Felszólalás adatai

(10.50)

Azt gondolom, hogy a megközelítések sokszínűsége, ami ezekben a hozzászólásokban megmutatkozott, pontosan jelzi azt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a bíróságok, amelyek ezekben az ügyekben igazságos döntéseket akarnak hozni.

Azonban a hozzászólások szükségessé teszik azt is, hogy egy kicsit utaljak a mai beszélgetésünk jogi kereteire is. A mai beszélgetésünk jogi kerete nem más, mint a Kúria elnökének beszámolója a jogegység érdekében folytatott tevékenységéről és azokról a tapasztalatokról, amelyeket az önkormányzati normakontroll gyakorlása során a Kúria megszerzett. Szűken véve tehát tulajdonképpen én arról tájékoztatom ma a tisztelt Országgyűlést, hogy milyen intézkedéseket tettem 2012-ben - hangsúlyozom, hogy ez tíz hónappal ezelőtt volt - azért, hogy a magyar igazságszolgáltatás az egységes jogalkalmazás irányába haladjon.

De teljesen természetesnek veszem, hogy senki nem tudja kikapcsolni a 2013. január 1-je óta eltelt tíz hónapot, és mindenkit azok a problémák foglalkoztatnak politikusként, amelyek a társadalomban nyilvánosságot kapnak. Ilyen például a devizahitelesek ügye. Azonban azt is meg kell mondanom, hogy én ezeket a felvetéseket szakmai vezetőként nem is érthetem és nem is értem másként, mint bizonyos jelenségekkel való szembesítését a bíróságoknak és az igazságszolgáltatásnak. Ez a szembesítés csak azt a célt szolgálhatja, hogy a figyelmemet és rajtam keresztül a jogegységért dolgozó bírák figyelmét felhívja bizonyos társadalmi jelenségekre, bizonyos társadalmi problémákra, amelyek megoldásra várnak és megoldást keresnek.

Az alapdilemma azonban az, hogy a bíróságok és a Kúria bezárkózik-e, elzárkózik-e ezektől a társadalmi igényektől, vagy odafigyel azokra és nyitott szemmel jár. Ilyen szempontból érdekes Schiffer képviselő úr kérdése, hogy vajon a bíróság odafigyel-e más szakmák véleményére. A választás két végletét említettem: bezárkózás vagy odafigyelés. Azt hiszem, hogy az írásban benyújtott beszámolóból világosan látszik, hogy a Kúria a bezárkózás helyett az odafigyelés politikáját, filozófiáját választotta, ami azonban soha nem jár együtt a befolyásolhatósággal. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Kúria nem bújik bele konkrét ügyekbe, hanem a jogrendszer egészét érő kihívásokra kíván választ találni. 2012-ben ebben próbáltunk megtalálni egy arányt, egy szemléletet. Hogy ez kellően harmonikus-e, ezt önök döntik el, amikor a beszámolóról szavaznak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)