Felszólalás adatai

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a Kádár-Aczél-rendszer iskoláiban felnőtt ember, akinek a mindenható Isten mégis megadta, hogy olyan családban nőhessen fel, ahol nagy magyar íróink és költőink profetikus látásai - Csurka István szavaival - "nem kikapcsolt erőművekként vesztegeltek lelki-szellemi fejlődése területén, hanem lelke tudatalatti mélységéig eszméltették a szép magyar sors vállalására", kérem a tisztelt Házat, hogy mentelmi jogomat függessze fel. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Meglesz!) Bízom a magyar igazságszolgáltatás függetlenségében és pártatlanságában, hogy az ultraliberális hisztériakampány ellenére cikkem tartalmát tárgyilagosan ítéli majd meg.

Bízom abban, hogy az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság határozatai és döntései értelmében egyértelműen kiderül, hogy semmilyen szabálytalanságot nem követtem el, büntetendő cselekményről nem is beszélve, hanem a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogával éltem akkor, amikor törvényes eszközökkel történő nemzeti önvédelemre szólítottam fel, a "galíciai jöttmentek hada" alatt kizárólag értendő Kun, Linder, Szamuely és Rákosi, Gerő, Farkas vörös trojkák hű lelki szellemi örököseivel szemben, akik naponta gyalázzák a magyar keresztyén nemzeti értékeket.

Isten óvjon bennünket attól, hogy döntésünk utólag a Magyar Köztársaságban... (Az SZDSZ képviselői védőmaszkot tesznek fel, és "A gyűlöletbeszéd mérgező" feliratú papírlapot tartanak maguk elé. - Hosszan tartó taps az MSZP soraiban. - Az elnök csenget. - Közbeszólások a MIÉP és a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A képviselő úré a szó.

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm. Isten óvjon bennünket attól, hogy döntésünk utólag a Magyar Köztársaságban a magyar nemzettel szemben évtizedeken keresztül alkalmazott kettős mércének esetleges további szentesítését segítse, mely folyamatosan figyelmen kívül hagyta a magyar és keresztyénellenes kirohanásokat, de megtorolni engedte az ezekre adott határozott válaszokat!

Cikkemben három református lángelmét, Szabó Dezsőt, Ady Endrét és Németh Lászlót idéztem. Az egyik látta fajtája roppant vonaglását, a bitorolt életet, a lencsén elcsalt örökséget, minden fajú kihasználók rettentő karmait, a vad parazita dzsungelt, mely ráhemzseg a balek magyarra. A másik azt, hogy sürög a vad magyar élet, még a némák is beszélnek, s utcám ellepik, s bárki taknyost egy bősz iram fölrepít (Tirts Tamás az SZDSZ-es képviselők felé: Gyerekek, ez nem szilveszteri ülés!), seregesen senkik jönnek, megrabolnak, elköszönnek gúnnyal, szabadon, mi bennem gyűlt, mindenkié a vagyon. A harmadik pedig Szent István úgymond befogadó államáról a többségbe való áthazudás szándéka szerinti történelemhamisító lírát, és azt, hogy miként vált bennszülötté e nagy középkori nemzet saját hazájában.

Miután gondolataimat, szavaimat, tetteimet, minden lelki rezdülésemet e három magyar kálvinista zseninek, illetve az Ószövetség prófétáinak és az Újszövetség apostolainak tagadhatatlanul lázító látásai határozzák meg, őszinte érdeklődéssel várom, hogy az új évezred küszöbén meddig lehet elmenni az Ady által egy szerencsétlen igaz Isten fájdalmas megpróbált remekének, Nap fiának nevezett magyar nemzet, továbbá keresztyén egyház és az általa képviselt értékrendet következetesen megélő családok védelmében.

Köszönöm, hogy szemben a Magyarországi Református Egyház zsinatával, önök meghallgattak. (Egy hang az MSZP soraiból: Hú! - Taps a MIÉP soraiból. - Az SZDSZ képviselői leveszik a védőmaszkot.)