Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy, a házbizottság izgalmas, de a nyilvánosság elől rejtve maradó küzdelmeiben kevéssé jártas kívülálló megnézte azt, hogy a vitanap címe hogyan változott meg, akkor téves következtetéseket vonhatott volna le, hiszen a mai vitanap eredeti címe “A Medgyessy- és Gyurcsány-kormány ifjúságellenes intézkedéseiö volt, és ez szelídült odáig, hogy “Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?ö

Nos, ha valaki nem tudja azt, hogy milyen politikai csetepaté zajlott a házbizottságban e körül a cím körül, akkor tényleg azt is gondolhatja, hogy valami olyasmi történt a nagyobb ellenzéki pártnál, mint amit tegnap Orbán Viktor pártelnök úr felszólalásából érzékelhettünk, hogy van némi hajlam valamifajta kompromisszumkész gondolkodásra, valamifajta olyan gondolkodásra, amely képes elismerni azt, hogy a dolgok nem négyévente feketéről fehérre változó vagy fehérről feketére változó dolgok.

Nem akartam idézeteket idecitálni, minden előttem szóló megtette, de amikor azt hallom Szijjártó Péter képviselőtársamtól, hogy a kormány hadat üzent az ifjúságnak és ezeket a fajta retorikailag némiképp túlhabzó (Szijjártó Péter tapsolva: Így van!), semmiféle tartalommal nem bíró fideszes lózungokat hallom, akkor eszembe jut az a mondás, hogy a címváltoztatás ide vagy oda, úgy tűnik, tényleg igaz, hogy senki nem felejti el, hogy hová is ásta a csatabárdot.

(10.50)

Mi a mai vitanap célja? Az a célja, hogy beszélgessünk arról, mi minden történt ebben a parlamenti ciklusban az úgynevezett ifjúságpolitika területén, és mi minden történhetett volna még. Egy ilyen vitában természetesen a mostani kormányzó és a mostani ellenzéki pártok is lehetőséget kapnak nemcsak ennek a négy évnek az értékelésére, hanem a jövőt illető elképzeléseik vázolására is. Ez lenne normál esetben egy ilyen vita menete. Félek attól, hogy nem ez történik. Már a vezérszónoki körben kirajzolódni látszik az az ellenzéki magatartás, amely egész egyszerűen képtelen elfogadni, képtelen elismerni bármilyen eredményt abban az időszakban, amelyben a megszólalók éppen nem kormányon vannak. (Vincze László közbekiált.)

Magam három-négy fontos területről szeretnék beszélni a liberális frakció nevében. Elsősorban természetesen kiemelten az oktatásról, a közoktatásról és a felsőoktatásról, hiszen mi, liberálisok, azt valljuk, hogy nincs jobb ifjúságpolitika, mint a jó oktatáspolitika. Szeretnék beszélni arról, hogy a szintén szabad demokrata liberális vezetésű Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak milyen olyan programjai vannak, valósultak meg, vannak folyamatban, amelyek a határon belüli és a határon túli fiatalokat érintik kedvezően. Szeretnék röviden beszélni arról a kérdésről, amely a mai magyar fiatalság egyik legsúlyosabb társadalmi problémája: a kábítószerkérdés, amelyről Mesterházy államtitkár úr is beszélt érintőlegesen, és végezetül szeretnék arról szólni néhány szót, hogy mit gondolunk mi, liberálisok, az ingyenességről úgy általában. Ha már ez a vitanap címe, akkor talán erről is érdemes pár szót ejteni.

A közoktatásban a liberális vezetésű oktatási tárca - amely nem tiszta liberális vezetésű, hiszen egy szabad demokrata miniszter és egy szocialista államtitkár vezeti ezt a tárcát 2002 óta, úgy is mondhatjuk nyugodtan, hogy a két koalíciós párt közös programja és közös munkája valósul meg ennél a tárcánál -nagyon fontos célokat tűzött ki maga elé a ciklus elején. A közoktatásban a legfontosabb ilyen változtatásoknak, szemléleti változtatásoknak mi, liberálisok, a következőket tartjuk. A tanulói terhek megcélzott csökkentése, a készségfejlesztés előtérbe kerülése egy gyermekközpontúbb iskolarendszer felé való elmozdulást tesz lehetővé. Fontosnak tartjuk, bármilyen nagy vitát is váltott ez ki, a buktatás körüli szabályok megváltoztatását, és azt a lehetőséget - illetve idővel kötelezettséget -, hogy az általános iskola alsó évfolyamain az osztályozás helyett-mellett jelenjen meg a sokkal árnyaltabb értékelésre lehetőséget adó, a gyermekek egyéni, speciális helyzetét, képességeit sokkal inkább figyelembe vevő szöveges értékelés az iskolai értékelésben.

Egy olyan oktatási rendszerért szeretnénk dolgozni és dolgoztunk az elmúlt években is, amely kevésbé skatulyáz, mint a mostani, és sokkal nagyobb lehetőséget ad arra, hogy ki-ki a saját képességeit ki tudja bontakoztatni, és érvényesülni tudjon az életben. Nagyon fontos a liberálisok számára az az oktatáspolitikai magatartás, amely az integrált oktatást tűzi ki célul. Az Oktatási Minisztérium által benyújtott törvényjavaslatokban nagyon fontos közös pont egy diszkriminációellenes és egy szegregációellenes jogalkotási tevékenység. Ezt mi, liberálisok, akik számára a hazai cigányság felemelkedése esélyének biztosítása alapvető feladat, alapvető célkitűzés, nagyon fontosnak tartjuk. Hiszen abban talán nincs vita a Ház falai között, hogy erre a legjobb módszer az oktatás. Abban sajnos már van vita a parlament patkójának különböző pontjain ülő képviselők között, hogy a szegregált oktatás jó dolog-e, vagy sem. Talán érdemes leszögezni azt, hogy mi, liberálisok, azt gondoljuk, hogy a szegregált oktatást fel kell számolni mindenhol, és az integrált oktatás az, ami lehetőséget ad a nehéz, hátrányos helyzetű gyermekeknek arra, hogy a családi meghatározottságokból ki tudjanak törni, és ne azon a kényszerpályán mozogjon az életük, amely hasonló sorban, hasonló helyzetben született társaiké volt az elmúlt években és évtizedekben.

Nagyon fontos egyfajta emberi jogi gondolkodás megjelenése az oktatási jogalkotásban. Azt gondolom, teljesen kézenfekvő dolog, hogy egy felsőoktatási hallgató a számára kedvezőtlen, vagy általa jogsértőnek vélt - egészen pontosan: az általa jogsértőnek vélt - felsőoktatási intézményi döntés ellen bírósághoz fordulhat. Ez nagyon fontos dolog, hiszen felnőtt, az egyetemi autonómián belül személyes autonómiával rendelkező felnőtt polgárokról van szó, akiknek a jogosítványait ilyeténképpen is érdemes bővíteni és védeni.

Szóba került már itt a vitában, én nem szeretném részletezni, a felszólalásom végén visszatérnék erre, hogy rászorultsági alapon meglehetősen intenzív ütemben bővült ebben a ciklusban az ingyenes tankönyvellátás és az ingyenes étkeztetés. Mondom még egyszer, rászorultsági alapon történt mindez. Azt gondolom, talán nemcsak a liberálisok gondolják azt, hogy a helyes gondolkodás, a helyes magatartás, hadd ne mondjam, az igazságos magatartás az, ha ezek rászorultsági alapon járnak, az ingyenes tankönyv, adott esetben az ingyenes étkeztetés. Hiszen nehéz lenne amellett érveket sorolni, hogy miért kellene valamennyi családnak egyformán ingyenesen tankönyvet és étkeztetést biztosítania a magyar államnak, hiszen a családok eltérő anyagi helyzetűek. Vannak köztük természetesen, akik erre rászorulnak kisebb-nagyobb mértékben, és vannak köztük olyanok, akik erre nemhogy nem szorulnak rá, hanem nekik illene támogatniuk azt az oktatási intézményt, ahová gyermekeik járnak, ahogy annak egyébként például az angolszász iskolai rendszerben komoly hagyományai vannak.

A felsőoktatásban - túl azon, hogy a ciklus elején a Szabad Demokraták Szövetségének egyik legfontosabb 2002-es választási ígérete, a diplomás minimálbér megvalósult, talán ez a legkevésbé lényeges dolog - a tárca olyan alapvető strukturális jellegű változtatásokat határozott és indított el, amelyek - a most az alkotmánybírósági döntés előtt és után kialakult helyzettől teljesen függetlenül mondhatjuk ezt - a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb szabású átalakítását jelentik, amelyben egyébként a kiinduló pontokban - érdemes erre emlékeztetni mindenkit, aki a vitát követi - egyetértés van. Hiszen a felsőoktatási reformmal a mostani szabad demokrata-szocialista vezetésű oktatási tárca nem mást valósít meg, mint egy jogalkotási folyamatot, amely nem másra alapul, mint arra az úgynevezett bolognai szerződésre, a kétciklusú felsőoktatás magyarországi bevezetésére, az Egységes Európai Felsőoktatási Tér magyarországi honosítására, amelyet oktatási miniszterként Pokorni Zoltán volt miniszter úr látott el kézjegyével az előző parlamenti, kormányzati ciklusban.

Azt gondolom, hogy ez a felsőoktatási reform, a körülötte kialakult viharoktól teljesen függetlenül, egy nagyon fontos lépés a magyar felsőoktatás és úgy általában a magyar társadalom versenyképességének területén. A diákok szempontjából a hazai és az európai felsőoktatási intézmények közötti átjárhatóság megteremtése felé tett első nagy lépés ez, és ez nagyon fontos dolog. Ne feledjük el, a jövő világában a huszonéves fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy európai polgárokként szabadon tanulhassanak Európa különböző felsőoktatási intézményeiben. És azt gondolom - mondhatom nyugodtan: mi, liberálisok azt gondoljuk -, idővel el tudunk oda jutni, hogy ebben nem akadályozza, hanem segíti őket a magyar felsőoktatási rendszer, sőt, jussunk el oda, hogy Magyarországon a magyar felsőoktatási intézményekben járó hallgatói normatívát is valóban magukkal tudják vinni abban az esetben, ha mondjuk egy európai felsőoktatási intézmény hallgatói lesznek, hiszen ennek az egyik nagyon fontos gátja például a költségek területén jelentkezik.

Az emelt szintű érettségi, a kétszintű érettségi bevezetéséről is érdemes ejteni néhány szót. Én magam fiatal emberként és liberális politikusként is nagyon sajnálom azt a botrányt, ami e körül a kérdés körül kialakult, és mélyen együtt érzek azokkal, akiket lehetetlen helyzetbe hozott ez a botrány. De ha ezen a botrányon túllépünk, akkor arra is érdemes emlékeztetni mindenkit, hogy a kétszintű érettségi bevezetésével nem más történt, mint az a nagyon fontos lépés valósult meg, hogy megszűnt az írásbeli felvételi a felsőoktatási intézményekbe. Eddig az volt a helyzet, hogy aki be akart jutni egy felsőoktatási intézménybe, 18 évesen, az érettségi után egy hónappal, élete első és legnagyobb, legnehezebb, leginkább stressztől terhelt vizsgája után egy hónappal rögtön mehetett a következőre, a felsőoktatási írásbeli felvételire, ahol ráadásul a két felvételi (Sic!) elválása miatt eltérő követelményrendszerrel kellett szembetalálkoznia.

(11.00)

Nem véletlenül alakult ki egy alternatív oktatási piac a felvételi előkészítők területén, ahol, akik meg tudták fizetni e tanfolyamok, előkészítő évfolyamok költségeit, azok gyakorlatilag versenyelőnybe kerültek, hiszen meg tudták vásárolni azt a plusztudást, azt a pluszinformációt, ami a felsőoktatási intézménybe való bekerüléshez kellett. Akiknek erre nem volt pénzük, vagy távol éltek olyan városoktól, ahol ilyen előkészítők működtek, és mondjuk, egy levelezőre sem volt keretük a családban, azok természetesen versenyhátrányba kerültek, hiszen a középiskolában megszerzett tudás nagyon sok egyetem, nagyon sok szak esetében nem volt elegendő arra, hogy be lehessen vele jutni a felsőoktatásba, hiszen másként és mást kértek számon a felsőoktatási írásbeli felvételin, mint az érettségin.

A kétszintű érettségivel ez a probléma megoldódik, hiszen az emelt szintű vagy adott esetben a normál érettségivel lehet bekerülni a felsőoktatási intézménybe. Ha már itt az ekörül kialakult botrányról beszélünk, akkor érdemes azt is elmondani, hogy súlyos felelősség terheli azokat a politikusokat és azokat a politikai erőket, akik előzetesen keltettek hisztériát a kétszintű érettségi körül, sulykolva a közvéleménybe és diákok ezreibe azt, hogy az emelt szintű érettségi annyira nehéz lesz, hogy azt nem lehet megírni. Tudjuk nagyon jól, hogy sokan választották ezért a normál érettségit, sokan ezért nem merték választani az emelt szintű érettségit, és ezért kerültek abba a helyzetbe, hogy nem kerültek be egy felsőoktatási intézménybe, mert a konkurenseik választották az emelt szintű érettségit. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mese!)

Súlyos felelősség terheli azokat a politikusokat, akik az érettségi előtt keltették ezt a hisztériát, most pedig a kétszintű érettségi után arra hivatkoznak, hogy lám-lám, mennyien nem tudtak bekerülni a kétszintű érettségi következtében, holott az ő magatartásuk volt az, ami diákok ezrei esetében ezt a helyzetet okozta. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Rágalmazás!) Ami pedig a felsőoktatási reform egészét illeti, abban bízom, hogy az alkotmánybírósági döntés után, a hátralévő néhány hónapban a kormánykoalíció, minden bizonnyal természetesen a maga dolgát téve, be fogja nyújtani az új javaslatot. Abban bízom, hogy az ellenzék képes lesz végre felnőni ahhoz a feladathoz, hogy megértse, hogy e jogszabály fő kérdése nem az, hogy melyik kormányzati ciklusban valósul meg, melyik lesz az a kormány, amelyik elmondhatja magáról, hogy ezt a reformot megvalósította, hanem e reform lényege az lenne, hogy minél hamarabb el tudjon indulni, és valóban tiszta helyzet lehessen a magyar felsőoktatásban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Ami az Informatikai és Hírközlési Minisztérium tevékenységeit illeti, csak néhány adatot szeretnék önöknek említeni. Az, hogy több mint ötezer közintézményt látott el a magyar kormány szélessávú internettel, és a program keretében 2600 közoktatási intézményben került bekötésre a szélessávú internet, ez majdnem háromszoros növekedést jelent 1998-hoz képest - ez két és fél ezer közoktatási intézményt meghaladó szám, mondom még egyszer.

A “Szülőföldön az információs társadalombaö pályázati program keretében több mint háromszáz e-Magyarország pont jött vagy jön létre az év végéig, határon túli, magyarok lakta területen. Tessék megkérdezni Erdélyben élő fiatalokat, mit gondolnak az Informatikai és Hírközlési Minisztérium e tevékenységéről, az Erdélyben létesített, telepített e-Magyarország pontokról, és utána térjünk vissza arra a kérdésre, hogy vajon ki kinek és milyen formában, milyen eszközökkel üzent hadat. Az e-Magyarország ifjúsági program keretében egyébként - és ez részben kapcsolódik a felsőoktatáshoz - jelenleg egy 35 klubból álló országos felsőoktatási klubhálózat kialakítása van folyamatban, amely országosan félszázezer, tehát több mint ötvenezer regisztrált tagot számlál. Azt gondolom, hogy ha közösségi és ifjúsági terekről beszélünk, akkor ezek a pontok a virtuális térben is ezek közé sorolandók, és mint kormányzati eredmények, mindenképpen elismerésre méltóak.

A kábítószerkérdésre röviden kitérve, természetesen messzemenőkig egyetértek Mesterházy Attila államtitkár úrral abban, hogy mind a prevenció, a megelőzés, mind pedig az ártalomcsökkentés nagyon fontos dolog, ebben nincs is vita köztünk, mindemellett az egy nagyon fontos kérdés, hogy természetesen e programok költségvetési forrásait biztosítani kell. Bármilyenek is a körülmények, ez egy olyan terület, amin nem lehet egész egyszerűen spórolni.

Van egy kérdés, amiben vita van köztünk, ugyan nem a mai vitanap kérdése, de Mesterházy Attila államtitkár úr is érintette ezt az ügyet, ez pedig a büntetőjog kérdése. Itt most ebben a vitában, ezen a helyen csak annyit szeretnék erről mondani, hogy továbbra is az a meggyőződésünk nekünk, liberálisoknak, hogy a hatékony megelőző munkát, a hatékony prevenciót gátolja az, hogyha a kamaszkorú és huszonéves fiatalok büntetőjogi fenyegetettségét fenntartjuk.

A dolog nagyon egyszerű. Tessenek megkérdezni egy, a megelőzés területén dolgozó, tetszőlegesen kiválasztott szakembert, és el fogja önöknek mondani, mindenkinek, aki ezt jelen pillanatban még nem érti, hogy mennyiben gátolja a prevenció hatékony végzését az, hogy 17-18 éves fiatalokat többéves börtön fenyeget, hiszen a prevenció, a megelőzés alappillére az őszinteség, a nyílt párbeszéd a problémákról. A fiatalok egész egyszerűen nem mernek, nem merhetnek őszintén beszélni a saját szokásaikról és a saját ismereteikről ebben a kérdésben a prevenció, a megelőzés területén dolgozó szakemberekkel akkor, hogyha adott esetben börtönnel fenyegetjük őket. Ezen a helyzeten, továbbra is azt gondoljuk, változtatni kell.

Végül az ingyenesség kérdése. Nagyon hangsúlyosan szeretném leszögezni azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt sem 2002-ben, sem korábban, sem pedig a jövőben nem ígért, nem ígér, és nem is fog ígérni olyan, finoman szólva is megkérdőjelezhető racionalitású és igazságosságú ígéreteket, miszerint mindenki ingyen fog tankönyvet kapni, mindenki ingyen utazhat mindenhova, és hogy, mondjuk, az állam ingyen biztosítja a jogosítványt. Fontos dolgokat tett például az oktatási kormányzat és a kormányzat egésze akkor, amikor a világ-nyelv program keretében mintegy félezer középiskolában tette lehetővé nyelvi előkészítő évfolyamok elindítását, vagy amikor az emelt szintű érettségivel meg lehet szerezni a középfokú nyelvvizsgát, ami az ingyenességet jelenti, hiszen az emelt szintű érettségit a középiskola végén ingyen letehetik a középiskolások. Ezek nagyon fontos dolgok, de az, hogy a tankönyv, az étkezés, a jogosítvány, az utazás ingyenes legyen mindenkinek, családja anyagi helyzetétől függetlenül, az egész egyszerűen se nem ésszerű, se nem igazságos dolog.

Arra kérek mindenkit, aki ezeket az ígéreteket tette, teszi, vagy számon kéri másokon, hogy gondolja azt végig, hogy valóban olyan országban szeretnénk-e élni, ahol a család anyagi helyzetétől függetlenül ezek mindenkinek, a vagyonos családoknak ugyanúgy járnak, mint a szegény családoknak. Arra kérek mindenkit, hogy gondolja azt végig, hogy valóban nincs-e jobb helye, nincs-e sok jó helye annak a pénznek, amit így akarnak elkölteni, mondjuk, a jól szituált vagy kifejezetten vagyonos családok állami dotációjára. Én azt gondolom, hogy annak a pénznek sokkal, de sokkal jobb helye van számos más területen.

Egy utolsó mondat: Szijjártó képviselő úrnak mondanám a sokmilliós állami üdülőingatlanokkal kapcsolatban, hogy a liberális párt ifjúsági tagozata, az Új Generáció felvetette ezek privatizációját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Természetesen ezt továbbra is tartjuk, és reméljük, hogy a Fidelitas is egyet tud velünk érteni ebben a dologban. Nem gondoljuk, hogy az államnak feladata lenne az állami elit üdültetése.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)