Felszólalás adatai

Ez után kezdeményeztük ennek a törvénynek a módosítására vonatkozó szakmai egyeztetéseket, amelyek az elmúlt hónapokban lezajlottak. Erről a szakmai egyeztetéssorozatról szeretnék néhány szót szólni, mert fontosnak tartom ennek a körülményeit is ecsetelni, azt is megmondom, hogy miért. Mert ha minden törvény mögött ilyen egyeztetéssorozat zajlana le, mint amilyet lefolytathattunk az elmúlt időszakban - önkormányzatok, önkormányzati képviselők, illetve szakmai szervezetek -, akkor nem kellene aggódnunk afelől, hogy a szabályozás az élet adta feltételeket és követelményeket kielégíti-e. Az egyeztetés háromoldalú volt, egyrészt a kormány részéről, másrészt a szakmai szervezetek részéről, harmadrészt pedig az önkormányzatok részéről vettek ebben az egyeztetésben részt, nagyon hosszú időn keresztül, komolyan megfogalmazott érvekkel szakmai szereplők.

Mielőtt még lehetőség adódna a parlamenti ellenzék számára, hogy az államtitkár urat vegzálja, illetve a kormánynak valamiféle kritikát fogalmazzon meg, azt kell mondjam, ebben a vitában a kormány volt az, aki a legkevésbé részt vett, hiszen egyetlenegy pontot rögzített csak, azt, hogy ragaszkodik a nemzeti vagyonstratégiában és a vagyontörvényben mint sarkalatos törvényben megfogalmazott kitételekhez. Az összes többi nyitott kérdést, amelyen e jogszabály módosít és változtat, az önkormányzati és a szakmai szervezetek közötti vita és ennek a konszenzusának az eredményére bízta. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben köszönetet kell mondjunk a kormánynak azért, hogy lehetőséget teremtett erre a vitára, és elfogadta az önkormányzati szektor és a szakmai szervezetek közös, konszenzusos eredményét, és ezt a törvényjavaslat formájában is támogatja.

Melyek voltak azok a célok és azok a stratégiai célok, amelyeket mi is mindvégig, a törvény eredeti, decemberi és a mostani elfogadása kapcsán is fontosnak tartunk? Ezek némileg választ adnak azokra az ellenzéki kritikákra, amelyek a bizottsági véleményekben is tükröződnek.

Egyrészt ragaszkodunk továbbra is ahhoz, hogy a víziközmű-szolgáltatás mint stratégiai szolgáltatás, amely a lakosság szinte minden rétegét érinti, napi egzisztenciális viszonyaiban érinti, döntő állami szerepvállalással bonyolódjon le nap mint nap. Itt az árhatóság szerepéről beszélünk, ezt mindenki ismeri, mindenki tudja. Azért, hogy arányban legyen a szolgáltatás minősége és az ehhez kapcsolódó ár, és ez arányban legyen a mindenkori költségekkel, és ez arányban legyen a mindenkori életszínvonallal, és a megfizethetőség igényének is feleljen meg, ebben a helyzetben az árhatósági funkciót betöltő állami intézményre ruházzuk át ezt a szerepet. Az önkormányzatok ezáltal az árhatósági szerepkörükből kilépnek, és ezt állami egységesítési rendszerben bízzuk a továbbiakban arra a szereplőre, akinek a költségelemzések vonatkozásában, illetve az egyes területi sajátosságok figyelembevételével is fontos szerepet szánunk.

A második nagyon fontos stratégiai cél az volt, hogy az önkormányzati és állami érdekeltség, amely egyrészt a vagyon gyarapításában, annak infrastrukturális értékének megtartásában, tehát az amortizáció pótlásában, illetve az ehhez kapcsolódó jogosítványokban érvényesíthető, önkormányzati és állami dominanciát mutasson. Ez nagyon fontos kitétel, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a rezsiköltségekben komoly szerepet játszik a víz- és csatornaköltség, és ahhoz, hogy ebben a költségstruktúrában valóban a jogosan fölmerült költségek kerüljenek csak elszámolásra, ezért ebben a helyzetben a magántőke, a profitérdekelt tőkeviszonyok érdekei háttérbe kell hogy szoruljanak, éppen a gazdasági válságra és a lakosság fizetőképességére, életminőségére való tekintettel.

A harmadik fő szempont, amelyet elfogadtunk önkormányzatokként, és tulajdonosi szemlélettel működő önkormányzatokként is, hogy a vízgazdálkodáson, a vízbázis-gazdálkodás szemléletén változtatni kell. Ebben pont a hosszú távú nemzeti felelősségtudat érdekében meg kell kössük azokat a kompromisszumokat, amelyek mentén ez a nemzeti kincs felelősen használható és a jövő szempontjából is értelmezhető marad.

Az utolsó feltétel, amelyet az eredeti törvényben is elfogadtunk, és most is figyelembe vettünk, az, hogy a vízgazdálkodással, az ivóvíz-biztosítással, a szennyvíztisztítással, magyarul a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos szakmai feltételek mindvégig érvényesülni tudjanak.

Melyek voltak azonban a kritikai észrevételek? Ami miatt mi önkormányzati szempontból - és ebből a szempontból is az önkormányzatok nagyobb számosságát adó kisvárosi és községi, kistelepülési szektor - úgy éreztük, hogy ebben az érdekérvényesítése és maga a tulajdonosi szemlélet nem kezelhető, az üzemméret meghatározása volt. Az eredeti törvény értelmében olyan üzemméretek alakulhattak volna ki, amelyek a ló másik oldalát jelentették a mostani helyzethez képest. Elfogadjuk azt, hogy a mostani több mint négyszáz vagy közel négyszáz üzemeltető, amelyet Szekó képviselő úr - aki az egyeztetésekben a vezérfonalat vitte, és ezért köszönet illeti az önkormányzati szektor nevében - említett, nem megoldható a továbbiakban, mert az előbb említett vízgazdálkodás és vízbázis-gazdálkodás stratégiai elemei nem érvényesíthetőek. Viszont az sem jó, ha túl nagyok ezek az üzemméretek, mert abban a helyzetben ismételten fölvethetjük a gazdálkodás költséghatékonyságának problémáját, a fogyasztó, a tulajdonos önkormányzat és a szakma érdekeinek összeegyeztethetőségét. Nem támogatjuk tehát a mamut méretű, nagyon nagy területet lefedő és ebben a helyzetben mind a tulajdonosnak, mind pedig a fogyasztónak az érdekeit könnyen mellőzni tudó óriási üzemméretek kialakulását.

Ezért jött létre ez a törvényjavaslat, amely lehetőséget ad - mi így nevezzük magunk között - holdingba való szervezésére a különböző kisebb egységeknek, amellyel az eredetileg a kormányzat, a szakmai szervezetek és az önkormányzatok által is elfogadott vagyontörvény szempontjából is és az üzemeltetés szempontjából is érvényesíthető stratégiai törekvéseknek megfelel, annak előnyeit megtartja, de mégis olyan szerkezetet hoz létre és olyan üzemméretet hoz létre, amely a tulajdonos és a fogyasztó számára is könnyebben értelmezhető. A holdingba való szerveződés biztosítja azt a központi szerveződésű rendszert, amelynek a segítségével mind a szakma, mind pedig a minőségi, mind pedig a költséghatékonysági elvek érvényesíthetőek, de ezzel együtt a kisebb üzemeltető egységek közelebb kerülhetnek a fogyasztóhoz. Érvényesülhetnek azok a gazdaságfejlesztési elvek is, amelyeket az önkormányzatok eddig meghatároztak a közműszolgáltatások körülményeinek és annak díjainak meghatározásában, hiszen ha az önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy gazdasági szereplőket támogasson, segítsen a víziközmű-szolgáltatások körülményeinek meghatározásában, akkor ez is tud érvényesülni.

Ezzel együtt a településpolitikai érdekek és eszközök működni tudnak, a költségeket el tudjuk határolni a továbbiakban is, nem keveredhetnek a költségek, és nem történhet keresztfinanszírozás, ezzel együtt a tulajdonosi szemlélet is tud megfelelő módon érvényesülni. Magyarul, a jó gazda elve érvényesül úgy, hogy a jó gazda értékei és a jó gazda érdekei ott vannak a fogyasztónál, ott vannak a tulajdonos önkormányzatnál, és ott vannak az üzemeltető kezében is.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezenkívül a törvény még olyan határidőket módosít, amelyek a korábbi időszakban elfogadott törvényre való átállás lehetőségeit könnyítik meg.

Azt szeretném ezzel csak jelezni, hogy komoly előremozdulás történt annak érdekében, hogy a víziközmű-törvény tavaly decemberi elfogadásával kapcsolatos feszültségek nagymértékben enyhülni tudnak. Köszönet mindazoknak, akik ebben részt vettek, és a konszenzusképességükről adtak tanúbizonyságot.

(18.50)

De az is biztos, és ezzel is szeretném felhívni mindazoknak a figyelmét, akik a törvény gyors módosítását mint kritikai elemet fogalmazzák meg, hogy egy ilyen stratégiai váltás, amely a közműszolgáltatások kapcsán életbe lépett és pont a vízi közműveket is érinti, ilyen vonatkozásában valószínűleg nem lesz elkerülhető további módosítás, mert az élet adta feltételekhez és lehetőségekhez folyamatosan alkalmazkodni kell, úgy, hogy közben mindannyiunk érdeke, a közösségi érdek is érvényben tudjon maradni.

Ezen érvek mentén kérem tisztelettel a Házat, hogy támogassák a törvényjavaslatban megfogalmazott szempontok érvényesítését a következő időszak teendőiben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)