Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A második világháború előtti országgyűlési házszabály tiltotta a felolvasásokat a parlamentben akkor, hogy a képviselők monológokat olvassanak fel a parlamentben. Ez egy nagyon szép időszak volt. Hála istennek, azon ritka kivételeket éli a magyar parlament, amikor most ilyen pillanatok vannak. Mivel az expozéban elhangzott, hogy ez a törvény egy régi-új törvény, Szatmáry Kristóf azzal érvelt, hogy hogy állta ki az európai intézményrendszer próbáját ez a törvény, ezért a törvény részleteit én sem ismertetem, mindannyian ismerjük, inkább visszanyúlok az előző vitához, mert a dolgok összefüggnek. Annak örülök, hogy Varju képviselő úr visszajött, mert az ő mondatai indítanak arra, hogy visszanyúljak ahhoz a vitához  bár valójában ugyanerről fogunk beszélni vagy beszélek ennek a törvénynek a kapcsán is.

Ugye, én azt mondtam, képviselő úr, önnek és másoknak itt, hogy azt a komédiát, amit a koronavírus-törvény kapcsán elindítottak, én sajnálatosnak és szégyenteljesnek élem meg. De ennek csak egy vetületére utaltam itt, és azt mondtam, hogy most, amikor ezt a két pénzügyi törvényt tárgyaljuk, ez ékes bizonyítéka annak, hogy a veszélyhelyzet nem az idők végeztéig fog szólni, amivel önök vádoltak minket, hisz most már olyan törvényeket fogadunk el, amik a veszélyhelyzet után hatályosulnak. Ez tipikusan ilyen, erre utaltam. Ön ezt úgy reagálta le, hogy nem, mi felsültünk, mert most törvényesítjük a kormányrendeleteinket. Hogy ezt hogy lehetett kitalálni, az számomra rejtély. Ez a kormányrendelet a kiskereskedelmi adóról most is él, és élni fog a veszélyhelyzet végéig, a veszélyhelyzet másnapján pedig ez a törvény, amit most elfogadunk, lesz hatályos. Tehát szó nincs arról, hogy egy kormányrendeletet most törvényesítünk, hanem a veszélyhelyzet utáni helyzetre gondolva alkotunk egy törvényt.

Elhangzott, hogy ez a törvény vagy az akkori törvény a kiskereskedelmi különadóról megjárta az Európai Bíróságot. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ez azon ritka esetek egyike, amikor az Európai Unió szerződésében kódolva van egy ilyenfajta vita. Tehát a gazdaság bizonyos szereplői, akiket ez a törvény annak idején érintett, és nyilvánvalóan elsősorban a nemzetközi kereskedelmi láncok, amik itt vannak Magyarországon, sérelmezték a parlament döntését, és azt megtámadták az Európai Bíróság előtt, és azt persze azzal az indokkal tették, hogy igazán a külföldieket sújtjuk mi adóval. Az Európai Bíróság meg nekünk adott igazat, és azt mondta, hogy nem, sávosan határozunk meg adókat, a kicsiket mentesítjük, a nagyok fizetnek, függetlenül attól, hogy ők külföldi befektetőként kereskednek itt, vagy hazai kereskedők.

Tehát ez egy racionális és értelmes vita, még egyszer mondom, amely az Európai Unió szerződéséből következik, és természetes módon a bíróság fogja kifejteni a végső álláspontot. Ez megtörtént. Csak arra emlékeztetem önöket: mikor vezetjük mi be ezt a kiskereskedelmi különadót? Akkor, amikor az önök romjait kell eltakarítanunk. Ez az az időszak, amikor a világ arra kapja fel a fejét, hogy unortodox gazdaságpolitikát folytat Magyarország a szocialista kormány után. Különös, szokatlan módon alkottunk jogszabályokat, adószabályokat, és ezt is ilyennek ítélték, de ez eredményes volt, mert azt a gondot, amit önök hátrahagytak, el tudtuk takarítani.

Witzmann képviselő úr hozta fel az előző vitában Margaret Thatchernek azt a legendás mondását, hogy a szocialisták előbb-utóbb kifogynak más pénzéből. Ez 2008 második felében bekövetkezett, amikor önök kifogytak más pénzéből. Bekövetkezett az államcsőd előtti állapot, és azok a mások utána újra pénzt adtak ennek az országnak, 20 milliárd eurót, 25 milliárd dollárt, és ezt az Orbán-kormány azóta visszafizette, mert természetesen úgy volt megállapítva minden, hogy a következő kormányra maradtak a terhek.

(12.20)

Az előző vitában önök számomra egy kicsit felfoghatatlanul az EBRD-vel kötött megállapodást sokszor, többször előhozták. Talán Szakács képviselő úr volt az első, aki szóba hozta, és utána más képviselők is folytatták ezt. Tudom, hogy nem elvárható önöktől az, hogy akkor, amikor gazdasági kérdésekről beszélünk, csak azért, mert önök 2008-ban, hát, rendkívül sikertelenek voltak gazdaságpolitikájukat tekintve  utalok itt megint arra, hogy csődbe vitték az országot , önmagában ezért majd visszafogottak lesznek, amikor most minket kritizálnak vagy bírálnak. Ha ezt gondolnám, hogy ez elvárható lenne önöktől, akkor teljesen naiv lennék. Nem ez a szerepük most, és ez teljesen rendben van.

De azt is gondolnám, hogy akkor, amikor az EBRD-vel való megállapodást előhozzák, amely alapvetően a bankszektort érinti, azért arra figyelmeztetem önöket, hogy a munkatársaiknak szóljanak, hogy készítsék elő önöknek a 282/2008. (XI. 28.) számú kormányrendeletet. Ez az alávetettségünk himnusza, tisztelt képviselő urak, ami ebben a kormányrendeletben le van írva. Akkor, amikor önök kaptak 20 milliárdot a nemzetközi intézményektől, hogy az államcsődöt elkerüljük, ebben a kormányrendeletben ezek a nemzetközi intézmények tollba mondták önöknek, hogy mit kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy ahhoz a 20 milliárdhoz hozzájussanak.

Csak a legizgalmasabbakat vetem fel: közszférabérek befagyasztása, közszférában a 13. havi bérek elvétele (Arató Gergely: Visszaadtátok?), 13. havi nyugdíj elvétele, és így tovább, és így tovább. Tehát ezt önöknek minden gazdaságpolitikai vita előtt látniuk kellene, vagy fel kellene eleveníteniük ezt a kormányrendeletet, mert mondom, ez Magyarország alávetettségének himnusza, amibe akkor belekényszerültünk.

És az ilyen típusú törvények, mint amelyet most tárgyalunk, vagy újra idehoztunk, a kiskereskedelmi különadó is egy eszköz volt ahhoz, hogy azokat a romokat eltakarítsuk. A kereszténydemokrata frakció az ebben a törvényjavaslatban megfogalmazottakat támogatja.