Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről azokhoz a módosító indítványokhoz szólnék hozzá, amelyek egy speciális megszűnési esettel függnek össze, mégpedig azzal, hogy a törvényjavaslat szerint az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnik akkor, ha több mint egy éven keresztül nem vesz részt a képviselő-testület munkájában.

Ezzel kapcsolatosan több módosító indítványt is benyújtottak országgyűlési képviselők. Ezek egy része azt próbálja a törvényjavaslattal összefüggésben elvégezni, hogy ne objektív, hanem szubjektív felelősségen alapuljon a megszűnés, tehát azt indítványozzák ezek a képviselők, hogy igazolatlan távollét esetén szűnjön meg a megbízatás, vagy akkor szűnjön meg, ha önhibájából nem vesz részt a képviselő-testület ülésén, illetőleg abban az esetben szűnjön meg, ha összefüggően, megszakítás nélkül, önhibájából eredően és arra visszavezethetően egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület munkájában.

(18.20)

Mindezek a módosító indítványok - megítélésem szerint - valamit javítanak a beterjesztett törvényjavaslaton, az alapvető problémát azonban nem oldják meg. Az alapvető probléma az, van-e arra alkotmányos lehetőség, hogy az önkormányzati testület megszüntesse egy képviselő megbízatását, a másik probléma pedig az, hogy a mi mai politikai viszonyaink között célszerű-e ilyen szabályt beépítenünk a törvénybe. Véleményem szerint alkotmányosan erőteljesen aggályos az előterjesztett törvényjavaslatnak ez a szakasza, ezért nyújtottam be Ábrahám János képviselőtársammal együtt a 10. szám alatt található módosító indítványt, amely ezt a megszűnési okot megpróbálja kiiktatni a törvényjavaslatból. Megjegyzem, hogy tőlünk függetlenül, Bauer Tamás szabad demokrata képviselőtársam szintén ugyanilyen tartalmú módosító indítványt terjesztett elő. Ennek következtében - úgy tűnik - többen is aggályosnak látják a törvényjavaslatban szereplő megszüntetési okot.

Nagyon röviden utalnék arra, hogy két érv hangzott el a kormány képviselője részéről e megszűnési ok mellett. Az egyik érv az, hogy előfordulhat - különösen alacsony létszámú testületekben -, hogy egy képviselő huzamos távolléte a munkát megbénítja. Tehát ez egy praktikus érvelés, amely a működés hatékonyságát kívánja javítani, és ezt a szempontot állítja előtérbe. A másik érv az, hogy vannak nyugat-európai példák, amelyek nyomán egy ilyen szabályozásra lehetőség nyílik, hiszen a megoldás nem áll szemben az európai uniós tagállamokban kialakított jogi szabályozással.

Egy tudományos cikk Portugáliát, valamint két német tagállamot hoz fel példának. Portugáliában - írja ez a cikk - a 87/1989-es törvény a mandátum elvesztéséről a következőképpen rendelkezik, idézem: "Elvesztik a mandátumukat az önkormányzati szervek azon tagjai, akik a választás után olyan helyzetbe kerülnek, amely meg nem választhatóvá teszi őket, vagy olyan elemek válnak ismertté a meg nem választhatóság tekintetében, amelyek már a választás előtt megvoltak, de nem fedezték fel őket." Ez egy egészen más témakör, mint amiről itt szó van. Azonban megtalálható második megszüntetési okként a következő, ezt megint szó szerint idézem: "Jogos indok nélkül elmulasztja a megjelenést 3 egymást követő ülésszakon vagy 6 ülésen, vagy 6 nem folyamatos ülésszakon, vagy 12 ülésen."

A portugál megoldás tehát látszólag megadja a lehetőséget arra, hogy a magyar jogrendszerben is alkalmazzuk ezt a megszűnési okot, hiszen egy európai uniós tagállam jogi szabályozásában találkozhatunk ezzel a megoldással. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a portugál esetben az alkotmány teszi lehetővé a képviselői megbízatásnak ilyen címen történő megszüntetését, mégpedig az országgyűlési képviselők esetében, és ez az alkotmányos szabályozás teremt aztán jogalapot arra, hogy analóg módon e megszűnési okot kiterjesszük a helyi önkormányzati képviselőkre is. A portugál alkotmány 163. cikkelyének 1/b pontja a következőt mondja, idézem: "Elvesztik a mandátumukat azok a képviselők, akik nem foglalják el helyüket a nemzetgyűlésben, vagy akik az ügyrendben megengedett hiányzások számát túllépik." Tehát olyan országban nyílik lehetőség a helyi önkormányzati képviselők távollét címén történő mandátummegszüntetésére, ahol ez a szabály érvényesül az országgyűlési képviselők esetében is.

Meg kell jegyeznem, hogy a portugál szabályozás jóval szigorúbb a magyarnál, és olyan megszüntetési okot is ismer, amelyet - gondolom - Magyarországon senki nem kívánna alkalmazni, mégpedig azt, hogy megszűnik annak a képviselőnek a megbízatása, aki egy másik párt tagjainak sorába lép, mint amely párt soraiban indult a választásokon. Ha ezt a megoldást mi valaha alkalmaztuk volna, akkor például 1990-94 között 28 képviselőnek szűnt volna meg a megbízatása. Tehát amikor külföldi példákat veszünk figyelembe, akkor mindig alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy az az adott jogrendszerbe, alkotmányos berendezkedésbe miként illeszkedik be, s nem lehet ezeket a példákat kiragadva vizsgálni, s ezzel a példával legitimálni egy hazai, pragmatikus alapokon nyugvó törekvést.

A magyar alkotmányos berendezkedés a parlamenti képviselők esetében a mandátummegszűnésnek ezt a formáját nem ismeri, mégpedig azért nem ismeri, mert például a portugál alkotmánynál sokkal határozottabban támaszkodik a szabad mandátum elvére. Mivel országgyűlési képviselők esetében ilyen megoldásra lehetőség nem nyílik, ezért nem tűnik alkotmányosnak az, ha ilyen megszűnési okot a helyi önkormányzati képviselők esetében elismerünk. Ennek következtében azt indítványozom, hogy hagyjuk el ezt a bekezdését a törvényjavaslatnak, és ezáltal akadályozzuk meg, hogy egy alkotmányosan aggályos rendelkezés kerüljön a törvényjavaslatba, illetőleg az elfogadott törvénybe.

Azt is meg kell jegyeznem, és erre már utaltam felszólalásom kezdetén, hogy politikailag sem tűnik szerencsésnek a javasolt megoldás. A mi viszonyaink között - a kiélezett politikai küzdelmek közepette - a mandátum megszüntetésének lehetősége fennállhat kiélezett politikai helyi konfliktusok esetében olyankor is, amikor a törvényi feltételek nem igazán megalapozottak. Meg kell jegyeznem, hogy az előterjesztő számításba vette ezeket a politikai problémákat. Pontosan ez az oka annak, hogy nem szubjektív, hanem objektív felelősséget kívánt megállapítani. Abban az esetben ugyanis, ha a szubjektív felelősség talajára helyezkedne a jogalkotó, még nagyobb lenne a lehetősége a konfliktusoknak, hiszen felmerülhet az a kérdés, hogy például mikor minősíthető egy távollét olyannak, hogy az önhibából történt vagy nem önhibából történt. Más a helyzet az igazolásnál, de még ott is lehet vitatkozni, hogy az igazolás megfelel-e a tartalmi és az alaki követelményeknek, avagy sem.

Jelzem tehát, hogy mindezeket a problémákat valójában a törvényjavaslat előkészítője érzékelte, ezért helyezkedett - mint az előbb már említettem - az objektív felelősség talajára. Azonban ez sem tűnik igazán megnyugtató megoldásnak. Ezért jelzem, a magam részéről a törvényjavaslatot csak abban az esetben tudom támogatni, ha ezt a megszüntetési okot végül is nem szavazza meg a parlamenti többség, ez az ok kikerül a megszüntetés feltételrendszeréből, és ezáltal alkotmányosan megnyugtatóvá válik ez a paragrafusa a törvényjavaslatnak, illetőleg nem keletkeznek azok a politikai konfliktusok, amelyek egy ilyen rendelkezés elfogadása esetén előre várhatóan fellépnek.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)