Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magam is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a bajban elsőbbséget kell adni a segítségnek, a vitákat pedig majd a veszély és a baj elhárítása utáni időre érdemes átcsoportosítani, ezért az erre vonatkozó szavakat tisztelettel megköszönöm.

Önök is tudják, hiszen önök fogadják el a költségvetést, hogy az elmúlt esztendőben az ország teherbíró képességéhez igazodó, azt valamelyest meghaladó összeget költöttünk gátak építésére és megerősítésére, mint azt egyébként az átadott gátszakaszok a Felső-Tisza vidékén mutatják is.

Remélem, igazam lesz, gondolom, senki sem kívánja e tekintetben az ellenkezőjét, de ha önök nézik a híradásokat, akkor most nem azoknak a településeknek a nevét hallják említeni, ahol egy évvel ezelőtt még komoly veszélyhelyzetek alakultak ki. Ennek az oka az, hogy ahol tavaly a legnagyobb volt a baj, ott sikerült a gátakat az egyéves nyugalmi időszakban magasítani, illetve megerősíteni. Én nagyon kívánom az ott élőknek, hogy ne is halljuk az ő településük nevét egészen az árvíz végéig, ez az ő számukra is kívánatos, úgy érzem.

Mindannyian ismerjük az ország pénzügyi lehetőségeit. Három lehetősége van egy kormánynak, ha ilyen helyzetben forrásokat akar teremteni.

Az egyik lehetőség, hogy pénzt nyom - lehet: papír van, nyomdafesték van, a gépek működnek. Azonban én óvnám a Pénzügyminisztériumot meg a kormányt is attól, hogy pénznyomással próbálja ezt a problémát orvosolni, ennek olyan gazdasági következményei lennének, amelyek valószínűleg hosszú évekre visszavetnék az ország fejlődését. Engedjék meg, hogy most részletes indoklásba ne bocsátkozzam!

Lehet több pénzt begyűjteni. A kormány egyébként gondolkodott ezen, javaslatként sok minden elhangzott. Az is elhangzott, hogy esetleg vessünk ki egy egyszázalékos, a jövedelemadót egy százalékkal megemelő árvízvédelmi hozzájárulást. Ezt is lehet választani, ez a lehetőség nyitva van.

Most azonban a kormány úgy látta, hogy ha a gátak nem szakadnak át - mert ha a gátak átszakadnának, ne adj' isten, az nagyságrendekkel növelné meg a kiadásokat -, akkor talán ezzel a technikával, hogy a költségvetés minden fejezetéből 2,1 százalékot zároltunk, és így 37,3 milliárd forintot sikerült erre a célra átcsoportosítani, plusz ha még a tartalékokat erre a célra használjuk föl, akkor újabb adó kivetése nélkül is képes az ország ezt a terhet viselni, ezért ettől elálltunk.

Így tehát maradt a harmadik lehetőség, hogy megpróbáljuk átrendezni a kiadásokat. A kormány ehhez az utóbbi eszközhöz nyúlt; védekezni is kell, de azért jó, hogyha a béreket és a nyugdíjakat nem kell csökkenteni, jó, hogyha a fejlesztéseket, amelyeket közösen határoztunk el, nem kell leállítani, legfeljebb valamelyest lelassítani.

A kormány ezeket a körülményeket mérlegelte, és végül úgy döntött - kérem önöket, hogy ha lehet, itt a Házban és a nyilvánosság előtt is támogassák a kormánynak ezt a döntését -, hogy nem pénznyomással, nem új adó kivetésével, hanem a rendelkezésre álló pénzek átcsoportosításával teremtette elő a védekezéshez és a károk enyhítéséhez szükséges forrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps.)