Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschlages Nr. T/503. über den ungarischen Haushalt  im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen  heute ausführlich erörtere.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében ma részletesen kifejtsem álláspontunkat a 2019. évi központi költségvetés, a T/503. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.

Közbevetőleg szeretnék elnézést kérni, hogy Demeter Zoltán képviselő úr nemzetiségekkel foglalkozó hozzászólása során nem voltam a teremben, de házbizottsági ülésen voltam. Szószólótársaim szerint korrektül tájékoztatta a parlamentet a ’19-es költségvetésitörvény-javaslatban már benne lévő nemzetiségi támogatásokról. Ezt köszönöm.

A tegnapi felszólalásomat azzal zártam, hogy a magyarországi nemzetiségek 2019. évi költségvetési igényeit előzetesen egyeztettük a nemzetiségi önkormányzatokkal, a nemzetiségi szószólókkal, folynak az egyeztetések a parlamenti frakciókkal és a nemzetiségekért felelős tárcákkal.

Mindezek alapján a tizenhárom magyarországi nemzetiség a 2019. évi költségvetési tervezethez összesen 5 milliárd 120 millió forint módosítást kíván benyújtani az alábbi öt súlyponti területen.

1. A támogatásemelési igények közel fele, pontosan 49 százaléka, 2 milliárd 520 millió forint a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási pályázati önrész biztosítását szolgálja.

2. Az országos nemzetiségi önkormányzatok és média esetében 20 százalékos, a fenntartott intézményeik esetében 10 százalékos működésitámogatás-emelést javasolunk. Itt újra megjegyezem, hogy 2018-ban az országos nemzetiségi önkormányzatoknál és fenntartott intézményeiknél nem volt támogatásemelés.

3. A támogatási igények 30 százalékát teszi ki a 2018-ban megkezdett nemzetiségipedagógus-program 2019. évi második lépcsője, amely szerint a nemzetiségi pótlék 15-ről 30 százalékra kerül megemelésre, és külön keretet biztosítunk a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés számának növelésére és színvonalának javítására. Ez mindösszesen 1 milliárd 530 millió forintot jelent.

4. Az igények 8 százalékát, 405 millió forintot a nemzetiségi egyesületek, szervezetek és iskolák részére, a nemzetiségi pályázati keretek emelésére kívánunk fordítani.

5. Végül a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatását 10 százalékkal szeretnénk emelni, amelynek összege 188 millió forint.

A mai felszólalásomban a nemzetiségipedagógus-program, a nemzetiségi pályázati keretek és a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatási igényének részletes indokolását, megalapozottságát szeretném kifejteni. A holnapi felszólalásomban térnék ki az országos nemzetiségi önkormányzatok és média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények működési támogatásának emelésére és a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények beruházási, felújítási pályázati önrész biztosítását szolgáló támogatásemelésére.

A tételes, részletes igények kifejtése előtt ugyanakkor szeretném ismételten egyértelműen, világosan leszögezni, hogy a 2019. évi nemzetiségi költségvetési igények 49 százaléka kifejezetten beruházási, felújítási pályázati önrész, a 30 százaléka a nemzetiségi pedagógusok pótlékemelése és az óvodapedagógus-képzés támogatása, a pályázatok 8 százalékos emelése is a nemzetiségi általános iskolák tanulóit, a nemzetiségi egyesületeket érinti, vagyis az összes nemzetiségi igény 87 százaléka befektetés a magyarországi nemzetiségek fenntartható jövőjébe, és mindössze 13 százalék az, ami az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása lenne. Itt ismét szeretném leszögezni, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok 2018-ban nem kaptak támogatásemelést.

Tehát a tizenhárom nemzetiség a 2019. évi költségvetési támogatást nem önkormányzatai működésére, úgymond saját magukra, hanem nemzetiségeink jövőjére, az intézményi infrastruktúránk szinten tartására, fejlesztésére, a nemzetiségipedagógus-képzésre, gyermekeink megfelelő nemzetiségi nevelésére, oktatására kéri. Azt gondolom, ezek olyan alapvető, elvi jelentőségű, egyértelmű tények, melyeket a részletek elemzése és megtárgyalása előtt mindenképpen rögzíteni kell.

És akkor rátérnék a konkrét támogatási igények elemzésére és indokolására.

Elsőként a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatásának 10 százalékkal történő emeléséről szeretnék beszélni, mivel ez az összes igény mindössze 3,7 százaléka. Szeretnék visszautalni arra, hogy a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatása 2014-ben átlagosan, éves szinten mindössze 222 ezer forint volt, ami havi szinten nettó összegben 14 500 forintnak felelt meg. Szeretném még egyszer elmondani, ’14-ben a nemzetiségi önkormányzatok támogatása átlagosan 14 500 forint volt havonta.

Az elmúlt négyéves ciklusban sikerült ezt a támogatást az 50 fő alatti nemzetiségi települések nemzetiségi önkormányzatainál 470 ezer forintra, az 50 fő feletti települések nemzetiségi önkormányzatainál 940 ezer forintra emelni. Itt tájékoztatásul jelzem, hogy ha a 2011-es népszámlálásnál 50 fő alatt vallotta magát valamely nemzetiség tagja a nemzetiséghez tartozónak, ők fele annyit támogatást kapnak, mint ahol egy nemzetiséghez tartozónak több mint ötvenen vallották magukat.

Már 2018-ban is 30 százalék emelést terveztünk, amelyből végül 20 százalékot tudtunk realizálni. Tehát ez a mostani 10 százalék emelés tulajdonképpen a 2018-ban tervezett és elmaradt emelés rendezése.

Csak hogy mindenki tisztában legyen a mértékekkel, szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a 10 százalék emelés az 50 fő feletti nemzetiségi lakosságú nemzetiségi önkormányzatoknál éves szinten 94 ezer forintot, havi szinten 783 ezer (sic!) forintot jelent, az 50 fő alatti településeknél éves szinten 47 ezer forintot, havi szinten 3917 forintot, kevesebb, mint 4000 forintot. Azt gondolom, ehhez nem kell többet mondani.

A második terület, ahol támogatásemelést irányoztunk elő, azok az úgynevezett nemzetiségi pályázati keretek. A nemzetiségi pályázati keretek feladata a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatásának a biztosítása, a nemzetiségi kulturális programok támogatásának és a nemzetiségi gyermekek nemzetiségi anyanyelvi környezetben történő táboroztatása költségeinek biztosítása. Tegnapi felszólalásomban már elmondtam, hogy ezen a területen az elmúlt négy évben jelentős előrelépést értünk el, de olyan, szinte nullszintről indultunk, hogy még ma is messze vagyunk a jogosan elvárható támogatási mértéktől.

Szeretném azt is előrebocsátani, hogy olyan támogatásokról beszélünk, melyek 100 százalékos intenzitásúak, tehát önrész biztosítása elvileg nem szükséges, és ez teljes mértékben indokolt is, hiszen a nemzetiségi önkormányzatoknak, a nemzetiségi egyesületeknek, a nemzetiségi köznevelési intézményeknek, akik erre a támogatásra pályázhatnak, nincs érdemleges saját forrásuk, így nem lehet saját önrészük sem.

(11.10)

Mindezek ellenére a 2017. évi pályázati adatok alapján  a 2018. évi végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, de érdemi elmozdulás nem volt  a tényleges helyzet a következő.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nemzetiségi egyesületek működési támogatására 350 millió forint állt rendelkezésre, a befogadott 1 milliárd 122 millió forinttal szemben a beadott jogos igények 31 százaléka került csak kielégítésre. A nemzetiségi kulturális programok esetében a 350 millió forint pályázati kerettel szemben 1 milliárd 320 millió forint került befogadásra, a jogos igények 26 százaléka került csak megítélésre. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborok esetében a 360 milliós kerettel szemben 790 millió forint pályázat került befogadásra, a befogadott igények 46 százaléka kerülhetett csak elfogadásra. (Sic!)

Itt szeretném megjegyezni, hogy a nemzetiségi egyesületek működési támogatása és a nemzetiségi kulturális programok támogatása esetén fel lehet hozni azt a közismert mondatot, hogy de hiszen a pályázati támogatásoknál a világ pénze sem elég, bárki bármilyen összeget beírhat a pályázatba. Zárójelben megjegyzem, azt gondolom, ez azért nem ránk, magyarországi nemzetiségekre jellemző, de a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborok esetében abszolút objektíven, számszerűleg kimutatható, hogy hány nemzetiségi iskola van, hány nemzetiségi osztály van, hány nemzetiségi gyerek van és nemzetiségenként külön-külön az is, hogy egy 5-7 napos nemzetiségi diáktábor anyanyelvi környezetben  határon innen vagy túl  plusz-mínusz 10 százalékkal milyen összegbe kerül. Az is objektíven kimutatható, hogy hány olyan nemzetiségi általános iskola van, amely egyáltalán nem pályázott, jellemzően Klebersberg-, állami fenntartású nemzetiségi általános iskolák. Ennek is megvan az oka, amire nem térnék ki.

Mindezek alapján felelősséggel állítom, hogy az elmúlt 4 évben 30-szor 400 millióval megemelt, több mint 13-szorosára nőtt táboroztatási keret a jogos igényeknek még mindig csak mintegy egyharmadára elegendő. Egyharmadára elegendő ahhoz, hogy minden magyarországi nemzetiségi gyermek az általános iskola 8 éve alatt egyszer eljusson egy 5-7 napos nemzetiségi anyanyelvi diáktáborba. Egyértelműen kijelenthető, hogy a támogatásemelés minden körülmények között indokolt, és a magyarországi nemzetiségek gyermekeinek, unokáinak a nemzetiségi anyanyelv megtartása, visszaadása szempontjából mindent megelőző prioritás. 80 ezer nemzetiségi gyermekről beszélünk.

A harmadik terület a támogatásemelésnél a 2018. évben elkezdett nemzetiségipedagógus-program, amely kiterjed egyrészt a nemzetiségi óvodapedagógusok képzésére, valamint a nemzetiségi pedagógusok fokozott megbecsülésére, pályán tartására.

A nemzetiségi óvodákban készített 2017. évi felmérések eredményeit a 2018. évi költségvetési vita során már részletesen ismertettem, ezúttal csak néhány összefoglaló megjegyzést kívánok ebből tenni. Bevezetésként elmondanám, hogy a Magyarországon élő 13 nemzetiségből 8 nemzetiségnek van hivatalosan bejegyzett nemzetiségi óvodája. Ezek: a horvát, német, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén; öt nemzetiségnek: bolgár, görög, lengyel, örmény, ukrán nincsen, vagy inkább úgy fogalmazok, még nincsen bejegyzett, hivatalos nemzetiségi óvodája.

Az intézményként bejegyzett nemzetiségi óvodával rendelkező 8 nemzetiség helyzete is sok vonatkozásban különbözik, annak függvényében, hogy milyen területi elhelyezkedésük van Magyarországon, milyen messze vannak az anyaországtól, mennyi az adott nemzetiség lélekszáma, és így tovább. Így a nemzetiségi óvodák kérdésében is vannak közös pontok, de nemzetiségenkénti speciális vonások, feladatok, gondok is, mint a legtöbb nemzetiségi kérdésben, így nem lehet valamennyi nemzetiségre, valamennyi problémára azonos sablonmegoldást adni. Ráadásul a többi nemzetiséghez képest is sajátos helyzetben vannak a magyarországi romák, hiszen, míg a többi nemzetiség igyekszik a gyermekeket kisebb-nagyobb nemzetiségi óvodákba összefogni és ott részükre a nemzetiségi nevelést biztosítani, a roma gyermekek esetében, egy többségében roma óvodánál bármikor felmerülhet a szegregáció problémája.

A nemzetiségi óvópedagógus-projekt mind a 8 nemzetiségi óvodával rendelkező nemzetiség pedagógusaira kiterjed, fenntartótól függetlenül. Én most a problémakört és annak alapjait a német nemzetiségi óvodákra végzett felmérés eredményeivel érzékeltetném, mivel a német nemzetiségi óvódások az összes óvodások több mint 50 százalékát teszik ki.

A 2016. október és 2017. február hó között mind a 215 német nemzetiségi óvodát teljeskörűen felmértük, az adatokat visszaellenőriztük. A közoktatási törvényben meghatározottak szerint a nemzetiségi óvodának két típusa van. Az egyik a nemzetiségi anyanyelvű, ahol kizárólag a nemzetiség nyelvén folyik a nevelés. A 215-ből mindössze egyben, a pécsi Valeria Kochban, és ott is mindössze három éve folyik csak német nyelvű nevelés. A többi 214 óvodában két nyelven folyik a nevelés.

A kétnyelvű nemzetiségi óvodákban a közoktatási törvény szerint a nemzetiségi nevelésben részesülő gyermekekkel a neveléssel töltött idő több mint felében nemzetiségi nyelven kell foglalkozni, ami azt jelenti, hogy a nemzetiségi csoportokban dolgozó mindkét óvodapedagógusnak nemzetiségi végzettséggel kellene rendelkeznie.

A 215 német nemzetiségi óvodában, 568 nemzetiségi csoportban 1136 nemzetiségi végzettségű óvodapedagógusra lenne szükség, ezzel szemben a tényleges létszám 662 fő, vagyis 474 fő hiányzik, a szükséges létszám 41,7 százaléka, lényegében minden második német nemzetiségi óvodapedagógus hiányzik.

Ha az összesített adatokat lebontjuk óvodákra nézve, akkor 215 óvodából mindössze 33 darab van, ahol a nemzetiségi csoportoknál 2 nemzetiségi óvodapedagógus van, ez a 15,4 százaléka az összes óvodának, ami azt jelenti, hogy minden hetedik német óvodában vannak meg a személyi feltételi a törvény szerinti színvonalú nemzetiségi nevelésnek.

Mindezek alapján azt kell mondani, hogy a nemzetiségi óvodapedagógus-ellátottságot alapul véve a német nemzetiségi óvodák mintegy kétharmadánál nem lehet megfelelő hatékonyságú nemzetiségi nevelést folytatni. Ezt a helyzetet, problémát másfél évtizede érzékeljük; az utóbbi 2-3 évben drasztikusan felgyorsult az Ausztriában és Németországban keletkezett nagyarányú németnyelv-oktató pedagógushiány elszívó hatása.

A német nemzetiség vonatkozásában úgyszintén komoly veszélyeztetettséget jelent, hogy Ausztriában és Németországban nincs felsőfokú óvodapedagógus-képzés, így a magyar egyetemeken, főiskolákon német nemzetiségi óvodapedagógus szakon végzett diplomás hallgatókat tárt karokkal várják, többszörös fizetéssel.

A többi 7 nemzetiségnél az országos önkormányzatok által felmért és feldolgozott adatok alapján szintúgy problémák vannak a nemzetiségi óvodapedagógus-ellátottság terén, a náluk jelentkező nemzetiségi óvodapedagógus-hiány közel 100 fő. Tehát a 8 nemzetiségire vetítve 550 fő.

A jelenlegi helyzet alapjaiban veszélyezteti a nemzetiségi óvodák hosszú távú működését. A képzést végző 7 egyetemmel és főiskolával történt megbeszélések és egyeztetések alapján a nemzetiségi óvodapedagógus-alapképzésre optimálisan jelenleg évente mintegy 100 fő, a magyar alapképzettséggel rendelkezők nemzetiségi kiegészítő képzésére pedig évente mintegy 60 fő képzését lehetne biztosítani az érintett 8 nemzetiség vonatkozásában.

A feladat kettős. Egyrészt a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés területén a hallgatók részére szerződéssel biztosított ösztöndíjjal olyan helyzetet kell teremteni, hogy maximális létszámban jelentkezzenek hallgatók a nemzetiségi óvodapedagógus-alapképzésre; a nemzetiségi óvodákat érdekeltté tenni abban, hogy a magyar alapvégzettséggel rendelkező, de valamely nemzetiséghez tartozó óvodapedagógusaikat elküldjék a nemzetiségi kiegészítő képzésre; és a képzőintézeteket olyan szinten támogatni, hogy biztosítani tudják a megfelelő számú, színvonalú nemzetiségi alap- és kiegészítő képzés személyi és tárgyi feltételeit.

(11.20)

Másrészről biztosítani kell, hogy a jelenleg a pályán lévő nemzetiségi pedagógusok  itt több mint ezer nemzetiségi óvodapedagógusról és mintegy 1900 nemzetiségi tanítóról és tanárról, tehát összesen 3 ezer nemzetiségi pedagógusról beszélünk  a pályán maradjanak, esetleg a korábban pályaelhagyók visszatérjenek, és ehhez javasoljuk a nemzetiségi pótlék 100 százalékos emelését. Ennek a nemzetiségipedagógus-programnak az első lépcsőjét, 10-ről 15 százalékra történő emelést 2018-ban meg tudtuk tenni, és most a 15-ről 30 százalékra emeléssel 2019-ben kellene a második lépcsőt meglépni.

S akiknek az érdekében mindez történik, azok a nemzetiségi gyermekek, több mint 27 ezer nemzetiségi nevelésben részesülő óvodás és közel 85 ezer általános és középiskolás nemzetiségi oktatásban részesülő fiatal. Összesen több mint 112 ezer nemzetiségi oktatás-nevelésben részesülő gyermek és fiatal jövőjéről, nemzetiségi jogainak biztosításáról beszélünk. A magyarországi nemzetiségi gyermekek nevében előre is köszönöm megértésüket és szíves támogatásukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)