Felszólalás adatai

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a határozati javaslatnak a tárgyalása során, illetve tárgyalása közbeni felszólalásom elején néhány kérdést mindenképpen tisztázni szeretnék.

Az első kérdés az, hogy amikor Salamon László ezt a határozati javaslatot előterjesztőként ismertette, akkor többször hangsúlyozta - és ugyanezt tette a fideszes képviselő úr is -, hogy ez az ügyrendi bizottság határozata. Ez formailag így igaz: ez valóban az ügyrendi bizottság határozata.

De nekem el kell mondanom, hogy ez az ügyrendi bizottság kormánypárti többségének határozati javaslata, és mint ilyen, azok közé az ügyrendi bizottsági javaslatok közé tartozik, amelyek egyébként szinte minden más bizottság esetében talán elfogadhatóak, illetve elfogadhatóak. De egy biztos: a Ház, a parlament működéséért felelős, a Házszabály értelmezéséért felelős bizottság esetében egy ilyen bizottsági javaslat nem korrekt. Nem korrekt azért, hiszen az ügyrendi bizottságnak pontosan az lenne a feladata, hogy a parlamenti érdekeket közvetítse, és a parlamenti érdekek közvetítése során nem tekinthetünk el attól, hogy a parlamenti érdekeket a kormánypártok, a kormánypártok képviselői és az ellenzék csak együtt tudja képviselni.

Nem tudom, hogy ez a határozati javaslat egyébként albizottsági előterjesztéssel készült-e vagy hogyan, de azt tudom, hogy az ügyrendi bizottság mellett valóban nem működik olyan albizottság, amely albizottságban az ellenzéki képviselők is tevékenykednének. Mi ugyan már az ügyrendi bizottság felállásakor azt javasoltuk, hogy alakítsunk ki különböző munkabizottságokat az ügyrendi bizottság mellett, ahol paritásos alapon először megvitatjuk a kérdéseket, és ezt követően kerül az ügyrendi bizottság elé határozathozatalra. De ezt a javaslatunkat nem fogadták el.

Majd amikor valóban albizottság felállítására került sor, akkor annyira nem határozták meg konkrétan azokat a kereteket, amelyek között az albizottság az ellenzék érdemi részvételével tudott volna működni, hogy ilyen látszatbizottságokba csak azért, hogy úgy tegyünk, vagy úgy szentesítsük a kormánypárti többség döntését, hogy nem jelenik meg sehol, hogy valójában az ellenzéket ebben a munkában nem becsülték meg a parlamenti ellenzék szintjén, ezért ebben a munkában inkább nem vettünk részt. Hiszen ahhoz, hogy részt vegyünk, valóban az kellett volna, hogy az ellenzéknek a parlament működését befolyásoló döntésekre olyan ráhatása legyen, amitől a parlament tényleg parlamentként tud működni.

A másik kérdés, amit tisztázni kellene, hogy azok a higgadtnak és szakmainak tűnő érvelések, amelyeket Salamon képviselő úr szintén elmondott az előterjesztésben, valójában megtévesztőek. Azért megtévesztőek, mert egy-egy ilyen házszabály-módosításnál, amikor arról döntünk, hogy milyen legyen a Ház működése, milyen keretek között, akkor valójában politikai döntéseket hozunk. Méghozzá azt a nem csekély politikai döntést hozzuk meg, hogy a Ház működésében szétaprózódott, szétszórt viták jelennek meg, vagy pedig hatékonyan, nagyobb csoportok együttes véleménye alapján hatékony vitát lehet folytatni. Ezért az ilyen típusú szakmai érvelések, amelyek a létszám körül itt felmerültek, azt gondolom, nem elegendőek ahhoz, hogy egy-egy ilyen döntést valóban megfontoltan lehessen meghozni.

Még valamiről szó kellene hogy essen, de erről eddig itt nem esett szó: hogyan is született meg 1994-ben a Házszabály, milyen körülmények között és milyen megegyezésekkel, milyen szakmai szempontokat vettek figyelembe? Én erre a részre nem akarok kitérni, hiszen Hack Péter képviselőtársam, aki annak idején az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság elnöke volt, biztosan el tudja mondani, hogy annak idején bizony az ügyrendi bizottságban, mert ezt mi valamennyien tapasztaltuk, konszenzus volt.

(20.10)

Az ügyrendi bizottságnak kilenc év alatt talán csak két megtámadott állásfoglalása volt. 1994-ben a Házszabály elfogadása olyan nagy konszenzussal történt, hogy az valóban nagyon felemelő érzés volt annak idején. Azt gondolom, Hack Péter képviselő úr a felszólalásában el tudja mondani, hogy milyen szakmai szempontokat kell figyelembe venni - szakmai politikai és politikai szempontokat - ahhoz, hogy egy-egy ilyen döntés valóban előkészítettnek legyen minősíthető.

Amiről beszélni szeretnék: szeretném elmondani, hogy miben is vagyunk mi érdekeltek, miben érdekelt a Szabad Demokraták Szövetsége, túl azon, hogy az ilyen megtévesztő szakmai látszatokat el szeretnénk kerülni. Mi olyan parlamentben vagyunk érdekeltek, amelyben a kormánypárti és az ellenzéki politikai erők, pártok azonos feltételek között jeleníthetik meg a véleményüket, amelyben megfelelő súllyal és hatékonysággal ellenőrizhető a kormányzati tevékenység. Olyan parlamentben vagyunk érdekeltek, ahol a kormány valóban felelős a parlamentnek, és nem egyszerűen arra használja a parlamentet, hogy a kormánypárti többség szentesítse a végrehajtó hatalom erős, hatalomkoncentráló igényeit. Olyan parlamenti viszonyokban vagyunk érdekeltek, ahol mindenki betartja az írott jogot, és az írott jog mellett teljesen természetesnek veszi, hogy be kell tartani az íratlan, de közösen kialakított szabályokat is. Olyan parlamentben vagyunk érdekeltek, ahol a többség nem kerüli meg folyamatosan, rendszeresen és már-már napi következetességgel a kétharmados szabályokat.

Salamon László, az ügyrendi bizottság elnöke azt mondta, hogy itt milyen sok dolog derült ki hirtelenjében, hogy a Házszabály használhatatlan. Kérem szépen, '94-98 között nem derültek ki ezek a problémák. Nem azért nem derültek ki, mert akkor el lett nyomva az ellenzék. Nagyon-nagyon sok jogosítványt kapott az ellenzék. Azért nem derültek ki, mert konszenzusra törekedtünk, és nem akartunk olyan szabályokat megváltoztatni, amelyek megváltoztatása egyszerűen lehetetlen helyzeteket állít elő. Nem akartuk például megváltoztatni a "hetente" szó értelmét. Eszünkbe sem jutott, hogy egy ilyen értelmezési, nem tudom, milyen bravúrnak nevezhető micsodával egyszercsak azt lehet mondani, hogy a "hetente" kifejezés - ami a Házszabályban szerepel - nem hetentét jelent, hanem háromhetentét, amikor a kormánypártoknak úgy tetszik.

Ezeket a konfliktusokat nem provokálta '94 és '98 között az akkor kormányzó erő. Még akkor sem, amikor kétharmados többséggel tulajdonképpen bármit megváltoztathatott volna. Önök azt szokták mondani, hogy ez nem igaz, mert az akkori kormánypártok a kétharmados többséggel megváltoztatták a Házszabály rendelkezéseit a napirendi felszólalások vonatkozásában. Ez igaz. De őszintén szólva ezenkívül semmilyen egyéb változtatásra nem került sor. Ha most önök visszagondolnak, akkor ez a változtatás gyakorlatilag csak azt a célt szolgálta, hogy az addig parttalanul terjedő vitát - ahol nem lehetett követni, hogy ki miről beszél a napirend előtti felvetések során - mederbe terelte. Arról nem is beszélve, hogy most azt az előnyt, amit az utolsó időszakban talán élvezett az akkori kormánypárt - bár ezt én nem így ítélem meg -, ha ezt önök úgy látják, akkor most ezt az előnyt valójában önök élvezik. Tehát ezért szemrehányást tenni visszamenőleg teljesen indokolatlan.

Azt gondolom, hogy ezek a problémák nem létező problémák akkor, ha a kormánypártok nem akarják maguk alá gyűrni a parlamentet. Ha maguk alá akarják gyűrni, akkor természetesen sok ilyen problémát lehet generálni a Házszabályból, hiszen semmilyen Házszabály, semmilyen ilyen szabályozórendszer nem adhat egyértelmű írásos elutasítást az élet minden helyzetére. Ahhoz, hogy a Házszabály jól értelmezhető legyen, korrekt szándékok és megfelelő politikai akaratok kellenek.

A fideszes kormány azonban valójában úgy gondolja, hogy a parlament a saját törekvéseinek a kiszolgálója. Erre szolgál ez a háromhetes ülésezési rend is. Hogy most ezt a határozati javaslatot ilyen hirtelen meg kell változtatni - attól függetlenül, hogy az Alkotmánybíróság által kitűzött határidő valóban réges-régen lejárt, de a kormánypárti többség most egyszercsak úgy érzi, hogy most már nem lehet tovább sértegetni az Alkotmánybíróságot, hogy nem tartunk be egy határidőt -, ezt valójában az a helyzet váltotta ki, hogy valóban megjelent egy valódi veszély, miszerint két független képviselő frakciót alakíthat. Épp abból az értelmezésből adódóan, amit az ügyrendi bizottság elnöke már többször kifejtett az ügyrendi bizottsági ülésen is, hogy mostantól kezdve a frakcióalakítási szabályoknál csak a többes szám érvényes, a többes szám pedig kettőre vonatkozik, ketten vannak, ezért pártot alakítanak, és akkor valójában frakciót is alakíthatnak. Most ez a valódi veszély feltűnt.

Kiderült, hogy ez a valódi veszély nemcsak azért veszély, merthogy rengeteg pénzbe kerül, hiszen innentől kezdve bárki azt gondolhatja, hogy nem kicsi jövedelemkiegészítés érdekében, a politikai ügyeket vagy a politikai erkölcsöt teljesen félretéve ezzel a lehetőséggel él, hanem azért is, mert tulajdonképpen egy olyan szétaprózódáshoz vezet, hogy valóban komikumba fulladhat a magyar parlament működése. Azt gondolom, hogy ez senkinek sem célja. Ezért ezt a határozati javaslatot nagyon is időszerű volt elővenni. Ugyanígy időszerű az összes többi kérdést - ami a parlament komoly működésére vonatkozik - elővenni. Tehát ugyanígy időszerű visszatérni a heti ülésezési rendre, mert ott is lejár a határidő, hiszen az Alkotmánybíróság határozatából következik, hogy kétharmad nélkül nem lehet megváltoztatni a kialakult szabályokat, amiket önök most már egy éve folyamatosan megtesznek.

Rátérve erre a határozati javaslatra, csak röviden szeretném azt mondani, hogy valójában mi is azt gondoljuk, hogy azt a helyzetet, hogy két képviselő ne alakíthasson frakciót, valahogyan rendezni kellene. De én nem értem, hogy ha tudják azt, hogy egyéb kérdésekben nincsen konszenzus, akkor miért nem ahhoz a megoldáshoz folyamodnak, hogy visszaállítjuk azt az állapotot, amiben '94-ben megállapodtunk, és ami működött '94-98 között. Illetve értem, mert megpróbálnak figyelembe venni egy másik szempontot, egy olyan szempontot, amelyet ehhez a 15-ös határhoz egyáltalán nem kellene figyelembe venni. A 15 fős határ tulajdonképpen ott keveredik össze, és igazából azért okozta ezt az egész feszültséget, mert annak idején mindenki elfogadta az Alkotmánybíróság döntése alapján, hogy 5 százalékos küszöböt elérő párt listáról bejut a parlamentbe. Azt gondolom, hogy ezt el kellett fogadni; ezzel nincs mit kezdeni.

De az Alkotmánybíróság ítélete szerint - ez a mostani határozati javaslat is tükrözi az Alkotmánybíróság ítéletét - azzal a létszámmal működik az 5 százalékos párt, amivel bekerült a parlamentbe. Az Alkotmánybíróság nem vette ki a Házszabályból a megszűnés esetére a 15 fő alá csökkenést. Azt már önök értelmezték, tettek oda jegyzeteket, nem tudom én, miket, hogy az Alkotmánybíróság ítélete miatt ezt nem lehet használni. Lehetett volna használni. Ha annak idején használjuk, amikor a MIÉP-frakció a bekerülési létszám alá került, akkor most ez a probléma nem állna elő, hiszen akkor már ezt a kérdést rendezni lehetett volna a 15 főben, amit a kezdet kezdetén önök is támogattak. Onnantól nem kezdték támogatni, amikor veszélybe került a MIÉP-frakció léte.

Megértem, hogy a kormánypártoknak szüksége van a MIÉP frakciószintű, kívülről jövő támogatására, de ezt nem tartom elfogadható politikai indoknak ahhoz, hogy hosszú távra zavart keletkeztessünk a magyar parlament működésében. A képviselőcsoportok valóban azért kellenek - amit a képviselőtársam felolvasott az Alkotmánybíróság ítéletének indoklásából -, hogy ne sok szétszórt egyéni vélemény, hanem egy konszolidált, rendezett, véleményeket hatékonyan ütköztető megoldás legyen. De ha már új rendszert akartak, akkor azzal egyetértek, amit Tóth képviselő úr mondott, hogy az egész rendszert minden elemében végig kellett volna gondolni.

Amit most csinálnak, az tulajdonképpen nem egy új rendszer kialakítása, nem a régi visszaállítása, hanem e kettő között egy olyan köztes megoldás, amely további problémákat okozhat a működésben. Tekintettel arra, hogy a megegyezés, amire önök nem törekednek, éppen azért, mert ilyen ajánlatokat nem is tesznek, semmiképpen nem jöhet létre, így igazából nem is értem, hogy azonkívül, hogy önök most itt egy éjszakába nyúló hosszú vitát generáltak, ezen kívül milyen célt tud még ez a határozati javaslat szolgálni.

(20.20)

Ezenkívül csak azt tudja szolgálni, hogy önök megint egy látszattevékenységet, egy látszatcsatát vívjanak, mert ebben az ügyben is igaz, ami mindenben, hogy önök csak háborúzni képesek, új frontokat, csatákat nyitni. Építeni kellene, a parlamenti működést is továbbépíteni kellene, és nem erőszakos eszközökkel, egyoldalú akaratokkal folyamatosan tönkreverni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)