Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hat héttel ezelőtt a háziorvosok körében tartott miniszterelnöki szónoklat rejtett és nyílt üzeneteit tártam önök elé, valamint az egészségügy újarállamosításának kockázataira hívtam fel figyelmüket.

Emlékeztettem arra is, hogy ennek a mátrafüredi beszédnek volt kórházellenes éle, hiszen a kormányfő elmarasztalta a fekvőbeteg-ellátó intézetek vezetőit, hogy gazdálkodásuk a józan paraszti ész szintjét sem éri el. Ugyanebben a megnyilatkozásban a miniszterelnök úr sürgette, hogy a kórháztulajdonos önkormányzatok ajánlják fel intézeteiket az államnak, amely majd hozzáértő gazdájuk lesz.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ehhez az atyai gondoskodást tükröző intelemhez képest furcsa, hogy a kormány és minisztere rendkívül visszafogottan, szinte kommentár nélkül szemléli a székesfehérvári Szent György Kórház átszervezésének drámáját.

A híradásokból tudjuk, hogy fertőzésveszély miatt elkerülhetetlenné vált a kórházi osztályok elhelyezésének megváltoztatása. Ennek a kényszerű költöztetéssorozatnak a lebonyolítására több megoldási javaslat is kínálkozott, a kórházvezetés azonban - az érdekképviseletekkel és a fenntartóval való egyeztetés nélkül - az életveszélyes állapotú szívbetegeket kezelő kardiológiai osztály rovására döntött: az ágyak számottevő részét erről az osztályról az őrzőszobától távol helyezték el.

(21.40)

A szakmailag vitatható és a kardiológiai szakmai kollégium által is kifogásolt rendelkezés végrehajtását megtagadó főorvos ellen fegyelmi eljárás indult, majd munkatársai éhségsztrájkkal, a betegek tüntetésekkel és közel 10 ezer aláírással fejezték ki felháborodásukat.

Szomorú, hogy ebben a túlságosan elhúzódó helyzetben már-már válságossá vált az ellátás, hiszen a végül is átköltöztetett osztályon a szívbetegellátás feltételei a korábbinál rosszabbakká váltak. S ami ennél is rosszabb, megrendült a betegek bizalma, amit az is jelez, hogy növekvő számban kérik beutalásukat a fővárosi vagy más, a megyében lévő kórházakba.

Mint minden ügynek, ennek is van felelőse. A kórházvezetés konfliktuskezelésből elégtelenre vizsgázott, és nem látta be, hogy kisebb presztízsveszteség lenne egy hibás döntés megváltoztatása, mint a hibákhoz való ragaszkodása. Felelős a fenntartó önkormányzat is, amely hosszú ideig tétlenül szemlélte a betegek bizalomvesztését, a kórházban kialakult helyzetet; sajnos a mai testületi ülésen sem talált módot a helyzet gyors rendezésére.

Szomorú az is, hogy Gógl Árpád miniszter úr - a kórház egykori tekintélyes orvosaként - elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy ebben az ügyben közvetítő, afféle jószolgálati szerepre vállalkozzon. Bár az is lehet, hogy miután a kórházban kihelyezett táblák tanúsága szerint ma is vezeti a kórház gasztroenterológiai profilú belgyógyászati osztályát, csupán munkaviszonyát szünetelteti, zavarná a beavatkozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tiltakozás durva és kétségbeesett módja az éhségsztrájk, üzenete azonban mégiscsak az, hogy az elbizonytalanodás és kiszolgáltatottság légkörében csődöt mondtak az érdekérvényesítési technikák, a dolgozók nem láttak esélyt a szóértésre, csupán a hatalom törvényét érzékelték, és ez a székesfehérvári történet elgondolkodásra sarkalló tanulsága, és azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy gondolkodjunk ezen is el.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Takács Imre és Bauer Tamás tapsol.)