Felszólalás adatai

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban két, Buza Attila és Bóka István nevével jelzett módosító indítványunkkal szeretnék foglalkozni.

Való igaz - mint ahogy itt már többen elmondták -, hogy ennek a törvénytervezetnek az egyik legkardinálisabb kérdése az illetmény, illetve a költségtérítés intézménye. Tudvalevő, hogy korábban, illetve a jelenlegi szabályozásban is szinte a törvénysértés határát súroló jutalmi normatív szabályozást, illetve költségtérítési szabályokat találtak ki az önkormányzatok arra, hogy az alacsony illetményeket, illetve tiszteletdíjakat valamilyen formában szabályozhassák.

(21.10)

Tény az, hogy ebben a kérdésben rendet kell tenni, és ezt célozta a költségtérítés intézményében az ajánlás 60. pontjában szereplő módosító indítvány is, amely a törvénytervezethez képest választási lehetőséget ad a képviselőnek, mely szerint ha akarja, akkor tételes költségelszámolás alapján lehet költséget téríteni, ha pedig úgy gondolja, hogy átalányszabály alapján kívánja ezt igénybe venni, erre lehetőséget ad. Viszont bent van az a korlát, amely nem engedi, hogy korlátlan módon juthasson valaki költségtérítéshez, hiszen a felső határt is szabályozza.

Képviselőtársam, Bauer Tamás elmondta, hogy ők milyen logika szerint gondolják az egész jutalmazási, fizetési, költségtérítési rendszert, pontosabban egy fix szorzójú fizetési, illetve illetményi szabályozást szeretnének kialakítani azzal, hogy sem jutalom, sem pedig költségtérítés nem adható. Ezzel annyiban szállnék vitába, hogy kistelepüléseken a polgármesterek rendelkezésére nem áll olyan megfelelő hivatal, nem áll személyautó, amely szállíthatja; ezek a polgármesterek saját gépjárművüket használják, saját telefonjukat használják. Amennyiben a költségtérítés intézménye részükre nem áll fenn, akkor ők hátrányosabb helyzetbe kerülnek akár a fővárosi, akár a többi települési, városi települési önkormányzattal szemben. Ezért én úgy gondolom, hogy ilyen módon a költségtérítés mindenképpen fenntartandó.

Az önkormányzati képviselők, illetve a polgármesterek költségtérítésével kapcsolatos szabályozást a 65. pont akként kívánja szabályozni, mint az országgyűlési képviselőkét. Bauer Tamás mondta még talán az általános vitában, ha jól emlékszem, hogy nincs erkölcsi alapjuk a parlamenti képviselőknek másképp szabályozni ezt a rendszert, mint saját magukra (Bauer Tamás: Így van!), tehát ez a 65. pont ezt kívánja ide is, ebbe a törvénytervezetbe is behozni.

Visszatérnék még egypár gondolat erejéig a tól-ig határra. Az érvek akként hangzanak ebben az ügyben, hogy más egy település teherbíró képessége, hiszen van adott esetben egy 10 ezres település és van egy 40 ezres település. Több feladat, több funkció, amit el kell látni ezeken a településeken, és adott esetben más egy gazdagabb település vagy egy szegényebb, hátrányos helyzetű, vidéken levő település, ahol adott esetben a köztisztviselői illetményalapot sem tudják olyan magasan megállapítani. Ilyen módon úgy vélem, hogy a tól-ig határ ebben a szabályozásban lehetőséget ad a képviselő-testületeknek, nagyobb szabadságot ad, mint a fix megállapítás.

A másik: ilyenkor van lehetőség ebben a tól-ig határban mozogni oly módon is, hogy nem kell a 64. ajánlás szerinti inflációkövetést megvalósítani, mert a mozgási lehetőség szabadságot ad a képviselő-testületnek abban a tekintetben, hogy az inflációt is követni lehessen.

Még egy felvetés, amit Perlaki Jenő 35. pontban szereplő ajánlásához szeretnék elmondani, ez pedig a jutalom kérdése. Tudvalevő volt, mint ahogy a bevezetőben is elmondtam, hogy a jutalom sok esetben fizetéskiegészítés volt, normatív szabályozásként, adott esetben költségvetési rendeletben szabályozták. Én úgy gondolom, hogy rendkívüli munkateljesítmény esetén nem szabad elzárkózni attól, hogy tisztességes, de mégsem elrugaszkodott mértékű jutalmat adhat a testület, de egyedi döntéssel - mint ahogy Perlaki Jenő ezt módosító indítványában leírta - és meghatározott feltételek között. Így az a normatív szabályozás, amelyet a képviselő-testületek, illetve a közgyűlések követtek, elvethető, ilyen módon ez szerintem megfelelő módon nyújt szabályozást.

Ami pedig talán a legfőbb érv itt a tól-ig határ, illetve a költségtérítés ügyében az érveimet alátámasztandó, az pedig az, hogy az önkormányzati szövetségek, amelyek településtípusonként tárgyalták végig ezeket a szorzókat, konszenzusos javaslatot tettek, és ez került beépítésre a törvénytervezetbe. Ilyen módon, ha ettől eltérünk, akkor el fogunk térni az önkormányzati szövetségek javaslatától is, és ebben a parlamentben nagyon sokszor elhangzott már az, hogy az önkormányzati szövetségek sok tekintetben nem kerülnek számításba adott törvénytervezetek meghozatalánál. Most, amikor a javaslatuk beépítésre került, én úgy gondolom, hogy ezt el is kell fogadni, és ilyen módon fenntartandó a tól-ig határ, illetve az általuk tett szorzószámjavaslat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)