Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben több alkalommal kérdést tettünk fel oktatásügyben a kormányzat felé, és Rétvári Bence válaszait hallhattuk rendszeresen. Ezekre a kijelentésekre most, hogy időkeret adódik rá ‑ nagyon erősen kapcsolódik a vitanapunkhoz, hiszen a közoktatásról szól ‑ és Rétvári Bence államtitkár úr legújabb kedvenc dokumentumára, amit nagyon szeret lobogtatni, arra szeretnék reagálni, és ezt alaposabban megnézni most és egy kicsit kielemezni, ez pedig nem más, mint az Európai Bizottság 2016-os oktatási és képzési figyelője.

Érdekes egyébként, hogy máskor valahogy nem kifejezetten szeretik lobogtatni a kormánytagok az Európai Bizottság véleményeit, most mégis ezt az anyagot gyakran előveszik. Az is lehet, hogy Rétvári államtitkár úr csupán a dokumentum összefoglalóját olvasta el, ezért használja ilyen gyakran, ezért hivatkozik rá ilyen gyakran.

(13.40)

Ez a bevezetés és ezek a táblázatok ugyanis, amelyek a bevezetőben szerepelnek, elég rugalmasan kezelik a tényeket, az összanyaghoz képest nem objektívek. Mintha direkt azokat a pontokat emelnék ki, amelyek a kormány számára kevésbé kellemetlenek. A főbb megállapításoknál például kiemelik, hogy három évre csökkent a kötelező óvodáztatás korhatára, de arról már nem tesznek említést, hogy 16 évre csökkentették a tankötelezettséget is.

Megemlítik, hogy az állam már a működtetés feladatát is elveszi az önkormányzatoktól, de arról nem beszéltek, hogy a KLIK már eddig sem tudta ellátni megfelelően a feladatát. Idén pedig láthattuk az újabb változást, a dolgok alakulását a KLIK kapcsán.

Beszélnek az új szakközépiskolai tantervek kapcsán a szakképzési tárgyak megnövekedett óraszámáról, de azt nem írják le, hogy ez a növekedés a köz­ismereti tárgyak rovására ment, a fizika, kémia, biológia, földrajz tárgyak oktatását lecsökkentették. Tehát már rögtön az elején sántít a dolog. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az elemzés későbbi részében nagyon súlyos kijelentéseket is tettek. Ezeket az államtitkár úr vagy nem olvasta el, vagy pedig szándékosan nem akar ezekből idézni vagy a lényegi részéből idézni. De menjünk sorban, nézzük ezt az anyagot!

Az első állítás szerint az uniós átlagot meghaladó mértékben költünk az oktatásra, a terület finanszírozása folyamatosan nő. Az Eurostat-adatbázis 2014-ből közöl utoljára adatokat, akkor 5,2 százalékot költöttünk GDP-arányosan az oktatásra. Rétvári államtitkár úr ezt emelte ki. Az uniós átlag 4,9 százalék volt ebben az évben. Valóban nagyobb a magyar, mint az uniós adat, és valóban nő, csakhogy azt már Rétvári államtitkár úr nem tette hozzá, hogy az 5,2 százalék jóval alacsonyabb, mint a 2010 előtti értékek, például 2005-ben ez 6 százalék is volt. A korábbi elvonásokhoz képest nő most valamennyire a finanszírozás.

De ami miatt ezekkel a számokkal példálózni nagy csúsztatás, az amiatt van, hogy a kiadvány feketén-fehéren leírja azt is, hogy e kiadások magukban foglalják az ágazatra szánt uniós források felhasználását. Hát, itt van a kutya elásva! A kormány már próbálkozott korábban is azzal a trükkel, hogy az uniós forrásokat hozzáadta a kormányzati kiadásokhoz, és próbálta bizonyítani, hogy többet költünk más országokhoz képest a területre, de ez egyszerűen így nem igaz. Az uniós forrásokat nyilvánvalóan nem lehet a saját országunk kiadásaihoz hozzáadni.

Az új belépők több EU-s forrást kapnak, a régi tagok kevesebbet, és az uniós pénzek nem is működtetésre mennek, abból nem iskolákat tartanak fenn, nem pedagógusbéreket finanszíroznak. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a forrásoknak egy jelentős része a korrupció okán elveszik, gondoljunk csak az ORÖ képzéseire vagy az Öveges-programra, a kamucégekre, kamutanulmányokra, kamuszámlákra.

Arról nem is beszélve, hogy ha a teljes kormányzati kiadásokon belül nézzük az oktatás kiadásait, akkor nincs itt semmiféle átlagnál nagyobb költés, lényegében ugyanannyit költünk az Eurostat szerint is, mint az uniós átlag. Erről nem tett említést Rétvári államtitkár úr. Ha megnézné a pontos számokat ő maga, akkor részletesebb képet kapna, akkor nem mondhatna olyan dolgokat, hogy az Európai Unió első felébe kerültünk a költéseinket tekintve a terület vonatkozásában.

Rétvári úr másik kijelentése az volt, hogy 344 millió eurót költünk az oktatás minőségének fejlesztésére. Az Eurostat szerint 5379 millió eurót költünk oktatásra összesen, 344 millió euró ennek a 6,3 százaléka, tehát 6,3 százalék megy el fejlesztésekre. Így tényleg nem fogjuk utolérni a XXI. századot. Arról nem is beszélve, hogy például állami tankönyvek nyomtatása nem igazán nevezhető fejlesztésnek, azoknak a tartalmát, minőségét megnézve.

A harmadik kijelentésre térek. „Magyarországon a végzettség nélküli iskolaelhagyás szerencsére alacsonyabb, mint az Európai Unióban.” ‑ állította Rétvári államtitkár úr. Valószínűleg felcserélte az adatokat a kapkodásban, hiszen a Bizottság anyagában is az szerepel, hogy 2015-ben Magyarország esetén 11,6 százalék volt a korai iskolaelhagyás, míg az uniós átlag ennél kevesebb, 11 százalék, és ráadásul az Unióban komoly csökkenő tendenciát mutat hosszú távra visszamenőlegesen is a korai iskolaelhagyás, míg a magyar adat igazából 11-12 százalék között stagnál már hosszú évek óta. Itt tehát inkább szégyenkezni van okunk az adatokat, ezt a dokumentumot megvizsgálva. Sőt, nyilvánvalóan a jövőben romlás is várható, hiszen a szakképzés átalakítása kapcsán aláhúzták, hogy ez növelheti a korai iskolaelhagyás veszélyét.

Ráadásul Rétvári államtitkár úr azt a mondatot sem közölte a Bizottság anyagából, amit most idézek: „A már lemorzsolódott fiatalok nyomon követésére szolgáló rendszer sem az iskolák, sem a helyi hatóságok, sem a szociális intézmények szintjén nem létezik. Az említett fiatalok életútjának alakulására vonatkozó információk hiányában nincs lehetőség módszeres segítséget nyújtani számukra a társadalomba és a munkaerőpiacra történő beilleszkedésükhöz.” Ez nagyon súlyos hiányosság, nagyon súlyos kritika Magyarországgal szemben. Államtitkár úr nem is tesz róla említést, amikor erre a dokumentumra hivatkozik.

A 4. pont arról szól, hogy az iskola előtti nevelésben részt vevők száma majdnem 1,5 százalékkal emelkedett. Ebben is az uniós átlag fölött vagyunk, legalábbis Rétvári államtitkár úr szerint. De nem teszi hozzá, hogy ez az adat, ez a 1,5 százalékos növekedés a négyévesekre vonatkozik, és minimális az uniós átlagtól való eltérésünk, és továbbra is fontos hozzátenni, hogy ez mindig alacsonyabb, mint az uniós célkitűzésünk, a saját célkitűzésünk.

Az 5. pont. „A korai fejlesztésben valamivel jobbak vagyunk az Európai Unió átlagánál.” ‑ hangzott el az állítás. Itt megint csak elkeveredett az állam­titkár úr a számok rengetegében, ugyanis az Eurostat szerint a kora gyermekkori fejlesztésben a 2 évnél fia­talabbak csupán 0,6 százaléka vesz részt, de a 2 éve­seknek is csak 12,7 százaléka, amely aránnyal csak két országot előzünk meg. Másoknál 50-60 szá­za­lékos ez az arány, de van 90 százalék fölötti is. Tehát ismétlem, 90 százalék fölötti arány van némely or­szágban. Nálunk 0,6, illetve 12,7 százalék. És ha megnézzük a másik oldalt, vagyis a felnőttek részvételét az oktatásban, akkor is jelentős az uniós átlagtól való lemaradásunk. Ezt a Bizottság anyaga is kiemeli.

A hatodik hivatkozott változás szerint „a Bizottság részéről üdvözölték azt, amit önök itt támadnak a parlamentben, hogy növekedett a szakképzési tárgyak tanítási óráinak száma a szakképzésben” ‑ idéztem ismét államtitkár urat. Itt is megmutatkozik, hogy államtitkár úr ‑ tehát továbbra is Rétvári államtitkár úrról beszélek ‑ csupán a dokumentum bevezetőjét olvasta el, a későbbi elemzésben egyértelműen rámutatnak arra, hogy ez a növekedés a közismereti tárgyak rovására történt, ahogy az előbb erre már utaltam.

A korai iskolaelhagyás kockázatának növelése mellett ezzel kapcsolatban kiemelik azt is, hogy az intézkedés korlátozza a különböző szakképzési programok közti átmenet lehetőségét.

Üdvözlés helyett ‑ márpedig üdvözlést említ ‑ pedig nagyon komoly kritikát fogalmaztak meg akkor is, amikor ezt írták a jelentésben: „Mindazonáltal a hároméves tanterv alapkészségekkel kapcsolatos részének erőteljes lecsökkentése miatt a tanulók aligha szerzik meg azokat a kulcskompetenciákat, amelyek az érettségi letételéhez szükséges tantárgyak elsajátításához kellenek.” Ez is a jelentésből idézet. Nem hangzott el ez a mondat Rétvári államtitkár úrtól, éppen az ellenkezőjét állította ennek a dokumentumnak a lobogtatása közben.

A 7. pont arról szól, hogy itthon az uniós átlagnál sokkal gyorsabban találnak a magyar emberek munkát. Idézem ismét államtitkár urat: „Ma Magyarországon 80,4 százalék a középiskolát frissen végzetteknél, az uniós átlag pedig 76,9 százalék.” Ez így van, de ennek nagyon szomorú oka is van, amiről ugyancsak nem beszélt az államtitkár úr, ez pedig az, hogy a frissen végzettek jelentős része, a fiatalok jelentős része sajnos nem marad Magyarországon. Ismerjük azokat a számokat, hogy hányan hagyják el az országot munkát keresve. Tehát érdemes ezek mögé a számok mögé nézni.

Végül a nyolcadik az anyagból. Az anyag készítői is üdvözölték, hogy egyre többen szereznek felsőfokú végzettséget. Ez való igaz, a vizsgált 30-34 éves korosztályon belül 2012-höz képest már nem 29,8 százalék, hanem 34,3 százalék rendelkezik diplomával. Egyébként ez még mindig jóval kevesebb, mint az uniós átlag, ami 39 százalék.

(13.50)

De azért egyvalamit tegyünk hozzá mindehhez: a 30-34 évesek iskolai végzettségéhez nem túl sok köze van az Orbán-kormánynak. Itt arról van szó, hogy akik 2010 előtt jártak egyetemre, most lettek 30-34 évesek, ők még jóval a felsőoktatás leépítése előtt kezdték meg a tanulmányaikat. Az Orbán-kormány tevékenységének köszönhetően egyébként csökkenni fog majd ez az arány, hiszen míg korábban, 2010-ben 140 ezren jelentkeztek felsőoktatásba, addig mára csak 110 ezren, s míg korábban 100 ezer diákot vettek fel, ma már csak kevesebb, mint 80 ezret. Tehát amikor Rétvári államtitkár úr ezt a dokumentumot emlegeti, akkor vagy nem olvasta el teljes mértékben, vagy pedig szándékosan félremagyarázza.

Szeretném összefoglalni mindazt, ami itt elhangzott, és néhány tényt még kiemelni. A dokumentumban szerepel, hogy a tanári fizetések némileg emelkedtek 2013-ban, de még mindig a legalacsonyabbak között vannak az Európai Unióban, és más, felsőfokú végzettséggel rendelkező fizetések körülbelül 71 százalékát érik el.

A fizetések az új pedagógus-életpályamodell négy különböző kategóriájához kötődnek, e modell bevezetésével párhuzamosan megszüntették a helyettesítési túlórapótlékokat, ezzel csökkentve az emelés hatását az alapfizetésre. S ahogy tudjuk, a minimálbértől is elszakították, ami 15 százalékos növekedést jelentett volna. Ezt nincs lehetőségük megkapni a pedagógusoknak.

A 2012. évi PISA-felmérés szerint a magyar tanulók nyújtották a leggyengébb teljesítményt Európában a digitáliskompetencia-tesztben, és az eredményeik 2009 óta romlanak. A digitális készségek hiánya korlátozza a jövőbeli foglalkoztatás esélyeit.

És még nagyon sokáig sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek ebben a dokumentumban szerepelnek, és tévesen, hibásan, elferdítve idézte és ezzel söpörte félre Rétvári államtitkár úr az ellenzéki érveket. Kérem, nézzék meg ezeket az adatokat, és ki fog derülni, hogy ez a dokumentum pontosan az ellenzék állításait támasztja alá. Köszönöm.