Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évi új címzett támogatások körében az önkormányzatok 49 darab új igényt jelentettek be a Belügyminisztériumba és a szakminisztériumba, amelyek az összes támogatási igény szempontjából 41 milliárd forintot jelentenek. Ebből konkrétan a 2000. évi támogatási igény 10 százalékot, azaz 4 milliárd forintot tesz ki.

A felosztható források keretét még a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló 1999. évi CXV. törvény eleve behatárolta, ugyanis a címzett és céltámogatásokra összesen 52,3 milliárd forintot hagyott jóvá az Országgyűlés néhány hónappal ezelőtt. Eleve adódik a bemutatott költségvetési számokból, hogy a költségvetés által juttatott címzett támogatásokra a teljesíthetőnél lényegesen nagyobb igény jelentkezik.

Felmerült annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy ebben az évben, illetve az elkövetkezendő esztendőkben a magyar költségvetés milyen mértékű támogatást tud biztosítani az önkormányzati szektor irányába.

Az eddigi felszólalások kapcsán - főleg ellenzéki oldalról - az önkormányzati pályázatok politikai diszkriminációjáról és a leépülőfélben lévő állami támogatási rendszerről esett szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én két fontos dologra utalnék ebben a tárgykörben. Az első: a 2000. évi új, kormány által támogatott és elutasított pályázatokat számba véve a következők állapíthatók meg a mellékletként csatolt táblázatok elemzése alapján. Az 1-es számú mellékletben a kormány által támogatott induló projekteknél a beruházások értékének összesenje 25 milliárd 248 millió. Ebből a beígért sajáterő-rész 13 százalékot tesz ki, míg a kivitelezésnél óhatatlanul szükséges címzett támogatási hányad 87 százalékot jelent.

Megvizsgáltam a 2-es számú mellékletben szereplő elutasított pályázatokat is. Az elutasított pályázatok tervezett beruházási költsége 19 milliárd 545 millió forint. Sajáterő-hányadként 20 százalékos részarány szerepel feltüntetve, míg az igényelt támogatási volumen 80 százalékos részarányt testesít meg. Tehát az arányszámok összevetése alapján az állapítható meg, hogy az elutasított pályázatok sajátforrás-ellátottsága kedvezőbb lett volna, mint a győztes pályázatoké.

Az elutasított pályázatok sorában négy fővárosi önkormányzati beruházási tervezet és egy XIII. kerületi projekt szerepel. Vitathatatlan az, hogy a Gyáli-patak mederrendezése, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház diagnosztikai és műtéti tömbjének létesítése, a főváros keretei között működő tordasi értelmi fogyatékosok otthonának rekonstrukciója, a Váci Mihály Kollégium rekonstrukciója és energiaracionalizálása, illetve a Fővárosi Levéltár új épületének építése égető szükségszerűség. Ezen pályázatok egytől egyig költségvetési fedezet hiányára való hivatkozással kerültek elutasításra.

Az elutasított fővárosi pályázatok ismeretében úgy érzem, hogy ismételten rá kell irányítanom arra a figyelmet, hogy a fővárosi önkormányzat és a kormány pénzügypolitikája között ellentmondások húzódnak meg, illetve ha már ellentmondások vannak, akkor a feszültségek feloldásának igénye is jelentkezik.

Ebben a körben szükséges arról szólni, hogy a 92 milliárdos fővárosi önkormányzati pénzügyi tartalék halmozódása, a másik oldalon pedig a földfelszíni közlekedés, a kórházak, oktatási intézmények fejlesztésének elmaradása s a metróberuházás előirányzatra történő pénzügyi tartalékolás folyamatos halmozódása egyre nagyobb feszültségeket szül. Alapvető igény az, hogy az SZDSZ-es fővárosi önkormányzat és az Fidesz-kormány közötti sorozatos nézeteltérések, háborúskodások sorából a főváros lakossága győztesként kerüljön ki. Ez csak úgy lehetséges, ha a fővárosi önkormányzatot vezető SZDSZ feladja az értelmetlen harcát a kormánnyal szemben.

Az elutasított pályázatok körében egy másik fontos területet szeretnék kiemelni. Az abonyi városi önkormányzat szintén pályázatot nyújtott be a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola rekonstrukciós beruházásaira. Én elfogadom azt, hogy most a pályázat elutasításra került, de úgy gondolom, hogy 2001-re feltétlenül olyan helyzetet kell teremteni, illetve helyzetbe kell hozni az abonyi önkormányzatot, hogy a Kinizsi Pál Gimnázium hét tantermes rekonstrukciós bővítése megtörténjen. A beruházás megvalósulásának indokoltsága több szempontból is fönnáll. Szabad legyen elmondanom, hogy a gimnázium tanulólétszáma nappali tagozaton 140 fő és levelező tagozaton pedig 100 fő. Jelenleg hat tanteremmel rendelkeznek, ebből egy számítástechnikai szaktanterem. Ugyanakkor nincs a gimnáziumnak természettudományi szaktanterme, nincsenek szertárok, nincsenek laborok. A hat tanterem közül egy sem felel meg a műszaki előírásoknak. Összességében a külső körülmények és a tárgyi feltételek riasztóan hatnak az abonyi gimnáziumban. A most folyó teljes pedagógiai vizsgálat során a szülők és a diákok ezt egyértelműen nehezményezték.

Amennyiben ezek a feltételek nem változnak, úgy veszélybe kerül Abony városban a középfokú oktatás. A bővítés mellett szól mindenképpen, hogy a gimnázium alapító tagja az Abony és Térsége Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak, és a vállalkozók is igénylik, hogy a továbbképzést, a szakmai képzés bővítését, ezen belül a legfontosabb partnert a gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában lássák.

A másik fontos dolog, ami a rekonstrukciós bővítés mellett szól, hogy Jászkarajenő, Törtel, Kocsér, Újszilvás és Abony városa egy mikrotérséget alakított, ennek a központja Abony. Július 1-jétől itt kezd majd működni, Abony városában, az okmányiroda is. Mindezek a szempontok fölvetik azt, hogy a települések között a buszjáratok majd beindulnak, hiszen a közigazgatási feladatkör bővül, és az abonyi gimnáziumba jelentkező diákok száma is meg fog emelkedni a jobb közlekedési lehetőségek révén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Részletesen tehát ebben a két problémakörben, a fővárosi önkormányzat, illetve az abonyi gimnázium bővítése ügyében szóltam.

Mielőtt azonban azzal vádolnának meg kormánypárti képviselők, hogy az eddig megszólaló ellenzéki képviselők - MSZP, SZDSZ - érvelési technikáját venném át, hadd utaljak arra, hogy az állami költségvetési visszafogás az önkormányzatok irányába - ha van ilyen - nem Fidesz-találmány. Itt tulajdonképpen felszólalásom második lényegi pontjára térnék rá.

Tény az, hogy a támogatási rendszernek a '90-es években szigorú költségvetési restrikciók mellett kellett működnie. 1994 és '98 között - tehát az MSZP-SZDSZ-kormány idején - az önkormányzatok kiadásai reálértékben 21 százalékkal csökkentek, noha a feladatkörük növekedett. A konszolidált elsődleges államháztartási kiadások szerkezetének változásai szintén azt mutatják, hogy az önkormányzatok nem voltak képesek megőrizni relatív helyzetüket.

Az államháztartás konszolidált elsődleges kiadásain belül a helyi önkormányzatok 1994-ben 26,7 százalékkal, míg 1997-ben már csak 25,5 százalékkal részesedtek. Az önkormányzati költségvetésekre nehezedő nyomás hatására történt némi erőfeszítés a helyi bevételek növelésére, aminek hatására a helyi adók az 1994. évi 0,8 százalékkal szemben 1997-re már a bruttó hazai termék 1,2 százalékát adták, illetve ilyen mértékben aránylik a számuk a GDP-hez.

A növekedés legfőbb forrása az iparűzési adó volt, főleg a nagyobb városokban. A települések a hiányt eszközeik eladásával fedezték. 1996-ban a Bokros-csomag bevezetése után egy évvel például az önkormányzati bevételek 14 százaléka vagyoneladásból vagy - a lényegre némiképp jobban rátapintva - vagyonfelélésből fakadt.

Az elkövetkezendő évekre, bár a privatizáció folyamatos decentralizációs jelensége kézzelfogható az állami színtérről az önkormányzati térfélre, azonban az ezredforduló tájékán az eladható készletek, vagyonelemek beszűkülése miatt hosszabb távon már nem pótolhatja az önkormányzatoknak a feladatok súlyához méretezett egyre szerényebb bevételi jogcímeit.

(17.10)

Mindezek, tisztelt képviselőtársaim, felvetik az évek óta húzódó önkormányzati rendszer reformjának egyre sürgetőbb előtérbe kerülését is.

Összegzésképpen elmondom: a felsorolt számokból és a törvényjavaslatból látható, hogy az állam, a kormányzat nem vonulhat ki az önkormányzatok támogatásából. Szívesen vettük volna, ha nagyobb támogatási mértékekről dönthettünk volna e törvényjavaslat tágyalásakor. Ugyanakkor azt a javaslatot, amelyet a kormány elénk terjesztett, bemutatott, a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja, és arra kérjük a többi parlamenti párt képviselőit, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP, szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)