Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg nekem kimondani, hogy a Magyar Országgyűlés jelen ülésszakában kívánatos lehet megállanunk néhány percnyi szimbolikus önvizsgálatra. Ezzel a gondolattal hozom most ide azt az ódát, amit a közelmúltban, 1999. október 23-án hallottam a budavári Mátyás-templomban a veszprémi kórus előadásában. A költő-zeneszerző: Szokolay Sándor. Az óda címe: "Az Magyarokért Való Fohászkodás". Ebből idézek:

"Adj, Uram, e Népnek békességet, benne rejlő csendességet! Add, Uram, Neki!/ Adj e Népnek bölcsességet, végtelen sok emberséget ezután, Úrunk Istenünk!/ Nemzetünket szolgálhassuk, a világnak példát adjunk ezután, Úrunk Istenünk!/ Ha még megmaradunk ezután is: tisztességben!/ Akkor megmaradunk ezután is: Odaadó szeretetben!/ Erényeit kérjük, Úrunk, add vissza! Beszédeit szépítsd, legyen csak tiszta!/ Beszédeit szépítsd, legyen csak tiszta!/ Erkölcsében tedd e Népet naggyá! Ezzel a kicsinyke néppel tégy újra csodát!/ Növeld újra hitét! Alkotással megmutatván Önmagát!/ Adj e népnek több örömöt, adj több örömöt!/ Imádkozásunkat halld meg! Fohászkodásunkat halld meg! Ámen."

Ez a fohász, ennek üzenete, tisztelt Ház, úgy hiszem, sok-sok jóakaratú ember fohásza lehet közel és távol éppen napjainkban. Hiszem - Kodály Zoltánnak Virág Benedek versére írott kórusának címét kölcsönözve -, hogy "békességóhajtó" emberek milliói Magyarhonban, a Kárpát-medencében és széles e világon hasonlóan fohászkodnak. Békességre és tisztességre vágyakoznak.

Bárcsak mi, igen tisztelt képviselőtársaim, példamutatóan tudnánk hozzájárulni ahhoz, hogy a fohász beteljesüljön! Én ehhez kívánok kedves mindnyájunknak indíttatást most, amikor közeledünk mandátumunk félidejéhez.

Tisztelt Ház! Megköszönöm, hogy elmondhattam ezeket a jelen lévő képviselőtársamnak (Dr. Takács Imrére mutat.), hallgatóinknak, ahová szavunk eljut, az Országgyűlés naplójának s ezen a réven a minket követő nemzedékeknek. Már a holnapi naptól kezdve jó lehet ez az ország közérzetének és hírünknek a világban. Áldás, békesség!

Köszönöm. (Dr. Takács Imre és a jegyzők tapsolnak.)