Felszólalás adatai

KATANICS SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy ismét szót kapok. Ígérem, hogy röviden, lényegretörően fogok fogalmazni, éppen ezért le is írtam mindazt, amit szükségszerűnek tartok elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tartalmilag szorosan összefügg az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló T/6375. számú törvényjavaslattal, amelynek tárgyalását előző héten fejezte be az Országgyűlés, november 10-én hoztunk róla határozatot. Némi utánjárással felfedezhető, hogy mindkét módosításnak ugyanaz a célja, nevezetesen: a bűnüldöző hatóságok közötti információcsere leegyszerűsítéséről szóló európai uniós kerethatározat magyar jogba történő átültetése. Az előző héten egyhangúlag elfogadott törvényjavaslat a kerethatározat szerinti együttműködés feltételeit a már megindított büntetőeljárások esetén teremtette meg, míg az előttünk fekvő törvényjavaslat az információcserét már a nyomozás elrendelését megelőzően a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítések során is biztosítja.

Kérem, engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időben a most megvitatásra kerülő törvény módosításának a fontosságát hangsúlyozandó tényleg röviden egy-két, az előzményekre utaló megállapítást is tegyek. Tudom, hogy közhelynek számít, mégis megemlítem, hogy az emberi leleményességnek és kreativitásnak köszönhetően a bűnözők mindig két lépéssel a bűnüldöző hatóságok előtt járnak. Ez a természetesen meglévő előny a többszörösére növekedett Európában csupán amiatt, hogy az Európai Közösség úgy teremtett egységes belső piacot, és biztosított eddig soha nem látott mobilitást, hogy eközben érdemben nem változott a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés hagyományos, nemzetközi jogi megállapodásokon alapuló rendszere.

Ezt felismerve az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés tűzte ki célul az Unió számára, hogy a szabadság, a biztonság, a jog egységes térségévé váljon, és újította meg a korábbi bel- és igazságügyi együttműködést, amelynek eredményeként az utóbbi tíz évben sokkal szorosabbá vált a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés. A bűnüldöző szervek együttműködésének elmélyítésére és egy egységes európai büntetőjog alapjainak a lefektetésére a tagállamokban évszázadok során kialakult azonos jogi kultúra ad lehetőséget. Ez a jogi kultúra teremtette meg azokat a büntetőeljárási garanciákat, amelyek ma már minden tagállamban közösek, és az Unión kívül is általánosan elfogadottak. Ezek az eljárási garanciák biztosítják az egyensúlyt az állam bűnüldözési érdeke és a személyes szabadság között. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a bűnügyi együttműködés területén az Unió jogi aktusai ezen értékek mentén kerültek elfogadásra.

A bűnügyi együttműködésre vonatkozó uniós joganyag egyre gyorsuló fejlődésének lehettünk tanúi az utóbbi pár évben. Ez bizonyítja leginkább, hogy jó az amszterdami szerződésben megfogalmazott irány és valóban egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy az Unió a szabadság, a biztonság és a jog térségévé váljon; továbbá bizonyság arra nézve is, hogy a tagállamok jogi kultúrájának hasonlósága valóban lehetőséget teremt az együttműködés kiterjesztésére, az állami szuverenitást érzékenyen érintő területekre is.

Hozzászólásom zárásaképpen kívánom még elmondani, hogy az első helyen kijelölt honvédelmi és rendészeti bizottság szerint az Unió tagállamai közötti bűnügyi együttműködés elmélyítése lehetővé teszi a hatóságok számára a bűnözéssel szembeni hatékonyabb fellépést. Az uniós kerethatározat teljes körű végrehajtása érdekében a most benyújtott törvényjavaslat elfogadását jó szívvel ajánlom képviselőtársaim számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)