Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Üdvözlök mindenkit a pártállami ülésen; amit államtitkár úr előadott, az egy jó kommunista beszéde volt. Gratulálok, államtitkár úr! Teljesítette a megbízói feladatát. Egy probléma van, hogy folyékonyan hazudik.

Sneider Tamás három felolvasott levélen kívül folyamatosan és végig azon koncepcióról és azon javaslatcsomagról beszélt, amit a Jobbik letett az asztalra. (Dr. Rétvári Bence: Mik az intézkedések? Mondjál öt intézkedést!) Nem önnek kellett volna itt véleményt formálnia, hanem a mögöttük álló választók nevében kellett volna szakmai reakciót foganatosítania. Ön erre képtelen volt, de vegyük egyesével!

Képviselőtársnője is hazudott annak előtte. Már felszólalása közben látszott, hogy látja és tudja, hogy hazudik, mégis folytatta, hiszen azt állította, hogy 40 év munkaviszony után ígérték a hölgyek számára azt, hogy nyugdíjba mehetnek. Ez nettó hazugság. Bárhol visszaolvasható, hogy 40 év szolgálati viszonyról volt szó. A szolgálati viszonyba beletartozik még az iskolai gyakorlattól kezdve számtalan olyan egyéb tényező, ami nem tekinthető munkaviszonynak. (Dr. Soltész Miklós felé fordulva:) Hiába ingatja a fejét, ott van, visszakereshető! Ne hazudozzanak a parlament ülésén! Gyalázat, amit művelnek! (Közbeszólások a KDNP padsoraiból.)

És minket vádolnak azzal, hogy nem támogatjuk hölgyek esetében 40 év akár munka-, akár szolgálati viszony, én magam a szolgálati viszony után történő nyugdíjba vonulás lehetőségét támogatom. Ez a Jobbik programjában megtalálható, miközben az önök programja annyi volt, hogy folytatjuk. Egyetlen árva, átkozott szó, hogy önök folytatják.

A mi programunkban ez megtalálható, szá­mon­kérhető; ezért szoktak politikai erők programot írni, hogy aztán számonkérhetőek legyenek, és mi vállaljuk ezt a számonkérést. És nyilvánvaló módon, még egyszer el kell mondanom, az önök salátáját azért nem szavazhattuk meg, mert 70 ezer magyar embert olyan súlyosan diszkrimináltak vele, ami egész egyszerűen tarthatatlan, és felelős nemzeti erő nem adhatta ehhez a nevét. (Dr. Rétvári Bence: Öt nyugdíjintézkedést szeretnék kérni!)

Ettől függetlenül előttünk van az a javaslat, amivel szemben önöknek észérveik nincsenek, nem voltak, és a jelek szerint most sem lehetnek. Amikor fideszes képviselőtársam azzal jön, hogy Vágó Sebestyén hányadik lett a választáson a választókerületében, lemegy kutyába. Egész egyszerűen szánalmas! Méltatlan a parlamenthez, ha szakmai érvek helyett azt vizsgálja, hogy egy képviselő a választásokon hányadik helyen végzett. Hogy jön ez a szakmai mondanivaló minőségéhez? Mi köze hozzá? Szedje már össze magát, képviselőtársam! (Csizi Péter: Itt sem voltál a rendes felszólalásomon!) Ne kiabáljon, nyomjon gombot, és vegyen be nyugtatót! Ezalatt szóba került az Alaptörvény… (Zaj.)

ELNÖK: Nyugi, nyugi! Az ülést én vezetem, most Z. Kárpát Dániel képviselő úr beszél, a többiek áhítatosan hallgatják, utána majd őket. (Csizi Péter és dr. Rétvári Bence közbeszól.) Értem, képviselő úr. Rendben, figyelemmel. Képviselő úr, folytassa!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. (Csizi Péter: Még egy nyakkendőt sem tudott kötni!)

ELNÖK: Kérem szépen, képviselő úr! (Zaj.) Csizi képviselő úr, ide, énrám! Szemkontaktust! (Csizi Péter: Z. Kárpát itt sem volt a felszólalásomon.) Rendben van. (Derültség.) Majd beavatjuk a részletekbe, most kérem szépen, türtőztesse magát. Ő hadd mondja végig, és akkor lesz megint min háborogni. Addig gyűjtse az energiáit! Maga pedig folytassa, tessék!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen az ismételt szót és a lehetőséget, hogy újra a kormányzat hazugságairól ránthassam le a leplet az alaptörvény-módosítás ügyében is. Hiszen itt számon tetszettek kérni, hogy a Jobbik nem támogatott egy alaptörvény-módosítást. Ön úgy mondta, hogy az alaptörvény-módosítást. Volt jó néhány darab belőle. A Jobbik egész pontosan hármat nyújtott be, amely a migráció minden jogcímen történő kizárásáról, a tudatos betelepítés kizárásáról szól. Önök, igen, önök mind a hármat leszavazták. Mind a három jobbikos indítványt leszavazták.

Ezek után benyújtottak egyet, ami annyiból csonka volt, hogy az önök letelepedésikötvény-üzletágát meghagyta, mert önöknek a piszkos pénz megszerzése fontosabb, mint Magyarország biztonsága. Olvassák el az Alfahíren is megjelent mai közlést, mely egyébként a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatsorából származik. Ebből egyértelműen kiderül, hogy önök a kötvényüzletágukon keresztül 2876 úgynevezett befektetőnek adtak eddig ‑ tehát ennyi idegennek adtak ‑ letelepedési jogot, ehhez csatlakoztak még családtagok a családegyesítés révén. Így a jelenlegi végösszeg 7965; ennyi idegent telepítettek be önök Magyarországra. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatairól beszélünk.

És ezzel szemben felfűtöttek egy több mint 9 hónapos kampányt a brüsszeli kötelező betelepítési kvótáról, amit nemhogy nem támogatunk, hanem amikor leadtuk a vészjelzéseket, önök évekig azt mondták, hogy ez egy nem létező probléma. Kontrát államtitkár úr fölemelkedett, és elmondta, hogy hány rendőrt avattak a Hősök terén, és ez egy nem létező probléma. A helyzet az, hogy önök telepítik be az idegeneket, és hatalmas mellénnyel, hatalmas szájjal oktatják ki az ellenzéket, pedig nincsen mire föl.

És hogy arról beszéljünk, hogy mit tehetnének önök? Példának okáért megoszthatnának velünk egy részletes koncepciót arra vonatkozóan, ami arról szól, hogy mondjuk, a Ratkó-korosztály tagjainak jelentős része kapcsán, akik önfoglalkoztató vállalkozóként vagy speciális munkavállalási formákból vonultak nyugdíjba, és adott esetben a 100 eurónyi összeget sem éri majd el a nyugellátásuk, milyen jövőképet szánnak. Tehát hogyan kívánják az ő időskori biztonságukat szavatolni? Mint ahogy azt is látjuk, hogy 800 ezer olyan honfitársunk van Magyarországon ‑ és ez nagyon súlyos kérdés, erre választ kellene találni ‑, aki a jelenlegi szabályok szerint semmiféle nyugdíjjogosultságot nem szerez, nem is szerez majd, vagyis idős korában mindvégig állami segélyekre, állami dotációkra lesz utalva.

Időskorúak járadéka tekintetében azt talán ne nevezzük jövőképnek, hogy 800 ezer ember időskorúak járadékából fog megélni és fog boldogulni Magyarországon. Egészen biztos, hogy ezen emberek számára valamilyenfajta jövőképet teremteni kellene, és közös felelősségünk lenne ezen dolgozni egyébként. Ezért fájdalmas az, hogy a „Férfiak 40” kapcsán észszerű érvet nem hallottunk a kormányzattól, egy-két kiszólást igen a költségvetési terhek tekintetében.

De itt megint csak Sneider Tamás felszólalására kell visszautalnom, az a négyéves ütemterv, amit a kiadások kapcsán felvázolt, abszolút tartható, belefér a költségvetési keretekbe, és a pénz egy része ráadásul egyértelmű módon a magyar piacon hasznosul. Jellemzően nem luxusjacht és nem államkötvény lesz belőle, hanem a piacon és alapvető fogyasztási cikkekre kerül majd elköltésre.

A másik fő probléma, amiről beszélnünk kellene és lehetne, az a felosztó-kirovó rendszer tarthatatlansága, hiszen a legoptimistább előrejelzések is legkésőbb 2040-re teszik ennek a nem is borulását, de legalábbis megingását, ugyanakkor ezek a modellek még nem számolnak a kivándorlási spirál ilyen elképesztő felfutásával, mint ami napjainkban tapasztalható.

Éppen ezért mondhatjuk el azt, hogy már ma is csak az aktív korú magyar emberek nagyon csekély része fizet a minimálbérnél nagyobb bevétel után valamifajta adót és járulékot. Tehát az a befizetett adó- és járuléktömeg, ami rendelkezésre áll, biztos, hogy évtizedes távlatban nem lesz elég a rendszer szinten tartására. A külföldön dolgozó magyar emberek tekintetében pedig semmiféle járulékbefizetésről nem beszélhetünk. Tehát értelemszerűen külföldről ide csak az a mintegy 930 milliárd forintnyi hazautalás jön vissza, ami nem jelent hosszú távú járulék- és adóbevételt, hanem egyszeri elköltése tulajdonképpen módosíthatja a magyar GDP-t, de ez egy külső injekció és nem tekinthető a magyar gazdaság egyik saját lábának.

Azt is láthatjuk, hogy a kormányzat valamifajta koncepció irányába elindult, hiszen sokszor hangoztatja, hogy a fogyasztási típusú adókat emeli. És nyilvánvaló módon, ha nem tudja majd hosszú távon a különböző adó- és járulékbevételekből biztosítani önmagában a szükségleteit, akkor a fogyasztási adók egekig történő emelésével próbálja majd ezen rendszerek lyukait betömködni, és a munka- és tőkejövedelmek oldaláról közelítve önök nem fognak a nyugdíjrendszerhez elég forrást találni. Tehát a jövőben a fogyasztási adókat fogják brutális szinten tovább emelni; ezt el is kezdték. A 27 százalékos áfa egyébként egy világító fáklya nemcsak az adócsalók számára az egész régióban, hanem mutatja a kormány hozzáállását is.

Egyik oldalon a jövedelmeket egyébként helyes módon igyekszik egy kicsit kevésbé terhelni, a másik oldalon viszont a fogyasztási típusú adókkal szénné adóztatja az embereket. Rétvári államtitkár úr OECD-adatokat idézett, akkor hadd hozzak én is ide kettőt. Egy kétgyermekes, kétdolgozós, sajnos már nem átlagos, de azért a vágyotthoz közelítő családmodell tekintetében a vizsgált OECD-országok tekintetében a negyedik legnagyobb adóterhelés Magyarországon mutatható ki.

Egy gyermektelen egyedülálló esetében pedig bizonyos foglalkozások és körök esetében a legmagasabb adóteher Magyarországon mutatható ki. Látható, hogy ezen szervezet statisztikáiból is tudunk ilyet is, olyat is előhúzni. Nyilvánvaló módon hosszas szakmai vitát lehetne erről folytatni, ha önöknek ez lenne a céljuk.

Amit az önök figyelmébe ajánlhatunk, az a 27 százalékos áfaszint azonnali csökkentése. Említették itt, hogy alapvető élelmiszerek tekintetében néminemű csökkentésre sor került. Én ezt támogatom. A problémám az, hogy egy magyar család átlagos fogyasztói kosarának a 6-7 százalékát érintette ez a csökkentés, kozmetikai jellegű volt, miközben a költségvetési mozgástér lehetővé tette volna a sokkal bátrabb csökkentést, és a gyermeknevelési cikkek tekintetében is elvárható lenne ugyanez, hiszen hogyan várható népesedési fordulat akkor, ha a gyermeknevelési cikkeket itt adóztatják áfaszempontból a legbrutálisabban egész Európában.

Kitérhetnék egyéni nyugdíjszámlákra, egyebekre, a lényeg, hogy a magyar nemzetgazdaság tortájának méretét kellene növelni, hogy aztán a szociális ellátórendszerekre több jusson. Ez ugyanakkor nem megy a kormányzat elhibázott gazdaságpolitikájával, kiszáradt gazdaság elérésével, és úgy, hogy Magyarországon egzotikus és egyéb adófajtákkal brutálisan terhelik mind a lakosságot, mind a vállalkozókat, tehát gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy meg tudják alapozni később a demográfiai fordulatot is.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(20.20)