Felszólalás adatai

Amikor zajlott ez a vita, akkor talán Papcsák képviselő úr járt a legközelebb az igazsághoz, amikor politikai előnyszerzésről beszélt. A politikai előnyszerzést abban a kontextusban hozta elő, hogy vannak olyanok, akik ezzel a szociális és egyébként sokszor - szintén elhangzott a "csúsztatott" szó - azzal a retorikával és azzal a kampánnyal próbálnak meg valós tényeket valótlan vagy hamis színben feltüntetni, hogy ebből bizony előnyt kovácsoljanak.

(22.50)

A két dolog nem független egymástól, s bár én a szabálysértési törvény kapcsán már a héten elmondtam egy-két javaslatomat, nem került elő a vitában. Erős párhuzamot érzek az elmúlt hetek VIII. kerületi történései és az itt elhangzottak között, s tekintettel arra, hogy néhány LMP-s képviselő fel is szólított ezeknek a megválaszolására, én ezt most megteszem.

Nekünk volt szerencsénk megtanulni, hogy milyen lehet a politika másképpen. Szeptember 26-án hétfőn egy három pilléren álló sajtótájékoztató keretében elmondtuk, hogy indul egy közrendvédelmi akció, indul egy felzárkóztató, erős szociális akció, ami a mai napig is zajlik és egyre sikeresebb - hiszek ebben a modellben, és megoldást is látok benne, érinti az elesett emberek lakhatását, életvitelét, lelki állapotát, egzisztenciáját és mindenét -, és ezek természetesen valóban csak párhuzamosan működtethetők.

Amikor azt kérdeztük, hogy ez miért nem érdekli annyira az ellenzőit, akkor azt a választ kaptuk: nem érdekeltek abban, hogy én ezt sikeresen megoldjam. A testületi ülésen jelen volt Somfai Ágnes fővárosi képviselő asszony. Örömmel hallottam itt a legelső hozzászólásban azt a kitételt, hogy nem adtak szót az ő embereiknek. Nos, én mind Somfai Ágnes fővárosi képviselő asszonynak, mind Szilágyi Péter úrnak felajánlottam a VIII. kerületi képviselő-testület ülésén, hogy szóljanak hozzá, sőt egy általuk választott hajléktalan férfinak is megadtuk a szót, hogy mondhassa el, amit akar. Így nem merünk mi szembenézni azokkal, akikre rendszabályokat hozunk. Elmondom, mi fog most történni, csak hogy a forgatókönyvvel tisztában legyenek. Először egy kicsit romkocsma hangulatú, nagyon széles körű brutális sajtólejáratás fog indulni önök ellen, ahol egyébként nem átallanak majd a kampány végén az önök fejéből Adolf Hitler-képet formázni, és utána itt a parlamentben arra a honlapra hivatkozott tüntetésen számon kérni és azzal büszkélkedni. Utána a sajnos itt nem lévő Scheiring Gábor úr fog írni egy cikket, aki, mint tudjuk, bármire alkalmas ebben az országban. Talán ez volt számomra a legmegdöbbentőbb azon túl, hogy a két, egyébként általam nagyon tisztelt LMP-s képviselő hölgy sajtóközleményt ad ki a politikai törtetésről és erről-arról - ilyenkor Scheiring Gábor mindig beugrik nekem -, és egy olyan széles körű torzító értelmezési tartományba helyezik önöket, ami után aztán önök már természetesen mondhatnak bármit. Értsék meg, tisztelt polgármester urak, ha önök szélesen és komplexen akarják ezt értelmezni, hát tegyék magukban, vagy fogadjanak be olyan épkézláb javaslatokat, amelyek ez irányba mutatnak, de ne várjanak ebben együttműködést, mert nem mindenki érdekelt abban, hogy ez a probléma megoldódjon.

Én elmondtam a héten, hogy jónak tartanám, csak nem maradt meg a lejárató, brutális kampányok közepette az LMP-s képviselőknek sem, hogy azt gondolom, akkor szerencsés ezt a törvényt hatályba léptetni, ha már mindenkinek legalább papíron vagy gyakorlatilag, vagy elméletileg - ki melyik szót használja a szabad nyelvben - van fedél a feje felett. Én ezt már nem egyszer elmondtam. Ez nem marad meg, mert nekik az az érdekük, hogy elmondják: önök nem humánusan állnak ehhez az egész dologhoz, elmondják, hogy önök belerúgnak a szegény emberekbe. Mi tudjuk az igazságot, és ha a belső meggyőződésünk szerint cselekszünk, akkor szerintem nem járunk jó úton.

Nemegyszer elmondtam - s most már próbálok rákanyarodni a szabálysértési törvény vitájára -, hogy ha sikerül néhány pontot definiálni, akkor szerintem sikeres lehet ez a dolog, s nemcsak a szabálysértési rész, hanem az egész megoldási rész. Azt nem tudjuk, hogy ma Magyarországon hány hajléktalan van, ezt Gúr Nándor képviselőtársam nemegyszer elmondta. Valóban nem tudjuk megmondani, azt sem tudjuk, hogy valójában kit tekintünk hajléktalannak. Hovatovább azt sem tudjuk megmondani például, hogy a két VI. kerületi kihűlt áldozat vajon hajléktalan volt-e. Ma ezt sem tudjuk kétséget kizáróan megmondani.

Tekintettel arra, hogy én vagyok az a fungáló polgármester - hogy Steiner képviselő urat idézzem, aki sajnos már nincs itt -, akinek a kerületében valami végtelenül gonosz hajléktalanüldözés zajlik, felhívom Steiner képviselő úr figyelmét arra, hogy ő volt az, aki 2004-ben V. kerületi polgármesterként arra kötött szerződést egy VIII. kerületi ellátó intézménnyel, hogy az V. kerületben egy darab hajléktalan se legyen, és ezt gyakorlatilag meg is valósították. Én inkább ezt tartom embertelen dolognak.

Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam azt mondta, hogy közel 10 ezer hajléktalan van Magyarországon. Én gyakran elmondtam, csak a vita érdemi részét sosem érintette a sajtóban, és Dorosz Dávidot különösebben sosem érdekelte, amikor tüntetni járt ilyen trendi performanszokkal, hogy én 4 ezertől 30 ezerig már mindenféle számot hallottam a hajléktalanok számáról, de fogadjuk el az ön számát. Akkor viszont tudnia kell, hogy a KSH 2010-es adata szerint 9845 férőhely van éjjeli menedékhelyeken, illetve átmeneti szállásokon. Itt rá is kanyarodhatunk arra a részre, amit ön mond, és mélységesen egyetértek vele: az úgynevezett alacsonyküszöbű - szerintem ezek egyébként nem alacsonyküszöbű ellátók, de fogadjuk el az ő állításukat - ellátók közül a nagy befogadóképességűek szintjén a Máltai Szeretetszolgálat által működtetett intézmények mutatják az emberségnek némi nyomát. Van szerencsém ahhoz, hogy a másik két nagy, a Dankó utcai Oltalom és a Győri Péter-féle Menhely Alapítvány a VIII. kerületben működik, és önök ilyen embertelen hajléktalankombinátokat még nem láttak, ahova a hajléktalanok valóban azért nem mernek bemenni, mert mérhetetlenül rosszak a higiéniás körülmények, valamint kirabolják őket és félnek. De akkor sem jár távol képviselő úr az igazságtól, amikor azt mondja, hogy a hajléktalanmaffia és a koldusmaffia egy része begyűrűzik oda. Ezeket a részeket fel kell rúgni, ezt is elmondtuk ezerszer.

Ha elfogadjuk Steiner képviselő úrnak ezeket a kritikáit, amelyekre most szeretnék reagálni, akkor valóban nem árt megemlíteni, hogy 2006 decembere és 2010 januárja között 131 ember elhunyt Budapesten az utcákon, de senki nem emelte fel a szavát, és senki nem tüntetett azért, hogy ez az állapot megszűnjön.

Lakáspolitika. Abban a programban, amit a kerületben meghirdettünk - ezt is elmondtam -, azt jó útnak találnám, ha minden település gondoskodna a saját hajléktalanjairól. Ez nyilván általános, de amennyit egy ilyen vitában vagy üzenetben meg lehet fogalmazni, az minden benne volt. Azt tudni kell, hogy az LMP és A Város Mindenkié csoport a VIII. kerületben is próbálkozott ezzel az ötlettel. Az lett a vége, hogy azóta mélyen hallgatnak róla, ugyanis 180, emberi életre alkalmas lakás található a kerületben, és 2700 bejelentett vagy tartózkodási hellyel rendelkező hajléktalan, tehát számunkra is kizárttá vált matematikailag, hogy mindenkin tudjunk segíteni. Ha ezt elfogadjuk, akkor már láthatjuk, hogy egy-egy település önmagában nem fogja tudni megoldani ezt a problémát. Éppen ezért én a magam részéről némi pontosítással nem tartom feltétlenül rossznak a Jobbik indítványát, ugyanis az pont abba az irányba hat, ami kötelezné a településeket arra, hogy ne letolják magukról ezt a feladatot, ezt a közös problémát, hanem mindannyian igyekezzenek ebben részt venni. A pontosítás alatt annyit értek, tán célszerű lenne meghatározni a módosító indítványban, hogy mekkora településekről vagy milyen települések önkormányzatairól van szó, de azt az irányt, amit magam is jónak tartanék, hogy egyetlenegy település se vonhassa ki magát a hazai hajléktalanellátásból, mindenképpen szolgálhatná, ha pontosítanánk ezt.

Ami ellen valóban határozottan fel kell lépnünk - talán nem kapcsolódik ide, de szigorú rendészeti kérdés -, az a lakásmaffia, hajléktalanmaffia, koldusmaffia, a hajléktalan emberek csicskáztatása, megalázása és az ezekre vonatkozó jogszabálytervezetek. Ez is része annak a komplexitásnak, amire gyakran hivatkoztam az elmúlt hetekben. Nem volt szerencsém, hogy halló fülekre találjak ezekben a kérdésekben.

(23.00)

Az különösen bájos volt, ahogy Dorosz képviselőtársam azt mondja, hogy nem hallott javaslatot a hajléktalanellátás megreformálására. Csak most néhány mondatban tettem rá javaslatokat, az elmúlt hetekben mindenhol elmondtam. Tehát hogyha érdekelte volna önöket a politikai haszonszerzésen túl más is... (Dr. Dorosz Dávid nevet.) Akkor is jól szórakozott ezen a képviselő úr, most is jól szórakozik, de akkor legalább egyszer, egyetlenegy komoly, sajtón kívüli alkalommal leültek volna, és megkérdezték volna, mi van akkor, hogyha működik ez a modell, lehet-e országossá tenni; mégiscsak országgyűlési képviselők vagyunk, vagy mi fene. Hogy fogjuk megoldani egyébként azt a problémát, hogy nem tudjuk definiálni, hogy kik a hajléktalanok, hány van belőlük, ha nem tudjuk, hogy kire hozunk létre ellátást. Ma a hajléktalanellátókban olyan emberek is helyet kaphatnak, akik egyébként arra nem feltétlenül jogosultak.

Én nem vagyok az ellen, hogy mondjuk, idénymunkások számára, akik alkalmi munkavállalásból élnek, hozzunk létre úgynevezett munkásszállókat, de akkor hívjuk így, és ne legyenek jogosultak a hajléktalanszállók szolgáltatásaira vagy a hajléktalanellátó intézmények szolgáltatásaira, mert valószínűleg, ha vannak olyan vélemények, amelyek szerint nincs már hely ezekben az intézményekben, akkor az abból is fakad, hogy olyan emberek veszik igénybe a szolgáltatásokat, akik egyébként nem feltétlenül jogosultak rá.

Amikor az önök fővárosi képviselője eljött hozzánk a képviselő-testületi ülésre - Szilágyi Péter képviselő úr is jelen volt akkor -, Somfai Ágnes hozzászólt, és három kérdés után némi pironkodással azt mondta, hogy most nem tud válaszolni, mert nincsenek itt a papírjai, majd követte őt az a bizonyos Balogh Gyula úr, akire önök is hivatkoztak, és a következőt találta mondani. Azt találta mondani az önkormányzat képviselő-testületi ülésének jegyzőkönyvébe, hogy ő a szobabérlők házában lakik, és nem érti, hogy 21 ezer forintot egy 9 négyzetméteres szobáért miért kell fizetni; az 2400 forint négyzetméterenként. Elmondtam már sokszor, sok helyen, hogy ha valamit embertelen dolognak tartok, akkor ez az. A korrektséghez hozzátartozik, hogy ebben már benne van a rezsi, de képzeljék el, hogy milyen rezsije van egy komfort nélküli 9 négyzetméteres szobának, amiért 21 ezer forintot kell fizetni havonta. Ha az ellátás problémáit feszegetjük, akkor talán itt kellene kezdeni.

Én ma azt állítom, hogy a mai hajléktalanellátásban van annyi kapacitás, hogy a valós rászorulókat el tudja látni, de hogyha december 1-jétől létrejön a további 600 férőhelyes, három budapesti hajléktalanellátó intézmény, akkor azzal együtt már végképp kell lennie annyi kapacitásnak, amennyi a valós rászorulókat kiszolgálja. Három dolgot kell ehhez elérnünk: tudnunk kell, hogy hányan vannak az ellátandók, mert sokszor feltették ma este is azt a kérdést, hogy nincs elég ellátás. Miért, mennyi legyen? Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mennyi legyen, ameddig nem tudjuk, hogy mennyi az ellátásra jogosult vagy a rászoruló.

Azt kell még elrendeznünk, és nincs itt sajnos Steiner képviselő úr, de vissza kell hogy utasítsam azt a vádat, hogy haveroktól megvett ingatlanok ezek. Ezek egykori MÁV munkásszállók s a többi, amelyekről a Fővárosi Önkormányzat döntött, és amelyek kialakítása biztosítani fogja azt a lehetőséget, hogy minél kevesebb ember fagyjon meg idén télen. Én nem vagyok sajnos meggyőződve arról, hogy az idei télen elkerülhetjük a fagyhalált, egyrészt már két eseten túl vagyunk, arra viszont törekednünk kell, hogy ezek számát minimalizáljuk.

Hogyha elfogadjuk azt, és Kaufer Virág képviselő asszony reméli, hogy bennünk van némi együttérzés, ha elfogadjuk ezt a felszólítást, akkor szerintem tiszta szívvel mondhatjuk neki, hogy van bennünk némi együttérzés, tisztelt képviselő asszony. Ha önöknek lenne fülük arra, amit mi mondunk, és nem csak a saját kis politikai szekerüket tolnák minden egyes ügyben, és mindenkinek a legszélsőségesebb lejáratására törekednének, akkor lehet, hogy meg tudnánk oldani együtt is ilyen problémákat.

Vágó Gábor képviselő úr két közalapítvány finanszírozásáról beszélt. Ez egyrészt a Hajléktalanokért Közalapítvány, amelynek az idei éves támogatása 208 millió forint keretösszeggel még rendelkezésre áll, a másik a Lakástalanokért és Otthontalanokért Közalapítvány, ez pedig 108 millió forinttal. Az kétségtelenül igaz, hogy ez a pénz nincs még ott a téli ellátást végző intézményeknél, de tudni kell, hogy a tavalyi krízisalapból még ezen felül 105 millió forint is rendelkezésre áll ahhoz, hogy szolgálja ezt az ügyet. Én azt gondolom, azon kell inkább dolgoznunk, hogy elutalják ezt a pénzt, és nem hisztériát és félelmet kell keltenünk ezekben az ügyekben.

Engedjenek még meg néhány zárógondolatot magával a törvénnyel kapcsolatban, elnézését kérem elnök úrnak, ha még... Igen, köszönöm.

ELNÖK: Megmondaná, miért kér elnézést?

DR. KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Mert rátérnék lassan magára a szabálysértési törvényre, és a kis kitérőért kértem elnézést.

Én magához a törvényhez, még egyszer mondom, annyi pontosítást tennék, hogy amíg ezek a tények nem állnak rendelkezésünkre, és én azt hiszem, hogy még december 1-jéig adjunk magunknak arra időt, hogy rájöjjünk, hány ellátásra szoruló ember van, és hány férőhelyet kell létrehoznunk, addig ez a törvény semmiképpen ne lépjen hatályba. Akkor indokolt büntetni, és nincs ellentmondás a főpolgármester úrral e tárgyban köztünk, onnantól indokolt büntetni, hogyha van hely, tudjuk a valós rászorulók, a jogosultak számát, és ők mégsem vesznek ebben a programban részt. Onnantól kezdve lehet létjogosultsága egy ilyen jogszabálynak.

Tekintettel arra, hogy előterjesztő voltam, nem volt módom módosító indítványt beadni, ezért Kulcsár képviselő urat kértem meg és győztem meg arról, hogy ez egy jó javaslat, ezért ő - legjobb tudomásom szerint - beadta ezt a módosító indítványt. Kérem önöket, hogy ha mást nem, azt támogassák, azzal együtt, hogy nem győzöm elégszer hangsúlyozni, sokukkal egyetértve, hogy ez a probléma önmagában sem szociálisan, sem rendészeti, sem semmilyen szempontból nem lesz kezelhető, csak együtt.

Abban is kérjük a támogatásukat, hogy ha ez a jogszabály elfogadásra kerül, akkor ugyanazt a gyakorlatot elfogadva, amit én a VIII. kerületi ügy kapcsán is gyakran hangoztattam, hogy itt nem a kriminalizálás a lényeg... - szó sincs börtönről, ma Magyarországon senki nem került börtönbe azért, mert hajléktalan, bár jól hangoznak az LMP-s mondatok, hogy a hajléktalanokat börtönbe zárják, a hajléktalanság nem bűn. Ezt én magam is állítom, a hajléktalanság nem bűn, az már inkább az, hogyha valaki kap lehetőséget az újrakezdésre, mint ahogy bízom benne, hogy országos szinten is meg tudjuk újra szervezni, és a kerületekben is meg tudjuk újra szervezni, és mindezt a segítséget ellöki, és inkább választja a deviáns létet, az már inkább bűn. Úgyhogy én ennek reményében kérem önöket arra, hogy dolgozzunk ezen az ügyön együtt, mert van benne tennivalónk, szerintem van együttérzés is a polgármesterekben.

Azt meg köszönöm, hogy többen megerősítették, hogy maguk a polgármesterek valóban hatványozottan érzik a problémát, hiszen el kell fogadni azt is, hogy a városban élnek otthonban élő emberek is, akik szintén ragaszkodnak az élhető környezetükhöz, és szintén rendelkeznek olyan jogokkal, amelyeket nekünk teljesítenünk kell, és elvárják azt, hogy ők ne közlekedjenek a szemétben, a piszokban, az emberi ürülékben, és ne kelljen elnézni gyerekeknek, hogy hajléktalanok akár világos nappal az utcán - tegyük fel - nemi életet éljenek. Nem szeretném a szélsőséges példák felé elvinni az ügyet, de azt látniuk kell, hogy a probléma életszerű és sokoldalú megoldást igényel.

Abban hiszek én is, és elfogadom azt, hogy ez a törvénymódosítási javaslat az egyik részét kezeli a problémának, de higgyék el, ha más nem is, de én magam a kerületben megpróbálok egy olyan modellt kidolgozni, amely, bízom benne, hogy adaptálható lesz máshová is, és nem terhel le egy települést olyannyira, mint a 2700 bejelentett hajléktalan Budapest VIII. kerületét.

Mindehhez kérném az önök támogatását nemcsak most, hanem a jövőben is, és köszönöm, hogy a sok indulat ellenére egy érdemi vitát folytathattunk az ügy kapcsán.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)