Felszólalás adatai

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájánál nagyon érdekes helyzet alakult ki, hiszen 52 milliárd 300 millió forintról beszélünk a fejezet általános indoklásánál, viszont itt lényegében mindössze 2 milliárd 35 millió forintnak az elosztásáról van szó. Hiszen nagyon sok olyan áthúzódó beruházás van, ami már folyamatban van, tehát a beérkezett pályázatok mindössze 2 milliárd 35 millió forintra érkeztek be.

Én azt gondolom, hogy ezek az új címzett támogatások valamilyen formában az önkormányzatok kiemelt jelentőségű beruházásait igyekeznek támogatni, azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyekre az önkormányzatokban nincsenek megfelelő források.

1990-ben alkotta meg az akkori parlament az önkormányzati törvényt, amely sok-sok feladatot rótt az önkormányzatokra, nagyon sok kötelezettséget rótt ki, viszont a normatív támogatások finanszírozását nem rakta helyre. 1990 óta folyamatosan ugyanez a rendszer működik, kisebb-nagyobb, de általában kisebb korrigálással, és az önkormányzatok birkóznak a rájuk rótt feladatokkal.

Meg kell mondanom, hogy én jómagam '90 óta az önkormányzati képviselők szemüvegén keresztül néztem ezt a vitát, amely most ebben a hónapban folyik. Ezeket az összegeket, amelyekről a tisztelt Ház soraiban folynak a viták, az önkormányzati képviselők és az önkormányzatok nagyon nagy reményekkel várták. Viszont általában mindig csalódottság jellemezte ezeket a várakozásokat, ezeket a különböző pályázatokat, hiszen mindig ilyen arányú elosztás és ilyen irányú forrás jelentkezett. Hiszen 52 milliárd-2 milliárd, a beérkezett igények és az ehhez melléteendő 2 milliárd között látható a különbség.

A helyi kezdeményezések és az Európai Unióhoz való csatlakozás, azt gondolom, rendkívül fontos dolog, hiszen a helyi önkormányzatok látják a saját területükön lévő problémákat, és sajnos meg kell említeni azt is, hogy 1990 óta még mindig infrastrukturális problémákkal, infrastrukturális alapfeladatok ellátásával, alapfejlesztések gondjaival küszködnek az önkormányzatok.

Lám, lám, most a tisztelt Házon és az országon belül egy vita alakul ki a Dunántúl, a Tiszántúl, a Duna elválasztása kapcsán, pedig úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint ahogy az Európai Unióban az újonnan csatlakozott Spanyolország, Portugália, Görögország felzárkózását a fejlettebb uniós országok teljesen magukénak tudják és érzik, én azt gondolom, hogy nekünk is hasonlóképpen kellene gondolkoznunk, és nem marakodni egymással.

Kelet-Magyarország, az észak-alföldi régió, azt gondolom, mindannyiunk jól ismert elmaradottsága és infrastrukturális fejlesztése nagyon fontos. Nagyon örültem, amikor a 2000. évi új címzett támogatásoknál láttam a nagy vonzáskörzetű középiskoláknak és egyáltalán a középiskolai rendszernek a rendbetételét.

Miért is tartom ezt fontosnak? Az én választókerületem, szűkebben szülővárosom, Hajdúböszörmény 1990 óta működteti, tartja fenn a Széchenyi István Szakmunkás- és Szakképző Iskolát, és erején felül teljesíti ez az önkormányzat ezt a feladatvállalását.

Nagyon sok önkormányzat most, amikor már lehetőség nyílt rá, középiskoláit leadta a megyének, vagy más finanszírozási lehetőséget választott, bezárta az iskoláit; Hajdúböszörmény város önkormányzatának ezen iskolája gyarapszik. Az Észak-Hajdúság és egyáltalán a régió egyetlen mezőgazdasági iskolájában a beiratkozások, a beiskolázások száma növekszik. Olyan kollégiumi és olyan iskolakörnyezetben kell ezt az oktatást ellátni, amely, azt gondolom, az európai uniós csatlakozás küszöbén nem felvállalható, hiszen mindannyiunk, tisztelt képviselőtársaim előtt is ismeretesek azok a kollégiumok, azok a régi egyházi épületek, azok a kúriák, amelyek át lettek alakítva oktatásra, tornateremmé, kollégiummá, ezek már alkalmatlanok a modern oktatáshoz.

1994 és '98 között az önkormányzatok finanszírozása és normatív támogatása egyfajta elvonásokkal volt tűzdelve, és azt gondolom, hogy az a reform, amiről többen beszéltünk, az 1998-as költségvetési vitánál már elindult. Az 1998-as vitánál az önkormányzatok normatív támogatásánál érezhető volt egy átcsoportosítás, sok-sok milliárd került átcsoportosításra az úgynevezett gazdagabb önkormányzatoktól a szegényebb önkormányzatok irányába. Ez egy reformfolyamat első fázisa volt a területi kiegyenlítés és egyáltalán a felzárkózás versenyében, amelynél, úgy gondolom, ez mindenféleképpen fontos.

Engedjék meg, hogy még egyszer kiemeljem: Hajdúböszörmény 35 ezer hektáros közigazgatási területtel rendelkezik, és az egész észak-alföldi régió talán legnagyobb iskolájáról van szó, amely itt egy kollégiumépítés kapcsán szerepel. Ebben az iskolában ettől az esztendőtől kezdődően főiskolai kar is indul, és az elsorvadt és bezárt iskolák helyett pontosan itt, a fekete löszhát, az Alföld közepén lévő iskolában igényelnék a képzést, ez itt meg tud valósulni, ez nagyon nagy boldogság számomra is, nagyon örülök ennek.

És azt gondolom, minden képviselőtársam örülhet abban a pillanatban, amikor az önkormányzatoknak tudunk adni. Ritkák ezek a pillanatok, ugyanis a törvények a legtöbb esetben csak a feladatokat róják ki, a hozzárendelés, a normatív támogatás és a finanszírozás nem jelenik meg ugyanilyen nagy lendülettel és nagyon vastag tollal, mint ahogy a feladatokat kirójuk rájuk.

Azt gondolom, hogy az elkezdődött reform a költségvetés finanszírozásban, a helyi kezdeményezések felvállalása kapcsán itt most, az önkormányzatok új címzett támogatásában is megjelenik, és úgy gondolom, hogy a kettő együtt valóban jó irányt mutat a jövő, a 2000-2001-es önkormányzati költségvetések finanszírozásában.

Jómagam az általános vitára alkalmasnak találom és elfogadásra javaslom az előttünk lévő indítványt. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)