Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az árvíz egyáltalán nem véletlenül érinti hazánkat. Erre előre lehetett számítani. Mi már két évvel ezelőtt, amikor a felső-tiszai, kárpátaljai árvíz bedűlt, akkor mondtuk, hogy az egész nemzetet, az egész országot érintő hatalmas védekezést kell megterveznünk és megépítenünk, mert ezek az árvizek minden évben ránk fognak köszönteni. Nem remélhetjük, hogy jönnek szárazabb idők, és akkor nem lesz árvíz. Azt remélhetjük, hogy akkor esetleg kisebb lesz.

De tekintettel arra, hogy annyira megváltozott a környezetünk természetrajza, hogy a vizek lezúdulnak, és tekintettel arra, hogy a föld, az egész föld felmelegszik, a folyamatot nem lehet megállítani. Tehát azoknak a nemzeteknek, amelyek életben akarnak maradni, és ilyen szerencsétlen, más tekintetben persze szerencsés körülmények között kell élniük, mint nekünk itt, lényegében a magyar Alföldön, előrelátó, hosszú távú, hatalmas programokat kell kidolgoznunk annak érdekében, hogy ezek az árvizek, amelyek menetrendszerűen meg fognak érkezni ezután is minden időben, elejét vegyük, és az általuk okozható kárt a lehető legkisebbre csökkentsük.

Amikor helyeslem a kormány védelmi intézkedéseit, erre is rámutatok, akkor ezt mint hiányzó kérdést vetem fel. Ilyen értelemben nem történt semmi, és ez elsősorban annak a rendszernek, annak a gazdasági és pénzügyi rendszernek a következménye, amelynek a terheit az egész magyarság nyögi jelen pillanatban. Erre nincs pénz, és lám, most is a költségvetés hogyan tud csak előteremteni egy kimondott veszélyhelyzetben? Úgy, hogy 2,1 százalékot - a miniszterelnök úr szavai szerint - elvesz minden fejezettől. Nem mer olyan eszközhöz nyúlni a költségvetés, amelyet a pénzügyi rendszer nem engedélyez, hogy tehát saját magának a saját módszereivel teremtsen pénzt, természetesen az Országgyűlés többségének a hozzájárulásával, hanem megpróbál elvenni, és ez nagyon szomorú dolog. Nem mondhatunk mást, mint hogy ha ezt kell tenni, hát tegye ezt a kormány; ez is jobb, mint amit egyébként tehetne. De ezt ebben a pillanatban el kell dönteni.

Ki az úr a háznál?! Ki parancsol ennek a nemzetnek, hogy amikor ilyen nehéz helyzetben van, nem nyúlhat rendkívüli eszközökhöz, nem ragadhat meg mindent, és nem mondhatja azt, hogy fizessenek a bankok?! (Derültség az MSZP soraiban.) Lehessen olyan Nemzeti Bankot teremteni, olyan pénzügyi politikát, ahol egy ilyen vészhelyzet megoldása nem okoz ilyen nagy nehézségeket. Igenis ez a dolog legnagyobb üzenete, és meg fogják akadályozni, ha az Országgyűlés többsége nem lesz erős, ennek a hatalmas, több évre, évtizedekre szóló védekezésnek a megszervezését is, mert nem törődnek azokkal az emberekkel, akikre ez a víz rázúdul, akiknek az életét tönkreteszi.

Továbbá nekünk, magyaroknak, akik még legalább ennyi eszközzel rendelkezünk, gondolnunk kell a határainkon kívül élőkre is. Nemcsak magyarokra, hanem mindenkire, ahol az állapotok sokkal rosszabbak, ahol halottakat sodor a víz, ahol évtizedek óta még gonoszabb és embertelenebb politika volt, és még kevesebbet törődtek az embereket védő rendszerekkel. Bizony ez is ránk nehezedik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és erre is gondolnunk kell. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)