Felszólalás adatai

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat most megkezdődő parlamenti vitáját - mint az már ebben a ciklusban vagy ebben az időszakban többször is előfordult - éles pengeváltás előzte meg itt a Házban a kormány képviselői és az ellenzéki képviselők között. Én magam is interpelláltam e témában három héttel ezelőtt.

Ismételten meg kell állapítanunk, a kormány ezzel a törvényjavaslatával bizonyítja, hogy az egész önkormányzati rendszer működőképességét veszélyeztető politikát folytat, és hogy a nem kormánypárti képviselő-testülettel rendelkező önkormányzatokat és így azokat az embereket, akik olyan településeken élnek, amelyeket nem kormánypárti vezetés vezet, bünteti, többek között azzal is, hogy a 2000. évi új címzett támogatási körből egyszerűen kihagyja ezeket a településeket. Ezt tette a kormány már az 1999. évi új címzett támogatási igények esetében is.

Tisztelt Ház! Az teljesen nyilvánvaló tény, hogy mint az élet egyéb területén, úgy az önkormányzati szférában is a beruházások a fejlődés meghatározói, mert a beruházások teszik lehetővé hosszú távon az intézmények működőképességét, a növekvő szakmai elvárások teljesíthetőségét, az életkörülmények javulását, a helyi kezdeményezések fenntartását. Az is rendjén való, hogy az államnak részt kell vennie a támogatás e formájában az önkormányzati beruházások meghatározott körében. Ezt az állami szerepvállalást az önkormányzati törvény is nevesíti a címzett és céltámogatásokról szóló rendelkezéseiben.

Tisztelt Ház! Ez a támogatási rendszer kiemelkedő szerepet játszott az önkormányzatok fejlődésében, ugyanis a legjelentősebb tényezője volt az infrastruktúrafejlesztést szolgáló finanszírozási formáknak, közvetlenül hozzájárult az emberek életminőségének javításához, de motiváló tényező volt a vállalkozók letelepedését meghatározó feltételekhez is. Az önkormányzatok gazdálkodásának finanszírozásán belül a címzett és céltámogatási rendszerrel szemben megfogalmazott célok és feladatok alapvetően ma is helytállóak, és a rendszerváltozástól 1999-ig teljesültek is. Eddig a támogatás rendszere működőképes volt.

1991 és 1998 között a címzett támogatásokra vonatkozó kormányzati javaslatok és az ezekről szóló parlamenti döntések szakmailag megalapozottak voltak. A címzett támogatási javaslatok kialakításánál általános szempont volt, hogy a beruházás a központi források hatékony felhasználásával valósuljon meg, a költségtakarékosság követelményének megfelelően a közösen ellátott feladatok, a területi szolgáltatásokat végző intézmények, illetőleg a kötelezően ellátandó feladatokat szolgáló beruházások részesüljenek előnyben. Szempont volt továbbá az is, hogy az igényt benyújtó önkormányzat anyagi erőihez mérten ajánljon fel saját forrást a beruházás megvalósításához, a céltámogatások rendszerében pedig teljeskörűen érvényesült az objektivitás és az alanyi jog.

A címzett és céltámogatási rendszer működése 1991 és 1998 között látványos eredményeket hozott. Ez idő alatt a támogatási lehetőséggel 7800 beruházás kezdődhetett el. A beruházások összköltsége 630 milliárd forint, amelyből 340 milliárd forintot fizet a költségvetés és 290 milliárd forintot az önkormányzatok. A beruházások révén a lakosság több mint 90 százaléka kedvezőbb infrastrukturális ellátásban részesül. Az előbb ismertetett adatokból címzett támogatással összesen 411 beruházás finanszírozása vált lehetségessé. Ehhez 146 milliárd forint összegű támogatás járult. A támogatással elsődlegesen egészségügyi beruházásokat finanszírozott az állam.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a kedvező folyamat azonban csak a harmadik kormányzati ciklusig tartott. Ezt azért állíthatom, mert az 1998. évi választásokat követően a megalakult új, fideszes kormány első ténykedéseinek egyike az volt, hogy megváltoztatta az 1999. évi új címzett támogatásokról szóló törvényjavaslatával az eddig hatékonyan működő, jól bevált rendszert. Emlékezhetünk rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Orbán-kormány 1999. évi új címzett támogatási törvényjavaslata alapvetően más támogatási listát tartalmazott, mint ami a hivatal szakmai állásfoglalásában megjelent. A kormány a korábbi listát átdolgozásra visszaadta azzal, hogy az előkészítés nem felel meg az új kabinet elvárásainak. Az átdolgozott és most már a kormány által elfogadott lista a korábbi támogatásra javasolt harminc igényből mindössze huszat tartott meg. A kivett tíz igény olyan önkormányzatokat érintett, ahol nem kormánypárti színezetű volt a helyi vezetés, amelyet az akkori helyhatósági választásokon megválasztottak. A megváltoztatott támogatási lista a kormánypárti képviselő-testülettel működő önkormányzatok jutalmazását szolgálta. Ez a fajta magatartás a politikai bizalmatlanság légkörét, a kiszámíthatatlanságot erősíti.

A 2000. évi költségvetési törvény szemléletesen bizonyítja a kormánynak az egész önkormányzati rendszerről vallott nézeteit. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy alapvetően az önkormányzati önállóság korlátozására irányul a kormány tevékenysége, intézkedései az önkormányzatok elszegényítését eredményezi. Ilyen körülmények között az önkormányzatok még inkább támogatásra szorulnának fejlesztéseikhez.

Engedjék meg, hogy az önkormányzatok romló gazdasági feltételeire néhány példát mondjak. Az önkormányzatoknak a bruttó hazai termékből a részesedése tovább csökken, miközben a GDP tervezett növekedése 2000-ben 4-5 százalék. Az állami hozzájárulások és támogatások előirányzata 1999-hez képest mindössze 1 százalékkal növekszik. A személyi jövedelemadó 5 százaléka marad helyben, 35 százalékot normatívaként oszt el a költségvetés. Az iparűzési adóerő-képesség figyelembevételével 80 önkormányzattól részben vagy egészben elvonja az állam az önkormányzatot megillető személyi jövedelemadót és a normatív állami hozzájárulást. A gázközművagyon ügye még mindig nem rendeződött. Tisztelt Országgyűlés! 2000-től új formát és lendületet kapott a kormányzati részrehajlás.

(16.50)

A belügyminiszter úgy oszthat el 1,2 milliárd forintot a likviditási helyzet átmeneti megoldására az önkormányzatok között, hogy a támogatás feltételeit jogszabály nem határozza meg, és hogy a miniszter majd 2001. február 28-án tájékoztatja a pénz elköltéséről az Országgyűlés önkormányzati bizottságát. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon mely önkormányzatok kapnak majd ebből a közpénzből. De jól jelzi a részrehajlás szándékát az is, hogy 2000-től a legnagyobb támogatási célnál, a szennyvízelvezetésnél és -tisztításnál kormányrendelet határozza meg a támogatási igények kielégítésének belső rangsorát az eddigi törvényi szabályozás helyett. Nem kell különös fantázia ahhoz, hogy vajon mely önkormányzatok kerülnek a rangsorban előre.

A 2000. évi új címzett támogatásokról szóló törvényjavaslat szintén bizonyítéka annak, hogy a kormány továbbra is kitart az ellenzéki irányítású önkormányzatokat büntető magatartása mellett. 1999-hez hasonlóan az ez évi támogatási listában sem találunk, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen ellenzéki vezetésű önkormányzatot sem. Ilyen az előző időszakban nem fordult elő. Az előző kormánykoalíciók minden évben támogattak kormánypárti és ellenzéki önkormányzatokat egyaránt, és nem tartogatták arra a címzett támogatásokat, hogy a kormányhűség jutalmazására szolgáljon.

Tisztelt Országgyűlés! Van még egy említésre méltó tényező, ami az összes önkormányzatot együtt érinti hátrányosan. Ez a következő: 1999-hez hasonlóan 2000-ben is a kezdés évére 2 milliárd forint áll rendelkezésre az új címzett támogatásokhoz. Ha figyelembe vesszük, hogy 1998-ban az előző kormánykoalíció a lényegesen rosszabb nemzetgazdasági körülmények között is 3 milliárd forintot biztosított az új címzett támogatásokhoz, akkor nem nehéz megállapítani, hogy ez a kormány nemcsak az ellenzéki önkormányzatokat sújtja azzal, hogy nem talál támogatásra érdemes beruházást ebben a körben, de sújtja a kormányhű önkormányzatokat is, hiszen az infláció figyelembevételével az évenként 2 milliárd forint egyre kevesebb műszaki tartalom megvalósításához elég.

Az önkormányzatokkal szemben immár két éve megnyilvánuló kormányzati magatartásnak üzenete van. Üzeni egyrészt az összes önkormányzatnak, hogy gazdálkodásuk anyagi feltételeiben ne várjanak javulást; hogy folytatódik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok számának és támogatási igényének a növekedése - továbbra is működőképes fenntartásukhoz a meglévő vagyonuk felélésével kell forrást biztosítani -; folytatni kell az intézmények bezárását, összevonását, feladatelhagyását; folytatódik az önkormányzati vagyon romlása az elmaradó felújítások, beruházások miatt. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak ezenkívül még az is az üzenet, hogy az önkormányzatok egészén belül is rosszabb lesz az ő helyzetük azáltal, hogy például a miniszter önhatalmúlag dönthet támogatásukról, vagy hogy az önkormányzatok bizonyos körét kirekesztő támogatási javaslatot a parlament úgyis megszavazza. Mindez annak a kormányzó pártnak a támogatásával, amelynek képviselője még ellenzéki korában az egyik plenáris ülésen azt mondta: "Minden önkormányzatnak joga van az életben maradáshoz és fejlődéshez." Úgy tűnik, mára ez az elv már nem meghatározó.

De nézzük, miről szól a 2000. évi új címzett támogatási javaslat konkrétan is! Az indokolást is áttanulmányozva megállapítható, hogy a kormány állásfoglalása szerint a 2000. évi címzett támogatásra a benyújtott 175 beruházási koncepcióból mindössze 36 beruházás javasolható, és 139 a támogatásra nem javasolható beruházás. Az állásfoglalással összehasonlítva a törvényjavaslatot megállapítható, hogy az elutasított önkormányzatok döntő többsége belenyugodott a kormány döntésébe, nem is kísérelte meg ezek után a kérelem elkészítését és benyújtását. Így lehet az, hogy a 139 elutasítással szemben a törvényjavaslat már csak 11 elutasításra javasolt kérelemről szól. De az is figyelemre méltó, hogy mindkét döntés előkészítési fázisában az összes szükséges fejlesztést tartalmazó fővárosi támogatási igény elvetésre került. Továbbá az is elgondolkodtató lehet, hogy a támogatandó 38 beruházás közül 16-ot megyei önkormányzatoknak javasol a kormány.

Helyeselhető szándék - a beruházások megelőzése érdekében - a belterületi vízrendezésre benyújtott és a kormány állásfoglalásában még nem szereplő két önkormányzati igény támogatása. Ezek Törökszentmiklós és Tószeg belterületi csapadékvízhálózat-építésének támogatására szolgálnak. Remélhető azonban, hogy ez a két további kérelem nem a kormány önhatalmú intézkedésének újabb példája, hanem vélhetően törvényi felhatalmazás a javaslat alapja, mert erről nem tesz említést az indoklás sem.

Ez évben is nagy felelősség hárul a képviselőkre, hiszen a 2000. évi új címzett támogatási igények jóváhagyása esetén 25 milliárd forint beruházás megvalósításának esélyét adjuk meg, amiből 22 milliárd a címzett támogatás. A mostani döntésünk következő évekre gyakorolt hatását azért is indokolt figyelembe venni, mert a korábbi évek 60-70 százalékos determinációjával szemben a címzett és céltámogatásokra 2000-ben felhasználható 52,3 milliárd forintból a korábbi évek döntéseivel 80 százalékot már elköltöttnek tekinthetünk. A folyamatban lévő címzett támogatással megvalósuló fejlesztések 2000. évi üteme viszi el az egész éves támogatási összeg több mint felét. Az újabb beruházásokhoz a döntési szabadság tehát évről évre csökken.

A címzett és céltámogatási rendszer 1991-98. évi működésének kedvező tapasztalatai mellett az 1999-2000. évi kormányzati - önkormányzati autonómiát veszélyeztető - centralizációs törekvések és kirekesztő magatartás alapján az SZDSZ-frakció sürgeti az önkormányzati finanszírozási rendszer áttekintését, a szükséges EU-konform korszerűsítési intézkedések meghozatalát.

A törvényjavaslat kapcsán ismertetett szakmai aggályaink mellett azonban mégis javasoljuk a törvényjavaslat elfogadását, és támogatjuk azt. Tesszük ezt azért, mert úgy véljük, hogy minden forintnak megvan a helye az önkormányzatoknál. De ismételten fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez a javaslat a kormány általános forrásszűkítési pénzügypolitikája mellett a támogatás odaítélése során különbséget tesz kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok között. A javaslat büntetni szándékozik a nem kormánypárti települések polgárait, második éve elvéve a lehetőséget a szinten tartástól, a fejlődéstől. Elfelejtik, hogy ezeken a településeken is magyar emberek élnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akiknek ugyanazon jogaik vannak a jobb életkörülményekhez, mint a kormány szívéhez közel álló települések polgárainak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)