Felszólalás adatai

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amióta bevezetésre került a magyar jogrendszerben a címzett és céltámogatásról szóló törvény - egyébként a törvény 1992-ben született -, viszonylag nem túlzottan nagy viharokat kavart a parlamentben, kivéve egy-két időszakot, így 1994-et is, amikor megszűnt a céltámogatásoknál az úgynevezett ígérvényes rendszer. Akkor valóban sokat vitattuk e törvényt, de szükséges volt, hogy ezt meglépjük, mert '94-re nyilvánvalóvá vált, hogy ez a céltámogatási ígérvényes rendszer nem tarható, nem támogatható, mert elértünk volna oda '97-re, '98-ra, hogy nem lehetett volna új induló címzett és céltámogatáshoz juttatni az önkormányzatokat. Tehát változtatni kellett ezt a törvénytervezetet, és amióta ez a közel tíz év eltelt, folyamatos változás igénye érintette a címzett és céltámogatási rendszert.

Azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a mai címzett és céltámogatási rendszer legfőbb gondja abból ered, hogy mindig az előző évben elfogadott költségvetési törvény határozza meg, hogy milyen mértékű pénzeszközöket lehet e két támogatási rendszerre fordítani. És ez az, ami mindig az alapvető problémát jelentette, hogy kevés ez a forráslehetőség. Ha most megnézzük az ez évre vonatkozó előirányzatokat, a 2000. évi költségvetési törvény 52,3 milliárd forintot irányoz elő, amelyből induló új címzett támogatásra összesen 2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ha ezt megnöveljük az előző évi maradványösszeg 35 millió forintjával, ez kicsi plusznövekedést jelent, azonban még mindig kevés ahhoz, hogy lényeges változást lehessen elérni ezen a területen.

Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az elmúlt évek tapasztalatai igazolták azt, hogy e támogatási forma szükségszerű. Ugyanis az önkormányzatoknak nem állnak rendelkezésükre azok a források, amelyekkel önmaguk meg tudják oldani a vízgazdálkodással, egészségügyi és szociális ellátással, közoktatással és kultúrával kapcsolatos feladataikat. És most nem is mentem bele abba a teljes körbe, amelyet az önkormányzatoknak kötelezően el kell végezniük, hiszen ezek a címek még nagymértékben bővíthetők lennének annak érdekében, hogy az önkormányzatok megfeleljenek a helyi közélet, a helyi polgárok alapvető érdekeinek és elvárásainak.

Mindenképpen tapasztalható - és az eddig beterjesztett törvénnyel kapcsolatos viták, beszélgetések is azt jelezték -, hogy e törvénynek működőképesnek kell lennie, viszont a továbblépés feltételeit is meg kell teremtenünk. És erre az együttműködésre - mint ahogy sok más fontos törvénnyel kapcsolatban is - a Szocialista Párt mindig kész volt, és a továbblépés érdekében felajánlja ezzel kapcsolatban az együttműködését.

Miért tartom ezt nagyon fontosnak? Azért is, hiszen ha figyelemmel vagyunk az önkormányzatok forráslehetőségére és tényleges kondíciójára, akkor két dolgot láthatunk, hogy egyrészt az önkormányzatok saját forrásai, saját lehetőségei ingatlanértékesítések tekintetében és egyéb bevételi források tekintetében folyamatosan szűkülnek, és a támogatáskiesésnek ezt a mértékét az állami költségvetés oldaláról nem sikerül megfinanszíroznunk, tehát rá vannak szorulva az önkormányzatok arra, hogy e támogatási formában is részesüljenek.

Azt, hogy ez nem lehet állandó és mindig változó, az is igazolja, amikor talán három évvel ezelőtt e Ház falai között arról vitatkoztunk, hogy a Duna-Tisza közének a vízellátását milyen módon tudnánk ellátni, hiszen három éve még a szárazság volt itt az alapvető probléma, most pedig ennek az ellenkezője: a vízzel van óriási gondunk és problémánk.

Az előttünk levő törvénytervezet - a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvénytervezet képében - meglepetést alapvetően számunkra nem okozott, mert hiszen e törvénytervezet alapjául egy kormányhatározat szolgál, amely még múlt évben született, és lezárta azt a kérdéskört, hogy mely önkormányzatok kaphatnak támogatást. A Szocialista Párt már akkor is jelezte azt a gondját és problémáját, hogy döntően e támogatási formának a címzettjei kormánypárti vezetésű és néhány független önkormányzat.

Azt azonban el kívánom mondani, hogy alapvetően nem vitatjuk az odaítélt címzett támogatásokat, hiszen az adott önkormányzatokban élő emberek életminőségének javítása érdekében ezek fontosak. De hogy ezt megkapják - és ez ebben az érdekes -, mi úgy ítéljük meg, ehhez feltétlen hűségnyilatkozattal kell a kormány elé járulniuk.

(16.20)

Így ezt a folyamatot, ezt az elbírálási döntéshozatali módot az önök által, a tisztelt kormánypárti képviselők által is hirdetett demokrácia sérelmének tartjuk.

Talán az indoklásban is többször elhangzott, igaz nem a mai parlamenti ülés keretében, hogy hiszen kapnak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is támogatást, szóba került Veszprém és Győr esete. De jelezni kívánom, mind a két esetben a megyei önkormányzatok kapják a címzett támogatást.

Tudok róla, hogy volt olyan gond és probléma a címzett támogatások odaítélésénél, hogy egyszer kevés a 2 milliárd 35 millió forint, de egyszer sok is. Hiszen a győri támogatási rendszernél, amikor a kormányoldalról még a múlt évben támogatást nyert, hogy készítsék el a pályázatokat, nem is voltak felkészülve arra, hogy 510 millió forint értékű beruházással tudnak indulni ebben az évben.

Konkrétan néhány gondolatot szeretnék mondani a törvényjavaslatról. Úgy gondolom, a múlt évivel összehasonlítva egyértelműen látnunk kell, hogy növekedett a beruházások darabszáma, és több pályázat nagyobb összegben került támogatásra. A megvalósult beruházások értéke is jelentősen növekszik, a 25 milliárd forintot el fogja érni. A múlt évben csak 29 pályázat volt, most 35. Ez idáig nagyon szép dolog, de a probléma ott van, hogy a 2000. évben induló ugyanaz a 2 milliárd, illetve 2 milliárd 35 millió forint, ami a tavalyi volt. Tehát a problémát csak folyamatosan görgetjük magunk előtt.

Nem növekedett az új, ez évi beruházások volumene. Úgy látszik, csak elindítjuk a beruházásokat, és majd valamikor befejeződnek azok. Úgy ítélem meg, és a Szocialista Párt úgy ítéli meg, hogy ezáltal, e folyamattal csak a következő évek terheit rakjuk le magunk elé.

A támogatások ágazati összetételéről néhány szót: úgy gondolom, az ágazati összetétel tulajdonképpen jó irányba változott, mert a vízgazdálkodási támogatás növekedett. Nem akarok kitérni a mai, induló időszak ár- és belvízvédelemmel kapcsolatos gondjaira és problémáira. Viszont nem tudjuk elfogadni, hogy a közoktatás területén jelentősen csökkent az indítható beruházások száma, és jelentősen csökken az erre fordítható összeg is. Az elmúlt évben tizenkét, közoktatást érintő beruházás indult, most viszont csak hat indul. Ez az összeg is majdnem megfeleződött, a múlt évi összeg 60-65 százaléka. Úgy gondoljuk, ez rossz irány, a kormány prioritási szándékaival sem egyeztethető össze, mert a közoktatás olyan fontos terület, amelynek a beruházási támogatásait nagyobb mértékben kellene támogatni. Tehát megint visszakanyarodok oda, hogy az induló összegünk, az a bizonyos 52,3 milliárd forint az, ami ebben a kérdésben kevés.

Ami a további néhány rövid paragrafust illeti, ez több gondot és problémát vet fel. Az egyszerűbbel kezdem, ami szerintem talán még pótolható. A törvény 3. §-ában, annak is a 3. mellékletében jelentkezik az eredeti előirányzat módosítása. Erre van törvényi lehetőség, ha az eredeti előirányzatot módosítani kell azért, mert a törvényi változás időközben bekövetkezett, tehát feladatváltozás esete áll fenn. S úgy gondoljuk, ha megnézzük ezzel kapcsolatban az indoklásban, hogy miből következtek be a törvényi módosítások, akkor elég sok olyan eset van, amelyben nem védhetők teljes mértékben a beruházások. Így a miskolci, a diósgyőri városi kórház úgynevezett rekonstrukciós kiadásaival kapcsolatban, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskola támogatásával kapcsolatban, a harmadik esetben a Zala Megyei Önkormányzat színház-támogatási pályázatával kapcsolatban van ilyen problémánk.

Azért emelem ezt ki - s a legnagyobb gondunk is ebből ered a törvénytervezet kapcsán -, mert nem látjuk azt a másik négyet, amelyet az igen tisztelt előterjesztő bizottság nem javasolt, mert az leírja, hogy hét ilyen kérelem érkezett a törvény elbírálási időszakáig, de erről több információnk nincs.

Az viszont egyértelműen kiolvasható az 1992. évi cím- és céltámogatási törvényből, hogy ezekben a kérdésekben mérlegelés alapján dönt az Országgyűlés - és nem a kormány. Ahhoz, hogy egyedi mérlegelés alapján tudjunk dönteni, be kellett volna terjeszteni még azt a négyet is, ugyanúgy, ahogy azt a 2. mellékletben leírják, hogy melyik előirányzatot nem, és azt is, hogy miért nem támogatják. Tehát az Országgyűlésnek egyedi mérlegelés alapján van döntési joga, de nem tudunk mérlegelni, ha azt sem tudjuk, hogy ki adott be még címzett támogatásra kérelmet. Úgy gondolom, ez nagy hiányossága a tervezetnek, és mindenképpen pótolni kellene, mert így felemás a benyújtott indítvány.

A harmadik kérdéshez az előttem hozzászóló képviselő asszony is hozzászólt, ez Vilonya önkormányzat kérelmével kapcsolatos. Úgy ítéljük meg, hogy támogatjuk ezt a törvénytervezetet, de itt alapvetően nem az eredeti funkció megszűnéséről van szó, hanem gyakorlatilag egy időközbeni funkcióváltozásról történt rendelkezés. Egyetértünk ezzel a támogatással azért is, mert fontos, hogy a működőképesség fennmaradjon ez esetben a vilonyai önkormányzat beruházásában. Azonban az is felmerül, hogy 1993-ban hogyan lehetett olyan beruházást elkezdeni, amelyről néhány év múlva kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert nincs annyi gyerek. Tehát a körültekintő, megfontolt kérdéskörökre is konkrétan válaszolni kellene.

Befejezésül néhány gondolatot! Tisztelt Ház! Áttekintettem az elmúlt öt év címzett támogatásait, és szomorúan tapasztaltam, hogy ilyen mértékű protekcionizmus sehol nem tapasztalható, mint az idei támogatási rendszerben. Ennek ellenére összességében alapvetően támogatjuk a benyújtott címeket, tiszteletben tartva az önkormányzatok igényeit. Ugyanakkor igazán jóleső érzéssel vettük volna figyelembe, ha ellenzéki önkormányzat - a mai kormányoldalról nézve - is támogatást kap.

Egy nagyon rövid mondattal reagálnék a képviselő asszony téves értelmezésére a baloldali önkormányzatokkal kapcsolatban. Szeretném elmondani: ez nem baloldali önkormányzatok közössége, hanem Baloldali Önkormányzati Közösség, amely személyek gyülekezete és baloldali gondolkodású polgármesterek, képviselők olyan társasága, amelyben az együttgondolkodás érdekében próbálnak véleményt alkotni és jobbító szándékkal lépni az önkormányzatok érdekében.

Tisztelt Ház! Ezzel befejezem. Kérem, ezzel a nagy szerénységgel és nem arroganciával elmondott véleményemet vegyék figyelembe! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)