjuk a működésükhöz szükséges költségvetési feltételeket. Úgy gondolom, a parlament felelőssége nem csupán az, hogy meghallgassa az országgyűlési biztosok beszámolóját, hanem az is, hogy a működésük feltételeit biztosítsa. Ehhez idén egyötöd tűzijátéknyi pénz lenne szükséges. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Béki Gabriella említette a társadalmi szervezetek támogatását, Kósáné Kovács Magda is beszélt róluk; még máskor szeretnék visszatérni arra, hogy a társadalmi szervezetek támogatása nulla forinttal, nulla százalékkal növekszik.

Egy dolgot azonban, amit Béki Gabriella mondott, mindenképp fontosnak tartok, úgy is, mint a társadalmi szervezetek bizottsága alelnöke, hogy három pontban, a 457. számú módosítóban a Kézenfogva Alapítvány támogatásáról, a 469. pontban az értelmi fogyatékosok országos és regionális szervezeteinek támogatásáról és 517. pont alatt, amit javasolt, a rákbetegek szervezeteinek támogatásáról a társadalmi szervezetek bizottságában konszenzus született, tehát a bizottságunkban megszavaztuk ezeket a módosító indítványokat. Ez azt a halvány reményt ébreszti, amit Béki Gabriella mondott, hogy kormánypárti oldalon is győzhet a szakmai tisztesség és a jó szándék a pártpolitikai megfontolások felett, legalábbis a bizottságunkban ez volt a helyzet. Őszintén bízom benne, ha a kormánypárti képviselők közül azok, akik foglalkoznak a társadalmi szervezetekkel, erre a felelős döntésre jutottak, akkor a többiek is követni fogják.

Nem kell mondanom, hogy a Szocialista Párt természetesen mindezeket a módosító indítványokat támogatja.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces nincs. Felszólalásra megadom a szót Bartha László képviselő úrnak. Ő sincs itt. (Dr. Bartha László: Itt vagyok!) Itt van. Tessék a beszélgetést később folytatni, és akkor várjuk a felszólalást. Parancsoljon!

 

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, csak azt reagáltam, hogy rendes hozzászólásra kértem a lehetőséget. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit más vizekre evezzek! Valószínűleg nem lesz szokatlan tőlem, ha az egészségügy fejezeteihez fogok néhány szót szólni.

A mai napon már többször elhangzott az a valóságot tükröző kijelentés, hogy az egészségügyhöz több pénz kellene. Azt gondolom, hogy ebben a Házban nincs olyan ember, aki ezt ne helyeselné és ne mondaná azt, hogy ez igaz, az egészségügyhöz több forrás szükségeltetik, azonban azt gondolom, azt sem vitatja senki, hogy egy ilyen nagy szolgáltató rendszer fejlesztéséhez mindenféleképpen szükséges egy gazdasági alap, az, amit a magyar társadalom, a magyar termelő szféra meg tud adni.

Azt gondolom, azt sem vitatja senki - erről az elmúlt hetekben szinte példa nélküli egyező vitát folytattunk -, hogy az egészségügy maga is egyfajta, habár áttétellel, egy termelő ágazat, hiszen egy olyan humán erőforrást, olyan egészséges munkaerőt tud biztosítani, amely lehetőséget ad arra, hogy a termelő ágazat még hatékonyabban tudjon működni.

Ahhoz azonban, hogy az egészségügyünk valóban így tudjon működni, egyfajta forrásátcsoportosításra volna szükség, és a kormány azzal, hogy a két évre 140 milliárd pluszforrást biztosít az egészségügy számára, ezt a munkát el is kezdte. Azonban az is tény, és a következő hetek törvénykezése remélhetőleg erre alapot is fog szolgáltatni, hogy a források bevonásának lehetősége talán nemcsak magától a Háztól, nemcsak magától a kormánytól várható, hanem elképzelhető, illetve indokolt lehet mindenféleképpen az is, hogy esetleg lehetőséget teremtsünk a jogi és gazdasági környezet megváltoztatásával arra, hogy az egészségügyben dolgozók, az egészségügy területén dolgozó szakmai befektetők esetleg reális esélyt lássanak arra, hogy beléphessenek, hogy segíthessenek ennek a rendszernek.

Azt gondolom, ennek a Háznak az egyik legfontosabb ténykedése lehet a költségvetés mellett az, ha a következő hetekben akár a szakorvosok szellemi szabad jogállásáról szóló törvényét majd megvitatja és azt megfelelő módon elfogadja, illetve az intézményrendszer egységes jogi környezetét a mai kor követelményének megfelelően megalkotja. Ez - azt gondolom - már egy óriási lehetőség, óriási segítség lesz, a költségvetésen túl is az egészségügy átalakításához.

Az, hogy pénz kell, és hogy a kormány jól gazdálkodott-e a pénzzel, illetve jól kíván-e gazdálkodni a pénzzel, arra elhangzottak bizonyos vádak, hogy szeretnénk átcsoportosítani, illetve lehetőséget biztosítani a kormánynak, hogy a kasszán belül különböző lehetőségeket teremtsen magának, és hogy nem látszik az, hogy milyen jövőbeni tervek vannak, illetve az elmúlt időszakban mik segítették a hatékonyabb működést.

 

 

(16.10)

 

Erre néhány cáfolatot hadd mondjak el önöknek. A tb-alapok stabilizációjára több fontos lépés történt, és ezek a 2001-2002. évben is folytatódnak. Csak emlékeztetőül néhányat fölolvasnék önöknek:

Egy új gyógyszerár-támogatási rendszer alakult ki, ezen belül a fix áras és generikus program beindítása. Általában a költséghatékonyság került - nyugodtan mondhatjuk - az egész tb költségvetésének előterébe.

A hatóanyag-alapú támogatás és a bizonyítottan nem hatásos készítmények adott indikációban történő nem támogatása.

A pozitív gyógyszerár-támogatási lista újragondolása. Az ilyen hatékonyságnövelő intézkedések a kiadásokat csökkentő, a betegek egészségügyét nem veszélyeztető kérdések közé tartoznak. Egyébként az orvosok érdekeltségének megteremtése a racionálisabb gyógyszerfelírásban is ezt szolgálta.

A nagy értékű kórházi gyógyszerek kiemelése a hbcs pontrendszerből, és a központi beszerzés. Ezt szeretnénk elérni a következő időszakban, nemcsak a gyógyszereknél, hanem a gyógyászati segédeszközöknél is hasonló módon lehetne eljárni.

A szakmai protokollok alapján a financiális protokollok kiépítése. Általában elmondható az, hogy hosszú távú hatékonyságot szeretne a kormány elérni ezekben a pénzfelhasználásokban.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak néhány módosító javaslatról, amelyeket az elhangzottak tükrében, illetve a pontosítás kedvéért nyújtottunk be képviselőtársaimmal; az egyiket éppen a takarékosság jegyében a közgyógyellátási rendszeren belül. Mindenki által ismert az, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény pontatlanságai, illetve kiskapui miatt lehetőség nyílik néha arra, hogy visszaéléseket kövessenek el a különböző gyógyszereknél, gyógyászati segédeszközöknél, illetve ezek javításánál. Ezért módosító javaslatot nyújtottunk be, amely a tavalyi évben, illetve az idei évben kialakult több száz millió forintos hiányt szeretné pótolni.

A területi kiegyenlítődés miatt tettük azt a módosító javaslatot, amely a költségvetésben a debreceni tudományegyetemnek egy pozitrontomográf fejlesztését szolgálná. Itt - nem sértve a debreceni érdekeket, de ismerve azt az európai arányt, mely szerint egy ilyen készülék 2 millió fős populációra indokolt - egy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amelynek értelmében más egyetemi városoknak is lehetőségük nyílna ilyen eszköz beszerzésére és későbbi üzemeltetésére. Ezt egyébként érintett orvosi szakkollégiumok '97-ben már támogatták, és '99-ben is megtették ezt a fajta állásfoglalást.

Egy inkább technikai jellegű módosításról is szeretnék beszámolni, mely gyakorlatilag azt a lehetőséget biztosítja, hogy a családtámogatási ellátásokat ebben az évben még december 31. előtt ki tudjuk fizetni az arra rászorultaknak. Azt gondolom, mindenféleképpen fontos, hogy ebben az időszakban ez a nem túl nagy, de mégis a családok számára segítő forrás eljusson a pénztárcájukba. Ezt a módosítást egyébként az Áht. módosítása tette szükségessé.

Befejezésül engedjék meg, hogy azzal zárjam szavaimat: azt gondolom, a polgári kormány a lehetőségeihez mérten megtette azt, amit az egészségügyben e forrásokból meg lehet tenni. Jelen pillanatban a gazdaság teherbíró képessége sajnos nem több, de talán adjuk meg a lehetőséget másoknak is a jogi és gazdasági környezet átalakításával, hogy ha tudnak, próbáljanak meg segítséget nyújtani a rendszernek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Meglepett Bartha képviselőtársam hozzászólása. Nem is akarom az általános ügyekkel kapcsolatban terhelni a két percet, de örülök, hogy több forrást tart szükségesnek. Ezért nagyon kérném, támogassa a 765., 766., 767. számú indítványainkat, mert itt 30 milliárd forintot javasoltunk arra, hogy valóban minden dolgozó megkaphassa a 20 százalékos béremelést, mert sajnos nincs dologi automatizmus, így a konfliktus a kórházigazgatók szintjére csúszik le. Neki kell eldönteni, hogy most akkor bért emel, vagy pedig a dologi kiadásokat és azoknak a többletét fizeti-e ki. De legalább azt kérem, hogy az egészségügyi bizottság módosító indítványát támogassák, amelyben 8 százalékos dologi automatizmusra tettünk javaslatot.

Az új gyógyszerár-támogatási rendszernek a körvonalait nem látjuk, azért ezt meg kell hogy jegyezzem. Ezért indítványozzuk, hogy ezt a zárt gyógyszerkasszát legalább föl kéne oldani, mert már csak az idén is kétszer volt kénytelen módosítani a kormánypárt a kasszakeretet, egyszer 12 milliárddal, egyszer most még 5 milliárddal. Tehát teljesen átláthatatlan a helyzet, nem lehet látni, hogy mi fog tulajdonképpen történni január 1-je után.

Végül pedig, ami ezt a közgyógyellátással kapcsolatos javaslatot illeti: én nagyon alaposan átnéztem. Ez lényegében arról szól, hogy az eredeti törvényhez képest kimarad az a jogosultság, hogy a közgyógyellátottak, tehát a kedvezményezettek fogpótlásra, fogszabályozó eszközökre lesznek jogosultak. Tehát önök még elvesznek valamit a rászorultaktól. Egészen megdöbbentő! Ugye, önök fölháborodtak 1995-ben, amikor a stabilizáció kapcsán a fogászati ellátás jó része kikerült a társadalombiztosítás kasszájából, most viszont önök ezzel a javaslattal ebből elvesznek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Én négy ajánlási ponthoz szeretnék röviden szólni, mert a szocialista frakció ideje is véges. Azzal szeretném kezdeni, hogy az Egészségügyi Minisztérium előirányzatainál található két módosító indítványunk. Az egyik az 518., a másik az 519. sorszámot viseli. Az egyik a rákbetegek országos szervezeteinek juttatna plusz 20 millió forintot jövőre, és a 2002-es költségvetésben 15 millióval szeretnénk ezt növelni. A másik módosító indítványunk a Gyógyszerész Kamara támogatását növelné 40, illetve 50 millió forinttal a következő két évben.

Úgy gondoljuk, úgy gondolom, az előbb elmondott, Béki Gabriella által már elmondott érveket nem kell megismételni, de talán nyomatékosan a két párt részéről eljut most már a kormánypárti fülekbe, hogy ha nő és tragikusan nő a rákos betegek száma, akkor az érdekképviseleti szerveik támogatását fel kellene karolnia. A polgárok és a beteg polgárok érdekei, azt hiszem, mindenek előtt valók egy magát értékőrzőnek és konzervatív értékeket őrzőnek tartó kormány számára is.

Van viszont egy másik szervezet, amely a Szociális és Családügyi Minisztérium keretén belül nem kapott a kormánytól támogatást. Ez a Kézenfogva Alapítvány. Én megdöbbenve láttam, méltánytalannak tartom, és szeretném tudni a magyarázatát, hogy miért nem kapott ez a hiánypótló tevékenységet végző alapítvány egy fillért sem. Ezért a szocialista frakció 50 millió forintot javasol jövőre, és 60 millió forintot a 2002-es költségvetésre, hogy tudják a sérült, az értelmi fogyatékkal élők érdekeit és foglalkoztatását, illetve lakóotthoni elhelyezését továbbra is biztosítani. És ha van alapítvány, amely nemzetközileg is az ország hírnevét öregbíti, akkor ez az, és nem az Országimázs Központ.

Van még egy negyedik ajánlási pont, amiről szeretnék szólni, és új érvet szeretnék hozni a délelőtti megszólalásomhoz képest, mert akkor az idő rövidsége miatt erre nem tudtam kitérni; az 54. ajánlási pontban szerepel, a kiegészítő családi pótlék témakörét érinti. A hét végi futárpostával kaptuk meg mi, a kormánypártiak is, gondolom, ugyanezzel a futárpostával a KSH 2000/8. statisztikai füzetét, és ebből szeretnék két mondatot idézni, semmi többet.

 

(16.20)

 

"Idén az egy gyermeket nevelők körülményei a gyermek nélküliekéhez viszonyítva nem változtak, a két- és többgyermekeseké valamelyest romlottak. A különbségek alakulásában szerepe volt az aktív keresős gyermek nélküliekhez képest kisebb munkajövedelműeknek és a gyermekneveléshez való társadalmi hozzájárulás viszonylag szerény emelkedésének. A leginkább hátrányos helyzetűek azok a gyermekes háztartások, ahol a felnőttek nem aktív keresők, gyesen lévők, nyugdíjasok, munkanélküliek, s a többi. 2,3 millió húsz év alatti eltartott gyermek közül több mint 300 ezer él inaktív háztartásban."

Tehát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök meghirdetnek azoknak, akik nem tudják igénybe venni az adókedvezményt, egy kiegészítő családi pótlékot. Magyarán, 358 forint pluszt adnak a családoknak, ez a Mádi-féle javaslatban 1,7 milliárdos költségvetési kihatással szerepel. Mi csak ennek a csoportnak, akiknek nincsen adózó jövedelme, a módosító csomagunkban 6,5 milliárdot adunk - mert ha ennyire fejlődik és növekszik a gazdaság, akkor ennek a forrásai is megvannak, és mi meg is jelöltük a forrást -, és emellé jön még a kiegészítő családi pótlék másik része, amit az adókedvezményt igénybe venni nem tudók kapnak. Úgy gondolom, hogy ez az érv és ez az anyag önök előtt is ott van, és kell hogy hasznosuljon.

Most már reménytelenül, de még mindig kicsit naiv idealistaként bízom abban, hogy ide mi politizálni szegődtünk, és számomra a politika a közügyek intézése. A közügyek intézése és az elesettek ügyeinek a fölkarolása, nem csak a polgároké, mert polgár az állampolgár és a választópolgár is, és nem csak a választások évében. Ezért kérem önöket, hogy ebben az abszurd kétéves költségvetésben legyenek figyelemmel azokra, akik nem tudják az önök által biztosított adókedvezményeket kihasználni, akik betegek, elesettek, és akikkel valakiknek törődni kell. Azt hiszem, a politikus, aki ebben a Házban ül, és ezért kapja a tiszteletdíjat, az végezze a munkáját.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. 3 perc 19 másodperce van, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Időkereteinkből következik, hogy én most azt a felszólalást kényszerülök folytatni, amelyet szünet előtt még televíziós időben kezdtem. Elmondtam akkor, hogy az a módosító javaslatunk, amely a 4-es metró építéséhez kíván forrást teremteni, egyfelől jogilag, jogi szempontból indokolt, hiszen három bírósági ítélet, a Magyar Köztársaság bíróságainak három ítélete kötelezi a magyar államot, hogy hozzájáruljon az állam és a Fővárosi Önkormányzat közötti szerződés szerint a 4-es metró építéséhez. Egy miniszter arra hivatkozott, hogy a költségvetésben nincs rá pénz, tehát a bírósági ítéletet nem kell teljesíteni. Nos, tisztelt kormánypárti többség, itt az alkalom a jogkövető magatartásra, most kell önöknek olyan költségvetést elfogadniuk, amely fedezetet teremt a bírósági ítélet teljesítésére.

Második érvem közlekedéspolitikai természetű volt. Arra mutattam rá, hogy a kétmilliós főváros normális közlekedéséhez szükség van arra, hogy a sokkal szegényebb időszakokban megépített közép-budai, kelet-pesti, észak-pesti és dél-pesti irányhoz hasonlóan a hasonló utastömeget mozgató dél-budai irányból is megteremtsük a - felszíni közlekedést, az utcákat és a város levegőjét tehermentesítő - föld alatti közlekedést.

Harmadik érvem - hogy egy olyan kifejezést használjak, amit inkább önök szeretnek -, ha úgy tetszik, nemzetpolitikai jellegű. Ahhoz, hogy Magyarország azt a szerepet tölthesse be a Kárpát-medencében, amit valamennyien szeretnénk; ahhoz, hogy Budapest azt a centrális szerepet tölthesse be a Kárpát-medence magyarsága és a régió nem magyar lakossága számára, ami szükséges, Budapestnek mint regionális központnak kell fejlődnie. Ahhoz, hogy erdélyi, szlovákiai, szerbiai magyarok számára a régió kulturális, kereskedelmi, pénzügyi központja lehessen Budapest, arra van szükség, hogy az üzleti világ, a kulturális világ Kijev, Berlin, Róma és Isztambul között Budapestet ismerje mint legjelentősebb centrumot. Ehhez pedig Budapestet fejleszteni kell.

A miniszterelnök úr Hannoverben járva budapesti világkiállításról ábrándozott. A miniszterelnök úr Sydneyben járva budapesti, pontosabban magyarországi olimpiát helyezett kilátásba 2008-ra, 2012-re. Gondolom, hogy nem Debrecenben, Kaposváron vagy Alcsútdobozon kíván világkiállítást vagy olimpiát rendezni, hanem Budapesten. Ahhoz viszont Budapest tömegközlekedését már most el kell kezdeni alkalmassá tenni ilyen regionális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és világméretű feladatok ellátására. Ehhez nem elég tíz év múlva, húsz év múlva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 4-es metrót építeni. Ehhez, a 4-es metró építéséhez most kell hozzákezdeni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek következnek. Két percre megadom a szót Ughy Attila képviselő úrnak, Fidesz.

 

UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Annak a történelmi pillanatnak lehetünk részesei, amikor egyet kell hogy értsek Bauer Tamás képviselőtársammal Budapest fejlesztése tekintetében és abban, hogy Budapestet mindenféleképpen fejleszteni kell, elsősorban a tömegközlekedésre való tekintettel. Azonban engedtessék meg, hogy néhány kitétellel azért vitatkozzak Bauer Tamás képviselőtársam felszólalásában, különösképpen azzal a kitétellel, amit a 4-es metróról mondott, mert azt gondolom, hogy nem polgármester, hanem Mekk mester-szerű főpolgármesterünk megint olyan fejlesztésbe szeretné belehúzni Budapestet és belehúzni az országot, ami - a környezetvédelmi bizottság ülésén, a meghallgatáson két héttel ezelőtt többször hangsúlyoztam - teljes egészében megalapozatlan, teljes egészében veszélyezteti Budapest hő- és hévízforrásait, Budapest turizmusát, és nagyon sok olyan dolgot veszélyeztet még, amiről eddig Budapesttel kapcsolatban azt gondoltuk, hogy fontos.

Hogy miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert a főpolgármester úr és a Főpolgármesteri Hivatal egy olyan szerződést kötött a 4-es metró megépítésére, és úgy kívánja a 4-es metrót megépíteni, hogy előtte nem végezte el azokat a nagyon fontos előzetes tanulmányokat a közlekedési szokásokról, ami alapján lehetne tudni, hogy mik a budapestiek utazási szokásai. Ugyanis a budapestiek utazási szokásai nem feltétlenül ott vannak és nem feltétlenül úgy vannak, ahogy a főpolgármester úr alagutakat kíván fúrni Budapesten.

Ehhez még azt is hozzátenném, hogy a meglévő felszíni közlekedést annak az összegnek a töredékéből lehetne fejleszteni, amit a főpolgármester úr és amit Bauer Tamás képviselő úr is a fővárostól igényelne. Azt kellene először fejleszteni, az elővárosi vasutakat, a Budapesti Közlekedési Szövetséget, a budapesti körvasútsort, és ha ezek készen vannak, és látjuk, hogy ez milyen módon alakítja át Budapest tömegközlekedését, akkor van értelme gondolkodni azon, hogy metrót építsünk, és ez a metró hol épüljön és milyen nyomvonalon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Bartha László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A budapesti fejlesztésekkel, amit Ughy képviselőtársam elmondott, teljes mértékben egyetértek. Budapestnek ahhoz, hogy ezen nagy fővárosok sorába méltóképpen tudjon csatlakozni, bár szerintem többé-kevésbé már ott van, valóban fejleszteni kell a fővárost. Azzal a kitétellel, amely a regionális központokról szól, engedje meg, hogy vitatkozzam önnel, hiszen a magyarságnak és a határokon túl rekedt magyarságnak nem elsősorban Budapest az elérendő cél, hanem meggyőződésem szerint vannak olyan határ menti nagy települések - lehet ez akár Debrecen és Kaposvár is, és engedje meg, hogy Szegedre is utaljak -, amelyek meg tudják tenni ezt a munkát. (Közbeszólás: Győr!) Pécs maga is, Győr is, így van, ezt a munkát el is végzik, el is végezhetnék. Ezekben a városokban legalább akkora szükség van a tömegközlekedés fejlesztésére, mint amilyen Budapesten van. Mi is nagy örömmel vennénk azt a kormánytól, meggyőződésem, hogy mindegyik város nagy örömmel venné azt a kormánytól, ha ilyen nagyságrendű forrásokkal tudná ezeket a városokat segíteni.

 

(16.30)

 

Nem hiszem, hogy ha megkérdeznénk az ezekben a városokban élő embereket, akkor ők két kézzel tolnák vissza azokat a forrásokat, azért, hogy inkább Budapesten 4-es metrót építsünk.

A határon túli magyarságra még egy gondolattal visszatérve: én az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben személy szerint is nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a dél-kelet-európai stabilitás valamilyen módon rendeződjön. Akkor bizony nagyon sokat találkoztam akár az ott élő magyarokkal, akár más nemzetiségiekkel. Mindenkinek az volt a véleménye, függetlenül attól, hogy mely csoporthoz tartoztak, hogy igenis a határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére ott, a kistérségekben van szükség, ott van lehetőség, mert az fog tudni kamatozni, és akkor válunk majd igazán európai országgá.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Nyitray András képviselő úrnak, Fidesz.

 

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! - itt szemben velem. A barokkos túlzásoktól, amelyek általában a felszólalásaira jellemzők, most sem volt mentes a felszólalása.

Néhány apróságra szeretném szíves figyelmét felhívni. Nagyon örülnék, ha tényleg lenne Magyarországon világkiállítás, de egyáltalán nem gondolom, hogy az magától értetődő és természetes, hogy ennek a fővárosban kell lennie. Emlékeztetném önt arra, hogy Hannover momentán nem a Német Szövetségi Köztársaság fővárosa, és nagyon kitűnően megoldották Hannoverben a világkiállítást. Hála istennek, volt szerencsém magamnak is megtekinteni.

Ami a metrót illeti, tisztelt képviselőtársam, különböző számítások szerint - nem akarok számmágiába esni - ez minimum 160, de meglehet, hogy 200 kilométer autópálya árának megfelelő összegbe kerül. Azt gondolom, ha már nemzetben gondolkozunk, csatlakozván szegedi polgármester barátomhoz, talán fontosabb lenne, és a magam részéről minden további nélkül megszavaznám, ha ez csak ennyiből tellene, hogy abból az összegből, amit erre a metróra költenénk, vásároljuk ki a M5-öst, ne kelljen egy budapest-kecskeméti útért 1500 forintot fizetni - hála az önök előző közlekedési minisztere áldásos tevékenységének -, és, mondjuk, megépítenénk Kiskunfélegyházától az országhatárig terjedő autópályát. Feltehetőleg ebből az összegből ez talán még ki is jönne, és azt hiszem, mindannyian jobban járnánk akkor, tekintve, hogy ez úgyszintén legalább 2 millió magyar állampolgár jobb közlekedését jelentené, föltéve, ha Budapest minden egyes lakosa az új metrót használná, körülbelül az lenne a 2 millió, már csak hogy a barokkra visszautaljak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Nem jó jel: ügyrendi kérdésben jelentkezett Bauer képviselő úr. Tessék! (Derültség.)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Szeretném megnyugtatni, hogy semmiféle galibáról nincsen szó. Mindössze arra kérem elnök urat, tájékoztassa Ughy, Nyitray és Bartha képviselő urakat arról, hogy a kétperces hozzászólásra én majd holnap délután fogok tudni válaszolni, amikor a frakciónknak újra lesz ideje. Kérem, akkor is jelenjenek meg az ülésteremben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, de ez az ügyrendi kérdéskört nem merítette ki. Én is elnézést kérek, hogy egy kicsit ironikusan szóltam, de gondoltam, ebben a délutáni sziesztában ilyen egyéb ügyrendi kérdéskör nem lehet más, csak olyan adok-kapokhoz hasonló. Azt mondom, elég fáradtak vagyunk mindahányan, ebbe most ne menjünk bele.

Két percre megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ughy képviselő úr, Bartha képviselő úr arról beszéltek, hogy ők a 4-es metrót most nem tudnák támogatni, annál lelkesebben támogatnák a felszíni tömegközlekedést.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a 290. pont alatt a városi tömegközlekedés támogatására szerepel egy 3 milliárdos támogatás, nem 300 milliárd, csak 3 milliárd. Ebből Budapestnek, Szegednek, Pécsnek, több vidéki városnak is jutna. Ezt szocialista képviselők terjesztették be. Sajnos, a gazdasági és a költségvetési bizottságban a kormánypárti képviselők pontosan ezt nem támogatták. Úgyhogy ha Ughy képviselő úr, Bartha képviselő úr ura szavainak, és azt tartja, amit mondott, akkor azért fognak dolgozni, hogy legalább ezt a 3 milliárd forintos tömegközlekedési támogatást megszavazzák a kormánypárti képviselők. Akkor legalább egy csepp jut arra, hogy a tömegközlekedésre, nem a 4-es metróra, hanem a szegedi meg a budapesti villamosra valami kevés pénz jusson.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két kérdésre szeretnék reflektálni. Olcsó demagógiának tartom bármelyik módosító indítvánnyal kapcsolatosan is, ha a Budapest-vidék ellentétet a metróra vezetik rá. Ez egy kisgazda kampányfogás volt 1998-ban. A Kisgazdapárt minden tekintetben kiszámolta, hogy a metrófejlesztés mit von el a vidéktől. Semmit. A főváros tömegközlekedését nemcsak a fővárosiak használják, hanem a vidékiek, a külföldiek és mindenki, aki a fővárosban megfordul. Gondolom, az utazók adatairól a metró biztosan egzaktabb számokat tud mondani, de biztos, hogy valószínűleg fele-fele arányban van a főváros-vidék ebben a történetben. Nem összemérhető és nem összevethető tehát a két tétel.

A másik, ami itt a metróvitában mindig felmerül, hogy kell-e a metró vagy nem kell. Kérem, a világon két dolog van minden fővárosban vagy metropolisban: vagy a föld alá viszik a közlekedést, vagy magasan az úttest fölé, tehát a felüljárók és a város fölött épített autópályák oldják meg ezt a feladatot. Még mindig a legolcsóbb ebben a metró, még úgy is, hogy például Tajpejben a világ legdrágább metróját állítják elő, mert képtelenek a föld felszínén megoldani a tömegközlekedést.

A Budapest-vidék ellentéthez pedig: nem ugyanarról van szó. A fővárosban metrófejlesztés van, azért, mert bedugult a főváros, vagy bedugul a főváros közlekedése. Vidéken a közlekedés feltételeit, tehát maguknak a közlekedési cégeknek az állapotát és a feltételeit, elsősorban a technikai feltételeit kell javítani. Erre pedig ott van az a módosító indítvány, amit voltak kedvesek elutálni most már nem első alkalommal. Azért szeretném a nagyvárosi polgármester kollégáim figyelmét felhívni, hogy egy egymilliárdos fejlesztés, buszfejlesztés durván 20-22 darab minőségi Mercedes csuklós buszt jelent, ami annyit jelent, hogy négy év alatt ebből a pénzből valamennyi nagyvárosunk valamennyi közlekedési vállalatát ragyogó helyzetbe lehetne hozni technikai szinten. Ezt önök mindig elutálják. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Előre jelzem, mivel a költségvetési vita nem szakaszolt, és az állandó szinkronzavar érdemi párbeszédet csak ritkán tesz lehetővé, ezért a megadott időkeretben és ennek jelentős részében a módosító indítványokkal kapcsolatban most több témakörben rögzítem a Magyar Demokrata Fórum álláspontját.

Két évre szóló állami költségvetést fogad el hamarosan az Országgyűlés. Legközelebb tehát már csak egy új összetételű tisztelt Ház foglalkozhat a költségvetési filozófiáját aprópénzre váltó konkrét javaslatokkal. Az MDF ezért is szorgalmazza a választási programjában hangsúlyozott célok valóra váltását, különös tekintettel a települési önkormányzatok működési feltételeinek a javítására. A törvényjavaslathoz benyújtott 148. számú módosító javaslatunkban az MDF szeretné elérni, hogy a személyi jövedelemadóból az önkormányzatok által szabadon felhasználható költségvetési hányad 5-ről 10 százalékra növekedjen, mert a jelenlegi egyre kevésbé tud hozzájárulni az önkormányzatok növekvő számú, az állam által előírt kötelező feladatok ellátásához.

Az oktatási, ifjúságvédelmi, szociális, környezetvédelmi és közművelődési törvények keretében előírt önkormányzati kötelezettségek bővülése az elmúlt években nem tartott lépést a feladatokhoz szükséges források növekedésével. Annak érdekében nyújtottuk be javaslatunkat, hogy ne növekedjen az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő önkormányzatok száma.

A 102. sorszámú módosító indítványunkban javasoljuk, hogy maradjanak ki a törvényjavaslatból a 6. számú melléklet azon alpontjai, amelyek az önhibájukon kívül hátrányos helyzet megállapításának feltételeit szigorítanák.

A kistelepülések helyzetét javítandó az MDF indítványozza a 165. számú javaslatban, hogy az évi 10 millió forintnál kevesebb iparűzési adóbevételből az állam már ne vonjon el összegeket. Hasonló megfontolás alapján indítványoztuk a 873. számú javaslatunkban, hogy az átengedett személyi jövedelemadó, az iparűzési adó és a kiegészítő támogatások 2 százalékos összegével ne csökkentsék az önkormányzatok állami támogatását.

 

(16.40)

 

Az 51. és a 143. számú javaslataink a kistérségi normatívák fokozott növelését szeretnék elérni. Ismeretes, hogy az Európai Unió területi szerveződésében a régiók mellett azoknak a kistérségeknek van kitüntetett szerepük, amelyek nálunk még éppen hogy kialakultak, tehát erősíteni kellene ezt a folyamatot.

A lakásépítés és lakáshoz jutás állami támogatásának odaítélését szabályozó mutatókban éppen a legérdekeltebb korcsoportnak, a 15-59 éves aktív korúaknak kevés a szerepe. A 87. számú indítványunkban javasoljuk az eddig 15 százalékos súlyukat duplájára, 30 százalékra megnövelni.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja szükségesnek tartja a címzett és céltámogatások keretének a megemelését. Mindkét évben mintegy 5 milliárd forint többletet tartunk kívánatosnak előirányozni, elsősorban a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás programja területén, a 154. és a 338. számú javaslatainkban. A pluszösszegek nagymértékben elősegíthetik a településfejlesztésben tapasztalható, az uniós elvárásokhoz és az önmagunk elvárásához is viszonyított lemaradásunk csökkentését.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja azt a koalíciós javaslatot, hogy az önkormányzatok saját bevételeik között nevesítsék a lakossági hozzájárulásokat, hiszen ennek nagyságának ismerete más vonatkozású támogatások megítélése során perdöntő lehet.

Tisztelt Ház! Technikai jellegű, de az érintett gyermekes családok szempontjából fontos a 280. számú módosító indítvány, amely azt javasolja, hogy a Kincstár a december hónapra járó családtámogatási ellátásokat, például a családi pótlékot, táppénzt, gyermekgondozási díjat, fogyatékossági támogatásokat ne december 20-át, hanem már 10-ét követően folyósítsa a kifizetésre illetékes szerveknek. Az ünnepek közötti időszak miatt rendkívül rövid az idő, amely alatt a jogosultak az év végéig kézhez kaphatnák járandóságukat, ezért célszerű a törvényben szereplő időpont előbbre hozása.

Az általános vita szakaszában én magam is szót ejtettem arról a jelentős szigorodásról, amit a falugondnoki szolgáltatás területén vezetne be a törvényjavaslat. Például az eddig 2 ezer fő alatti települések helyett a jövőben csak a 660 fő alatti vagy ugyan 2 ezer fő alatti, de egyben legalább 100 fő külterületi lakossal rendelkező települések részesülhetnek a falugondnoki szolgáltatás állami támogatásából. Ezt a nagymértékű szigorítást javasolja megszüntetni, azaz az idén érvényes folyósítási feltételekkel továbbra is fenntartani a 335. számú javaslat, amit az MDF nevében őszintén támogatok.

Ugyancsak egyetértésemről biztosítom a 336. javaslatot, amely a kistelepüléseken már kiépült gyermekjóléti szolgálatok normatív támogatását vezetné be.

Tisztelt Ház! Az általános vitában már szóltam arról a problémáról is, hogy a növekvő államigazgatási feladatok ellenére évről évre csökkent az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők létszáma, és a növekvő leterheltséggel nem tart lépést a bíróságok létszáma sem.

Az Állami Számvevőszék véleménye szerint az újonnan kihirdetett jogszabályokban előírt újabb és újabb többletfeladatok létszámigényeiről már több év óta nem gondoskodik az Országgyűlés, és ebben a tendenciában most sincsen törés. Csak egy példát említek: az Alkotmánybíróság ismét megnyitotta a bírói jogorvoslat igénybevételének a lehetőségét a szabálysértések esetében. A más okok miatt is a mintegy 80 ezerrel növekedett ügyek ügykezelése érdekében és a jogbiztonság érdekében is növelni szükséges a bírói létszámot.

A Magyar Demokrata Fórum a 81. számú javaslatában szorgalmazza a bírói kar létszámának és illetményének a tervezettnél gyorsabb növelését, és támogatjuk a koalíciós partner hasonló célú 80. számú indítványát is.

A jövedéki törvény kiterjesztéséből adódó feladatok megfelelő elvégzése érdekében a képviselőcsoportunk a 22. számú indítványban javasolja a vám- és pénzügyőrség létszámának mintegy 200 fővel történő megnövelését és az ehhez szükséges anyagi feltételek biztosítását.

Évek óta feszítő gond a tűzoltóság elmaradt pótlékainak, a köztestületi tűzoltóság finanszírozásában meglévő hátrányainak és az önkéntes tűzoltók rendezetlen anyagi hátterének a megoldása. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a 23. számú indítványban 150 millió forinttal szeretné megsegíteni a tűzoltásban, az aktív katasztrófaelhárításban és kármegelőzésben pótolhatatlan szerepet betöltő, de anyagi helyzetüket tekintve kevéssé megbecsült önkéntes tűzoltó-egyesületeket. Az idei árvizes és belvizes év eseményei igazolták fontosságukat, és indokolják fokozott támogatásukat. A 27. számú módosításban a Fidesz-Magyar Polgári Párttal az MDF közösen javasolja a köztestületi tűzoltó-egyesületek helyzetének gyors javítását.

Az idén elfogadott, szőlő- és bortermelésről szóló, valamint a megszigorított jövedéki törvény számos feladatot ró a hegyközségekre. Míg a pincekönyvek hitelesítése, a származási bizonylatok vám- és pénzügyőrség felé történő igazolása terén egyrészről a törvények többletfeladatokra kötelezik a hegyközségi tanácsokat, addig más oldalról a költségvetési törvény az állami támogatás radikális csökkentését javasolja. Nem értünk egyet ezzel a hozzáállással, és a 25. számú indítványunkban a Magyar Demokrata Fórum javasolja a korábbi összegnek a Hegyközségi Nemzeti Tanács számára történő változatlan folyósítását.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az általános vita során több felszólaló kifejtette, hogy súlyos helyzetbe kerül a rendőrség, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslat rendőrségre vonatkozó bevételi és kiadási előirányzatait. A Magyar Demokrata Fórum támogatásával dr. Horváth Balázs képviselőtársunk módosító javaslatokat nyújtott be a költségvetés rendőrségi előirányzatainak a megváltoztatása érdekében. A törvénytervezet a rendőrség bevételi kötelezettségét irreálisan gyorsan, két év alatt 61 százalékkal emelné meg. Tekintettel arra, hogy ebben az évben korábbi bevételi forrásoktól esett el a rendőrség, és 2001-től folytatódik ez a folyamat, mert a közlekedési igazgatási eljárások is az okmányirodákhoz kerülnek, jó, ha eléri a rendőrség a korábbi évek bevételi szintjét. A 26. számú indítványunkban mindezek miatt a 2000. évi bevételi kötelezettség szinten tartását javasoljuk. Annak érdekében pedig, hogy a kieső bizonytalan bevételek ne tegyék kérdésessé a rendőrség működését, általában támogatjuk a rendőrségre fordított kiadások megnövelését célzó módosító indítványokat.

A rend és a közbiztonság javítása érdekében fáradozó társadalmi szerveződéseket különös figyelemmel támogatja a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja. Javasoljuk a Magyar Polgári Védelmi Szövetségnek mint kiemelten közhasznú társaságnak a fokozott támogatását, amelynek önkéntesei az idei évben is sikeresen vettek részt a polgári védelmi feladatok ellátásában. A szövetség speciális osztagai önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül vesznek részt vízi mentésben, barlangi balesetek sérültjeinek a kimentésében, kutyás keresésben, és szolgálataik iránt már külföldön is nagy az érdeklődés.

Koalíciós partnereinkkel együtt a 153. számú indítványban javasoljuk az országos önkormányzati szövetségeknek legalább egy jelképes, összességében 50 millió forintos állami támogatását. A szövetségek anyagi hátterének a bizonytalansága mára már veszélyezteti ezeknek a szövetségeknek az önkormányzati törvényből fakadó érdekképviseleti munkáját. A pénzhiány teljesen eljelentéktelenítette a hasonló funkciójú nemzetközi szervezetekkel történő kapcsolattartást, ami hátrányosan hat országunk nemzetközi megítélésére is.

 

(16.50)

 

Tisztelt Ház! Ahogyan azt már korábban is említettem, az elmúlt tíz évben hatszáz kistelepülésen alakították ki a zömében szociális feladatok teljesítését vállaló falugondnoki szolgálatot. Az elöregedő és elnéptelenedő községekben a mindenes szerepét betöltő falugondnokok közreműködésének köszönhetően csökkent, sőt egyes településeken meg is szűnt az elvándorlás. A szaporodó falugondnoki feladatok koordinálása, a továbbképzések és a pályázati programok elkészítése érdekében megyei egyesületekbe tömörültek a falugondnokok. Kiemelkedően közhasznúnak minősített országos egyesületük a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség. Koalíciós partnerünk a 331-es indítványban javasolja ennek a szövetségnek a támogatását, és ehhez a Magyar Demokrata Fórum nevében ezúton is csatlakozom.

Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy az előző kormány alatt, elsősorban a Bokros-program következményeként nagymértékben csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. Az időszakában elvont nyugdíjak vásárlóértéke egy részének az utólagos visszaszerzése érdekében a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja szükségesnek tartja 2001-ben a nyugdíjak nagyobb mértékű, legalább 15 százalékos megnövelését. A 164. számú módosító indítványunkban javasoljuk ennek a nyugdíjnövekedésnek a megszavazását. Amennyiben az Országgyűlés nem fogadja el a mintegy 40 milliárd forintos nyugdíjösszeg-növelő javaslatunkat, kérem, hogy támogassák a 10,3 százalékos átlagnyugdíj-növekedést eredményező, a 2. számú módosító indítvány alatt benyújtott koalíciós indítványt. Ennek a Magyar Demokrata Fórum javaslatához viszonyítva 7 milliárd forinttal kevesebb, 33 milliárd forint a kiadási többlete.

Nagyon sok idős és kis nyugdíjú lakos számára hátrányos lehet a közgyógyellátásra fordítható költségvetési keret visszafogása, hiszen még a jelenlegi támogatottság mellett is sokan visszariadnak a magas árú gyógyszerek kiváltásától. Legalább a vásárlóérték szintjén meg kellene őrizni ezt a hagyományos támogatást. Ezt a célt szeretném elérni a közgyógyellátást 150 millió forinttal növelni javasló 474. számú módosító indítványomban, amit az egészségügyi bizottság is támogatott.

Az egészségügyi ellátás bér- és létszámgondjai közismertek. A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már elmondta, hogy képviselőcsoportunk elégedetlen az egészségügyi dolgozók 20 százalékos béremelésével, ehelyett 30 százalékos emelést tartanánk szükségesnek, részben az amúgy is meglévő béraránytalanságok miatt, részben a minimálbér 57 százalékos megemelése miatt. Véleményünk szerint mindenekelőtt növelni kellene az egészségügyi dolgozók bérét meghatározó közalkalmazotti szorzószámokat. Ezt indítványozzuk a 163. módosító javaslatunkban. A szorzószámnövelés szükségessé válhat a minimálbérek nagyarányú megnövelését követően, mert ha ez nem történik meg, akkor szakképzett egészségügyi dolgozók és szakképzetlen kisegítő dolgozók kerülhetnek azonos kereseti kategóriába.

Az egészségügy hatékonyabb működése érdekében támogatom a vényellenőrzés korszerűsítésének a feladatát a költségvetési törvényben előíró 279. számú javaslatot.

Tisztelt Ház! A kistelepülések működőképességének a fenntartása érdekében a Magyar Demokrata Fórum a 104. módosító indítványban javasolja, hogy az önkormányzatok számára jelentős többletterhet jelentő egészségügyi alapellátás tényét jobban vegyék figyelembe az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülést megállapító kritériumok, feltételek.

Az elmúlt tíz év kedvezőtlen folyamat volt a kulturális közéletben a helyi művelődési hálózat szétesése és a kultúrházak olykor elkocsmásodása. Mindenképpen örvendetes az illetékes tárcának az a szándéka, hogy fokozatosan újjáélessze, újjáépítse országos méretekben a kulturális hálózatot. Ehhez a rendkívül nehéz és merész feladathoz sajnos nagyon kevés összeget rendelt a költségvetés, ezért fenntartások nélkül támogatom a 613. számú indítványt, amelyik megnövelné a kulturális hálózat újjáépítését szolgáló költségvetési keretet.

Az elmúlt évtizedben a források hiánya miatt nagyon sok felsőoktatási intézményben harminc-negyven év óta működő kórusok, tánckarok, irodalmi és színjátszó szakkörök szüntették be a működésüket. Meg kellene állítani ezt a folyamatot, s ennek érdekében a 61. számú módosító indítványban javasoltam a diákok ilyen célú művészeti tevékenységének a fokozott támogatását.

Hasonló céllal nyújtottam be a felsőfokú oktatás kulturális életének és tömegsportolási tevékenységének a fokozott támogatását indítványozó 489. számú javaslatomat. A tanulólétszám szerinti jelenlegi normatív támogatások nem veszik figyelembe a hangszeres zenei oktatás speciális feltételeit és magas költségigényét. A jelenlegi költségvetési érzéketlenség távlatban zenei kultúránk mai fejlettségét is veszélyeztetheti. Ezt a helyzetet kívánja orvosolni a 33. számú módosító indítvány, amit támogatásra ajánlok.

A Magyar Demokrata Fórum a 144., 145., 146. és a 147. módosítóindítvány-csomag révén kívánja menteni a határon túli magyarság leghátrányosabb helyzetében élő moldvai magyarság kultúrájának a megőrzését. A minimális feladat könyvek, oktató kazetták és kultúrmérnökök eljuttatása lenne a kultúrájukban veszélyeztetett településekre, illetve egy hazai csángó művelődési központ létrehozása.

Tisztelt Ház! Közismert tény, hogy a magyarországi egyházak a hitélet vezetése mellett kiterjedt karitatív és szociális ellátó tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a hajdan termelő vagyon létére, birtokokra támaszkodó kórházak és öregotthonok mögött ma nem áll ilyen gazdasági háttér, ezért felújításuk és korszerűsítésük ma nem nélkülözheti a társadalom segítségét.

A módosító indítványok között örömmel fedeztem fel Sasvári Szilárd képviselőtársam 202. sorszámú módosító indítványát, amelyben javaslatot tesz arra, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetési fejezetében ezután állandóan szerepeljen az egyházi szociális intézmények rekonstrukciójára szánt állami támogatás összege. Az egyházak számára visszaadott szociális intézmények lepusztult, leromlott állapotúak, elkerülhetetlenné válik felújításuknak a központi költségvetésből történő támogatása.

Az MDF képviselőcsoportja egységesen támogatja frakcióvezetőnk 184. számú módosító indítványát. A módosítás a Bazilika újjáépítéséhez kíván a nagyon alacsony ötvenmilliós összegnél érzékelhetőbben hozzájárulni. A millenniumi hitéleti, építészeti és idegenforgalmi megfontolások alapján is a költségvetésben szereplő összegnek a többszörösét kellene megítélni.

Ismeretes, hogy az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények a tanulólétszám alapján járó állami normatívák mellett jelentős mértékű önkormányzati segítségben is részesülnek. Emiatt viszont hátrányba kerülnek az önkormányzati támogatásban nem részesülő, egyházi fenntartású oktatási intézmények. Az ilyen módon kialakuló hátrány csökkentése érdekében már az első szabadon választott kormány lépéseket tett, de ez a kezdeményezés a következő évek egyházellenes légkörében csökkent. Jelenleg ezt a gondot részben már megoldotta az Országgyűlés, és a minél kisebb hátrány érdekében az oktatási és tudományos bizottság módosító indítványt nyújtott be az egyházi oktatási intézmények kiegészítő költségvetési támogatásának a növelése érdekében. Kérem, hogy támogassák a bizottság módosító indítványát.

A 387. szám alatt módosító indítványt nyújtottam be a Duna-Tisza-közi Homokhátság vízpótlásának környezetvédelmi feladatai című költségvetési tétel megnövelése érdekében. 1997 óta halogatott és elhanyagolt a vízpótlás megteremtését célzó országgyűlési határozatnak a teljesítése. Bár az idei év belvízkárai elterelték a figyelmet a térség lassú elsivatagosodásáról, mind a környezetvédelmi bizottság, mind a területfejlesztési bizottság tagjai felmérték a további halogatásból származó veszélyeket, és támogatták az indítványomat.

 

(17.00)

 

Az idei cianidszennyeződés eseményei sok szakembert meggyőztek arról, hogy nemzeti kincsünk egyikéről, a Tiszáról legalább annyira részletes és körültekintő természetvédelmi törvényt kellene megalkotni, mint amilyet a tisztelt Ház az idén megszavazott a Balatonról. A mérgezést követően a Tisza jelenlegi mértékben történő élővé tételét nem lehetett volna elérni a holtágakban és a Tisza-tóban megmenekült élővilág nélkül.

Az idén az Országgyűlés határozatot fogadott el a holtágak rehabilitációjáról, de a költségvetési törvényben erre a célra fenntartott 100 millió forint nagyon kevés. Örömmel láttam, hogy dr. Pap János képviselőtársam gondolt ennek a csekély összegnek a pótlására a 302. számú indítványában, s ezúton is jelzem a támogatásomat. Ugyancsak ő gondoskodott a 321. számú indítványában az agrártámogatási célelőirányzat elkülönítéséről, a folyó támogatásokon belül. Választókerületemből már kaptam amiatt panaszokat, hogy a természetvédelmi hatóság korlátozza a földtulajdonosok gazdálkodási jogait, de a törvény által az ilyen esetekre előírt kártérítésről azért nem intézkedik, mert az Országgyűlés nem különített el ilyen célra összegeket. Ezt a mulasztást pótolja az általam is támogatott indítvány.

Az európai uniós csatlakozást megelőző felmérések során nagyon sok kritika érte Magyarország környezeti állapotát. Oktatási, szociális vagy gazdasági területen lényegesen kevesebb szükséges változtatást javasoltak nekünk az Unió részéről, mint a környezetvédelem területén. A környezetvédelmi tennivalók képviselői feltárása és ellenőrzése, továbbá az uniós országokkal történő kapcsolattartás érdekében támogatom azt a 49. számú hatpárti javaslatot, amelyik javasolja az európai integrációs ügyek bizottsága főbizottsággá történő átalakítását, és a működéséhez szükséges összegek megjelenítését az Országgyűlésre vonatkozó költségvetési fejezetben.

Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ismertetném a frakciók rendelkezésére álló időkereteket. A Fidesznek 22 perc 30 másodperce van, mert 10 percet a Független Kisgazdapárt nevében Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes adott át a Fidesznek; az MSZP-nek 10 perc 32 másodperce van; a Független Kisgazdapártnak így 13 perc 24 másodperce van; az SZDSZ ideje elfogyott; az MDF-nek szűk 2 perce maradt; a MIÉP-nek 26 perce van.

Két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak.

 

(A jegyzői székben Kocsi Lászlót
dr. Juhászné Lévai Katalin váltja fel.)

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bent voltam a Házban, igaz hogy a karzaton, amikor a metróüggyel kapcsolatos vélelmezett kisgazda véleményt próbálta valóságos véleménnyé beállítani Toller László képviselő úr, s valamiféle metróellenes, tömegközelekedés-ellenes csapattá nyilvánítani a Független Kisgazdapártot, holott igazából nem is erről van szó.

A helyzet az, hogy mi a tömegközlekedésnek hívei vagyunk, ugyanakkor a tömegközlekedés gondjainak a megoldása, mint ahogy a nagyvárosok többségében, gyakorlatilag a város kasszájából történik. Így Budapesten is a jelenlegi lehetőségek mentén, a főváros kasszájának a mozgósításával tudjuk elképzelni ezt. Az más kérdés, hogy egy későbbi pluszforrás lehetőségének az esetén, ha a gazdaság fejlődése úgy hozza, netán ehhez is hozzá lehessen járulni.

Emlékeztetőül elmondanám, hogy amíg vidéken zsáktelepülések vannak, nincs út, nemhogy tömegközlekedés lenne, hanem utak nincsenek, addig a Független Kisgazdapárt nyilvánvalóan a vidék, a területfejlesztés forrásainak a bővítésén kell hogy munkálkodjon. Ha valaki arra jár, vendégmarasztaló, sáros utakkal találja magát szembe. Talán még azt a szakmai vitát is felidézném, a szakma is vitatkozik azon, hogy Budapesten a föld alatti közlekedést kell-e fejleszteni vagy pedig a föld felettit, a villamoshálózatot, a trolit, egyebeket, és így tovább. Nem akarok ebbe belemerülni. Mi nem vagyunk ellene a budapesti tömegközlekedésnek, csupán azt mondjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy vannak prioritások és sorrendek - az első a vidék közlekedése.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés azon részéhez kívánok hozzászólni, amely az öt leghátrányosabb helyzetű megye kiegészítő támogatását jelenti, a 61. §-ban megfogalmazottak szerint.

Ennek a rendszernek a működésével először Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye küszködött, hiszen a legnagyobb gondok itt jelentkeztek. Az általános elv az volt, hogy az országos GDP-hez viszonyítottan a megyei átlag nem érte el a 75 százalékot, és menet közben sajnos bővült ez a keret Nógrád megyével. A sajnost arra mondom, hogy az ő helyzetük miatt az ilyen gondokkal küszködő megyék közé sorolták őket. Az Országgyűlés elmúlt évi költségvetési szavazásával még két megye, Békés megye és Somogy megye került ebbe a rendszerbe.

Ennek a rendszernek a működésével kapcsolatosan el kell mondani, hogy a megyei területfejlesztési tanács mellett munkaszervezetek léteznek. Lenártek András és Mádi képviselőtársammal módosító javaslatot adtunk be a rendszert működtető munkaszervezetek kiegészítő támogatására vonatkozóan, hiszen úgy gondoljuk, fontos, hogy ezeknek a forrásoknak a szakszerű felhasználását - egyáltalán a pályázat kiírásánál, illetve a döntés-előkészítő rendszernél - jól képzett szakemberek tudják végezni. Ez volt a módosító javaslatunk lényege, ezért kívánjuk, hogy ezt támogassák a tisztelt képviselőtársak.

A rendszer működésével kapcsolatosan az országban sajnos több helyen - nem megyei, de kistérségi szinten - megjelenik ugyanez a mutató, amikor annak a területnek a helyzete az országos GDP-hez viszonyítottan vélelmezhetően 75 százalék alá esik. Ezért vannak bent módosító javaslatok; ezek a módosító javaslatok a kistérségekre vonatkoznak. Elképzelhető, sőt azt hiszem, törekednünk kell arra, hogy a jövőbeni felosztásnál ne a megye legyen a megcélzott, és ilyen értelemben ne a megye legyen a legkisebb statisztikai egység, amelynek a GDP-jét a KSH képes meghatározni. Ezért vannak ilyen módosítások, de ezek jelenleg még nem foghatók meg, ilyen számokkal jelenleg még nem rendelkezünk. Ezért gondolom, hogy jelenleg a megye lehet a megcélzott, és a megyén belüli felosztásoknál a területfejlesztési tanácsoknak van lehetősége arra és felelőssége abban, hogy a felhasználásra adott pénz, a megyei területfejlesztési tanács döntési kompetenciájába adott pénz olyan helyre jusson, ahol a legjobban szolgálhatja az ipar szerkezetátalakítását, a legjobban szolgálhatja a munkahelyek teremtését.

Ezért ezek a módosító javaslatok szerintem jövőbe mutatóak, de egy következő költségvetési tárgyalásnál támogatható javaslatok, amelyek kistérségi szintre viszik a támogatás területének a körbeírását. Ezért javaslom az eredeti előterjesztés támogatásának a fenntartását.

A pályázatok összege kapcsán látható, hogy általánosan körülbelül a kétszeres igény jelenik meg a megyékben, tehát mindazok a költségvetési módosító javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy ezekben a megyékben emeljék a támogatás lehetőségének a nagyságát, támogathatók lennének. Azt gondolom, egy költségvetésen belül meghatározott összegek kapcsán nemcsak a megyei területfejlesztési tanácsok döntése során kerülhet a megyékhez pénz, hanem a központi költségvetési, illetve a miniszteriális kezelésű célelőirányzatoknak és ezek döntési kompetenciájába tartozó pénzeknek a megyébe juttatásával. Ezért fontos és hasznos, ha a megyei területfejlesztési tanács és a központi pályázati rendszer közösen tudja támogatni a pályázókat.

 

(17.10)

 

Tehát úgy gondolom, ezt eddig is és a jövőben is tudja kezelni a rendszer, ezzel a forrással és ez a forrás mindenképen hasznos és arra elegendő, hogy ezekben a megyékben egy induktív hatást tudjon kifejteni. Kerüljenek elő pályázatok, kerüljenek elő olyan pályázók, akik akár a megyén belül, akár külső forrásként megjelennek, és ott teremtenek munkahelyet, ott teremtenek befektetéseket. Ennek a következő években jöhet meg a pozitív hatása. Borsod-Abaúj-Zemplén megye vezetőjeként, ahol most már évek óta folyik, el tudom mondani, hogy az alapcélját elérte, azt, hogy a foglalkoztatási helyzet nem romlik tovább, illetve egy olyan munkahelyteremtést, amely az elmúlt négy évben megszűnő munkahelyeket tudta körülbelül kiegyenlíteni. Tízezer fős új munkahelyet teremtő, de tulajdonképpen stagnáló állapot, ha az összmegyei munkanélküliségi állapotot nézzük. Ebbe betudható az, hogy még az elmúlt években is voltak tömeges, nagy létszámú alkalmazók, akik befejezték a tevékenységüket, általában az ipar, illetve a bányászat területén belül.

Tehát mindezekért mondom, hogy ez egy hasznos rendszer, mindezekért mondom, hogy jelen állapotában a megye az a szint, amelyet meg tudunk célozni a statisztikai mutatók alapján, és mondom azt, hogy ez az öt megye, amely jelenleg a kedvezményezettséget élvezi, és a költségvetési javaslat alapján az elkövetkezendőkben is fogja. Az elkövetkezendő két év munkája során törekedni kell majd arra, hogy ezt a kistérségi szintre tudja eljuttatni. Tehát e rendszer fenntartását jónak tartom. A bővítését remélhetőleg az indokoltsága is megszünteti, tehát majd 2002-re nem kerülnek újabb megyék ilyen helyzetbe, hiszen a gazdaság fejlődése az ez évi mutatók alapján is most már olyan szintet ér el, hogy ezeknek a megyéknek, amelyek a GDP-sorrendben előttünk vannak, nem kell további süllyedéstől tartani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. A Lezsák Sándor úr által felvetettekből egyet ragadnék ki, és engedjék meg, hogy talán kicsit kiegészítsem. Szó esett Lezsák képviselőtársam hozzászólásában a Tisza völgye vízvisszapótlásának lehetőségéről. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen áradáskor a víznek bővében vagyunk, ilyen időszakokban pedig szűkében. Ehhez azonban feltétlenül a vízlépcsőrendszereknek a távlati fejlesztési lehetőségét fontosnak tartom, és itt nem esett szó az előadásában, de felemlítem, hogy az alpár-bokrosi nyári gát végleges helyreállítását tulajdonképpen a költségvetésben szerepeltetni kell. Gondolom, a vízügyi tárca ezzel teljesen egyetért, hiszen végleges megoldást jelenthet, egy közel 5000 hektáros területnek a szabályozott vízkormányzását. Amikor vízbőség van, akkor ott esetleg egy tárolómedencének a kialakítását jelentheti, és nem különböző robbantgatások árán kell a gátat megnyitni, hanem szakszerűen egy zsilipelt surranó rendszerrel lehet be- és kivezetni a vizet.

Kiemelném a Tisza völgye kapcsán a turizmusfejlesztés lehetőségeit, amit a Széchenyi-terv és -program fog majd biztosítani. Ennek a lehetőségét nagymértékben az önkormányzatoknak, de a gazdálkodó egységeknek és minden olyan szereplőnek komolyan kell venni, aki a turizmusban fantáziát lát, hiszen a jelen és a jövő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) iparága lehet a Tisza völgye térségében.

Köszönöm a szót.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr. Szűk két perc, képviselő úr!

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülök mindannak, amit felvetett Vincze képviselőtársam. Nagyon kérem, hogy akár egy csatolt módosító indítványban ismételje meg, és nyilván a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja ezt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Közben jegyzetelni kell, mert nem használják ki még a két percet sem - mindegy. Újra Vincze Lászlónak adom meg a szót két percre.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Nagyon köszönöm a szót. Természetesen élni fogok ezzel a lehetőséggel, mivel a képviselő úr is a körzet képviselője, és ennek az ügynek a kapcsán erről mindenképpen szó eshet.

Ha már nálam van a szó, próbálok élni az idő adta lehetőséggel és kerettel. Nagyon sok felsorolás elhangzott még, hogy mennyi minden kellene még a vám- és pénzügyőrség javára, mennyi költségvetési forráslehetőséget kellene még biztosítani a hegyközségeknek a jövedéki törvénnyel kapcsolatos dolgaik megoldása mentén, vagy a rendőrség költségvetését milyen mértékig kellene emelni. Valójában szükség van ezekre a felvetésekre. Talán a mértéken lehet gondolkodni, hiszen a támogatottság mértéke a mindenkori források lehetőségén múlik; bár a gazdaság teljesítőképessége nagyon komoly mutatószámokat tükröz, az úgynevezett sarokszámok mindenkor adottak. Igazából ezek az intézmények által bizonyos fokon leegyeztetett számadatok is. Ezzel együtt, úgy gondolom, hogy a lehetőségek mentén azért mégis lesz valamiféle felfelé mozgási lehetőség a módosító és kapcsolódó módosító indítványok vonatkozásában, az általam is felsorolt területeknél.

De én nem vagyok ezért ennyire optimista, mint Lezsák képviselőtársam. Én inkább nem pesszimista vagy hurráoptimista vagyok, talán inkább realista politikusnak, képviselőnek tartom magam. Úgy gondolom, hogy ezek a számok, a nagymértékű emelés nem fog a Házban sok szavazatot kapni. De megkaphatnak bizonyos részleteiben finomítást is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), néhány szám eltérhet az eredeti mutatóktól.

Köszönöm a türelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, MSZP.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Legszívesebben felolvasnám a Megyei Jogú Városok Szövetségének állásfoglalását a 2001-2002-es költségvetésről, de csak egyetlen bekezdést szeretnék elmondani: "Külön is szeretnénk tiltakozni az ellen, hogy a Pénzügyminisztérium által benyújtott költségvetés, illetve a szakmai törvények és egyéb jogszabályok és elvárások távol állnak egymástól, ezáltal olyan költségek jelentkeznek, melynek fedezete nem biztosított, például közoktatási törvény egyes rendelkezései, szociális intézmények létszámkövetelményei, okmányirodai feladatok s a többi. Kérjük, hogy a költségvetés előkészítése során a szakminisztériumok elképzeléseinek pénzügyi hatását vegyék figyelembe." Huszonkét megyei jogú város polgármesterének egyhangú szavazata után ezt az állásfoglalást Szita Károly, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke írta alá, a kormány önkormányzati tanácsadója.

Ezek után én már csak reménykedni tudok abban, hogy az MDF-es, a fideszes és a kisgazdapárti képviselők megszavazzák majd mindazt a módosító indítványt, amelyet az önkormányzatok forrásnövekedése érdekében kormánypárti vagy ellenzéki képviselők benyújtottak. Ezért ezzel én nem is kívánok foglalkozni; bár úgy gondolom, hogy a legkonzekvensebb csomagot ehhez a Kovács László és képviselőtársai által jelzett 367. számú módosító indítvány tartalmazza.

 

 

(17.20)

 

Amivel foglalkozni szeretnék, a lakástámogatás, a Volán-buszrekonstrukció és néhány, a térséget érintő téma. A 364. számon jegyeztük azt a lakástámogatási módosító indítványt, mely 4 milliárdról 6-ra, 2002-ben 5-ről 8 milliárd forintra próbálja növelni a bérlakásépítésre fordítható összeget.

Szeretném elmondani, hogy az összes lakástámogatásban nincs radikális növekedés a '97-98. évhez képest a 2001-2202-es költségvetésben. Megtakarítás mutatkozik '99-ben is, megtakarítás mutatkozik 2000. I-III. hónapjában is, és nem igazak azok a számok, amikor radikális lakásépítésről beszélünk, mert csak a múlt évhez képest igazak, de igazából a '96-97-es tényleges lakásépítési számhoz képest nem.

Azért szeretném, ha támogatnák tisztelt képviselőtársaim ezt az indítványt, mert akkor talán a jelenlegi bérlakásépítésnél a 80 százalékos Fidesz-önkormányzati támogatás és a 20 százalék egyéb fölmehetne 50-50 százalékos arányra úgy, hogy a Fidesz-önkormányzatoknak az egyébként oda szánt pénzt a kormány odajuttatná.

A másik téma, amiről szeretnék szólni, a Volán-autóbuszok rekonstrukciója, ami 1995-ben indult el, és most, 2001-ben és 2002-ben a '95-96-97. éves szintet nem éri el, miközben az infláció természetesen növekedett.

Amikor a Pénzügyminisztérium az inflációt tartani akarta, akkor az önkormányzatok ellenére nem engedte, hogy 6 százaléknál magasabb tarifát határozzunk meg. Mi lett ennek a következménye? Közben emelkedtek az üzemanyagárak, kénytelenek voltak a béreket emelni, növekedett az infláció. Ez azt jelenti, hogy buszrekonstrukcióra ma a nagyvárosoknál nincs pénz. Tisztelettel javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az erre vonatkozó módosító indítványunkat szíveskedjenek támogatni.

Szintén kormányprogram volt, már az előző kormány utolsó időszakában is, de ennél a kormánynál is - és én nagyon támogattam az oktatási miniszter úr felvetését -, hogy kollégiumépítési programot kíván a kormány elindítani, csak ennek a pénzügyi fedezete nincs benne ma a költségvetésben. Javaslom és kérem, hogy a 483., ötmilliárdos javaslatunkat szíveskedjenek a kormánypárti képviselők támogatni, és itt különösen szeretnék számítani arra a több mint száz képviselőre, aki önkormányzati színekben is itt ül a parlament soraiban.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, a 420. módosító indítvánnyal jegyeztem a nyíregyházi felüljáró-építésre vonatkozó javaslatot. Azt szeretném elmondani, hogy ezt az ígéretet nem én tettem a választási küzdelemben a nyíregyházi polgároknak, hanem a Nyíregyházán induló fideszes képviselő, a Nyíregyházán induló fideszes polgármesterjelöltek, a Nyíregyházán kampányoló akkori miniszterek; a miniszterelnök úrra nem emlékszem, ezért őt nem fogom ebben a sorban fölsorolni. Már a dátum is meg volt határozva, hogy ezt a felüljárót mikor fogják átadni.

Ezért tisztelettel kérem elsősorban azokat a képviselőket, akik ezzel kampányoltak - és nyilvánvalóan a többieket is -, hogy támogassák ezt a módosító indítványt, mert bizony, elég kellemetlen lesz 2002-ben elmondani, hogy ezt a módosító indítványt nem támogattuk, nem is akartuk ezt megvalósítani, ez csak a választási küzdelem része volt.

Két megjegyzést szeretnék még nagyon gyorsan tenni. Teljesen egyetértek Ónodi képviselőtársam javaslatával, ami a területfejlesztési tanácsok munkáját és támogatását illeti. Csak azt az egy megjegyzést szeretném tenni, hogy nekem elég kellemetlen helyzetem van a megye és a régió önkormányzati bizottságában, ahol egyetlen ellenzéki képviselőként vagyok kénytelen kompromisszumot kompromisszumra kötni, mert a kormánypártiak oly mértékig telerakták ezeket a testületeket, hogy csak az mehet át, amit néhány kormányképviselő akar, és nem kompromisszumok születnek, hanem sajnos diktátumok. Jobb lenne, ha ez nem így lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. 6 perc 35 másodperc volt. Elnézést, jegyzetelünk is.

Két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Egy picit a választásokon tett ígéretekről. Az általam nagyon tisztelt polgármester asszony, Csabai Lászlóné képviselőtársunk többek közt azt ígérte, hogy ha megválasztják polgármesternek Nyíregyházán, le fog mondani a képviselői mandátumáról. (Csabai Lászlóné közbeszól.) Nem tudom... Ha ezt az ígéretet a 400 millió forinttal szembeállítjuk... Akkor valószínű, hogy képviselőtársai nekem rossz információt mondtak, akkor ezt nagy tisztelettel visszavonom, de ennyit az ígéretekről vagy annak a vélelmezéséről.

A kollégiumépítési program kérdésköre valóban izgalmas kérdés. A lakástámogatásokról pedig annyit, hogy hála a jó istennek, hogy ez a költségvetés bérlakásokra vonatkozó pénzösszeget tartalmaz. Hiszen ha belegondolunk, hogy az előző kormány idején a bérlakások eladásra kerültek, tehát gyakorlatilag az önkormányzatok mozgástere - köztük az ön által vezetett Nyíregyházáé is, akár Csongrádé és az országban szerte - a bérlakások építésére nagyon beszűkült, az igények pedig akkorák, amekkorák. Ezt fölismerte tényként a polgári kormány, a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány, és ebben a kétéves költségvetésben erre pénzösszeget fog biztosítani.

Hogy több kellene? Valószínűsíthető, hogy több kellene, hogy lehetne háromszorosa, tízszerese, lehetne itt licitálni reggelig, de úgy gondolom, hogy kiindulási alapnak jó lehet, és ha az önkormányzatok is melléteszik a maguk pénzeit, akkor ebből megvalósulás lesz. Az, hogy milyen arányban, nem tudom.

A céltámogatásoknál volt egy MSZP-s fölvetés annak idején, hogy ahol nem MSZP-s a polgármester, ott kapnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a települések, máshol nem. Ahogy nézegettem az arányokat, ez belemagyarázás, hiszen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 50-50 százalékos, de nem hiszem, hogy ezt ki lehetne grammozni.

Köszönöm a szót.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre adom meg a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, nem lehet azzal vádolni, hogy a Nyíregyháza fejlődését vagy a Nyíregyházát támogató javaslatokat illetően én hátráltató vagy ezzel ellentétes magatartást tanúsítanék. Végül is azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt néhány évben született jó néhány olyan kormányzati döntés, ami Nyíregyháza jövőjét illetően döntő befolyással bír, és olyan szintű lehetőségeket villant fel, amelyek a korábbi kormányzati ciklusokban sajnos nem történtek meg.

Nevezetesen, hadd utaljak két beruházásra! Az egyik beruházás már folyamatban van; ez a főiskola mintegy 5 milliárd forint kormányzati pénzzel történő fejlesztése, beruházása. A másik pedig a reményeim szerint már ebben a ciklusban elinduló elkerülőút-építés, ami több mint 10 milliárd forintos kormányzati, illetve központi költségvetési forrással indulna el. Nem beszélek tehát arról, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzathoz tartozó, de Nyíregyházán lévő színház egymilliárd forintos központi támogatással épül, ilyen értelemben tehát vannak komoly sikerek.

A felüljáró természetesen nagyon fontos és joggal támogatást igénylő pályázat, és a közeljövőben ezt a kérdést is meg kell oldani. Az, hogy erre a következő két évben nem nyílik lehetőség, azt gondolom, nem jelenti egyúttal azt, hogy ez a közeljövőnek nem fontos feladata és hogy nem támogatandó. Reményeim szerint megérjük azt, hogy a következő kormányzati ciklusban ennek a kérdéskörnek a végére megnyugtató módon pontot lehet tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, MSZP.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! 1994-ben ígértem, hogy lemondok a képviselőségről, és le is mondtam 1995-ben. 1998-ban nem ígértem. A közvélemény-kutatás 78 százalékkal mondta, hogy ne mondjak le.

Köszönöm szépen. Tehát a képviselő úr nem tájékozott a témában. (Taps az MSZP padsoraiban. - Vancsik Zoltán, Mádi László felé fordulva: Nem leszel polgármester Nyíregyházán!)

 

ELNÖK: Köszönöm. Hasznos információkat szerzünk - elnézést kérek. Megadom a szót 1 perc 36 másodpercre Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

(17.30)

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A közelmúltban két jelentős honvédelmi döntés váltott ki széles körben vitákat a honvédelmi kérdések iránt érdeklődő közvéleményben. Az egyik vitatott döntés a pápai katonai repülőtér bezárása volt, a másik a dunai flottilla megszüntetése.

A pápai repülőtér további fenntartása érdekében 347. szám alatt módosító indítványt nyújtottam be. Mivel úgy tűnik számomra, hogy a honi légvédelem lemondott ennek a bázisnak az üzemben tartásáról, ezért közvetlenül a tárca kötelességévé tenném a katonai repülőtér megőrzését. Indítványomat a honvédelmi bizottság támogatja, és ezúton is javaslom az ország biztonságáért aggódó képviselőtársaimnak a vitatott kérdésben illetékes országgyűlési bizottság véleményének elfogadását.

A másik vitatott döntés a dunai flottilla megszüntetése volt. Magyarországon a dunai őrhajók fenntartását minden történelmi korban igazolta annak védelmi szerepe, hiszen az ország közepe a széles dunai vízi út felől teljesen nyitott. Akár a víz alatti járművek és aknák felderítése, akár valamilyen természeti katasztrófa bekövetkezése esetén csak a saját flottilla létezése garantálhatja a vízi út mentén élők biztonságát.

A dunai flottilla megőrzése érdekében 346. szám alatt módosító indítványt nyújtottam be, indítványomat az illetékes szakbizottság, a honvédelmi bizottság elfogadta, és egyúttal a képviselőtársaimnak támogatásra ajánlom.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az MDF időkerete kimerült. A Független Kisgazdapártnak 4 perc 41 másodperc, az MSZP-nek - ezt a 22 másodpercet nem számolom - 3 perc 57 másodperc, a Fidesznek 13 perc 33 másodperc a rendelkezésre álló ideje.

Németh Imre képviselő úr következik; az időkeret 3 perc 57 másodperc. Tessék!

 

NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, közhelynek számít, hogy az agrárgazdaság rendkívüli nehézségekkel küszködik, ezért én egy kicsit csodálkozom azon, hogy kisgazda képviselőtársaim a jövő évi, illetve a kétéves költségvetés vitájában csupán általánosságok szintjén mozogtak, ugyanis úgy érzem, hogy az agrárgazdaság előtt olyan komoly problémák állnak, amelyek megoldása most a költségvetésben kellett volna hogy megtörténjen. Ezek közül csak kettőt említenék: a Kereskedelmi Világszervezet előírásai szerint le kell építenünk az exporttámogatásokat, tehát a támogatási rendszerben egy jelentős súlypontváltásra kellett volna sort keríteni; másrészt pedig a nyáron az Európai Unióval kötött kétnullás agrárliberalizációs kereskedelmi megállapodás következtében előálló piaci feszültségeket is kezelni kellett volna.

Úgy gondolom, hogy ezeket a szakmai vitákat kellett volna itt a költségvetési vita keretében lefolytatni, hogy milyen javaslatok lehetnek ezen feszültségpontok kezelésére. Sajnos ez nem történt meg, ezért prognosztizálom azt, hogy a megelőzés és az előrelátás hiányában marad a költségvetési tűzoltás és a bombák hatástalanítása, amely sajnos - a korábbi évek tapasztalatai szerint - rendkívül költséges. Képviselőtársaimmal ezért megpróbáltuk ezeket a torz költségvetési arányokat helyreállítani, illetve a lyukakat betömni, amellyel megítélésünk szerint segítenénk a kormányt a jövő évi költségvetésben.

Az elemi károk megtérítésére egy katasztrófaalap létrehozását javasoltuk. Úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdasági termelők önhibájukon kívül kerülnek rendkívül nehéz helyzetbe - az idei évben nagyon jelentős belvíz- és aszálykárok voltak -, és teljesen tarthatatlannak ítéljük meg azt a helyzetet, hogy hektáronként 2-2500 forinttal próbál meg a kormány a segítségükre sietni. Nagyon sok termelő abba a helyzetbe került, hogy az őszi munkáit képtelen megfinanszírozni, a költségvetés pedig az idei évben is abban a helyzetben van, hogy nincs erre forrása. Nagyon csodálkozunk, hogy a jövő évre sem terveztek, ezért képviselőtársaimmal 10 milliárd forintos katasztrófaalap létrehozását javasoljuk, amelyből érdemi segítséget lehetne nyújtani.

Ugyanúgy problémának tartjuk az agrárpiaci rendtartás vonatkozásában, hogy bevezették az irányáras rendszert, az ehhez kapcsolódó intervenciós árakat már részben meghirdették, ugyanakkor ennek a rendszernek a működtetéséhez nem biztosítanak forrásokat a jövő évi költségvetésben sem, pedig ezek a kiadások megtérülnének. Ezért azt javasoljuk, hogy 25 milliárd forintos intervenciós alap kerüljön kijelölésre a költségvetésben az irányáras szabályozás megvalósításához, ugyanis ez tenné lehetővé azt, hogy évszakok vagy évek között ne kétszeres árváltozásokkal kelljen a mezőgazdasági termelőknek megküzdeni, mert sajnos ebből rendkívül komoly veszteségeik keletkeznek, és teljesen tervezhetetlenné teszi a folyamatokat.

Sajnos ezen okok miatt azt kell megállapítanom, hogy a mezőgazdaságban dolgozó egyéni gazdálkodók és szervezetek gazdálkodási feltételrendszere az elkövetkezendő két évben sem javul, és ez nem teszi lehetővé az agrárválságból való kilábalást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó néhány módosító javaslat érkezett be a 6-os úthoz, a Közlekedési Minisztérium fejezetéhez, és aki járt mostanában vagy az elmúlt időszakban ezen az útszakaszon, jól érzékelhette, hogy valóban hasonló a helyzet, mint a 4-es számú főúton vagy néhány olyan magyarországi főúton, amely az országnak jelentős ütőere.

Én azonban nem ezzel kapcsolatban szeretnék állást foglalni, hanem ennek egy bizonyos mértékű szerves kiterjesztését illetően, nevezetesen, hogy ezzel a 6-os úttal egy időben kellene megkezdeni az előkészítését a dunaújvárosi híd építésének. Már az előző ciklusban is kezdeményeztem, hogy készüljön legalább megvalósíthatósági tanulmány a dunaújvárosi híd építéséhez, sajnos ez akkor nem készült el. Szeretném, ha a jelenlegi ciklusban a minisztérium támogatásával megvalósulna ez a kezdeményezés, és a pénzügyi források megteremtése után úgy tudjunk nekikezdeni ennek a feladatnak, hogy ne szenvedjünk jelentős késlekedést, hiszen tudjuk, hogy ma már ez a tervezési szakasz, nem beszélve a kisajátítási kérdésekről, rendkívül időigényes és nagy körültekintést igényel. Ha még nincs meghatározva a nyomvonal sem, hogy tehát Dunaújváros alatt vagy felett fog ez a híd megépülni, akkor ez tovább bonyolítja a helyzetet.

Különösen fontos ez napjainkban. Többször voltak a sajtóban olyan nyilatkozatok, itt a parlamentben is elhangoztak olyan hozzászólások, sőt emlékezetem szerint talán interpelláció is, amely az M0-s körgyűrű túlterheltségét és veszélyességét említette, illetve ezt kifogásolta. A dunaújvárosi híd megépítése különösen a nagy veszélyt jelentő kamionforgalmat tudná elvinni az M0-s körgyűrűről, hiszen a Magyarországra belépő nehézgépjárművek, tehát kamionok többsége a román és a szerb határon lép be Magyarországra. Nyilvánvaló, hogy ezek nagy örömmel elkerülnék az M0-s körgyűrűt, hiszen Dunaújvároson keresztül Székesfehérvár, Győr irányába egy rövidebb és biztonságosabb útvonalon tudnának az országon áthaladni. Ez mindannyiunk érdeke lenne, úgyhogy én ezt támogatom, és nyújtottam is be ilyen javaslatot, hogy a dunaújvárosi híd megvalósítási tanulmánya készüljön el, hogy a pénzügyi források megteremtése után késlekedés nélkül tudjunk nekikezdeni ennek a hídnak.

A másik nagy kérdés, amely végeredményben a híd megépülése után még kiemeltebb szerepet kap: a Duna-Tisza közének vízháztartási problémája, amelyről itt megelőzőleg képviselőtársaim szóltak.

 

(17.40)

 

Én itt különösen a vízvisszatartásra és a szikes tavak vízutánpótlására szeretném a figyelmet felhívni. Ma már a Kiskunságban jelentős tanyai turizmus valósul meg, és e tanyai turizmus rendkívül nagy támogatást kaphatna, ha ezeket a valamikor halban és madárban nagyon gazdag szikes tavakat fel tudnánk vízzel tölteni és újra olyan helyzetbe hozni, hogy ismét megvalósulhasson az élénk flóra. Akkor lényegesen jobb helyzetbe kerülne az itt élő lakosság, és egy viszonylag kis volumenű beruházással - egyszeri invesztíció után - tudnánk egy olyan vízpótlási rendszert működtetni, amellyel a tájrehabilitációt is és a mikroklímát is nagyon kedvezően tudnánk befolyásolni. Tehát a tájrehabilitáció fogalmáról gondolom én azt, hogy ha a jelenleg szinte használhatatlan szikes kaszálók helyett egy komoly vízfelületet tudnánk biztosítani, akkor itt a növényvilág és az állatvilág az európai ember számára is nagyon kedvező képet tudna biztosítani. A másik pedig az ehhez kapcsolódó járulékos hasznok, hiszen ma a halgazdaságot nem kell különösebben dicsérni, hogy milyen jövedelemtermelő képességgel rendelkezik.

Úgy gondolom, hogy ezeket figyelembe véve, egy viszonylag kis beruházással, és figyelembe véve az Alföldön, nevezetesen a Kiskunságban a jelenlegi demográfiai helyzetet - hogy az elnéptelenedő tanyák és az elöregedő lakosság egy különösen intenzifikált öntözéses gazdaságot esetleg nem is tud működtetni, vagy legalábbis nem akkora területen, mint ezt nagyon sok elképzelés korábban fölvázolta -, ha ezeket a külterjes megoldásokat igénybe tudnánk venni, akkor a megélhetés és az itt biztosítható életkörülmények jelentősen változhatnának, és úgy gondolom, nemcsak az ott élő emberek, hanem minden magyar ember számára egy sokkal kulturáltabb környezetet tudnánk megvalósítani.

Csak emlékeztetőül szeretném jelezni, hogy a legutóbbi negyven, de inkább harminc-harmincöt évben több mint négyszáz tó tűnt el erről a szinte csak megyényi területről. Tehát ha ezeknek egy részét tudnánk csak rehabilitálni, akkor is komoly természetátalakító, rehabilitációs munkát tudnánk elvégezni. Én szeretném, ha ehhez a parlament is tényleg segítő kezet nyújtana.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr; 4 perc 53 másodperc. Két percre megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, MIÉP.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ivanics István képviselőtársam felszólalásából egyetlenegy gondolattal nem értek egyet, és engedje meg, hogy ezt elmondjam önnek. Természetesen hidakra szükség van, nemcsak Dunaújvárosnál, hanem több Duna-hídra is szükség lenne. De az érvrendszerből én hibásnak tartom azt, hogy ez kamionforgalmat innen-onnan odavonzana magához. A kamionforgalomnak - a magam véleménye szerint - az autópályán van a helye, nagyon jó helyen van az ott, az M0-s autópályán; de még jobb lenne, ha ezek a kamionok vasúton mennének keresztül az országon, sem a dunaújvárosi, sem a dunaföldvári hidat, sem pedig az M0-s autópálya hídját nem használva.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm; 48 másodperc. Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Igen, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek én a gondolat lényegével, hogy a kamionoknak elsősorban autópályán kell áthaladni az országon, vagy pedig RO-LA szerelvényeken, vasúton. Én nem említettem itt az előző kis eszmefuttatásban, hogy a dunaújvárosi hídhoz szervesen kapcsolódna a 8-as vagy M8-as főközlekedési út, ami Győr, Székesfehérvár, Kecskemét, Szolnok, Eger vonalon adna az országnak egy horizontális struktúrát közlekedési szempontból. Tehát ezt beszámítva úgy gondolom, hogy a magyarországi közlekedési struktúrát figyelembe véve mégis szükséges volna, hogy Budapest közvetlen agglomerációjából ezt a nehézjármű-forgalmat az országnak egy olyan részén tudjuk elvezetni - természetesen biztosítva a közel autópálya-feltételeket ezen az útszakaszon -, hogy egy ilyen forgalmi sávban, egy ilyen közlekedési szituációban tudják elhagyni az országot.

A megközelíthetőség: a nyugatról jövő járműveknek is sokkal jobb megközelítést ad az Alföld és az ország szíve felé, mint egy ilyen nagyon dinamikus és naponta is változó sűrűségű forgalmi helyzeten áthaladni, mint Budapest és a közvetlen agglomerációja. Mindenképpen elkerülésre érdemes, még ilyen áldozatok árán is.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót... Mivel senki nem jelentkezett, megnézem az időkereteket, most egy gyors leltárt készítünk: a Fidesznek 3 perc 40 másodperc; MSZP... (Közbekiáltás: Kimerült!), igen, időkerete kimerült; Független Kisgazdapárt 4 perc 41 másodperc továbbra is.

Hát, tisztelt képviselőtársak, belevágjuk akkor a fejszét... (Mádi László beszalad az ülésterembe.) - de, Mádi László képviselő úr. Tessék, megadom a szót.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, tisztelt elnök úr, hogy a részletes vita mai szakaszának végén szólhatok. Jómagam is arról a kérdéskörről szólnék, amelyhez számos módosító indítvány kapcsolódik: Ódor képviselőtársam szólt az ötmegyés támogatási lehetőségek továbbfolytatásáról és az ahhoz beadott módosító indítványunkról, amely ennek a technikai feltételeit hivatott elősegíteni.

Én azt gondolom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai mindenképp előremutatóak e tekintetben, hiszen az országnak az egyik legfontosabb problémája az olyan típusú kettészakadás, amely regionális szinten is kimutatható és tapasztalható. Ezért is örülök annak, hogy a következő évek tekintetében, ezen programok folytatása mellett, a szintén sok módosító indítvánnyal érintett Széchenyi-terv indulhat el, amely ugyan nem feltétlenül rövid távon, de például az autópálya-fejlesztés dinamikus továbbfolytatása esetén azért középtávon már olyan régiók számára is a növekedés esélyét kínálja, mint az én régióm, az Északkelet-magyarországi régió, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejletlenebb részei számára is, lényegében a tőkebefektetések vonzóbbá tételét jeleníti meg egyúttal.

Ez az ötmegyés támogatás addig is nagyon fontos lehetőséget teremt azon vállalkozások számára, amelyek foglalkoztatás szempontjából rendkívül komoly jelentőséggel bírnak abban a térségben, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy fontosak a tőkeintenzív nagyberuházások, ám ezek létszámban, arányaiban semmiképp nem jelentenek olyan többletfoglalkoztatást, mint az ugyanolyan tőkével, de több kisebb és középvállalkozás által indított beruházás, amely a foglalkoztatás szempontjából az adott régióban rendkívül nagy jelentőséggel bír.

 

(17.50)

 

Az biztos, hogy az elmúlt évek tapasztalatait, hiszen végül is az első csíra emlékeim szerint valamikor 1993-ban történt, az Antall-kormány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatásakor, és akkor indult el ennek az első kezdeményezésnek a költségvetés által történt megjelenítése is... - tehát ki kell értékelni a tapasztalatokat, és végig kell gondolni, hogy azokat a programok, amelyeket a kormány a Széchenyi-programban meghirdet, hogyan hozhatók párhuzamba ezekkel a decentralizált fejlesztési lehetőségekkel. Tehát szerintem igenis akkor járunk el felelősen, és akkor működtetünk hatékony támogatási formákat, ha ezek a decentralizált támogatási alapok a Széchenyi-programhoz jobban illeszkedően tudják kifejteni áldásos tevékenységüket.

Az én megyém szempontjából ilyen értelemben a turizmusban nagyon komoly fantázia és lehetőség van, hiszen nagyon kevesen tudják, de a szatmár-beregi térség nemcsak az ökoturizmus szempontjából, a Felső-Tisza-vidék szempontjából, hanem az ott meglévő rendkívül gazdag kultúrkincs, történelmi kincs szempontjából is óriási jelentőséggel bír. Templomok, Árpád-kori műemlékek, kastélyok, kúriák számtalan számban, és sajnos nem a legjobb állapotban vannak, tehát ilyen értelemben az a kastélyprogram is, ami elindult, biztatónak tűnik, reményeim szerint ezen elmaradott térség számára is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a fejlődés lehetőségét kínálják.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát elnapolom, folytatására holnap kerül sor. Tartjuk az időt.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/2931. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/2931/1. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Először megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 




Felszólalások:   1   1-338   338-364      Ülésnap adatai